Névnapok: Lídia, Lívia, Álea, Bán, Erátó, Eulália, Lida, Lilla, Liviána, Livianna, Reginald
Események:
Darwin-nap
A vörös kéz napja (Ezen a napon a politikai vezetőket felhívják arra, hogy mellőzzék vagy hagyják abba a gyermekeknek a háborúkban illetve fegyveres konfliktusokban való részvételét).
1889
– Antonín Dvořák A jakobinus című művét bemutatják a prágai Nemzeti Színházban.
– Henrik Ibsen A tenger asszonya című darabjának ősbemutatója Oslóban.
– César Franck d-moll szimfóniájának bemutatója. ––> A nagybőgők diadala
1909 – Ignacy Jan Paderewski lengyel zeneszerző h-moll (Polonia) szimfóniájának nyilvános ősbemutatója a Bostoni Szimfonikus Zenekarral.
1924 – Bemutatják George Gershwin Rhapsody in Blue (Kék rapszódia) című művét a New York-i Aeolian Hallban (Gershwin zongorázik, Paul Whiteman közreműködik zenekarával). ––> Bernstein Gershwinnel, Gershwin Bernsteinnel
1974 – Alekszandr Szolzsenyicint, az 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott orosz írót, száműzik a Szovjetunióból.
1990 – Rock az őserdőkért jótékonysági koncert a kaliforniai Beverly Hillsben (Sting, Bruce Springsteen, Herbie Hancock, Paul Simon, Don Henley, Bruce Hornsby).
1994 – Négy tolvaj betör a Norvég Nemzeti Galériába és ellopja Edvard Munch A Sikoly című ikonikus festményét.
Meghalt Barabás Miklós (1810-1898) festő, grafikus, fényképész, az MTA tagja.
A magyar biedermeier festészet egyik legkiválóbb mestere, az egyik legkorábbi magyar fényképész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Elsősorban portréfestőként szerzett hírnevet és ő volt az első, aki képes volt festményeiből megélni. 1829-ben Bécsbe utazott, hogy a Képzőművészeti Akadémián tanuljon tovább. 1834-re már elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy Itáliába utazhasson; ott ismerkedett meg egyrészt a múlt emlékeivel, másrészt Róma pezsgő művészeti életével. Olaszországi útján főleg akvarelleket festett, és ehhez sokat tanult William Leighton Leitch-től. Főképp neves műalkotásokat másolt, de eközben sok tájképet is festett; ezek többsége színezett rajz. Az 1840-es évek második felében kezdett, főleg zsánerképeket, festeni. Az 1840-es évektől portréihoz, majd életképeihez is tájképeket festett háttérnek. A kor szokásának, közízlésének megfelelően gyakran örökített meg színészeket, színésznőket — egyeseket portrészerűen, másokat színpadi jeleneteikben (Galambposta, A Lánchíd alapkőletétele, Liszt Ferenc).
Meghalt Bajor Gizi (Beyer Gizella, 1893-1951) Kossuth-díjas színművész, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.
Az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna a családját megkérdezni, helyeslik-e döntését. 1914. március 28-án vizsgázott, a Vígszínház szerződést ajánlott neki azonnal, ám ő a Nemzeti Színházat választotta és két évad kivételével, haláláig tagja maradt. Bár filmekben is szerepelt, sőt rendezett is, igazi sikereit a színpadon érte el. Színpadi rutinja csodálatra méltó volt. Sok kitüntetést kapott. A háború előtt a Corvin-koszorút, 1948-ban pedig a legelső Kossuth-díjak egyikét. Egy diákszínházi előadás után, egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás epizódszereplőnek, Latinovits Zoltánnak javasolta, hogy válassza a színészhivatást (A megbűvöltek; Halló, Budapest; A szűz és a gödölye).
Meghalt Basilides Barna (1903-1967) festőművész, grafikus, gobelintervező.
Pályája 1920-ban indult, amikor az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola grafikai osztályának növendéke lett. 1921–1925 közt tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. 1925-től, Olaszországban, Párizsban, Bécsben járt tanulmányúton. 1940–41-ben tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társaságnak és a Szolnoki művésztelepnek. Festészetében nincsenek jól elkülöníthető korszakok, stílusváltozások, élete végéig rajzos hangulatú, meseszerű alkotások kerültek ki műterméből. Keresett művész volt az 1940-es években. A második világháború után háttérbe szorult, képei külföldi megrendelésre készültek. Főleg tájképfestőként ismert (Szegénylegények, Bodrogparti házak, Furulyázó).
Ezen a napon született:
Johann Elias Bach (1705-1755)
német zeneszerző, orgonista. Teológiát tanult Jénában, majd Lipcsében, ahol unokatestvérének, Johann Sebastian Bachnak volt személyi titkára, és gyermekeinek tanítója. Bach zeneszerzésre is tanította, az általa leírt levelek igen fontos szerepet töltenek be a Bach-kutatásban.
Friedrich de la Motte Fouqué (1777-1843)
német romantikus író, a „romanticizmus Don Quijote-ja”. A Weimarban töltött idő alatt találkozott Goethével, Schillerrel és Herderrel. 1803-ban feleségül vette Caroline von Rochow írónőt. Kezdetben Pellegrin álnéven publikált, műveknek az anyaga, költői felfogása és ábrázolási módja már előrevetítette későbbi írásművészetének jellegzetességeit. A középkor északi hősi énekei és francia lovagi történetei művében fantasztikus világgá olvadnak össze. A kisregények mellett írt epikus költeményeket, színdarabokat, lovagi tragédiákat és számos elbeszélést is.
Charles Darwin (Charles Robert Darwin, 1809–1882)
angol természettudós, a biológiai evolúció egyik felismerője, egyúttal névadója (darwinizmus), A fajok eredetének című nagyhatású munka szerzője.
Sárosi Gyula (1816–1861)
kormánybiztos, költő, a Kisfaludy Társaság tagja. Legjelentősebb műve a tizenhárom fejezetből álló Arany Trombita. Megénekelte benne a forradalom és a szabadságharc nevezetes eseményeit, vezéreit és hőseit, népies nyerseséggel támadta a Habsburg-házat. Művét őszinte lírai hevület és közvetlen, népies előadásmód jellemzi, ezek legfőbb értékei. Az önkényuralom idején minden felkutatható példányt elkoboztak belőle, de magyar menekültek Lipcsében ismét kinyomatták és ennek számos példányát Magyarországra csempészték.
Anna Matvejevna Pavlova (1881–1931)
orosz táncosnő. Anna Pavlova néven nemzetközi hírnevet szerzett. Kivételes tehetségével a cári balettben tűnt fel, s annak rövidesen első táncosnője lett. Rendkívüli ritmikai képesség, költői kifejező erő és nagy technikai tudás jellemezte. A Ballets russes társulatához tartozott. A világ számos nagyobb városában vendégszerepelt.
Rideg Sándor (1903-1966)
Kossuth- és József Attila-díjas író. Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen (Urak országában; Tűzpróba; Bakterház előtt, bakterház után).
Könyves Tóth Erzsi (1904-1975)
Jászai Mari-díjas színésznő. Színésznőként 1922-ben végzett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Pályáját Kolozsváron kezdte. 1926-tól vidéki színházak foglalkoztatták. 1935-től a budapesti Nemzeti Színház, 1947-től a Madách Színház művésznője volt. 1949-től a Hunnia Filmgyár szerződtette, 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Állami Bábszínházban szerepelt (Hat hét boldogság, Felszabadult föld, Déryné).
Hans Habe (Békessy János, 1911-1977)
magyar születésű osztrák író, újságíró. 1920-ban került családjával Bécsbe. Érettségi után, 1931-től a Bécsi Egyetemen német-filológiát, majd Heidelbergben jogot tanult. Újságírói pályája 1929-ben kezdődött Bécsben. Bécsi tudósítója volt magyar lapoknak, gyakran járt Budapesten. 1940-1945 között az USA-ban élt. 1944-ben a Radio Luxemburg és a 12. Amerikai Hadsereg Hangja rádió igazgatója volt. Európába a háború befejezése után mint az amerikai hadsereg sajtótisztje tért vissza (Hárman a határon át, Küldetés, Apák vétke).
Illés Sándor (1914-2009)
író, újságíró, költő, műfordító. 1936–1941 között a zombori Új Hírek felelős szerkesztője, majd a Délvidék főszerkesztője volt. A második világháború alatt a keleti fronton haditudósító. 1945-től Budapesten élt. 1944-től a Szabad Szónak, 1949-től a Friss Újságnak dolgozott, 1950-től nyugdíjazásáig a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. Első verseskötete Újvidéken jelent meg 1932-ben. Ezután számos regény, riport, tanulmány jelent meg tollából, több mint húsz kötetben (Halott mesék, A fecskék délre szállnak, A fekete bárány).
Franco Zeffirelli (1923-2019)
olasz filmrendező, forgatókönyvíró. Az 1960-as évek második felétől forgat rendszeresen mozifilmeket. Színházi rendezőként több évtizede a legkiválóbbak között tartják számon, főleg operarendezései legendás hírűek. Az igazi világsikert A makrancos hölgy hozta meg számára: Shakespeare komédiájának szellemes, látványos, az eredetihez méltó adaptációjának magas színvonalához Richard Burton és Elizabeth Taylor fergeteges alakítása is hozzájárult (Rómeó és Júlia, A bajnok, Mindörökké Callas).
Gombos Katalin (1929-2012)
színésznő, érdemes művész, Sinkovits Imre felesége. Játszott filmekben és sokat rádiózott is. Férjével a 60-as évektől önálló irodalmi, költői estekkel járták az országot, Európát, de még Amerikába is eljutottak. 1957 őszén a Fővárosi Operettszínházhoz (Blaha Lujza Színház) szerződött. Október 23-án gyertyát gyújtott és egy csokor virágot helyezett az asztalra az öltözőjében, illetve a Rókus kápolnánál, emlékezve az elhunytakra. Feljelentették. 1958 januárjában már kilakoltatás előtt állt, tavaszra minisztériumi ügy lett belőle, de ekkor Ladányi Ferenc kiállt mellett, így 1958-tól a Madách Színház tagja lehetett. Harminchárom évet töltött ott. Ötven színpadon töltött év után 1995 őszén visszavonult.
Soós Imre (1930-1957)
Jászai Mari-díjas színész. 1947 tavaszán a Szabad Nép hirdetésére jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, a felvételi vizsgán azonnal felfigyeltek az őstehetségre. 1950-ben a Ludas Matyi megformálásáért a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta. A főiskola elvégzése után előbb vidéki színháznál kellett játszania, ezért három évadot a debreceni Csokonai Színházban töltött. 1955-től a Madách Színház művésze lett. 1957. június 20-án feleségével együtt öngyilkos lett.
Costa-Gavras (Konstantin Gavras, 1933)
görög származású francia filmrendező, producer, forgatókönyvíró. A politikai thriller műfajteremtőjének tartják, egyes alkotásai erősen megosztották a közvéleményt. Iskoláit Athénban végezte. 1954–1958 között a párizsi filmművészeti főiskolán tanult. 1956-ban kapta meg a francia állampolgárságot. 1965-ben óriási sikert aratott első filmje, a Tökéletes bűntény, Yves Montand, Simone Signoret és Jean-Louis Trintignant főszereplésével (Eltűntnek nyilvánítva, Vallomás, Különleges ügyosztály).
Nagy Attila (1933-1992)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész. 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. Az 1956-os forradalom idején a BAZ megyei Munkástanács elnöke volt, emiatt letartóztatták – jóllehet, az ügyész halálbüntetést kért – 12 évi fegyházbüntetésre ítélték, ahonnan 1961-ben amnesztiával szabadult. 1962-ben a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött színészként és rendezőként. 1964 és 1969 között a budapesti Thália Színház, 1969-től 1971-ig pedig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1971-ben visszatért a Thália Színházhoz, s 1986-ig volt tagja. 1986-tól a kecskeméti Katona József Színház színésze és rendezője, majd művészeti vezetője volt.
Ladányi Mihály (1934–1986)
József Attila-díjas költő. Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Sinka István példáján épülve. Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez – független életmódjával – mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni – illúziók nélkül is – forradalmárnak. Baloldali rendszerkritikus tevékenysége miatt a különösen a fiatalok körében népszerű költő ellen a Belügyminisztérium 1965-től nyomozást folytatott, rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítették (Az út kezdete, Mint a madarak, Ének a Jóistenhez).
Fehér György (1939-2002)
operatőr, tv-filmrendező és színész. 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, rendező-operatőr szakon. 1980–1982 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeti vezetője volt. Rendkívüli főiskolás vizsgafilmjével Shakespeare: III. Richárd című tv-filmjével robbant be a filmtörténetbe. Első nagyjátékfilmje, a Szürkület. Több filmben szereplőként is megjelent. 1985 és 1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára.
Ray Manzarek (Raymond Daniel Manczarek, 1939–2013)
lengyel-amerikai zongorista. A The Doors együttes billentyűse volt. A Rock and Roll Hall of Fame tagja.
Hetey László (1942)
színész, bábművész a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. 1965-ben végezte el a bábszínészképző tanfolyamot. 1963-1983 között az Állami Bábszínház tagja, 1983-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze volt.
Raymond Kurzweil (1948)
amerikai feltaláló, író. Az optikai karakterfelismerés, szöveg-beszéd szintézis, beszédfelismerés és az elektronikus billentyűs hangszerek úttörője. Több könyve jelent meg egészség, mesterséges intelligencia, transzhumanizmus és technológiai szingularitás témakörökben (Az intelligens gépek kora, A spirituális gépek kora, A szingularitás küszöbén).
Michael Ironside (Frederick Reginald „Michael” Ironside, 1950)
kanadai színész. Dolgozott még producerként, filmrendezőként és forgatókönyvíróként néhány kanadai és amerikai filmben és televíziós sorozatban. Alkata miatt legtöbbször bűnözőket, gátlástalan, ellenszenves figurákat alakított (Total Recall – Az emlékmás, Kőagy őrnagy, Csillagközi invázió).
Arsenio Hall (1956)
amerikai humorista, színész, műsorvezető, író és producer. Gyerekkorában bűvészként tevékenykedett (Amerikába jöttem, Harlemi éjszakák, Ghost).
Varjú Olga (1957)
szlovákiai magyar színésznő. 1977–1978 között a komáromi Magyar Területi Színházban, 1978–1980 között a Nemzeti Színház stúdiójában játszott. 1980–1984 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1989-től 1992-ig a kaposvári Csiky Gergely Színházban szerepelt. 1992–1994 között a Miskolci Nemzeti Színház színésze, 2004-2014 között a Bárka Színház művésze volt.
Josh Brolin (Josh James Brolin, 1968)
amerikai színész. 1985 óta játszik színházi, televíziós és filmszerepeket. Több filmes díjat kapott. Ő írta és rendezte az X című rövidfilmet, amivel rendezőként is debütált (Kincsvadászok, A galaxis őrzői, Dűne).
Darren Aronofsky (1969)
amerikai filmrendező. A középiskola után a Harvardon tanult animációs filmrendezést. Első nemzetközi sikerét a Rekviem egy álomért című filmdrámájával aratta (A forrás. Noé, A bálna).
Kecskés Karina (1976)
színésznő. 1993-1994 között Földessy Margit színiiskolájában tanult. A Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt 1994–1998 között. 1998-tól tíz éven át az Új Színház tagja volt (Rosszfiúk, Üvegtigris, A mi kis falunk).
Christina Ricci (1980)
olasz származású amerikai színésznő, filmproducer. A New York-i Professional Children’s School főiskolai előkészítő iskolába járt. Pályáját gyerekszínészként kezdte, tízévesen debütált a Sellők című vígjáték-drámában. 1997-től felnőtt szerepeket játszott (Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő; Az Álmosvölgy legendája; A rém).
Ezen a napon halt meg:
Agostino Steffani (1653-1728)
itáliai zeneszerző, diplomata. Tanulmányait Padovában kezdte, 13 éves korától Ferdinánd Mária bajor választófejedelem müncheni udvarába került. Tanulmányait 1672 és 1674 között Rómában fejezte be. 1675-től udvari orgonista, majd 1681-től udvari kamarazene-igazgató volt. Első operáit 1680 – 1688 között mutatták be a müncheni udvarnál. Számos egyházi zeneművet írt (Audacia e Rispetto, Ascanio, Enrico Leone).
Pierre de Marivaux (1688-1763)
francia drámaíró, regényíró. Összesen 28 vígjátékot, egy tragédiát, négy regényt, továbbá számos travesztiát és erkölcsi irányú dolgozatot írt, melyekben a gyengédebb érzelmek és hangulatok finom árnyalatait költőileg is szép, bár sokszor erőltetett és modoros nyelven tudta megszólaltatni. Stílusát kortársai marivaudage-nak nevezték (Szerelem játéka, A második váratlan szerelem, Hazugságok).
Farkas Ádám (1730?-1786)
evangélikus líceumi rektor, vend és német nyelven alkotó költő. 1751-ben Jénában tanult három esztendeig. 1754-ben került vissza Magyarországra és a soproni líceum doktora, majd rektora lett. Halála után, tanítványai megjelentették német nyelven írt verseit, amelyeket még németországi évei alatt szerzett.
Ambroise Thomas (Charles Louis ~, 1811-1896)
19. századi francia operaszerző. Összesen 20 operát írt, ezek túlnyomó többsége a maguk korában repertoár darab volt több kevesebb ideig Európa számos operaházában, de végül mindössze két darab bizonyult maradandónak. A Hamlet és a Mignon ma is érdeklődésre tart számot, és bár hazánkban mindkét darabot elég régóta nem játsszák már. Műveinek jellemzője a biztos színpadismeret, a hatásos jelenetszerkesztés.
(Lisznyai) Damó Kálmán (1823-1863)
költő, a Tízek Társaságának tagja. Tagja volt az eperjesi önképző társulatnak, mely az irodalomnak több jeles írót adott. Rendszeresen írta és jelentette meg verseit, melyeket az olvasóközönség örömmel fogadott, balladái különösen népszerűek voltak. Beutazta Vahot Imrével Magyarországot, és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak.
Gerő Jenő (Szőke Szakáll, 1884-1955)
színész, népszerű kabarészerző és e műfaj kedvelt komikus hőse. 1913-tól 1917-ig a Sörkabarénak volt a művészeti vezetője volt, 1919-ig szerepelt is ezen a helyen. 1919 januárjában megválasztották a Kristálypalota művészeti igazgatójának. Az első világháború idején filmezett először. 1922-ben Bécsben is színpadra lépett, 1925 után Bécsben és Berlinben is játszott. 1938-ban kivándorolt Angliába, majd 1940-ben Hollywoodban telepedett le, ahol Cuddle néven ismerték (Casablanca, Tea kettesben, Kisvárosi lány).
Jean Renoir (1894-1979)
filmrendező, a 20. századi francia realista filmművészet egyik kiemelkedő művésze. A filmtörténet a francia film egyik legnagyobb alkotójának értékeli, még akkor is, ha 1950 utáni filmjei jelentéktelenek. Tartalmi-formai eljárásaival sok tekintetben megelőzte az olasz neorealizmust és a francia új hullámot (A vízből kimentett Boudu, A nagy ábránd , A folyó).
Somogyváry Gyula (Freissberger, Gyula diák, 1895-1953)
író, újságíró. 13 évesen jelent meg első írása nyomtatásban egy vidéki lapban. A hangjáték műfajának magyar elnevezője és magyarországi meghonosítója. Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak. Gömbös hívének számított. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944-ben a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1950-ben betiltották minden művét, majd budai lakásán az ÁVO letartóztatta és Kistarcsára internálta (A város meg a sárkány, Virágzik a mandula, A fejedelem stafétája).
Alföldi András (1895-1981)
régész, ókortörténész, az MTA tagja, legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is. 1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le (Leletek a hun korszakból, Magyarország népei és a Római Birodalom, Az utolsó nagy pannon császár).
Dziga Vertov (1896-1954)
lengyel születésű szovjet filmrendező, a dokumentumfilmezés, a cinema verité, a filmhíradó egyik klasszikusa. A montázstechnika egyik kidolgozója, teoretikusa és megvalósítója. Az 1960-as évekbeli francia cinema verité dokumentarista filmirányzat neve a Vertovtól származó kinopravda tükörfordítása (Ember a felvevőgéppel, Három dal Leninről, Az Alatau hegyei között).
F. Rácz Kálmán (1910-1980)
író, műfordító. A Sorbonne egyetemen szerzett oklevelet nyelvészetből és irodalomtörténetből. Hazatérve újságíró lett, első írásai a Népszavában jelentek meg. 1949-1950-ben az Írószövetség titkára lett, ekkor felhagyott újságírói tevékenységével. 1957-től haláláig írói tevékenységét szabadúszóként végezte. (Barátom, Bögölye; Férfihűség; Eszter mosolya).
Rácz Vali (1911–1997)
színész- és énekesnő, a „magyar Marlene Dietrich”. 1932-ben végezte el a Zeneakadémiát. A következő két esztendőben a Városi és a Magyar Színházban játszott, majd 1936-tól három éven át a Teréz körúti Színpadon énekelt. Prózai filmszerepekre is felkérték. Huszonegy filmben szerepelt. A II. világháború idején zsidó barátait rejtegette elegáns villájában Budapesten, amiért 1991-ben, majdnem fél évszázaddal a történtek után a jeruzsálemi Yad Vashem a „Világ Igaza” címet adományozta neki (A leányvári boszorkány, Éjfélre kiderül, Majális).
Julio Cortázar (1914–1984)
argentin író, a huszadik századi dél-amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. 1935-ben felvételt nyert a bölcsészkarra, a család rossz anyagi helyzete miatt azonban tanulmányait félbehagyva tanítónak szegődött egy Buenos Aires környéki kisvárosban. Ekkortájt olvasta Jean Cocteau Ópium című könyvét, amelynek szürrealizmusa gyökeresen megváltoztatta az irodalomról alkotott elképzelését (Nagyítás, 62. kirakós játék, Sántaiskola).
Thomas Bernhard (1931-1989)
holland születésű osztrák író, drámaíró, a 20. század második felének egyik legjelentősebb német nyelvű szerzője. Írói tevékenysége kezdetén verseket, rövid színdarabokat, prózavázlatokat készített. Fagy című regénye volt első írói sikere. Az ezt követő további prózai írásaiban folytatta a rá annyira jellemző szubjektív-monológokkal tűzdelt stílusát. Téma az általa kaotikusnak érzékelt külvilág, a bűnözés, betegség, halál és általában az osztrák hétköznapok. Színdarabjai ezen témák variációi: pusztulás, halál, romlás, túlélés a destruktív meghiúsult világban (A mészégető, A színházcsináló, Az olasz férfi).
Szendrey-Karper László (1932-1991)
gitárművész, érdemes művész. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a művészi gitárzene magyarországi elismertetésében és oktatásának megteremtésében. 1953-tól, gyakorlatilag az országban egyedül, fáradozott a szervezett gitároktatás megteremtésén. Leghíresebb átiratai a pedagógiai céllal született Kodály- és Bartók-feldolgozások (A gitártanítás módszertana, 50 magyar népdal gitárra, Gitárgyakorlatok és -darabok).
Módos Péter (1939–2021)
Artisjus-díjas televíziós szerkesztő, rendező, műsorvezető. 1965-től az akkoriban megalakult budapesti Ifjúsági Könnyűzenei és Jazzklub vezetője. A klub elnöke Bergendy István, az alelnökök pedig Illés Lajos, Sztevanovity Zorán és Módos Péter voltak. Több helyen is rendeztek koncerteket. 1968-ban egy nézeteltérés miatt a KISZ eltanácsolta, s a Magyar Televízióba került műsorszerkesztőnek, ahol 32 évig dolgozott.
Hornyik Miklós (1944-2012)
író, újságíró, kritikus, szerkesztő. 1966-1969 között a Magyar Szó munkatársa, 1969-1975 között a Képes Ifjúság című hetilap főszerkesztője, 1975-1979 között az Újvidéki TV lektora, kulturális műsorok szerkesztője volt. 1991-ben költözött Budapestre. 1992-1993 között a Világszövetség főszerkesztője, 1993-1997 között a Magyar Televízió munkatársa volt (Szabálytalan napló, Titokfejtők, A széttagolt ország).
Melis László (1953–2018)
Erkel Ferenc-díjas hegedűművész, zeneszerző. Hegedűszakon végzett a Zeneművészeti Főiskolán. 1978-ban egyik alapítója a kortárs zenét játszó és népszerűsítő 180-as Csoportnak. A kilencvenes évektől elsősorban komponálással foglalkozott. Írt többek között kamaraoperát, balettzenét, balettkantátát, nagyzenekari művet. Sokat foglalkoztatott film és színházi zeneszerző volt.
