Móra Ferenc: Rab ember fiai

A Titis hangoskönyve

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: franken

Móra Ferenc kedvenc szerző gyereknek, felnőttnek egyaránt. A cinege cipőjétől a Hannibál tanár úrig, a Kincskereső kisködmöntől az Aranykoporsóig – papíron és filmen szinte mindenki találkozott az író műveivel. A Titis kiadó ezúttal egyik ifjúsági regényét jelentette meg hangosregény formában. Kedvenc gyerekkori művemet Boromisza Dóra előadásában élvezhetjük, aki igen jó választás ehhez az érzelmes, de mégis kalandokkal teli regény felolvasásához.

Gyerekkorom szeretett történeteiben még nem a csillagközi romboló és a predátor volt a főgonosz, hanem történelmi léptékben nézve például a török a XVI–XVII. században. A Rab ember fiai a török korban játszódik, a kettős identitású Erdélyi Fejedelemségben, a történet a fejedelmi udvarból indul. A főszereplő testvérek, Szitáry Ádám és Tamás, Apafi Mihály erdélyi fejedelem apródjai, akik egy különös eset miatt izgalmas kalandokba keverednek, míg kiszabadítják apjukat meg nem érdemelt raboskodásából. Apródból számkivetettekké válnak, megjárják a török basa udvarát, az ecsedi láp lakói lesznek, „bevesznek” egy várat, míg a jó elnyeri méltó jutalmát: Szitáry Kristóf kiszabadul, egy-egy várat, címet is arra érdemesnek oszt a fejedelem, és természetesen Iluci, a pénzsóvár és tolvaj Piszlicár lányának keze is elkel, az egyik Szitáry gyerek nyeri el.
A meseszerű történet (emlékezetes tévéfilm készült belőle 1979-ben, amikor még készültek tv-s gyerekfilmek) alapja azonban, hiszen Móra a történelmet igen jól ismerte, valóságos: a török–magyar barátság („törököt fogtam, de nem ereszt”), a fejedelmi mindennapok, a lápi emberek, a napról napra élő végvári vitézek megelevenedő élete nagyon jól, színesen festik le a kort. Móra nem mindenben idealizál, nem minden török maga az ördög (Cselevi bég jó tettet jó tettel viszonoz), a magyarok (gyerekekkel üzletelő várúr) és nota bene a görög kereskedők közt (Piszlicár) is akad rossz ember. A gyerekek azonban feltétlenül jók, a rongyosok serege, az apródok és Apafi herceg is mind-mind ide tartoznak, mint Móra oly sok regényében.

A regény egzotikus és egyik fő helyszíne az ecsedi láp, és az abban a korban különleges állatnak számító majom (Murmuc) is főszerepet kap az összekuszálódott szálak kibogozásában, azaz az aranyszárnyú madár elveszett, arannyal teli erszényeinek visszaszolgáltatásában. Nem maradnak el tehát a meseszerű elemek sem, hiszen például a kereskedő által ellopott aranyak fejedelmi képmásáról véletlenül hiányzott a bajusz, így igen könnyen azonosítani lehetett a tolvajt. Mindent egybevetve egy nagyobbacskáknak szóló, nagyon jó stílusban megírt, szerethető meséhez az összes kellék megvan, és a történetmesélés húrjait nagyon szépen pengeti Boromisza Dóra, akinek nem ez az első hangoskönyve, és telitalálat erre a feladatra. A szülők néha-néha, két pókemberes, vérszívós, lézerkardozós stb. történet közé esetleg ilyen, történelmi meséket is beiktathatnának.

Fülszöveg
Móra Ferenc máig méltán vezéralakja a magyar ifjúsági irodalomnak. A Rab ember fiai a 10–12 éves korosztály egyik kedvence. Ebben a történelmi kalandregényében minden benne van, ami a gyermekszívet megmozgatja. Romantikus környezet Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvarában, török basák, álnok cselszövők, önzetlen jótevők, és gyermek hősök, akik ártatlan apjuk kiszabadításáért izgalmas kalandokat élnek át. És nem hiányoznak Móra kedves szereplői, a társadalom peremére szorult szegény gyermekek, akiknek sorsa a regényben természetesen jóra fordul. Boromisza Dóra hangján megelevenednek az érzelmek, a jellemek, szívhez szól a mese, a gyerekek szívéhez.

Móra Ferenc: Rab ember fiai
Titis Hangos Regény, 2009
Előadja: Boromisza Dóra
mp3, 1 lemez
játékidő: 3 óra

Móra Ferencről dióhéjban

1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán. Szegényparaszti családból származott, atyja foltozó szűcslegény majd mester, anyja kenyérsütő asszony.
      A budapesti egyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, s közben a Magyarország című lap korrektora volt. Egy évig segédtanár a Vas vármegyei Felsőlövőn, majd a Szegedi Napló munkatársa (1913–1919 között főszerkesztője, majd haláláig állandó munkatárs).
      1904-től Szegeden a Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum őre. Tömörkény István 1917-es halála után a múzeum igazgatója.
      Hírlapi cikkei, tárcái a szegedi Délmagyarországban, a Világban, a Magyar Hírlapban jelentek meg.
      Pályáját versírással kezdte. Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor jellemzi.
      1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től 1922-ig Az Én Újságom című gyermeklapban több mint ezer írása jelent meg. Ifjúsági művei a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették (Csilicsali Csalavári Csalavér, Kincskereső kisködmön, Dióbél királyfi).
      Munkássága történettudományi szempontból is jelentős: 1907 és 1914 között Csókán európai hírű kőkori telepet tárt fel, és a római kort kivéve Szeged környékén számos korszakból származó értékes leleteket hozott felszínre.
      1933-ban Karlovy Varyban gyógykezelték, ugyanezen év augusztusában meg is operálták. Szegeden hunyt el 1934. február 8-án, halálát hasnyálmirigyrák okozta.