Névnapok: Borbála, Barbara, Ada, Adelina, Adelinda, Adina, Adna, Alinda, Armida, Armilla, Babiána, Babita, Barbarella, Baucisz, Biri, Bonnie, Bora, Bóra, Bori, Boris, Boriska, Borka, Boróka, Ciklámen, Emerita, Hágár, Mór, Móric, Péter, Pető, Reginald, Varínia
Események:
1927 – Moszkvában bemutatják Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics 2. Szimfóniáját.
1971 – Montreux-i fesztiválon, Frank Zappa és a The Mothers of Invention koncertje alatt a kaszinóban tűz üt ki, ami inspirációt ad később a Deep Purple rockzenekar egyik leghíresebb, a Smoke on the Water (Füst a víz felett) című számához.
2018 – a moszkvai Seremetyevói repteret Puskinról nevezik el.
Megszületett Rainer Maria Rilke (1875–1926) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik.
Prágában nőtt fel, szülei a költészet és a művészet iránt fogékony fiukat katonai akadémiára íratták be, ahova 1886 és 1891 között járt. A kadétiskola lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és írói pályára lépett. 1919-ben Svájcban telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet. A félelem, a kiszolgáltatottság a kétségek foglalkoztatják, ezek jelennek meg műveiben (Archaikus Apolló-torzó, Történetek a Jóistenről, Őszi nap).
Meghalt Benjamin Britten (Báró Edward Benjamin Britte, 1913–1976) angol zeneszerző, karmester, zongorista.
Zenei tehetsége korán megnyilvánult. Ötévesen kezdett komponálni, első vonósnégyesét kilencévesen írta. Tizennégy éves korában szimfóniát, további vonósnégyeseket, zongoraszonátákat és dalokat írt. Zeneelméletet magánúton tanult. A háború elől menekülve 1939-től 1942-ig az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol megírta Sinfonia da Requiemjét. Opera-zeneszerzőként a Peter Grimes bemutatója után figyeltek fel rá. Mint alkalomra író zeneszerzőnek, különleges érzéke volt ahhoz, hogy megtalálja az adott alkalomban a sajátosat, az egyedit, ennek köszönhetően érte el a megbecsülést mind a színházban, mind a rádiózásban, vagy a televízió- és filmiparban. rendkívül érzékenyen viszonyult a szenvedéshez és a kegyetlenséghez. Az elnyomottak áldozatai iránt érzett mély rokonszenv húzódik meg pacifizmusa mögött is. Operái közül nem egyben akadnak csaknem szadisztikusan kegyetlen jelenetek, de mindig átvezetnek a meleg együttérzéstől és szánalomtól áthatott epizódokhoz. Vallásos meggyőződése élete és munkája egyik központi magvát képezte (Koldusopera, Noé bárkája, Halál Velencében). ––> Britten és a vonósnégyes
Ezen a napon született:
Persius (Aulus Persius Flaccus, 34-62)
ókori római szatíraíró. Az egyetlen olyan fennmaradt szatíraíró, aki a sztoikus iskolának volt a híve. Horatius és Iuvenalis mellett a harmadik híres római szatíraíró. Jellemzően, tudatosan nem az irodalmi elit, hanem a római köznyelv kifejezéseit, stílusát használja műveiben. A sztoikus tanítás értelmében úgy tartja, hogy az igazi szabadságot csak a bölcs birtokolja.
Thomas Carlyle (1795-1881)
skót történész, író. 1823-tól munkatársa volt az Edinburgh Encyclopedia és az Edinburgh Review lapoknak. Tanulmányokat írt Montesquieu, Montaigne, Nelson, a két Pitt és Goethe Faustjáról. Elsősorban azonban a német irodalom kötötte le, első nagyobb saját műve Jean Paul hatása alatt keletkezett és kímélet nélkül ostorozza a kor hibáit. Anélkül, hogy a szó teljes mértékében népszerű lett volna, hazájának szellemi fejlődésére mégis rendkívül mély befolyást gyakorolt (Hősökről, Munka és hit, Egykor és most).
Emil Aarestrup (1800-1856)
dán költő. 1827-ben telepedett le Livland szigetén, mint gyakorló orvos. Első költeményei már 1838-ban megjelentek, azonban csak halála után lett ismert és elismert költő. Egyike Dánia legjelesebb lírikusainak, költeményeit ritka hév és erő, ugyanakkor valódi művészeti forma jellemzik. Különösen lenyűgözőek azon költeményei, amelyekben a női nem szépségét és a nő hatalmát énekli meg.
Ida Aalberg (1857-1915)
Kora legismertebb finn színésznője volt. 1874 és 1889 között a Finn Színház társulatában játszott, majd később saját, német nyelvű társulatával számos külföldi vendégszereplésen vett részt. Tragikaként legendás alakításokat nyújtott, játékát a romantikus és a realista stílus összekapcsolása jellemezte.
Vaszilij Kandinszkij (Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij, 1866-1944)
orosz absztrakt festő. Tehetséges író is volt. Ősei száműzöttek voltak. Moszkva, a hőn szeretett város mindennapi képe, amit később több lírai képén is megfest, szintén mély benyomást tett rá. A város maga volt az álom számára, melyhez évek múltán is visszatért. 1893-ban befejezte tanulmányait, doktori címet szerzett és beválasztották a Moszkvai Jogász Szövetségbe. Azonban harmincévesen, meglehetős hirtelenséggel inkább Münchenbe, Európa egyik jelentős „képzőművészeti fővárosába” költözött, végképp elhatározva, hogy festő lesz (Belső szövetség, Fuga, Fakóvörös).
Józsa Béla (1898–1943)
közíró, szerkesztő, költő, építőmunkás, faszobrász. Székelyudvarhelyen elvégzi a kő- és agyagipari iskolát, Kolozsváron az épületasztalos szakmát tanulja ki. Sógorával, Nagy István munkásíróval közösen Írjatok címmel illegális irodalmi folyóiratot ad ki. 1943 novemberében a katonai hatóságok letartóztatták és a börtönben tisztázatlan körülmények között meghalt. Versei nemcsak történelmi értelemben dokumentációs értékűek, hanem a sajátos székely népi jelleget is képviselnek.
Dózsa Farkas András (1902–1982)
szobrász, iparművész. Felsőfokú tanulmányait 1923 és 1928 között, majd 1931 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1949-ben került az Iparművészeti Főiskolára, ahol megbízták az ipari formatervezés oktatásának beindításával. Számos köztéri szobra készült a háború előtt és után, amik sikeres és elismert szobrászművésszé tették. Az ötvenes évek elején készült művei a szocialista realizmus iskolapéldái, majd később, a hatvanas évektől leginkább épületdíszítő lemezdomborításokat készített (Magyar Feltámadás [Kassa], Traktorszerelő, A színjátszás szimbóluma [Szolnok]).
Rudolf Hausner (1914–1995)
pszichoanalitikus-realista osztrák festő, rajzoló, nyomdász és szobrász. Festési technikájának jellegzetessége, hogy az akrilfestékre több, akár tíz rétegben, egymásra helyezett áttetsző („glazírozó”) gyanta alapú olajfestéket hord fel, ami különleges fénymélységet ad műveinek. Olyan módszereket is kidolgozott, amelyek segítségével ecset használata nélkül hibátlan átmeneteket hozhat létre. 1946-ban szürrealista csoportot alapított, de később összeütközésbe került a szürrealista ortodoxiával. 1966-tól 1980-ig a Hochschule für bildende Künste Hamburg vendégprofesszora volt, 1968-tól a Bécsi Képzőművészeti Akadémián is tanított. 1970-ben elnyerte az Osztrák Állami Festészeti Díjat. Bélyegeket tervezett az Osztrák Posta és az Egyesült Nemzetek Postahivatala számára is.
Diószegi Sándor (1915-1993)
zeneszerző, karnagy, református orgonista-kántortanító. Elkötelezett híve lett a Kodály-módszernek és az Éneklő Ifjúság mozgalomnak, 150 tagú gyermek és 40 tagú vegyeskart vezetett Füzesgyarmaton. 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba. Gyári munkásként dolgozott Chicagóban, mellette zongoristaként, zeneszerzőként egyaránt tevékenykedett. Az amerikai magyarság nagyra becsülte munkásságát. Visszatérése után hanglemezeket adott ki magyar nótáiból, operettdalaiból, sanzonjaiból és táncdalaiból, ezeket a szakma élvonalbeli művészei szólaltatták meg, mintegy elismerve ezzel dalainak művészi színvonalát.
Joó László (1918-2012)
színész, rendező, színházigazgató, dramaturg, lektor. Kertésznek tanult, de a színház is vonzotta. Az Országos Magyar Színművészeti Akadémián 1943-ban kapott színészi diplomát. A háború után, 1945-ben a debreceni Csokonai Színházban kezdte színészi pályáját. 1946-tól már Budapesten a Művész Színház, 1947-től 1949-ig a Belvárosi Színház tagja, 1961-től a Madách Színház színművésze volt. Több száz verset tudott fejből, melyek közül 2011-ben 54-et rögzítettek és dvd formátumban kiadtak. Epizodistaként számos filmben szerepelt (Simon Menyhért születése, Beszterce ostroma, Sorstalanság).
Körösztös István (1918-2000)
színész. Gyermekkora óta rajzolt, festett, középiskolás korában még festőnek készült. A színészet mellett sem hagyta abba e tevékenységét. 1941-ben az Országos Színészegyesület színiiskolájában szerzett színészi diplomát. Pályáját Szabadkán kezdte, majd vidéki társulatokban lépett fel. 1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig, a Békés Megyei Jókai Színház társulatának tagja volt. Többnyire prózai darabok karakter- illetve intrikus szerepeit, korabeli magyar drámák értelmiségi figuráit alakította. Rendezéssel is foglalkozott.
Gérard Philipe (1922-1959)
francia színész, az 1950-es évek legismertebb európai filmszínésze, rövid pályafutása alatt 34 filmben szerepelt. Kamaszos megjelenése igen népszerűvé tette a női nézők körében, de nem skatulyázták be a hősszerelmes szerepébe, minden alakítása hiteles volt, vígjátékban vagy drámában egyaránt (Egy nap a parkban, A nagy hadgyakorlat, Veszedelmes viszonyok).
Orosz Lujza (1926-2020)
kolozsvári színésznő. A Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végzett 1950-ben. Már 1948-tól a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, innen ment nyugdíjba 1977-ben. 1992-ben a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja lett és abban az évben megkapta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Poór Lili-díját.
Ronnie Corbett (1930-2016)
skót származású brit színész, humorista. Az 1960-as évek elején színházakban musicalekben szerepelt. 1963-ban találkozott a későbbi Two Ronnies másik Ronnie-jával Ronnie Barker-rel. A Két Ronnie című show 1971-ben hatalmas sikert aratott, melyet 12 évad sikersorozata követett egészen 1987-ig (Csak semmi szexet kérem, mi angolok vagyunk, Fészkes fenevadak, Piknik).
Gerencsér Miklós (1932-2010)
József Attila-díjas író, újságíró, lapszerkesztő. 1952–56 között a Magyar Távirati Iroda és a Néphadsereg munkatársa volt. 1956–88 között a Népszabadság munkatársa volt. 1968–74 között az Ifjúsági Magazin főszerkesztője volt. A Vörös könyv 1919 című alkotásában szorgalmasan gyűjtötte össze a Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napjának dokumentumait (Kerekeskút, Ferde ház, Az északi arcvonal).
Makai Péter (1932-1991)
Erkel Ferenc-díjas operarendező, díszlet- és jelmeztervező, érdemes művész. Munkásságának első évtizedében jó néhány előadást rendezett, néhány év múlva minden keserűség nélkül átállt arra a pályára, amit az élet megengedett neki, nem rendezett többé, más rendezők előadásaihoz tervezett díszletet, jelmezt, amelyekkel pompás lehetőséget kínált a művek színpadi megvalósításához azoknak, akik élni tudtak vele.
Horst Buchholz (1933-2003)
német színész. Tanulmányait a Ludwig Drámai Színiiskolában végezte. Előbb statiszta volt a kelet-berlini operaházban, majd 1950–től a nyugat-berlini Hebbel Theater, illetve a Schiller Theater tagja lett. Rövid idő alatt hazája egyik népszerű filmszínésze lett. Jellemábrázoló tehetségén, rokonszenves megjelenésén, könnyed játékstílusán kívül ezt elsősorban annak köszönhette, hogy a nyugatnémet ifjúság benne találta meg eszményített típusát. Főként mai fiatalembereket személyesített meg hanyag eleganciával (Egy szélhámos vallomásai, Az Overlord hadművelet, Az élet szép).
Dárday Nikolett (1941)
Ferenczy Noémi-díjas üvegtervező iparművész. Középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végezte, később felvették a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol 1967-ben szerzett diplomát. Szakmai gyakorlatát 1962-ben végezte Bécsben, ahol üveggravírozással foglalkozott.
Balázsovits Lajos (1946-2023)
Balázs Béla-díjas színész, színházi rendező és színigazgató, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, érdemes művész. 1965-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Főiskolásként kezdett filmezni és már 1968-tól szerepelt a Madách Színház előadásain. Diplomás, pályakezdő színművészként 1969-től ennek a színháznak tagja volt. 1974-től a Vígszínház, 1979-től a Mafilm társulatához tartozott. Pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike. Filmen viszonylag kevés főszerepet játszott, noha előnyös megjelenése miatt fiatal korában kalandfilmek, szerelmes történetek ideális főhőse lehetett volna. A Jancsóval közös filmek közül a legnagyobb nemzetközi visszhangot a mayerlingi tragédián alapuló Magánbűnök, közerkölcsök váltotta ki, amely az 1976-os cannes-i filmfesztiválon az egyik olasz versenyfilm volt. 1989-ben a Szegedi Nemzeti Színházban vendégszerepelt, illetve rendezett is. 1991-ben a Nemzeti Színházhoz szerződik, 1992-től a 2012-ig a budapesti Játékszín igazgatója volt (Bizalom, Egy erkölcsös éjszaka, Napló apámnak, anyámnak).
Jeff Bridges (1949)
Oscar-díjas amerikai színész. New Yorkban, a Herbert Berghof Stúdióban tanulta a színjátszást. Karrierje 1971-ben, Peter Bogdanovich Az utolsó mozielőadás című kisvárosi életképével kezdődött. E szerepéért mindjárt a legjobb mellékszereplő Oscar-díjára is jelölték. Liberális nézeteiről is híres, közel áll hozzá a zene, gitározik és dalokat ír. 2000-ben teljesült nagy álma, és kiadta első lemezét, amelyen kilenc dal az ő szerzeménye. Képei és fotói bevételéből az általa alapított jótékonysági szervezetet támogatja, mely az éhezés felszámolásáért tesz erőfeszítéseket az amerikai városokban. A Crazy Heart című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat (A nagy Lebowski, A halászkirály legendája, Vasember).
Rakovszky Zsuzsa (1950)
Kossuth-, József Attila- és Aegon Művészeti díjas költő, író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát az ELTE BTK-n. 1982-től 1986-ig szerkesztő a Helikon Kiadónál, azóta szabadfoglalkozású, fordításból él. 1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig részt vett a Beszélő szerkesztésében (Fehér-fekete, A Hold a hetedik házban, Történések).
Tony Todd (Anthony T. Todd, 1954)
amerikai színész, producer. Az Artists Collective Inc. diákja volt. Tanult a Connecticuti Egyetemen, majd folytatta színházi tanulmányait az Eugene O’Neill Nemzeti Színészek Színháza Intézetében és a Trinity Rep Konzervatóriumban (A szakasz, Végső állomás, Kampókéz).
Varga Miklós (1956)
énekes, színművész, rockzenész. Megfordult rockzenei és színházi deszkákon is. Adottságai, nagy hangterjedelme miatt sokoldalú előadóművész. 1983 augusztusában az István, a király rockopera ősbemutatóján, a címszerepét énekelte, 1985. március 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumnál tartott ünnepi műsorban a Nemzeti dalt adta elő (Európa, Hazatérés, A hetedik te magad légy).
Marisa Tomei (1964)
Oscar-díjas amerikai színésznő. Az áttörést a Vinny, az 1ügyű hozta meg, amelyért Oscar-díjat kapott a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ezután a Legviccesebb női mellékszereplő kategóriában jelölték American Comedy Awardra, a Beverly Hills csóróiban. 2008-ban meztelen táncot lejtett A pankrátorban Mickey Rourke-kal. Ezt az alakítását BAFTA-, Golden Globe- és Oscar-díjra jelölték. 2009-ben 18. lett az FHM magazin a „100 legszexisebb nő a világon” listáján (Chaplin, Az igazság ára, Faterok motoron).
Ezen a napon halt meg:
Omar Hajjám (1048-1131)
perzsa költő, csillagász, matematikus, filozófus. Az ő nevéhez fűződik a harmadfokú egyenletek megoldása. Naptárreformot hajtott végre 1074-ben Maliksáh szeldzsuk szultán felkérésére, ami nagyobb pontosságú volt, mint a Gergely-naptár. Kortársai mogorva, társaságkerülő emberként jellemezték. A korabeli arab és perzsa költők közül az egyetlen volt, aki nem írt egyetlen kaszídát sem (Keleti gyöngyök, Rubáiját, A mulandóság mámora).
Thomas Hobbes (1588-1679)
angol filozófus. Főbb törekvése a metafizikától mentes filozófiai rendszer kiépítése volt a kor tudományos vívmányaira és a matematikára támaszkodva. Legismertebb műve a Leviatán.
John Gay (1685-1732)
angol költő, drámaíró. 1728 fontos évszám lett Gay életében: ekkor mutatták be fő művét, a háromfelvonásos Koldusoperát, amivel megteremtette a szatirikus opera, a ballad opera műfaját. A darab születésének, a gay-i szatírának további célpontjai a korabeli politikai élet vezető politikusai voltak. A siker arra késztette John Gayt, hogy megírja a történet folytatását Polly címmel, de a hatalmon lévő politikusok, akik céltáblái voltak a műnek, betilttatták a darabot (A pásztor hete, Mesék ötvenegy versben, Három órával a házasság után).
Péczeli József (1750-1792)
evangélikus lelkész, irodalomszervező egyéniség, műfordító és költő. Szervező munkája mellett legjelentősebb irodalmi tette a Haszonnal mulattató mesék megírása és megjelentetése. Két elméleti cikk jelent meg a mesékről és a meseírásról a Mindenes Gyűjteményben, melyekben a szerzők hangsúlyozzák, mekkora szerepe van ezeknek a gyermekolvasók erkölcsi nevelésében (A magyar koronának rövid historiája, Erkölcsi prédikácziók, Örvendző versek).
Ferenczy József (1866-1925)
festőművész. Művészeti tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, hazatérése után Budapesten, Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1901-ben Temesváron telepedett le. Jelentős szerepet játszott a város művészeti életében. 1906-ban és 1910-ben az ő kezdeményezésére rendezte meg temesvári kiállítását a Nemzeti Szalon. Számos arcképet festett, a vármegyeháza megrendelésére megfestette a temesi grófok és főispánok arcképeit, a városháza számára az egykori képviselőkét és polgármesterekét. 1911-ben ő festette a temesvári piarista templom Kalazanci Szent József életét ábrázoló négy mennyezetfreskóját.
Stefan George (1868–1933)
német költő, műfordító, a modern német líra képviselője. Művészetére a francia szimbolisták voltak hatással. Művészetét a szimbólumhasználat és az impresszionista hangulatok jellemzik. Elutasította azon felfogást, miszerint a művészetnek közvetlen társadalomformáló szerepe lenne, és véleménye szerint a művészet csak a kiválasztottakhoz és beavatottakhoz szól. Jelentős hatást gyakorolt a német és az európai irodalom lírájára, Magyarországon elsősorban a fiatal Szabó Lőrinc költészetére.
Hannah Arendt (1906-1975)
német zsidó származású újságírónő, írónő, filozófus, politológus. A huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, a totalitárius rendszerek kutatója. Éleslátással, kívülállóként figyelte korszakának eseményeit, témái a politikai erőszak eredete, a gonoszság felfoghatatlansága, a politikai üldözöttek és menekültek emberi jogai, a munka értelme (A totalitarizmus gyökerei, Múlt és jövő között, Fogódzó nélkül).
Téri Árpád (1916-1982)
színész, rendező, színházigazgató. A Színiművészeti Akadémián szerezte diplomáját 1937-ben. 1942-ig szegedi, miskolci, győri és kassai társulatoknak volt a tagja. tagja. Ezt követően katonáskodott, majd hadifogságba került. 1958-tól a Nemzeti Színháznál játszott, 1963-tól a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője lett. 1965-től egészen haláláig a József Attila Színház szerződtette mint színészt. Színházvezetőként és szervezőként, valamint rendezőként is jelentős munkásságot tudhatott magáénak. Kiváló megformálója volt nagyobb jellemszerepeknek, vígjátéki figuráknak és epizódszerepeknek is.
Hunyady József (1921–1983)
Baumgarten-díjas író, újságíró. A pécsi jezsuita gimnáziumban tanult, ahonnan elbocsátották, mivel Ady Endre verseiért lelkesedett. Harcolt a második világháborúban és hadifogságba került. 1948-tól 1955-ig a Magyar Nemzetnél dolgozott, 1956-tól 1960 dramaturg volt az Állami Déryné Színházban. A művei: regények, novellák, drámák. Több író művéből készített rádió- és tévéjátékokat. Főként kortárs angol és német szerzőket fordította magyarra (Szerencsétlen emberek, A nép tudósa, Hét tenger vándora).
Hans Carl Artmann (1921-2000)
osztrák költő. Első alkotásai 1947-ben jelentek meg a rádióban és a Neue Wege című lapban. 1954-től sokat utazott egész Európában, ennek során előbb Svédország több városában, majd Berlinben élt, végül Salzburgban telepedett le. Műveire a bécsi dialektussal való játék mellett jellemző az avantgárd, dadaizmus és a szürrealizmus hatása is.
Hintsch György (1925–2005)
filmrendező, forgatókönyvíró. 1943-1945 között a filmszakmában gyakornok volt. 1945-1948 között az Nemzeti Parasztpárt Sarló filmosztályának munkatársa volt. 1956-ban a forradalom után elbocsátották, így a Nemzeti Színház munkatársa lett, később azonban visszatért a filmgyártáshoz (Rab Ráby, A veréb is madár, Hét tonna dollár).
Vjacseszlav Tyihonov (1928-2009)
szovjet színész. Egyik leghíresebb szerepét A tavasz tizenhét pillanata című 12 részes orosz tévéfilmsorozatban játszotta (Háború és béke, A hazáért harcoltak, Optimista tragédia).
Frank Zappa (1940-1993)
amerikai zeneszerző, gitáros, producer és filmrendező. A mintegy harminc évet átfogó pályafutása alatt írt rockzenei, jazz-, elektronikus zenei, nagyzenekari és musique concrète munkákat; életében mintegy 60 nagylemeze jelent meg (Dancin’ Fool, Rat Tomago, Valley Girl).
Angyal János (1941-2003)
humorista, újságíró. Első sikerét parodistaként az 1962-es tehetségkutató Ki mit tud? műsorban aratta, amikor feltűnt kivételes utánzóképességével. Az 1960-1980-as évek elejéig gyakori szereplő volt a Rádiókabaréban, valamint a Magyar Televízió képernyőjén.
Dévényi Ádám (1957-2016)
dalszerző-előadó. Nevéhez olyan népszerű dalok fűződnek, dalszövegíróként, mint a Közeli helyeken, vagy az Adj helyet magad mellett; szerzeményei közül a legismertebbeket a Bikini vitte sikerre. Pályatársai kimagasló tehetségként, korának kiemelkedő lírikusai közt tartották számon.
Igor Graus (1960-2020)
szlovák történész, levéltáros. 1985-1988 között a besztercebányai Középszlovákiai Múzeumban dolgozott történészként. 1988-tól a Besztercebányai Állami Levéltárban dolgozott, 1992 óta igazgatója. Többek között regionális történelemmel, falerisztikával, heraldikával foglalkozott. Több folyóiratban publikált.
Csontos János (1962-2017)
József Attila-díjas író, költő, filmrendező. Újságírói pályáját a debreceni Egyetemi Életnél kezdte, majd 1987-től a Hajdú-Bihari Napló színi- és filmkritikusaként, kulturális szakírójaként folytatta. 1990-ben megalapította a Debreceni Krónika című napilapot. Költői és írói alakja megkerülhetetlen a kortárs magyar szépirodalmi és publicisztikai életben (Menekült iratok, Egy mondat a hazugságról, Angyaldekameron).
