Névnapok: Cecília, Áprilka, Cecilla, Célia, Cicelle, Cilla, Csilla, Filemon, Seila, Sejla, Zéta
Események:
A magyar közoktatás napja.
1621 – John Donne angol költőt és prédikátort 49 évesen a londoni Szent Pál-székesegyház dékánjává nevezik ki. I. Jakab angol király kedvelte műveit, de csak egyházi kinevezést kívánt számára biztosítani. Donne ezt eleinte visszautasította, de később főként anyagi bizonytalansága rákényszerítette, hogy a király javaslatát elfogadja.
1683 – Henry Purcell angol barokk zeneszerző Üdvözlünk minden örömünkben (Welcome to All the Pleasures, Z. 339) című művének premierje a londoni York Buildings-ben.
1851 – Félicien David francia zeneszerző Brazília gyöngye (La Perle Du Brésil) háromfelvonásos operájának ősbemutatója a párizsi Théâtre Historique-ban (Boulevard du Temple).
1862 – [november 10.] Giuseppe Verdi olasz zeneszerző A végzet hatalma (La Forza del Destino) című négyfelvonásos operája debütál a szentpétervári Bolsoj Színházban. Magyarországon először 1875. november 9-én mutatták be a Nemzeti Színházban.
1872 – Prágában bemutatják Franz Grillparzer osztrák író A toledói zsidónő (Die Jüdin von Toledo) című művét. A darab Grillparzer halála után került színpadra, 1919-ben német némafilm készült belőle.
1878 – [november 10.] Alekszandr Osztrovszkij orosz drámaíró klasszikus színművének, a Hozomány nélküli menyasszony (Бесприданница) premierje a moszkvai a Malij Színházban.
1898 – Pietro Mascagni olasz zeneszerző Iris című háromfelvonásos operájának premierje a római Teatro Costanziban. A bemutatót hatalmas érdeklődés övezte: jelen volt Margit olasz királyné, az olasz zenei élet nagyjai (Puccini, Franchetti, Boito), valamint Siegfried Wagner (Richard Wagner fia) és illusztris európai zenekritikusok.
1928 – Maurice Ravel francia zeneszerző Bolero című zenekari művét először a párizsi operában adják elő, Walther Straram vezényletével. A kompozíció szenzációs sikert aratott.
1931 – Ferde Grofé amerikai zeneszerző Grand Canyon szvit (Grand Canyon Suite) című művének premierje, Paul Whiteman és zenekara előadásában a chicagói Studebaker Theatre-ben.
1967 – Mel Brooks első filmje, a Producerek (The Producers) című filmszatíra, Zero Mostel és Gene Wilder 
főszereplésével hatalmas bukott a bemutatóján. A film forgalmazását majdnem leállítják – később Oscar-díjat nyer (legjobb sztori és forgatókönyv), és 1996-ban a Kongresszusi Könyvtár, mint „kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentősnek” minősülő filmet, beválogatta a megőrzésre kerülő Egyesült Államok Nemzeti Filmnyilvántartásába.
1968 – a Beatles kiadja a The Beatles-t (White Album), az egyetlen dupla albumukat.
2018 – a területet érintő földrengés után, egy mérnöki vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a Pisai ferde tornyot sikerült megmenteni, dőlésszögét stabilizálni. A tornyot 1990. január 7-én zárták be a nagyközönség elől. 2001. december 15-én újra megnyitották a látogatók előtt, és legalább további 300 évig stabilnak nyilvánították.
2023 – bemutatják Bradley Cooper amerikai színész, producer és rendező Maestro című filmjét az Egyesült Államokban (ősbemutató a Velencei filmfesztiválon volt szeptember 2-án), amely Leonard Bernstein karmester és Felicia Montealegre színésznő házasságáról szól. A főbb szerepekben Carey Mulligan, Bradley Cooper, Matthew Bomer, Vincenzo Amato és Greg Hildreth látható.
Meghalt Arthur Sullivan (Sir Arthur Seymour Sullivan, 1842-1900) angol zeneszerző.
Nyíltan vagy burkoltan kora brit társadalmát kigúnyoló operettjei (comic opera) máig nagy népszerűségnek örvendenek az angolszász világban. Zenei képességei korán megnyilvánultak, 1854-ben felvették a Chapel Royal énekkarába. 13 éves korában komponálta első művét. Mendelssohn-ösztöndíjat kapott, ennek révén 1856-ban bekerülhetett a londoni Királyi Zeneakadémiára. Zeneszerzőként pályáját „komoly” művekkel kezdte, 1866-ban fordult az operettek felé. 1871-ben kezdte együttműkődését W. S. Gilberttel. Első közös művük szolíd sikert aratott, de a bemutató színház vezetője további darabokat rendelt tőlük. Egyre nagyobb sikereket értek el, ontották az operetteket. Viktória királynő többféleképpen kitüntette (lovagi cím 1883-ban), azonfelül a királyi zeneakadémia elnöke lett. összesen mintegy háromszáz művet alkotott a legkülönbözőbb műfajokban, de mára a Gilbert librettóira írt operettjei kivételével ezek feledésbe merültek (H M S Pinafore, Kalózkaland, Mikado).
Megszületett André Gide (André Paul Guillaume Gide, 1869–1951) Nobel-díjas francia író.
A fiatal értelmiségiek körében hamar népszerűvé vált, de a vallásos, katolikus szervezetek és értelmiségiek mindvégig ellenségüknek tekintették. Halála után a Vatikán indexre tette könyveit. Gide a 20. századi világirodalom egyik kiemelkedő írója volt, aki felbontotta a hagyományos regény szerkezetet, szembefordult a realista ábrázolással és az 1925-ös Pénzhamisítók című művével már a posztmodern irodalmat vetítette előre. Meg volt róla győződve, hogy küldetése van, és eszméi mellett tanúskodnia kell. Azok az eszmék, amiket magáévá tett, szemben álltak korának konvencióival és gyakran ellent is mondtak egymásnak. Gyakran visszatérő probléma életművében, hogy miért el kell elfojtania természetesnek gondolt vágyait a vallás előírásai miatt? (A Vatikán pincéi, A pénzhamisítók, A nők iskolája).
Meghalt Jack London (John Griffith Chaney, 1876–1916) amerikai író, elbeszélő.
Az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak. ár 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Élete végéig meghatározó volt, hogy bármit csináljon is, első kell, hogy legyen benne. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg. Őt is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott, aranyat ugyan nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karrierje, majd rendeződni anyagilag is az élete. Műveiből számtalan – részben ifjúsági – film és tévésorozat készült. Néhány művét még életében filmre vitték, kettőben maga is játszott (A vadon szava, Az éneklő kutya, Tengeri farkas).
Megszületett Ady Endre (1877–1919) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője.
A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei. A 19-20. század fordulójának magyar költészetét a haldokló népi-nemzeti iskola határozta meg, mely Petőfi nyomain járt, utánozta népies hangját és nem tudta magát megújítani. Ady, ha nem is az első volt, aki szakított a hagyománnyal, de az első, aki utat tört egy új, modern stílusnak. Ady tematikus-motivikus költő. Költészetében meghatározott motívumcsoportokat követhetünk végig, s ezzel Ady egyedülálló a világirodalomban. Tematikája, szimbólumrendszere: ars poeticák, szerelem, látomásos tájköltészet, Magyar Ugar, Istenes versek, magyarság – kuruc tematika, létharc – pénz motívuma, halál, forradalmi versek és világháborús költészet. Kiemelkedő egyéniség, aki másként gondolkodik a szerelemről, pénzről, életről és halálról, másként szereti hazáját. Szeretne változást hozni, nem érzi jól magát a feudálisan elmaradott Magyarországon (Még egyszer; Szeretném, ha szeretnének; Petőfi nem alkuszik). ––> A 12 legszebb magyar vers program 8.
Megszületett Benjamin Britten (Báró Edward Benjamin Britte, 1913–1976) angol zeneszerző, karester, zongorista.
Zenei tehetsége korán megnyilvánult. Ötévesen kezdett komponálni, első vonósnégyesét kilencévesen írta. Tizennégy éves korában szimfóniát, további vonósnégyeseket, zongoraszonátákat és dalokat írt. Zeneelméletet magánúton tanult. A háború elől menekülve 1939-től 1942-ig az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol megírta Sinfonia da Requiemjét. Opera-zeneszerzőként a Peter Grimes bemutatója után figyeltek fel rá. Mint alkalomra író zeneszerzőnek, különleges érzéke volt ahhoz, hogy megtalálja az adott alkalomban a sajátosat, az egyedit, ennek köszönhetően érte el a megbecsülést mind a színházban, mind a rádiózásban, vagy a televízió- és filmiparban. rendkívül érzékenyen viszonyult a szenvedéshez és a kegyetlenséghez. Az elnyomottak áldozatai iránt érzett mély rokonszenv húzódik meg pacifizmusa mögött is. Operái közül nem egyben akadnak csaknem szadisztikusan kegyetlen jelenetek, de mindig átvezetnek a meleg együttérzéstől és szánalomtól áthatott epizódokhoz. Vallásos meggyőződése élete és munkája egyik központi magvát képezte (Koldusopera, Noé bárkája, Halál Velencében). ––> Kísértethistória a Müpában
Ezen a napon született:
Ifj. Petrus de Jode (1604-1674?)
flamand rézmetsző és kiadó. Az ifjabb Cornelis Galle mellett a 17. század közepének két leghíresebb rézmetszője közé tartozott.
Wilhelm Friedemann Bach (1710–1784)
Johann Sebastian Bach legidősebb fia. Híres orgonista, rögtönző és a kontrapunktikus szerkesztés mestere. Lipcsében tanult a Tamás iskolában, 1733-tól a drezdai Zsófia-templom orgonistája volt. 1747-ben elnyerte a hallei Miasszonyunk-templom zeneigazgatói posztját. Ezután szabadúszó életmódot folytatott egészen 1784-ig. Művei nagy része templomi kantátákból áll. Hangszeres művei nagy hányadát a billentyűs hangszerre írt fúgák, polonézek és fantáziák teszik ki. Leghíresebb műve a vonósokra, klarinétra és kürtre írt szextettje.
Conradin Kreutzer (1780-1849)
német zeneszerző és karmester, a biedermeier zene jellegzetes képviselője. 1800-tól haláláig kizárólag zenével foglalkozott (Melusina, A granadai éji szállás, Esz-dúr szeptett).
George Eliot (Mary Anne Evans, 1819–1880)
angol írónő. Irodalmi hírnevét Adam Bede című regényével alapozta meg. Ezt a remekművet élethűség és finom jellemzés, helyes felfogás és az angol népélet alapos ismerete jellemzik. Regényeit majdnem minden európai nyelvre lefordították (Holt Felix, a radicalis; A vízimalom; Büszkeség és ártatlanság).
Fessler Leó (Leo Fessler, 1840–1893)
dekoratív és épületszobrász. Az 1870-es években Ybl Miklós meghívta őt Budapestre, a magyar államtól több megbízást is kapott, elsősorban az Ybl által tervezett épületek díszeit készítette el a Szent István-bazilika, az Operaház, illetve a Várkert Bazár számára. Ő mintázta meg a Bakáts téri templom szobrait és a Kálvin téri szökőkutat Ybl elképzelése alapján.
Éhen Gyula (1853-1932)
ügyvéd, lapszerkesztő, író, Szombathely polgármestere, országgyűlési képviselő. A pozsonyi, majd a pápai jogakadémia hallgatója. Tanulmányai során literatúrai búvárlatokat is végez, poéta-jelöltként tűnik ki társai közül, versíró kedvét élete végéig megőrizte. Az ügyvédi gyakorlatot Szombathelyen végzi. 1895. november 14-től Szombathely polgármestere volt (Elfeledett dallamok, Régi dalaimból, Örvény felé).
Révay József (1881-1970)
Baumgarten-díjas író, irodalomtörténész, műfordító, klasszika-filológus, egyetemi tanár. 1895-ben belépett a piarista rendbe. A novíciátus után kispapként fejezte be a gimnáziumot Kecskeméten, majd Budapesten tanult teológiát és ezzel párhuzamosan latint és görögöt. Pappá szentelése előtt kilépett a rendből, gimnáziumokban tanított. 1922–1923 között a Kultúra könyvkiadó lektora volt, 1928-tól 1942-ig pedig Franklin Társulat irodalmi titkára és lektora. Legnagyobb sikert azonban ókori római témájú regényeivel érte el. 1942-ben elhagyta a szerkesztői állást, és azontúl csak írói munkásságából élt (Mars főhadnagy, Séták a római Magyarországon, A költő és a császár).
Ferenczy Valér (1885-1954)
festőművész, grafikus, a híres Ferenczy művészcsalád tagja. 1896-1901 közt a nagybányai Hollósy-iskola tanulója, utána a szintén nagybányai szabadiskola növendéke lett 1902-től 1906-ig. Közben tanulmányokat folytatott 1903-ban Münchenben. 1907-től kezdve kiállító művész, táj- és arcképekkel képviseltette magát a fővárosi tárlatokon. Korai képei romantikus pátosszal áthatottak, tájképein inkább visszafogott színeket használt, főleg tört pasztell színeket alkalmazott (Nagybányai utca, Ruhateregetés, Anyám és Noémi).
Tóth Böske (1896-1979)
színésznő. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 1932–1933 között Párizsban szerepelt filmekben. 1935-ben a Royal Revüszínházban szerepelt. 1947–1948 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1952–1955 között az Állami Faluszínházban játszott. 1957–1959 között a Békéscsabai Jókai Színház tagja volt. Eleinte énekes naiva, majd prózai karakterszerepeket kapott.
Joaquín Rodrigo (1901-1999)
spanyol klasszikus zeneszerző, zongoraművész. A 16–17. századi formákat kissé megváltoztatva azokat, vagy feldolgozta a régi spanyol mesterek darabjait, ötvözi a neoklasszicizmust a spanyol zenei folklór elemeivel. Melódiái igen hatásosak, a hangszerelése világos és inkább a kamarazenére emlékeztet, ennek ellenére nagyon színgazdag. Rodrigo művei a tonalitás keretein belül maradnak, mégis szívesen gazdagította zenei harmóniáját könnyed disszonanciákkal.
ifj. Latabár Árpád (1903-1961)
színész. A Latabár-színészdinasztia tagja. Nem volt képzett színész, először 16 évesen játszott színházban. Utána, 1921-ben és 1923–24-ben a Várszínház tagja volt, de 1924-ben a Fővárosi Operettszínházban is fellépett. tehetsége csak lassan vált felismerhetővé; fiatalabb éveiben elkerülték a nagy sikerek. Középkorú színészként alakultak ki egyéniségének vonásai, humoros karakterei, öniróniája és kiemelkedő színpadi mozgása emelték a legnagyobbak sorába.
Arma Paul (Weisshaus Imre, 1905-1987)
magyar származású francia zeneszerző, zongoraművész, zene-etnológus. Egy hangversenyen Bartókot hallva döntötte el, hogy zenei pályára lép. 1920-tól a Zeneakadémián Bartók Béla tanítványa volt, ő inspirálta népdalgyűjtésre. A fiatal növendéket azonban negyedéves korában kicsapták. Európában és az USA-ban koncertezett, előadásokat tartott. A nácizmus elől Párizsba menekült, és ott telepedett le. Dolgozott a francia rádiónál. Francia népdalokat, az Ellenállás dalait és amerikai néger spirituálékat gyűjtött.
Doris Lessing (Doris May Tayler, 1919-2013)
Nobel-díjas brit író. Dadaként dolgozott, eközben az őt alkalmazóktól kapott könyvekből képezte magát. Korai emlékei, a nélkülözések és a kemény munka későbbi műveiben is megjelennek. Az apartheidrendszer elleni tiltakozásai miatt kitiltották Zimbabwéből (Eldorádó, A fű dalol, Megint a szerelem).
Geraldine Page (1924-1987)
Oscar-, Golden Globe-díjas és kétszeres Emmy-díjas amerikai színésznő. Főként a színpadon tevékenykedett és sikeres karriert épített ki a dráma területén. Az Akadémia nyolcszor jelölte Oscar-díjra, 1986-ban végül elnyerte az Út az ismeretlenbe című filmdrámáért. Az ötvenes és hatvanas években televíziós szerepeket is elvállalt ( Az ifjúság édes madara, Az alvilág pápája, Út az ismeretlenbe).
Gyertyán Ervin (Grünbaum, 1925-2011)
József Attila-díjas író, Balázs Béla-díjas filmesztéta, irodalomtörténész. 1947–1949 között a Párizsi egyetemen tanult. Dolgozott a Magyar Napnál, Népszavánál. 1958–1975 között a Filmvilág rovatvezetője, 1975–1976 között a Gondolat Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese volt. 1977–1981 között a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének alelnöke, 1981–1885 között elnöke. 1984 és 1986 között a Filmtudományi Intézet tudományos osztályvezetője volt (A kibernerosz tündöklése és bukása, Karancsfalvi szökevények, Értékek csapdája).
Görgey Gábor (1929-2022)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, rendező. 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1992-1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg, 1956-ban, a következő 1963-ban, Délkör címmel. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért kapta meg a 2000-es Év Könyve-díjat (A díva bosszúja, Eszkimó nyár, A kivégzés éjszakája).
Robert Vaughn (1932-2016)
amerikai színész. Az első filmes megjelenése az 1956-os Tízparancsolat egyik lándzsása és egy Aranyborjút imádó zsidó férfiként volt. Ám első említésre méltó megjelenése az 1959-es A fiatal philadelphiai című film volt, amelyért Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték. A San Franciscó-i zsaru című filmbeli szerepéért pedig BAFTA-díjra jelölték. További figyelemre méltó filmszerepei közé tartozik A hét mesterlövészben Lee, az úriember fejvadász (Pokoli torony, A keményfejű, Basebolondok).
Bajnok Béla (1937-2020)
szobrászművész. Kőfaragó szakmunkás lett Gyulán, később kitanulta a kőszobrászatot a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Minden kőből készült későbbi köztéri szobrát maga kivitelezte, a fa is végig közel áll személyiségéhez. A hetvenes években több bronz kisplasztikát készített, s ezzel együtt vált kitűnő, igényes és elmélyült érmésszé (Siratók, Villon, Áldott állapotban).
Szersén Gyula (1940-2021)
Jászai Mari-díjas színész. 1965-ben kapott oklevelet a Színiakadémián, bár 1958-tól már szerepelt az Állami Déryné Színház és a Vígszínház színpadán. A Nemzeti Színház tagja 1965-től, majd 10 évig szerepelt a Gyulai Várszínházban. Jelenleg a tagja Piccolo Színház társulatának, valamint vendégszerepel a Budaörsi Játékszínben. Jellegzetes hangja miatt évtizedek óta szinkronizál (Sodrásban, Rosszemberek, Szamárköhögés).
Terry Gilliam (1940)
amerikai születésű brit filmrendező, forgatókönyvíró, színész és animációsfilm-készítő, a Monty Python-csoport tagja. A Monty Python-csoportba Eric Idle javaslatára került. A Flying Circus sorozatban szabad kezet kapott a szkeccseket összekötő animációk készítésében, és sokszor még kisebb szerepeket is eljátszott. A Monty Python-csoportban szerezte első rendezői tapasztalatait is (Gyalog galopp, A halászkirály legendája, 12 majom).
Steven Van Zandt (1950)
olasz származású amerikai zenész, énekes, színész, producer. Little Steven, illetve Miami Steve néven szokott fellépni. Bruce Springsteen E Street Band-jének tagjaként gitáron és mandolinon játszik. Színészként is tevékenykedik, olyan sorozatokban szerepelt, mint a Maffiózók és a Lilyhammer. 2014-ben, az E Street Band tagjaként bekerült a Rock and Roll Hall of Fame legendái közé is.
Kent Nagano (Kent George Nagano, 1951)
japán származású amerikai karmester. Zenei neveltetése egyaránt erős volt a japán és nyugat tradíciókban. Négyéves korában kezdett zongorázni édesanyja segítségével, középiskolás korára már kotón, brácsán és klarinéton is játszott. San Franciscó-i mesterfokozatának megszerzése közben Varga László karmester mellett volt asszisztens, ezzel egyidőben a San Francisco Operában dolgozott.
Vojnich Erzsébet (1953)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. A főiskola elvégzése után 1988-ig tagja a Fiatal Képző- és Iparművészek Stúdiójának, 1980-tól a Képzőművészeti Alapnak. Szabadfoglalkozású képzőművész. 2007-ben AEGON művészeti díj elismerésben részesült.
Jamie Lee Curtis (1958)
Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő, író. Los Angelesben, Kaliforniában született a híres színész Tony Curtis és Janet Leigh lányaként. Apai nagyszülei magyarországi zsidó emigránsok voltak. Első szerepét a Columbo: A szuperintelligens gyilkos című epizódjában játszotta mint pincérnő. Debütáló filmszerepe, az 1978-as Halloween – A rémület éjszakája című filmben Laurie Strode volt. Ezután a 80-as években több horrorfilmben is játszott, innen ered Sikoly királynő neve is. Majd később krimikben és vígjátékokban szerepelt (Szerepcsere, True Lies – Két tűz között, Fészkes fenevadak).
Viktor Pelevin (Viktor Olegovics Pelevin, 1962)
orosz író. 1987 óta ír, 1989-ben jelent meg először nyomtatásban. A következő három évben számos novelláját közölték folyóiratok és antológiák. 1992-ben jelent meg első novelláskötete, majd 1993-ban első kisregénye Omon Ré címmel, mely a szovjet űrkutatást ábrázolja groteszk módon. Stílusa minden előítélettől mentes, szatirikus, groteszk; gyakran keveri a nyelvi rétegeket, bátran használ szlenget, káromkodásokat; jellemző rá az intertextuális áthallás; a modern rockzenétől a klasszikus kínai szerzőkig sokféle kultúrkört mozgósít (Kristályvilág, A hunok harmóniája, Ananászlé a szépséges hölgynek).
Cso Szumi (1962)
dél-koreai opera-énekesnő (szoprán). Nagy európai bemutatkozására 1986-ban került sor: a trieszti Teatro Comunale Giuseppe Verdiben énekelte Giuseppe Verdi Rigolettójában Gilda szerepét. A sikeres bemutatkozás felkeltette Herbert von Karajan érdeklődését is, és meghívta Oscar szerepére, az 1987-es Salzburgi Fesztiválon bemutatandó Álarcosbál előadásra, Plácido Domingo mellé. 2002-ben énekelt a Dél-Korea és Japán által rendezett labdarúgó világbajnokság záróünnepségén, 2008-ban pedig a pekingi olimpián rendezett koncerten. Több mint ötven hangfelvétele jelent meg, közöttük tíz szólóalbum.
Mads Mikkelsen (Mads Dittmann Mikkelsen, 1965)
dán színész. Az Århus Theatre Schoolba járt, ezt követően került sor első filmszerepére az Elátkozott városban. 2012-ben Cannes-ban elnyerte a legjobb férfi alakítás díját az A vadászat című filmben nyújtott alakításáért (Artúr király, Casino Royale, Zsivány Egyes).
Alföldi Róbert (1967)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, 2008 és 2013 között a Nemzeti Színház igazgatója, a Halhatatlanok Társulatának tagja. Művészetét több állami és szakmai elismeréssel is díjazták. Zenei általános iskolába járt, hegedülni és zongorázni is tanult. Már kiskorában elhatározta, hogy színész lesz. 1992-ben az ország legnagyobb prózai társulata, a Vígszínház szerződtette, 2000-ben úgy döntött, szabadúszó lesz. Rendezőként már minden műfajban kipróbálta magát: rendezett musicalt az Operettszínházban, operettet és operát Szegeden, Miskolcon, Budapesten és több nemzetközi városban, bábjátékot, ír táncshow-t, divatbemutatót és videóklipet is. Hobbija a festészet, első önálló kiállítása 1999-ben nyílt.
Mark Ruffalo (1967)
Golden Globe-díjas amerikai színész, producer és forgatókönyvíró. Egyik leghíresebb szerepe, Bruce Banner karakter, a Bosszúállók című filmből (A fegyverek szava, Szemfényvesztők, Thor: Ragnarök).
Kéri Kitty (1972)
színésznő, színigazgató. 1991–1995 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 2010-2016 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt, mellette 2012-től a balatonfüredi Kisfaludy Színház igazgatója. 2016-tól a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának művésztanára, majd osztályvezető tanára, tanszékvezető. 2017-től a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktorandusz hallgatója (Esti Kornél csodálatos utazása, Egy szoknya, egy nadrág, 9 és ½ randi).
Borovics Tamás (1974)
színész. Erdészeti szakközépiskolában érettségizett, majd ezt követően a színészettel kezdett foglalkozni. Felvették a Békés Megyei Jókai Színház által üzemeltetett Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiiskolába. 2006-ban Szegeden négy kollégájával együtt megalapította a Hetek Csoportját. 2013-ban Kaszás Attila-díjjal tüntették ki.
Ville Valo (1976)
finn zeneszerző, zenész és énekes. Több hangszeren játszik: gitáron, basszusgitáron, dobon, billentyűs hangszereken, leggyakrabban azonban énekesként lép színpadra. Kilencéves korában Valo elkezdte tanulmányait a helsinki Pop- és Dzsesszkonzervatóriumban, ahol több különböző zenei stílussal is megismerkedett. Az egyedi hangvételű HIM együttest 1995-ben alapította két barátjával.
Benedekffy Katalin (1977)
Székelyföldön született operaénekesnő, színművész. 1998-ban költözött Magyarországra. 2002-ben, a Pesti Magyar Színház színiakadémiai záróvizsgája után a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Karrierje Győrben, majd Budapesten az Operettszínházban folytatódott. 2007 áprilisában megalapította saját iskoláját, a Szín-Varázs Színi- és Készségfejlesztő Iskolát, melynek vezetője és tanára lett. 2010-től tanul operaéneklést, ekkor kezdődött operaénekesi karrierje.
Kokas Katalin (1978)
Liszt Ferenc-díjas hegedű- és brácsaművész, érdemes művész. Ötévesen kezdett hegedülni, 11 évesen nyert felvételt a Zeneakadémia előkészítő tagozatára. 1994-ben ösztöndíjjal került Torontóba, kanadai tanulmányai végeztével újra a budapesti Zeneakadémián tanult, ahol kitüntetéssel diplomázott. Mind szólistaként, mind kamaramuzsikusként gyakori vendégszereplője Európa, Afrika és Amerika számos koncerttermének.
Scarlett Johansson (Scarlett Ingrid Johansson, 1984)
kétszeres Oscar-díjra és ötszörös Golden Globe-díjra jelölt dán származású amerikai színésznő, énekesnő és modell. Már gyermekkorában színésznőnek készült. 1992-ben, nyolcévesen szerepelt először a tévében. A filmesek akkor figyeltek fel rá igazán, amikor Robert Redford mellett egy sérült kamaszlányt játszott A suttogó című könyvadaptációban. Később számos neves rendezővel dolgozott együtt. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Amerikai rapszódia, Bosszúállók, Marvel Kapitány).
Ezen a napon halt meg:
Baróti Szabó Dávid (1739–1819)
költő, nyelvújító. Újoncéveit Trencsénben végezte, majd 1759 és 1760-ban latin és ógörög nyelvtudását fejlesztette tovább. Teológiai tanulmányait 1765 és 1770 között végzi Kassán, amelynek végén pappá szentelték. 1770–71-ben a nagyváradi gimnáziumban a költészet- és szónoklattan tanára, a tanulók congregatiójának igazgatója, és a rendház történetírója. 1779-ben Kassán megismerkedik Kazinczy Ferenccel és Batsányi Jánossal, akikkel kiadja a Magyar Museumot, az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot. Számos verse mellett szemelvényeket közölt Milton Elvesztett paradicsomából, Vergilius első eklogáját, valamint egy alexandrinekben irt epistolát Batsányihoz, amelyet azonban munkái későbbi kiadásaiba nem vett fel. Több verse jelent meg a Magyar Hírmondóban (Uj mértékre vett külömb verseknek három könyvei, A magyar lovassághoz, Deákos költők).
Cservényi Alajos (1790-1853)
piarista rendi tanár, költő. 1819–1821-ben Kalocsán grammatikát tanított, 1822-ben Debrecenben retorikát; 1823-ban Újhelyen, 1824-ben Nagykárolyban ugyanazt, 1825–1831-ig Besztercén humaniórákat. Mint a rendház helyettes főnöke halt meg.
Simonyi Zsigmond (Steiner, 1853-1919)
nyelvész, akadémikus. Négy évtizeden át nyelvészek új nemzedékét nevelte fel, és egyben tudósként is maradandót alkotott. Jelentősek a határozókról, kötőszókról, jelzőkről írt tanulmányai. Megteremtette az összehasonlító mondattant. Az 1919-es év elején az eszperantó nyelv egyetemi oktatásának bevezetésén dolgozott, melynek eredményeként 1919 júliusában megalakult a Nemzetközi Nyelvi Intézet, Budapesten. A Tanácsköztársaság után politikai nézetei miatt üldözték, ez lelkileg teljesen összeroppantotta (Népnyelvhagyományok, Tréfás népmesék és adomák, A magyar irodalom története 1900-ig).
Sándor Emma (Schlesinger, 1863-1958)
zeneszerző, zenegyűjő, műfordító, Kodály Zoltán felesége. Zeneszerzést tanult 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban Kodály Zoltánnál. Gyűjtött népdalokat, ő dolgozta fel a Magyar népzene 34. és 35. számait. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre. Művei főként zongoraművek.
Mae West (1893-1980)
amerikai színésznő, énekesnő, író, forgatókönyvíró, korának egyik szexszimbóluma, minden idők egyik legjobb amerikai színésznője. Szülei Bajorországból emigráltak az Egyesült Államokba. Édesanyja hatására már kiskorában színpadra lépett, így tinédzserként már saját darabokban kezdett játszani, broadway-i színházakban. 1932-ben szerződést kötött Hollywoodban a Paramount Pictures-szel, a világháborúk idején az egyik legnagyobb sztár volt. Később visszavonultan élt, de az 1970-es években visszatért (Nem vagyok angyal, Kis kakasom, Sextett).
Aldous Huxley (1894–1963)
brit író, költő és filozófus. Az 1937-től az Egyesült Államokban élt író legismertebb műve a Szép új világ című disztópia, mely 1931-ben íródott majd egy évvel később jelent meg először nyomtatásban. Műveinek gyakori témája volt a társadalom, eszköze a társadalomkritika és a szatíra, de versei, esszéi, bűnügyi témájú regényei és novellái is voltak. Aldous Huxley-t hét különböző évben jelölték irodalmi Nobel-díjra (Az észlelés kapui, A vak Sámson, Nyár a kastélyban). ––> A „legnagyobb” angol író: Aldous Huxley
Clive Staples Lewis (1898–1963)
ír író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológus, a modern kori gyermek-fantasy megteremtője, közeli barátjához, J. R. R. Tolkienhoz hasonlóan a 20. századi világirodalom egyik jelentős képviselője. Leghíresebb műve a Narnia krónikái című fantasyszeptológia (Az ezüst trón, A varázsló unokaöccse, Esszék a kereszténységről).
Szabó Samu (1903–1966)
Kossuth-díjas színész. Először szülővárosában lépett színpadra 1919-ben, a népkerti Nyári Színkörben. 1925-től 1927-ig a szegedi, majd más vidéki színházakban is szerepelt. 1943–44-ben Debrecenben játszott, 1945-től rendezett. Ugyanitt számos darabját mutatták be. 1949-től haláláig volt a Pécsi Nemzeti Színház tagja.
Ungár Imre (1909–1972)
Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, pedagógus, érdemes művész. Háromévesen elvesztette a látását. Először a Wechselmann vakok intézetében tanult, majd zongoratanulmányait Rózenfeld Izsónál, azután Thomán Istvánnál végezte a Zeneakadémián. Az 1920-as évek közepétől már koncertezett, Magyarországon is, külföldön is. A második világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott hazatérni. Zsidó származása miatt bujkált a nyilas időkben, a hangversenyezést 1945-ben kezdte újra. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is.
Fónay Márta (1914–1994)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Szakmai pályája, megszakítással, több mint negyven éven keresztül tartott, a közönség ma is szereti a nagymamás alkatú, falusi háziasszony habitusú kitűnő művésznőt, aki sikert sikerre halmozott, mind a színházban, mind filmekben, tévéfilmekben (Janika, Isten hozta, őrnagy úr!, Égigérő fű).
Anthony Burgess (John Burgess Wilson, 1917–1993)
brit regényíró, költő, zeneszerző, műfordító, újságíró, zongorista, nyelvész, tudósító. Manchesterben született, az Egyesült Államokban és Európában is élt. Művei főleg a fikción alapulnak. Az egyik legjelentősebb alkotása a Gépnarancs, mely egy elképzelt jövőben játszódik, központi témája pedig az erőszak (Beteg a doktor, A narancsműves testamentuma, Földi hatalmak).
Kallus László (1924-1998)
karikaturista, grafikus, újságíró. Első rajzai a Szabad Ifjúságban jelentek meg 1952-ben, 1954-től a Ludas Matyi külső munkatársa volt. Többször fellépett különböző kabaré-színpadokon, ahol szellemes rajzaival szórakoztatta a nézőket. Főerőssége a portrékarikatúra volt, számos híres emberről készített ilyen rajzot. Bejárta a világot, több kiállításon szerepelt. Ő volt az egyik legismertebb karikaturista, akinek rajzait külsősként publikálták a különböző lapok.
Kardos G. György (1925–1997)
József Attila-díjas író, dramaturg, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. 1944-ben a bori munkatáborba hurcolták, ahonnan a partizánok szabadították ki. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt (Fehérlófia, Villon és a többiek, Csak úgy mesélek).
Maurice Béjart (1927-2007)
francia balettművész, koreográfus, író, rendező és szövegíró. A klasszikus, kortárs, modern és a neoklasszikus stílust képviselte. A legkülönbözőbb nemzetiségű, kiváló táncosokkal dolgozott együtt. A férfi balett rehabilitálását tűzte ki célul. A művészektől megkövetelte az akadémikus tánc tökéletes tudását és a neoklasszikus irányzatok átvételét is.
Gurnik Ilona (1931-2018)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1949-1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1954–1958 között a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1958–1966 között a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 1966–1971 között a Madách Színházban lépett fel (Szevasz, Vera!; Szeressétek Odor Emiliát!; A napfény íze).
Szabó Ágnes (Rogán Miklósné, 1932–2016)
grafikusművész, könyvillusztrátor. 1955-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán jelmeztervezőként. Érdeklődése a gyermekekkel összefüggő témák felé vitték, számos mese- és tankönyvet illusztrált. Illusztrációi többek között a Móra Könyvkiadó, a Tankönyvkiadó és a Zeneműkiadó gondozásában jelentek meg.
Sára Sándor (1933-2019)
kétszeres Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, a nemzet művésze. Dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, majd a hatvanas és a hetvenes években egyéni látásmódjával hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez (Holnap lesz fácán, 80 huszár, Könyörtelen idők).
Péli Tamás (1948-1994)
roma származású magyar festőművész, politikus. Apja ötvösmesterként dolgozott, ékszereket, láncokat, érméket készített. Képzőművészeti tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában és a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémia murális szakán végezte. Diplomamunkája, amely az amszterdami kultúrcentrum román kori kápolnájában található, az Amszterdam Város tanácsa által meghirdetett képzőművészeti pályázaton első díjat kapott. Legjelentősebb monumentális munkája a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszítő pannó, mely közel 50 négyzetméter nagyságú.
Soltis Lajos (1950-2000)
vajdasági magyar színész, rendező, író. Ösztöndíjasként 1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomás színészként pályája a Szabadkai Népszínházban indult. 1975–76-ban és 1980–1989 között az Újvidéki Színház tagja volt. 1990-től az egri Gárdonyi Géza Színház, 1994-től haláláig a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt és amatőrrendezői tanfolyamokon tanított. Autóbalesetben vesztette életét.
Szokolay Zoltán (1956-2020)
író, versmondó-, előadóművész. Korai művei a hetvenes évek közepétől kezdődően a Mozgó Világ című irodalmi folyóirat számaiban jelentek meg. Később kiderült róla, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint, még 1984-ben „hazafias alapon” személyét zsarolással beszervezte a titkosszolgálat Havasi Zoltán fedőnéven a progresszív irodalmárok megfigyelésére.
Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij (1962–2017)
orosz operaénekes (bariton). Tanulmányait a Krasznojarszki Művészeti Iskolában végezte. Pályájára legnagyobb hatással az 1989-ben szerzett első helye volt a BBC cardiffi Singer of the World versenyén. Nyugati karrierje Nizzában indult, 1990-ben már New Yorkban lépett fel. A világhír 1993-ban érte el, azután énekelt szinte minden nagy operaházban, többek között a Metropolitanben, a Covent Gardenben, a Berlini Állami Operában, a La Scalában és a Bécsi Állami Operaházban.
