Névnapok: Jónás, Aba, Abád, Abagta, Abbás, Abod, Abos, Abosa, Asztrid, Asztrik, Bács, Bacsó, Emil, Emilián, Hamilkár, Hamilton, Hümér, Jozafát, Keresztély, Keresztes, Krisztián, Levente, Líviusz, Martin, Márton, Martos, Renáta, Renátó, Renátusz, René, Szilvánusz, Tihamér
Események:
1836 – az irodalmi szervezetek napja a Kisfaludy Társaság megalakulásának napján.
1880 – megjelenik Lew Wallace amerikai tábornok regénye a Ben Hur, Krisztus története (Ben-Hur: A Tale of The Christ) 
címmel. Regényét a legbefolyásosabb keresztény ihletésű könyvnek nevezték a XIX. században, lefordították szinte minden nyelvre. Magyarra a Szent István Társulat megbízásából Szekrényi Lajos fordította 1894-ben.
1890 – Mabel Loomis Todd amerikai szerkesztő kiadja az Emily Dickinson versei című kötetet. Todd soha nem találkozott Emily Dickinsonnal személyesen, Dickinson 1886-ban bekövetkezett halála után húga, Lavinia Norcross Dickinson segítségével rendezte össze a könyvet.
1900 – a szecessziós stílusú párizsi Universelle Exposition bezár. A világkiállítás 50 millió látogatót fogadott.
1910 – az első dokumentált filmes trükk: egy ember a Hudson folyóba ugrik egy égő léghajóról. Sem a film címe, sem a kaszkadőr neve nem maradt fenn az utókor számára, csak egy játékkártya bizonyítja a produkciót.
1936 – irodalmi Nobel-díjat kapott Eugene O’Neill amerikai drámaíró.
1963 – Bécsben átadják a Collegium Hungaricum (Magyar Intézet) új épületét.
1969 – Alekszandr Szolzsenyicint, későbbi Nobel-díjas (1970) orosz írót kizárják a Szovjet Írószövetségből. Az 1960-as évek közepétől főképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádolták meg. Az 1973-ban írt A GULAG szigetvilág című regénye miatt a Legfelsőbb Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától, és kiutasította az országból.
1973 – Dmitrij Sosztakovics 14. vonósnégyesének (Fisz-dúr, op. 142) nyilvános ősbemutatója Leningrádban, Szergej 
Shirinszkijnek, a Beethoven Quartet csellistájának ajánlva. Sosztakovics 1974-ben megkapta a Glinka-díjat (az Orosz Föderáció Állami Díját) a 14. vonósnégyeséért.
1986 – a monori találkozón is részt vevő írók levélben kérik az MSZMP KB-tól a Tiszatáj című folyóirat újraengedélyezését.
1989 – bemutatják Robert Wright és George Forrest Grand Hotel című musicaljét a New York-i Martin Beck Theatre-ben. 5 Tony-díjat nyer és összesen 1018 alkalommal adják elő (George Gershwin Theatre-rel együtt). Azóta is folyamatosan játsszák világszerte.
2008 – Jean-Michel Jarre telt házas koncertet ad a Papp László Budapest Sportarénaban, ahol az első világsikert hozó albumának, az Oxygène-nek harmincéves megjelenése alkalmából lépett fel.
2016 – Jackie Chan tiszteletbeli Oscar-díjat kapott filmes teljesítményéért.
Megszületett Alekszandr Borogyin (Alekszandr Porfirjevics Borogyin, 1833–1887) orosz zeneszerző, tudós. orosz 
zeneszerző, zenész, kémikus, orvos, tanár, az orosz ötök tagja.
Hihetetlenül sokrétű egyéniségének csupán egy részét jelentette zenei pályája, ennek ellenére korának egyik Európa-szerte ünnepelt és nagy hatású komponistájává vált és ma is zenéje, elsősorban Igor herceg című operája által ismert világszerte. Életének jellemzője a sokfelé való érdeklődés volt. A zenében és a természettudományban minden érdekelte. Komponista barátai biztatására hozzálátott első szimfóniája megírására, de a más irányú elfoglaltságok miatt csak öt év múlva készült el vele. Zenedarabját 1862-ben mutatták be, és a nagy siker hatására dolgozni kezdett második szimfóniáján is. Belevágott élete fő művének, az Igor herceg-nek a komponálásába is. Ez utóbbin egészen haláláig dolgozott, de nem sikerült teljesen befejeznie (Közép-Ázsia pusztáin, c-moll zongorakvintett, Scherzo vonósnégyesre).
Megszületett Auguste Rodin (François-Auguste-René Rodin, 1840–1917) francia szobrászművész.
Rodin életteli, drámai, szenvedélyes megfogalmazású, érzelemgazdag szobrai a historizmus ellenpólusát képezik, művészete a modern szobrászat kiindulópontja. A szimbolizmussal éppen oly sok szál köti össze, mint az impresszionizmussal. Legtöbb alkotását a Rodin Múzeum őrzi Párizsban, művei közül néhány látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban is, szobrainak másolatai benépesítik az európai műveltséghez kötődő világot. S mindezt reménytelenül súlyos rövidlátásával küzdve érte el! (A csók, Örök tavasz, A calais-i polgárok).
Megszületett Michael Ende (Michael Andreas Helmuth Ende, 1929–1995) német író.
A huszadik század legkedveltebb és legsikeresebb német nyelvű szerzőinek egyike, akit az irodalomkritikusok szinte teljes egészében figyelmen kívül hagytak. Gyermekkönyvei révén vált ismertté. Néhány héttel a második világháború vége előtt behívták a hadseregbe, ám ő inkább elmenekült. Ezt követően 1948 és 1950 között Münchenben színi iskolába járt, amelyet sikeresen elvégzett. 1953-ig különböző színházakban dolgozott, ahol politikai kabarék szövegeit írta. Saját, zömében drámai színdarabjai azonban nem hozták meg számára az elismerést. A ’60-as évek eleje hozta meg a várva várt sikert, kiadták három gyermekeknek szóló könyvét. Olaszországban született meg 1973-ban hatalmas sikert arató meseregénye, a Momo, amelyet ő maga illusztrált. 1978-ban bemutatták a könyvből készült operát, 1985-ben pedig a filmet. 1979-ben született meg leghíresebb műve, A Végtelen Történet, amelynek 1984-es megfilmesítésétől azonban elhatárolódott, mert túlságosan giccsesnek tartotta (Gombos Jim és Lukács, a masiniszta; A varázslóiskola és egyéb történetek; A kis firkások).
Ezen a napon született:
Gustav Adolf Merkel (1827-1885)
német zeneszerző, zenepedagógus, orgonaművész. Orgonaművei a legtöbbet játszott orgonára írt kompozíciók közé tartoztak a 19. század második felében. Orgonaműveinek sikerén túl virtuóz orgonaművészetét is nagyra értékelték (Orgonaiskola, 30 pedálgyakorlat, Kórusmotetták).
Rákosi Jenő (Kremsner, 1842–1929)
író, újságíró, színházigazgató, lapszerkesztő, főrendiházi tag, akadémikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja. Folytonosan tanult és írt apróbb színdarabokat. Már Pesten, 1864 első felében írta meg V. László című drámáját, második felében az Aesopus-t, ami a Nemzeti Színházban sikert aratott. Drámaírói pályája folyton emelkedőben volt. Akkoriban készült a Népszínház, és létrejötte érdekében igen sokat tett. Az ország megmagyarosodását a jog és a kultúra alkotmányos eszközeivel kívánta elérni. Álma a harmincmillió magyar által lakott magyar birodalom gondolata volt (Tempefői, A szerelem iskolája, Éjjel az erdőn).
Edmund von Hellmer (1850-1935)
osztrák szobrász. 1879 és 1922 között a bécsi Akadémia professzoraként tanított. A historizmus jeles képviselője, akinek neobarokk stílusára Adolf von Hildebrand volt hatással. Emlékművei és szoborportréi egyaránt jelentősek (Ifj. Johann Strauss; Castalia-kút; Goethe emlékmű).
Roland Barthes (1915-1980)
francia kritikus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó és filozófus, a populáris kultúra mitoszának támadója, az „irodalmi kriticizmus” kidolgozója. A főbb egyetemekről kirekesztették újszerű nézetei miatt, így sokat kellett utaznia, hogy egy-egy tanári állásra szert tehessen. Barthes későbbi karrierje során többször kinyilatkoztatta a legfontosabb diplomákat adó egyetemekről alkotott negatív véleményét (Mitológiák, A szöveg öröme, A divat mint rendszer).
Tadeusz Borowski (1922–1951)
lengyel író, költő, publicista, a holokauszt túlélője. 1943 elején egy utcai razzia során a németek letartóztatták. Először a hírhedt varsói börtönbe, a Pawiakba került, ahonnan egyenes út vezetett a koncentrációs táborokba. A harmincöt kilóra lefogyott, Dachauban érte a háború vége. Megismerkedett Anatol Girssel, segítségével publikálta lágerben írott verseit Az áram nevei címmel. Magyarországon megjelent könyvei: Kővilág, Kihallgatás.
Vukovics Géza (1928-2007)
újvidéki magyar író, műfordító, lapszerkesztő. Már 1948-tól a Magyar Szó munkatársa volt, később a művelődési rovat szerkesztője lett. Önálló kötete, válogatott tárcáinak gyűjteménye Varázsszem címmel jelent meg 1988-ban, majd pedig a Villanások című publicisztikagyűjteménye látott napvilágot 2003-ban. Az egyik legfelkészültebb, komolyzenei tudással rendelkező szakírója volt az újvidéki magyar szerkesztőségnek. Gyakran leült, hogy papírra vessen egy-egy dallamsort, ami a fején éppen átfutott.
Grace Kelly (Princess Grace of Monaco, 1929–1982)
Oscar-díjas amerikai színésznő. Ő volt a második, színésznőből lett monacói hercegné, Ghislaine Dommanget után. Korán elkezdett balettezni, és színésziskolába járt. Pályája modellkedéssel indult, majd 22 évesen szerepelt első („Tizennégy óra”) című filmjében. Alfred Hitchcock három filmjében is szerepelt. 1955-ben megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díját a Vidéki lány-ban nyújtott alakításáért. Esküvője után még többször megkeresték filmszerepekkel, ám Rainier herceg és Monaco népe ellenezte a további filmezést. Utolsó filmje a Felső tízezer volt, autóbalesetben halt meg (Mogambo, Gyilkosság telefonhívásra, Hátsó ablak).
Berkes Péter (1931–2022)
író, forgatókönyvíró. Nevét elsősorban a fiatalok számára írt szépirodalmi művei és a Bölcs Bagoly sorozatban megjelenő ismeretterjesztő kiadványok tették híressé. Számos katonatémájú elbeszéléskötetet adott közre. Több ifjúsági regényéből filmsorozat készült (Az öreg bánya titka, Utánam, srácok!, Bezzeg a Töhötöm, S.O.S. Szobafogság!).
Ferenczy Csongor (1939-2019)
romániai magyar színész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben folytatta tanulmányait, 1962-ben végzett. 1962–1968 között a Temesvári Állami Magyar Színház tagjaként dolgozott. 1980-ban Magyarországra szerződött. 1980–1983 között a budapesti Várszínházban játszott. 1983-tól egészen 1996-ig a Nemzeti Színház tagja, utána a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt (A vörös grófnő; Égető Eszter; Napló apámnak, anyámnak).
Konrád Antal (Knébl, 1943)
Kazinczy-díjas színművész. 1966-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1968 és 1973 között az Operettszínház, majd ismét a Nemzeti Színház tagja volt. Jelenleg a Budaörsi Játékszín társulatának tagja. Pályája során széles szerepskálát játszott el, hősszerelmestől az idős karakterszerepekig, énekes és prózai darabokban (Ereszd el a szakállamat!, Fekete gyémántok, Kettévált mennyezet).
Katona Imre (1943)
színházi rendező, dramaturg. 1962-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész főtanszakára. Két év után az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1970-ben szerzett diplomát. Hivatásos pályáját 1975-ben kezdte a Pécsi Nemzeti Színházban mint dramaturg, és itt kapott rendezői szerződést 1979-ben. A rendezőként eltöltött pécsi, győri és veszprémi esztendők után 1983-tól a Rock Színház főrendezője lett. 2012 óta a Soproni Petőfi Színház fődramaturgja. Olasz nyelvből műfordításokat végez, és ír színházi szakcikkeket is.
Wallace Shawn (Wallace Michael Shawn, 1943)
amerikai színész, szinkronszínész, komikus, drámaíró és esszéista. A Putney Schoolba járt, egy liberális művészeti magániskolába a vermonti Putneyban. A Harvard College-ban szerzett végzettséget történelemből. Latin nyelvet tanított Manhattanben, de 1979 óta elsősorban színészként keresi a kenyerét (Egy elvált férfi ballépései, A jade skorpió átka, Elvarázsolt kastély).
Neil Young (Neil Percival Young, 1945)
Grammy-díjas kanadai-amerikai zenész, énekes, dalszerző, a „Grunge keresztapja”. Az 1960-as években indult zenei karrierje Winnipegben, később Los Angelesbe költözött. Szólókarrierjének kezdete óta előzenekarával, a Crazy Horse -szal számos fontos albumot adott ki, melyeket a kritikusok több Grammy- és Juno-díjjal jutalmaztak. 2000-ben a Rolling Stone magazin a 100 legnagyobb zenei előadó listáján a 34. helyre helyezte. 2006-ban megkapta a Manitoba Lovagrendet, majd 2009-ben a Kanadai Rend tisztjévé választották.
Nagy Bandó András (1947)
Karinthy-gyűrűs humorista, karikaturista, előadóművész, író. 1963–1975 között a Délmagyarország és a Szegedi Egyetem karikaturistája. Amatőr színészként a szegedi Modern, később a Minerva Színpad tagja, 1973-tól előadóművész, 1983 óta szabadfoglalkozású előadóművész. Publicista, közíró és író, verseket és meséket ír és rajzol gyermekeknek. Egyéni hangú, ötletdús, közkedvelt humorista-előadóművész. Önálló estjeit, rádiós és tévés monológjait maga írja (Úton-útfélen, Sosemvolt Toscana, Hát kik ezek?). ––> Mecseki orrfű: Orfűi medvehagyma kincseskönyv
Csizmadia Gabriella (1956)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett, színészi diplomáját 1981-ben kapta meg. Pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte. 1983-tól a Népszínházhoz szerződött. 1989-től a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1990-től szabadfoglalkozású színművésznő (Szerelmem Elektra, Roncsfilm, Időgéppel a lovagkorba).
Tarján Györgyi (Georgiana Tarjan, 1957)
magyar-amerikai színésznő. 1974 és 1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1976 és 1979 között a Madách Színházban és a Nemzeti Színház–Várszínházban szerepelt. 1979–1982 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, 1982–1986 a Mafilm színész társulatának tagja. 1990-ben látogatott az Egyesült Államokba. Amerikai színpadon Bertolt Brecht Koldusoperájában Peachumnéként kezdte színpadi pályafutását. A Vészhelyzetben George Clooney és Julianna Margulies partnere volt. Több független színházban alakított főszerepeket (A kenguru, Magyar rapszódia, Ki beszél itt szerelemről?).
Kautzky Armand (1964)
Jászai Mari-díjas színművész, szinkronszínész, érdemes művész. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Madách Színház tagja lett, ahol majdnem 20 évet töltött el. 2017-től szabadúszó művész. 2016-tól a Talent Studio szinkron képzésének oktató tanára.
Cote de Pablo (1979)
chilei származású amerikai színésznő. Legismertebb alakítása az NCIS című televíziós sorozatban Ziva David. 2000-ben diplomázott, majd színházi színészetet tanult.
Ryan Gosling (Ryan Thomas Gosling, 1980)
Golden Globe-díjas kanadai színész, zenész és producer. Karrierjét gyerekszínészként kezdte, a nagyközönség számára a 2004-es Szerelmünk lapjai című romantikus vígjáték főszerepe tette ismertté. 2013-ban a magyar Periodika magazin olvasói a világ legszexisebb férfijának választották. Rendezőként a Lost River című filmmel debütált 2014-ben. Zenekara, a Dead Man’s Bones 2009-ben jelentette meg első albumát (Kaliforniai álom, Szárnyas fejvadász 2049, Az első ember).
Anne Hathaway (Anne Jacqueline Hathaway, 1982)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Tagja volt a Barrow színtársulat (Barrow Group Theater Company) színész programjának, ő volt az első tinédzser, aki felvételt nyert. Képzett színházi színésznő, és jobban is kedveli a színpadon szereplést a filmeknél. Színészként 1999-ben a Légy valódi című tévésorozatban mutatkozott be, első jelentős szerepét 2001-ben a Neveletlen hercegnőben kapta, amely megalapozta karrierjét. Tom Hooper A nyomorultak-feldolgozásában, Fantine szerepét játszva megkapta az Oscar díjat a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
(Ifjú) Várdai István (1985)
Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész. Pécsen nőtt fel zenészcsaládban, rendkívüli tehetségnek bizonyult, több versenyt is nyert külföldön. Diplomáját 2009-ben szerezte meg a budapesti Zeneakadémián. 2015-től Baráti Kristóffal együtt a kaposvári Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője, 2017 óta a mannheimi Staatliche Hochschule für Musik und Darstellende Kunst professzora. 2018 őszétől a bécsi Zeneakadémia (Universität für Musik und Darstellende Künste) cselló tanszékét vezeti. Jelenleg egy 1673-ban készült „Ex du Pré-Harrell” nevű Stradivari-csellón játszik. ––> Foster, Várdai és a Nemzeti Filharmonikusok
Barsi Márton (1986)
színész. 2009-ben színészként végzett a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai karán. A diploma után a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a West Side Storyban kapott feladatot, Riff szerepében lépett színpadra, majd szabadfoglalkozású művészként több alternatív társulattal dolgozott. 2018 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 2018-tól a Turay Ida Színházban szerepelt. 2020-tól a Pesti Magyar Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Schedius Lajos (Ludwig Schedius, 1768-1847)
német-magyar filológus az esztétika professzora, lapszerkesztő, térképszerkesztő, dramaturg, pedagógiai szakíró, akadémikus, a Kisfaludy Társaság alelnöke. Munkássága során a német és a magyar kultúra között töltött be közvetítő szerepet. Schedius beszélt ugyan magyarul, műveinek nagy részét mégis anyanyelvén – németül – írta, a nyelvi kérdést nem tartotta elsődlegesnek, a nyelvújítás harcaiban alig vett részt. Néhány kijelentése arra utal, hogy a magyar nyelvet nem tartotta elég csiszoltnak.
Gottfried Kinkel (1815-1882)
német költő és művészettörténész. A bonni egyetemen műtörténészeti és költészeti előadásokat tartott, eközben adta ki verseskötetét és költői elbeszéléseit, egy drámát is írt. 1866-ban Zürichben a régiségtan és műtörténelem tanára lett. Mint műtörténelmi író nagy hatással volt és tudományos kutatásaival állandó érdemeket szerzett.
Ștefan Nosievici (1833-1869)
román zeneszerző, továbbá a Szucsávai Filharmóniai Társaság kórusának, és vonósnégyesének alapítója. 20 éves korában beiratkozott a czernowitz-i egyetemre, utána Bécsben folytatta tovább tanulmányait, fizika és matematika szakon. Később újra Czernowitzben lakott, ahol tanárként tevékenykedett, a teológiai egyetemen zenét, a gimnáziumban pedig matematikát tanított (A tatárok, A város csúcsa alat, A besszarábiai román katonák menetdala).
Orczy Emma (báró orci ~, 1865-1947)
magyar származású angol írónő. A Vörös Pimpernel című regény szerzője. A Vénusz bolygón kráter őrzi nevét. A Vörös Pimpernel sikerén felbuzdulva még több folytatását megírta az elkövetkező években. 1915-ben egy háborús antológiát jelentetett meg Lest We Forget (Hogy soha el ne felejtsük) címmel. Több kaland-és detektívregényt írt még, amelyeket szintén több nyelvre lefordítottak (Megfizetek!, Az okos Pimpernel, Isten és a császár).
Umberto Giordano (1867–1948)
olasz zeneszerző. Első operáját egy akadémiai versenyre írta, ezután alkotta meg a realisztikus, verismo stílusú Mala Vita operáját. Ez az opera egy munkásról szól, aki megígéri, hogy „megment” egy prostituáltat, ha kigyógyul a tuberkulózisából. Ez a mű botrányt okozott, amikor 1892-ben bemutatták Rómában. Következő operája romantikus stílusú lett, de a Regina Diaz-t két előadás után levették a műsorról. Ezután Milánóba költözött, és megint megpróbálkozott a verizmussal. Nagy sikert aratott az Andrea Chénier című operájával. ––> Giordano: André Chénier – az Operában
Gombaszögi Ella (Grün Erzsébet, 1898–1951)
színésznő. A Gombaszögi (Grün) lányok közül négyen színésznők lettek. A fennmaradt legendárium azt tartotta róluk, hogy Margit volt a legszebb, Frida a legelőkelőbb, Ella a legmulatságosabb és Irén élt a legtovább. Heltai Jenő róluk mintázta a „Tündérlaki lányok” című művét. Első éves volt a Színiakadémián, mikor 1913-ban szerződtette a Vígszínház. 1929 és 1939 között szerepekre szerződött. Zsidó származása miatt nem léphetett színpadra 1941 és 1944 között. Számos filmben nyújtott felejthetetlen alakítást, leggyakrabban Kabos Gyula partnereként (Egy éj Velencében, Meseautó, Janika).
Bánhidi László (Mudris, 1906-1984)
színész. Teológiára járt, majd jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1929-től 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között, 1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1951 és 1957 között pedig a Magyar Néphadsereg Színházában játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig. Játékfilmekben, tévéfilmekben és rádiójátékokban is gyakran szerepelt. Ő játszotta a Tüskevár című filmsorozat „Matula bácsi”-ját (Aranyborjú, Indul a bakterház, Csak semmi pánik).
Hámory Imre (1909-1967)
operaénekes (bariton), színész. Az Állami Operaházban felfigyeltek rá, előbb ösztöndíjasként, majd egy év múlva magánénekesként szerződtették. Első szerepe a Bánk bán című opera Peturja volt. Ezután folyamatos sikerek követték egymást, szinte az összes bariton szerepet elénekelte, több, mint 80 szerepet tudott. A felívelő pályáját a második világháború törte derékba. 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja lett.
Szabó Sándor (1915–1997)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. 1937-ben végzett a Színművészeti Akadémián, a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1945 és 1948 között a Vígszínház, 1948 és 1949 között a Művész Színház, 1949-től 1950-ig a miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1956-ban külföldre ment, a New York-i Petőfi Színházban volt szervező, majd a társulatnak is tagja lett. Hollywoodban és a Broadwayon is szerepelt. 1976-ban tért haza. 1984-től haláláig, 1997-ig a Madách Színház tagja volt. Első filmszerepe az 1938-ban készült Pusztai királykisasszony című filmben volt, utolsó filmszerepe az 1998-ban bemutatott Ábel Amerikában című tévéfilmben volt.
Doncsecz Károly (1918-2002)
szlovén nemzetiségű kétvölgyi fazekasmester, a népművészet mestere. Inasként tanulta el mesterségét, a fazekasságot, amit gerencsérségnek is hívnak. Idővel ő lett a megye leghíresebb fazekasmestere. Az évek alatt látogatók tömegei fordultak meg, elsősorban szlovénok, magyarok és osztrákok. Barátságossága, kedvessége és vendégszeretete miatt igen nagy népszerűségnek örvendett.
William Holden (William Franklin Beedle Jr., 1918-1981)
Oscar-díjas amerikai színész. Az 1950-es évek egyik legkeresettebb amerikai színésze volt. Az Amerikai Filmintézet Minden idők legjobb színészei listáján a 25. helyet kapta meg. Egy hollywoodi „tehetség vadász” itt csapott le rá, a Columbia filmstúdióban egy másik színész próbafelvételén kiszúrták őt a sikeres színdarab, a Golden Boy filmes adaptációjának főszerepére. Ekkor nevezték át William Beedleről William Holden névre. A Golden Boy sikere után Holden egyik napról a másikra ígéretes hollywoodi sztárrá emelkedett (Alkony sugárút, A 17-es fogolytábor, Hálózat).
Várnai György (1921-1991)
Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, karikaturista, Balázs Béla-díjas rajzfilmtervező-rendező. A Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult 1941-46 között. Grafikusként diplomázott. 1951-től, egyik úttörője magyar rajzfilmezés megteremtésének. Macskássy Gyula mellett tervezett, majd forgatókönyvet is írt, és rendezőtársa is volt. Közös műveik száma nyolcvanra tehető. Önálló kötetei mellett számos könyv illusztrátora volt, mint karikaturista, a fekete humor egyik meghatározó egyénisége volt.
Stan Lee (Stanley Martin Lieber, 1922-2018)
amerikai író, szerkesztő, a Marvel Comics egykori elnöke. Szerkesztőtársaival, többek között Jack Kirbyvel és Steve Ditkóval karöltve új, összetett karaktertípusokat honosított meg az amerikai képregényekben. Részt vett olyan népszerű szereplők megalkotásában mint Pókember, a Fantasztikus Négyes tagjai, az X-Men, Hulk, Vasember, Fenegyerek és Doktor Strange. Munkássága alatt vált a Marvel Comics kis kiadóból nagy vállalattá.
Méray Tibor (1924-2020)
Kossuth és József Attila–díjas író, újságíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt zsidó származása miatt. A német megszállást követően csillagos házakban lakott családjával, majd a nyilas uralmat Szegeden bujkálva élték túl. 1946-ban a Szabad Nép újságírója, hozzá köthető az amerikai „baktériumháborúról” szóló kommunista propaganda itthoni terjesztése, amit 1957-ben, emigrációja után már ő is teljesen alaptalannak nevezett. 1956-ban a Népszavában Nagy Imre politikáját helyeselte. 1957-ben menekülnie kellett a várható megtorlás elől. az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-től egyik szerkesztője, majd 1971–1989-ben főszerkesztője lett a párizsi Irodalmi Újságnak, s a hozzátartozó Irodalmi Újság könyvsorozatoknak (Közhivatal, Nagy Imre élete és halála, Egy és más).
Kroó György (1926-1997)
Széchenyi- és Erkel-díjas zenetörténész, a 20. századi magyar zenekritika és zenetörténet-írás egyik legnagyobb alakja. Munkásságával a zenei ismeretterjesztés terén is maradandót alkotott (Zenei panoráma, Muzsikáló zenetörténet, A magyar zeneszerzés 30 éve).
Lakatos Gabriella (1927–1989)
Kossuth-díjas balettművész, kiváló művész. Korának legtemperamentumosabb, nagyszerű technikájú művésze, aki a repertoár szinte összes karakter főszerepét, s néhány klasszikus szerepet is eltáncolt. A Balettintézet tanáraként évtizedekig táncosok százait tanította a balett szépségére, szeretetére. 1973-as nyugdíjazása után után énekesnőként is sikereket ért el.
Henryk Górecki (Henryk Mikołaj Górecki, 1933-2010)
lengyel zeneszerző, aki a lengyel avantgárd vezető alakjává vált a sztálinizmust követő kulturális enyhülés során. Az úgynevezett Új Lengyel Iskola egyik alapítójának tekintik. Az 1950-es és 1960-as években keletkezett szeriális műveit a disszonáns modernizmushoz való ragaszkodás jellemzi. Az 1970-es évek közepére áttért a kevésbé összetett spirituális minimalista hangzásra (Az öröm és ritmus dalai, Grádicsok éneke, Jöjj Szentlélek!).
Kurt Trampedach (1943–2013)
dán festő és szobrász. 1963 és 1969 között a Dán Képzőművészeti Akadémián tanult. Művészetét a hatvanas évek végétől jegyzik. Gyakran készített eltorzított önarcképeket és saját feleségéről készült portrékat. Sötét stílusát különösen Rembrandt van Rijn ihlette. Depresszióval, mániával élt, ez megmutatkozik az egyébként zseniális művein. 1984-ben Eckersberg-érmet kapott.
Jonathan Brandis (1976-2003)
amerikai színész. Tizennégy éves korában kapta élete első komolyabb filmszerepét: Bastian Balthazar Buxot alakította a Végtelen történet 2-ben. Tizenhét éves korában kapta meg egyik legjelentősebb szerepét, Lucas Wolenczakot alakíthatta Steven Spielberg nagy sikerű sorozatában, a seaQuest DSV-ben, és az ennek folytatásaként készült seaQuest 2032-ben (1993–1996). A sorozatnak köszönhetően tinibálvány lett.
