Október 12.

Névnapok: Miksa, Edvin, Edvina, Maximilián, Misa, Pilár, Rezső, Szeráf, Szerafin, Szerafina, Tirzusz, Fáta

Események:
1160 – Maurice de Sully megválasztják Párizs püspökévé és kezdeményezi a Párizsi Notre-Dame megépítését.
1609 – Thomas Ravenscroft szerkesztésében, Londonban megjelenik a Deuteromelia or The Seconde part of Musicks melodie című énekeskönyve, amelyben először jelenik meg a Három vak egér (Three Blind Mice) népszerű gyermekdal.
1798 – Friedrich Schiller német író Wallenstein trilógiájának első (prológ) részének, a Wallenstein tábora (Wallensteins Lager) című művének bemutatója a weimari Hoftheaterben (Deutsches Nationaltheater Weimar). A drámában Schiller a híres tábornok, Albrecht von Wallenstein bukásával foglalkozik, a harmincéves háború tényleges történelmi eseményeire alapozva.
1872 – I. Ferenc József király szentesíti a kolozsvári egyetem felállításáról szóló törvényt.
1875 – Esztergomban megnyílik a Keresztény Múzeum, Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye. A Keresztény Múzeum működteti a bazilikában található Mindszenty-emlékhelyet.
1902 – leleplezik Fadrusz János Mátyás király-szobrát a kolozsvári főtéren.
1924 – Anton Bruckner „0. szimfóniájának” (Die Nullte, d-moll) első előadása Klosterneuburgban (Ausztria), Franz Moissl vezényletével. A művet Bruckner életben nem adták elő.
1931 – a 30 méter (talapzattal együtt 38 méter) magas A Megváltó Krisztus szobrát (Cristo Redentor) átadják a 709 méter magas Corcovado-hegy tetején, kilátással Rio de Janeiróra. Tervezője Heitor da Silva Costa mérnök volt.
1963 – az izraeli Masszádában megkezdődnek a régészeti ásatások. A várat és a hozzá tartozó palotát Heródes építtette magának i. e. 37 és 31 között, helyét 1842-ben azonosították.
1971 – bemutatják a Broadwayn (Mark Hellinger Színház) Andrew Lloyd Webber és Tim Rice művét, a Jézus Krisztus szupersztár (Jesus Christ Superstar) című rockoperát. A zeneszerzők kezdetben nem tudtak támogatást szerezni a színpadi produkcióhoz, ezért koncepció-albumként adták ki, aminek sikere vezetett a színpadi debütálásához.
1975 – a Magyar Nemzeti Galéria átköltözött a Budavári Palota e célra átalakított B-C-D épületébe, és ideiglenes formában megnyitotta kiállításait. Gyűjteménye bővült a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályának anyagával, így lehetővé vált a magyarországi művészet teljes történetének bemutatása a 11. századtól napjainkig.
2017 – Auguste Rodin egy elfeledett Napóleon-mellszobrát megtalálták a New Jersey állambeli a madisoni városházán. 2021-ben Hongkongban elárverezik (Sotheby’s) 7-9 millió EUR-ért.
2023 – a Vezúv kitörésében a Herculaneumnál elégett római tekercsek olvashatóvá váltak, miután számítógépes támogatással, tudományos hallgatók gépi tanulási algoritmust fejlesztettek ki (az első megfejtett szó: lila).

Meghalt Piero della Francesca (1420?–1492) a korai reneszánsz, az itáliai quattrocento festészetének mestere, matematikus és művészetelméleti író.
Festményeit a letisztult humanizmus, a geometrikus formák használata, és különösen a perspektíva és a rövidülések mesteri ábrázolása jellemzik. Ő volt az első, aki a perspektíva problémáit a matematika segítségével oldotta meg. Több jelentős munkája, amellyel kivívta a kortársak elismerését, mára elveszett, elpusztult. Fő műve a Szent Kereszt legendája az egyetemes freskóművészet egyik legjelentősebb remekműve, elkészítése hosszú évekig tartott. A restaurálása 2001-ben, 15 évnyi munka után fejeződött be (Szent beszélgetés, Vízkereszt, Hérakleiosz csatája).

Meghalt Adler Mór (1826–1902) festőművész, a magyar úttörő festők egyike.
A bécsi akadémián tanult, ahol Eduard Ender és Leopold Kupelwieser a történelmi és vallásos festészet akkori híres művelői voltak a tanárai. 1846–1848 között a párizsi akadémián, azután pedig magániskolában tanult. 1848-ban telepedett le Pesten, ahol 76 éves korá­ban mint a magyar festők nesztora halt meg. A pesti Műegyletnek 1851-ben rendezett kiállításán szerepelt először Tonett-csendélet című képével, ezután 58 éven át állította ki képeit. Pesti tartózkodását csak néha szakította meg német, olasz és franciaországi tanulmányútjaival. Főleg arcképeket és csendéleteket festett pontos, aprólékos kivitelben (Őszi csendélet, Leánykaportré, Baross gőzhajó a Balatonon).

Meghalt Anatole France (Jacques Anatole François Thibault, 1844–1924) Nobel-díjas francia író, költő, kritikus, akadémikus.
Franciaországban úgy tekintenek rá, mint a „harmadik köztársaság” egyik nagy irodalmi kritikusára, kora élő lelkiismeretére, aki a 20. század elején mélyen elkötelezte magát szociális és politikai ügyek mellett. Az egyetemen a romantikával szembeforduló, és a klasszicizmushoz visszatérő költők vezéralakja, első jelentős irodalmi sikerét csak 1881-ben, 37 éves korában érte el. 1919-ben szembe helyezkedett a versailles-i békeszerződéssel, a l’Humanité 1919. július 22-i számában tiltakozott az I. világháborút lezáró „igazságtalan béke ellen” (Angyalok lázadása, Gondolatok, A vörös liliom).

Megszületett Gulácsy Lajos (1882–1932) festőművész.
Művészete a preraffaelitizmus magyar változata, hatott rá a szimbolikus szecesszió és az expresszionizmus, késői víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét. Autodidakta volt. Már 1899-ben bemutatták A szegénység laka című képét a Műcsarnokban. Számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és művészek. Korai művein a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain az expresszionizmus hatása látszik, az 1910-es évek közepétől jelentkező vízióinak megfestése a szürrealizmus előfutárává avatják. Díszlet- és kosztümterveivel is sikert aratott. Mint grafikus is figyelemre méltó, főleg nagy műveinek vázlatát készítette el először grafikus formában. Mint a legtöbb festőnél, nála is innen származik a kiváló kompozícióteremtő képesség (Varázslat, Az ópiumszívó álma, Folyópart).

Megszületett Luciano Pavarotti (1935-2007) többszörös Grammy-díjas olasz operaénekes, a Három Tenor egyike.
A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is énekelt –, de közben kénytelen volt tanárként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál. Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában („Ah! Mes amis”) egymás után kilenc magas „c”-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra. A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek, egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban. Hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának. ––> DVD: Pavarotti The Last Tenor

Megszületett Parti Nagy Lajos (1953) Kossuth-díjas költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Az 1980-as években mint a JAK-füzetek (József Attila Kör Irodalmi Egyesület) szerkesztőbizottsági tagja tevékenykedett. 1986-tól Budapesten él, azóta szabadfoglalkozású. 1982-ben jelent meg első könyve, az Angyalstop, 1986-ban a második, amely Csuklógyakorlat címmel látott napvilágot. A kilencvenes években nemcsak vers- és elbeszéléskötetei jelentek meg, hanem az Ibusár–Mauzóleum című, két színdarabot tartalmazó könyve is. Sokat foglalkoztatott fordító, drámaíróként is sikeres, darabjait folyamatosan műsorra tűzik a színházak. Műveivel mintegy 300 kritika vagy tanulmány foglalkozott, a szerzővel több mint 60 olyan interjú vagy beszélgetés készült, amelyek nyomtatásban is napvilágot láttak. A szerző több mint 30 díj tulajdonosa (Kis brutáliák, A fagyott kutya lába, Fülkeufória és vidéke). ––> Galambok, hősök, terek – Parti Nagy Lajos Szombathelyen

Ezen a napon született:

Nikisch Artúr (Arthur Nikisch, 1855-1922)
karmester. Főként a romantikus német és orosz mesterek műveinek volt kiváló előadója, de sokat tett kortársai műveinek népszerűsítéséért is. Hangversenykörútjai során az USA-ban és Európa szinte valamennyi nagyvárosában fellépett. Az ő nevéhez fűződik az egyik első olyan hangfelvétel, ami egy teljes szimfóniát tartalmaz elejétől végéig: 1913 őszén a Berlini Filharmonikusokkal Beethoven 5. szimfóniáját rögzítették.

Ralph Vaughan Williams (1872–1958)
angol zeneszerző. Egyéni, romantikusan illusztratív, színhatásokban, szabad és újszerű polifóniában gazdag nyelvezetét elsősorban az angol népzene, és a 16.-17. századi angol mesterek hatása alakította ki (The Lark Ascending, In the fen country, Fantázia egy Thomas Tallis témára).

Nadežda Petrović (1873-1915)
szerb festőnő, Szerbia leghíresebb fauvista festője. Művészeti tanulmányait Münchenben folytatta, de festői pályafutása alatt szinte mindvégig Szerbiában élt. 1900-ban már önálló kiállítása volt Belgrádban (Török híd, Régi Prizren, Koszovói bazsarózsák).

Aleister Crowley (Edward Alexander Crowley, 1875-1947)
angol okkultista, mágus, író, költő és hegymászó. Leginkább mágikus írásai révén vált ismertté. Már életében hírhedtté vált, a világ leggonoszabb embere címmel illették s gyakran vált a média támadásainak célpontjává. Az említettek mellett ismeretes még sakkjátékosként, festőként, asztrológusként, hedonistaként és a társadalom kritikusaként (Holdgyermek, A Törvény Könyve, Thoth könyve).

Eugenio Montale (1896–1981)
Nobel-díjas olasz költő. A fasizmus megszilárdulásakor Montale 1925-ben aláírja az Értelmiségi antifasiszták manifesztumát. 1927-ben Firenzébe utazik, ahol szerkesztői munkát kap, a Bemporad kiadónál. A korabeli Firenze a modern olasz irodalom meghatározó helyszíne, itt születtek Ungaretti első lírái. Viszonylag keveset írt, négy kötetnyi rövid verset, egy kötet versfordítást, és több prózai fordítást. Verseiben leginkább a modern ember létezésének célját kutatja, de választ nem ad, csak azt tudja, hogy mik nem vagyunk. Nem hitt a megváltoztathatatlan törvényszerűségekben, amelyek az ember és a természet létezését meghatározzák. Nem hitt semmilyen filozófiai vagy vallási ideológiában, amely konkrét és általános igazságot takart (Finisterre, A magnólia árnya, Naplók – versek).

Wolf Vostell (1932–1998)
német képzőművész, festő, szobrász. A huszadik század második felében különféle képzőművészeti műfajok és technikák, mint az installáció, videoinstalláció, video art, happening, fluxus, dekollázs úttörői közé tartozott.

Déry Gabriella (1933-2014)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán), kiváló művész. 1958-ban az Operaház szerződtette magánénekesként. 1990-ben a társulat örökös tagjává választották. A operaház énekmestereként is tevékenykedett. Pályája kezdetén főként koloratúrszerepeket énekelt, de hamarosan áttért a drámai szoprán szerepkörre, és Takács Paula örökébe lépve az Operaház vezető drámai szopránja lett.

Berkes Balázs (1937)
Liszt Ferenc-díjas nagybőgős, zenetanár. Először csellózni tanult, 1957-től 1962-ig Tibay Zoltán növendéke volt a Zeneakadémián. Hosszú ideig a Stúdió 11 tagja volt, mint az egyik alapító. Sokféle formációban a legkülönbözőbb stílusokban játszott. 1965-től, a magyarországi középfokú jazz oktatás indulásától tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakán, 1993-tól nyugalomba vonulásáig 2007-ig a Zeneművészeti Főiskola jazztanszékének docense.

Vayer Tamás (1941-2001)
kétszeres Balázs Béla-díjas díszlettervező, érdemes és kiváló művész. Több fontosabb magyar játékfilm és tévéjáték díszleteinek tervezője. 1989-től 1992-ig a budapesti Nemzeti Színháznál dolgozott, valamint a Magyar Filmgyártó Vállalatnál volt művészeti tanácsadó (A tanú, Az ötödik pecsét, Gengszterfilm).

Dózsa László (1942-2023)
színész, rendező, érdemes és kiváló művész. Az 1956-os forradalomban való részvételéért több kitüntetésben részesült, de a forradalomban való szerepvállalását egyes történészek megkérdőjelezik. Számos televíziós sorozatban, játékfilmekben, valamint szinkronszínészként is szerepelt (80 huszár, Viadukt, Gyertek el a névnapomra!).

Ferenczi György (1968)
szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros. 1985-ben country-zenészként kezdte pályafutását. Fúziós zenét játszik, egyre inkább határozottan a népzene felé fordulva. Stúdiózenészként közel 250 lemezen játszott.

Hugh Jackman (Hugh Michael Jackman, 1968)
Golden Globe-, Emmy- és Tony-díjas ausztrál film- és színházi színész, producer, televíziós személyiség. 1998 után vált ismertté neve a szakmában. 2000-ben Bryan Singer felkérte a népszerű Farkas szerepére az X-Men sorozatban. 2001-ben készült második sikerfilmje, a Meg Ryannel közös Kate és Leopold. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Kardhal, A nyomorultak, Éjszaka a múzeumban – A fáraó titka).

Kasia Glowicka (Katarzyna, 1977)
lengyel zeneszerző, a számítógépes zene tanára. Művei a kísérleti zene, a zenei minimalizmus, az avantgárd zene, a tradicionális muzsika és a kortárs klasszikus zene stílusain ívelnek át. Egyaránt komponál zenekarra, kis együttesre, szóló hangszerekre és gyakran alkalmazza a számítógépet is a művek megszólaltatásában. Írt már operát, színpadi zenét, balettet és filmzenét.

Ezen a napon halt meg:

Jean-Baptiste Carpeaux (1827–1875)
francia szobrász, festő és rézkarcoló, a 19. századi francia szobrászat egyik kiemelkedő egyénisége. Mind szobraiban, mind festményeiben jelentkeznek dinamikus és érzelmi túlfűtöttségről tanúskodó ábrázolásai és a klasszicizmus kötöttségeivel való birkózás. Legkiválóbb fő műve az első párizsi operaház homlokzatát díszítő épületszobra, a Táncoscsoport, amely túláradó formáinak mozgásával szinte megbontja az architektonikus egységet. Festészete is az új művészeti ideáktól áthatott, de az e műfajban produkált teljesítménye elmarad szobrászati munkásságának eredményei mögött (Allegorikus épületszobor, Flora diadala, Szökőkút-szoborcsoport).

Szarvas Gábor (1832-1895)
nyelvész, akadémikus, a magyar nyelvművelés megteremtője. 1858-ban jelentek meg első tárcái a Hölgyfutárban. Nyelvészeti munkásságával országos hírnévre tett szert, ezért az MTA őt bízta meg a magyar nyelv kutatását és művelését szolgáló folyóirat alapításával. Ez a lap lett az 1872-ben indult Magyar Nyelvőr. Lankadatlanul küzdött a magyartalan szóalkotások ellen, és kiváló etimológiai cikkeket írt. Állást foglalt az idegenszerű fordulatok és az erőszakos nyelvújítás ellen. Kutatásaival tisztázta a nyelvújítás határait (Magyartalanságok, A nyelvújításról, A régi magyar nyelv szótára).

Evva Lajos (1851-1912)
színigazgató, író, műfordító. 1875-ben Rákosi Jenő igazgatása alatt a Népszínházhoz került, ahol előbb írnok volt, azután gazdaellenőr, titkár, dramaturg, végül rendező lett. 1881-ben átvette a színház igazgatását és azt olyan virágzásra emelte, melyhez foghatóra a színházak történetében kevés példa van.

Papp Ferenc (1871-1943)
irodalomtörténész, kritikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Irodalomtörténeti munkássága főként Kemény Zsigmond és Gyulai Pál életművének monografikus feldolgozása kapcsán jelentős.

Gombaszögi Ella (Grün Erzsébet, 1898–1951)
színésznő. A Gombaszögi (Grün) lányok közül négyen színésznők lettek. A fennmaradt legendárium azt tartotta róluk, hogy Margit volt a legszebb, Frida a legelőkelőbb, Ella a legmulatságosabb és Irén élt a legtovább. Heltai Jenő róluk mintázta a „Tündérlaki lányok” című művét. Első éves volt a Színiakadémián, mikor 1913-ban szerződtette a Vígszínház. 1929 és 1939 között szerepekre szerződött. Zsidó származása miatt nem léphetett színpadra 1941 és 1944 között. Számos filmben nyújtott felejthetetlen alakítást, leggyakrabban Kabos Gyula partnereként (Egy éj Velencében, Meseautó, Janika).

Gál Sándor (Goldarbeiter, 1901-1966)
színész, érdemes művész. Pályáját operett-bonvivánként kezdte, majd fokozatosan jeles karakterszínésszé érett. Ösztöndíjjal végezte el Rákosi Szidi színésziskoláját. 1917-ben Nagykőrösön kezdte pályáját. 1919-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, amelynek a későbbiekben is aktív harcosa maradt. 1941 után a zsidótörvények miatt nem szerepelhetett. 1946-ban a Vígszínházban, 1950–51-ben a Vidám Színház, 1951–1959 között a Madách Színház, 1959-től a Vidám Színpad tagja volt.

Bodó Béla (Blum, Frank L. Packard, 1903–1970)
író, újságíró. Pályáját 1926-ban a Pesti Naplónál kezdte. Színes, mozgalmas riportjai és tárcái 1939-ig jelentek meg a lapban. A zsidótörvények következtében elbocsátották a laptól, ezért könyvkereskedésekben eladóként dolgozott. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1953-ban több hónapra bebörtönözték, amiért a Sztálin súlyos betegségéről szóló cikk szövegében a „mélységes megrendülést”-t véletlenül „mélységes megrendelés”-nek szedte. 1953-tól a Nők Lapjánál dolgozott, 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig az Esti Hírlap szerkesztője volt (Írók a viharban, Brumi-könyvek, Lapzárta után).

Fekete József (1903-1979)
szobrász, a modern romániai szobrászat kiemelkedő egyénisége. 1941. januári véres vasgárdista pogrom miatt elhagyta a román fővárost. Budapesten 4 évet élt, majd 1945-től Nagyváradon, az Iparművészeti Iskolában tanított (Dózsa György megkoronázása Temesváron, Cigánylány, George Enescu).

Fényes Szabolcs (Dengelegi és csokalyi Fényes Szabolcs, 1912-1986)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, kiváló művész. Első dalát a Rózsavölgyi kiadó tette közzé 1927-ben, majd a következő dalát a „Füst” című filmben Tőkés Anna elénekelte. Az első színházi sikert a „Maya” bemutatója hozta meg számára 1931-ben. Ezután Peter Fényes néven – három évig – Berlinben élt és alkotott. Többek között az UFA filmgyártól kapott megbízásokat, énekelte dalait Zarah Leander is. 1935-ben hazatért és számtalan színdarab, film és sláger szerzője lett. 1949-ben, valamint 1957–1960 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt, s párhuzamosan a Vidám Színpad zenei vezetését is ellátta 1949-1957 között. Itthoni sikerei mellett külföldön is elismerték dalai szépségét, így az ünnepelt operaénekes, Mario Lanza is beleszeretett dalaiba (Mindig az a perc, Nemcsak a húszéveseké a világ, Mindenkinek van egy álma).

Nagy Olivér (1912-2000)
zeneszerző, karmester, zenei író. Hangjáték-kísérőzenéket, szimfonikus műveket, kórusokat, népdalfeldolgozásokat írt, klasszikus zeneszerzők műveit adta közre, zongorakivonatokat készített, szerkesztői munkát végzett (Partitúraolvasás – partitúrajáték, A magyar kórusművészet 30 éve).

Ray Conniff (Joseph Raymond Conniff, 1916–2002)
amerikai harsonás, zenekarvezető és hangszerelő volt. Leginkább az 1960-as években volt világszerte ismert együttesével, a Ray Conniff Singers-szel.

Marton Endre (1917-1979)
kétszeres Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező, főiskolai tanár, színigazgató, kiváló művész. A Víg- a Madách és a Nemzeti Színház rendezője, ahol nem csak a kortárs magyar írók műveit állította színpadra, de rendezett több nyugat-európai kortárs- és klasszikus drámát is. 1950-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői, 1974-től pedig a színész szakán (Katonazene, Már nem olyan időket élünk, Egy nap a paradicsomban).

Vámosi Nagy István (1919-1992)
zenetörténész, bölcsész, tanár, író, antropozófus. A stuttgarti, majd a kis-svábhegyi Waldorf-iskolában tanult. Az akkori Zenedében folytatta tanulmányait, közben bölcsészkaron esztétikából, filozófiából és művészettörténetből doktorált. 1943-tól publikált, zenekritikákat is írt. 1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 15 éven át tartotta előadásait. Kémkedés vádja miatt 6 és fél év börtönre ítélték (Az opera születése a dráma szelleméből, Zenetörténeti párhuzamok, Száműzött és bebörtönzött géniuszok).

Pán Márta (1923–2008)
szobrászművész. Rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, 1947-ben Párizsba ment. Itt növényekről, gyökerekről, kagylókról készített rajzokat, melyek apránként haladtak az absztrakt felé. Az 1950-es évek közepétől kezdve alkotásaiban már kiemelkedő szerepet kapott az egyensúlyi helyzetből adódó természetes mozgás. Legtöbb munkájában fontos szerepet játszik a víz, alkotásait a letisztult nemes egyszerűség jellemzi.

Herskó János (1926-2011)
Kossuth- és kétszeres Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi tanár. 1953-tól dolgozott játékfilmrendezőként. A Hunnia Filmstúdió vezetője lett a stúdió megalakulásától a váratlan külföldre távozásáig, ugyanis 1970-ben – az 1968-as európai események hatására – családostul Svédországba emigrált. 1994-től ismét a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett (Két emelet boldogság, Szevasz, Vera!, A Hamis Izabella).

Witold Szalonek (1927-2001)
lengyel zeneszerző és zenepedagógus. Olyan környezetben nőtt fel, amely egész művészi pályájára kihatással volt. Piekary Śląskie bazilikájának harangjai egész életére megragadták. A háború utáni kortárs lengyel zene legvitatottabb és legszínesebb egyénisége volt. Korai művei a lengyel népzene modális jellegzetességeit őrzik, de Bartók hatását is tükrözik, mind a harmóniai nyelvezetükben, mind a formai felépítésükben. A végeredmény érzelemmel teli zene, terjedelmes, már-már könyörtelen rétegekkel, amelyek fullasztó és reménytelen hangulati intenzitást teremtenek (Trió fuvolára, klarinétra és fagottra; Rituális szimfónia vonósnégyesre; Poszeidón és Medúza, piccolóra, altfuvolára, crotalesre és basszusfuvolára).

Turián György (1930-1992)
Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató. 1953-1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol színházrendezői diplomát szerzett. Többször rendezte a Savaria történelmi karnevált, a nagyvázsonyi lovasjátékokat és a visegrádi palotajátékokat.

Witz Éva (1931–2012)
jelmeztervező, grafikus. 1949–1954 között a Magyar Iparművészeti Főiskola jelmeztervező szakán tanult. 1962–1963 között a Pannónia Filmgyárban dolgozott. 1963–1970 között a József Attila Színház jelmeztervezője volt. 1970–1997 között a Magyar Televízió munkatársa volt.

Sükösd Mihály (1933–2000)
József Attila-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, újságíró. 1964-1994 között a Valóság folyóirat szerkesztője és rovatvezetője volt. Regényeiben gyakran dokumentarista elemekből építkezik. Szociográfiai írásaiban a modern társadalom peremjelenségeit, a beat- és a hippimozgalmat vizsgálta. A modern regény fejlődésével foglalkozott (Fától fáig, A törvénytevő, Egy államférfi nehézségei).

Móricz Ildikó (1938-2013)
színésznő. 1956-ban került a debreceni Dongó Színpadhoz. 1957-től a Csokonai Nemzeti Színház művésze volt, majd 1958–60-ban az egri Gárdonyi Géza Színházban, 1961 és 1965 között a kecskeméti Katona József Színházban láthatta a közönség. 1965-ben lett a Vidám Színpad, majd 1981-től a Madách Színház tagja. Szubrett és karakterszerepekben lépett fel.

Conchata Ferrell (1943-2020)
amerikai színésznő. Ő alakította Bertát a házvezetőnőt a Két pasi – meg egy kicsi című szituációs komédiában. Ezért a szerepéért kétszer is Emmy-díjra jelölték az első jelölése 2005-ben, a második 2007-ben volt.