egy impulzív karmester, egy szoprán és egy beugró énekes a Pannonnal
a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: Lehotka Ildikó
A Pannon Filharmonikusok ismét nagy sikerű koncertet adtak a Nemzeti Hangversenyteremben február 11-én. A műsor két zeneszerző fiatalkori kompozícióját tartalmazta: Brahms D-dúr szerenádját és Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját hallhatta a nagyérdemű, Meláth Andrea és a Kovács István helyett beugró Fried Péter közreműködésével, Will Humburg vezényletével.
Brahms D-dúr szerenádja január 25-én már felhangzott a Nemzeti Hangversenyteremben, kíváncsi voltam, ezt a korai művet hogyan tolmácsolja egy másik zenekar. Maga a többtételes darab nem tartozik Brahms legihletettebb alkotásai közé, nehézkes, hosszú, sokszor szájbarágó a sok indokolatlan ismétlés miatt (bár Clara Schumann lelkendezve üdvözölte az eredetileg kisegyüttesre írt darabot), de a sajátos stílusjegyek már felfedezhetőek.
A különlegesen hosszú nyitó tétel (Allegro molto) sem tűnt nehézkesnek, nyúlósnak, mint ahogyan az egész szerenád szépen szólt. A tételek egytől egyig szépen kidolgozottak voltak, az együttes és a karmester figyelt az apró, szinte észrevehetetlen fordulatokra, harmóniákra. Előadásukban csak a szerenád pozitív megoldásai jöttek át a közönség felé. Az első három tétel maratoni hosszúsága sem volt zavaró, érdektelen, hiszen a zene minden hangja, megoldása lélegzett. Szépen kivitelezett szólókat hallottunk, puhán beágyazódva a zenei szövetbe.
Brahms első zenekari művének előadását Will Humburg vezényelte. A német karmester Will Humburg életrajza imponáló, rengeteg zenekart vezényelt, operakarmesterként is számon tartják (repertoárja nyolcvan operát ölel fel). Járatos korunk zenéjében is, lemezfelvételei jelentősek. Will Humburg vezénylése meghökkentő: teljes energiával dirigálta végig az egész estet, nem szűkölködve a show-elemekben. A leghalkabb részeket is erőteljes mozdulatokkal kérte, a szerenád alatt attól féltem, hogy a (nem lehet tudni, mi okból) mögötte levő bőgőszéket leveri (a tapsnál látványosan letette a pulpitusról a széket). Hatalmas, eltúlzott mozdulatokkal vezette a zenekart, látványosan kért többet, illetve kevesebbet, amit sokszor még ütemekkel később sem oldott fel, pedig nem is játszottak már akkor. A néző nem tudott nem a karmesterre figyelni, annyira szokatlan volt ez a páratlan energia. A közönség valószínűleg a mozdulatokra jobban figyelt, mint a zenére. Will Humburg zenei elképzelését azonban a zenekar végigvitte, úgy tűnik, a hasonlóan impulzív próbafolyamaton tökéletesen átbeszélték, -játszották a művet. A német karmester a lassú folyású darabból egy kellemes, valóban szerenádjellegű előadást mutatott be, a művet – bár a kotta előtte volt – kívülről dirigálta (nem is igen tudott volna lapozni a nagy mozdulatok miatt).
A szünet után Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját hallhattuk. Ez az európai vándormotívumból építkező pszichológiai történet, mely a nagy műveltségű Balázs Béla tollából kelt új életre, hálás téma. Hálás a férfi-nő kapcsolata, hálás a két ellenkező nem lelki beállítottsága. Ebben a történetben a nő a nagyobb vesztes, kíváncsisága miatt. Rengeteget lehetne beszélni mind az irodalmi, mind a zenei jellemzőkről, nem szólva a filozófiai, pszichológiai rétegekről, a zenei szimbolikáról, sok tanulmány jelent meg e tárgykörökben, érdemes elolvasni egyet-kettőt. Bartók egyetlen operája, melyet első feleségének, Ziegler Mártának ajánlott, feloldva ezzel a Geyer Stefihez fűződő egyoldalú szerelmét, még a romantika jegyeit is tartalmazza, zenéje közérthetőbb, mint a késő(bb)i műveké.
Az előadáson Meláth Andrea énekelte Judit, és Fried Péter (aki csak aznap tudta meg, hogy Kovács István helyett szerepel) pedig a Kékszakállú szólamát. Meláth Andrea hangja talán nem volt elég sötét Judit szerepére, de vivőereje kárpótolt ezért. A cselekményt – Judit ki akarja nyitni mind a hét ajtót, a herceg akarata ellenére – az énekesnő érzékenyen bontotta ki, stólájával is jelezve azt, hogy mindenét odaadta/odaadja Kékszakállúnak, de ezt a férfitól is elvárja. Mindkét szereplő végigvitte a kezdetben szaggatott, majd statikus, rezignált szólamát. Meláth Andrea szövegmondása sokszor nem a magyar hangzókat követte, különösen az elején lehetett ezt észrevenni.
Fried Péter beugrása a lehető legjobban sikerült. Leszámítva néhány hanghibát (rögtön a darab kezdésekor), végig magas színvonalon tolmácsolta az operát. Nem tudom, sikerült-e egyszer is végigénekelnie a próbán a szólamát, de mindenképpen jelezte énekesi tehetségét. Hangja illett Kékszakállú szerepéhez. Mindkét énekes tökéletes koncentrációval énekelt, átadták magukat a darab nyújtotta hangulatnak, feladatnak. A dráma tetőpontja az ötödik ajtó, a mixtúrás, orgonakíséretes birodalom feltárulása. A Nemzeti Hangversenyteremben még soha nem hallottam ilyen hangerőt, mely nem volt torzult, és az utána következő „Szép és nagy a Te országod” pianissimója is érvényesült. Nemcsak az operának, de az előadásnak is ez a néhány taktus volt a tetőpontja („Szó bennszakad, hang fennakad / Lehellet megszegik…”). Fried PéterAki eddig még nem ismerte Bartók művészetét, reméljük, ezután keresni fogja.
Will Humburg a Bartók-művet is nagyszerűen, értően vezette végig. Karmesteri mozdulatai látványosak maradtak, de jóval kisebb amplitúdójú mozdulatokkal vezényelt. Sokszor (bántóan) beintett az énekeseknek, akik pedig erre nem szorultak rá. Néhány bizonytalanságot azonban sikeresen kijavított, a zenekar nagyon jó teljesítménye az ő munkájának is köszönhető. Személyében egy nagyszerű karmestert ismerhettünk meg, aki zenei szempontból mind a Brahms-, mind a Bartók-művet anyanyelvi szinten érti. Az akrobatikus elemeket pedig a végére megszoktuk.
Az általam ismert/hallott tolmácsolások közül a Pannon Filharmonikusok ezen az estén nyújtották a legtöbbet. Valószínűleg ebben a karmesternek is szerepe volt, hiszen szárnyalása, valószínűtlenül energikus interpretációja nem lehetett hatástalan. A zenekar tagjai látható élvezettel zenéltek. A Bartók-opera nehéz szólamait jól kivitelezték, végig egységes színvonalon. Az opera nehéz, nagyon nehéz. Talán nehezebb, mint Sztravinszkij Tűzmadárja. Mégis jól szólt az együttes, talán már megszokták az új hangversenytermet. Fejlődésük egyenletes, szép este volt.
Február 11. – Nemzeti Hangversenyterem
Szimfonikus Körkép
Vonzások és választások bérlet – Vágyódás
Műsor:
Johannes Brahms: D-dúr szerenád No. 1., op. 11.
Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára
Vezényelt: Will Humburg
Közreműködött: Meláth Andrea, Fried Péter
Pannon Filharmonikusok
Comment on “Nagy sikerű koncert a Nemzeti Hangversenyteremben”