Névnapok: Menyhért, Agaton, Barakon, Barakony, Bogdána, Boglár, János, Mária, Merse, Mirjam, Mirjána, Szigfrid, Timót, Timótea, Timóteus, Timóteusz, Zakeus, Zombor
Események:
1603 – a reneszánsz stílusú, protestáns Zuiderkerk templom alapkövének elhelyezése Amszterdamban. A templom fontos szerepet játszott Rembrandt életében, később Claude Monet látogatása során megfestette (1874). 2006 júniusa óta a templomban található a „Hírességek Fala”.
1837 – megnyílik a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán a Pesti Magyar Színház, későbbi nevén a 
Nemzeti Színház (1940). 2000-ben nevezték át újra, ekkortól az intézmény Pesti Magyar Színház, vagy röviden Magyar Színház néven működik tovább.
1874 – Székesfehérváron megnyitják az ország egyik első profi kőszínháza, a később Vörösmarty Színháznak (1913) nevezett teátrumot. Az avatási ünnepségen a Kisfaludy Társaság képviseletében Jókai Mór és Gyulai Pál, a Tudományos Akadémia részéről pedig Arany László és Pulszky Ferenc jelent meg.
1920 – megnyitják a világ egyik legjelentősebb zenei fesztiválját, a Salzburgi Ünnepi Játékok (Salzburger Festspiele) első évadját. A nyitóelőadás Hugo von Hofmannsthal osztrák költő, novellista és drámaíró darabja, az Akárki (Jedermann) című misztériumjátéka volt a székesegyház (Salzburgi dóm) előtti téren (Domplatz), Max Reinhardt rendezésében.
1987 – Madonna többszörös Grammy- és Golden Globe-díjas olasz származású amerikai énekes Who’s That Girl (Ki ez a lány?) című kislemeze hat hétig vezette a Billboard Hot 100-at.
1996 – A floridai Orlando Hard Rock Café 17 ezer dollárt fizet Jimi Hendrix egy kézzel írt dalvázlatáért.
2000 – először adják át 12 magyar színésznek A Nemzet Színésze címet. A cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy szerepben – a budapesti Nemzeti Színház színpadán töltött.
2004 – felfegyverzett rablók fényes nappal lopták el Edvard Munch oslói múzeumából a művész két leghíresebb festményét, a Sikoly és a Madonna című képeket. A festmények két évvel később, sérülten és szennyezetten kerültek elő. Nagy körültekintést igénylő restaurálás után újra látható, (2008) szigorú biztonsági intézkedés mellett.
Meghalt Trefort Ágoston (Trefort Ágoston Ádám Ignác, 1817-1888) művelődéspolitikus, reformer, publicista, vallás- és 
közoktatásügyi miniszter, az MTA tagja, később igazgatója, majd elnöke 1885-től 1888-ig.
Az egyetemi tanulmányait már 18 éves korára befejezte. Az irodalommal kapcsolatos érdeklődése mellett szorgalmazta a magyar képzőművészet ápolását szolgáló Pesti Műegylet megalapítását. Ez volt első fellépése a nyilvánosság előtt, és amelynek eredménye a Pesti Műegylet megalapítása lett. Történeti vonatkozású cikkei, majd komoly közgazdasági tanulmányai elismerése révén 1841-ben, alig 24 évesen az MTA tagjává választották. 1848. március 16-án kinevezték a helytartótanács ideiglenes sajtórendészeti osztályába, később emigrált Bécsbe, majd Münchenbe menekült és családjával csupán 1850-ben tértek haza. A kiegyezés után, mint miniszter, rendeleteiben szabályozta a polgári iskolák, középiskolák és a szakiskolák közötti átmenetet. Szabályozta a kereskedelmi iskolák szervezését. Javasolta az ipartanuló-iskolák és központi ipartanoda felállítását. A művészetek fejlesztésére irányuló működéséből a legjelentősebb a Zeneakadémia megalapítása. Irodalmi működése is kultúrpolitikai céljait szolgálta.
Megszületett Claude Debussy (Achille-Claude Debussy, 1862–1918) francia impresszionista zeneszerző, életműve új színt 
hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába.
Tízévesen lett a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke, rá két évre már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni. Zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerű akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani őket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Munkássága zeneszerzők sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra is (Faun, A tenger, Játékok). ––> Pelléas és Mélisande
Meghalt Roger Martin du Gard (1881-1958) Nobel-díjas francia író, műveiben folytatta és megújította a 19. századi 
realizmus és naturalizmus hagyományait.
Főiskolai tanulmányai alatt elsajátított cédulázó, anyaggyűjtő, rendszerező módszereket íróként is hasznosította, de a tudományos kutatás iránt nem érzett elhivatottságot. Első irodalmi kísérleteivel barátai tanácsára felhagyott (1909). Néhány év múlva sikerült szert tennie az áhított sikerre Jean Barois című regényével. Ez már nemcsak az olvasók, de a szakmabeliek figyelmét is felkeltette. 1922-ben kezdett bele A Thibault családba. A hatalmas regényfolyam nyolc kötete közel húsz év alatt készült el. A hetedik kötet váltotta ki a legnagyobb hatást: ebben kitágította, európai összefüggésekbe ágyazta az előző kötetek társadalomrajzát, valamint egységbe fogta az egyéni életutakat és a kortörténetet. A mű magyar besorolás szerint családregény, de helyesebb lenne a nemzedékregény műszóval illetni (Vén Franciaország, Egy lélek története, Afrikai vallomás).
Megszületett Ray Bradbury (Ray Douglas Bradbury, 1920-2012) amerikai író, a science fiction irodalom egyik óriása.
Jelentősége nem csak művei minőségében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a sci-fi műfaj jelentős időszakában, az 1950-es években már aktív író volt, így a műfajra írásai hatást gyakoroltak ebben a fontos korszakban. Az iskolában tanárai felismerték írói tehetségét, így a színészi ambíciók helyett az írói pályát ajánlották neki. 1938-ban befejezte a középiskolát, és csatlakozott a Los Angeles-i Science Fiction Társasághoz, ahol számos meghatározó kortárs íróval találkozhatott. Szemproblémái miatt a világháború idején nem tudott a hadseregbe jelentkezni, így – írói sikerének köszönhetően – főállású író lett. Írt tévéfilmeket is, a Hollywoodi hírességek sétányán csillagot kapott elismerésül filmes tevékenységeiért. Művei számos kortárs és későbbi írót inspiráltak, a műfaj egyik „nagyjának” tartották (Marsbéli krónikák, Fahrenheit 451, A tetovált ember).
Ezen a napon született:
Josef Strauss (1827-1870)
osztrák zeneszerző, karmester, hegedűművész. Egy mérnöki irodában dolgozott. Érdekelte a zene is, szinte hónapok alatt sajátította el a szükséges zeneelméleti tudást, és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén állt (Mai-Rosen waltz, Die Libelle polka-mazurka, Aus der Ferne Polka Mazur).
August Ewald König (1833-1888)
német regényíró. Miután 1854-től 3 évig szolgált a hadseregnél, könyvvezető lett, de otthagyta és egészen a szépirodalom felé fordult. Kölnbe ment. Humorisztikus vázlatokkal kezdte írói pályáját, témáit leginkább a katonai életből merítette (Az uj orvos, Szerelem és érdek, A zsarnok).
Olgyay Ferenc (1872-1939)
festő, a Szolnoki művésztelep egyik alapítója. Budapesten és Münchenben folytatott festészeti tanulmányokat. Hazatérve Szolnokra ment, ott a Szolnoki művésztelep egyik alapító tagjává vált. 1893-95 közt részt vett Vágó Pállal és Mednyánszky Lászlóval együtt a Feszty-körkép megalkotásában. Egyedi alkotásai a természet beható tanulmányozásáról árulkodnak. Festészetének korai időszakában hatott rá az impresszionizmus. 1921-ben csatlakozott a Benczúr Társasághoz. Legértékesebbek realista szemléletű, széles előadású alföldi tájképei (Szántás, Dunakanyar, Pipacsos rét).
Bíró Lajos (Blau, 1880-1948)
zsidó származású magyar író, újságíró, forgatókönyvíró. Számos sikeres filmforgatókönyvet írt, novellái szűkszavú, elnagyolt, gyors ütemű előadásmóddal ábrázolták az emberi szenvedélyeket, drámaíróként is sikeres volt (A mélység lakói, VIII. Henrik magánélete, A bagdadi tolvaj).
Dorothy Parker (1893–1967)
amerikai költő, író és kritikus volt, aki leginkább humoráról és elmés megjegyzéseiről ismert. Az Algonquin Round Table nevű csoport alapító tagja. Miután ez feloszlott, Hollywoodba utazott és forgatókönyvíró lett. Műveit zenés formában is feldolgozták.
Mályusz Elemér (1898-1989)
történész, MTA-tag, a magyar középkorkutatás egyik legjelentősebb alakja (A magyar történettudomány, Thuróczi János krónikája és a Corvina, Az erdélyi magyar társadalom a középkorban).
Leni Riefenstahl (Berta Helene Amalie Riefenstahl, 1902-2003)
német táncosnő, színésznő, filmrendező, fényképész. Balettot tanult, majd az 1920-as évek közepétől színésznő lett. Első filmszerepe a Korda Sándor rendezte Tragédia a Habsburg-házban című filmben volt. Filmrendezőként a Balázs Bélával közösen írt és rendezett Kék fény című filmmel debütált (A hit győzelme volt; Kék fény; Víz alatti impressziók).
Ács Rózsi (Stern, 1908-1990)
színésznő. Az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában végzett. Színészi pályáját 1927-ben kezdte. 1930-tól Szegeden, 1932-től Pécsen 1934-től Debrecenben volt szerződésben. Később Kassán, Pozsonyban, Rozsnyón, Ungváron, Beregszászon játszott. 1945-től a Magyar Néphadsereg Színház, 1949-től a Bányász Színház, 1951-től a Honvéd Színház foglalkoztatta. 1952-től az Állami Faluszínház, illetve az Állami Déryné Színház alapító tagja volt (Tavaszi zápor, Ludas Matyi, Díszmagyar).
Henri Cartier-Bresson (1908–2004)
francia fotó- és képzőművész, fotográfiáit a világ legjelentősebb múzeumai és galériái mutatják be. Az 1920-as években festészettel foglalkozott, több francia mesternél tanult, majd 1928-tól egy éven keresztül Cambridge-ben folytatott festészeti és irodalmi tanulmányokat. 1931-ben kezdett fényképezni egy Leica fényképezőgéppel.
Baróti Géza (Szabó, 1914–1993)
író, újságíró, főleg színikritikákat írt, ám több mint 100 rádiójáték szerzője vagy társszerzője, a Szabó család című, 1959-ben kezdődött és 2007-ig tartó folytatásos családregény írója volt a kezdetektől (Akácosút, Benn a farkas, Színészarcok a közelmúltból).
John Lee Hooker (1917-2001)
amerikai bluesénekes, gitáros és dalszövegíró, jellegzetes, mély tónusú énekhangja mellett gitárkísérete iskolát teremtett, egyszerűnek tűnő, ám lüktető basszusmeneten alapuló, egyetlen gitáron játszott kétszólamú kísérete technikai bravúr (Boom Boom, Boogie Chillen, Rock House Boogie).
Benkő Gyula (1918–1997)
Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. 1939-ben végzett a Színművészeti Akadémián. A Vígszínházhoz szerződtették, előbb ösztöndíjasként, később rendes tagként. 1948 tavaszától 1949-ig Tolnay Klári és Somló István mellett a színház társigazgatója volt. 1949-ben az Ifjúsági Színházhoz került. 1951-ben Várkonyi Zoltán hívására visszatért a háborúban lebombázott, majd újjáépített Vígszínházba, aminek a Magyar Néphadsereg Színháza volt a neve 9 éven keresztül. 1962 és 1968 között a Színházművészeti Szövetség titkára volt (Fűre lépni szabad, Kárpáthy Zoltán, Az erőd).
Szilágyi Dezső (1922-2010)
Kossuth-díjas bábművész, szakíró, kiváló művész. 1958–1992-ig az Állami Bábszínház művészeti igazgatójaként működött, nevéhez kötődik a bábszínház fénykora, számos jeles bábművész dolgozott az intézményben. Nemzetközi hírű bábesztétikai szakíróként működött, több nyelven publikált (Bábjáték az iskolában, A bábjátszás Magyarországon, A bábjáték műfaji sajátosságai).
Földes Péter Mihály (Peter Foldes, 1923-1977)
magyar származású brit animációs filmrendező, festőművész, a számítógépes animáció úttörője. Rajztehetsége korán megmutatkozott, gyermekként különböző röntgen-fotólemezekre karcolt figurákat. Tizenhárom évesen díjat nyert egy európai ifjúsági rajzversenyen. 1948-ban a Gimpel Fils művészeti galériában szervezték első egyéni kiállítását, nagy sikerrel: a kiállított huszonnégy alkotásból húszat megvásároltak. Időközben érdeklődése az animációs film felé fordult (Whizzzz! Whoosh! Whaaamm!, Éhség, Rêve)
Karlheinz Stockhausen (1928-2007)
német zeneszerző, az elektronikus hangkeltés új effektusainak kutatója. Az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait, később új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait kutatja (Kontakte, zongorára, ütőhangszerekre és hangszalagra; Mantra 2; Helikopter-Streichquartett).
Sylva Koscina (Silvija Košćina, 1933–1994)
horvátországi születésű olasz modell és filmszínésznő, aki négy évtizedes pályafutása során több mint 120 európai és amerikai filmben szerepelt (Boccaccio, Júlia és a szellemek, A neretvai csata).
Dávid Géza (1949)
történész, turkológus (oszmanista), egyetemi tanár, intézetigazgató. Munkássága homlokterében a magyarországi török hódoltság népesedés-, közigazgatás- és gazdaságtörténete áll, elsősorban török források feldolgozása révén. Publikációi, amelyek száma több száz, 1974 óta jelennek meg magyar, angol, török és német nyelven a turkológia és a történettudomány rangos hazai és külföldi folyóirataiban, valamint gyűjteményes köteteiben.
Szoboszlai Éva (1953)
Aase-díjas színésznő. Szerepei által számos klasszikus nőalakot formált meg. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Szolnokon a színházi elfoglaltságai mellett, a helyi rádióban készült hangjátékokban is szerepelhetett. Két alkalommal három-három évadra a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz szerződött. 1988 és 1995 között illetve 1998-óta szabadfoglalkozású színművésznő(Negyedik forduló, Rosszemberek, Nem érsz a halálodig).
Császár Gyöngyi (1956-2014)
színésznő. 1986-ban került a szolnoki Szigligeti Színházhoz, ahol a társulat örökös tagja volt. Főként karakterszerepekben és drámai hősnőként láthatta a közönség (Csontváry, Régimódi történet, Megdönteni Hajnal Tímeát).
Pálffy Tibor (1967)
Jászai Mari-díjas romániai magyar színész, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja. 1990-ben sikeresen felvételizett a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházhoz. 1994-től a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze. 1997-ben a Román Kulturális Minisztérium átirata szerint elismert hivatásos színész. 2008-ban diplomázik a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Első filmszerepét 1998-ban kapta.
Ty Burrell (Tyler Gerald “Ty” Burrell, 1967)
kétszeres Emmy-díjas amerikai színész. A Southern Oregon Universityn tanult, ahol 1993-ben diplomázott, a „Theatre 100 Company” tagja volt (A Sólyom végveszélyben, A nemzet aranya: Titkok könyve, A hihetetlen Hulk)
Szabó Gabi (1969)
színésznő. 1991-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2001-ig a Vígszínház tagja, majd szabadúszó. Játszott, Veszprémben, Szegeden, Budapesten, Székesfehérváron, Sopronban. 2011-2018 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 2019-től a József Attila Színházban játszik. Számos tv-játék és film szereplője, szinkron munkáiról is ismerhetjük.
Richard Armitage (Richard Crispin Armitage, 1971)
angol színész. A londoni Zene- és Színházművészeti Akadémián végzett. Eredetileg színházi színésznek készült, de a filmezés világában kötött ki (A hobbit, Alice Tükörországban, Téli menedék).
Simon Adri (1974)
költő, irodalomkritikus, szerkesztő. A JATE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint speciális irodalomelmélet és tanár szakokon folytatott tanulmányokat. 2003-tól az Irodalom Visszavág szerzője. 2010 és 2014 közt a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010–2012 közt a Dokk internetes irodalmi portál szerkesztője. 2020-tól a Magyar Napló Kiadó szerkesztője. 2015 óta a Magyar Írószövetség tagja (Komplemente, Földerengés, Tizenöt halál).
Véghelyi Balázs (1983)
író, költő. Első írásai 2003-ban jelentek meg. Verseiben kiemelten jelenik meg a természetesség igénye, amely elválaszthatatlan a kulturális örökség vállalásától és újrafogalmazásától. Érzelmek és racionalitás, személyesség és társadalmi nézőpont egyszerre vannak jelen költészetében. Szabad és kötött formákban egyaránt alkot, gyermekverseket is ír. Írói munkássága mellett versek megzenésítésével is foglalkozik (Magyar poharak, Útravaló énekek, Üzenet érkezett).
Teemu Keisteri (Windows95man, 1985)
finn képzőművész, videóművész, fotós, táncos és lemezlovas. Képzőművészként 2008-ban az Ukkeli (Öreg) elnevzésű karakterével ismerték meg szélesebb körökben Finnországban. Keisteri a lahti Design Institute of Design-ban tanult fényképészetet. Elmondta, hogy a tanulmányai során jött rá, hogy inkább képzőművész lesz, mint fotós. Saját művészeti galériája van Kalleria néven Kallioban, Helsinkiben.
Marosszéki Tamás (1987)
székely születésű magyar színész. Négy éves korában szüleivel Ceglédre költöztek. 2010-ben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen színész szakon diplomázott. 2012-től a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatánál játszott. 2018-tól a Soproni Petőfi Színház művésze.
Ezen a napon halt meg:
Jan Kochanowski (1530-1584)
a lengyel reneszánsz legnagyobb költője, a „lengyel Horatius”. Padovában tartózkodik huzamosabb ideig. Itt írta első latin és lengyel nyelvű elégiáit s az ekkor keletkeztek szerelmes versei. Ismerte Janus Pannonius munkásságát és epigrammáit lengyelre fordította (A szatír, Költemények könyvecskéje, Elégiák négy könyve).
Jean-Honoré Fragonard (1732–1806)
francia festő, a rokokó korának elismert művésze. A forradalom előtti Franciaország ismert művészévé vált, könnyed vonalvezetésű, remek színeket alkalmazó, gyakran szerelmi témájú zsánerképeivel, valamint tájképeivel. Rézkarcokat is készített. Karrierjét a francia forradalom tette tönkre (Fürdőzők, Olvasó nő, Alvó bacchánsnő).
Moritz Michael Daffinger (1790–1849)
osztrák festő, grafikus, a biedermeier mestere. A bécsi akadémián végzett, pályafutását porcelánfestőként kezdte. Több mint 1000 miniatűr arcképet és több mint 500 virágminiatúrát festett.
Nikolaus Lenau (~ Franz Niemschbach Edler von Strehlenau, 1802–1850)
osztrák költő, a német biedermeier korának meghatározó alakja. Műveinek hangját a világfájdalom és a melankólia határozza meg. Tájköltészetében új, expreszív nyelvet talál. Kora szabadságeszméinek kifejezője politikai lírájában, és eposzaiban is. Hatott rá a magyar zene és népköltészet. Az ország tájainak és életképeinek ábrázolásával ő fedezte fel a Magyarországot a világirodalom számára (Faust, Savonarola, Az Albigensek).
id. Latabár Árpád (1878–1951)
színész. A joviális viccelődő tipikus figurája volt, gyorsan a közönség kedvencévé vált. Szerepei elevenek, vidámak, élettel teltek voltak, azokat humorral formálta. Karikírozó képessége kimagasló volt. Számos filmszerepet kapott (Garszonlakás kiadó, A varieté csillagai, Jön a rozson át!).
(Zsögödi) Nagy Imre (1893-1976)
festőművész. A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. 1949-ig kizárólag Zsögödön él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítője. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. 1949-től állandó lakhelyét Kolozsvárra helyezte át. 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagja, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere (Lófürösztés, Noé bárkája felé, Jézus Keresztelő Szent Jánossal).
Diósy Antal (1895–1977)
Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, gobelintervező, érdemes művész. Illusztrátori tevékenysége, bélyeg- és gobelintervei jelentősek, de elsősorban akvarellista volt, többnyire portrékat, táj- és városképeket festett (Mátyást királlyá választják, Konstantin látomása).
Lakatos Demeter (Mitica Lacatuşu, 1911–1974)
az első híres moldvai csángó költő, az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője. Csak halála után, 1986-ban jelenhetett meg Budapesten verseskötete Csángó strófák címmel. 2009-ben megkapta posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja címet (Csángó strófák, Búcsú az ifjúságtul, Csángú országba).
Hegedűs Ágnes (1929–1973)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1947-1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1951-1955 között a Magyar Néphadsereg Színháza, 1955-től a Nemzeti Színház tagja volt. Később játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1959-1973 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, majd 1973-ban visszaszerződött a Nemzeti Színházba (Feje fölött holló, Az ember melegségre vágyik, Szerelem jutányos áron).
Sudlik Mária (1942–2015)
Liszt Ferenc-díjas énekesnő (szoprán), a Magyar Állami Operaház örökös tagja, érdemes művész. 1961–1964 között a Zeneakadémián tanult, 1967-től volt a Magyar Állami Operaház magánénekesnője. Repertoárja rendkívül széles volt, valamennyi szerepmegformálását nagyfokú művészi elmélyültség jellemezte. Egyaránt fontos volt számára a szuggesztív színészi játék és a tökéletes zenei megformálás. A legnagyobb sikereit Verdi-operák drámai hősnőjeként nyújtotta.
Mándoky Kongur István (1944-1992)
nyelvész, turkológus. Az Országos Széchényi Könyvtár, később a Kőrösi Csoma Társaság munkatársa volt egyetemi tanulmányai után, 1970-től pedig az MTA Belső-Ázsiai Kutatócsoportjában dolgozott. Foglalkozott a baskír-magyar törzsnevek kérdésével is.
Ábrahám István (1945-2002)
színész. 1968-ban végezte el prózai színésznek indulva a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Viszont a vele játszott filmek rendezői legfőképpen zenei darabokban helyezték fel a színpadra , az operettől kezdve a musicalen keresztül az operáig minden zenés műfajban fellépett.
Székhelyi József (1946-2018)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Fészek Klub választmányának tagja. 1971-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát, karrierje a kecskeméti Katona József Színházban indult. 2003 és 2008 áprilisa között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. 2014-től haláláig a Veres 1 Színház társulatának tagja (Csak semmi pánik, A kertész kutyája, Kémeri).
Lázár Sándor (1955-2005)
színész, szinkronszínész. 1973-tól 1987-ig volt az Állami Déryné Színház (Népszínház) tagja. Miután a színház megszűnt, sorozatokban, illetve filmekben kezdett szinkronizálni.
