Bogányi Gergely a Müpában, Hadelich és Piemontesi a Zeneakadémián adott koncertet
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. február 22.
Három nagyszerű művész koncertjére került sor január 29-én és február 5-én, egy szólózongora-estet és egy hegedű-zongora hangversenyt élvezhetett a közönség. Mindkét esemény telt házzal és a közönség részéről kitörő tapssal zajlott.
Bogányi Gergely a nagy sikerű, hosszú évek óta megrendezett. A zongora sorozatán belül lépett színpadra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben január 29-én. A műsor négy darabot ígért, bevezetésként egy Bach-darabot hallhattunk a Wohltemperiertes Klavier sorozatból. Ezt három Schubert-impromptu követte a D899-es sorozatból, a ciklus elsődarabjának kivételével. Bogányi tolmácsolásában csodálatosan szólaltak meg a darabok, a hangerő inkább visszafogott volt, de indokoltan. A schuberti gondolatvilágot Bogányi nagyszerűen mutatta be a közönségnek. Az Esz-dúr impromptu nem a virtuozitásról szólt, hanem az életörömről, még a moll szakaszokban sem keltette Bogányi azt az érzést, hogy túlzottan drámai a zenei anyag. A moto perpetuo jellegű darab után a csodálatos Gesz-dúr következett, a maga egyszerű, de rendkívül kifejező dallamával. Bogányi a (mélyben) hullámzó belső szólamokkal is vitte előre a darabot, a közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta a megszülető melódiát. Az ismert Asz-dúr, Allegretto tempójelzésű impromptu hármashangzat-felbontású, helyenként pajkos-játékos dallama, a középrész kissé komorabb hangulata szintén remek előadásban szólalt meg. A szünet előtt egy ősbemutatót élvezhettünk, Bogányi Gergely Introduction and variations on a theme „boci, boci” című darabját. Hogy a humor mennyire nem idegen a zenétől, az számos zeneműben megfigyelhető. A ’primitív’ dallam – ahogy egyes sajtóorgánumok említik a darab témáját, nem mondható annak, vagy ha igen, akkor az összes magyar gyermekdal ide tartozik. Nem mellesleg Bartók sem átallotta feldolgozni a dallamot a Gyermekeknek sorozatban (I/1). A mű bemutatása előtt Bogányi néhány szót szólt új darabjáról, humorosan, bemutatva a komponálás körülményeit. A témabemutatás után sorjáztak a variációk. A hírneves zeneszerzők stílusát idéző zeneszerzői megoldások mellett megjelent a szemünk előtt a Flancos boci, vagy Szünet is. Bogányi nagyon frappánsan jelenítette meg Czerny stílusát, vagy Csajkovszkijt, cseppnyi emlékeztetővel utolsó szimfóniájából, vagy Chopint a Forradalmi etűd jellegzetességével, Kodály Esti dala is feltűnt. A különféle karakterek, mint zarándokmenet, hősiesség, könnyedség is a darab fontos részét képezték. A szünetben a közönség közül sokan a színpadra mentek megnézni a Bogányi zongorát.
Szünet után Schumann nagyszabású Kreisleriana (op. 16) című darabja szólalt meg. Bogányi előadása most is pontosan érzékeltette a belső érzések folyamatát, a hangszínek, dinamika, apró cezúrák vitték előre a nyolc tételt. A művet sokan Schumann legszebb zongoradarabjának tartják, Bogányi előadásában értelmet is nyert az állítás. A szűnni nem akaró tapsot három ráadás követte, Chopin Desz-dúr noktürnje (Op. 27. no 2), Asz-dúr keringője (Op. 42), és a Perc keringő (Op. 64. no 1.)
Február 5-én Augustin Hadelich és Francesco Piemontesi kamaraestjén szintén telt ház volt a Zeneakadémián. A két művészt színpadra lépésekor ováció fogadta a felső karzatról. A műsor túlnyomórészt francia szerzők darabjaiból állt, a három szonátát egy rövidebb mű vezette be. Nicolas de Grigny neve számunkra nem sokat mond, az 1672 – 1703 között élt szerző egyik orgonaművének átirata nyitotta a koncertet. A tétel: Pange lingua – Récit du chant de l’hymne précédent – Piemontesi átirata – fennkölten szólalt meg. Debussy g-moll hegedű-zongora szonátája jól reflektált az átiratra. Debussy utolsó műve izgalmas, sajnos ritkán hallhatja a közönség. Ahogy Francis Poulenc a 2. világháború alatt írt duószonátája. Izgalmas volt összevetni a két alig ismert szonátát Franck többféle átiratban létező, nagyon kedvelt, az karakterek tárházát mutató A-dúr szonátájával. A García Lorca emlékére komponált Poulenc szonáta háromtételes, a világháború szörnyűségeit is kifejezi. A mű előtt Rameau Pièces de clavecin en concerts – 2. (G-dúr) concert 2. La Boucon tételét játszotta a két művész, a csembalódarabot Piemontesi átiratában hallottuk. A záró duószonátát nem francia, és nem barokk szerző műve vezette be, hanem Kurtág Györgyé, aki maga is a francia zene értője. A Tre pezzi (Op. 14e). Hadelich elképesztően szép hangon játszik, gyakran visszafogott hangerővel, ami a művek javára válik. Mind a felvezetésként játszott darabokban, mind a szonátákban az éteri hangzástól a dús, magvas, zengő éneklésig minden karakter megszólalt a hegedűművész játékában. Piemontesi kiváló zongorista, a két művész zenei összhangja egyetlen oda nem illő hang, pillanat erejéig sem szűnt meg. A közönség áhítattal figyelte e művészeket, két ráadást – egy Poulenc- és egy Kurtág-darabot kapott. Felemelő este volt.
