Középpontban a cselló
Szerző: Lehotka Ildikó, 2023. december 6.
Fotó: Mudra László (a Concerto Budapest Facebook oldalán)
A Concerto Budapest újabb tematikus sorozata a csellót állította a középpontba, Csellóünnep elnevezéssel kétnapos koncertsorozatot kínáltak a hallgatóknak. Fantasztikus művészek, fantasztikus zeneműveken át mutatták be a csellót mint hangszert, illetve megismerhettük a magyar csellisták színe-javát. A november 25-i program négy, a következő, vasárnapi pedig öt koncertből állt. Magam a szombati hangversenyeken voltam.
11 órakor a Zeneakadémia nagytermében kezdődő koncerten a két Haydn versenymű csendült fel (a kísérőfüzet öt, ebből három Haydnnak tulajdonított versenyművet említ, a két fennmaradtat hallhattuk). A kísérőfüzettől eltérően a D-dúr – amelyet valószínűleg James Cervettónak írta a szerző – szólalt meg elsőnek, majd a C-dúrt játszotta Várdai István, a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével, melynek Várdai a zenekar művészeti igazgatója. A két versenymű követi a háromtételes, a barokkban megszilárduló formát. A D-dúr csellóverseny érdekessége a tökéletes játék mellett az első tétel kadenciája volt, ebben a Bach D-dúr szvitjének Prelúdium tételéből hallottuk az első pár hangot, amely nagyon jól illeszkedett a zenei anyagba. (Bach D-dúr szvitje a következő napon Rohmann Ditta tolmácsolásában szólalt meg.) Várdai nagyszerűen játszott, a D-dúr bája, a C-dúr játékossága a virtuóz III. tételben a haydni invenciózus komponálási megoldásokat fényesen tolmácsolta. Elmondhatjuk, hogy Várdai István elképesztően szép játéka mellett a zenekar szintén nagyon érzékletesen játszott. A zenekar és a szólista tökéletesen együtt gondolkodott mint a frazeálások, mind a zenei lélegzetvétel tekintetében.
A következő koncert 14 órakor kezdődött a Solti teremben, Bach és Schubert 1-1 műve állt a középpontban. Perényi Miklós volt az, aki a Schubert C-dúr vonósötösben a (Boccherini által először használt kétcsellós összeállítás) másik cselló szólamát játszotta. Perényi kezdte meg a koncertet Bach d-moll csellószvitjével.
Perényi Bach-tolmácsolása rendkívül letisztult volt, szinte éteri, de úgy éteri, hogy emberi is egyúttal. Nem voltak különleges megállások, belegyorsítások, lélegzett ez a zene. Úgy, hogy semmiféle rendhagyó dolgot nem csempészett Perényi a hangok közé. A C-dúr vonósötös az a mű, ami mindig megérinti az ember lelkét. A Keller Quartet (Keller András, Környei Zsófia – hegedű; Szűcs Máté – brácsa; Fenyő László – cselló) előadás fantasztikus volt, igaz hogy az első tételnél a Keller András hegedűje elhangolódott, és újra kellett kezdeni az első tételt. Nagyon izgalmas zenei megoldásokat hallottunk, és itt is azt lehet elmondani, hogy most a közönség lélegzett a zenészekkel együtt.
16 órától a nagyteremben folytatódott a sorozat, Dohnányi Konzertstück gordonkára és zenekarra című műve és Saint-Saens a-moll csellóversenye szólalt meg. A Dohnányi darab műfaji megjelölése bár nem csellóverseny, azonban mondhatjuk hogy egy izgalmas versenymű. Ahogy a Saint-Saens versenyműben, úgy itt is egybekomponált a mű, világos tagolásokkal, egy-egy téma többszöri visszatérésével. Devich Gergely játszotta a Dohnányi-művet, nagyon szépen, nagyon érzékenyen, A Saint-Saens-műben Rohmann Ditta játszotta a szólót, szintén szépen. Ráadást is adott, Bach: G-dúr szvitjének Prelúdium tételét (mielőtt eljátszotta volna, elmondta, nem is számított arra, hogy adhat ráadást). A zenekari kíséretet a Nemzeti Filharmonikusok értő játékával hallottuk, a Dohnányi-művet Maxim Rysanov, a Saint-Saens-darabot Somodari Péter vezényelte.
Az utolsó, három művet ígérő koncert fél nyolckor kezdődött a Nagyteremben, Fenyő László tolmácsolásában hallhattuk Schumann a-moll csellóversenyét. Ez a versenymű talán azért szólal meg ritkábban, mert a szólóhangszer dallama helyenként nem hangszerszerű. Azonban ezt Fenyő tolmácsolásában nem érezhettük. A versenymű egyes szakaszait inkább lágynak, mintsem erőteljesnek érzékeltetik az előadót, a művész játékában ezek a szakaszok erőteljesen szólaltak meg. Rendkívüli előadást hallottunk, ahogy Somodari Pétertől is, aki Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című sorozatát játszotta. Nagyon eltalált karakterekkel, tökéletes technikai tudással (ez persze minden előadóról elmondható) szólalt meg a darab, a felépítése is remek volt. A Csellóünnep első napját Perényi Miklós játéka zárta, Dvorák h-moll csellóversenyét játszotta. Hogy Perényi a legjobbak között van, ezt nem is kell mondani, ez az előadása is letisztult volt, a közönség tapsát megköszönve a művész ráadást is adott, két Bach-szvit, a G-dúr és a C-dúr egy-egy tételét. A Concerto Budapest Keller András vezényletével működött közre, remekül.
A Csellóünnep első napján több művész több alkalommal állt a színpadra. Perényi Miklós két koncerten három művet játszott, Keller András vezényelt és a Schubert vonósötösben hegedült, Fenyő László a Schubert vonósötösben működött közre és játszotta Schumann Csellóversenyét. Somodari Péter mint karmester és a Csajkovszkij-darab szólistája lépett színpadra.
Felvillanyozó volt a nap, nem csak a jelen és a jövő csellistái élvezték a műveket, előadásokat. Reméljük, jövőre is lesz hasonló sorozat.
