a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Mika Róbert
1997. április 21-én furcsa társaság indult útjára az egyesült államokbeli Vandenberg-űrtámaszpontról egy módosított Pegasus rakétával. Gerard O’Neill űrfizikus, Krafft Ehricke rakétával foglalkozó kutató-tudós és Timothy Leary író-pszichológus mellett Gene Roddenberry, a Star Trek univerzum megálmodójának hamvai is helyet kaptak azokban a kis kapszulákban, amelyek hat évig, egészen pontosan 2002. május 20-ig a föld körül keringtek, majd a légkörben elégve megsemmisültek.
Eugene Wesley Roddenberry 1921. augusztus 19-én látta meg a napvilágot a texasi El Pasóban.
Gyermekkorát Los Angelesben töltötte. Iskolái után – apja nyomdokait követve – három évig a rendőrségnél szolgált. Sokkal érdekesebbnek találta azonban a repülést: nemsokára a légügyi akadémián megszerezte a pilótaengedélyét és repülési mérnök lett.
Húszéves korában pilótaként jelentkezett az Egyesült Államok hadseregének légikötelékéhez (US Army Air Corps). B–17-es bombázón 89 bevetése volt a japánok ellen. Kitüntetéssel szerelt le, majd egy darabig a Pan American World Airwaysnél mint kereskedelmi pilóta repült. Talán ezekben az években fogalmazódott meg a gondolat benne, hogy milyen jó lenne nemcsak a Föld légkörében repülni, hanem a végtelen világűrben is. Ám azt is tudta, hogy ez még nem az ő világa, csak jóval később valósulhatnak meg álmai. Bár 1949-ben, egy szerencsésnek mondható zuhanás után, végleg felhagy a repüléssel – a Los Angeles-i rendőrségnél teljesít szolgálatot 1956-ig – a dédelgetett álmok megvalósítható része lassan valósággá válik.
Az 1950-es években az egyre nagyobb tért nyerő televíziózásban keresi a lehetőséget, hogy elképzeléseit megossza a nézőkkel. Kezdetben néhány népszerű sorozatnak ír forgatókönyvet (Have Gun, Will Travel), majd producere lesz A hadnagy (The Lieutenant) című műnek. A Tengerészgyalogosok (US Marines) címmel sorozatot forgat 1963–64-ben az NBC-nek. Ezekben az években megpróbálja elhinteni a sci-fi morzsákat filmes berkekben, de még nincs rá vevő, gondolatai, forgatókönyvei (The Questor Tapes, Genesis II., Planet Earth, Strange New World) az íróasztal fiókjában landolnak. Egyedül a Spectre (Szellem) című horrorfilmben való asszisztálással tudja átvészelni ezeket az időket.
Roddenberry azonban nem adta fel, egyre tudatosabban dolgozta ki, illesztette képpé űreposzának alapköveit. Ismeretséget kötött több kutatóval, többek között Asimovval (az ő segítségével dolgozta ki az űrhajók és egyéb objektumok mozgását), érzékenyen érintették az akkori politikai helyzet megoldatlan problémái, melyek később a filmjeiben visszaköszönnek. Mindezt egy kaland-tudomány-romantika hármasban álmodta meg. Az NBC 1964-ben ugyan támogatja a The Cage (A kísérlet) című filmet, de adásba nem kerül, mert túlságosan merésznek, futurisztikusnak és elgondolkodtatónak tartja a vezetés. Roddenberry azonban nem adja fel, és kitartása 1966 szeptemberében végre eléri célját. Ekkor indul el világhódító útjára a Star Trek (Űrszekerek, The Original Seria – TOS), amelynek lehengerlő sikere nemcsak az NBC-t, hanem még Roddenberryt is meglepi. Főként fiatalok várják izgatottan a 78 részre dagadt folytatássorozatot, klubok alakulnak (ma már több száz ezer ilyen klub működik szerte a világban). Megszületik egy új fogalom: Trekkies (Trek-rajongók), amely az angol értelmező szótárbam is helyet kap. Még az akkor gyermekcipőben járó szerepjátékosok is merítenek ötleteket, sőt Martin Luther King is méltató szavakkal dicséri a vállalkozást, ami nem véletlen. Hatalmas kockázatot vállalt mind Roddenberry, mind az NBC, amikor az akkori hidegháborús, belső politikai feszültségekkel teli helyzetben felelős beosztásba orosz, illetve színes bőrű, ráadásul női tisztet helyez az Enterprise parancsnoki hídjára. A környezet is kirívó volt, hiszen ebben a fagyos külpolitikai légkörben megértésről, toleranciáról, föderációról beszélni abszurditásnak hatott. De a sorozat mindenkit megérintett valahogy: voltak, akik kétkedéssel fogadták, bírálták, támadták, akadtak, akik örömmel csöppentek bele egy új világ felfedezésének rejtelmeibe. Szó nélkül elmenni mellette nem lehetett. Az Egyesült Államok után Angliában és Németországban is meghódította a nézőközönséget, 13 nyelven, a föld több mint száz országában vetítik sikeresen. A földtörténet leghosszabb filmsorozata, öt széria összesen több mint 650 epizóddal, tíz mozifilmmel (Paramount), rajzfilmsorozattal (anyagát nem hivatalossá minősítették) a tudományos-fantasztikus filmek sorában új, kitörölhetetlen fejezetet nyitott.
A Star Trek olyan kultusszá vált, hogy jellemzői szinte hihetetlenek: Az Egyesült Államokban perceként 13 Star Trek-könyvet adnak el. A statisztikák szerint még ma is hetente 30 millió ember nézi a sorozatot világszerte.
Nem kétséges, hogy a Star Trek Gene Roddenberryt a huszadik század egyik legnagyobb, legendás humanistájává emelte. Egy olyan emberi világot álmodott, ahol nincs szegénység, pénz, nincs betegség és fajunkat megalázó háborúk, mészárlások. Olyan világot, ahol az emberiség célja már nem a vagyon felhalmozása, hanem saját tudásának elmélyítése, és más, idegen civilizációk felfedezése. Egymás kultúrájának, civilizációjának megbecsülése, együttélésének lehetősége, a jó és az emberiség jövőjének kutatása. Bár a sorozatok a jövőben játszódnak, és Roddenberry idealizmusa tagadhatatlan, mindig képes volt az objektivitás talaján, érthető módon, nem gyermeki szintre süllyedve megjeleníteni gondolatait, miközben izgalmas, olykor vidám (de nem nevetséges) hangvételű epizódok sorát élvezhetjük.
Filmjei, univerzuma – annak ellenére, hogy becsúszott néhány nagyon gyenge epizód is – azért arathatott olyan maradandó sikert, mert történetei emberiek voltak. Munkásságának középpontjába mindig az individuum állt, figuráit az élet adta (Datát például Asimov ihlette, a speciális szemüveggel látó LaForge-ot egy hátrányos helyzetű fiatalember, Wesley Crushert – nem véletlen a név –, a fiatal és törekvő kinevezett zászlóst saját magáról formázta, és még folytathatnám). A gyerek Whoopi Goldberget is a sorozat ösztönözte, hogy színész legyen (később örömmel vállalt szerepet több epizódban).
Hat mozifilm után, a második sorozat (The Next Generation [TNG]) forgatása közben érte a halál (Hero Worship) 1991. október 24-én. Nevét, életművét nemcsak filmjei és a rajongók tömege őrzik, hanem a Mars egyik krátere, egy üstökös és a Syfy-díjátadó ünnepség során odaítélt Gene Roddenberry-életműdíj is, amelyet Steven Spielberg is átvehetett. A Csillagkapu sorozatban is emléket állítanak a Star Trek szülőatyjának, Gene Roddenberrynek.
Érdekességképpen még említsük meg, hogy Gene Roddenberry születésnapján – 31 évvel a Star Trek megteremtőjének világra jötte után – született a TNG egyik sztárja, Jonathan Frakes is.
Comments on “Az Űrszekerek megálmodója – Gene Roddenberry”