a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Mika Róbert
Pályája töretlen volt, 1984-től Anglia első számú költőjének számított egészen haláláig. Ám nemcsak költő volt, hanem próza, mi több, gyermekkönyvek és operalibrettók írásával is foglalkozott. Ez különösen érdekes, hiszen lírája mitikus alapokra épülő, tárgyilagos, szókimondó. Neve nem csupán művei miatt vált legendává: felesége, Sylvia Plath 1963-as tragikus öngyilkossága miatt vádaskodások-gyanúsítgatások között élt. A rágalmakra Születésnapi levelek című kötetével válaszolt kilenc hónappal halála előtt.
Edward James Hughes 1930. augusztus 17-én látja meg a napvilágot az angliai, West Yorkshire-i Mytholmroyd városkában harmadik gyermekként. Édesapja ács, édesanyja lekvárt főz és süteményeket készít. A család azonban hamarosan a tartomány nyugati feléből délre kényszerül, Mexborough városába, ahol trafikot nyitnak. Hughes a helyi nyelviskolában kezdi meg tanulmányait. Első versét a Királyi Légierőben eltöltött idő ihleti, ahol két évig szolgál (1945). A cambridge-i Pembroke College-ben régészetet és antropológiát tanul 1951-től. A tanulás mellett sorra jelennek meg írásai kisebb újságokban, egyetemi lapokban. Miután végez, Londonban vállal munkát, filmekben statiszta, állatkerti alkalmazott, kertész. Barátaival megalapítja a St. Botolph’s Review című irodalmi magazint. A lap indulásának megünneplésére rendezett összejövetelre meghívják az amerikai, Newnham College-ben tanuló Sylvia Plath-t is. A találkozás mindkettőjük életében hatalmas változást hoz, néhány hónap múlva, 1956. június 16-án összeházasodnak Bloomsburyben.
Hughesnak Wystan Hugh Auden és Marianne Moore ajánlásával 1957 szeptemberében jelenik meg első kötete Hawk in the Rain (Sólyom az esőben) címmel, amivel egy nagyobb irodalmi díjat is elnyer (Galbraith-díj, 1959). Kis időre Amerikába költöznek. 1958 őszét a híres Yaddo irodalmi művésztelepen töltik. Az angliai visszatérés örömteli, megszületik első gyermekük, Frieda, hosszú várakozás után kiadják Sylvia első, Ted második kötetét The Colossus, illetve Lupercal címmel (1960). Hughes elnyeri a Somerset Maugham- és Hawthorn-díjat. Ekkor még nincs jele annak, hogy az idilli házasság viharos gyorsasággal foszlik szerte. Rövid londoni tartózkodásuk után délen vesznek házat, Devonban, ide költöznek a nagyváros forgataga elől. Nicholas 1962-ben születik, azonban már ez sem akadályozza meg a tragédiát.
Nem szeretnénk, nem is akarunk igazságot tenni e két nagy irodalmi egyéniség közötti konfliktusban. Tény, hogy a második gyermek születése után Sylvia régóta elő-előtörő szorongásai egyre kezelhetetlenebbek lesznek. Tény, hogy Ted ebben nem tud neki segíteni, sőt, a veszekedések helyett, a langyosodó családi tűzhely mellől eltávolodva máshol keres menedéket. 1962-ben elválnak útjaik, és a szerencsétlenség 1963-ban bekövetkezik. Sylvia visszamegy a két gyermekkel Londonba, majd egyik súlyos rohamában, február 11-én, bevesz egy maréknyi gyógyszert és magára nyitja a gázcsapot. Tedet a közvélemény egy része, főként a feministák, bűnbaknak kiáltják ki, és felelőssé teszik Sylvia haláláért. Három évig nem ír, csak rendezgeti és kiadja Sylvia hagyatékát.
Visszavonul élettársával, de a hatvanas évek továbbra sem múlnak el botrányos események nélkül. Plath kapcsolatukat boncolgató, vádakkal teli versciklusa (Ariel-versek), melyet a költőnő halála után két évvel rendez sajtó alá, mindvégig elkíséri életében. Válaszolni rá csak jó 35 év múlva képes, akar, de bevallása szerint már Sylvia halála után emészti a lelkiismeret-furdalás. Ellenségei egyenesen gyilkosnak tartják, amikor élettársát, Assia Wevillt is elhagyja, aki teátrálisan lemásolja Sylvia halálát, azonban bosszúból magával rántja négyéves kislányukat is a pusztulásba.
Ted azonban ezek után még mindig dacosan hallgat és gyűjti magában az erőt a válaszokra. Csak két gyermeke érdekében emeli fel a hangját, amikor „jóakarók” és hírvadászok elvetik a sulykot, és a megmaradt család életébe próbálnak beleszólni. Élettársa halála után, másfél év múlva elveszi feleségül Carol Orchard ápolónőt, akivel haláláig békében él, válaszul a vádaskodásokra.
Nehéz, bő másfél évtized alatt (1960–1977) mindössze három kötete jelent meg. Igaz, a színvonalas Wodwo (1967) versei és egy sci-fi novella, a The Iron Man (1968) mellett kiadják Crow (Varjú) című nagyszerű, mitológiai alapokra épülő versciklusát (1970).
Szerencsére ezek után súlyos szívbetegségéig megkímélik a családi viharok. Sorban adják ki verseit, novelláit, fordításait, gyermekkönyveit (pl. Tales from Ovid, Difficulties of a Bridegroom, Under the North Star). Az 1970-es évek közepén Csokits Jánossal Pilinszkyt fordít (Selected Poems by János Pilinszky, 1976), és meghívja őt közönségtalálkozóra Angliába.
Munkája elismerést vált ki magasabb körökben is. Sir John Betjeman halála után, 1984-ben, Philip Larkin lemond javára a megtisztelő címről, így választják meg Anglia koszorús költőjévé.
Megtörve a hallgatást, halála előtt még rendezni szeretné Sylviával való kapcsolatát a világ előtt. A régóta gyűjtött, Plath Arieljében szereplő vádakra a válaszverseket a Születésnapi levelek című munkájában gyűjti össze és adja ki. Megható, megrendítő soraiban nem találunk viszontvádakat. Tárgyilagosan írja le a kettőjük között húzódó emberi és szokásbeli különbségeket, megtartja véleményét, ugyanakkor fejet is hajt Sylvia előtt. Költői bravúr ez a kötet, kettejük mítoszának lezárása. Másfél éven át harcolt betegségével.
Az 1998. október 28-án az elhunyt Ted Hughes tiszteletére Károly walesi herceg a dorchesteri birtokán lévő Poundbury városkában egy pubot keresztelt el Poet Laureate névre, amelynek avatásán részt vett a költő özvegye, Carol Hughes is. Kiadója, a Faber & Faber 2003-ban megjelentette összes költeményét 1333 oldalon.
A festőművész és költő Frieda Hughes jelenleg Ausztráliában él magyar származású férjével, Lazlo Lukáccsal, aki szintén festő.
Comments on “Tragédiák árnyékában – Ted Hughes”