Leleux – az oboaművész és a karmester a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. április 29.
François Leleux nem először áll karmesterként, oboaművészként vagy mindkettőként a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén. Személyisége, habitusa, nem utolsósorban zenei megoldásai teszik a koncerteket izgalmassá, tartalmassá. A Ferencsik bérlet 5. előadásán találkozhatott a közönség újra a művésszel április 17-én a Zeneakadémián. Remek koncert volt.
A koncertet két szimfónia keretezte, egy-egy Mozart- és Haydn-mű. A koncert egyik csemegéje Franz Krommer C-dúr kettős verseny fuvolára és oboára (Op. 65) című, alig ismert darabja volt. Az 1759-ben, Morvaországban született Krommer (születési nevén František Vincenc Kramář) kora egyik legismertebb komponistájaként ismert, mára az ő neve is feledésbe merült. Kettős versenye a szimfóniák tételrendjét követi, négytételes, a mű hallgatása közben mintha úgy éreznénk, hogy a mozarti dallamvilág is jelen van. A darab kellemes, alkalmat ad a két szólistának a hangszer hangjának szépségét bemutatni, a párbeszédeket a két hangszer között, a pergő futamok virtuozitásának prezentálását. Szabó Anita (fuvola) és Horváth Béla (oboa) értően játszotta szólamát, az említett párbeszédek peregtek, vagy éppen elomlottak. A zenekari hangzás is nagyon szép volt. A cseh születésű Johann Nepomuk Hummel az a zongorista-zeneszerző, aki tanulhatott Mozarttól, akinek Haydn egy, Schubert pedig az utolsó három zongoraszonátáját ajánlotta. A szerző Bevezetés, téma és variációk című darabja az oboa hangterjedelmét teljes egészében kiaknázza, az oboa virtuozitásának is bőséges teret ad. François Leleux csodálatos hangszínnel játszott, remek zenei megoldásokat hallottunk, virtuozitása kétségtelen (de nem öncélú). A variáció-sorozatot nem csak játszotta Leleux, de vezényelte is. A zenekar partner volt a mű tolmácsolásában, egy pezsgő, különleges darabot ismerhetett meg a közönség.
A koncert nyitó darabjaként Mozart D-dúr (Párizsi, KV. 279) szimfóniája szólalt meg. A mű a bemutatót nagy sikert aratott – írta Mozart az apjának, azonban azt nem, hogy a 22 éves Wolfgang édesanyja meghalt. A háromtételes (tánctétel nélküli) szimfónia kezdő ütemeit a francia ízlés szerint komponálta Mozart: a vonósok unisono játsszák a dallamot. A mozarti derű sugárzik a tételből, ezt remekül visszaadta a zenekar. A lassú tétel ábrándos zenéjének tolmácsolása, az Allegro féktelensége, benne az imitáció kidolgozottan szólal meg. Zárásként Haydn C-dúr (Medve, Hob. I:82) szimfóniája hangzott el, a mű a hat párizsi mű első kompozíciója. Párizsban nagy létszámú zenekar állt Haydn rendelkezésére, többek között 40 hegedűs és 10 nagybőgős képezte a zenekart. A dúr hármashangzattal induló nyitó tétel feszesen, mégis nagyon szép zenei mozzanattal szólalt meg. A variációs Allegretto tétel mollban induló, majd dúrba forduló szakasza egészen különlegesen szólalt meg. A Menüett rusztikus indítása, a trió kényeskedő dallama remek volt. A záró tétel előkés motívuma, a féktelen forték, a kidolgozási szakasz zenei megoldásai igazán jól szólaltak meg. Vidámság, könnyedség, humor jellemezte az előadást Leleux értő keze alatt. Igaz, hogy a Haydn-szimfóniában csak három medve brummogott, de a hangzás kifejezte az utólag ráragasztott melléknevet. Leleux a következő évadban az együttes állandó vendégművésze az oboista-karmester lesz, örömmel várjuk koncertjét.
