Augusztus 17.

Névnapok: Jácint, Aminta, Arika, Arikán, Emiliána, Ete, Hetény, Kármán

Események:
1876 ​​– Richard Wagner A Nibelung gyűrűje utolsó, negyedik darabjának, Az istenek alkonya (Götterdämmerung) című háromfelvonásos operájának ősbemutatója a Bayreuthi Festspielhausban. Magyarországon először a budapesti Operaházban mutatták be 1892. december 10-én.
1903 ​​– Pulitzer József (Joseph Pulitzer) magyar származású amerikai politikus és lapkiadó egymillió dollárt adományoz a Columbia Egyetemnek, és ezzel megalapítja a Pulitzer-díjat. A díjakat az újságírás mellett az irodalom, a költészet, a történelem, a zene és a dráma területén elért eredmények elismerésével bővítették. Pulitzer végrendeletében még kétmillió dollárt hagyományozott el az egyetemnek, amiből újságíróiskolát (Columbia University Graduate School of Journalism) alapítottak 1912-ben.
1908 ​​– Párizsban levetítik az első, Fantazmagória (Fantasmagorie) című animációs, 36 perces rajzfilmet, amit a műfaj úttörője, Émile Cohl francia rajzfilmrendező, forgatókönyvíró készített.
1946 – megjelenik George Orwell Állatfarm című szatirikus, allegorikus kötete az Egyesült Királyságban (London). A regény egy csapat haszonállat történetét meséli el, akik fellázadnak gazdájuk ellen, abban a reményben, hogy olyan társadalmat teremtenek, ahol az állatok egyenlőek, szabadok és boldogok lehetnek. Végül a lázadást elárulják…
1946 – Arthur Honegger svájci zeneszerző 3. (Liturgikus/Symphonie Liturgique) szimfóniájának ősbemutatója Zürichben, a Suisse Romande Orchestra előadásában, Charles Munch vezényletével.
1977 – a budapesti Népligetben megnyitják a Planetáriumot, amit a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) üzemeltetett. 2016. augusztus 22-én akkora mennyiségű eső esett Budapesten, hogy az épület komolyan beázott, így 2017. júniusában be kellett zárni. Egyelőre nincs becslés sem, mikor nyithat újra.
1979 – az amerikai mozikban bemutatják a Monty Python csoporttól a Brian élete című filmszatírát Terry Jones rendezésében, Graham Chapman, Michael Palin és John Cleese főszereplésével, George Harrison-féle HandMade Films támogatásával.

Megszületett Nicola Porpora (1686-1768) itáliai barokk zeneszerző, az opera seria elismert mestere, korának legnevesebb énektanára.
A nápolyi zeneakadémián tízévesen kezdte tanulmányait. Első opera seriáját, az Agrippinát, 1708-ban mutatták be a nápolyi udvarban – sikerrel. A Regina d’Egitto című operát Domenico Scarlattival írta, és 1718-ban mutatták be Rómában. Ezt már saját „római” operái követték. 1726-ban Velencébe költözött, az Ospedale degli Incurabili vezetője lett. 1733-ban, az Opera of the Nobility szervezői meghívták Londonba, nem titkoltan Händel riválisaként. Első évében írta London számára az Arianna in Nasso című operát, amit még további öt mű követett. Drezdában összeütközésbe került Johann Adolf Hasséval, az udvar főkarmesterével, és annak feleségével, a primadonna Faustinával, ezért 1752-ben Bécsbe költözött, ahol énekórákat adott, miközben a fiatal Haydnt is tanítványává, zongorakísérőjévé és mindenesévé, gyakorlatilag inasává fogadta. (Ariadne és Theseus, Meride e Selinunte, La Rosmene).

Meghalt Fernand Léger (1881-1955) francia kubista festőművész.
A Julian Akadémiára járt. Komolyabban csak 25 éves korától festett, de nem mutatott semmi különöset, egyike volt a sok kezdő festőnek. Az 1907-es Öszi Szalonon megismerkedett Cézanne képeivel, és ez döntő hatással volt művészetének alakulására. 1909-ben a Montparnasse-ra költözött, és a kor jelentős avantgárd művészeivel ismerkedett össze. Ebben az időben került kapcsolatba a futurizmussal is, aminek hatására képei egyre elvontabbakká, absztraktabbakká váltak. Képein jobbára csak az alapszíneket használta, zölddel, feketével kiegészítve, alapformái pedig a henger, a kúp és a poliéder voltak. Később, amíg a „klasszikus” kubisták nagy része ekkor a mindennapi élet részeit választották témául, addig ő 1918–1919-ben ipari elemeket alkalmazott, de emberi alakokat is szerepeltetett képein. 1924-től absztrakt falfestményeket készített, emellett díszleteket és jelmezeket tervezett a Svéd Balett számára. Olyan technikákkal is próbálkozott, amivel addig nem volt dolga: mozaikot készített az assyi kápolna számára, üvegablakokat templomokba, muráliát a New York-i ENSZ-palota nagytermébe. Készített még szőnyegterveket, illusztrációkat és színes kerámiaszobrokat is (Aktok az erdőben, Kékruhás nő, Formák kontrasztjai).

Meghalt Benedek Elek (1859–1929) újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagy mesemondó”.
1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. 1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet (Ezüst mesekönyv; Többsincs királyfi és más mesék; Vége jó, minden jó és más mesék).

Meghalt Korniss Dezső (1908–1984) festő, főiskolai tanár, az Európai Iskola tagja, grafikus, iparművész, plakát-, báb- és díszlettervező, filmrendező.
A magyarországi neoavantgárd törekvések (szürrealizmus, nonfiguratív művészet) jeles képviselője, érdemes művész. A hazai neoavantgárd törekvések termékeny képviselője volt, már 1926-tól számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Vajda Lajossal közösen a magyar népművészeti motívumok festői metamorfózisával alakította ki sajátos szürreális és non-figuratív művészetét, a festészet vonalán mintegy Bartók Béla nyomdokain járt. A modern művészet megteremtéséhez a népi hagyományokból merített. 1945-ben kezdte el több száz lapból álló Illuminációk című monotípia-sorozatát, amelyet Rimbaud költészete ihletett. Nemcsak modern, hanem gyakran igen dekoratív is volt a művészete, a színek egyre inkább struktúraszervezővé váltak festészetében. Köztéri, épületdíszítői munkái is jelentősek. 1963 és 1968 között érdeklődése a kollázs és az animációs film felé fordult (Szentendrei részlet, Eszperantó kút, Artisták).

Megszületett Ted Hughes (Edward James Hughes, 1930–1998) angol költő és meseíró, a huszadik század második felének kiemelkedő jelentőségű irodalmi alakja, Sylvia Plath férje.
1977-ig mindössze három kötete jelent meg, miközben Pilinszkyt fordított Csokits Jánossal. Ezek után sorban adták ki verseit, novelláit, fordításait, gyermekkönyveit. Munkája elismerést váltott ki magasabb körökben is, 1984-ben megválasztották Anglia koszorús költőjévé (Philip Larkin lemondott javára a megtisztelő címről). 1998-ban – 35 évnyi hallgatást megtörve – publikálta halott feleségéhez, Sylviához írt vallomásos levélszerű verseinek gyűjteményét, Születésnapi levelek című kötetében (Varjú, A Hold-bálnák, Születésnapi levelek).

Ezen a napon született:

Evva Lajos (1851-1912)
színigazgató, író, műfordító. 1875-ben Rákosi Jenő igazgatása alatt a Népszínházhoz került, ahol előbb írnok volt, azután gazdaellenőr, titkár, dramaturg, végül rendező lett. 1881-ben átvette a színház igazgatását és azt olyan virágzásra emelte, melyhez foghatóra a színházak történetében kevés példa van.

Kiss György (1852-1919)
szobrászművész, a magyar épület- és köztéri szobrászat egyik jeles képviselője. Grazban és a müncheni akadémián tanult. Több mint 40 évig élt Budapesten. Ezalatt számos, még ma is látható köztéri szobrot alkotott. Sokszínű tehetségét igazolják irodalmi és történelmi témájú művei is (Károly Róbert szobra – Budapest; A magyarok nagyasszonya – Esztergom; Mária emlékmű – Temesvár).

Némethy Géza (1865-1937)
klasszika-filológus, irodalomtörténész, az MTA tagja. Érdeklődése homlokterében a római irodalom története és jelesebb szerzőinek életműve állt. Több auktor művét rendezte sajtó alá kommentárokkal kiegészített szövegkritikai kiadásban, s egyebek mellett lefordította Cicero néhány írását, valamint Xenophón Szókratészről lejegyzett emlékiratait (A római elegia ezüstkora, A római elegia viszonya a göröghöz, Vergilius epigrammái).

Samuel Goldwyn (1882-1974)
lengyel-amerikai filmproducer. Mintegy 70 filmnek volt a producere, a legjobb rendezőket, operatőröket és színészeket szerződtette. A második világháború után felgyorsult világgal, a technológia fejlődésével, a rádiózás és televíziózás berobbanásával már nem tudott megbirkózni, az 1950-es évek elejétől már nem tudott ráérezni a közönség ízlésére, így felhagyott a producerkedéssel (Üvöltő szelek, Porgy és Bess, Életünk legszebb évei).

Mae West (1893-1980)
amerikai színésznő, énekesnő, író, forgatókönyvíró, korának egyik szexszimbóluma, minden idők egyik legjobb amerikai színésznője. Szülei Bajorországból emigráltak az Egyesült Államokba. Édesanyja hatására már kiskorában színpadra lépett, így tinédzserként már saját darabokban kezdett játszani, broadway-i színházakban. 1932-ben szerződést kötött Hollywoodban a Paramount Pictures-szel, a világháborúk idején az egyik legnagyobb sztár volt. Később visszavonultan élt, de az 1970-es években visszatért (Nem vagyok angyal, Kis kakasom, Sextett).

Kardos László (1898-1987)
Kossuth- és József Attila-díjas irodalomtörténész, műfordító, akadémikus, irodalomtörténeti munkássága a 20. századi magyar irodalom kutatása terén jelentős, kiemelkedő fontosságúak (A Volgától a Dunáig. Szovjet költők a magyarokról; Világirodalom; A műfordítás kérdései).

Dimény István (1913-1973)
író, újságíró. 1942-ben munkatáborba vitték Ukrajnába, majd Palesztinába került, 1947-ben tért haza. Karcolatait, novelláit, művészeti írásait az Utunk, Irodalmi Almanach, Igaz Szó s a napisajtó közölte (Kerek, mint a földgolyó; Jancsi, Karcsi és a plasztelin; Az élet peremén).

Maureen O’Hara (Maureen FitzSimons, 1920–2015)
ír születésű színésznő és énekesnő, aki 1939-től az Egyesült Államokban dolgozott és szerzett világhírt. Egyforma tehetséggel játszott szende szüzet, határozott polgárasszonyt, és temperamentumos, önálló kemény trekker lányokat, a vadnyugatot meghódító férfiak méltó társait. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A Notre Dame-i toronyőr, Csoda a 34. utcában, Havannai emberünk).

Jáki Szaniszló (1924-2009)
Templeton-díjas magyar származású amerikai tudománytörténész, tudományfilozófus, bencés szerzetes, teológus, fizikus, egyetemi tanár. Több mint negyven világszerte elismert könyv, ezenkívül több mint nyolcvan tudományos és teológiai esszé, valamint kritikák, könyvelőszavak, enciklopédia cikkek tucatjainak szerzője. 1948-ban Pannonhalmán pappá szentelték. 1947-ben ment Rómába tanulni, ahol doktorált. Utána az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le (Kozmosz és Teremtő; Newman kihívása, Az agy, az elme és a számítógépek).

Geosits István (1927-2022)
burgenlandi horvát író, fordító, katolikus pap. 1976-ban felújíttatta a falu római katolikus templomát és tevékenyen részt vett a horvát kulturális élet szervezésében. A helyi színjátszókörnek anyanyelvű színdarabokat írt. nekilátott, hogy lefordítsa héber nyelvből az ószövetségi Szentírást gradišćei nyelvre.

Ruha István (1931-2004)
romániai magyar hegedűművész, kamarazenész, kiváló művész. Első hegedűjét négyéves korában kapta. Pályafutása során volt hangversenymester a Kolozsvári Magyar Operában, első hegedűs illetve szólista a Kolozsvári Filharmóniánál, majd tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián. 1964-ben megalapította a Napoca vonósnégyest.

Sir Vidiadhar Surajprasad Naipaul (1932-2018)
trinidadi származású Nobel-díjas brit író. Iskoláit a trinidadi Queens Royal College-ban és az oxfordi University College-ban végezte. Újságíróként kezdte pályáját. Irodalmi kritikákat is írt, ezenkívül a New Statesman és a BBC munkatársa volt. A St. Andrew’s College, a Columbia, valamint a cambridge-i, oxfordi és londoni egyetem díszdoktora. 1990-ben Erzsébet királynő a brit irodalomnak tett szolgálataiért lovaggá ütötte (A nagy folyó kanyarulatában, Eva Perón visszatér, Fél élet).

Bihari Sándor (1932-2011)
József Attila-díjas költő. 1951-1955 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán tanult. 1955-1956 között Miskolcon a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi és művészeti szaktitkára volt. 1956-ban elítélték, majd 1958-1959 között internálták. 2000-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt (Emelt fővel, Rajzok a levegőre, Egymást diktáló versek).

Giricz Mátyás (1933)
Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész. 1950–51-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1951–1956 között Moszkvában tanult. 1955–1963 között a Győri Kisfaludy Színház rendezője illetve főrendezője volt. 1966–1971 között a debreceni Csokonai Színház főrendezőjeként dolgozott. 1971–1979 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója volt. 1979-1983 között a Játékszín művészeti vezetője, majd igazgatója volt. 1983–1990 között a Népszínház művészeti vezetője volt. 1991 óta szabadúszó.

Róna Viktor (1936–1994)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, táncművész, koreográfus, balettigazgató, kiváló művész. 1950-ben lett tagja a Magyar Állami Operaháznak. Az Állami Balettintézetben tanult tovább, 1954-ben végzett balettmesterként. 1957-ben lett az Operaház magántáncosa. 1974-től 1980-ig a Norvég Állami Balett balettmestere és vezető szólistája volt. 1980 és 1982 között a párizsi Opera, 1982-től 1983-ig pedig a milánói Scala balettmestere volt.

Fritz Wepper (1941)
német színész. Legismertebb szerepe Harry Klein bűnügyi rendőrfelügyelő a 25 évig ment Derrickből.

Újréti László (1942)
Jászai Mari-díjas színész, a József Attila Színház örökös tagja, Terence Hill népszerű szinkronhangja. 1965-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd egy évig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1967 óta a József Attila Színház tagja, 2008-tól örökös tagja (Kapaszkodj a fellegekbe!, Hajnali háztetők, Ámbár tanár úr).

Robert De Niro (1943)
kétszeres Oscar-díjas olasz származású amerikai színész, producer és rendező. A Francis Ford Coppola rendezésében készült A Keresztapa II. című filmben az Akadémia a legjobb mellékszereplőnek járó szobrocskával jutalmazta. Második Oscar-díját a Martin Scorsese rendezte Dühöngő bika című film főszerepéért kapta, melyben a híres bokszolót, Jake LaMottát formálta meg (Aljas utcák, Volt egyszer egy Amerika, Nagyfater elszabadul).

Árva László (1943)
színész. Színészi pályája 1968-tól a Békés Megyei Jókai Színházban indult. 1970-től a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1972-től az Állami Déryné Színház társulatával lépett fel. 1974-től ismét Debrecenben játszott. 1976-tól a Veszprémi Petőfi Színház, 1983-tól a szolnoki Szigligeti Színház színművésze volt (A stiglic, Anarchisták, A fény ösvényei).

Herta Müller (1953)
irodalmi Nobel-díjas bánsági születésű sváb származású német írónő. Első kötete, az elbeszéléseket tartalmazó Niederungen, Romániában csak cenzúrázott változatban jelenhetett meg. A teljes változat két évvel később jelent meg Németországban. Mivel nyilvánosan kritizálta a romániai diktatúrát, tiltólistára került. 1987-ben Németországba emigrált. Jelenleg Berlinben él (A rókák csapdába esnek, Lélegzethinta, Szívjószág).

Faragó József (1953)
színész, szinkronrendező. 1977-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként végzett. Először a Veszprémi Petőfi Színház szerződtette, majd 1978–1980-ban a Vidám Színpad tagja volt. Ezután három évadot ismét Veszprémben töltött, 1983-tól a Népszínházban játszott. 1991 óta szabadfoglalkozású színművész. Alkatának leginkább a vígjátéki figurák felelnek meg. Hosszú évek óta elsősorban szinkronrendezőként dolgozik, de rendszeresen szinkronizál is (A Zebegényiek, A bikafejü szörnyeteg, Halálkeringő).

Ujvári Janka (1955)
Jászai Mari-díjas bábművész, színésznő, a Bóbita Bábszínház örökös tagja. 1971-től a pécsi Bóbita Bábegyüttes tagja volt, a bábszínészképző Tanfolyamot 1983-ban végezte el. 1992-től a kecskeméti Ciróka Bábszínházban játszott. 1994-től ismét a pécsi Bóbita Bábszínház, majd 1998-tól a győri Vaskakas Bábszínház voltak pályájának állomásai. Rendezéssel is foglalkozik

Moravetz Levente (1957)
színész, rendező, író. 1976–1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán tanult. 1979–1982 között a Székesfehérvári Nyári Színház vezető rendezője volt. 1980–1986 között a Radnóti Miklós Színházban volt színész és rendező. 1986–1998 között a Pécsi Nemzeti Színház színésze és rendezője volt. 2006 óta a Kassai Thália Színház főrendezője és művészeti vezetője, 2019-től a Pécsi Harmadik Színház tulajdonosa (Argos, Rigó meg a többiek; Széchenyi napjai; Casino).

Sas Tamás (1957)
Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró, filmproducer. A Filmgyárban és a televízióban dolgozott segédoperatőrként, majd 1980-ban második próbálkozásra felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára. Az 1990-es években televíziós műsorokat rendezett, majd 1997-ben elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Presszót. 2002–2004 között a Magyar Iparművészeti Egyetem Fotó-videó tanszékén tanított vizuális kommunikáció tárgyat (Szinglik éjszakája, Szélcsend, Rosszfiúk).

Sean Penn (Sean Justin Penn, 1960)
kétszeres Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező és politikai aktivista. Eddigi karrierje során olyan filmeket tudhat maga mögött, mint a Carlito útja, a Játsz/ma, Az őrület határán, a Titokzatos folyó vagy a Milk. Utóbbi kettőért kapta meg a Oscar-díjat, de ezek mellett büszkélkedhet a Cannes-i fesztivál legjobb férfi alakításának díjával és egy Golden Globe-díjjal.

Nádasy Erika (1967)
színművésznő. 1985-1986 között a kecskeméti Katona József Színház kellékese volt, majd 1986-1992 között a színház énekkari tagja. 1992-1993 között a békéscsabai Jókai Színház, 1993-2011 között az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. 2011-től a Miskolci Nemzeti Színház színésznője. 2011-ben megalapította Szegvári Menyhérttel a Földszint 2 színházat, majd 2013-2024 között a Miskolci Nemzeti Színház színésznője. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán pedagógus diplomát szerzett. 2024-ben úgy döntött, elhagyja a színészi pályát.

Ezen a napon halt meg:

Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen (1622-1676)
író, a német barokk legnagyobb képviselője. Főműve az 1669-ben íródott A kalandos Simplicissimus, a XVII. század második felének legnagyobb német regénye, irodalmi és kultúrtörténeti szempontból is fontos mű.

Lorenzo Da Ponte (Emmanuele Conegliano, 1749-1838)
olasz librettista. Előbb a dél-tiroli Gorizia nemeseit szolgálta költészetével, majd 1781-ben Drezdába költözött, ahol megismerkedett Antonio Salierivel, aki pártfogásába vette. Az ő közreműködésével került Bécsbe, ahol honfitársa II. József udvari zeneszerzőjeként működött (Don Giovanni, vagy A kőbálvány vendég; Figaro házassága; Lorenzo Da Ponte emlékiratai). ––> Mozart Figaro házassága

Obernyik Károly (1814–1855)
író, a magyar társadalmi dráma egyik megteremtője, Petőfi Sándor barátja, a Tizek Társaságának tagja. 1843-ban a Főúr és pór című társadalmi drámája keltette fel az akadémia figyelmét (Nőtelen férj, Örökség, Obernyik Károly szépirodalmi összes munkái).

Ioan Slavici (1848–1925)
partiumi román író. Elbeszélései és regénye, az Anyja lánya (eredeti címén Mara) a számára gyermekkorából ismerős Arad megyei román falusi és mezővárosi közegben játszódnak. Nem idealizál és különc esetekkel sem foglalkozik. Műveiben az egyszerű hétköznapi ember jelenik meg minden hibájával és erényével együtt. Szeretetről, gyűlöletről, kapzsiságról, az emberek közti konfliktusokról ír. (A szerencsemalom, A kincs, Két csillagos homlokú királyfi).

Conrad Aiken (1889-1973)
amerikai költő, elbeszélő, regényíró, irodalomkritikus, a pszichoanalízis korai elmélete által ösztönzött munkái a tudat, különösen az öntudat fontosságát hangsúlyozzák. 3 korai verseskötete után, 1915-1920 között 5 „szimfóniát” alkotott azzal a szándékkal, hogy a zenéhez hasonló költészetet hozzon létre, mely egy időben több jelentésszintet képes kifejezni. Regényeket, elbeszéléseket is írt.

Pornói Rezső (1892-1957)
gimnáziumi énektanár, római katolikus kántor. Előbb a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Zeneművei: misék, vegyes- és férfikarok, műdalok, nóták.

Spéter Erzsébet (1915-2007)
mecénás, országosan akkor lett közismert, amikor egy televíziós műsorban felajánlotta, hogy a vagyonából 20 000 dollárt ajánl fel a Nemzeti Színház építésének javára. Nem sokkal ez után jelentette be, hogy magyarországi művészek támogatására létrehozta az Erzsébet-díjat, amely 200 000 dollár éves kamatát ajánlotta fel a díjazott művészek számára. A díjat 1995-ig osztották ki.

Körmendy László (1916-1990)
a Magyar Rádió Kazinczy-díjas főbemondója, műsorvezető. 1945. május 1-én szólalt meg első ízben a rádióban a déli harangszó után. Szép magyar beszédéért 1964-ben megkapta a Kazinczy-díjat. Többek között a Magyar Rádió, a régi Nemzeti Színház történetével, valamint Pest-Buda helytörténetével is foglalkozott, könyvtárában számos ritkaságot gyűjtött (Liliomfi, Halálkanyar, Napló apámnak, anyámnak).

Pearl Bailey (1918–1990)
cree indián származású, Oscar-, Emmy- és Tony-díjas amerikai színésznő, énekesnő. Már 15 éves korában színpadon volt. Énekelni és táncolni kezdett Philadelphia szórakozóhelyein. A háború után New Yorkban telepedett le, 1946-ban debütált a Broadwayen.

Ébert Tibor (1926-2015)
szlovákiai magyar író, költő, kritikus, esztéta, zeneművész. 1945-ben Budapestre menekült. 1945 és 1952 között a Zeneakadémia növendéke volt. 1944–1954 között jogot és filozófiát tanult. 1949–1957 között a Rádiózenekar tagja volt. 1957-től 30 éven át a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja volt. 1980 óta a Francia–Magyar Társaság tiszteletbeli tagja. 1985-ben a József Attila Színház művészeti lektora volt (Etűdök, Kérdezd meg az esőt, Kamaramuzsika).

Abody Béla (1931–1990)
József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, színházigazgató. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát 1953-ban. 1951-ben és 1952-ben az Írószövetség Fiatal Írók Munkaközösségének főtitkára volt. 1956-ban a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője lett. 1971 és 1975 közt a Vidám Színpad igazgatója volt, 1987-től 1990-ig a Pallas Lap- és Könyvkiadó főszerkesztője volt (Nevető magyar dekameron, Gyere velem operába!, Emlékezetem pályája).

Rédei Károly (Radanovics, 1932–2008)
nyelvész, az MTA tagja. Elsősorban a permi és az obi-ugor nyelveket kutatta. Etimológiai munkássága különösen jelentős volt, a Nyelvtudományi Közleményekben több mint 330 etimológiát publikált. Munkássága során különös hangsúlyt fektetett a nyelvek közti érintkezések vizsgálatára.

Benda Gyula (1943-2005)
történész. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-magyar szakára vették fel. Miután 1966-ban diplomát szerzett, egy szemesztert töltött az Université de Strasbourg-on. A Néprajzi Múzeumba, a 18-19. századi paraszti hagyatéki leltárakat tárna fel. Ekkor talált rá a kisnemesség és a mezővárosok témájára és kezdett el Keszthely társadalomtörténetével foglalkozni. Tizenegy évi múzeumi kutatómunka után egészen haláláig egyetemi oktatóként folytatta pályafutását.