Június 27.

Névnapok: László, Bársonyka, Dalia, Dalton, Deli, Eufémia, Ladiszla, Olga, Sámson, Torda, Tordas, Tordos, Ulászló

Események:
1787 – Elkészül Edward Gibbon (1737–1794) főként a római birodalom történetével foglalkozó brit történész fő műve A római birodalom hanyatlásának és bukásának története (The History of the Decline and Fall of the Roman Empire). Munkája szenzációt és heves vitákat váltott ki.
1896 – az afroamerikai Paul Laurence Dunbar (1872-1906) amerikai költő, regény- és novellaíró második könyvéről (Majors and minors) William Dean Howells író és irodalomkritikus („Az amerikai levelek dékánja”) ír elismerően a Harper’s Weekly politikai magazinban, felhívva a figyelmet a költőre.
1922 – az Amerikai Könyvtári Szövetség gyerekirodalomért megítélt első Newbery Medálját a holland-amerikai Hendrik Van Loon kapta az Az emberiség története (The Story of Mankind) című kötetéért, amely rövid fejezetekben meséli el a nyugati civilizáció történetét, kezdve a primitív emberrel, kitérve az írás, a művészet és az építészet fejlődésére, a főbb vallásokra és a modern nemzetek kialakulására. 1938-ban Serédy Kató (Kate Seredy) magyar származású írónő a hun-magyar mondakörről szóló The White Stag című művéért kapta meg az elismerést..
1969 – megnyílik a Denveri Popfesztivál, 50.000 látogató hallgathatja és nézheti többek között Frank Zappa, Creedence Clearwater Revival és Jimi Hendrix, Joe Cocker koncertjeit.
2023 – régészek Nápoly közelében, Pompeii római városban falfestményt tártak fel egy pékség melletti házban. A freskón egy pizza-szerű étel látható, bár a szakemberek szerint valószínűbb, hogy élesztő nélküli laposkenyér, mivel nem láthatók rajta az alapvető összetevők, a paradicsom és a mozzarella.
2023 – Gustav Klimt osztrák művész utolsó, Hölgy legyezővel (Dame mit Fächer, 1917) című képe 99,57 millió euróért (85,3 millió fontért / 108,4 millió dollárért) kel el Londonban (Sotheby’s Europe) – ez a legdrágább műalkotás egy európai aukción. A képet 1980-as évek elején illegálisan kivitték Ausztriából, 18 millió schillingért eladták, majd 1994 májusában a kép megjelent a Sotheby’s New York-i aukcióján…

Meghalt Jack Lemmon (1925-2001) kétszeres Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező.
Pályafutása alatt számos legendássá vált szereppel gazdagította Hollywoodot, de elsősorban örök barátjával, Walter Matthauval alakított párosának köszönhette sikereit. Olyan ismert komédiákban szerepelt a híres duó, mint A szomszéd nője mindig zöldebb, a Még zöldebb a szomszéd nője, a Szenzáció!, a Sógorom, a zugügyvéd, a Furcsa pár vagy a Haver, Haver. 1953-ban jutott el a Broadwayre, ahol feltűnően nagy sikereket aratott. 1954-ben kapta meg első filmszerepét, azonban már rá egy évre Oscar-díjasnak mondhatta magát, a Mr. Roberts című filmben nyújtott mellékszerepéért. 1959-ben fergeteges sikert aratott a Van, aki forrón szereti című Billy Wilder moziban, Marilyn Monroe és Tony Curtis partnereként. A falrengetően humoros komédiáért mind a kritikusok, mind a közönség egyaránt lelkesedtek, nem mellékesen második Oscar-jelölését is begyűjtötte. 1971-ben a rendezői székben is kipróbálta magát és ki mást kérhetett volna fel a Csakazértis nagypapa című alkotásának főszerepére, mint legjobb barátját, Matthaut. 1974-ben újra beírta magát a filmtörténelem nagykönyvébe, hiszen a Mentsük meg a tigrist! című filmdrámában nyújtott alakításáért másodjára nyerte el az Oscar-díjat. Lelkesedett a zongoráért és később meg is tanult játszani a hangszeren, emellett remekül tudott játszani harmonikán és hegedűn. Miután barátja, Walter Matthau elhunyt, Lemmon többé nem állt a kamerák elé (Legénylakás; Verseny a javából; Tengerre, tata!).

Megszületett Csernus Tibor (1927–2007) Kossuth- és Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész.
1943-ban elkezdte az Iparrajziskola grafika szakát. Tanulmányaival párhuzamosan a Posner-nyomdában dolgozott litográfus tanoncként. 1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. 1945-ben hadifogságba esett. A II. világháború után az Iparművészeti Iskolában folytatta a grafika szakot, majd átment a Képzőművészeti Főiskola festő szakjára. Első portréját 1954-ben Juhász Ferenc költőről készítette, akivel jó barátságban volt. Tájképei szocreál stílusban készülnek egészen 1956-ig. Egyéni útkeresés jellemezte, a kubizmus és a francia festészet más XX. századi stílusirányzatait tanulmányozta. Kijutott Párizsba, ott megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával és a szürrealizmussal. Nyaranként a szigligeti művésztelepen dolgozott, könyvillusztrátorként is jelentős volt tevékenysége (Sashegyi látkép, Újpesti Dunapart, Izsák feláldozása).

Meghalt Bud Spencer (Carlo Pedersoli, 1929-2016) olasz úszó, vízilabdázó és színész, aki leginkább a Piedone-filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté.
Már életében az európai filmtörténet egyik sokat emlegetett alakja. Filmjei Európa-szerte, azon belül is elsősorban hazájában, Németországban és Magyarországon legendássá váltak, de az Amerikai Egyesült Államokban sem ismeretlenek. 1967-ben költözött át Amerikába és vette fel a Bud Spencer művésznevet, itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is. 1967-től 1985-ig nem kevesebb mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben mindketten külön utakra tértek, közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak. 2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve Különben dühbe jövök ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is. 2017. november 11-én avatták fel a szobrát a Corvin-negyedben (Piedone, Banános Joe, Nincs kettő négy nélkül).

Ezen a napon született:

Helen Keller (Helen Adams Keller, 1880-1958)
amerikai író, előadó. Ő volt az első siket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett. Termékeny író volt, sokat utazott, és hirdette háborúellenes nézeteit. Kiállt a női egyenjogúság, a munkásosztály jogai és a szocializmus mellett. 1999-ben felkerült a Gallup által létrehozott „A 20. század legkedveltebb alakjai” című listára. Az Alabama állambeli Sheffieldben róla neveztek el egy kórházat.

Harmat Artúr (Hubacsek, 1885–1962)
katolikus egyházi zeneszerző, a Zeneakadémia tanára, karnagy. Sok misét és kórusművet komponált.

Kuntár Lajos (1914–2005)
újságíró, haditudósító, szerkesztő, népmesegyűjtő, népművelő, könyvtáros, bölcsészdoktor, tanár. Kultúrtörténeti munkássága igen jelentős. Könyvet írt a kéményseprők történetéről, a könyvnyomtatásról és a nyomdászokról, a könyvtárkultúráról. Számos sajtótörténeti, valamint művelődéstörténeti cikket jegyez. Helytörténeti könyvek szerkesztésében és írásában is jelentős szerepet vállalt (A Véres Don, Az arany rózsafa, A bűvös ládikó és más mesék).

Dávid Kiss Ferenc (1937-2011)
színművész. 1954–1958 között Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájának növendéke volt. Színpadra statisztaként lépett, majd 1958–1962 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát. 1962–1964 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1964–1972 között a Vígszínházban lépett fel. 1981–1984 között a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1984–1992 között a Népszínház, illetve a Budapesti Kamaraszínház színművésze volt. 1997-ben nyugdíjba vonult. 2000-ben megalapította a szarvasi Weöres Sándor Színházat (A koppányi aga testamentuma, Egri csillagok, Napló apámnak, anyámnak).

Sólyom Ildikó (1940)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1961-ben végezte el. Egy évadot a Veszprémi Petőfi Színházban töltött. 1963-tól a József Attila Színház színésznője. Szerepelt a Vígszínházban is.1969 és 1979 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1979 és 1984 között nem lépett színpadra. 1984-től ismét a Nemzeti Színház művésze volt (Özvegy menyasszonyok, Kár a benzinért, Intőkönyvem története).

Krzysztof Kieślowski (1941-1996)
lengyel filmrendező, forgatókönyvíró. Nemzetközileg legismertebb alkotásai a Tízparancsolat című tévésorozat, a Veronika kettős élete és a Három szín trilógia. Karrierje során számos díjat kapott. A Brit Filmintézet 2002-es Sight & Sound listáján második helyen szerepelt, mint a modern idők tíz legjobb filmrendezőjének egyike.

Bólya Péter (1944-1993)
orvos, író. Orvosi egyetemre járt Szegeden és Budapesten. 1974 és 1976 között a Medicina egészségügyi kiadó felelős szerkesztője volt. Nagy példányszámban megjelent bűnügyi regényei, krimijei miatt – az olvasói siker ellenére – az irodalomkritika méltatlanul mellőzte. Regényhőseinek sok olyan jellemzője van, melyek vélhetőleg önéletrajzi elemekből táplálkoznak (A veréb századik lépése, A vihar szeme, Pohár a falon).

Geréb Attila (1946-2023)
színész, rendező. Színészként a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben diplomázott 1969-ben. Pályáját a Kolozsvári Állami Magyar Színházban kezdte. 1976-ban áttelepült Magyarországra. Itt, először a Radnóti Színpadon és a Várszínházban lépett fel. 1979-től 1984-ig a József Attila Színház tagja volt, majd a Magyar Színkörhöz szerződött és 1988-ig a Jurta Színház tagja volt. Közben 1986-tól egy évadot a Népszínháznál töltött. 1988-tól szabadfoglalkozású színművész, később főleg rendezőként dolgozott.

Bogusław Linda (1952)
lengyel színész, komikus, rendező, forgatókönyvíró, színész, tanár. A krakkói színművészeti főiskola végzőse, a varsói filmiskola társalapítója és oktatója. A 20. század 90-es éveiben elismerő kritikák rengeteg híres szerepet hoztak el számára. 2006-ban rendezőként is kipróbálta magát és leforgatta a Világoskék ablakok című filmet.

Hahner Péter (1954)
történész, tanszékvezető egyetemi docens. 1985 óta a Pécsi Tudományegyetemen tanít történelem szakon. Ugyanebben az évben jelent meg első könyve a Bastille bevételéről. Gyakran publikál hetilapokban, könyvismertetései többek között az Élet és Irodalomban jelennek meg. 2020 őszétől a Rubicon Intézet főigazgatója (A Bastille-tól Waterlooig, A legújabb 100 történelmi tévhit,, A régi rend alkonya).

Isabelle Adjani (Isabelle Yasmine Adjani, 1955)
ötszörös César-díjas francia filmszínésznő. Tehetségére korán felfigyeltek: tizenévesen már filmekben és színpadon játszott, első filmfőszerepéért pedig Oscar-díjra jelölték. A legkülönbözőbb műfajú alkotásokban szerepelt, ám szerepeit igyekezett mindig gondosan megválogatni. 2011 végéig ő az egyetlen színésznő, aki ötször kapta meg a francia filmszakma legrangosabb kitüntetését, a César-díjat (Adèle H. története, Metró, Margó királyné).

Janusz Kamiński (Janusz Zygmunt Kamiński, 1959)
Oscar-díjas lengyel operatőr. A Schindler listája című film óta Steven Spielberg állandó operatőre. Négyszer jelölték Oscar-díjra. Rendezőként 2000-ben debütált a Sátáni játszma című filmmel (Ryan közlegény megmentése, Különvélemény, Lincoln).

Szögi Csaba (1960)
Harangozó Gyula-díjas magyar táncművész, koreográfus, táncpedagógus, egyetemi adjunktus, Magyarország Érdemes Művésze, a Közép-Európa Táncszínház igazgatója, a Bethlen Téri Színház art menedzsere. 2018-tól a Magyar Táncművészeti Egyetemen és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen társulatmenedzsmentet tanít.

J. J. Abrams (Jeffrey Jacob Abrams, 1966)
Emmy-díjas amerikai film- és televíziós producer, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző és filmrendező. Rendezője volt a 2009-ben bemutatott Star Treknek és 2013-as folytatásának, a Sötétségbennek. Abrams rendezte a 2006-os Mission: Impossible III-at, a 2011-es Super 8-at és a 2015-ös Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erőt, de ő jegyzi a sikeres A rejtély című sci-fi televíziós sorozatot is. Legismertebb munkái az ABC csatornán futó filmsorozatai: az Alias és a Lost – Eltűntek.

Bertalan Ágnes (1968)
Jászai Mari-díjas színésznő, szinkronszínész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1986–1990 között. 1990-2006 között a Katona József Színház tagja volt. Jelenleg szabadúszó.

Gieler Csaba (1970)
színművész. 1993-1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója,1997-2011 között a József Attila Színház tagja volt. A Gór Nagy Mária Színitanoda színészmesterség tanára. 2019-től a Vidám Színpad művésze. Rendezéssel is foglalkozik (Csapd le csacsi!, Argo, Sorstalanság).

Tobey Maguire (1975)
amerikai színész. Filmes pályafutását 1989-ben kezdte. Legismertebb szerepe Peter Parker a Pókember című filmben és folytatásában. A Pókember után már válogathatott a szerepei közül. 2014-ben Bobby Fischer szerepét alakította a Gyalogáldozat című filmben, amelynek producere és főszereplője volt (Pleasantville, Árvák hercege, A nagy Gatsby).

Petrik Andrea (1985)
színésznő. A vajdasági Temerinben született. 2011 óta szerb-magyar kettős állampolgár. Nem vették fel elsőre a színművészeti egyetemre, így előbb az Új Színházhoz felvételizett és lett stúdiós. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult. Az egyetem elvégzése után azonnal, 2009-től a Radnóti Miklós Színház tagja, 2016–2017-es évadtól szabadúszó lett. Több filmben és számos darabban játszott, 2019-től a Vígszínház színésznője.

Sam Claflin (Samuel „Sam” George Claflin, 1986)
brit színész. Első szerepét A katedrális című Ken Follett regény televíziós adaptációjában kapta 2010-ben. Ugyanebben az évben Johnny Depp, Penélope Cruz, valamint Ian McShane partnere A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken című kalandfilmben (Az éhezők viadala, Mielőtt megismertelek, Charlie angyalai).

Matthew Lewis (Matthew David Lewis, 1989)
angol színész. Leginkább Neville Longbottom szerepéből ismert a Harry Potter-filmsorozatból, amelynek az összes epizódjában ő alakította a szereplőt.

Ezen a napon halt meg:

Giorgio Vasari (1511–1574)
itáliai építész, manierista festő, művészeti író. Fiatalon került Firenzébe, ahol Michelangelo és Andrea del Sarto tanítványa volt, de leginkább Raffaello és Michelangelo római falfestményeinek a másolásával képezte ki magát. Tanult rajzolni, festeni, és ötvösséget is. Firenzében nagyrészt a Medici-család szolgálatában állt. Hírnevét főleg irodalmi munkásságának köszöneti, mint építész, maradandót alkotott, de mint festő nem volt a legnagyobbak között.

Johann Friedrich Reichardt (1752-1814)
német zeneszerző. Bölcsész tanulmányai után 1771–74-ben beutazta Németországot, majd Nagy Frigyes udvari karnaggyá nevezte ki. Szabad gondolkodása miatt bevádolták, ezért 1791-ben hosszú szabadságra ment, 1794-ben egy röpirata miatt véglegesen elbocsátották az udvarból. Számos olasz, német, és egy francia dalművet írt. Kantátái, 7 szimfónia, 17 hangverseny darab zongorára csak egy része munkásságának. Elismert zenei író és szerkesztő is volt.

Harriet Martineau (1802–1876)
angol írónő és filozófus. Nagy utazásokat tett Keleten és Amerikában. Nemzetgazdasági munkáin kívül nagyszámú elbeszéléseket, ifjúsági és ismeretterjesztő iratokat adott ki.

Robert Stolz (1880-1975)
osztrák zeneszerző, dalszerző, karmester. Grazban, Berlinben és Bécsben tanult zenét. 1896-ban fejezte be zenei tanulmányait. 1897-ben a Grazi Városi Színház operakorrepetitora lett, majd karmester Mariborban és 1902-ben a Salzburgi Városi Színházban. 1926-tól ismét Bécsben élt. Miután a nemzetiszocialisták 1933-ban hatalomra kerültek, titokban több zsidót és politikailag üldözött személyt szállított Ausztriába limuzinjába rejtve. Több mint 60 operettet és számos filmzenét, slágert írt és a bécsi operett utolsó mesterének tartják. Műveiből sok darab ismert és szeretett a mai napig. (Szerencsetánc, A kis grizett, Wiener Café).

Körmendy Kálmán (1886-1920)
színész. Rákosi Szidi színésziskoláját végezte, majd 1905-ben Szabadkán kezdte pályáját. 1906–08-ban Nagyváradon lépett fel, innen 1909-ben Kolozsvárra hívták meg a Nemzeti Színházhoz, azután 1911. szeptember havában a Vígszínház igazgatósága szerződtette. Egy év után visszatért Kolozsvárra.

Sass Árpád (1896-1957)
festőművész, festészeti tanulmányait Nagybányán végezte el, a kecskeméti művésztelepen festett Révész Imre tanítványaként. Festészetére a tájképek festése jellemző, de fennmaradtak figurális kompozíciókat tartalmazó képei is (Halásztanya, Cirkusz, Vándorköszörűs).

Gárdonyi Zoltán (1906–1986)
zeneszerző, zenetudós, egyetemi tanár. Életműve számos egyházzenei műfajt, zenekari műveket, kórus- és kamarazenét, orgona- és vokális műveket, pedagógiai célzatú kompozíciókat, valamint zenetudományi publikációkat foglal magába. Kutatásainak köszönhetően újszerű, mélyreható betekintést nyerhetünk Bach és Liszt zenéjébe. Kompozíciói számos CD-felvételen jelentek meg. Zeneszerzői és tudományos életművét 2016-ban Magyar Örökség Díjjal ismerték el.

Clarence Malcolm Lowry (1909–1957)
angol regényíró. A középiskolát Cambridge-i Lays Schoolban végezte, ahol verseket, novellákat írt az iskolai újságnak. 1932-ben diplomát szerzett. 1935-ig Londonban ás Párizsban élt, majd az Egyesült Államokba költözött (A vulkán alatt, Pokolkő, A legderekabb hajó).

Tove Jansson (1914-2001)
finnországi svéd író, festő, illusztrátor, képregényszerző, a gyermekeknek írt Múmin-könyvek szerzője. Az 1930-as évektől 1953-ig Tove Jansson a svéd nyelvű Garm szatirikus lapnak dolgozott. Egyik rajza nemzetközi hírnevet szerzett: Adolf Hitlert ábrázolta síró pelenkás csecsemőként. Noha elsősorban íróként vált ismertté, maga Jansson egyformán fontosnak tartotta írói és festői munkáját. Egész életében festett, stílusa a fiatalkori impresszionizmustól egészen a késői korszakának messzemenően absztrakt modernizmusáig.

Gyenes Tamás (1920–1963)
Munkácsy-díjas szobrász, a művészettörténeti tudományok kandidátusa. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1941 és 1942 között, majd 1945 és 1949 között tanult. 1949 és 1952 között a leningrádi Repin Képzőművészeti Akadémián aspirantúrát végzett.

Lovicsek Béla (1922-2006)
író, színműíró, lapszerkesztő. Az 1950-es évektől folyamatosan publikált. Folytatásokban közölt regényei révén vált ismertté, de drámákat is írt (Haragosok, Végállomás, Húsz év után).

Bende Zsolt (1926-1998)
operaénekes (bariton). Tanulmányait a Zeneakadémián végezte 1948–1955 között. 1956-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1957-ben pedig a Magyar Állami Operaház alkalmazta magánénekesként. 1974-ben egyetemi docens lett a Zeneakadémia ének szakán. Pályafutása során végigénekelte a repertoár csaknem valamennyi jelentős bariton szólamát a lírai szerepkörtől a vígoperai hősökön át a nagy karakterszerepekig. Európa számos operaházában vendégszerepelt.

Fodor András (Fodor Andor, 1929-1997)
Kossuth-díjas költő, esszéíró, könyvtáros. Még gimnazista volt, amikor első verse megjelent a pécsi Sorsunk című folyóiratban. Egyetemi évei alatt váltak ismertté versei az Illyés Gyula által szerkesztett Válasz című folyóiratban. 1949-ben a Választ betiltotta a kommunista hatalom. 1949–1954 között műfordításai révén maradt kapcsolatban az irodalommal. Versei csak 1954-től jelentek meg újra. 1957-től szabadfoglalkozású író lett. 1981–1986 között az Magyar Írószövetség alelnöke volt, 1983-tól a Kortárs szerkesztője. Sokoldalú, nagy műveltséggel rendelkező alkotó volt. Elmélyülten foglalkozott a zenével és a képzőművészettel is.

Tarnay Margit (1929-2020)
színésznő. A fényes szelek nemzedék tagja, 1952-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. Később játszott a Petőfi Színházban, a Fővárosi Operettszínházban és a Vidám Színpadon is. Nagyszerű karakterszínésznő volt, vérbeli komika. Az 1960-as években pályáját megszakítva Franciaországba távozott, Párizsban telepedett le.

Hédervári Péter (1931-1984)
geológus, amatőr csillagász, író, újságíró. 1968-tól az Élet és Tudomány című folyóirat belső munkatársa, majd rovatvezetője volt. A 70-es, 80-as években ő volt a legjobb tollú ismeretterjesztő. Jelentős hatású csillagászati ismeretterjesztő könyveket írt (Amiről a Föld mesél; A Föld különös jelenségei; Évezredek, vulkánok, emberek).

Bart István (1944-2019)
író, műfordító, könyvkiadó. 1968-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát. 1971-ig nyelvtanárként dolgozott, majd 1971-től szabadfoglalkozású. Írói, fordítói munkássága mellett egész pályafutása során könyvkiadókban dolgozott. Mindemellett az 1980-as években a Magyar PEN Club főtitkára, illetve 1991-től 2008-ig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke volt (A műfordítás ma, Elemér utca három, A könyvkiadás mestersége).

Nagy György (1953-2017)
rádiós (Rádió Bridge) és televíziós műsorvezető, szerkesztő. A Magyar Televízióhoz került képtechnikusként, rendezőasszisztensként dolgozott, közben orgonista volt a Viktória rockegyüttesben. Videóklipek, komoly- és könnyűzenei koncertek rendezésén is munkálkodott, vetélkedőkhöz írt kérdéseket, és filmvágóként is közreműködött. Rendezett és közreműködött reklámfilmekben, írásai pedig az Élet és Irodalom és a Képes 7 lapokban jelentek meg. A Magyar Televízió Ifjúsági Osztályának szerkesztő-riportere lett. Készített dokumentumfilmeket, stúdióbeszélgetéseket, riportműsorokat. 1988-tól 2006-ig volt látható HOL-MI címmel hétvégi ifjúsági programajánló műsora.