Névnapok: Júlia, Rita, Annarita, Atos, Boáz, Bogárka, Bogdána, Emil, Fiametta, Julián, Juliána, Julianna, Juliánusz, Julilla, Julinka, Julitta, Júliusz, Renáta, Ritta, Román, Romána, Romina, Ugocsa, Ugron, Uljána, Zsüliett
Események:
1720 – az osztrák/délnémet barokk stílusú würzburgi palota (Würzburger Residenz) alapkőletétele. Az építészet 
és művészet remekművei közé tartozik a nagy lépcsőház, a kápolna és a császári terem. Az épületet Napóleon állítólag „Európa legnagyobb plébániájának” nevezte (1744-ben készült el).
1762 – a Poli-palota déli homlokzatán, a Bernini-féle szökőkút helyén épült barokk stílusú Trevi-kút (Niccolò Salvi tervei alapján) hivatalosan elkészült és újra felavatták Rómában (XII. Kelemen pápa már felavatta 1735-ben, bár még építés alatt állt).
1836 – Felix Mendelssohn Szent Pál (Op. 36) oratóriumának ősbemutatója Düsseldorfban, Németországban.
1856 – Pavel Tretyakov moszkvai kereskedő megvásárolta gyűjteményének első darabját, ezt a napot tekintik az Állami Tretyakov Galéria alapítási dátumának.
1879 – a Trefort Ágoston minisztersége alatt született 1879:XVIII. törvénycikk kötelezővé teszi a magyar nyelv tanítását minden népiskolában és tanítóképző intézetben. 1879. április 29-én Baross Gábor terjesztette elő általános vitára a törvényjavaslatot.
1900 – Edwin S Votey amerikai feltaláló szabadalmat kap a pianola zongoralejátszójára. A zene-automata lyuggatott papírtekerccsel irányított mechanikus zongora, amelyen 25-30 hang is megszólaltatható egyszerre. Híres muzsikusok – köztük Debussy, Grieg, Ravel – zongorajátékát is rögzítették gépzongorára.
1919 – A. E. Douglass ősi famintákat használva megállapítja két régészeti lelőhely egymáshoz viszonyított 
dátumát, ami jelentős előrelépést jelent a régészeti lelőhelyek kormeghatározásában (dendrokronológia). Az alapötlet Leonardo da Vinci nevéhez fűződik.
1950 – Richard Strauss Négy utolsó ének (4 letzte Lieder, AV 150 – TrV 296) szopránra és zenekarra premierje a londoni Royal Albert Hallban, a szerző halála után (Wilhelm Furtwängler vezényletével). A mű Hermann Hesse és Joseph von Eichendorff versei alapján készült 1948-ban, Svájcban.
1977 – 94 év után a legendás Orient Express utoljára indul útjára menetrend szerint (Párizs és Bukarest között), ezután már csak nosztalgiajáratként közlekedik.
2002 – létrejött az ezenanapon.hu weboldal.
2004 – az 57. Cannes-i Filmfesztiválon, a Michael Moore által rendezett Fahrenheit 9/11 elnyeri az Arany Pálmát. Ez az első dokumentumfilm, amely elnyeri a díjat. A film az Egyesült Államokban rendkívüli sikernek örvendett: 119 millió dolláros bevételével a filmtörténelem legsikeresebb dokumentumfilmje lett.
2022 – átadták a Liget Budapest projekt keretében felépült új Néprajzi Múzeumot a Városligetben.
Meghalt Victor Hugo (1802-1885) francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus.
Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, royalista, katolikus versekkel kezdett. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. 1824-től részt vett a Charles Nodier által szervezett irodalmi összejöveteleken, amelyeket a romantika bölcsőjének tartottak. Szenvedélyes szónok volt, de mindig aktuális politikai és történelmi témákban szólalt fel. 1851 és 1870 között politikai emigrációban élt Belgiumban. Kilenc regényt írt, az emigráció alatt születtek a legismertebbek. Regényei nem szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. A hősköltemény, a természet erőivel, a társadalommal, a fatalizmussal való küzdelem mindig közel állt Hugóhoz. Képviselőként aktív szerepet játszott a politikai életben. Az alkotmányozó és a törvényhozó nemzetgyűlésben felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért (A nyomorultak, A párizsi Notre-Dame, Egy halálra ítélt utolsó napjai).
Megszületett Richard Wagner (1813-1883) német zeneszerző, karmester, esztéta.
Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, kezdetben az irodalom jobban érdekelte, mint a zene. Beethoven IX. szimfóniájának megismerése volt az a meghatározó zenei élmény, amelynek hatására a muzsikus pálya mellett döntött. Wagner zenéjének egyik alapvető jellemzője a vezérmotívum-technika. Témáit és motívumait folytonosan variálta, felbontotta, egybeolvasztotta vagy egymással azonosította, a módosításokkal egymástól fokozatosan eltávolította vagy egymáshoz közelítette. Nevéhez kapcsolódik a végtelen dallam terminusának megalkotása is. A zenetörténelemben Wagnert úgy tartják számon, mint aki harmóniailag új korszakot nyitott. A művésziesség ugyanolyan integritását tűzte ki célul és valósította meg a zenedrámában, mint amit Beethoven a szimfóniában és a vonósnégyesben elért Egyes történetírók a Trisztán és Izoldában látják a zenei modernizmus kezdetét. Wagner életművének elismerése 1900 körül érte el nyilvános hatásának csúcspontját (Lohengrin, A nürnbergi mesterdalnokok, A walkür). ––> Richard Wagner – Bayreuth varázslója
Meghalt Ránki György (Reisz, 1907–1992) Kossuth-, Bartók–Pásztory- és Erkel-díjas zeneszerző, kiváló művész.
Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést 1926-1930 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Ezután népzenei tanulmányokat folytatott Lajtha László mellett a Néprajzi Múzeumban. 1947-48-ban a Magyar Rádió zenei osztályát vezette, majd 1948 és 1949 között Párizsban és Londonban élt. Sokoldalú zeneszerző, aki nem tett különbséget műfajok között. Nézete szerint minden műfajban lehet értékeset és értéktelent alkotni. Írt operát, musicalt, balettet, filmzenét, kísérőzenét színházi előadások és a rádiójátékok számára, zenekari és kamarazenei műveket, dalokat. Legnépszerűbb, és egyben legismertebb műve a Pomádé király új ruhája című opera. Kantátát is írt, például József Attila A város peremén című versére, oratóriumot Radnóti Miklós Á la recherche című verse alapján (A holdbéli csónakos, Ének a városról, A hétfejű sárkány szerenádja). ––> Pomádé mindent vitt
Megszületett Charles Aznavour (1924-2018) örmény származású francia sanzonénekes, zeneszerző és színész.
A legendás francia sanzonénekesek egyik kiemelkedő egyénisége a 20. század második felében. A francia sanzon a művelt világ nagy részét meghódította a 19. század végén és 20. században. A francia sanzonok, s azok tolmácsolói, köztük Charles Aznavour a francia nép összetartozási erejét erősíti szórakoztató, sokszor humoros eszközökkel, de a világszínpadot is rengető deszkákon hozzájárul a népek barátságához. 2008-ban megkapta az örmény állampolgárságot, majd 2009-ben Örményország svájci, illetve az ENSZ genfi szervezeteihez akkreditált nagykövetévé nevezték ki (Izabelle, She, Les Bons moments).
Ezen a napon született:
Giuseppe Parini (1729-1799)
itáliai költő, író. Nagy tehetsége már korán megnyilatkozott, és Darisbo Elidonio álnéven jól ismerték az arkádiai poéták, noha a nagy közönség nem igen vett tudomást irodalmi munkásságáról. Huszonhárom éves korában Ripano Eupilino álnéven kiadott egy kötet költeményt, amelyben már kitűnik a költő reális felfogásának ereje és hatalma, korát keményen ostorozó szatirikus ereje.
Brocky Károly (1807-1855)
festőművész. Mint arcképfestő vált híressé a bécsi, majd a londoni királyi udvarban és az angol főnemesség körében. Az angol portréfestészet nemes hagyományait követte. Mitológiai témájú aktfestményei a barokk festészet és az itáliai késő reneszánsz hagyományokhoz nyúlnak vissza (Krisztus és a szamáriai asszony, Vénusz és Kupidó, Ablaknál álló nő).
Gérard de Nerval (Gérard Labrunie, 1808-1855)
francia író, költő, műfordító. Théophile Gautier-vel együtt a Presse dramaturg tárcarovatát vezette. 1828-ban lefordította francia nyelvre Goethe Faustját, amely hírnevét is megalapozta, s ez ma is a legsikerültebb fordítások egyike. Tárcaszerű vázlatai és elbeszélései érdekesek, értékesek az utókornak (A bűvös kéz, Aurélia, Keleti történetek).
Mary Cassatt (Mary Stevenson Cassatt, 1844–1926)
impresszionista amerikai festő és grafikus. Tizenöt évesen beiratkozott a Pennsylvaniai Szépművészeti Akadémiára, bár szülei ezt nem nézték jó szemmel. Az iskolában számos hátrányos megkülönböztetéssel kellett megbirkóznia. A hallgatóknak mindössze 20%-a volt nő, nem festhettek élő modellről sem és erős kasztrendszer élt az iskola falain belül. Talán ezért is sok képén szerepelnek nők, mind társaságban, mind pedig személyes élethelyzetekben. Különös érzékenységgel ábrázolja az anya-gyermek közötti kapcsolatot.
Johann Schrammel (1850-1893)
osztrák hegedűművész, zeneszerző, a sramli-zene megteremtője. Már tízéves korában együtt hegedült apjával és Josef öccsével egy vendéglőben, eme előgyakorlatok után vették fel a bécsi konzervatóriumba. Testvérével több évig együtt hegedültek színházakban, katona-, majd szalonzenekarokban, végül a népzenénél kötöttek ki. Schrammelék mindössze hét év alatt több mint kétszáz dalt és zeneszámot komponáltak, ezek némelyike valóságos népdallá vált. Zenéje, a sramlizene napjainkban is népszerű, A sramlihoz gyakran társul a jódlizás. Nálunk alapvetően a magyarországi németek népzenéjét nevezik sramlizenének.
Arthur Conan Doyle (Sir Arthur Ignatius Conan Doyle, 1859-1930)
skót orvos, író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei, valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk sci-fi történeteket, úgymint a számtalan filmfeldolgozást megért Az elveszett világ, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt. Rendkívül érdekelte a spiritizmus, s talán ezzel összefüggésben jelentkezett a szabadkőművesekhez, krikettjátékosként is ismert volt (A Sátán kutyája, A Vörös Kör esete, A rettegés völgye).
Nádass József (Nuszbaum, 1897–1975)
József Attila-díjas költő, író. Az első világháború alatt elvesztette fél lábát. A Tanácsköztársaság után 1920-ban Bécsbe emigrált. 1926-ban tért haza. 1931-ben a Te és ti című kötete miatt elítélték. 1938-ban ismét emigrál, 1940-ben hazajött. 1944-ben Mauthausenbe deportálták. 1945–1948 között a Népszava rovatvezetője volt. Az 1950-es években hallgatásra kényszerült. 1957–1959 között az Élet és Irodalom munkatársa volt. Első verseit a Nyugat közölte. Korai költészetét az avantgárd hatása, későbbi verseit hagyományosabb formanyelv jellemzi (Megy körben az arc, Láng és korom, A hullám).
Korb Erzsébet (1899–1925)
festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte el, de nem fejezte be. 1916-tól kiállító művész volt.
Gádor Béla (1906-1961)
József Attila-díjas író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró. A második világháború előtt banktisztviselőként dolgozott. Megjárta a munkaszolgálatot. A háború után humoros írásokkal, kabaréjelenetekkel mutatkozott be. A Pódium Kabaré, a Kamara Varieté, a Vidám Színpad játszotta jeleneteit. 1947-től – haláláig – a Ludas Matyi munkatársa, 1953-ig felelős szerkesztője, 1953-1956 között a főszerkesztője volt.
Sir Laurence Olivier (1907-1989)
Oscar- és Golden Globe-díjas angol színész. Először 1922-ben lépett színpadra, 1927-ben már a West Enden játszott. Első nagy sikerét 1935-ben érte el a Rómeó és Júlia londoni előadásán. 1937-ben az Old Vic társulatához szerződött, itt lett Anglia mindmáig legnagyobb Shakespeare-színésze. Az 1930-as évek második felétől már Hollywoodban is ismert volt (Üvöltő szelek, A híd túl messze van, Spartacus).
Mátrai József (1913-1957)
színész, rendező, az Állami Faluszínház (Állami Déryné Színház) alapító színházigazgatója. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában szerzett színészi oklevelet, majd különféle vidéki társulatoknál játszott. 1949 és 1951 között a Belvárosi Színház gazdasági igazgatója volt.
Korcsmáros Pál (1916-1975)
rajzoló, képregény-rajzoló, könyvillusztrátor, újságíró. 1944-ben az üldözések idején segített a bajba jutottakon, hamis iratokat készített számukra. Első képregénye 1955-ben a Szabad Ifjúságban jelent meg Hazádnak rendületlenül… címmel, amely Vörösmarty Mihály életét dolgozta fel. A realista stílust képes volt annyira groteszkre torzítani, hogy a Rejtő-regények legavatottabb rajzolójává vált. Pályája csúcsán 180 képkockát rajzolt meg havonta.
Vidor Miklós (1923–2003)
József Attila-díjas író, költő, műfordító. 1947-ben német–magyar-esztétika szakos diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1950-től szabadfoglalkozású író. Regényeiben és novelláiban a szerelem, a házasság, a család ellentmondásait elemezte. Ifjúsági művei pszichológiai igényességgel ábrázolták a kamaszok életét (Fölszáll a köd, Fiúk és apák, A zsákos ember).
James King (1925-2005)
amerikai operaénekes. Bár baritonként kezdte, hamarosan tenorra váltott. Hosszú ideig csak énekoktatóként működött Kentuckyban. Csak 1961-ben döntött a színpad mellett. Az újonnan nyílt Deutsche Oper Berlinben debütált Bacchus szerepében. 1963-ban ugyanebben a szerepben debütált a bécsi Állami Operaházban, itt lett később kamaraénekes. 1995-ben, Wiesbadenben vett búcsút a színpadtól Otellóként.
(Ifjabb) Szabó István (1927–2017)
szobrász. 1952-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Országszerte mintegy 70, fából vagy bronzból készült köztéri emlékművét, szobrát, plasztikáját állították fel, második világháborús és honfoglalási emlékművektől a Szentkorona-díszkúton át játszótéri plasztikákig.
Dénes Piroska (1932-2001)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő. Színészi diplomáját 1956-ban szerezte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1959-től volt békéscsabai színésznő. 42 évig volt a Békés Megyei Jókai Színház társulatának népszerű, vérbeli komikája, de drámai szerepeiben is emlékezetes alakításokat nyújtott.
Richard Benjamin (Richard Samuel Benjamin, 1938)
Golden Globe-díjas amerikai színész, filmrendező. Színészként fontosabb filmjei közé tartozik a Goodbye, Columbus, A 22-es csapdája, a Feltámad a vadnyugat és a Napsugár fiúk, mellyel megnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Golden Globe-díjat.
Michael Sarrazin (1940–2011)
kanadai színművész. Legismertebb filmje A lovakat lelövik, ugye? volt, melynek férfi főszereplője volt. Közreműködött a Viadukt című, 1983-ban forgatott és a biatorbágyi vasúti viadukt felrobbantásával elkövetett merénylet történetét feldolgozó, magyar-amerikai-NSZK koprodukcióban készült filmben is, ahol a robbantót, Matuska Szilvesztert alakította.
Berki László (1941-1997)
cigányprímás, zeneszerző. 1955–1960 között a Rajkó zenekar prímása volt. 1960-tól a Magyar Állami Népi Együttes koncertmestere, 1968–1997 között zenekarvezető prímása volt. 1970-ben jelent meg első önálló nagylemeze. 1985-től alapító tagja és művészeti vezetője, majd alelnöke volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak. Zeneszerzői, hangszerelői tevékenységet is folytatott, mintegy 200 feldolgozása került rádió-, tv-felvételre, jelent meg hanglemezen.
Bregyán Péter (1954)
Jászai Mari-díjas színész. 1977-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1988–89-es évadban az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott, 1989-től a Nemzeti Színház tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású színművészként szerepelt. 2002 és 2007 között rendszeresen szerepelt a Gorsiumi Nyári Játékokon, Tácon. 2003-ban a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 2003 és 2012 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2011 és 2015 között a Turay Ida Színházban szerepelt. 2015-től a Budaörsi Latinovits Színház művésze. Miskolcon és Tatabányán rendezőként is bemutatkozott (A kenguru, Talpuk alatt fütyül a szél, A Hídember).
Karczag Ferenc (1956)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1982-ben színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1982-ben, a Mikroszkóp Színpad szerződtette,1984-ben a Madách Színházban játszott. 1985–1989 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1989-től a Pécsi Nemzeti Színház művésze. 2005-től a szolnoki Szigligeti Színház színművésze, rendezéssel is foglalkozik.
Faragó Béla (1961)
zeneszerző. Zeneszerzés tanulmányait a budapesti Bartók Konzervatóriumban, majd a Zeneakadémián végezte. 1991/92-ben a hágai Royal Conservatory-ban zeneszerzést és komputerzenét tanult. 1990 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszékének klasszikus zeneszerzés tanára, jelenleg főiskolai docens. 1996-ban a Bárka Társulat alapító tagja – 2007-ig a Bárka Színház zenei vezetője. 1978 óta közel száz film-, rádiójáték-, balett-, valamint színházi kísérőzenét alkotott (A pók halála, Az átváltozás, A fény arcai).
Lugosi Claudia (Lugossy, 1970)
színésznő. 1993-1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Kisebb kitérővel, 1997-től a szolnoki Szigligeti Színház tagja.
Nikolaj Lie Kaas (1973)
dán színész. Jelenleg a legnépszerűbb dán filmszínészek közé tartozik. 1991-ben, 18 évesen debütált a vásznon. Eleinte több Dogma-filmben, az Idiótákban, az Igazi emberben vagy a Hogy szeretsz?-ben szerepelt, de sokoldalúsága nem zárja be ebbe a típusba. Szerepeiben gyakran ötvözi felnőtt karakterét a gyermeki sebezhetőséggel és az érzelemmentes ártatlansággal, s ezt a közönség ösztönösen fogadja el tőle
Szabó Máté (1977)
színházi rendező. 1995–1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakos hallgatója, majd 1997–1999 között a debreceni Csokonai Színházban dolgozott mint segédszínész. 1999–2004 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója rendező szakon, zenés szakirányon. 2004–2005 között az egri Gárdonyi Géza Színház, 2005–2007 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja. 2007–2012 között szabadúszó, majd 2012-től a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, művészeti tanácsának tagja. 2015 márciustól júliusig a színház megbízott igazgatója, majd azután művészeti vezető.
Ezen a napon halt meg:
Maria Edgeworth (1767-1849)
ír írónő. 1842. június 13-án a Royal Irish Academy tiszteletbeli tagjává választották (A Rackrent kastély, Esszé az ír bikákról, Mesék a divatos életről).
Ferenczy Teréz (1823–1853)
költőnő. Szerény körülményei közt, önművelés útján tett szert irodalmi műveltségre. A költészettel olvasmányai hatására már korán elkezdett foglalkozni; döntő hatást azonban pesti tartózkodása gyakorolt rá. Költeményei életében különböző szépirodalmi lapokban jelentek meg; halála után pedig Téli csillagok cím alatt összegyűjtve.
Felméri Lajos (1840-1894)
író, újságíró, egyetemi rektor. Teológiai főiskola mellett a bölcsészettudományi karon tanult. Több ízben tanulmányúton vesz részt Angliában, Skóciában, előadásokat hallgat német egyetemeken. Megfordul Franciaországban, Svájcban és Észak-Itáliában is. Kolozsvárott kezd hozzá egyre nagyobb ívű tudomány-népszerűsítő munkásságához. Előadásokat tart, a széles olvasóközönségnek szánt folyóiratokban publikál cikkeket, tanulmányokat szülőknek, pedagógusoknak nevelési, közoktatási, szociológiai kérdésekről. Műveiben jól kitapintható az angol és francia filozófusok, pedagógusok és pszichológusok hatása.
Indig Ottó (1890-1969)
író, drámaíró, újságíró. 1916 és 1926 között munkatársa volt az Ellenzék című lapnak, majd 1926-ban főszerkesztője lett a Hétfő reggelnek. Versei, elbeszélései és karcolatai különböző kötetekben jelentek meg. Első vígjátékát 1923-ban Kolozsváron mutatták be, Játék címmel. 1930 körül Budapestre költözött, itt írta erdélyi témájú színművét, A torockói menyasszonyt, a darabból 1937-ben film is készült (Ember a híd alatt, Kánikula, Segítség, örököltem!).
Margaret Rutherford (1892-1972)
Oscar- és Golden Globe-díjas angol karakterszínész, művészi teljesítménye elismeréséül nemesi rangot kapott. A második világháború után vált ismertté a Vidám kísértet és Oscar Wilde Bunbury – avagy jó, ha szilárd az ember adaptációiban való szereplésével. Golden Globe, és – legjobb női mellékszereplőként – Oscar-díjat nyert az 1963-as The V.I.P.s című filmben nyújtott alakításáért (Gyilkosság, szólt a hölgy; Egér a Holdon; Mrs. McGinty halott).
Vaszary Gábor (1897-1985)
író, újságíró. Cikkei, regényei saját illusztrációival jelentek meg. Sorra jelentek meg népszerű regényei. Monpti című regényét 28 nyelvre fordították le, háromszor filmesítették meg. Amellett, hogy nagy sikerű regényeket írt és kiválóan rajzolt, újságíróként is jelentős szerepet vállalt az 1930-as és 1940-es években (Ketten Párizs ellen, Az ördög nem alszik, Tavaszi eső).
Bene Géza (1900–1960)
festő, grafikus. desapja révén, a vasutasoknak és családtagjaiknak járó szabadjeggyel beutazta fél Európát, járta a neves múzeumokat és képtárakat, megismerte a friss művészeti irányzatokat. Az első világháború idején besorozták. 1920-ban Budapestre költözött, ahol beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Részt vett a két világháború közötti művészeti mozgalmakban (KÚT, UME). Művészetét a természet, az erdők, mezők szeretete inspirálta. Néha portré jellegű képeket is festett (Táj lovakkal, Piros fák, Vízparton).
Szabó Miklós (1909-1999)
a „tudós énekes” (tenor), zenei műfordító, ifjúsági író. Felfigyeltek kiváló énekhangjára és rendszeresek voltak fellépései, zenei képzését egyetemi évei alatt is folytatta. Alapos felkészültségének, kiváló énektechnikájának köszönhetően hosszú aktív pályát futott be. A magyar nyelv szerelmeseként, igényes, prozódiailag mintaszerű, kiválóan énekelhető, az eredeti szöveg költőiségét és zeneiségét megtartó műfordításokat alkotott.
Rajczy Lajos (Ratkovics, 1914–1957)
Jászai Mari-díjas színművész. 1914-ben Budapesten született. 1936-1939 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. Rövid ideig Szegeden játszott, majd a Nemzeti Színház tagja lett. 1956-ban elhagyta az országot, előbb Bécsben élt, majd Kanadába költözött (Garszonlakás kiadó, Különös házasság, Hannibál tanár úr).
John Derek (1926-1998)
amerikai színész, rendező, producer, író, operatőr (A játékosok fejedelme, Nappali rémálom, Egyszer volt, hol nem volt).
Csengey Emőke (1943–2021)
jelmeztervező. 1962-ben ruhaipari technikumot végzett. 1962–1997 között a Magyar Televízió, 1972–1973 között a Mikroszkóp Színpad, 1975–1977 között a Győri Nemzeti Színház, 1998–2001 között a Veszprémi Petőfi Színház, 2003–2006 között a Soproni Petőfi Színház jelmeztervezője volt.
