Névnapok: Paszkál, Andor, Brúnó, Ditmár, Fábió, Fábiusz, Fabó, Paszkália, Pasztorella, Rezeda, Szalók, Szolón
Események:
1713 – bemutatják Antonio Vivaldi első, az Ottone nyári rezidenciáján című háromfelvonásos operáját a vicenzai Teatro delle Grazie színház nyitó műsorán (Velencei Köztársaság).
1824 – „az irodalomtörténet legnagyobb bűne” – Lord Byron naplóit halála után a költő hat barátja elégeti 
John Murray skót könyvkiadó londoni irodájában.
1890 – Pietro Mascagni Parasztbecsület című egyfelvonásos operájának premierje Rómában a Teatro Costanziban.
1899 – a világ legnagyobb iparművészeti és formatervezési múzeumának, a Victoria & Albert Múzeum (előtte Manufacture Museum) Aston Webb épületének alapítása Londonban.
1900 – William Wallace Denslow illusztrációival megjelenik L. Frank Baum Alíz csodaországban című gyermekregénye az Egyesült Államokban (Chicagó).
1904 – Maurice Ravel egzotikus Shéhérazade zenekari dalciklusának ősbemutatója a Salle Nouveau Théâtre-ben, Párizsban. A címszerepben korának népszerű francia szopránja Jeanne Hatto lépett fel.
1959 – Almadában (Portugália) felavatták Francisco Franco de Sousa szobrászművész Krisztus Király szobrát 
(Cristo-Rei). A 28 méter magas emlékmű, amely egyben szentély, Liszabonra néz.
1974 – Dmitrij Sosztakovics befejezi 15. (esz-moll, Op. 144) vonósnégyesét.
1975 – az NBC-TV 5 millió dollárt fizet az Elfújta a szél film (1939) egyszeri, 1976-os vetítési jogáért (The New York Times).
2005 – az Internet világnapja (Magyarországon május 18-án tartjuk).
2023
– a legrégebbi, majdnem teljes héber Biblia, a Codex Sassoon (9. század vége – 10. század eleje), 38,1 millió dollárért kelt el a New York-i Sotheby’s-ben.
– tudósok szerint, a világ legrégebbi méretarányos tervrajzai (sivatagi sárkányok) lehetnek azok a 8,000 éves vésetek, amelyek az Arab-félszigeten álló két kőmonoliton láthatók (észak Szaúd-Arábiában). Vélhetően vadállatcsordák csapdába ejtésére készültek a tervek.
Meghalt Sandro Botticelli (1445-1510) firenzei festő, a korai reneszánsz idején a firenzei iskola legjelesebb képviselője.
Első munkáin felfedezhető mestere, Filippo Lippi, s más firenzei vagy olyan Firenzében megfordult művészek hatása, mint Verrocchio és Pollaiuolo. Később az ezen festők műveiben fellelhető feszültséget, drámaiságot Botticelli képein felváltja a finomság és az érzékenység. A Mediciekről több portrét is készített. A tavasz című képe az itáliai reneszánsz egyik legismertebb alkotása. A képet a belőle áradó harmónia, elegancia és szépség igazi mesterművé teszi. Másik mesterműve és a művészet történetének egyik legismertebb festménye, a Vénusz születése. A tavaszhoz hasonlóan Botticelli ezt a művét is a művelt, irodalomban, filozófiában, mitológiában jártas közönségnek szánta, aki megfejthette a kép rejtett allegóriáját. Később, miután Savonarola hatása alá került, stílusa megváltozott, szigorúbb, szomorúbb lett, műveinek ritmusa feszültebb, szögletesebb. A háttérben a szelíd toszkán táj benépesült flamand hatásokat tükröző kastélyokkal. Drámai feszültségkeltésének végső határáig ment el a ma az Uffiziben látható Angyali üdvözleten (A rózsakertek Madonnája, Szent Ágoston a cellájában, Töviskoronázás).
Megszületett Erik Satie (1866-1925) francia zeneszerző, zongoraművész.
1879-ben felvették a párizsi Konzervatóriumba, de hamarosan tehetségtelenként könyvelték el a tanárai. Barátságot kötött Claude Debussyvel. 1892 közepére megszülettek a maga alkotta zeneszerzői módszertan első darabjai, aminek hatása megfigyelhető Maurice Ravel első műveiben, akivel szintén barátságot kötött. 1905 októberében beiratkozott Vincent d’Indy Schola Cantorum iskolájába, hogy kabarébeli munkája mellett a klasszikus ellenpontot tanulmányozza. 1912-től kezdődően sikereket aratnak rövid, humoros zongoradarabjai. 1919-től kapcsolatba került Tristan Tzarával, aki a dadaizmus elindítója volt. Man Ray-vel 1921-ben, a találkozásuk első napján, elkészítették a világ első objet trouvé (ready-made) alkotását, amely nem más, mint egy vasaló, a talpához ragasztott szögekkel. Satie hozzájárult az 1931-es Dadaista Kiáltványhoz is. Részese akart lenni minden egyes progresszív mozgalomnak, amely Párizsban felbukkant az elkövetkező években. Ezek a mozgalmak viharos tempóban követték egymást (Divertissement, Mercure, La belle excentrique). ––> BMC: Satie és Liszt egy lemezen
Meghalt Balázs Béla (Bauer Herbert, 1884–1949) Kossuth-díjas író, költő, színész, filmesztéta, filmrendező, 
kritikus, filmfőiskolai tanár, a 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb a szellemi hatása – többek között – a barátaira és a filmesztétikára.
1905 tavaszán népdalgyűjtő útra indult, majd külföldi tanulmányútra ment. 1908-ban indult költői pályája és esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, a kommün bukása után novemberben hamis papírokkal elhagyta az országot. 1926-tól 1930-ig Berlinben élt, 1931-ben belépett Németország Kommunista Pártjába. Moszkvába utazott, hogy előadásokat tartson a filmfőiskolán. 1945 után tért haza Budapestre, és itt folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét, továbbá vendégtanárként is működött Prágában és Rómában. Maradandót alkotott a filmesztétika területén, a német és az orosz (szovjet) kultúra is mint egyik jelentős személyiségét tartja számon. Életműve Magyarországon – különösen filmesztétikai munkássága – csak évtizedekkel a halála után került méltó helyére (A kékszakállú herceg vára, Filmkultúra, Halálesztétika).
Megszületett Jean Gabin (Jean Alexis Moncorgé, 1904–1976) francia színész.
Apja unszolására és beajánlására végül is 1923-ban a Folies Bergères zenés színház statisztája lett. 1927-ben debütált táncos-komikus színészként kisebb operett-szerepekben. 1928-ban forgatott először filmet, két néma bohózatban kapott szerepet. A hangos film 1930-ban fedezte fel, a Mindenkinek a maga esélye című filmben kapott szerepet. Az első nagy játékfilmje a Méphisto volt, azonban az igazi nagy ismeretséget a Maria Chapdelaine-ben nyújtott alakításával szerzett 1934-ben. Ezt követően valódi sikerfilmek következtek: A nagy ábránd, Ködös utak, Állat az emberben. Már ünnepelt színész, amikor 1943-ban csatlakozott a De Gaulle tábornok által vezetett Szabad Francia Erőkhöz. 1947-ben ismét színpadra lépett, közben filmezett. Sokszínű egyéniségével meggyőzően alakította mind a csirkefogó, mind a Maigret-féle zsaru szerepét. A II. világháború előtt inkább a tragikus hősök szerepében tündökölt, utána inkább intellektuális szerepeket kapott. E szerepei nagyban járultak hozzá mítoszának megteremtéséhez (Az utolsó akció, Átkelés Párizson, A szicíliaiak klánja).
Megszületett Hincz Gyula (1904-1986) Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus és iparművész, érdemes és kiváló művész.
1922–1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Rados Ernő gyűjtő és műkereskedő támogatásával 1926-ban tanulmányúton járt a Velencei Beinnáén, illetve Párizsban. Míg előbbin az olasz futuristák és az orosz konstruktivisták műveit tanulmányozhatta, addig Párizsban a Rosenberg-gyűjteményben eredetiben láthatta Pablo Picasso, Georges Braque, Juan Gris kubista alkotásait. Egész életművére jellemző volt a nyitottság új és új művészeti irányzatok befogadására, kipróbálására, de az alapvető optimizmus, a tiszta színek használata, a szépség megragadására, a dekorativitásra való törekvés mindig állandó maradt, talán ezért lett újra kedvelt az ő művészete a 2000-es években is. A legelvontabb témák ábrázolása sem jelentett számára gondot. Nem öregedett bele egyetlen sajátos stílusba, egész életében megőrizte megújulásra való képességét, nemcsak a fejlett világnak tekintett régióra figyelt, megragadta őt az ázsiai országok kalligrafikus művészete és a dél-amerikai festők folklórra építkező színes világa.
Megszületett Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi magyar költő.
Gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Apja orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitől keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezőn. Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. „Elek nagyapó” unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában. 1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője lett. Verseinek többsége vidám, bravúros rím és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott. A háború, a trianoni diktátum következményei és fiatalkori szívbetegsége rányomta bélyegét a költő életművére. A részvét, a szenvedőkkel való együttérzés költője volt, aki szeretettel fordult mindenki felé. Visszatérő témái a hazaszeretet, a mély katolikus vallásosság, a szerelem és a halálfélelem (Psalmus Hungaricus, Leselkedő magány, Magyar karaván Itálián keresztül). ––> Az elmúlás és a halálmotívumok megjelenése Dsida Jenő ifjúkori verseiben
Megszületett Haumann Péter (1941-2022) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres 
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt 1959–1963 között, majd a debreceni Csokonai Színháznál indult karrierje 1963–1966 között. 1966–1970 között a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja lett, majd 1970-ben 2 évre a budapesti 25. Színházba került. Ezután dolgozott a József Attila Színházban, a Madách Színházban (1973–1988), a Nemzetiben (1988–1991), az Arizona Színházban (1991–1993) és rövid ideig a Radnóti Miklós Színházban. A Katona József Színház tagja volt 1994 és 2016 között. 2016-tól szabadúszó. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (Indul a bakterház; Szabadság, szerelem; Keménykalap és krumpliorr).
Ezen a napon született:
Anton Šerf (1798-1882)
szlovén író, költő, katolikus pap. az ausztriai katolikus felvilágosodás kései alakjai közé tartozik, aki főleg Dajnko irányvonalát követte és átvette az általa kifejlesztett helyesírást is. Prédikációs és vallásos erkölccsel foglalkozó könyvet adott ki, utóbbit bibliai történetek felhasználásával állította össze. Félig szépirodalmi, félig vallásos tartalmú verseskötetet is kiadott, de csak egy kötetnyi verset sikerült megjelentetnie.
Aleksander Michałowski (1851-1938)
lengyel zongoraművész, zenepedagógus és zeneszerző. A káprázatos technikai tudású zongoristának alapvető hatása volt a zongorajáték tanítására is, különösen Chopin és Bach műveit illetően, és ezt az örökséget számos tanítványa vitte tovább. Súlyt helyezett tanítványai játékában a kreativitás és a technikai tökéletesség fejlesztésére. Az óráin bemutatta, hogyan képzeli el a művek előadását, és bátorította a tanítványait, hogy utánozzák az ő felfogásmódját.
Henri Barbusse (1873-1935)
francia szimbolista költő, író, publicista, a baloldali eszmék elkötelezett híve, a fasizmus ellensége. 1895-ben jelentkezett első verses kötetével a Siratók-kal. Nem sokkal halála előtt jelentette meg a Sztálin című könyvét, amelyben a diktátort magasztos szavakkal illeti, de fogalma sem volt annak rémtetteiről. Vallási tárgyú műveket is alkotott, amelyek mutatják, hogy nem vált ateistává (A tűz, Szerelmi kábulat, Örök láncok).
Gerő Sándor (1904-1977)
grafikus, karikaturista. Uitz Béla festőiskolájában tanult. 1928-ban Berlinbe ment, rajzstílusára hatással volt az 1920-as évek német karikatúrája. Részletesen kidolgozott rajzokat készített. Berlint elhagyva fél évre Koppenhágába költözött, majd 1933-ban tért vissza Budapestre, ahol reklámgrafikákat és illusztrációkat készített. 1946-1966 között a Ludas Matyi munkatársa volt.
Kassowitz Félix („Kasso”, 1907–1983)
Munkácsy Mihály-díjas karikaturista, grafikus. 1943-ban munkaszolgálatra vitték, majd feleségével együtt deportálták. Túlélték a deportálást, a világháború után visszatért Budapestre. 1945 után az egyik legszívesebben foglalkoztatott karikaturistánk lett. 1956 után visszaadta párttagkönyvét, és ettől kezdve csak szakmájának élt. Főleg reklámgrafikával foglalkozott.
Birgit Nilsson (1918-2005)
svéd opera-énekesnő. Richard Wagner és Richard Strauss drámai szoprán hangfekvésre írt szerepeinek ihletett, erőteljes hangú előadója volt. A stockholmi Királyi Zeneakadémia elvégzése után, 1946-ban debütált a stockholmi Operaházban, s 1958-ig a színház társulatához tartozott. Első színpadi szerepe Agathe volt Weber A bűvős vadász című művében, s pályája első éveiben még hasonló lírai szoprán szerepek jellemezték repertoárját. Az 1950-es évek első felére tehető kiváló Wagner-énekesnőkénti felfedeztetése.
Kórodi András (1922-1986)
Kossuth- és Liszt-díjas karmester, kiváló művész. 1967-től haláláig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara karnagyaként működött, 1976-tól annak elnök-karnagya volt. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán végzett zongorán 1935-ben, majd a Nemzeti Zenedében folytatta tanulmányait zeneszerzés és karmesterképző szakon 1941 és 1944 között.
Dietmar Schönherr (1926-2014)
osztrák színész, műsorvezető, rendező, író. Több mint 160 filmben játszott, leghíresebb alakítása az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című sci-fi sorozatban Alistair McLane parancsnok (A leghosszabb nap, Old Shatterhand, Go Trabi Go 2).
Dennis Hopper (Dennis Lee Hopper, 1936-2010)
amerikai színész. Középiskolai tanulmányait San Diegóban végezte, itt ragadta magával a színjátszás világa is. Ugyanitt az Old Globe Színházi Főiskola hallgatója volt, majd a Lee Strasberg Actors’ Studio tanulója volt (Szelíd motorosok, Rablóhal, Apokalipszis most).
Július Bartl (1937–2022)
szlovák történész, levéltáros. A zsolnai gimnáziumban tanult és 1954-ben érettségizett a turócszentmártoni 11 éves középiskolában. 1959-ben végzett a Comenius Egyetem történelem-levéltáros szakán. 1992-2004 között a Comenius Egyetem Pedagógiai Karán volt alapító tanszékvezető. 1994-ben habilitált a Comenius Egyetemen, majd 2003-ban a Nagyszombati Egyetemen szerzett professzori címet. Késő középkori várostörténettel, gazdaságtörténettel és egyetemtörténettel foglalkozott.
Vitézy László (1940)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas producer, forgatókönyvíró, filmrendező, érdemes és kiváló művész. 1969–73: a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televíziórendező szakos hallgatója. 1972-ben egy tengerjáró magyar hajón bejárja a világot. 1973–79: a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja (Érzékeny búcsú a fejedelemtől, A legvidámabb barakk, Csandra szekere).
Kóbor János (1943-2021)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, becenevén „Mecky”, az Omega énekese. Eleinte sportoló szeretett volna lenni. Első együttesét a József Attila Gimnázium tanulójaként alapította osztálytársaival. 1962-ben kiszemelték a Próféta együttest és elhatározták, hogy egyenként bekerülnek oda. A tervüket sikerült megvalósítaniuk, majd ősszel a Próféta utódjaként létrejött az Omega. 1964-ben csatlakozott a volt osztálytárs Laux is. Énekesi pályafutása szinte teljesen az Omegához kötődik, ugyanakkor az Omega-stúdióban számos lemez készítésében vett részt producerként, zenei rendezőként, hangmérnökként.
Réti Erika (1944)
Déryné- és Aase-díj-as színésznő, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház örökös tagja. 1962–1969 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1969-től tíz éven át volt a kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze. 1979 óta a kecskeméti Katona József Színházban szerepel (Mire megvénülünk; Üvegtigris; Csocsó, avagy éljen május elseje!).
Fodor Ákos (1945-2015)
költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere. Konzervatóriumot végzett, majd 1963-1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola elvégzése után több mint 20 éven át dolgozott a Zeneműkiadónál zenei szerkesztőként. 1978-ban jelent meg első verseskötete, Kettőspont címmel (Jazz, Szó-Tár, Jelentés az útról).
Cser Miklós (1947-2020)
karmester, karnagy, korrepetitor, zenei vezető. Az alap és középfokú képzésben zongorán, harsonán és ütőhangszereken folytatott zenei tanulmányokat. Már 16 évesen rendszeresen vezényelt különböző amatőr és profi zenekarokat és kórusokat.. 1967 és 1975 között a Zeneakadémián tanult. 1971-ben részt vett a salzburgi Mozarteum karmesterkurzusán.
Vizy György (1955–2004)
színész. Gyermekszereplőként kezdte színészi pályafutását, Keleti Márton szívesen foglalkoztatta, korán megmutatkozó tehetsége miatt. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. 1983 és 1989 között a debreceni Csokonai Színház, 1990-től haláláig pedig az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Élete utolsó éveiben, jelentős szinkronszerepek mellett, a József Attila Színházban is játszott.
Bill Paxton (William „Bill” Paxton, 1955–2017)
amerikai színész, filmrendező és zenész. Egyik első, kisebb szerepe az 1984-es Terminátor – A halálosztó című filmben volt. Az 1980-90-es évek során együtt dolgozott James Cameronnal. A A 2000-es években elkezdett filmet rendezni (A bolygó neve: Halál, Apolló 13, Titanic).
Csombor Teréz (1956)
Aase-díjas színésznő. 1975-től a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1981-ben diplomázott a Színművészeti Főiskola operett-musical szakán. Ezután a győri Kisfaludy Színházban játszott 1987-ig, majd két évig nem volt szerződése. 1989-ben került a kecskeméti Katona József Színházhoz. Az évezredforduló után néhány évig a ceglédi Patkós Irma Művészeti Iskolában tanított. 2006 óta ismét Kecskeméten játszik. Főként operettprimadonna és szubrett szerepekben láthatta a közönség, de prózai darabokban is sikeres.
Alik Szaharov (1959)
orosz származású amerikai operatőr és filmrendező. 1981-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol 1984-ig órásként dolgozott. Első dokumentumfilmje, az 1985-ben készült The Russian Touch, a Brighton Beach-i orosz bevándorlókról szólt. Ennek köszönhetően figyelt fel rá egy manhattani tévé, és leadta a dokumentumfilmet. Hamarosan a New York-i produkciós cég operatőrként és világosítóként alkalmazta (Szerelmi csetepaté, Láncra vert igazság, Szalmakutyák).
Csalog Gábor (1960)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, pedagógus, egyetemi tanár. 1966 óta zongorázik. 1972-1977 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Különleges Tehetséges Osztályában tanult. 1978-1982 között a ugyanitt zongora szakos hallgató volt. 1980 óta Kurtág György munkatársa. 2001 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. ––> Csapó, Szőllősy, Beethoven – Csalog
Szávai Viktória (1976)
Jászai Mari-díjas színésznő. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán tanult. 1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán. Első főszerepeit a Budapesti Kamaraszínházban játszotta, diploma után a Radnóti Színházba szerződött, melynek 2017-ig a tagja volt. 2017-től szabadúszó.
Kolodko Mihály (1978)
ukrán-magyar szobrászművész. 2002-ben diplomát szerzett a Lvivi Művészeti Akadémia szobrász szakán. Alapvetően a monumentális szobrászat érdekelte, de ez a műfaj inkább a korai évekre volt jellemző, ahol a nagy, csodálatot kiváltó alkotásokat kedvelték. Eleinte köztéri szobrokat készített, mivel tanulmányait a plan air művészet terén gyakorolta, egyéni és csoportos munkákban is. Legtöbb szobra Ungváron található, de miután 2017-ben áttelepült Magyarországra, itt is megjelentek alkotásai. A köztéri szobrok egy más dimenziója született meg azáltal, hogy rátalált a mostanában olyan sok embert érdeklő miniszobrok témájára, melyek szerinte ugyanolyan drámai erővel tudnak hatni a szemlélődőkre, mint az óriási alkotások.
Baráti Kristóf (1979)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész. 2 és 12 éves kora között Venezuelában élt, nyolcévesen itt adta első zenekari kíséretes koncertjét. Visszatérve szülőföldjére a Zeneakadémia Kiemelt Tehetségek Osztályába járt, 1998-tól Párizsban tanult. Itthon rendszeresen szerepel a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a MÁV Szimfonikus Zenekarral. 2015-től Várdai Istvánnal együtt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál új művészeti vezetője lett. Jelenleg az 1703-ban készült „Lady Harmsworth” Stradivariuson játszik, a chicagói Stradivari Alapítványnak köszönhetően. ––> Baráti, Paganini
Nikki Reed (1988)
amerikai színésznő. Az ismertséget Alkonyat-filmek (2008–2012) hozták meg számára, Rosalie Hale vámpír szerepében. 2003-ban, a Tizenhárom című film megjelenése után vált híressé, melynek főszereplője és társ-forgatókönyvírója is volt.
Ezen a napon halt meg:
Ezen a napon emlékezünk meg Arezzói Guidó (Guido Aretinus, szül: 991–992 körül – m.h. 1033–1050 között)
itáliai bencés szerzetes és korának egyik legnagyobb teoretikusáról, akit a nyugati zenében mai napig rendkívüli jelentőséggel bíró szolmizációs rendszer legkorábbi változatát alkotta meg (hangjegyírás, szolmizáció). Az 1025–26 körül keletkezett Micrologus című művében fektette le a rendszer elméleti alapjait. Máig használjuk a szolmizáció (ut-re-mi-fa-so-la-ti) memorizálását megkönnyítő úgynevezett guidói kezet (manus Guidonis), az ugyancsak korszakalkotó jelentőségű, terctávolságú vonalakra jegyzett notációt, illetve a zenei kulcsok egységes elrendezését.
Johann Michael Bach (1648-1694)
német zeneszerző. 1665-től Arnstadtban volt udvari kántor, majd 1673-tól Gehrenben városi orgonista, mellette városi írnokként és hangszerkészítőként is dolgozott. Orgonakorálok, kantáták és motetták, valamint orgonára illetve csembalóra írt művei maradtak fenn.
Paul Dukas (1865-1935)
francia zeneszerző, zenekritikus, zenetudós és tanár. A megfontolt, zárkózott természetű muzsikus maximalista és nagyon önkritikus volt, számos művét sutba dobta és megsemmisítette. Legismertebb műve A bűvészinas című szimfonikus scherzo, melynek fénye elhalványította összes többi fennmaradt művét. Zeneszerzői pályája mellett zenekritikusként is tevékenykedett: legalább öt francia újságba írt rendszeresen tudósításokat (Esz-moll zongoraszonáta, Ariadné és a Kékszakáll, Himnusz a naphoz). ––> Kékszakáll francia módra
Milena Jesenská (1896-1944)
cseh újságíró, író és fordító. A német megszállás idején csatlakozott az ellenálláshoz, és a V boj illegális újság munkatársa lett. Ekkor vált igazi politikai újságíróvá, a Přítomnostban megjelent izzó hangú cikkeiben ellenállásra szólított fel. A cseh demokraták és zsidók kimenekítéséért letartóztatták. Drezdába vitték vizsgálati fogságba, s bár bizonyíték hiányában felmentették a vád alól, a Gestapo internálta a ravensbrücki koncentrációs táborba (Út az egyszerűséghez, Egy ember ruhát ölt).
Fettich Nándor (1900-1971)
régész, ötvös, az MTA tagja. 1921-1923 közt a Zeneakadémia fuvola tanszakának növendéke. 1926-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára népvándorlás kori gyűjteményének felelőse. 1941-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójává. 1941-ben ötvösséggel kezdett foglalkozni. Ő maga is sok, történeti témájú domborművet készített. Számos fontos régészeti lelőhely, köztük a nagyszéksósi lelet feltárásában, feldolgozásában vett részt (A pannóniai matrónakultusz, Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség, A honfoglaló magyarság fémművessége történetéhez).
Herman Wouk (1915-2019)
Pulitzer-díjas amerikai író. Világszerte elsősorban a második világháború idején játszódó Zendülés a Caine hadihajón, valamint az amerikai Henry-család életét bemutató Forrongó világ, és a Háború és Végső győzelem háborús regényei útján lett ismert. A US Navy Memorial Foundation 1987-ben a Lone Sailor Award-dal tüntette ki tengerészeti karrierje és későbbi írói tevékenysége nyomán.
Mario Benedetti (Mario Orlando Hamlet Hardy Brenno Benedetti Farugia, 1920-2009)
uruguayi író, költő, újságíró. a latin-amerikai irodalom egyik legtermékenyebb kortárs szerzője. Több mint nyolcvan kötete jelent meg, csak a La tregua című regénye 150 kiadást ért meg, huszonöt nyelvre fordították, könyveinek eladott példányszáma meghaladja a kétmilliót (magyarul megjelent: Köszönöm a tüzet, uram).
Pándy Lajos (1922–2014)
Jászai Mari-díjas színész, író, színházi műfordító. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában végzett 1948-ban. A Belvárosi és a Vígszínház tagja volt. 120 hangjátékot és 50 színdarabot fordított magyarra. Karel Čapek összes darabjának és a Jaroslav Hašek Svejk című művéből készült színpadi adaptációnak a fordítása is a nevéhez fűződik.
Gerencsér Miklós (1932-2010)
József Attila-díjas író, újságíró, lapszerkesztő. 1952–56 között a Magyar Távirati Iroda és a Néphadsereg munkatársa volt. 1956–88 között a Népszabadság munkatársa volt. 1968–74 között az Ifjúsági Magazin főszerkesztője volt. A Vörös könyv 1919 című alkotásában szorgalmasan gyűjtötte össze a Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napjának dokumentumait (Kerekeskút, Ferde ház, Az északi arcvonal).
Kristóf Attila (1938-2015)
író, újságíró. 1956 és 1960 között az ELTE BTK magyar-újságírás szakán tanult (A menyét éjszakája, Bikkmakk, A dadogó gyilkos).
Vangelis (Vangélisz Papathanaszíu, 1943-2022)
Oscar-díjas görög zeneszerző, az elektronikus zene és a new age stílusának kiemelkedő alakja és a világhírű Aphrodite’s Child alapító tagja. Legismertebb művei közé tartoznak a Tűzszekerek, a Szárnyas fejvadász, az 1492 – A Paradicsom meghódítása és a Nagy Sándor, a hódító című filmekhez komponált zenéi.
Berki Antal (1946-2006)
színész. Játszott 1978-tól a Békés Megyei Jókai Színházban, 1981-től a kassai Thália Színházban, és a Móricz Zsigmond Színházban. 1986-tól a Veszprémi Petőfi Színházban, 1987-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban szerepelt. Gyakran és szívesen olvasott fel és mondott verseket, önálló estjeivel határon túli magyarok előtt is fellépett.
Donna Summer (1948–2012)
ötszörös Grammy-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Az 1970-es évek Amerikájának egyik legnagyobb diszkósztárja. Számos rangos zenei díjat kapott, lemezei több mint 120 millió példányban fogytak el világszerte, így minden idők egyik legsikeresebb előadója.
