Névnapok: Pongrác, Achilles, Achillesz, Adon, Adonisz, Ahillész, Böngér, Dalma, Domicella, Domitilla, Gemma, Germán, Gyöngy, Gyöngyvirág, Ivána, Ivica, Johanna, Kora, Korália, Korall, Násfa, Nerella, Nerina, Pongor, Viktor
Események:
1057 – Grigorij diakónus lejegyezte az Osztromir-féle evangéliumot, a legrégebbi fennmaradt orosz kéziratot. 
Jelenleg a szombathelyi Smidt Múzeumban található.
1294 – Firenzében megkezdődik a a világ legnagyobb ferences templomának, a Santa Croce (Szent Kereszt) székesegyház építése (1442-ben szentelték fel).
1635 – Pázmány Péter esztergomi érsek megalapítja a Nagyszombati Egyetemet (az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Semmelweis Egyetem jogelődje).
1638 – Sáh Dzsahán mogul szultán megbízatást ad a Vörös Erőd építésére Shahjahanabadban (ma Dehli, India).
1907 – Budapesten felavatják a Zeneakadémia (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) új, szecessziós stílusú épületét.
1664 – bemutatják Versailles-ban Molière Tartuffe című ötfelvonásos vígjátékát. Magyarországon először a Nemzeti Színház 1857. július 4-én játszotta.
1832 – Milánóban bemutatták Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című kétfelvonásos vígoperáját.
1908 – George Bernard Shaw Szerelmi házasság című darabjának premierje Londonban.
1926 – Dmitrij Sosztakovics 1. (f-moll, Op. 10) szimfóniájának ősbemutatója Leningrádban.
1938 – Arthur Honegger svájci származású francia zeneszerző és Paul Claudel (szövegkönyv) különleges hangvételű Johanna a máglyán című színpadi oratóriumának ősbemutatója a svájci Baselben.
1950 – Darius Milhaud Bolivar című operájának premierje Párizsban.
1967
– a Pink Floyd együttes első kvadrofon (négycsatornás) hangzású koncertje Londonban (Games for May koncert).
– a 20. Cannes-i Filmfesztivál nagydíját a Michelangelo Antonioni által rendezett angol–olasz filmdráma, a Nagyítás nyeri meg (az egyetemes filmtörténet egyik legismertebb és legtöbbet vitatott alkotása).
1982 – a szépirodalmi Pulitzer-díjat John Updike kapta a Nyúlháj című regényéért.
1994 – a Cannes-i Filmfesztiválon bemutatják a Quentin Tarantino rendezte Ponyvaregényt, John Travolta, Uma Thurman és Samuel L. Jackson főszereplésével. Arany Pálma díjat nyer.
2000 – az egykori Bankside (London, Egyesült Királyság) erőműben megnyitják a világ egyik legnagyobb, Tate Modern nemzetközi modern és kortárs művészeti galériáját.
Meghalt Bedřich Smetana (1824-1884) cseh zeneszerző, akinek a nevéhez később a nemzete 
függetlenedéséhez kapcsolódó zenei motívumvilág megteremtése kapcsolódik.
Emiatt hazájában sokan a cseh zene atyjának tekintik. A zongorázás terén őstehetségnek számított, első koncertjét hatéves korában adta. Első nemzeti érzelmű szerzeménye a Habsburgok elleni 1848-as felkelés idején született, a harcokban rövid ideig maga is részt vett. Svédországba költözött, ahol tanárként és karmesterként dolgozott Göteborgban. Itt fogott hozzá a nagyívű zenekari műveihez. Az 1860-as években érezhető szabadabb politikai légkör hatására visszaköltözött Prágába. Hamar belevetette magát a cseh zenei életbe, és az új cseh opera egyik első híres egyénisége volt. Bár elvesztette a hallását, hátralévő életében aktívan alkotott, zenét szerzett. Hazájában halála után is a cseh zene atyjának tartották, és a kritikusok kortársainál s követőinél is többre értékelik munkásságát (Az eladott menyasszony, Hazám, Moldva). ––> Európa szívében – a Szlovák Filharmonikus Zenekar
Meghalt Krúdy Gyula (1878–1933) Baumgarten-díjas író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.
Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete, az Üres a fészek és egyéb történetek megjelent. Számos folyóiratnak szerkesztője volt, a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi című regénye hozott neki. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás. A tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene, a nagy gazdasági világválságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva, szegényes körülmények között élt. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt (Napraforgó, Nagy kópé, Tizenhat város tizenhat leánya). ––> Krúdy Gyula szerelmeskönyve
Megszületett Katharine Hepburn (1907-2003) négyszeres Oscar-díjas amerikai színésznő.
A színészek között ő a legtöbb Oscar-díjjal kitüntetett színész: tizenkétszer jelölték, melyből négy alkalommal kapta meg a díjat. A Bryn Mawn College hallgatója volt, és itt határozta el, hogy színésznő lesz. A diploma megszerzése után a Broadwayn és más színházakban kapott kisebb szerepeket, a közönség hamar felfigyelt rá. Néhány próbafelvétel után kiválasztották a Búcsú a szerelemtől főszerepére, a film óriási kasszasiker volt. Nem volt hajlandó alkalmazkodni Hollywood formanyelvéhez, csillogó világához, nem viselt sminket, nem adott interjúkat és gyűlölte, ha fényképezik. A közönség beskatulyázta, a kritikusok „kassza-gyilkosnak” bélyegezték. Elhatározta, hogy ismét visszatér a Broadwayre, ahol 1938-ban óriási sikert aratott. De nem szakított Hollywooddal és megújult, érett színésznőként hozta sikeresebbnél sikeresebb filmjeit (Philadelphiai történet, Afrika királynője, Az oroszlán télen).
Ezen a napon született:
Johann Heinrich Schulze (1687-1744)
német polihisztor, a fényképezés kémiai alapelvének felfedezője. A hallei egyetemen a teológia mellett biológiát, filozófiát, földrajzot, történelmet, kémiát, régi nyelveket, de főképpen orvostudományt tanult és később olyan szinten művelt, hogy a nagy német polihisztorok egyikének tekintjük. 1721-ben tagja lett a Német Tudományos Akadémiának, 1729-ben a Porosz Tudományos Akadémiának. Tudását világszerte elismerték.
Sajnovics János (1733-1785)
jezsuita szerzetes, a finnugor nyelvrokonság korai kutatója. Nyelvünk finnugor rokonságának gondolatával egyes tudósok viszonylag korán foglalkoztak. A 18. században már német és skandináv tudósok utaltak a lapp és a magyar nyelv közötti esetleges rokonságra. Az első magyar kutató Sajnovics János volt, aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos alapjait, bár ő maga nem volt nyelvész.
Jules Massenet (1842–1912)
francia zeneszerző. Életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt tartalmaznak. 1878-tól a párizsi Conservatoire zeneszerzés professzora volt. Wagner vezérmotívum technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a XIX. század végén és a XX. század elején, de később feledésbe merültek (Manon, Cid, Don Quijote). ––> A mi Wertherünk
Gabriel Fauré (Gabriel Urbain Fauré, 1854–1924)
francia zeneszerző. Debussy mellett a 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzője volt. Elsősorban zongoradarabjai maradandók. Stílusa a klasszicizmustól a romantikáig terjedt. a párizsi Madeleine-templom orgonistája lett. Ezt követően a Párizsi Konzervatórium igazgatója volt 1905 és 1920 között. Támogatta a fiatal zenészgenerációt, különösen a Francia hatok (Les Six) csoportját (A-dúr hegedűszonáta, Prométheusz, Pelleász és Mélisande). ––> Egy elfeledett opera
Telcs Ede (Teltsch, 1872-1948)
szobrász- és éremművész. 1888-ban Bécsbe hajózott és bejelentkezett Edmund von Hoffmann szobrász műtermébe, aki felismerte tehetségét és később felvette a 16 éves fiút az Akadémiára. Két évi tanulás után az akadémiától 90 forintos ösztöndíjat kapott. 23 évesen Budapesten telepedett le, de előbb egy velencei utazást tett. A háború után családjával együtt 1920-ban Hollandiába költözött. Ott egy barátja ezüstműves gyárának művészeti vezetője lett. Két év után hazajött. A német megszállás alatt viselte a sárga csillagot, de mentesítő iratot kapott, lakásán maradhatott. Az ostrom után megmaradt szobrait, plakettjeit, festményeit, fényképeit és egyéb dokumentumait szülővárosának, Bajának ajándékozta (Hüvelyk Matyi – Baja; Alpár Ignác szobra – Budapest; Kossuth Lajos szobra – Kecskemét).
Komor Vilmos (Kohn, 1895-1971)
Kossuth- és Liszt-díjas karmester, érdemes művész. A zsidótörvények szinte lehetetlenné tették fellépéseit, 1945-ben az Operaház karmestere lett és az is maradt haláláig. Az utókor főleg Erkel-karmesterként emlékszik rá.
Peéry Piri (Mersich Piroska, 1904–1962)
színésznő, író, forgatókönyvíró, műfordító. 1922-ben Rákosi Szidi színiiskolájába iratkozott be. 1923-ban a Várszínház színésze lett. 1928-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1931-ig játszott. 1933–1936 között és 1940-ben a Vígszínházban szerepelt. 1938-ban a Művész Színház és a Royal Színház színésznője volt. 1948–49-ben ismét a Művész Színház és a Kis Kamara tagja volt. 1951-től az Ifjúsági Színház, a Petőfi Színház, majd a Jókai Színház tagja volt (Szent Péter esernyője, Az új földesúr, Fűre lépni szabad).
Milloss Aurél (Aurel von Milloss, 1906-1988)
táncművész, koreográfus. Már középiskolai évei alatt zongora- és zeneelméleti stúdiumokat folytatott, és érettségi vizsgái előtt befejezte zenekonzervatóriumi tanulmányait. A Gyagilev együttes hatására fordult érdeklődése a tánc felé. Tánctanulmányait Nicola Guerra, a budapesti Magyar Királyi Operaház balettigazgatójának magániskolájában kezdte el. Európa szerte mindenhol szívesen látták, akár táncosként, akár koreográfusként.
Leslie Charteris (Leslie Charles Bowyer-Yin, 1907-1993)
kínai–angol író, forgatókönyvíró, a Simon Templar-történetek szerzője. Az amerikai állampolgárságot 1942-ben szerezte meg, miután ázsiai származása miatt sokáig ez nem volt lehetséges. 1992-ben a brit Krimiírók Szövetsége neki ítélte a Cartier Diamond Dagger-életműdíjat, amely a legnagyobb megtiszteltetés volt irodalmi tevékenysége elismerésére (A szőke bosszú, Párbaj az ördöggel, Az ördögi repülőgép).
Joseph Beuys (1921–1986)
német származású performansz- és szobrászművész. Széles körű műveltséggel rendelkezett. A német romantikus tradíciót eleveníti fel, egy személyben alkotó, sámán és mágus. Elsősorban szobrász, de széles körű tevékenysége többfajta művészeti ágra is kiterjedt. Európa nyugati térsége legújabb kori művészettörténetének egyik legnagyobb hatású és legtöbb vitát kiváltó személyisége.
Czeizing Lajos (1922-1985)
Balázs Béla-díjas fotóillusztrátor, fotóművész, érdemes művész. 1934-ben kezdett fényképeket készíteni. 1940-1943 között a Zeneakadémia diákja volt, de a második világháború miatt tanulmányait nem fejezte be. 1954-től a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata fotóosztályának vezetője volt. 1974-től szabadfoglalkozású volt (Budapesti éjszakák, A Fekete erdőtől a Fekete-tengerig, Magyar tájak).
Burt Freeman Bacharach (1928–2023)
Hatszoros Grammy- és háromszoros Oscar-díjas amerikai zeneszerző, dalszerző, lemezproducer és zongorista. Több száz popdalt szerzett, dalait több mint 1000 előadó dolgozta fel. Egyike a huszadik század legfontosabb zeneszerzőinek. 2012-ben elnyerte a Gershwin-díjat is.
Heller Ágnes (1929-2019)
Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései voltak. A budapesti iskola egyik jelentős személyisége volt. 1986-tól 25 éven át tanított New Yorkban a New School for Social Research egyetemen (Társadalmi szerep és előítélet, A történelem elmélete, Az álom filozófiája).
Jesús Franco (Jess Franco, 1930–2013)
spanyol filmrendező, zeneszerző, producer, forgatókönyvíró, író, színész. Joe D’Amato mellett az európai trashfilmek fő „gyárosa”, azonban nem egyszer adta tanújelét annak, hogy képes színvonalasan és hozzáértően filmezni. Filmjeinek száma meghaladja a 170-et. Spanyolországon kívül Franciaországban, Németországban és Olaszországban is tevékenykedett.
Kocsis Albert (1931–1995)
hegedűművész. Zenei tehetsége felismerése után tanulmányait a budapesti zenei gimnáziumban folytatta. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként Kodály Zoltán és Weiner Leó tanítványa volt. 1955-ben szerzett hegedűművész diplomát. Németországban, 1982-től a Kasseli Zeneakadémia professzora volt.
Erdős János (1938)
festőművész, képzőművész, grafikus. 1956–1962 között építészként dolgozott. 1957-től kiállító művész. Festői és grafikai munkásságának két forrása volt: az építészet rendje és a népművészet tisztasága. Az építészet a kompozíció szerkezetében érvényesül, a népművészeti hatás a művek formakincsében és szellemében. E két elem sajátos kapcsolatával az ember hagyományőrző és alakító erejét bizonyítja. Díszlettervezéssel, murális és köztéri feladatokkal is foglalkozott.
Kardos István (1942–2002)
Balázs Béla-díjas író, forgatókönyvíró, producer, dramaturg, tanár. Az egyetlen író Magyarországon, aki csak filmet, forgatókönyvet írt. Körülbelül 30 nagyjátékfilmet írt (Dögkeselyű, Kopaszkutya, Üvegfal).
Czipri Éva (1943-1974)
költő. Versei a békéscsabai Új Auróra című folyóiratban, a Vigiliában és az Új Emberben is megjelentek, 1974- ben a kecskeméti Forrásban Weöres Sándor mutatta be (Czipri Éva versei, Versek és rajzok, A láng szívében).
Gabriel Byrne (1950)
Golden Globe-díjas ír színész. 1979-ben lett színész. Jim Sheridan dublini színházában dolgozott. Az első komolyabb filmes szerepe az Excalibur volt 1981-ben (A bérgyilkosnő, Közönséges bűnözők, Célkeresztben).
Maday Emőke (1951)
színésznő. A Szegedi Nemzeti Színházban kezdte pályáját 1971-ben. 1973-tól Békéscsabai Jókai Színházhoz szerződött. 1978-tól az Arany János Színház tagja volt. 1994-től szabadfoglalkozású színésznőként dolgozott.
Solténszky Tibor (1953-2016)
dramaturg, rendező, színpadi szerző, színészpedagógus, rádióbemondó. Több színházi képzési szakanyag kidolgozásában vagy lektorálásában vett részt. A MASZK Színészkamarai Egyesület színészvizsgáin számos alkalommal működött közre vizsgabiztosként. Több verslemez szerkesztő-rendezője volt. Számos drámai művet írt és adaptált színpadra, rádióra.
Kassai Károly (1957)
színész, szinkronszínész. 1975-ben lett tagja a Nemzeti Színház stúdiójának. 1980-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Veszprémi Petőfi Színház tagja lett. 1981 és 1990 között a Népszínházban és a Nemzeti Színházban játszott. 1990–1993 között a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött. 1993 óta szabadfoglalkozású színész.
Ving Rhames (Irving Rameses „Ving” Rhames, 1959)
Golden Globe-díjas amerikai színész. A New York-i Művészeti Főiskolára járt, ahol a tanulmányai mellett elkezdett színészetet tanulni. Középiskola után drámát tanult a SUNY Purchase-n, később átkerült a Juilliard Iskola Drámaosztályára, majd 1983-ban a Bachelor of Fine Arts-ban végzett (Állj, vagy lő a mamám!; Ponyvaregény; Mission: Impossible).
Emilio Estevez (1962)
amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró és producer. Az 1990-es évek elején olyan filmekben volt látható, mint a Tökös ötös, a Szabad préda és a Haláli fegyver. Az 1990-es évek második felében két nagy sikerű filmben is szerepelt: Mission: Impossible és Házi háború, utóbbit rendezőként is jegyzi. A 2000-es években leginkább rendezőként dolgozott. 2004–2005 között a Döglött akták című sorozat rendezője volt. Ezt követte a CSI: New York-i helyszínelők című filmsorozat.
Deborah Kara Unger (1966)
kanadai színésznő. Mielőtt színész lett, közgazdaságtant és filozófiát tanult. Legismertebbek a Játsz/ma és a Visszavágó című filmekben való szerepei.
Stephen Baldwin (1966)
amerikai színész, rendező, producer. Ő a legfiatalabb a Baldwin testvérek között. Testvérei is befutott színészek (Alec, William és Daniel). 2004-ben debütált rendezőként a Livin’ It című, keresztény hangvételű, gördeszkás témájú filmjével (Közönséges bűnözők; Egy kemény zsaru; Kincskeresők kíméljenek!).
Varga Szilvia (1966)
színésznő. 1985–1987-ben a kassai Thália Színpad tagja, 1987-től 1991-ig a Pozsonyi Színművészeti Főiskola növendéke volt. 1995-től a kecskeméti Katona József Színház, majd 2003-tól a Soproni Petőfi Színház szerződtette. 2007-től szabadúszó volt. 2019-2022 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 2022-től a Pesti Magyar Színház színésznője.
Samantha Mathis (1970)
amerikai színésznő. Már tizenkét évesen eldöntötte, hogy színésznő lesz, 16 éves korában kezdett szerepeket kapni. A 90-es években sorra kapta a kisebb-nagyobb szerepeket (Szerelem a Fehér Házban, Amerikai pszichó, Édes otthon).
Rami Malek (Rami Said Malek, 1981)
Oscar-, Golden Globe- és Primetime Emmy-díjas egyiptomi származású amerikai színész. Számos filmben és sorozatban játszott mellékszereplőként. A Buster’s Mal Heart volt az első játékfilm, melyben főszerepet kapott (Éjszaka a múzeumban, Bohém rapszódia, Oppenheimer).
Gulyás Attila (1983)
színész. Az érettségi vizsgát követően felvételt nyert a békéscsabai Jókai Színház színiiskolájába, amit sikeresen elvégzett. Ezután a Jókai Színház tagja lett, egyidejűleg egyetemi tanulmányokat folytatott vallásbölcseleti szakon, levelező tagozaton. 2020-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának művésze.
Lehőcz Zsuzsa (1988)
színésznő, bábművész. Színészként 2010-ben végzett Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Egyetemen és először a szombathelyi Mesebolt Bábszínház társulatához szerződött. Hét évet töltött Szombathelyen, majd egy évig szabadúszó volt. 2019-től a debreceni Csokonai Nemzeti Színház színésznője. Zenészként több hangszeren is játszik.
Ezen a napon halt meg:
Szalamiszi Szent Epiphaniosz ünnepnapja (315?-403?)
egyházatya, író. Harcostársa, Szent Jeromos szerint tudott héberül, görögül, koptul, szírül és valamelyest latinul. Nyelvi műveltsége ellenére elítélte a hellén kultúrát. Csak a hitet és a tradíciót tartotta fontosnak, elvetett minden filozofálást. Műveinek fő célja a tradíció összefoglalása, érintetlen közvetítése, az eretnekségek feltérképezése, az általa tévesnek ítélt tanok cáfolata (Ankürótosz, A mértékekről és a súlyokról, A tizenkét drágakőről).
Batsányi János (1763-1845)
költő. Huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát, ekkor már négy nyelven verselt. Baróti Szabó Dáviddal, Kazinczy Ferenccel 1787-ben megalapították az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. Megvádolták a Martinovics-mozgalomban való részvétellel, egy évi börtönre ítélték. Mikor Napóleon császár 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. A császár bukása után feleségével együtt internálták (A’ magyaroknak vitézsége, A’ magyar tudósokhoz, Zengj hárfa!).
August Wilhelm Schlegel (1767-1845)
német költő, műfordító, műkritikus, a német romantika egyik úttörője. Költőként jelentősége nem kiemelkedő, azonban mint műfordítót máig a legkiválóbbak között tartják számon. Műkritikáiban a romantika alapelvei szerint járt el, mely azt hangsúlyozza, hogy a kritikus első számú feladata nem az, hogy egy külső, fölényes álláspontból ítéljen meg egy művet, hanem hogy „belülről” értse meg és jellemezze a műalkotást (Válogatott esztétikai írások, A jénai iskola).
Daniel Auber (Daniel-François-Esprit Auber, 1782–1871)
francia zeneszerző, a 19. századi francia vígopera egyik legjelesebb képviselője. 1806-ban lépett be az „Apolló gyermekei” társaságba. Miután első dalműveinek lanyha fogadtatásán okulva Rossini modorát kezdte utánozni, ekkor érte el első igazi sikereit. Hírneve gyorsan nőtt, és művészete az 1820-as évek második felében érte el csúcspontját. Negyvenegy operát írt. Hangszeres művei közül négy gordonkaversenye, hegedűversenye és zongoratriója említendő, valamint írt egy misét is (A menyasszony, A fekete dominó, Manon Lescaut).
Vaszilij Vasziljevics Radlov (1837-1918)
Oroszországban dolgozó német származású nyelvész, turkológus és folklorista. Közép-ázsiai és szibériai népek, keleti török nyelvek és nyelvemlékek rendkívül felkészült kutatója. Néprajzzal, nyelvjárás-kutatással, lexikográfiával, régészettel egyaránt foglalkozott. Gazdag nyelvi és néprajzi gyűjtéseinek anyagát könyvek sorában adta közre. A szakemberek számára forrásműként különösen jelentősek szövegkiadásai és nagy török szótárának kötetei.
Minna Canth (1844-1897)
finn írónő, költő. Özvegyként nevelt hét gyereket. Munkásságának fő témája a nők jogai, különösen a kortárs uralkodó kornézetben. A saját korában ellentmondásos személy volt, a regényeiben megjelenített ötletek és a korszellem különbözősége miatt, valamint ebben az ellentmondásosságban szerepe volt annak is, hogy határozottan képviselte a saját álláspontjait. Legfontosabb művei a A munkásember felesége 1885-ből, valamint az Anna Liisa, amit 1895-ben írt meg.
Kozma Ferenc (1844-1920)
pedagógus, művelődésszervező, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Gyakorlati pedagógusi munkásságával és közéleti, publicisztikai tevékenységével egyaránt szűkebb pátriája, a Székelyföld és Erdély tanügyének és közművelődésének előmozdítója volt.
Erich von Stroheim (1885-1957)
osztrák származású amerikai filmrendező, színész, többek között a Gyilkos arany című, 1958-ban a világ legjobb 12 filmje közé sorolt mű alkotója. Nagyon alapos volt a hiteles kosztümök, díszletek, és kellékek terén is, ezért rendre csúszott a határidőkkel és túllépett minden költségvetést. Filmjeiben a balszerencse, a kegyetlenség, a keserűség társadalombírálattal párosul (A nagy álom, Vak férjek, Gyilkos arany).
Kner Imre (1890-1944)
tipográfus, nyomdász, könyvművész, Kner Izidor fia. A magyar könyvkiadás és nyomdászat kimagaslóan művelt és széles látókörű egyénisége. 1904-től egy éven keresztül Lipcsében a Mäser-féle könyvművészeti és tipográfiai szakiskolában tanult, ahol hasznos technikai ismereteket sajátított el, valamint magáévá tette az uralkodó szecessziós ízlést. 1907-től a gyomai nyomda műszaki vezetője lett. Az I. világháború után Kozma Lajos építésszel és grafikussal, valamint Király György irodalomtörténésszel a különféle történelmi stílusok felhasználása, a népi barokk megújítása s elsősorban a klasszicista tipográfia korszerű alkalmazása révén új magyar könyvművészetet teremtett.
Nelly Sachs (Leonie Sachs, 1891-1970)
Nobel-díjas német költő-, írónő. 1966-ban Samuel Josef Agnonnal megosztva kapta az irodalmi Nobel-díjat, „kiemelkedő lírai és drámai műveiért, amelyek megragadó erővel ábrázolják Izrael sorsát”. 1921-ben Stefan Zweig támogatásával jelent meg első verseskötete. 1920-as évek vége felé különböző berlini lapok, folyóiratok közölték verseit. A kritika és a közönség egyaránt elismerte a verseket. A Gestapo többször kihallgatásra rendelte be, lakásukat feldúlták. Kényszerből kezdett el foglalkozni zsidó származásával. Elég későn szánta rá magát, hogy anyjával elmeneküljön Németországból. A háború utáni korszakban érzelemmel telített, keserű nyelven írt a holokauszt kegyetlenségeiről.
Varga Domokos (Vargha, 1922–2002)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró, erdőmérnök. 1950-ben kizárták a pártból, 1954-től szabadfoglalkozású író. 1956-ban „Forradalmi Ifjúság” aláírással szovjetellenes röplapot készített, majd a Nagy-budapesti Központi Munkástanács ülésén felolvasta Bibó István kibontakozási tervezetét. 1957-ben a Legfelsőbb Bíróság két év börtönbüntetésre ítélte. 1958-1968 között erdőmérnökként dolgozott, majd az Élet és Irodalom munkatársa lett. 1970-től szabadfoglalkozású író (Magyarország virágzása és romlása, Vér és arany, Emlékezzünk eleinkről).
György László (1923–1986)
Jászai Mari-díjas színész. Előbb tanítóképzőt végzett, majd az Országos Magyar Színművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1948-ban fejezte be tanulmányait. A Miskolci Nemzeti Színháznak 1950-től 1958-ig volt tagja. 1959-ben szerződött Budapestre. A Petőfi Színház tagja lett, majd az átszervezéseknek megfelelően, 1961-től a Jókai Színház, 1963-tól haláláig a Thália Színház művésze volt. Karakteres alkata, ízes magyar beszéde alapján elsősorban „népi” figurák megformálást bízták rá, sokat foglalkoztatott karakterszínész, sokoldalú művész volt. Írásai közül kiemelkedik a Fehérlófia című filmhez, 1981-ben, Jankovics Marcell rendezővel közösen írt forgatókönyve (Meztelen diplomata, A kőszívű ember fiai, A fekete város).
Michel Piccoli (Jacques Daniel Michel Piccoli, 1925-2020)
francia színész, filmrendező. Húszévesen, színház társulatában kezdte színészi karrierjét, az 1950-es évektől kezdett rendszeresen filmekben szerepelni. Aktív évei során több mint 100 filmben szerepelt, Godard mellett dolgozott a legjelentősebb európai és amerikai rendezőkkel. 1979-ben elnyerte a cannes-i nemzetközi filmfesztivál legjobb színészének járó díját (A nagy zabálás, A burzsoázia diszkrét bája, Párizs háztetői).
Robert Rauschenberg (Milton Ernst Rauschenberg, 1925-2008)
amerikai festő, a pop art művészet kezdeményezője és jeles képviselője. Az egyik leghíresebb tagja volt az 1950-es években annak a társaságnak, amelyik nem hagyományos anyagokat és tárgyakat alkalmazott újfajta kombinációkban. Mialatt a kompozíciók hagyományosan festményekből és szobrokból álltak az amerikai absztrakt expresszionista festőknél, addig Rauschenberg fényképekkel, nyomtatott anyagokkal, papíranyagokkal és performance-okkal dolgozott (Forrás , Lovagló biciklik, Rím).
Simion Pop (1930–2008)
román költő, író, újságíró, Románia budapesti nagykövete (1990–1992). Főiskoláit Bukarestben, a Mihai Eminescúról elnevezett Școala de Literatură și Critică Literarăban és a Ștefan Gheorghiuról elnevezett Társadalomtudományi Akadémián végezte. Első irodalmi műve 1952-ben jelent meg. Élete során több száz cikket publikált hazai és külföldi folyóiratokban, közel 30 prózai és verseskötete, illetve útleírása jelent meg. Közbenjárásának köszönhetően hozták létre Budapesten a Román Kulturális Intézetet.
Vass Éva (1933-2019)
kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 1952-1954 között az Úttörő Színház, 1954-1956 között pedig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1983-1991 között pedig a Nemzeti Színház tagja, 1991-1994 között a Független Színpad művésze volt. 1994 óta a Budapesti Kamaraszínház tagja, 1998-ban visszavonult a színpadtól. Első filmes szerepe az 1953-ban készült Rákóczi hadnagya című filmben volt (Bogáncs, Két emelet boldogság, Hideg napok).
Claudio Undari (1935-2008)
olasz (szicíliai) színész, segédrendező, aki elsősorban ismert krimikben és spagettiwesternekben játszott. Színészi fénykora a 60-as, 70-es évekre tehető, amikor az olasz krimi és makaróniwestern virágzott. Az első spagettiwesterneknek is főszereplője volt, nem véletlenül (Egy ember és egy pisztoly, Életre ítélték, A zűrzavar három napja).
