Névnapok: Csilla, Noémi, Kájusz, Kelemen, Kelen, Leonidász, Naómi, Noa, Noé, Szemirámisz, Tácia, Talita, Tania, Tánya, Tatjána, Vaszília
Események:
1728 – Pierre de Marivaux Plutus diadala (A pénz forog a világban) című drámájának premierje Párizsban.
1804 – a mindössze 12 éves Gioachino Rossini énekesként lép fel Imolában (Olaszország).
1876 – Pjotr Iljics Csajkovszkij befejezi a Hattyúk tava című balettjét.
1894 – az olaszországi Velencében megnyílik az első Velencei Biennálé (kétévenként rendezik meg).
1927 – bemutatják Roger Sessions 1. (e -moll) szimfóniáját, Serge Koussevitzky vezényletével, a Bostoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével.
1952 – Eugène Ionesco román–francia származású francia író A székek című színjátékának premierje New Yorkban.
1970 – A Föld napja (Gaylord Nelson környezetvédő és jogász, amerikai szenátor kezdeményezésére) – Magyarországon 1990 óta tartják.
Megszületett Giuseppe Torelli (1658-1709) olasz barokk zeneszerző, viola d’amore és hegedűművész, a mai értelemben vett hegedűverseny atyja.
Pályájáról az első biztos adat 1686-ból származik: ekkor lett a bolognai San Petronio székesegyház violajátékosa. Legnagyobb érdeme, hogy megteremtette a mai értelemben vett hegedűversenyt, ahol a szólóhangszer jelentékeny mértékben kiválik az együttesből. A lassú tételekben a hegedű kap központi szerepet, virtuóz szólamokat. Több alkotása igen dallamos és gyakran játszott. Ezek közül érdemes megemlíteni a D-dúr trombitaversenyt és a Karácsonyi koncertót.
Megszületett Jack Nicholson (1937) háromszoros Oscar- és hétszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, filmrendező, forgatókönyvíró, producer.
Kezdetben az MGM képregényosztályán dolgozott, majd egy idő után ki akarta próbálni magát színészként. Több tévésorozatban szerepelt, majd a játékfilmek következtek. A Szelíd motorosok hozta meg számára a nemzetközi elismerést és első ízben jelölték Oscar-díjra. Bár Nicholson soha egy iskolában nem tanulta a színészetet, mégis a legsikeresebb művésznek mondhatja magát, aki bármilyen műfajban, legyen az dráma, vígjáték vagy thriller, megállja a helyét. A sikeres 1970-es években visszavonult a mozi világától, de a visszatérésre nem sokat kellett várni. A kilencvenes éveket saját rendezésével, a Cinikus hekus című filmmel nyitotta. A 2000-es évek elején is aktív maradt (Száll a kakukk fészkére, Egy becsületbeli ügy, A bakancslista).
Megszületett Őze Lajos (1935–1984) posztumusz Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, vagy ahogy ő nevezte „színjátékos”, kiváló művész.
A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is. Kiváló versmondó volt, már életében legendássá vált „harca” Ady Az ős Kaján című versével: számtalanszor elmondta, de soha nem volt elégedett magával. Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett (A tanú, Az ötödik pecsét, Te rongyos élet).
Ezen a napon született:
Henry Fielding (1707–1754)
angol regényíró, jogász, újságíró. Jogi tanulmányainak befejezése után a londoni színházaknak kezdett irogatni, de 18 vígjátékából csak kettő maradt fenn. London egyik leghíresebb ügyvédje volt, ügyvédkedését azonban betegsége miatt abba kellett hagynia. Ekkor politikai pamfleteket, újságcikkeket és regényeket írt. Később egy kis nyugdíjat és békebírói állást kapott (Tom Jones, Tanulmány a Semmiről, Amelia).
Madame de Staël (Necker, 1766-1817)
svájci származású francia írónő. Nagy bámulója és szorgalmas olvasója volt Rousseau-nak, aki irodalmi munkásságára nagy hatással volt, és akiről már 22 éves korában lelkes könyvet is írt. Élénken részt vett a forradalmat elősegítő irodalmi mozgalmakban. Szellemének szabad röpte viszont nem tetszett Napóleonnak, aki száműzte. A császár bukása után visszatért Franciaországba (Németország, Az irodalomról, Corinne).
Fodor József (1898–1973)
Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit Az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra (Lihegő erdők, A történelem sodrában, Élet jóízei).
Vladimir Nabokov (1899-1977)
orosz származású amerikai író, fordító, kritikus, sakkfeladványszerző. Családjával az 1917-es oroszországi forradalom elől a elmenekült, Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni. 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekült. Regények, kisregények, versek, színdarabok, fordítások, előadások tartoznak életművébe orosz és angol nyelven. Műveiben a modernizmus és a posztmodernizmus irányzatait követte. Írásaira jellemző az összetett cselekmény, a sokszor tekervényes szójáték, és a betűrím (Lolita, Tündöklés, Nézd a harlekint!).
Thury Zsuzsa (1901–1989)
József Attila-díjas író. 1945-ig legtöbb regénye irodalmi sorozatokban jelentek meg, a kritika figyelemre méltónak találta elbeszélő modorát, az elmélyült lélektani ábrázolást. 1945 után megjelent regényeit, ifjúsági regényeit önéletrajzi motívumok szövik át (Rigó utca 20–22, Ördögtánc, Az öreg hölgy történetei).
Aszlányi Károly (1908-1938)
író, színműíró, újságíró. Kiváló humorista volt, hatott rá az angol humor és az amerikai filmburleszk, ezek megoldásait azonban tősgyökeres pesti humorral adta elő. Élt Bécsben és Németországban, Dániában zeneiskolába is járt. 1927-ben A hóember című írásával díjat nyert a Nyugat novellapályázatán. 1930-ban mutatta be a Nemzeti Kamaraszínház Szélhámos kerestetik című darabját (Pénz a láthatáron; Nem félünk a farkastól; Vigyázz, ha jön a vonat!).
Sir Yehudi Menuhin (1916-1999)
amerikai zsidó hegedűművész és karmester, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be, végül brit állampolgár lett és lovaggá is ütötték. Hároméves korában kezdte a hegedülést, hétévesen mutatkozott be a közönség előtt. Tizenegy évesen mutatkozott be a Carnegie Hallban, Beethoven Hegedűversenyét játszotta Fritz Busch vezényletével. A közönséget és a kritikusokat is megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége. A II. világháború alatt több mint 500 alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak. Mély emberségéért Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Jazz-felvételeket készített, és Ravi Shankar szitárművésszel is együttműködött. ––> Hommage a Yehudi Menuhin
Aaron Spelling (1923–2006)
amerikai producer, forgatókönyvíró, színész. Az egyetem elvégzése után New Yorkba ment, és színészként próbált szerencsét. Ez nem jött össze és írni kezdett. A ’70-es években, egyidőben több nagysikerű sorozat producere volt (Starsky és Hutch, Charlie angyalai, Melrose Place).
Gyurkó László (1930-2007)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró, országgyűlési képviselő, színigazgató, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1956-ban mutatkozott be az irodalomban elbeszélésekkel, kritikákkal. 1963-ban a Kortárs folyóirat, 1964–1991 között a Valóság munkatársa volt. 1970–1979 között a 25. Színház, majd a Népszínház igazgatójaként tevékenykedett. 1983–1984 között a Katona József Színház (Kecskemét) igazgatója, 1985-ben művészeti vezetője volt (A bűnös; Szerelmem, Elektra; A bakancsos forradalom).
Hámori Tibor (1931–2013)
író, újságíró, asztaliteniszező. 1954-ben asztaliteniszben főiskolai világbajnok lett. Több ismert lap szerkesztője, főszerkesztője volt. Elsősorban sporttal kapcsolatos könyvei népszerűek (A Schirilla-sztori, Piszkos Fred és a többiek…, Puskás Öcsi).
Nicole Garcia (1946)
César-díjas francia színésznő, filmrendező és forgatókönyvíró. A szakma és a nagyközönség Bertrand Tavernier Kezdődjék hát az ünnep! című történelmi filmdrámájának köszönhetően figyelt fel rá 1975-ben. A gavallér megcsalt feleségének karaktere tette igazán népszerűvé; alakításáért 1980-ban megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó César-díjat. 1990-ben kezdte filmrendezői karrierjét, játékfilmjeiben elsősorban az emberi kapcsolatok összetettségét boncolgatja (Szabad szívek, Az élet napos oldala, Apám életére).
Szilárdy István (1949-1978)
színész. Színészi pályáját Kecskeméten gyermekszínészként kezdte. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1973 és 1976 között Kecskeméten a Katona József Színház tagja volt. 1978-ban Békéscsabára szerződött a Békés Megyei Jókai Színházhoz. Több magyar filmben is szerepelt, baleset következtében hunyt el (Még kér a nép, Egy srác fehér lovon, Kopjások).
Kálmán C. György (1954–2021)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, publicista. 1990-től a Literatura szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja. 1990 óta a Janus Pannonius Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékén tanított, egyetemi docens, majd egyetemi tanár. 1992–1995 között a Beszélő szerkesztőbizottsági tagja. 1995–1996 között a 2000 olvasószerkesztője volt. A BUKSZ (Budapesti Könyvszemle) szerkesztője volt (Az irodalom mint beszédaktus, Mű- és valódi élvezetek, Szóvátétel).
Falusi Mariann (1959)
énekesnő, színésznő, a Pa-Dö-Dö együttes tagja. 1977–1980 között elvégezte a Konzervatóriumot. 1979–1983 között a Zeneművészeti Főiskola tanárképző szakán tanult. 1983-ban a Ki mit tud? győztese lett dzsesszénekes kategóriában. 1985–1988 között a Vígszínházban szerepelt. 1988 óta a PA-DÖ-DŐ duó tagja, amelyben társa Lang Györgyi.
Tóth Zoltán (1961–2018)
Jászai Mari-díjas színész. Színészi pályája a debreceni Alföld Színpadnál indult, amelynek 1977-től 1984-ig volt tagja. 1984-től a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1998-tól a budapesti Katona József Színház társulatának tagja volt kilenc évig, majd szabadfoglalkozású színészként dolgozott.
Tallós Rita (1961)
színésznő. 1986-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola befejezése után Kecskemétre szerződött 1989-ig. 1989–1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1991-től a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. 1992 óta szabadfoglalkozású művész. Naiva és drámai hősnő szerepkörben egyaránt kiemelkedő alakításokat nyújt. Több filmben szerepelt (Cha-Cha-Cha, Szerelem utolsó vérig, 9 és fél randi).
Böhm Anita (1974)
színésznő, szinkronszínész. Tízéves kora óta szinkronizál különböző filmekben, sorozatokban, mese- ill. rajzfilmekben (Csillagközi romboló, J.A.G., NCIS).
Csányi Erika (1977)
színésznő, énekesnő, humorista. 1996-tól a békéscsabai „A Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskola” növendéke volt, ahol 2000-ben szerzett színész diplomát. 2001-től 2006-ig a Szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja. 2006-tól szabadúszó. A Rádiókabaré szerzője és előadója. 2017-től a Veres 1 Színház művésze. Első filmszerepében 2022-ben mutatkozott be, színpadi szerzőként a Mennyország fitness című monodrámával debütált 2023-ban.
Leiner Laura (1985)
író, a szakmájában 18 éves kora óta aktív. Ismertségét és népszerűségét A Szent Johanna gimi ifjúsági naplóregény-sorozat hozta meg számára. Az első kötetet a Könyvfesztiválra adták ki, 2010-ben. Könyvei a célcsoport korosztályának a szemszögéből íródtak. Történetvezetése és hangneme mentes a túlzottan drámai, szürreális, avagy erőltetetten laza elemektől, párbeszédei életszerűek, a cselekmény aprólékosan kidolgozott (Remek!, Szent Johanna gimi-sorozat, Bexi-sorozat).
Ezen a napon halt meg:
Georg Stiernhielm (1598-1672)
svéd író, barokk költő, jogász, nyelvész, matematikus és birodalmi antikvárius. Leghíresebb munkája a Herkules című, hexameteres vers. A mű tökéletes példája a reneszánsz klasszicizmusnak, mely egy a humanizmus szellemével átitatott erényről és a becsületről szóló prédikáció. Foglalkozott nyelvészeti, történeti és filozófiai kérdésekkel is. Költészetének elismeréseként a „svéd költészet atyjának” nevezik.
Édouard Lalo (1823-1892)
spanyol származású francia zeneszerző. Kamarazenei darabokat és dalokat írt (két korai szimfóniája megsemmisült), de a neve még jó darabig teljesen ismeretlen maradt. Csak lassan változott a helyzet, amin segített az, hogy a kortárs francia zeneszerzők műveinek a népszerűsítésére 1871-ben létrehozott Société Nationale de Musique első hangversenyének műsorára tűzte Lalo csellószonátáját. Szerzeményeire kezdett felfigyelni a közönség és a kritika is. Élete vége felé bemutatta még – többek között – zongoraversenyét és Nerone című balettjét, amelyek újabb sikert hoztak. ––> Egy felfedezett francia opera – LALO: Ys királya
Jeppe Aakjaer (Jeppe Jensen, 1866-1930)
dán költő, író, lírája központi helyet foglal el a dán népies irodalomban. Témája a puszta és annak szerény lakói, az egyszerű, kemény, de szép falusi élet. Regényei és elbeszélései is a pásztorok, parasztok és zsellérek életéről szólnak. Gyakran írt élesen uszító hangnemben, amikor mély felháborodását fejezte ki az egyház, vagy az állam által gyakorolt elnyomás és önállóságtól való megfosztás miatt (A harag fiai, Csitt, szívem, Mi mindig porba tapossuk egymást).
Käthe Kollwitz (Schmidt, 1867-1945)
német grafikus, szobrász. Festészetet Königsbergben, Berlinben és Münchenben, szobrászatot 1904-től a párizsi Julian Akadémián tanult. Művei a társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó, elkötelezett alkotások. Stílusa ugyan a naturalizmusban gyökerezett, ám belső izzása miatt közel állt az expresszionizmushoz (Német parasztháború, Proletárok, Szülők emlékműve).
Oslay Ferenc (1883-1932)
magyar-szlovén történész, irredenta, író. Történelmi tárgyú munkáit elsősorban vendül írta és a Domovina című lapban jelentette meg, amely támogatta a szlovének magyarosítását, majd a trianoni béke után próbálta propagálni a muravidékiek előtt, hogy ők nem szlovének, hanem magyarok. Magyarul is írt könyveket a vendekről.
Gunta Stölzl (1897–1983)
német iparművész, textilművésznő, a Bauhaus mozgalom kiemelkedő képviselője, oktatója. 1914 és 1916 között a Müncheni Iparművészeti Iskolában tanult. Nagyban befolyásolta a szövött kárpit művészi kialakítását. Legszebb művein az Ittennél és Klee-nél tanult művészi formák jelennek meg.
Kulin György (1905–1989)
csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője; talán túlzás nélkül tekinthető a magyar amatőrcsillagászat atyjának. Élete során számos tudományos írása jelent meg mind folyóiratokban, mind önálló kötet formájában. Szakkönyveken kívül tudományos-fantasztikus regényeket is írt, Q. G. Lyn álnéven (A távcső világa, Üzen a nyolcadik bolygó, Mit mondanak a csillagok?).
Alida Valli (Alida Maria Laura Altenburger, 1921-2006)
olasz színésznő. Főiskolai tanulmányait a Római Filmakadémián végezte, 1935-ben. 15 éves korában kapta első filmszerepét. 1947-ben Hollywoodba ment, ahol filmezni kezdett. Legismertebb filmjei A Paradine-ügy, A harmadik ember valamint az Érzelem. 1951-ben tért haza. 1956–tól színházban is játszott.
Galsai Pongrác (1927–1988)
József Attila-díjas író, kritikus, szerkesztő. Első írásai a Pesti Hírlapban és a Sorsunk című folyóiratban már tizenévesen megjelentek. Novelláit, tanulmányait, kritikáit a Magyarok, a Csillag, az Új hang, valamint heti- és napilapok közölték. Színházi és filmkritikáit az Élet és Irodalom is rendszeresen közölte. 1982-től öt évig dolgozott a Rakéta Regényújságnál, ahol új műfajt teremtett, „afféle folytatásos antológiát” indított. 186 magyar kortárs író 149 kézirata jelent meg a Rakéta Irodalmi Kávéház rovatban (Társtalanok, An-tan-té-nusz, Egyszer volt egy Magyar Televízió).
Bori Imre (1929-2004)
Széchenyi-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Foglalkozott a magyar és délszláv irodalmak kölcsönhatásának múltjával, jelenével, valamint a magyar folklórral. Irodalmi antológiákat szerkesztett, tankönyveket írt, jelentős tudományszervező munkát folytatott. Írt könyvet többek között Radnóti Miklósról, Nagy Lászlóról, Kassák Lajosról, Krúdy Gyuláról.
Komlóssy Erzsébet (1933-2014)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (alt), a budapesti Operaház örökös tagja. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte. 1955–1958 között a Szegedi Nemzeti Színházban szerepelt. 1958–1988 között a budapesti Operaház magánénekese, 1988-tól énekmestere. Külföldön is nagy sikerrel vendégszerepelt, az altrepertoár legfontosabb szerepeit szinte kivétel nélkül eljátszotta, és nagy drámai mezzoszoprán szerepekben is jelentős sikerei voltak. Oratóriuménekesként is gyakran fellépett.
