Névnapok: Tivadar, Aladár, Aladin, Alarik, Dejte, Konrád, Kurt, Odett, Odetta, Odil, Odília, Töhötöm, Vincencia
Események:
1303 – VIII. Bonifác pápa megalapítja a római La Sapienza Egyetemet (Studium Urbis).
1611 – Shakespeare Macbeth című tragédiájának első ismert előadása a londoni Globe Theatre-ben.
1785 – III. György angol király Thomas Wartont nevezi ki Anglia első számú költőjévé.
1799 – Friedrich Schiller Wallenstein-trilógiájának utolsó darabjának (Wallenstein halála) bemutatója Weimarban.
1865 – megnyílik a Crosby Operaház Chicagóban (Illinois), az 1871-es nagy tűzvészben elpusztult.
1912 – felavatták Szolnok első kőszínházát, a Szigligeti Színházat.
1968 – a Roundabout néven induló brit rockegyüttes bemutatkozik Dániában (Kastrup); egy rövid skandináviai körút után nevüket Deep Purple-re változtatják.
1986 – 1925 óta először lép fel hazájában Vladimir Horowitz többszörös Grammy- és Primetime Emmy-díjas orosz zongoraművész.
Megszületett Joan Miró (Joan Miró i Ferrá, 1893–1983) katalán festőművész, grafikus, szobrász és keramikus.
1907-től apja kívánságára kereskedelmi tanulmányokat folytatott, ugyanekkor művészeti kurzusra is járt a felújított La Escuela de la Lonja festőiskolába. Fejlődésére nagyon jótékonyan hatottak a Párizsban töltött 1920-as évek, 1930-as évek, amikor személyesen megismerkedett Pablo Picassóval és az ő avantgárd művészeti irányzataival, s a Párizsi Iskola számos alkotásával, felfogásával. 1925-ben csatlakozott a szürrealistákhoz, barátságot kötött a hozzá sokban közel álló Paul Klee-vel. 1940-ben visszatért Spanyolországba, a második világháború befejezése után felváltva tartózkodott Barcelónában és Párizsban. a fauvizmus, a kubizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus világában otthonosan járva egyedi, költői, játékos, humoros világot hozott létre. A gyermekrajzok varázsa és az avantgárd újító szabadsága fonódott eggyé műveiben. Az 1940-es évektől számos kerámia falképet és szobrot tervezett. Házát, stúdióit, s vele számos alkotását (mintegy 2500 műtárgy és dokumentum) Palmára hagyta (Hirosima szobor, Sznob társaság a hercegnőnél, Asszony madárral).
Meghalt Bella István (1940–2006) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
1961–62-ben Bokodon az erőmű kultúrosaként dolgozott, majd 1964-ben az ELTE Bölcsészkarán végzett, magyar–könyvtár szakon. Egyre közelebb került az irodalmi élethez, az 1960-as évek közepén része volt a Tiszta szívvel című antológia megszületésében. Verseit az Új Írás és a Napjaink közölte. Első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelent meg. 1968–69-ben Lengyelországban volt ösztöndíjas. Itt szerzett lengyel nyelvtudását ottani művek fordításában hasznosította. Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb, kihagyásos szerkezetek jelentek meg nála. Kedvelte az archaizmusokat, a folklórt, a szójátékokat, a rokonértelmű szavakat. Aktív tagja volt a finnugor költők nemzetközi társaságának. Költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása (Igék és igák, Arccal a földnek, Mintha tükrök között beszélnék).
Ezen a napon született:
Adler György (1789-1862)
a reformkor sokdalú zeneszerzője, egyházzenész és basszusénekes. Egyes források szerint Haydn tanítványa volt, de ezt valószínűleg csak ő terjesztette magáról. Játszott zongorán, hegedűn, orgonán. 1800-tól a győri székesegyház hangszerese és basszistája volt, később a Mátyás-templom zenekarában játszott, melynek 1838-ban, az előző zeneigazgató halálakor egyházkarnagya lett, s maradt is haláláig (Hegedű–zongora-szonáta, Grande Polonaise, Zongoravariációk – 1824).
Pálffy Albert (1820-1897)
ügyvéd, lapszerkesztő, író, politikus, az MTA tagja. 1843-ban letette az ügyvédi vizsgát és megkapta diplomáját, soha hasznát nem vette. Életében egy pert sem vitt, de nem is keresett, mert kizárólag az irodalommal foglalkozott. A francia szépirodalom hatása alatt kezdte írói pályáját. 1843-ban néhány novellája jelent meg a lapokban, melyek kevés figyelmet keltettek. Petőfivel, aki 1844-ben telepedett Pestre, szoros barátságot kötött és mindvégig jelentékeny befolyással volt reá. Novellái, melyeket még 1848 elején nyomtattak ki, 1850-ben kerültek a közönség elé (A fejedelem keresztleánya, Egy kastély az erdőben, Ne hallja hirét az anyjának).
Nyikolaj Jakovlevics Mjaszkovszkij (1881–1950)
szovjet–orosz zeneszerző. 1906-1911 között a szentpétervári konzervatórium növendéke volt. 1908-ban komponálta I. szimfóniáját, ami egész életében a legfőbb műfaja volt. 1921-től haláláig a moszkvai konzervatórium zeneszerzés-tanára volt. Zenei újságíróként is dolgozott, 1948-ban ő is az SZKP Központi Bizottsága által „formalistának” (el)ítélt komponistái között volt.
Harold Lloyd (Harold Clayton Lloyd, 1893–1971)
amerikai színész, komikus és producer. 1913 és 1947 között 200 filmben játszott. Charlie Chaplin és Buster Keaton mellett Lloyd a némafilm három nagy humoristájának egyike. Szemüveges karaktere híressé tette. Alapító tagja volt a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának (Academy of Motion Picture Arts and Sciences). 1953-ban megkapta a tiszteletbeli Oscar életműdíjat is.
Michel Leiris (1901-1990)
francia író és etnológus. Legfontosabb munkái Észak-Etiópiában végzett néprajzi tanulmánya ismert, mint a vudu kultuszok kutatója is. Családja akarata a kémiai tanulmányokra sarkallta, ő ezzel szemben a művészet és az írás után vonzódott. 1918 után művészeti körökben vett részt, 1929-ig beleértve a szürrealistákat is. 1945 után ő volt az egyik alapítója a Les Temps Modernes című folyóiratnak.
Lionel Hampton (1908-2002)
amerikai vibrafonos, zongorista, ütős, zenekarvezető, dzsesszzenész, az 50-es, 60-as, 70-es években valóságos dzsesszcirkuszt működtetett, a rhythm and bluestól a szvingig mindent csinált, ami hatásos.
Szeleczky Zita (1915-1999)
színésznő, filmszínésznő. 1936-tól 1944-ig 26 magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította. 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett. 1945-ben elhagyta az országot, a népbíróság távollétében elítélte háborús magatartása miatt (1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette). Előbb Ausztriában és Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat (Méltóságos kisasszony, Leányvásár, Nászinduló).
Zámori László (1922-2014)
színész. Színészi diplomáját az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián szerezte 1944-ben. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1950-től a fővárosban működött, előbb az Úttörő Színház, majd az Ifjúsági Színház művésze volt. 1954-ben a Jókai Színházban szerepelt. 1955-től az angyalföldi társulathoz szerződött, egyik alapító tagja volt a József Attila Színháznak. 1975-től 1981-ig a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt, de közben 1978-ban szerepelt a Békés Megyei Jókai Színházban is. Karakter- és epizódszerepeket játszott.
Palásti Pál (1929–2007)
a Magyar Rádió és a televízió zenei rendezője, szerkesztője, a Magyar Televízió örökös tagja. A zene és az irodalom szeretetét még otthonról hozta, nagy szorgalommal tett szert széleskörű ismeretekre. Szinte minden zenei műfajban otthonosan mozgott, polihisztora volt szakmájának. A nemzetközi hírnevet Szabó István Oscar-díjas filmjében, a Mephistóban való közreműködése hozta meg számára (Egy lócsiszár virágvasárnapja, A falu jegyzője, Kreutzer szonáta).
Zsoldos Péter (1930–1997)
sci-fi-író és zeneszerző. Elsősorban tudományos-fantasztikus műveiről ismert Magyarországon. 1949 őszén felvették a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakára, ahol 1956 tavaszán megkapta zenetanári és kóruskarnagyi diplomáját. A tudományos-fantasztikus irodalommal 1957 után kezdett foglalkozni. Stanisław Lemhez hasonlóan kritikusan nyilatkozott a 80-as évek közepén sci-fi műfaj népszerűségének negatív hatásáról, felhígulásáról és műfaj mellett megjelenő szubkultúráról, akik szerinte többek között „a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők” (A Viking visszatér, Távoli tűz, A feladat).
Tiboldi Mária (1939-2023)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja. 1961-ben kitüntetéssel diplomázott az első, 1957-ben indított zenés osztályban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol játszott operettet, operát, prózát. 1963-tól a Fővárosi Operettszínház tagja lett. Később a berlini Theater des Westens, 1968-tól a salzburgi Landestheater, 1972-től a bécsi Raimund Theater primadonnája volt. 1976 óta ismét a Fővárosi Operettszínház művésznője, 2003-ig. Született primadonna, varázsa, megjelenése, személyisége fejlett ének- és játékkultúrával párosul.
Ryan O’Neal (Charles Patrick Ryan O’Neal, 1941-2023)
amerikai színész. Az 1960-as évek elejétől színészi pályája kezdetéig amatőr bokszoló volt. 1964-ben Rodney Harrington karakterét játszotta a Peyton Place című TV-sorozatban, ezzel pedig egy csapásra fellendítette karrierjét. Nemzetközi elismertséget a Love Story hozott neki (A híd túl messze van, Gengszterek sofőrje, A fehér csóka).
Joós László (1944-2023)
Jászai Mari-díjas színész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. 1963-ban, második alkalommal vették fel a Színművészeti Főiskolára. Diplomája megszerzése után a Veszprémi Petőfi Színházba került, ahol 1967-től 1977-ig játszott. Ezt követően 1977 és 1979 között a budapesti Radnóti Színház majd egy évadra 1980-ban a Kecskeméti Katona József Színház társulatának a tagja volt. Három év után tért vissza Veszprémbe a Petőfi Színházba és itt lépett fel nyugállományba vonulásáig.
Jessica Lange (1949)
kétszeres Oscar-, ötszörös Golden Globe- és háromszoros Emmy-díjas amerikai színésznő. Tanulmányait a Minnesotai Egyetem, művészettörténet szakán, valamint a Párizsi Színiiskola, Actor’s Studio-ban végezte. Egyike azon kevés színészeknek, akiket a színpadon, a televízióban és a filmekben is elismertek. Az Entertainment Weekly szerint az 1990-es évek egyik legkiválóbb színésznője (Aranyoskám, Kék ég, Amerikai Horror Story).
Dluhopolszky László (1951)
karikaturista, grafikus, lapszerkesztő. 1969–1972 között grafikai önképzőkörökben tanult, a Ferenczy-rajzkörben foglalkozott rajzzal, grafikával. 1971-ben cinkográfusként végzett. 1970-ben a Fiatal Karikaturisták Klubjának egyik alapítója majd titkára, később a Magyar Karikaturista Szövetség elnökhelyettese. Első rajzai 1970-ben a Magyar Ifjúság-ban és a Füles-ben jelentek meg. Grafikusként több könyvet illusztrált. A Rébusz Egyesület alapító tagja.
Derzsi János (1954)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1982-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Kezdő színészként 1985-ig Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban szerepelt. 1986-tól 5 évig a szolnoki Szigligeti Színház színésze volt. 1991–1994 között a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 1994–1996 között a Budapest Bábszínházban játszott. 1998-tól 2012-ig az Új Színház tagja. 2013-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze (Akli Miklós, A Hídember, Hasutasok).
Dolák-Saly Róbert (1955)
előadóművész, író, zeneszerző, szövegíró, költő, színész, humorista. Hamar kiderült, hogy a komponálás mindennél jobban érdekli. Első dalait gimnáziumának rendezvényein mutatta be. Zenei pályafutása akkor kezdődött, amikor az Omega együttes meghívta az 1976-os, majd az 1977-es turnéjára egyszemélyes „előzenekarnak”. 1986 elején meghívást kapott Laár András humoros előadására, hogy a műsor komolyabb részében saját, filozofikus tartalmú szerzeményeiből adjon elő. Három nagy sikerű könyve jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában (Madáretető, Agyatlantisz, Én vagyok a kedvenc állatom).
Pusztaszeri Kornél (1960)
színész. 1985-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Előtte a Pinceszínházban játszott, majd a főiskola elvégzése után a Madách Színházhoz szerződött. Szinkronszínészként is keresett.
Zentai Lilla (1964)
színésznő. 1986-ban színésznőként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-, musicalszínész osztályban. 1985-től a Fővárosi Operettszínházban illetve a Madách Színházban volt gyakorlaton. 1986-tól az Arany János Színház szerződtette. 1988-tól a Madách Színházban játszott.
Carmen Electra (Tara Leigh Patrick, 1972)
amerikai glamour modell, színésznő, televíziós személyiség, énekes, táncos és szex szimbólum. Karrierjét 1990-ben táncosként kezdte, majd Kaliforniába költözött. Két lemeze jelent meg, számos filmben szerepelt. Támogatja a Hope nevű jótékonysági szervezetet, amely a bántalmazott és elhagyott gyermekeknek segít (Szörnyek szigete, Starsky és Hutch, Katasztrófafilm).
Major Melinda (1974)
színművész, szinkronszínész, modell és műsorvezető. 1996-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1998-ban a Miskolci Nemzeti Színházhoz szegődött, majd szabadúszó lett. 2002-ben a Nemzeti Színház tagja, 2011 és 2017 között a tatabányai Jászai Mari Színház tagja volt.
Oszter Alexandra (1980)
színésznő, képzőművész, illusztrátor. Színi tanulmányait Gór Nagy Mária Színitanodájában végezte. Pályáját a Vidám Színpadon kezdte 2000-ben, szabadfoglakozású művésznő. Képzőművészettel is foglalkozik, grafikákat, festményeket és könyvillusztrációkat is készít. 2021-től rajzoktatóként is dolgozik.
Alberti Zsófi (Szabó Zsófia, 1987)
színésznő. Gimnáziumi évei alatt kisebb szerepeket játszott Tatabányán, a Jászai Mari Színházban még Szabó Zsófiaként. Érettségi után egy évet a Pesti Magyar Színház Színiakadémiáján töltött. A sikeres felvételi után a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett. Friss diplomásként 2010-ben a Jordán Tamás által vezetett szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött, melynek 2021-ig volt tagja.
Widder Kristóf (1988)
színházrendező, koreográfus, színész. 2007–2009 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar anglisztika szakát, majd a Gyógypedagógiai Kar jelnyelvi tolmácsképzőjét végezte el. 2009–2014 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán a színházi koreográfus szakirányát végezte el. Diplomaszerzése után szabadúszóként dolgozott. 2021-től a Forte Társulat tagja.
Ezen a napon halt meg:
Ljudevit Gaj (1809-1872)
horvát nyelvész, politikus, író, a horvát megújhodási mozgalom, az illirizmus vezető személyisége és a szerbhorvát nyelv egyik atyja. 1830-ban Budán adta ki horvát és német nyelven írt művét a horvát–szláv helyesírásról.
Bram Stoker (1847–1912)
ír író, a világ legismertebb horrorjának, a Drakula gróf válogatott rémtetteinek szerzője. 1890-ben az író találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról. E karakter nyomán hat évi kutatómunkával alkotta meg Stoker a vámpír figuráját. Szinte hihetetlen, de Stoker sosem járt Kelet-Európában. A regény a négy fal közti kutatómunka iskolapéldája.
Alexander Girardi (1850–1918)
osztrák színész, tenorénekes, operettszereplő. Főként komikus színpadi szerepekben aratott sikert, jelentősen hozzájárult a népszerű bécsi operett aranykorához. Kedvenc kalapja, a lapos koronájú, keskeny karimás (hajós) szalmakalap, a népszerű Giradi-kalap ezen a néven ismert ma is. A Girardi sült marhahúst róla nevezték el (Girardirostbratent).
Wacław Sieroszewski (Sirko, 1858-1945)
legendás életű lengyel etnográfus, író, katona és politikus, mintegy két tucat regényt és novellás kötetet írt. Az 1930-as években filmforgatókönyveket is írt, és tiszteletbeli tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak. Néprajzi művei főleg a Távol-Kelettel, a jakutokkal, az ainukkal, a koreaiakkal és más népekkel voltak kapcsolatosak. Egyik regénye, melyet Párizsban írt, Benyovszky Móricról (Maurycy August Beniowski) szól.
Harmat Artúr (Hubacsek, 1885–1962)
katolikus egyházi zeneszerző, a Zeneakadémia tanára, karnagy. Sok misét és kórusművet komponált.
Mezey Mária (1909-1983)
színésznő, érdemes és kiváló művész. 1928-ban Rózsahegyi Kálmán magániskolájába iratkozott be, és az Országos Színészegyesületben tette le a vizsgáit. Pályáját Sebestyén Mihály miskolci társulatában kezdte, 1931-ben. 1935-től a Belvárosi Színház tagja volt. A német megszállás alatt nem vállalt fellépést. 1949-től 1956-ig a Fővárosi Operettszínházban, 1949-től 1953-ig a Vidám Színpadon játszott. 1956-tól a budapesti Madách Színház, 1962-től a Petőfi Színház, 1964-től a Nemzeti Színház tagja volt (Az Aranyember, Pesti mese, Mici néni két élete).
Osvát Erzsébet (1913-1991)
költőnő, ifjúsági írónő. A gyermekirodalom elismert alakja. Beregszászon született, 1933-ban elvégezte a tanítóképzőt, és Pozsonyban kapott diplomát. 1942-ben Ungvárra, majd 1962-ben Budapestre költözött. A Magyar Írószövetség gyermekírói szakosztályán, a Kisdobos és Dörmögő Dömötör folyóiratok szerkesztőségében dolgozott. Az 1950-es években tűnt fel az óvodások és kisiskolások részére írt verseivel. Költeményeit, meséit folyamatosan előadták a rádióban, televízióban, beválogatták antológiákba, több költeményét megzenésítették (Csipkebokor vendéget vár, A kismanó sapkája, Dúdoló).
Paul Celan (Ancel, 1920-1970)
romániai születésű zsidó német költő, műfordító, irodalomkritikus, a második világháború utáni európai líra sokak által legkiemelkedőbbnek tartott alakja. Korai versei viszonylag könnyen érthetőek, kései lírájára azonban egyre inkább jellemzővé vált a rövid terjedelem, a nyelvi minimalizmus, a szándékos töredezettség, a költői nyelv mintegy összezúzása és újraalakítása (Halálfúga, Nyelvrács, Kristálylélegzet).
Benny Hill (Alfred Hawthorn Hill, 1924-1992)
angol komikus színész és énekes. Jelen volt a normandiai partraszállásnál, a háborút követően tejesemberként, eladóként, színpadi asszisztensként és amatőr színészként dolgozott. A televízióban 1949-ben debütált. Az 1950-es években kedvelt rádiós műsorvezető volt, majd 1955-ben megkapta első saját televíziós show-ját a BBC-nél. 1969-ben átment a Thames Television csatornához, ahol húsz éven keresztül készítette The Benny Hill Show című humoros sorozatát, amelyet világszerte több mint száz országban vetítettek, így Magyarországon is.
Bagó László (1925-2009)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1950-ben végzett. 1951 és 1963 között a Nemzeti Színház, 1963 és 1966 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1966 és 1969 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1969 és 1983 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1983 és 1986 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1988-tól több, mint egy évtizeden át a Szegedi Nemzeti Színházban játszott nyugdíjasként. 1952 és 1954 között a Színiakadémián tanított. Kaposvárott és Pécsett rendezett is, főként operettet és zenés játékokat (Egy pikoló világos, Katonazene, Pesti háztetők).
Gálcsiki János (1926-1984)
színész, szinkronszínész. 1948-tól az Ifjúsági Színház tagja. 1957-től 1960-ig a Fővárosi Operettszínház, 1960-tól a Vidám Színpad művésze. Szerepeit igényesen megformáló, közvetlen hangvételű színész volt. Sokat foglalkoztatta a rádió, később az induló televízió is. Rádiójáték és rádió operettek mellett több korabeli nagy sláger előadója is volt (Különös házasság, Irány Mexikó!, Fuss, hogy utolérjenek!).
Sárosdy Rezső (1926-2000)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Színészi pályáját 1954-ben kezdte az Állami Faluszínháznál. 1957-től a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1961-től Debrecenben játszott. 1964-től egy évadot a Szegedi Nemzeti Színházban töltött. 1965-től 1986-ban történt nyugdíjazásáig a debreceni Csokonai Színház tagja volt.
Lászlóffy Aladár (1937-2009)
Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Bolyai Tudományegyetemen magyar irodalom szakot végzett, de csak 1971-ben államvizsgázhatott. Az 1989-es romániai forradalom után a Helikon szerkesztőségi tagjaként és a Korunk munkatársaként működött. 1994-től meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet adott elő. Első verseskötetével 1962-ben jelentkezett a Forrás fiatal írócsoportja élén. Új erkölcsi felfogásért lépett fel egy egyetemes világlátás igényével. Kiterebélyesedő lírája élénk vitát és fokozódó elismerést váltott ki a műbírálók részéről (Hangok a tereken, A jerikói trombitás, Helipintyő).
Peter Lee Lawrence (1944-1974)
német színész, az 1960-as évek spagettiwesternjeinek nagy sztárja, aki bár fiatalon hunyt el, de rövid pályafutása alatt gyorsan tett szert népszerűségre színészi képességeivel és sármos megjelenésével. Legelső filmes szerepét néhány képkocka elejéig Sergio Leone Pár dollárral többért című filmjében kapta (Az erőszak napjai, Halott cowboy nem cowboy, Fekete szépség).
Árdeleán László (1956-2021)
színész. 1982-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte. 1986-tól a Békéscsabai Jókai Színház művésze.
