„Népi dallamokkal bánni tudni…”

Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: szabói

Bartók Béla neve szinte egybeforr a népzenével. Kodállyal, később sok társával egyetemben meg akarták mutatni, hogy a népzene igenis közkincs, nem csak a parasztságé. A népdalfeldolgozások mellett nagyon sok olyan mű született, születik ma is, mely a népzenéből táplálkozik. A népzene nem csupán a szigorúan vett komolyzenében, hanem egyéb zenei ágakban is kikövetelte különféle megjelenési formáit, a dzsesszben, az újabban világzenének nevezett műfajban, de eredeti formájában is létezik, sok elszánt, elhivatott embernek köszönhetően.

A Hagyományok Háza Bartók Béla-népdalfeldolgozásokat tartalmazó cédéje az előbb említett kategóriákon túlmutat. Túlmutat azzal, hogy a mű- és a népzene kapcsolatát egy egészen új, talán követésre találó előadással erősíti. A mű- és a népzene ötvözése a bartóki feldolgozás eredménye a lemezen, a különlegesség az ének szólamában van: Herczku Ágnes népdalénekes tolmácsolja a dalokat.
Bartók tisztában volt vele, hogy a népdalfeldolgozások nem pótolják a népzenét, de közelebb viszik az emberekhez, nem lesz lenézett a népzene, népművészet. Kodály hatására az iskolai oktatás szerves részét képezik a népdalok és elemzésük. Itt kell megjegyezni, hogy „felsőbb körök” fontolgatják a könnyűzene maximális beemelését a tananyagba. A zenehallgatási anyagban jó, ha egy-két zongorára és énekhangra írt feldolgozás szerepel.
Nagyon hasznos a lemez mindenkinek. Jó hasznát vehetik a tanárok az iskolákban, hiszen nem egy operaénekest hallanak, ami rendkívül kiábrándító tud lenni olyan diákoknak, akik soha nem hallottak komolyzenét (jönnek még úgy diákok középiskolába, hogy egyáltalán nem volt énekórájuk, a ritmusjeleket nem ismerik stb.). Ezekkel a felvételekkel (sok szerepel a tananyagban) rásegíthetjük a zene, népzene szeretetére.
Természetesen Herczku Ágnes éneklését nem lehet, nem szabad összehasonlítani képzett énekművészekével. Kevéssé ragaszkodik a Bartók által leírt ritmusokhoz, díszíti a dalokat (pl. Istenem, Istenem, áraszd meg vizet, Erdők, völgyek, szűk ligetek, Annyi bánat a szívemen), ahogy egykor énekelhették. Hangszíne nem kiegyenlített, néha nem pontos az intonáció a belépéseknél, de nem is ezt várjuk tőle, a dalok egy-két kivétellel transzponáltak, hiszen – Kelemen László szerint – esély sincs népdalénekessel előadatni őket, mert a feldolgozások nem nekik készültek. Nem hasonlíthatjuk az előadásmódot a Bartók kísérte énekesekével, Medgyaszay Vilmáéval, Basilides Máriáéval, Székelyhidy Ferencével. Bár azt állíthatjuk, hogy azok a felvételek autentikusak, a zongoraszólam bizonyosan, az énekesek is kaptak elég instrukciót Bartóktól, talán etalonnak is tekinthetjük a rögzített dalokat.
Djerdj Tímea (1–15, 24) és Kincses Margit (16–23) vállalta a nehéz zongoraszólam tolmácsolását. Fontos megjegyezni, hogy ezek nem zongorakíséretek, hiszen sokszor egy egész zenekar hangzását jelenítik meg, vagy egy-egy hangszerét: a furulyáét, hegedűét.
A lemez megszületésének ötlete Kelemen Lászlóban vetődött fel először, Bartók Béla háromkötetnyi (Nyolc magyar népdal, Tíz magyar népdal /benne a korábbi Öt magyar népdal átdolgozása/, Húsz magyar népdal), énekre és zongorára írt népdalfeldolgozásaiból válogatta az anyagot. Kelemen a felvételek sorrendjét a ciklusok szerint csoportosította, figyelembe vette a Bartók által összeállított, koncerteken elhangzó dalok sorrendjét. A maroknyi csapat (Pávai Réka, Szebenyi Judit, Virághalmy Ágnes, Pávai István, Sebő Ferenc, Vásárhelyi Gábor) egy évet szánt arra, hogy a lemezen ne csak a koncerttermi elegancia, hanem a vadvirágos rét illata is megjelenhessen. Az ízléses lemez kísérőfüzetében Bartók (lentebb), Kelemen László gondolatait és a dalok magyar és angol szövegét olvashatjuk.

„Népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása. Ha nem feledkezünk meg arról, hogy előre megadott idegen dallamnak kötelező volta máris nagy megkötöttséget jelent, akkor megértjük a feladat nehézségének egyik okát. Egy másik nehézség a népi dallam sajátos karaktere. Ezt először is fel kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig elhomályosítani. Annyi bizonyos, hogy a népdalfeldolgozásokhoz éppen annyira szükséges a jó órában történő munka, vagy ahogy mondani szokás, a »megfelelő inspiráció«, mint bármilyen más mű megírásához.” (Bartók Béla: A népi zene hatása a mai műzenére, 1931)

Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára

Herczku Ágnes – ének
Djerdj Tímea, Kincses Margit – zongora
Válogatta és közreadta: Kelemen László
Hagyományok Háza, 2007
HHCD016