Névnapok: Auguszta, Augusztina, Baracs, Barancs, Bercel, Bertold, Bertolda, Cirill, Dioméd, Gerle, Jónás, Kirill, Lestár
Események:
1795 – Ludwig van Beethoven első fellépése, mint zongoraművész, Bécsben.
1827 – 20 000 ember vesz részt Ludwig von Beethoven temetésén Bécsben.
1871 – Viktória királynő megnyitja a Royal Albert Hall-t, Londonban.
1929 – Liszt Ferenc Via crucis (Keresztút) című, 1879-ben befejezett passióját, 50 évvel később, ezen a napon (nagypéntek) mutatták be Magyarországon (Budapest), Harmat Artúr vezényletével.
1941 – a 26 éves Benjamin Britten Sinfonia da Requiem című zenekari darabjának világpremierje a New York-i Filharmonikusok előadásában, a Carnegie Hallban. Vezényelt John Barbirolli.
1955 – elismerik Jurij Knorozov antropológus, nyelvész 1952-ben kiadott tanulmányát az ősi közép-amerikai írásokról, köztük a Maja nyelvről.
1959 – a Van, aki forrón szereti című amerikai vígjáték premierje a Lowe’s Capital Theatre-ben (NYC). A rendező Billy Wilder, főszereplők Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon.
1960 – Darius Milhaud 9. szimfóniájának (op. 380), ősbemutatója.
1974 – kutat ásó kínai földművesek rátalálnak Hszian közelében az agyaghadseregre (terrakotta hadsereg). Az eltemetett 8000 agyagharcos szobor Kína első császárát, Csin Si Huang-ti sírját őrizte.
1982 – Hollywoodban Szabó István Mephisto című filmje – a magyar játékfilmek közül elsőként – elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.
Meghalt Böhm Pál (1839-1905) festőművész.
1859-ben Molnár József színtársulatának díszletfestője és statisztája volt, közben Haan Antaltól festészetet tanult. 1862-ben határozta el, hogy festő lesz, ekkor Debrecenbe, Pestre, majd Bécsbe utazott, ahol a Belvedere képtárának festményeiről számos másolatot készített. 1865-ben hazatért, Aradon telepedett le, ahol arc- és oltárképfestésből próbált megélni. Később kezdett életképeket és tájképeket festeni, miután ösztöndíjhoz jutott, aminek segítségével Münchenbe utazott. 1875-ben véglegesen Münchenben telepedett le és itt élt haláláig (Tiszaparti jelenet, Halászok, Cigánykaraván).
Meghalt Georges Seurat (Georges-Pierre Seurat, 1859–1891) francia festőművész.
Legismertebb munkája, a Vasárnap délután Grande Jatte szigetén megváltoztatta a 19. századi modern művészet irányát, elindítva a neoimpresszionizmust. Festményeit mozaikszerűen, apró, szabályos, töretlen, keveretlen színfoltokból rakja össze, amely majd a néző szemében, egész pontosan a néző agyában fog összeállni kompozícióvá. Ez a festési technika neoimpresszionizmus, divizionizmus, pointillizmus néven vonult be a művészettörténetbe. Festészeti alkotói periódusa nem egészen tíz esztendeig tartott, de ezen idő alatt új esztétikai szemléletet honosított meg, a divizionizmust. 31 éves korában tüdőbaj végzett vele (Fürdőzés Asnières-ban, Courbevoie-i híd, Cirkusz).
Megszületett Kosztolányi Dezső (1885–1936) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja.
Első kötete, a Négy fal között jellegzetesen századfordulós, szecessziós kötet. A cím jelképes, a bezártság-érzetre, az élményhiányra utal. A kötet legnépszerűbb és máig élő alkotása, az Üllői-úti fák 1906 a századfordulón népszerű sanzon reprezentatív darabja, könnyes-bús búcsúzás az ifjúságtól. A szegény kisgyermek panaszai a Nyugat első nemzedékének, de talán az egész 20. századi magyar lírának legsikeresebb és legnépszerűbb kötete. Kosztolányi a magyar kispróza egyik legnagyobb mestere. Klasszikusan letisztult novellái, elbeszélései a tudattalant is magukba foglaló finom lélekrajzukkal, az emberek közötti viszonyt árnyalt társadalomképpel vegyítő feszes szerkezetükkel tűnnek ki. Regényeiben elveti a nagy és fellengzős eszméket, melyek szentesítik a bűnt, az erkölcstelenséget és brutalitást (Kenyér és bor, Édes Anna, Esti Kornél éneke). ––> A nyelv problematikája Kosztolányi Dezső Esti Kornéljában
Megszületett Rejtő Jenő (1905-1943) író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt, majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz is. Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a Szovjetunió területén (Vesztegzár a Grand Hotelben; A három testőr Afrikában; Piszkos Fred, a kapitány).
Meghalt Kass János (1927–2010) Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus- és szobrászművész, kiváló művész.
Tizennégy éves korától kerámiagyárban gipszet öntött, keramikusként dolgozott. A második világháború végén, Klaniczay Tiboron – a későbbi kiváló irodalom történészen – keresztül felkérték, hogy grafikusként és több nyomdával való kapcsolatai révén készítsen különböző papírokat, pecséteket, menekülők számára. 1946-ban kapott keramikus mesterlevelet, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. 1967-től az Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékén volt tanár. Az Új Írás folyóirat művészeti szerkesztője volt 1965–1973 között. Megszámlálhatatlan könyv (több száz!) illusztrációját készítette el, a mai középkorúak az általa illusztrált gyermek- és ifjúsági könyveken nőttek fel. 1973 óta postabélyegeket is tervezett. A Magyarországon bemutatásra nem engedélyezett Fejek sorozatából a világ első számítógépes animációs filmjét készítette el Dilemma címen Halász Jánossal, a John Halas néven akkor már világhírű rendezővel Londonban (Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai; Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása; Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjai). ––> Kass János és a zene
Megszületett Terence Hill (Mario Girotti, 1939) olasz színész.
Leginkább spagettiwesternekből, a Don Matteo című televíziós sorozatból és Bud Spencerrel közös filmjeiből ismert. 1951-ben fedezte fel készülő filmjéhez Dino Risi olasz filmrendező. Családjával még abban az évben Rómába költözött. Ezután összesen 27 filmben kapott kisebb-nagyobb szerepeket, mígnem 1963-ban eljátszhatta első komoly, nagy alakítását Luchino Visconti A párduc című filmjében. 1964-ben Nyugat-Németországba költöztek, ahol több westernfilmben szerepelt. 1967-ben az Isten megbocsát, én nem című filmben szerepelt először együtt Carlo Pedersolival, ismertebb későbbi nevén Bud Spencerrel. A következő években több akció- és spagettiwesternben is szerepelt állandóvá lett színésztársával, Bud Spencerrel. A páros híressé vált filmjeikkel Olaszországban és azon kívül is ((Rita, a vadnyugat réme; Vigyázat, Vadnyugat!; Nincs kettő négy nélkül).
Ezen a napon született:
Benczédi Gergely (1839-1906)
pedagógus, író. Bár egyetemi tanulmányait Göttingenben és Londonban végezte, az 1848-as emigránsokkal való kapcsolata révén a magyarok ügye felé fordult. Természettudományt tanított a kolozsvári unitárius főgimnáziumban 1866 és 1902 között, 10 éven át az intézmény igazgatója is volt. Írói tevékenységét részben a főgimnázium, részben a helyi unitárius egyház történetének megörökítése töltötte ki.
Csapody Vera (1890–1985)
állami díjas botanikus, növényrajzoló. A növényvilág tudományos ábrázolásának művésze, nagy munkabírással dolgozott.
Jiří Wolker (1900-1924)
cseh költő, újságíró, drámaíró. Mindössze 24 évet élt. Hatása jelentős volt a cseh költészetre (A kéményseprő, Vendég áll a házhoz, Ballada az álomról).
Marcel Aymé (1902-1967)
francia író, drámaíró, novellista, népszerű, sok nyelvre lefordított meseregények és -novellák, valójában fantasztikus, szürreális, filozofikus művek szerzője. Pályája elején – a két világháború között – a francia falu világát fogalmazta meg eredeti, humoros írásaiban (A zöld kanca, Nem ér a nevem, A faljáró).
William Walton (Sir William Turner Walton, 1902-1983)
XX. századi angol zeneszerző. Fiatal korában inkább atonális, később újszerű romantika felé hajló zeneszerző, aki hatvan évnyi pályája során számos műfajban és stílusban komponált a filmzenétől az operáig. Főleg zenekari műveiről ismert.
Dabóczi Mihály (1905–1980)
szobrászművész, a „Vívók szobrásza ‑ szobrászok vívója”. 1930-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa, majd a főiskola 5 évének elvégzése után tanársegédje is lett. 1938-ban két évre állami ösztöndíjjal Rómába került, mely időszak nagy hatással volt művészetére, az akadémikus naturalizmust a Római Iskola stílusára váltotta. Aktjain, portréin, állatfiguráin az 1950-es években a sematizmus, az 1960-as években pedig az absztrakció, sőt a szürrealizmus is érezhető. Közel 50 felállított köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek. Nemcsak művész volt, hanem vérbeli sportember is. 1932-től az ötvenes évek végéig versenyszerűen vívott.
Pearl Bailey (1918–1990)
cree indián származású, Oscar-, Emmy- és Tony-díjas amerikai színésznő, énekesnő. Már 15 éves korában színpadon volt. Énekelni és táncolni kezdett Philadelphia szórakozóhelyein. A háború után New Yorkban telepedett le, 1946-ban debütált a Broadwayen.
Franco Ukmar (Uckmar, 1936-2016)
olasz színész, kaszkadőr, a Bud Spencer-Terence Hill kettős filmjeiben, mint az ellentétes oldal valamelyik csatlósa szerepel, aki elszenvedi a páros humoros pofonjait (Az ördög jobb és bal keze, Különben dühbe jövünk, Nincs kettő négy nélkül).
Háromszéki Péter (1942-2016)
színész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. Színészi pályáját a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte 1963-ban. 1973-tól a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1975-től a Veszprémi Petőfi Színház társulatának színművésze volt.
Eric Idle (1943)
angol humorista, színész, író, énekes, zene és dalszerző, a Monty Python csoport tagja. 1966-tól jeleneteket írt a Frost-jelentés című műsorba. Itt találkozott először későbbi Monty Pythonos társaival, Graham Chapmannel, John Cleese-zel, Terry Jonesszal és Michael Palinnel. Egy 2005-ös brit felmérés szerint, ahol a „A Komédiások Komédiását” keresték, minden idők 50 legjobb komédiása közül a 21. lett. A 9620-as számot viselő, 1993. március 17-én felfedezett kisbolygó viseli a nevét (Gyalog galopp, Brian élete, Apócák a pácban).
Vangelis (Vangélisz Papathanaszíu, 1943-2022)
Oscar-díjas görög zeneszerző, az elektronikus zene és a new age stílusának kiemelkedő alakja és a világhírű Aphrodite’s Child alapító tagja. Legismertebb művei közé tartoznak a Tűzszekerek, a Szárnyas fejvadász, az 1492 – A Paradicsom meghódítása és a Nagy Sándor, a hódító című filmekhez komponált zenéi.
Markó Iván (1947-2022)
Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, balettigazgató. Budapesten, az Állami Balett Intézetben végzett, 1967-ben. A Magyar Állami Operaház tagja, 1971-ben pedig magántáncosa lett. 1972-től 1979-ig a világhírű francia koreográfus Maurice Béjartnak Brüsszelben működő társulatának „A XX. század balettjé”-nek volt vezető szólistája. 1991 nyarán szabadfoglalkozású művész lett, s 1992-ig a jeruzsálemi Rubin Akadémia balettmestere és koreográfusa, 1993-tól Bécsben, Párizsban és Sydneyben volt vendégkoreográfus.
Benedek Gyula (1953)
színész, rendező. A Nemzeti Színház stúdiósa volt. Színészi diplomáját 1981 kapta meg, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Békés András osztályában végzett. Főiskolásként, gyakorlaton a Vígszínházban szerepelt. Pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte. Szabadfoglalkozású művész, rendezéssel és írással is foglalkozik. 2014-től a Magyar Drámák Színházának igazgatója. (Zendül az osztály, A pacsirta, A temetetlen halott).
Szamosi Judit (1955)
Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus. Az Állami Balett Intézetben 1974-ben végzett és attól az évtől a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ahol vezető szólista, magántáncos volt. Dekoratív megjelenése, szép vonalú tánca nemcsak operettek és musicalek táncbetéteiben érvényesült, de a színház önálló balettprodukcióiban is sikereket hozott számára. Miután aktív táncosként pályáját abbahagyta, koreográfiákat készít.
Christopher Lambert (Christophe Guy Denis Lambert, 1957)
César-díjas francia színész és producer. A színészet iránti vonzódását látva édesapja támogatta tanulmányait a patinás Párizsi Konzervatóriumban. Első filmszerepeit az 1980-as évek elején kapta. Máig legjellemzőbb alakítása, Connor MacLeod, a halhatatlan skót a Hegylakó címszerepében, elhozta számára a népszerűséget (Metró, Feltámadás, A káosz birodalma).
Horváth Barnabás (~ Zoltán, 1965)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést, 1990-ben diplomázott. 1991-2006 a Szegedi Konzervatóriumban főiskolai adjunktusként tanított zeneelméletet. 2001-től 2010-ig a Győri Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézetében tanított. 2008 őszétől a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója Szombathelyen. 2020 szeptemberétől egyetemi adjunktus a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
Lucy Lawless (Lucille Francis Ryan, 1968)
Szaturnusz-díjas új-zélandi színésznő. 1989-ben megnyerte az Új-Zéland legszebb asszonya versenyt , ezután színésznői karrierbe kezdett. 1995-ben elkezdték forgatni a Xena, a harcos hercegnő című filmsorozatot, amelyért 1997-ben megkapta a legjobb televíziós filmszínésznő díját (Spartacus: Vér és homok, Ash vs Evil Dead, Élete a halál).
Szécsi Noémi (1976)
József Attila-díjas írónő. 2001-ben diplomázott angol és finn szakon. 2002-ben a Népszabadság újságíróiskolájában szerzett oklevelet. Első kötete, a Finnugor vámpír 2002-ben jelent meg. Blogként írt naplója a Tericumnál jelentek meg könyv formájában. A Kommunista Monte Cristóért 2009-ben, Brüsszelben vette át az Európai Unió Irodalmi Díját, amelyet az Európai Bizottság oszt ki az EU országait képviselő pályakezdő szerzőknek (A kismama naplója, Nyughatatlanok, Egyformák vagytok).
Réti Barnabás (~ Gábor, 1982)
színész, rendező, szövegíró. 2000-2003 között a Shakespeare Színművészeti Akadémia tanulója volt, 2004-ben végzett a New York Filmakadémián filmszínész szakon, az Egyesült Államokban. Londonban és Budapesten is él, Iványi Árpád rendező-díszlettervezővel vezette a magyar Noir Színház társulatot. Jelenleg a Budapest Playhouse nevű produkciós műhelyt vezetik (Csodálatos Júlia; Mission Impossible: Rogue Nation; A kém, aki dobott engem).
Borbíró András (1987)
színész. Hat évesen már szinkronizált, 2007-2010 között a Weöres Sándor Színház Stúdió növendékeként a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán indult képzés keretében tanulta a színészmesterséget. 2008-tól főiskolai hallgatóként egyik alapító tagja volt a szombathelyi Weöres Sándor Színház állandó társulatának. 2014-től a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban játszott. 2021-2023 között a Turay Ida Színház művésze és tagja a PartVonal Műhely társulatának. Szinkronizálással is foglalkozik.
Ezen a napon halt meg:
Szamosközy István (Zamosius, 1570-1612)
erdélyi történetíró. 1593-ban egy régészeti munkát írt és adott ki Padovában az Erdélyben fennmaradt régi római feliratos kövekről. Padovából visszatérőben bejárta Németországot, majd történelemírással kezdett foglalkozni. Bocskai István fejedelemsége idején lett a gyulafehérvári káptalan levéltárnoka és udvari történetírója. Legnevezetesebb művei latinul írt magyar és erdélyi történetei, amelyeknek azonban csak töredékei maradtak ránk. Korának legkiválóbb és első hivatásos magyar humanista történetírója volt. Az ő nevéhez kötik a finnugor nyelvrokonság első felvetését.
Adler György (1789-1862)
a reformkor sokdalú zeneszerzője, egyházzenész és basszusénekes. Egyes források szerint Haydn tanítványa volt, de ezt valószínűleg csak ő terjesztette magáról. Játszott zongorán, hegedűn, orgonán. 1800-tól a győri székesegyház hangszerese és basszistája volt, később a Mátyás-templom zenekarában játszott, melynek 1838-ban, az előző zeneigazgató halálakor egyházkarnagya lett, s maradt is haláláig (Hegedű–zongora-szonáta, Grande Polonaise, Zongoravariációk – 1824).
Heinrich Maria von Hess (1798-1863)
német festő. Apjának (Carl Ernst Christoph Hess) volt a tanítványa, 1813-ban a müncheni akadémia növendéke lett. Korai képei a régi olasz mesterek, főleg Raffaello Sanzio hatását tükrözik. 1821-től fogva öt éven át Olaszországban tartózkodott, 1827 és 1847 között a müncheni akadémia tanára (Hit, Remény, Szeretet; Szent család; Karácsonyéj).
Charles-Valentin Alkan (1813-1888)
francia zeneszerző, zongorista, orgonista, tanár, kora egyik legnagyobb zongoravirtuóza. Hatévesen beiratkozott a Párizsi Konzervatóriumba, fiatalabb korában élénk társasági életet élt és megismerkedett több művésszel is. Lenyűgöző technikáját többnyire művei elképesztő fizikai és technikai igényei támasztják alá. Ugyanakkor ez a technika nem volt a zeneisége rovására. 1848 után visszahúzódott a koncertezéstől, és Párizsban élt egészen haláláig (Az élet négy korszaka, Mint a szél, Negyvennyolc).
Dankó Pista (1858-1903)
hegedűs, nótaszerző. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott. 15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát (Eltörött a hegedűm; Egy cica, két cica; Az a szép, akinek a szeme kék).
Carl Orff (1895-1982)
német zeneszerző, egyetemi oktató. a „Carmina Burana” szerzője. A 20. századi zene – és benne az akkori német muzsika – egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja. Műveit világszerte ma is a legnagyobb sikerrel játsszák. Ezt a hírnevet nemcsak operák és más vokális alkotások révén szerezte, hanem pedagógiai munkásságával is. Zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll. Témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira – túlmenően a wagneri értelmezésen – „összművészeti alkotás”, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni (A Hold, Az okos lány, Prometheus).
Aigner László (Lucien Aigner, 1901-1999)
újságíró, fotóriporter, fotóművész, festő, grafikus. Gyermekkorától érdeklődött a fényképészet iránt. Első fényképét 1910-ben készítette. Munkái olyan nagy és híres gyűjteményekben is megtalálhatók, mint a Metropolitan Művészeti Múzeum, a Modern Művészeti Múzeum, a Smithsonian, a new york-i Nemzetközi Fotográfiai Központ, a londoni Viktória és Albert Múzeum, vagy a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár gyűjteménye.
Mihail Kalatozov (1902-1973)
szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró. 20 éves korától Tbilisziben, a grúziai filmstúdióban dolgozott. Volt mozigépész, vágó, színész, majd rendező. 1939-ben a Lenfilm stúdió rendezője lett. 1943-tól Hollywoodban a szovjet filmek képviseletét látta el. Kalatozov legtöbb alkotását a romantikus témákhoz való vonzódás és az erős érzelmi töltésű előadásmód jellemzi. Nem az elemző, gondolatokra serkentő, hanem inkább a patetikus, emelkedett hangulatú filmek híve (Luxustutajon, Szállnak a darvak, A jégsziget foglyai).
Eugéne Ionesco (1909–1994)
román–francia származású francia író, az abszurd dráma egyik megteremtője. A Bukaresti Egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. 1938-ban családjával Franciaországba költözött. Első abszurd darabját A kopasz énekesnő 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte (A festmény, Az ingyenölő, Haláli nagy játék).
Kiss Manyi (1911-1971)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 1926-tól Kolozsvárott, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komikai szerepeket alakított természetes játékkal, kiváló tánc- és énektudással. 1943-ban a Vígszínházba szerződött. Ekkor már a budapesti közönség egyik kedvence volt. A második világháború után több budapesti színházban is játszott, de csak szerepekre szerződött – kényszerből, mert politikailag nem kívánt személy lett: valaki látta a fronton katonáknak énekelni (Katyi, Tüskevár, Ismeri a szandi mandit?).
Nemes Katalin (Frieder, 1915-1991)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és -tanár. Megélhetésért egy szalonzenekarban zongorázott. a Zeneakadémián, öt évre tanársegédként, majd egyetemi tanár lett, s főtárgyként oktatta a zongorát. Tanári pályájával párhuzamosan koncertező művész is volt.
Bernard Blier (1916-1989)
francia színész. A kisemberek, az egyszerű francia polgárok életteljes alakítója drámákban és vígjátékokban. Az 1950-es években még csak kisebb filmekben játszott. Ismertebb alakítása még a könyörtelen Javert felügyelő a Nyomorultak 1958-as filmváltozatában. Az 1960-as években érte el legnagyobb sikereit. Az 1960-as évek végén karrierje megtorpant Franciaországban, de a következő évtized elején az új filmeseknek köszönhetően újra sikeres lett (A hetedik esküdt, Magas szőke férfi felemás cipőben, A háború bolondja).
Földes Péter Mihály (Peter Foldes, 1923-1977)
magyar származású brit animációs filmrendező, festőművész, a számítógépes animáció úttörője. Rajztehetsége korán megmutatkozott, gyermekként különböző röntgen-fotólemezekre karcolt figurákat. Tizenhárom évesen díjat nyert egy európai ifjúsági rajzversenyen. 1948-ban a Gimpel Fils művészeti galériában szervezték első egyéni kiállítását, nagy sikerrel: a kiállított huszonnégy alkotásból húszat megvásároltak. Időközben érdeklődése az animációs film felé fordult (Whizzzz! Whoosh! Whaaamm!, Éhség, Rêve).
Maurice Jarre (1924-2009)
háromszoros Oscar-díjas francia zeneszerző, aki elsősorban filmzenéiről ismert, Jean-Michel Jarre édesapja. Az első hollywoodi filmzenéje a David Lean által rendezett Arábiai Lawrence-hez készült. Jarre ezzel a filmmel nyerte első Oscarját. Érdekesség, hogy a másik két Oscar-díjas filmjét (Doktor Zsivágó és Út Indiába) is Lean rendezte. Ezt követően Jarre számos legendás filmrendezővel dolgozott együtt.
Agnès Varda (1928-2019)
francia filmrendező. Az egyetlen nő a francia új hullám rendezői között. Művészettörténetet tanult a Sorbonne-on Párizsban, aztán a Théâtre National Populaire fotósa lett. Első filmjét Chris Marker és Alain Resnais biztatására készítette 1954-ben. A film az új hullám egyik első darabja. Számos dokumentumfilmet és esszéfilmet is készített.
Hildebrand István (1928-2022)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr és rendező. 1946–1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőr szakán tanult. 1950–1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt. 1970-től tíz évig a Mafilm Nemzetközi Stúdió, 1986-tól a Pannónia Filmstúdió főoperatőre (A kőszívű ember fiai, Kárpáthy Zoltán, Az oroszlán ugrani készül).
Hidvégi Elek (1930-1989)
színész. Színészi pályája 1951-ben indult. Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájában 1955-ben kapott színészi oklevelet. Játszott a szolnoki Szigligeti Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban. 1957-től az Állami Déryné Színház tagja volt. 1971-től 1989-ig, haláláig a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. Főleg karakterszerepekben láthatták a nézők.
Gosztonyi Péter (1931–1999)
történész és újságíró. 1953-ban közgazdasági diplomát szerzett Budapesten. Részt vett az 1956-os forradalomban. A forradalom leverése után Svájcba emigrált, ahol 1963-ban doktorált történelemből a zürichi egyetemen. Az emigrációban igyekezett ébren tartani a határon kívül élő magyarság tudatában Magyarország felszabadításának reményét. Történelmi munkáiban tárgyilagosságra törekedett, akkor is amikor Magyarország második világháborús szerepét és az 1956-os forradalom előzményeit és összefüggéseit vizsgálta. Állandó munkatársa volt több német, osztrák, svájci hadtörténeti, politikai folyóiratnak, illetve újságnak, 1990-től Magyarországon is (1956. A magyar forradalom története, Magyarország a második világháborúban, Budapest lángokban).
Krzysztof Penderecki (1933-2020)
lengyel klasszikus zeneszerző, karmester, a 20. század második felének jelentős alkotója. Bár festő szeretett volna lenni és érettségi után filozófiai, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmányokat is folytatott, diplomát végül mégis zeneszerzésből szerzett a Krakkói Zeneművészeti Főiskolán. Fiatalon a zenei avantgárd irányzatokhoz csatlakozott, és azok egyik vezére is lett. Fiatalkori újításai után az 1970-es években visszatért a hagyományosabb formákhoz, amelyeket gyakran saját maga vezényelt (Elveszett paradicsom, Fekete maszk, Gyászének Hiroshima áldozatainak emlékére). ––> Krzysztof Penderecki
Patty Duke (1946–2016)
Oscar-, Golden Globe- és háromszoros Emmy-díjas amerikai színésznő. Leghíresebb szerepe az A csodatevő című filmben volt, amit a színpadon és a mozivásznon is eljátszott, jelentős karriert hagyott hátra a televíziós szakmában. Tinédzserként saját tévéműsora volt.
