Névnapok: Gerzson, Gréte, Grétea, Kövecs, Lándor, Leander, Margit, Margita, Margitta, Margó, Pál, Palmer, Pável, Péter, Pető, Pósa, Túlia, Zétény
Események:
A bűncselekmények áldozatainak napja.
1633 – Rómában VIII. Urbán pápa felavatja a Szent Péter bazilikában Szent Péter baldachinos trónját, Gian Lorenzo Bernini monumentális alkotását.
1774 – a brit Lordok Háza új szabályai szerint a szerzők nem rendelkeznek örökös szerzői joggal.
1848 – megkezdődik az 1848-as francia forradalom, amely a második francia köztársaság létrehozásához vezetett.
1878 – Csajkovszkij 4. (f-moll) szimfóniájának ősbemutatója az Orosz Zenei Társaság moszkvai koncertjén.
1933 – Kőrös Csoma Sándort, a tibetisztika megalapítóját Bodhiszattvává (buddhista szentté) nyilvánítják Japánban.
2018 – a neandervölgyiek voltak az első művészek a földön, akik barlangfestményeket készítettek (65 000 évvel ezelőtt Spanyolországban) – derül ki a „Science” című folyóiratban megjelent új kutatásból.
Megszületett Bornemisza Péter (1535-1584?) író, prédikátor, Balassi Bálint nevelője.
Nagy hatású prédikációs gyűjteményeivel a régi magyar próza elindítója, és egyik első jeles képviselője. 1558-ban a bécsi egyetem hallgatója volt és ezzel egy időben Nádasdy Tamás vette pártfogásába. Itt készítette el Szophoklész Élektrájának iskoladrámává történt átdolgozását. Másik jelentős prózai műve, az öt kötetben kiadott prédikációit tartalmazza. Bornemisza Péter Heltai Gáspárral együtt a 16. században, a magyar széppróza előfutára, és egyben megteremtője, két fontos pilléreként a magyar irodalom kezdeteinek. Heltai Gáspár inkább a tárgyszerű, leíró, regényes formát képviseli munkásságával, míg Bornemisza a személyes hangvételű, szubjektív próza világát, amivel mintegy megalapozza a 17. századi magyar memoár-irodalom további fejlődését.
Meghalt Jean-Baptiste Camille Corot (1796-1875) francia tájképfestő.
1812–1814 közt egy Párizs melletti internátusba került. 1815-ben posztókereskedő tanoncnak állt, de már ekkor is inkább a rajz és festés érdekelte, tanulmányozta a színeket, amiket a posztókészítésnél maguk állítottak elő. Apja tiltakozása ellenére beiratkozott Achille-Etny Michallon festő műtermébe. Ott más mesterek munkáit másolta. Hamarosan új festő-mesterhez került, ahol főleg a modell után való rajzolást sajátította el. Valamint elhatározta, hogy tájképfestő lesz, Rómába utazott 1825-ben. 1826-ban eltávozott Rómából és falusi tájképeket festett. A képeket elküldte a francia Szalonba, ahol kiállították. 1840-ben megvásárolta egy képét a francia állam. Új utakat is keresett a tájképfestészeten kívül, kipróbálta tehetségét a vallásos tárgyú képek világában is. 1846-ban megkapta a Becsületrendet. Templomoknak is festett, sok segéddel dolgozott, akiknek megengedte, hogy képeit másolják. A tájképfestészet egyik legnagyobb mestere volt, stílusa költői, képei lírai hangulatúak. Az ő korában bontakoztak ki az új irányzatok, amelyeket nem tudott ugyan elfogadni, de művészetével mégis új utakat mutatott az utána következő nemzedéknek. Nagy szerepe volt abban, hogy a tájképfestészetet kiszabadította a klasszicista kötöttségekből. Gyakran nevezték az impresszionizmus előfutárának is (Olasz pásztor, A kékruhás hölgy, Szent Jeromos tájkép).
Megszületett Ambrus Zoltán (1861-1932) író, kritikus, műfordító, az MTA levelező tagja.
Korának egyik legnagyobb tekintélyű, igen művelt, sikeres irodalmára volt. A Nyugat alapítói közé tartozott. Művei mintegy tizenhat kötetet tesznek ki. Egyike az első íróinknak, akiknél a modern nagyvárosi lét jelenik meg. Finom lélektani megfigyeléseivel az új magyar színikritika megteremtője. Egyéni hangvételű színikritikái, és a realista francia prózából készített fordításai is megőrizték nevét (Midas király, Giroflé és Girofla, A bazár ég).
Meghalt Kovai Lőrinc (Wavrziniec Zakrarzewski, 1912–1986) író, műfordító, tanár.
Szentpétervárott, orosz-lengyel családban született, miután ötévesen elvesztette apját, anyja egy magyar hadifogolyhoz ment férjhez. 1920-ban az egész család Hódmezővásárhelyre költözött. A szegedi egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári oklevelet. Mivel már diákként is ért el sikereket néhány kisebb írásával, a 40-es évek elején elhagyta a tanári pályát és a Népszava újságírója lett. Regényei főként történelmi eseményeket és társadalmi jelenségeket örökítettek meg. Hősei közt sok lázongó, olykor kimondottan anarchista személyiség akad. Körülbelül 40 regénye jelent meg, némelyiket lengyel, német és román nyelvre is lefordították. A hazai szocializmus évtizedeinek talán legtermékenyebb írója volt, egyes becslések szerint a hagyatékban elfekvő, kiadatlan műveinek száma megközelíti, vagy akár meg is haladhatja a kiadott művek számát. Mint lengyel gyökerű író, tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak (Három tribunus, Fergeteg Északon, Aki a Napba néz).
Meghalt Lengyel Balázs (1918–2007) Széchenyi- és József Attila-díjas író, műfordító, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
1937-ben joghallgatóként belépett az Egyetemi Körbe. Az ebből alakult Márciusi Front munkájában is részt vett. Ekkor kötött ismeretséget és barátságot Szabó Zoltánnal, Bibó Istvánnal és másokkal. 1940-ben a budapesti egyetem jogi karán szerzett diplomát. 1942-ben ismerkedett meg Nemes Nagy Ágnessel. 1945-től a Belügyminisztériumban, 1947-től a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban dolgozott. 1946–1948 között az Újhold szerkesztője volt. 1949-től szabadfoglalkozású író. 1950-től alkalmi fordításokból, szerkesztésekből, ifjúsági irodalom írásából tartotta fenn magát – önálló művei, tanulmányai, esszéi, kötetei megjelenéséről szó sem lehetett. 1957-ben politikai fogoly néhány hétig. 1962-től a Corvina szerkesztője, 1963–1981 között a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője volt (A szebeni fiúk; Verseskönyvről verseskönyvre; Óperencián innen, Óperencián túl).
Ezen a napon született:
Johann Christoph Bach (1645-1693)
német zenész, Johann Sebastian Bach nagybátyja. 1671-ben udvari zenész (hegedűs) lett Arnstadtban.
Bod Péter (1712-1769)
lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész, író; „a késő-barokk évtizedek legnagyobb magyar tudósa.” Széles körű gyűjtőmunkával és levelezéssel, magyar és külföldi történetírók munkájának tanulmányozásával arra törekedett, hogy egyházának és szűkebb hazájának kulturális hagyatékát összegyűjtse. Sokoldalú tudományos munkássága kiterjedt a teológiára, egyházjogra, egyháztörténetre, történelemre, nyelvtudományra és irodalomtörténetre.
Arthur Schopenhauer (1788-1860)
német metafizikus, aki ismertségét főként A világ mint akarat és képzet című fő művének és maró hangulatú esszéinek köszönhette. A köztudatba „a pesszimizmus filozófusaként” vonult be, mivel a világunkat, s abban életünket egy rossz tréfának tartotta. Fő művéhez kisebb mellékművek is társultak; töredékek, aforizmák, amelyeket „Parerga és paralipomena” kétkötetes könyvben adott ki.
Tessedik Ferenc (1800-1844)
ügyvéd, földrajzi utazó, író, akadémikus. 1824-ben londoni, majd 1825-ben párizsi követ lett. Apponyi Antal társaságában 1827-1928 folyamán Európa nagy részét beutazta. Szépirodalommal is foglalkozott, költeményeket írt, melyekből jelentetett meg az Aurora című szépirodalmi periodika, illetőleg az Íris is. A magyar alpinisták között is nyilvántartják.
Kallós Ede (1866-1950)
szobrászművész. Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Párizsban, Henri Michel Antoine Chapu mellett végezte. Itthon Dávid című szobrával aratott sikert a Műcsarnokban. E műve a naturalista plasztika kiváló emléke, melynek hatására számos megrendelést kapott köztéri szobrok, épületdíszítő plasztikák és síremlékek alkotására. Az említett szobrászati műfajokon kívül portrékat is festett.
Albert Reiß (1870-1940)
német tenor operaénekes és színész. Pályafutása nagy részét a New York-i Metropolitan Opera énekeseként töltötte, ahol 1901–1919 között több száz előadáson volt hallható. Vígtenorként számos darabban alkotott maradandót, és 1930-as visszavonulásáig több jelentős európai operaházban is fellépett. Nem csak kiváló operaénekes volt, hanem operettekben is meggyőző alakítást nyújtott.
Edna St. Vincent Millay (1892–1950)
Pulitzer-díjas amerikai költő, drámaíró. 1912-ben részt vett egy költészeti versenyen, ahol díjat nyert. Ennek köszönhetően ismertté vált és ösztöndíjat kapott a Vassar College-ban, ahol 1917-ben végzett. Ekkor jelent meg első kötete a Renascence (Újjászületés). 1923-ban a negyedik verseskötetéért (Harp Weaver) elnyerte a Pulitzer-díjat.
Luis Buñuel (1900–1983)
spanyol-mexikói filmrendező. Eredeti stílusú rendező, aki különleges helyet foglal el a filmművészetben. Filmjei kis költségvetésű produkciók, egy filmet néhány hét alatt leforgatott, soha nem írta át a forgatókönyvet, minimalizálta a költségeket. A legtöbb filmjében megjelenik a katolikus egyház, mint a korrupció, önáltatás, önhazugság megformálója. (Oszlopos Simeon, A burzsoázia diszkrét bája).
Kohán György (1910–1966)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész. Jeles képviselője az alföldi festőknek és a hódmezővásárhelyi művésztelepnek. drámai koloritú figurális kompozíciókat készített, a modern stílusirányzatok hatása beépült művészetébe. Az 1950-es évek elején kizárták a Képzőművészek Szövetségéből. Ekkor a tiltott kategóriába került, kiállításai szüneteltek. Hol provinciálisnak, hol formalistának bélyegezték. Később már elfogadottá vált, így kaphatott 1966-ban Kossuth-díjat. (Pihenő nő, A háború emléke, Tanya).
Giulietta Masina (1921-1994)
olasz színésznő, Federico Fellini filmrendező felesége. Gyerekként szinte minden művészi ágban kipróbálta magát: énekelt, balettozott, zongorázott és hegedült. Tizenévesen gyakran szerepelt rádióműsorokban, színházban is kapott kisebb szerepeket. Tizennyolc éves korában jelentkezett a Drámai Művészetek Akadémiájára, ahol a bizottságot elkápráztatta őstehetségével. Fellinivel kalandos körülmények között ismerkedtek össze, és 1943 őszén, mindössze kilenc hónapi jegyesség után házasságot kötöttek (Országúton, Cabiria éjszakái, Júlia és a szellemek).
Lussa Vince (1924-2006)
Balázs Béla-díjas fotóművész, természetfotós, reklám-, aktfotós, és szobrászművész. Gyermekkorától zenélt, fotózott és írt, de műszaki tisztviselőként dolgozott. Tizenévesen kapta első fényképezőgépét. A Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol elméletet és gyakorlatot egyaránt tanult, innen ered a Auguste Rodin iránti csodálata és a szobrászi ihletettségű fotózás.
Kenneth Williams (1926-1988)
brit komikus színész. Huszonhat Folytassa… film, valamint Tony Hancockkal, és Kenneth Horne-nal együtt számos rádiós vígjáték főszereplője, egyben tehetséges szónok volt. A háború után karrierjét színházi szereplésekkel kezdte építeni, de csak néhány komoly darab illett bele groteszk előadásmódjába. Televízióban és brit filmekben is szerepelt, mindenekelőtt a Folytassa… sorozat filmjeiben, mely sajátos brit, a kétértelműségre alapozott humorával kifejezetten sikeres volt, de melyért, hasonlóan a többi szereplőhöz, igen szerény honoráriumot kapott. Naplójában Williams azt írta, hogy egy British Gas reklámmal többet keresett, mint a teljes Folytassa… sorozattal.
Bodor Ádám (1936)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 16 éves korában elítélték, mivel kommunistaellenes röplapokat terjesztett. 1952-1954 között a szamosújvári börtönben ült. 1965-ben publikálta első novelláját a kolozsvári Utunk című folyóiratban, négy évvel később első novelláskötete is megjelent A tanú címmel. 1968 óta szabadfoglalkozású író. 1970-1975 között a Román Írószövetségnek tagja. 1982-ben Magyarországra települt (Plusz-mínusz egy nap, A börtön szaga, Sehol).
Baász Imre (1941-1991)
romániai magyar grafikusművész. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Főiskola grafika szakán 1965 és 1972 közt végezte. 1970-től kezdődően szerepelt kiállításokon. Alkotóművészetének alapmotívuma a kisebbségi helyzetbe szorult magyarság megmaradásának esélyei. A képein visszatérő motívumként föltűnő kötél, óriási biztosítótű, lepedő értékhordozó vagy értéktagadó szerepet kapott. Egzisztenciális és morális kérdéseket feszegető képalkotása az expresszionista hagyományokkal, ill. a konceptualizmussal és az akcióművészettel mutat rokonságot.
Jonathan Demme (Robert ~, 1944–2017)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró. Első rendezése az 1974-ben bemutatott Börtönterror volt. 1991-ben készült el A bárányok hallgatnak című Oscar-díjas filmje (Keresztanya, Philadelphia – Az érinthetetlen, A mandzsúriai jelölt).
Maurizio de Angelis (1947)
Testvérével (Guido) olasz előadóművészekként és zeneszerzőként váltak közismertté (Különben dühbe jövünk, Keoma, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című rajzfilmsorozat).
Miou-Miou (Sylvette Héry, 1950)
francia színésznő. Kisebb szerepeket kapott a kor nem igazán jelentős filmjeiben, az igazi áttörést Bertrand Blier rendező filmje, a Herék, avagy a tojástánc hozta meg számára. Korai időszakában a szabados, párizsi vagány stílus jellemezte, szerepei megformálásában gyakran használta fel erotikus kisugárzását. A 80-as évek végén ismét visszatért a „világot jelentő deszkákra” és a 90-es években mindvégig ott is maradt (Már ez is probléma?, A szökés, Egy indián Párizsban).
Julie Walters (1950)
Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színésznő (Micsoda nő ez a férfi!, Mamma Mia!, Harry Potter filmek).
Téri Sándor (1953)
színész. A Színház-és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1975–1979 között a Nemzeti Színház, majd a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. Egy évet a kecskeméti Katona József Színházban töltött. 1984-től újra a Nemzeti Színház tagja lett. 1989 óta szabadfoglalkozású. 2003-2010 között a tatabányai Jászai Mari Színház színház-szakmai igazgatóhelyettese, jelenleg szabadúszó. Alakításait természetesség és elementáris erő jellemzi. Több televíziós film főszerepét is játszotta (Szerencsés Dániel, Magyar rekviem, A végső játszma).
Rohonczi István (1957)
festő- és szobrászművész. 2005-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális és környezetkultúra tanári szakán. 1992-től tagja a Túlsó P’Artnak. 1989 óta tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek. Ő vezeti a gimnázium aulájában lévő Szivacs Galériát, amely 1995 óta működik. Elsősorban kortárs képző- és iparművészek alkotásai kerülnek a Szivacs Galéria falaira (Őrzők – Rácalmás, Apostolok szoborcsoport – Apostag, Miskahuszár – Pákozd).
Szerednyey Béla (1958)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1981-ben végezte el, azóta a Madách Színház tagja (Kútfejek, Egy bolond százat csinál, Zimmer Feri 2.).
Kyle MacLachlan (Kyle Merritt MacLachlan, 1959)
Golden Globe-díjas amerikai színész. Pályáját színházban kezdte. Szerepelt a Miami Vice-ban is, együtt dolgozott David Lynch-csel a Dűne, majd a Kék bársony filmekben. A sikert számára a Twin Peaks című tv-sorozat nyomozója, Dale Cooper hozta meg.
Steve Irwin (1962-2006)
ausztrál természetfilmes, ismertebb nevén a Krokodilvadász, természettudós és televíziós személyiség. Legismertebb műsora a Krokodilvadász című természetfilm-sorozat, amit Magyarországon is vetített a televízió (A krokodil-vadász. Steve és Terri Irwin csodálatos élete és fantasztikus kalandjai).
Juhász Károly (1963)
színész. Színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1988-ban. Pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. 1989-től a Ruszt József vezette Független Színpad tagja volt. 1994-től szabadfoglalkozású színművész. 2003-tól a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. Szinkronszínészként is a népszerű művészek közé tartozik.
Lipics Zsolt (1966)
Jászai Mari-díjas színész. 1984-től a Színművészeti Főiskola hallgatója. Egy évadot a Szegedi Nemzeti Színházban töltött. 1989-től a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1998 óta a Pécsi Nemzeti Színház művésze. 2021-től az intézmény igazgatója.
Jeri Ryan (Jeri Lynn Zimmerman, 1968)
amerikai színésznő, leginkább a Star Trek: Voyagerből ismert. Németországban született, amerikában nőtt fel. 1997-ben csatlakozott az akkor már negyedik éve futó Star Trek: Voyager című sci-fi sorozathoz. 2000-ben Szaturnusz-díjat nyert a sorozattal.
Drew Barrymore (1975)
Golden Globe-díjas magyar származású amerikai színésznő. Első televíziós szereplésére tizenegy hónaposan, egy kutyaeledel reklámfilmjében került sor, majd az áttörést tiszteletbeli keresztapja, Steven Spielberg rendezte E. T., a földönkívüli című filmben játszott szerepe hozta el számára hétévesen. Kilencéves korában, 1985-ben Golden Globe-díjra jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Korának egyik legszebb színésznőjének is tartották, így érthető, hogy a férfitársaság középpontjában volt. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Sikoly, Charlie angyalai, Az 50 első randi).
Posta Victor (1977)
zenész, színész, énekes. Négyéves korában került kapcsolatba a zenével, 13 évesen Orczy-t játssza a Debreceni Csokonai Színházban, 19 éves korától Svájcban tanul, ahol a Space Dream című musical főszerepével széles körű ismeretségre tett szert. Magyarországon a Madách Színház produkcióiban szerepel (Az Operaház Fantomja; Jézus Krisztus Szupersztár; Én, József Attila).
Jászberényi Gábor (1983)
színész. Kezdetben rockzenésznek készült. Pályáját a Soproni Petőfi Színházban kezdte statisztaként. Érettségi után felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de nem vették fel. Ezután a Fiatalok Színházába került, majd játszott a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, később három évig a kassai Thália Színházban, majd a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. Szabadúszó színészként dolgozik. Szinkronizálással is foglalkozik. Alapítója a Másik Produkció nevű összművészeti társulatnak (A martfűi rém, Az unoka, Most vagy soha!).
Orth Péter (1984)
színész. Felvették a Veszprémi Egyetem anyagmérnök szakára, azonban fél év után úgy döntött, hogy a színészi pályára lép. 2004-2008 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult. 2008 -2010 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott, 2010-től Kecskeméten játszik, a Katona József Nemzeti Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Dudith András (1533-1589)
a humanizmus tudós, író, pécsi püspök és császári és királyi tanácsos. Padova főiskoláján az ókori Róma nagy íróit tanulmányozta és klasszikus műveltséget szerzett. Párizsban foglalkozott a görög és keleti nyelvekkel. Előbb református, majd unitárius lett. Több görög és olasz munkát latinra fordított. Számos levelét az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárban őrzik.
Peter Dajnko (1787-1873)
szlovén filológus, író, nyelvész, méhész és pap. Munkássága a szlovén irodalomban jellegzetesnek és kissé tragikusnak is nevezhető. Ez utóbbi azért is igaz rá, mert munkáját hosszú ideig elutasították, félreértelmezték, emiatt egyfajta megvetését tárgyát képezte az író. Kidolgozott egy sajátos helyesírást, melyet róla neveztek el. Egyes sziszegő és susogó hangok megfelelő leképezését volt hivatott elősegíteni az új helyesírás, ezért Dajnko bevezetett új karakterek, melyek hasonlítottak a cirill ábécé néhány betűjéhez.
Ferdinand de Saussure (1857-1913)
svájci nyelvész, indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője. A strukturalizmus atyjának őt tekintik, a hagyományos történeti kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. Nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan még a Biblia értelmezésében is.
Hugo Wolf (1860–1903)
fiatalon elhunyt osztrák zeneszerző. Elsősorban nagyszámú dalairól ismert. A megzenésített dalok legnagyobb mestereinek egyike volt. Összesen 232 dalt írt, nagyobbrészt Mörike, Eichendorff, Goethe, illetve más spanyol és olasz költők szövegére. Ezekben, az úgynevezett „pszichologikus dalokban” a zene és a vers olyan bensőségesen és pontosan átjárják egymást, hogy sokan őt tekintik a német Lied utolsó, és legnagyobb képviselőjének. Néhány operát és nagyzenekari művet is szerzett.
Istók János (1873–1972)
szobrász, kiváló művész. A két világháború közti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrásza volt Magyarországon. Műveiben realisztikus, naturalista elemek keveredtek az akadémikus megoldással. Számos épületplasztikát és többnyire márványba faragott síremléket készített. Kitűnő portrékat is készített, jelentősek kisméretű mellszobrai (Bem szobor, Hetes huszárok emlékműve, Széchényi Ferenc szobra).
Stefan Zweig (1881–1942)
osztrák költő, író. Bár 1945 után a kritika alig foglalkozott vele, Zweig prózai és regényes életrajzai napjainkig élvezik az olvasóközönség figyelmét. Életműve sok novellából, különleges emberi sorsokat megjelenítő izgalmas lélektani tanulmányból és történelmi eseményeken alapuló elbeszélésekből áll. Műveit a tragika, dráma, melankólia és rezignáció fogalmával lehet legjobban jellemezni. Szinte minden műve tragikus rezignációval ér véget, szereplői belső és külső okok miatt nem érik el az oly közelinek vélt boldogságot (Az érzések zűrzavara, A hallgatag asszony, Sakknovella).
Oskar Kokoschka (1886-1980)
osztrák expresszionista festő, grafikus, drámaíró és költő. Fiatalon Bécsben és Berlinben tanult festészetet, emellett drámaírással is foglalkozott. Korai művei Gustav Klimt, a dekoratív a szecesszió hatását mutatják, ám hamar szakít a divatos irányzattal, és önálló formanyelvet teremt a német expresszionista stílus keretein belül. Több méteres vásznakat fest, mozgalmas, széles ecsetvonásokkal. Képeinek vastagon felhordott festékrétegei domborműszerű hatást keltenek. A sötét háttér és a világos színű alakok kontrasztjával drámaivá válnak képei (Szélmenyasszony, Anschluss, Thermopülai csata.
Kumorovitz L. Bernát (Kumorovitz Lajos, 1900-1992)
történész, levéltáros, az MTA tagja, a magyarországi pecséttani kutatások kiemelkedő alakja. Számottevő eredményeket ért el az oklevéltan és a címertan területén is. (Az authentikus pecsét, A magyar közép- és nagycímer kialakulása, Budapest történetének okleveles emlékei).
Dabóczi Mihály (1905–1980)
szobrászművész, a „Vívók szobrásza ‑ szobrászok vívója”. 1930-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa, majd a főiskola 5 évének elvégzése után tanársegédje is lett. 1938-ban két évre állami ösztöndíjjal Rómába került, mely időszak nagy hatással volt művészetére, az akadémikus naturalizmust a Római Iskola stílusára váltotta. Aktjain, portréin, állatfiguráin az 1950-es években a sematizmus, az 1960-as években pedig az absztrakció, sőt a szürrealizmus is érezhető. Közel 50 felállított köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek. Nemcsak művész volt, hanem vérbeli sportember is. 1932-től az ötvenes évek végéig versenyszerűen vívott.
Apáthi Imre (Ausim, 1909–1960)
Kossuth-díjas színész, rendező. 1930-ban végezte el a Színiakadémiát. A Fővárosi Operettszínházban kezdett dolgozni, majd 1932-ben a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1935–1945 között és 1955-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1945–49 között négy színházban is rendezett darabokat. 1950–1953 között a Színiakadémián színészmesterséget tanított. Sokoldalú színész és rendező volt. A groteszk vonzotta, de színészként ebben nem bontakozhatott ki.
Olthy Magda (1912-1983)
Kossuth-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Diplomáját 1931-ben szerezte a Színművészeti Akadémián. Alapi Nándor Kamaraszínházában kezdte pályafutását, később a Budai Színkörben és az Új Színházban lépett fel. 1933-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz, melynek nyugdíjba vonulásáig, 1968-ig tagja volt. 1935-től filmekben is szerepelt. Tevékenykedése alatt nyílt meg 1959 februárjában az Ódry Színpad, létrehozásában aktívan közreműködött.
Chuck Jones (1912-2002)
háromszoros Oscar-díjas amerikai animátor, forgatókönyvíró, rajzfilmes, producer és filmrendező, főleg „Bolondos dallamok” filmeket készített (Tapsi Hapsi, Dodó Kacsa, Kengyelfutó Gyalogkakukk, Prérifarkas, Szilveszter, Csőrike).
Wolfgang Sawallisch (1923-2013)
német zongoraművész, karmester. Legfőbb érdeme Wagner és Richard Strauss mellőzött műveinek újrafelfedezése. 1971-ben lett a müncheni Bajor Állami Opera főzeneigazgatója. Több mint húszéves vezetése idején számtalan elfeledett és kortárs német operát mutatott be. Az 1983-as Wagner-évben a szerző mind a tizenhárom operáját elvezényelte. Fontos tette volt Richard Strauss teljesen árnyékba borított kamarazenei életműve koncertsorozaton való bemutatása. Repertoárján szinte kizárólag német szerzők szerepeltek.
Ágai Karola (Staud, 1927–2010)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (drámai koloratúrszoprán). A Magyar Állami Operaházban 1955-ben meghívott vendégként lépett fel Mozart A varázsfuvola című operájában: az Éj királynője szerepében debütált. 1957-ben lett az Operaház magánénekese, s hamarosan vezető koloratúrszopránja. Alakításait virtuóz koloratúrtechnika és kitűnő színészi készség jellemezte. Hazai és külföldi produkciói után szuperlatívuszokban bővelkedő kritikákat kapott, hiszen könnyed virtuozitással adta elő a technikai bravúrokat igénylő szólamokat.
Andy Warhol (Andrew Warhola, 1928–1987)
amerikai képzőművész. Egyike volt azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop-art irányzatnak. Munkássága során tökéletesen elsajátította a mechanikus reprodukció eljárásának fortélyait, és maga is kidolgozott saját technikákat. Az 1950-es évek végén már rendszeresen kiállított. 1963-ban filmezni kezdett, legtöbb filmje az unalomról szólt (Szopás, Magányos cowboyok, Chelsea-lányok).
Angyal Mária (1929-2012)
színházi rendező, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Bölcsészdiplomát, majd 1961-ben a Színművészeti Főiskolán rendeződiplomát szerzett. Sokoldalú rendező; pályája klasszikus drámák, vígjátékok, bohózatok színrevitele után a zenés színház felé fordult.
Csala Zsuzsa (1933-2014)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 16 évesen a gimnáziumi színjátszócsoport előadásán figyelt fel rá Pártos Géza, s tanácsára jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1954-ben az Állami Déryné Színházhoz szerződött, 1955-től 1960-ig pedig az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1960-tól 2000-ig a Vidám Színpad tagja volt, majd haláláig a Budaörsi Játékszín tagja. A kabaré műfajának egyik legfajsúlyosabb komikája volt (Szent Péter esernyője, Kár a benzinért, Hatholdas rózsakert).
Tahi Tóth László (1944-2018)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. 1958–1962 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanulója volt. 1966-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és azóta haláláig a Vígszínház tagja volt. Színdarabok mellett számos filmben és tévéjátékban szerepelt (Egy szerelem három éjszakája, Egri csillagok, A vörös grófnő).
Balázsi Gyula (1947-2011)
színész, szinkronszínész. A Filmgyár filmszínészképző stúdiójában végzett 1966-ban. 1968-tól az Állami Déryné Színház, 1973-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1975-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1976-tól a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1980-tól a József Attila Színházban szerepelt. 1982 óta szabadúszó volt, 1983-ban a Népszínházban játszott, később már leginkább csak filmekben, illetve szinkronokban szerepelt.
Dunai Tamás (1949-2023)
Jászai Mari-díjas színész, színigazgató, érdemes és kiváló művész. 1976-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1976-1992 között a budapesti Madách Színház tagja volt. 1992-től szabadúszó. 2004-től rendezőként is bemutatkozott (Angi Vera, Sorstalanság, Made in Hungaria).
Kárászy Szilvia (1962–2023)
zongoraművész. Tizenhárom évesen megnyert egy ifjúsági zongoristaversenyt, következett a konzervatórium, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, végül a freiburgi zeneművészeti főiskola, ahol 1990-ben szerzett diplomát. Ösztöndíjat nyert a freiburgi Staatliche Hochschule für Musik mesterképző szakára. 1994 óta rendszeresen készített harangjáték-átiratokat, saját kompozíciókat is.
