Névnapok: Ignác, Brigitta, Birgit, Cinella, Cinna, Cinnia, Efraim, Fiametta, Gitta, Imodzsen, Imogén, Innocencia, Kincső, Szevér, Vincencia, Virgínia
Események:
Imbolc – télbúcsúztató, január 31-én alkonyatkor kezdődik. Brigid kelta istennő ünnepe: a kelta tradíció szerint Imbolc a tavasz első napja, a télre akolba zárt állatokat ismét kiengedik legelni a rétekre. (A katolikus egyház később felváltotta ezt az ünnepet a február 2-i „Gyertyaszentelővel”, ami Szűz Mária ünnepe)
1849 – Windisch-grätz börtönbe záratja Czuczor Gergely költőt a Riadó című megjelent verséért.
1884 – Megjelenik az Oxford English Dictionary első kötete.
1893 – Puccini Manon Lescaut című operájának bemutatója Torinóban. ––> Májusi Manon Lescaut
1893 – New Jersey államban, Thomas A. Edison befejezi az első mozgóképstúdió építését (Black Maria) West Orange-ban.
1896 – Puccini Bohémélet című operájának bemutatója Torinóban, Arturo Toscanini vezényletével. ––> Bohémélet
1946 – A köztársaság napja.
1997 – A Civilek Napja Magyarországon.
2000 – A Tisza élővilágának emléknapja.
Meghalt Csók István (1865-1961) Kossuth-díjas festőművész, kiváló művész.
Budapesten kezdte 1882-ben tanulmányait Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd Münchenben és Párizsban folytatta. A francia főváros tárháza volt a 19. század legjava képzőművészeti realizmusának, csatatere az impresszionisták harcainak. Korai képe, az Úrvacsora, Párizsban aranyérmet, Bécsben állami nagy aranyérmet nyert, 1894-ben. Nagybányára ment, de a táj nem kötötte le. 1903-tól Párizsban hét eredményes esztendőt töltött el. 1914-ben nagy sikerű kiállítása volt a Műcsarnokban. Közismertek Züzü lányáról és a Balatonról festett képei. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg a magyar tengerrel, Ebből megtermékenyítő szerelem lett, amelyből évtizedekig ihletet merített. Főiskolai tanárként a nagybányai művésztelep festői tanulságainak következetes oktatásával fontos szerepet töltött be (Szénagyűjtők, Báthory Erzsébet, Borospince).
Meghalt Buster Keaton (1895–1966) Oscar-díjas amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró.
Az amerikai némafilmkorszakban készült filmjei tették nevezetessé, a hangosfilm bevezetése véget vetett színészi pályafutásának, bár néhány filmben később is szerepelt. A legmerészebb gegeket is rezzenéstelen arccal tudta előadni s ezzel közönségét a némafilmekben megnevettetni. A törékeny figura, látszólag egykedvű arckifejezéssel, fején rendszerint félrecsapott szalmakalappal nem törődik a világgal. Keaton az örök ártatlanság, aki folyvást abszurd helyzetekben találja magát, de határtalan találékonyságának köszönhetően a legelképesztőbb helyzetekből is sértetlenül mászik ki (Isten hozta!, A generális, Házasság dacból).
Megszületett Gion Nándor (1941-2002) vajdasági író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár, az újvidéki rádió magyar főszerkesztője.
1963-1983 között újvidéki magyar rádió munkatársaként dolgozott s gyakorlott tollforgatóvá vált. Neoavantgárd kísérletekkel kezdte pályáját, laza időkezelésű, szabad asszociációkban bővelkedő lázadó kötettel indult, de már az 1960-as évek végén kialakította sajátos, elevenen, fordulatosan mesélő elbeszélői módszerét és stílusát. Művei ettől kezdve legtöbbször szülőföldjén, Szenttamáson és környékén játszódnak. Szemléletükre pedig az eleven meséléssel, visszatérő hősökkel, a képtelen és a természetes dolgok, események keverésével létrehozott „dúsított realizmus” jellemző. 1979-1982 között a Vajdasági Íróegyesület elnöke, 1983-1985 között az Újvidéki Színház igazgatója volt. 1985-től az újvidéki rádió újságírója, szerkesztője, főszerkesztője. Jugoszlávia felbomlása idején a rábízott emberek védelme érdekében az utolsó pillanatig kitartott munkahelyén és a pártban, ezért romolhatott meg a kapcsolata egyes jugoszláviai és magyarországi írókkal. 1993 szeptemberében áttelepült Magyarországra családjával együtt. Az életmű domináns része a jugoszláviai és magyarországi rendszerváltások tükre, amely ezért hiánypótlónak tekinthető. Az aktualitásokon túlnövő és írásainak fennmaradását garantáló tulajdonsága varázslatos elbeszélő művészete (Kétéltűek a barlangban, Mit jelent a tök alsó?, Az angyali vigasság).
Ezen a napon született:
Thomas Cole (1801-1848)
angol származású amerikai festő, tájképfestő, a 19. századi amerikai tájképfestészeti irányzat, a Hudson River School atyja. Autodidakta volt, könyvekre támaszkodva és más művészek munkáit tanulmányozva portréfestőként kezdett dolgozni, majd fokozatosan tért át a tájképfestészetre. 1842-ben kőrútra indult Európába, hogy tanulmányozza a régi mesterek tájfestő stílusát (A Titán serlege, Távoli kilátás a Niagara-vízesésre, Erdei faház).
Róna József (Rosner, 1861–1939)
szobrász. Főleg köztéri szobrokat, műemlékeket, nagyobb épületekre díszítő elemeket – szobrok, reliefek, épületszobrok – és bibliai, mitológiai témájú kisebb méretű szobrokat készített. Stílusát nagy szakmai felkészültség és alapvetően naturalista felfogás jellemzi. Szegény családból származó asztalosinasként indult, de később elhivatottsága első állomásaként egy szobrászműteremben segédkezett, ahol alapvető tapasztalatokat szerzett. 1879-ben ösztöndíjas volt Bécsben. Legismertebb műve Savoyai Jenő lovas szobra Budapesten, a Várban.
Árkay Aladár (1868-1932)
műépítész, iparművész, festő, műveinek nagy részére a népies stílus jellemző. Számtalan épület kovácsoltvas díszei fűződnek nevéhez: a fővárosban többek között a New York-palotáé, a Nyugati pályaudvaré, a Dísz téri honvéd főparancsnokságé vagy a régi Erzsébet hídé. Az eklektikától indult, de hamarosan hangadó építészévé vált a magyaros szecessziós törekvéseknek. Sok munkája az idők folyamán megsemmisült. Fiatalabb korában foglalkozott festészettel is.
Hugo von Hofmannsthal (Hofmann, 1874–1929)
osztrák költő, novellista, drámaíró. Csodagyerek volt, sokat olvasott, már tizenévesen jelentek meg versei. Hermann Bahr kritikus, drámaíró fedezte fel, Stefan George szimbolista mozgalmához csapódott 1892-ben. Később Richard Strauss-szal dolgozott együtt. Max Reinhardt rendezővel működött együtt: a Salzburgi Ünnepi Játékokon adták elő két legismertebb darabját, az Akárkit és a Salzburgi nagy világszínházat. Több librettót is írt (Elektra, Rózsalovag, A balga és a halál).
Madzsar Imre (1878-1946)
történész, történetfilozófus, akadémikus. Tudományos munkássága az Árpád-kori történeti források kritikai elemzésére, valamint különböző történelemfilozófiai kérdések vizsgálatára irányult. Már egyetemi évei alatt elkészítette a 14. századi Képes krónika szemelvényes fordítását, a későbbi években behatóan foglalkozott Szent Gellért legendájával, a Königsbergi töredékkel, Szent Imre legendájával, valamint Szent István törvényeivel és hamisítványaival.
Hekler Antal (1882-1940)
művészettörténész, régész, akadémikus. 1907-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába, ahol előbb segédőr, majd 1911-től múzeumőr lett. Az antik portréművészetről írt (négy nyelven megjelent) művének honoráriuma lehetővé tette, hogy 3 hónapra Olaszországba utazzon. Egyik úttörője volt a római provinciabeli művészet kutatásának (Kalauz a Régiségtárban, Isteneszmény és portré a görög művészetben, A magyar művészet története).
Ripszám Henrik (1889-1976)
festőművész, tájfutó, maratoni futó. Első olajképét 1910-ben a Műcsarnok 50 éves jubileumi kiállításán mutatta be. Ettől kezdve – kivándorlásáig – a Nemzeti Szalon rendszeres kiállítói közé tartozott. 1924-ben a Magyar Atlétikai Szövetség kiadta az ország első sportbélyegét: a Ripszám Henrik festőművész tervezte levélzáró bélyeget 1000 koronáért árulták. 1926-ban kivándorolt. Rövid svédországi tartózkodás után Angliában telepedett le.
Nóti Károly (1892-1954)
filmíró és kabarészerző, újságíró. 1919-ben az Apollóban debütált, mint kabarészerző. 1923-tól Budapesten élt és dolgozott. 1923–1930 között a Terézkörúti Színpad írója volt. Az 1920-as évek második felében a pesti kabaré meghatározó egyénisége lett. 1930–1933 között Berlinben élt. Eredeti komikus ötletek, eleven párbeszédek, jó színpadtechnika jellemezte műveit (Hyppolit, a lakáj; Fel a fejjel; Lepsénynél még megvolt).
Clark Gable (William Clark Gable, 1901–1960)
amerikai színész. Egy ideig alkalmi munkásként dolgozott, amíg meg nem látta a vándorszínészek fellépését, ennek hatására úgy döntött, hogy színész akar lenni. Karrierje 1931-ben indult be a The Painted Desert című westernnel. 1931-ben a 10 legjobb hollywoodi színész között emlegették. 1934-ben megkapta első főszerepét a Columbia Pictures-től az Ez történt egy éjszaka című filmben. Alakításért Oscar-díjat kapott (Lázadás a Bountyn, Elfújta a szél, Kallódó emberek).
Berda József (1902-1966)
József Attila- és Baumgarten-díjas költő. Első verskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írt hozzá előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket. Első verskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa. Baráti szálak fűzték József Attilához (Vérző napok, Méltó a szóra, Égni! Elégni!).
Pekáry István (1905–1981)
Munkácsy-díjas festő, grafikus, textiltervező. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd állami ösztöndíjjal több éven keresztül Rómában tanult. Jellegzetes egyéni stílust teremtett népművészeti előképek felhasználásával, mely ugyan rokonságban áll a naiv művészettel, de színhasználatában, festék- és ecsetkezelésében, kompozíciós megoldásaiban, képszerkesztésében professzionális. Elbeszélő képei meseszerűek, textiljei főként a magyar népmeséket és legendákat ábrázolják (Noé bárkája – Budapest; Bakony és Hortobágy – Budapest; Népművészet – Dunaújváros).
Hajnal Anna (Holzer, 1907–1977)
József Attila-díjas költő, író. A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják. Verseit az Álláspont és a Pásztortűz című folyóirat közölte. 1933 decemberében először jelent meg verse a Nyugatban, mely ettől kezdve rendszeresen közölte írásait (Himnuszok és énekek, Kölcsönkenyér, „Engem a némaság ajkához vett”).
Veress Sándor (1907-1992)
zeneszerző, zenepedagógus és népzenekutató. Bartók és Kodály szellemi örököse. 1923 és 1927 között Kodály Zoltán tanítványa volt a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés főtanszakán. 1927-től 1933-ig a zongora főtanszakon tanult Hegyi Emánuelnél, majd Bartók Bélánál. 1930-ban népdalgyűjtő úton is részt vett Moldvában, ahol mintegy 150 népdalt rögzített fonográfra. Zeneszerzőként 1933-ban mutatkozott be Budapesten. Az 1948–1949-es kommunista fordulat után, 42 évesen elhagyta Magyarországot (A csodafurulya, Nógrádi verbunkos, Karácsonyi kantáta).
George Pal (Marczincsak György Pál, 1908-1980)
magyar származású amerikai animátor, filmrendező és producer. Hírnevét elsősorban a fantasy és a science-fiction műfajába tartozó alkotásainak köszönheti. Amerikai állampolgárságot azután szerzett, miután nácik hatalomra kerülését követően elhagyta Németországot. Hét egymást követő évben is jelölték Oscar-díjra 1942 és 1948 között, 1944-ben pedig tiszteletbeli Oscar-díjjal jutalmazták.
Képes Géza (1909–1989)
Baumgarten- és József Attila-díjas költő, műfordító, tanár, a Magvető Könyvkiadó egyik alapítója és igazgatója. 1942-ben járt első ízben Finnországban, ahol finnül tartott előadást a két világháború közötti magyar irodalomról. 1945-1954 között a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetőjeként dolgozott. Hozzá köthető a Falu- és a Gyermekrádió megalapítása és megindítása. (Márványba véslek, Víztükör, Költő válaszúton).
Allodiatoris Irma (1912-1988)
antropológus, tudománytörténész, bibliográfus. Technikai szerkesztője volt az Acta Botanica című periodikának és a Magyarország kultúrflórája című könyvsorozatnak. A Magyarhoni Földtani Társaság tudománytörténeti szakosztályának elnöke, és több tudományos társaság vezetőségi tagja volt.
Geszler György (Geszler György Gábor, 1913–1998)
zeneszerző, kritikus, pedagógus. 19 évesen már elvégezte a Budapesti Konzervatórium zongora és zeneszerzés szakát, majd Weimarban és Berlinben tanult. A Nemzeti Konzervatórium hallgatójaként is már koncertkörúton volt. Virtuóz zongoristává fejlődött, és a budapesti szakértői körökben a második Liszt Ferencnek tartották. Ennek ellenére rövid koncertzongorista pályafutása volt, mivel antikommunista volt és így nem vehetett részt a nyilvános zenei életben.
Vargyas Lajos (1914-2007)
Széchenyi-díjas néprajz- és népzenekutató. Kodály ajánlására, feldolgozta egy ma Szlovákiában lévő kis község teljes dallamtérképét is, részletes leírással és zenei monográfiával, Áj falu zenei élete címmel. 1952-ben jelent meg A magyar vers ritmusa című könyve, s ugyanebben az évben adták közre Kodály Zoltánnal a mindmáig „Kodály-Vargyas”-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a példatárát szerkesztette. Népzenei kutatásait A magyarság népzenéje című könyvében foglalta össze.
Muriel Spark (Camberg, 1918-2006)
skót születésű brit regényírónő, költő, esszéista. A második világháború után kezdett komolyan regényt és verset írni, irodalomkritikákat közzétenni. Első regénye, a Vigasztalók, amit elismeréssel fogadott a kritika, 1957-ben jelent meg (Jean Brodie kisasszony fénykora, A közönség bálványa, Mr. Robinson).
Tabányi Mihály (1921–2019)
EMeRTon-díjas harmonikaművész és dzsesszzenész, az 1940-es és 1950-es évek legnépszerűbb harmonikása volt. Felvételt nyert a Zeneakadémiára, de mivel abban az évben nem volt harmonika szak az akadémián így, orgona és gordon szakon végzett, majd templomi orgonista lett. 1940-ben megnyerte az első Országos harmonikaverseny hivatásos első helyét, majd két évvel rá az Országos harmonika királlyá választási versenyt, s még ebben az évben elnyerte az Tangóharmonika Olimpiászt. Művészetét Kodály Zoltán is ismerte, elismerte. Tabányi Mihály nevével ellátott piros harmonikát, az 1950-es évek elején készítette a Hohner harmonikacég, a művész rendelésére. A hangszer Giovanni Gola olasz mérnök által tervezett egyedi koncerthangszer.
Renata Tebaldi (1922–2004)
olasz opera-énekesnő (szoprán). Háromévesen gyermekbénulás tüneteivel diagnosztizálták, így nem vehetett részt megerőltető tevékenységekben. Érdeklődését a zene kötötte le, a helyi kórusban énekelt. Tizenévesen kezdett zenét tanulni a parmai konzervatóriumban: előbb zongorázott, majd énekelni tanult. Vidéki olasz városok operatársulataiban énekelt, 1946 jelentette életében a nagy áttörést: előénekelt Arturo Toscanininek, aki azonnal felvette a milánói Scalába. Tebaldi részt vett a Scala háború utáni első évadjának nyitókoncertjén, s egy csapásra világhírűvé vált.
Piero Lulli (1923-1991)
olasz színész. 1942-ben kezdte meg pályafutását és 1977-ig több mint száz filmben játszott. Egyik korai szerepei között akad olyan film is, amelyet Kirk Douglas-szel készítettek. 1960-as évek második felében jelentkező spagettiwesternekben tűnik fel többnyire, ahol legtöbbször valamelyik negatív főszereplőt játszotta. A filmezésen túl aktív színházi színész is volt (Zorro, a fekete lovas; Gyorsabb a golyónál; Nevem: Senki).
Marosi Ildikó (1932-2020)
irodalomtörténész, szerkesztő, újságíró. 1954-ben végezte el a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát, ahol rendezői diplomát szerzett. Előbb a Művelődés színházi, majd az Új Élet művészeti rovatvezetője, A Hét szerkesztője. Első írását a Művelődés közölte. Munkásságából kiemelkedik több irodalomtörténeti közlése (Közelképek interjú húsz romániai magyar íróval, Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal, Az Erdélyi Helikon képeskönyve).
Karl Dall (1941-2020)
német televíziós műsorvezető, színész és humorista. Betűszedőnek tanult egy nyomdában, majd 1967-ben három társával együtt megalapította az Insterburg & Co. nevű zenekart. Emellett a Radio Bremen nevű adónál kezdett dolgozni műsorvezetőként. 1963-ban szerepelt a Winnetou című film első részében. Ezután sorra következtek saját műsorai, illetve vendégszereplései más műsorokban.
Végel László (1941)
Kossuth- és Pulitzer-emlékdíjas író, drámaíró, esszéista. Az 1960-as évektől kezdve a vajdasági magyar irodalom és közélet meghatározó alakja. Először az újvidéki Képes Ifjúság című lap munkatársa, majd 1971-től 1980-ig a Magyar Szó című napilap Kilátó című irodalmi mellékletének szerkesztője. 1992-ben eltávolították munkahelyéről; a délszláv háború alatt többször bujkálnia kellett, miután a miloševići hatalom nemkívánatos személynek nyilvánította (Egy makró emlékiratai, Peremvidéki élet, Négyszemközt Máraival).
Terry Jones (1942-2020)
walesi származású komikus, író, forgatókönyvíró, színész, rendező, népszerű történész, a Monty Python csoport tagja. A Monty Python Repülő Cirkusza nevet viselő sorozatban Palinnel közösen írt. A sorozatban sokféle karaktert alakított: mint a Cincorgonáján játszó zeneszerzőt, az embert, akinek három fenékgerezdje van, Kétfészeres Jacksont, a nyilvános vetkőzésben egy Chaplin stílusú figurát, a Püspököt, de leginkább a visító hangú középkorú nő-ábrázolásai emlékezetesek. Később könyveket írt, és nagy sikerű, vitákat kiváltó televíziós dokumentumfilmekben mutatta be nézőinek az ókort, a középkort és a számrendszerek történetét (Gyalog galopp; Az élet értelme; Erik, a viking).
Karsai János (1945)
pantomimművész, koreográfus, színész, tanár. 1966-ban amatőr előadóként kezdte. Színésznek készült, pályája a Pinceszínházban indult, Buster Keaton és Stan és Pan–filmek némajátéka nagy hatással voltak rá. 1968-ban kezdett el a pantomimmel foglalkozni, 1970-ben lett hivatásos művész. Koreográfusként, mozgástervezőként, játékmesterként számos előadásban dolgozott, fellépett külföldön is.
Budahelyi Tibor (1945)
szobrász- és éremművész. Autodidakta művészként pályája kezdetén táblaképeket festett, és sokszorosított grafikával foglalkozott. Figyelme az 1970-es évek közepétől fordult a szobrászat felé. Plasztikáinak anyaga leginkább vas, acél melyet különböző ipari technológiákkal munkál meg. Jelentős éremművészeti tevékenysége.
Jandó Jenő (1952-2023)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. 1968-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Tanulmányait 1974-ben fejezte be, azóta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, illetve az Országos Filharmónia szólistája volt. Európa számos városában fellépett, de eljutott Ausztráliába az Egyesült Államokba és Japánba is. Lemezfelvételeit számos rangos nemzetközi folyóiratban részesítették elismerő kritikában.
Sztárek Andrea (1960)
színésznő. 1985-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Egy évadot Kecskeméten a Katona József Színházban töltött, majd 1986–1990 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1990 óta a Budapesti Kamaraszínházban játszott, majd 2001-től 2009-ig ismét a szolnoki Szigligeti Színház színésznője volt. 2009 és 2012 között az Új Színházban játszott. Rendezéssel is foglalkozik (Cha-Cha-Cha, Házasság szabadnappal, A kísértés).
Hárai Ágnes (1960)
bábművész, színésznő. Bábszínészképző Tanfolyamon végzett, diplomáját 1981-ben kapta meg, és az Állami Bábszínház szerződtette. 1992-től a jogutód Budapest Bábszínház társulatához tartozott.
Brandon Lee (1965-1993)
amerikai színész, harcművész, a szintén harcművész-színész Bruce Lee fia. Színészi pályafutását az 1986-os Kung-fu – A film mellékszereplőjeként kezdte, majd az 1980-as évek folyamán alacsony költségvetésű akciófilmekben játszott főszerepeket. Az 1990-es évektől neves hollywoodi stúdiók filmjeiben is szerepeket kapott, így látható volt a Leszámolás Kis-Tokióban és a Mint a tűz című akciófilmekben. A holló című misztikus film forgatásán a huszonnyolc éves színész halálos balesetet szenvedett az egyik jelenet felvétele közben. Az egy évvel a színész halála után bemutatott film jegyeladási és bevételi szempontból is sikert aratott és kultuszfilmmé vált.
Csányi János (1966)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, színházigazgató. 1982-1984 között amatőr színész. 1984-1986 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja. 1986-1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola (SZFF) hallgatója. 1989-ben belépett a Fidesz-be. 1991-1997 között szabadfoglalkozású színész, rendező. 2004-2005-ben megalapította a 7 közép-kelet európai ország színházait tömörítő COMET nemzetközi színházi szervezetet, melynek első elnökévé választották. 2006-2007 között a debreceni Csokonai Színház igazgatója. 2009-2010-ben Szőcs Géza munkatársaként feladatot vállalt a Kulturális Államtitkárság szakmai programjának előkészítésében. Több alapítvány és társaság tagja, a filmes képzést elősegítő programok felelőse.
Pauly Shore (Paul Montgomery Shore, 1968)
amerikai színész, humorista, filmrendező, filmproducer és forgatókönyvíró. Legismertebb filmes alakításait olyan 1990-es évekbeli vígjátékokban nyújtotta, mint a Kőbunkó, a Kaszakő, Kő egy csapat vagy a Kő kövön.
Rachelle Lefevre (Rachelle Marie Lefevre, 1979)
kanadai színésznő. A Centennial Academy-ra járt, ami egy privát középiskola, majd később kreatív művészeteket tanult a Dawson College-on. Massachusetts-ben két nyáron át színészetet tanult, majd a McGill University-n irodalomból diplomázott. 2004-ben Kaliforniába költözött (Alkonyat, Az elnök végveszélyben, Harcban élve).
Ezen a napon halt meg:
Mary Shelley (Mary Wollstonecraft Godwin, 1797–1851)
angol romantikus író, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz mű szerzője. Soha nem járt iskolába, tudását apja hatalmasnak mondható könyvtárában szerezte, többnyire autodidaktikusan (Az utolsó ember, Mathilda).
Landerer Lajos (1800-1854)
nyomdász. 1848. március 15-étől kezdve együttműködött a forradalmiakkal, az ő nyomdájában nyomtatták ki cenzori engedély nélkül a 12 pontot és a Nemzeti dalt, megvalósítva ezzel a forradalom egyik legfontosabb vívmányát, a sajtószabadságot. Később az általa berendezett bankjegynyomdában készítették a Kossuth-bankókat. A bankjegynyomda követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, majd a szabadságharc végén Lugoson működött. A világosi fegyverletételt követően bujdosni kényszerült.
Sir William Sterndale Bennett (1816-1875)
angol zeneszerző, karmester, zenepedagógus. A londoni zeneakadémia igazgatója volt és a Cambridge-i Egyetem zenetudomány-tanáraként is működött. Kb. 40 műve jelent meg nyomtatásban. Kompozíciói jellegükben Mendelsohn stílusához állnak közel. Gyakran kifinomult zenei érzék, kivételesen szép hanghatások jellemzik őket, máskor monotonnak hatnak és gondolatilag szegények.
Serly Lajos (1855–1939)
magyar származású amerikai zeneszerző, karmester, színigazgató. Szülei engedélye nélkül kétszer is elszökött, hogy színi pályára lépjen. Apja azonban visszavitte Pozsonyba, ahol a színház operaelőadásai és a székesegyház zenés miséi megkedveltették vele a zenét és elhatározta, hogy zenész lesz. A bécsi konzervatóriumban fejezte be zenei tanulmányait; majd a klagenfurti színház karmestere lett, majd visszatért Magyarországra. 1898-ban Magyarországról Londonba vándorolt ki, 1905-ben pedig az USA-ban telepedett le. Zeneművei az Amerikában élő magyarok körében népszerűek voltak.
Ernst Troeltsch (1865-1923)
német evangélikus teológus, vallásfilozófus és történetfilozófus, az 1914 előtti Németország nagy hatású gondolkodója. A keresztény hagyományt megnyitotta a kritikus gondolkodás számára, anélkül, hogy dogmatikus határokat állított volna fel. Műveire az a meggyőződés jellemző, hogy a kereszténység az európai és amerikai kultúra számára mással össze nem hasonlítható módon képes szavatolni az egyén szabadságát, s megóvni a modern szabadságot fenyegető tendenciáitól.
Sajó Sándor (Heringer, 1868–1933)
költő, tanár, drámaíró, tankerületi királyi főigazgató, az MTA levelező tagja. 1917-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. Hazafias és irredenta költemények szerzőjeként vált ismertté. 1923. évi A vén bolond című versében jelent meg először az a verssor, amely azóta szállóigévé vált: „Gyáva népnek nincs hazája”.
Piet Mondrian (Pieter Cornelis Mondriaan, 1872-1941)
holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője, a Theo van Doesburg által alapított De Stijl művészcsoport fontos tagja. A posztimpresszionizmus szellemében indult, majd megismerkedett a kubizmussal, és ezután a tárgyi világ plasztikai jellé absztrahálása foglalkoztatta. Minden egyes művében és alkotó munkája teljes egészében tagadhatatlanul megmutatkozik összhangra, intenzitásra, pontosságra és egyensúlyra irányuló szenvedélyes és állhatatos törekvése. Mondrian humanista volt, és hitt abban, hogy az új, konstruktivista művészet, melynek ő volt az előfutára, megteremti „a mélységesen emberi, gazdag szépséget”, de újfajta szépséget (Csendélet gyömbéres fazékkal, Eukaliptusz, Victory boogie-woogie).
Johan Huizinga (1872-1945)
holland történész, indológus, az MTA tiszteleti tagja. Világhírűvé A középkor alkonya című műve tette, amelyben főleg a késő középkori francia és dél-németalföldi kultúra történeti feldolgozásával és jellegzetességeik elemzésével a kulturális folyamatok általános törvényszerűségeit kutatta. A mű egyik egyik ihletője egy 1902-es bruggei kiállítás volt, ahol Huizinga a németalföldi primitív festők képeivel találkozott. Huizinga stílusa tükrözi erős képzőművészeti érdeklődését: erős vizualitás, „szóval festés” jellemzi – szaktudományos művei emiatt rendkívül olvasmányosak.
Albert Andor (1876-1940)
szobrászművész. 1900-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán Munkácsy Mihályt ábrázoló mellszobrával elnyerte a Harkányi-díjat. 1905-től Aradon élt. Részt vett az 1907-ben kiírt Kossuth-szobor pályázaton, 1912-ben az aradi Kossuth-kút pályázatán első díjat nyert. Tárcái jelentek meg az Arad és Vidéke című lapban. 1919-től Győrben működött, tevékenyen részt vett a város művészeti életében. Stílusára a historizáló stílus mellett a szecesszió gyakorolt mély benyomást.
Törzs Jenő (Bloch, 1887-1946)
színész, író, filmrendező. 1906-ban végzett a Színművészeti Akadémián és a Thália Társaság színpadára került, ahol már ekkor jelentős szerepeket játszott. A következő évben Beöthy László szerződtette a Magyar Színházhoz, amelynek 1923-ig tagja maradt. Magassága a filmvásznon sokkal könnyebben volt korrigálható, ezért már a korai magyar némafilmekben is feltűnt. Az ezeket követő hangosfilmek szerepeiben már nem csak elegáns megjelenése és színészi játéka, de orgánuma is érvényesült, nem véletlenül vált országos kedvenccé. 26 filmben és mintegy 250 színpadi szerepben tűnt fel (Meseautó, Elnökkisasszony, Fekete gyémántok).
Donáth Leó (1888-1941)
sportvezető, irodalomtörténész, műfordító. 1904-től az MAFC úszója volt. Elsősorban rövidtávú gyorsúszásban versenyzett. 50 yardon magyar csúcstartó volt. Sportolóként nem ért el nagy sikereket, de már ekkor kiválóan kamatoztatta nyelvtudását és szervezőkészségét. Budapesten és Oxfordban végzett tanulmányok után a budapesti tudományegyetemen 1912-ben állam- és jogtudományi, 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Kutatási területe elsősorban az angolszász regény kialakulása.
Diószegi Balázs (1914-1999)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, „az utolsó magyar parasztfestő”. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1933-1938 között. Képeit az alföldi táj, életmód, ember a paraszti kultúra határozta meg. Munkásságának kései szakaszában színvilágát a fekete, valamint a fekete-fehér kontrasztja jellemzi (Ló a pusztán, Parasztasszonyok esőben, Citerázó parasztok).
Borsa Iván (1917-2006)
levéltáros, történész, középkorász, levéltáros, a történelemtudományok doktora. 1950-től a Levéltárak Országos Központjának (LOK) vezetője, ő dolgozta ki a Mikrofilmtár első fond- és állagjegyzékét (A technika fejlődése és a levéltárak, A technikai fejlesztés feladatai, Az archeiontól a Janus-arcig).
Wisława Szymborska (1923-2012)
Nobel-díjas lengyel költőnő, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító. Négyévesen kezdett verset írni, a Nobel-laudáció „a költészet Mozartjának” nevezte. Lengyelországban népszerűsége a kiemelkedő prózaírókéval vetekedett, noha, mint egyik versében megjegyezte: ezerből mindössze két embert érdekel a költészet. Filozófiai témáinak megjelenítéséhez gyakran vette igénybe az irónia, a paradoxon és a visszafogottság eszközét. Verseinek gyakori témája a háború és a terrorizmus (Csodák vására, Emberek a hídon, Kilátás porszemmel).
Szász Péter (1927-1983)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg, kritikus. A második világháború idején származása miatt családjával együtt elhurcolták a Dachaui koncentrációs táborba. Tehetségére Bacsó Péter is felfigyelt, aki átcsábította a filmgyárba, ahova dramaturgnak szerződött 1953-ban. Az eltöltött évek alatt számos forgatókönyvet is írt. Érdeklődése a vígjátéktól a drámáig terjedt, alkotásait könnyed, ötletes, mozgalmas stílus jellemezte. Kedvelte a humort, a kalandot és a tragikomikumot is (A professzor a frontra megy, Szépek és bolondok, Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét…?).
Maximilian Schell (1930-2014)
Oscar- és Golden Globe-díjas osztrák filmrendező, színész, producer, forgatókönyvíró, műfordító. Az Anschluss után Svájcba menekült és Zürichben telepedtek le. Tanult a zürichi, a bázeli, a müncheni, a londoni valamint a berlini egyetemen (Ítélet Nürnbergben, Tűzmadár, Deep Impact).
Várday Zoltán (1947-2023)
színész. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1972-től két-két évet a debreceni Csokonai Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1993-tól a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1997-től szabadfoglalkozású színművész. Játszott többek között a Budapesti Operettszínházban, és a Belvárosi Színházban. Rendszeresen szinkronizál, rendezéssel is foglalkozik.
Andorai Péter (1948-2020)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. Érettségi után a dolgozott raktárosként, statisztaként a Nemzeti Színházban is. 1972–1976 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulója volt. 1971–1972 valamint 1977–1978 között a kecskeméti Katona József Színház tagja, 1976–77-ben a Nemzeti Színház színművésze volt. 1994–1996 között a pécsi, 1996–2003 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Egy évet élt az Egyesült Államokban is, ahova Szabó István Bizalom című, Oscar-díjra is jelölt filmjének bemutatójára érkezett, amelynek főszerepét játszotta (Mephisto, A temetetlen halott, Végjáték).
Bars József (1951-2016)
színész. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Diplomás színészként először a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1981-től 1984-ig a Győri Kisfaludy Színház tagja, 1984-től szabadfoglalkozású színművész volt (Angi Vera, Kreutzer szonáta, Malom a pokolban).
Sziveri János (1954–1990)
költő. Újvidéken tanult az egyetem bölcsészettudományi karán a magyar nyelv és irodalmi tanszéken. 1980-83-ban az Új Symposion című folyóiratot szerkesztette. 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak (Szabadgyakorlatok, Szájbarágás, Pasztorál).
Rácz Géza (1958-2016)
színész. Érettségi után a Nemzeti Színház Stúdiójában kezdett színészettel foglalkozni. Színészként 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Vígszínházban kezdte. 1990-től egy évadig a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású művészként dolgozott (A kör négyszögesítése, Szellemidézés, Ragaszkodom a szerelemhez).
