a papiruszpotal.hu archívumából
Szerző: Mika Róbert
Ez a mű tanít, érzelmeket közvetít, provokál, miközben a valóság és a fantázia határán lebeg. A fiatal kanadai író meséje izgalmas kikapcsolódást, egzotikus kulturális élményt tartogat minden olvasója számára. Nincsenek határok, sem szellemiek, sem fizikaiak. A kastélyba bezárt relatív határtalanságot felrobbantja az igazi szabadság mámora.
Voltak olyan fagyos telek Londonban, amikor a Temze befagyott. A szigetország fővárosában élőket azonban ez nem zavarta, vagy legalább is egy részüket biztosan nem. Maguk hasznára fordítva a rideg időjárást, kiköltöztek a jégre, és általános örömünnepet, vásári hangulatot teremtettek. Természetesen a mesteremberek sem hagyták ki a lehetőséget, ők is felállították bódéikat a megfagyott folyó jegén. Köztük a könyvkereskedők és a nyomdászok is, akik alkalmi kiadványokat árusítottak és gyártottak a csúszkálók nagy örömére. A Szajnánál egy francia úr a folyó partjainak köveibe véste könyvét, ahogy elődeink az agyagtáblába vagy kőoszlopba rótták jeleiket. De festették a betűket selyemre, papiruszra, és használtak állat- vagy – ha más nem akadt – akár emberbőrt is.
A számtalan variáció mellett azonban mégis meglepő, ha valaki egy hajón nyomtat ki pókháló vékonyságú ívekre, alakváltó betűkkel egy soha el nem kezdődő és soha be nem fejeződő könyvet, miközben megkerüli a fél világot.
Szerény, de míves külső, tipográfiai meglepetések
Az eredeti könyv borítóján egy hajó látható a végtelen, háborgó óceánon a csillagok alatt. A magyar kiadás bézs-barna színkompozíciója arra utal, hogy a bestsellerként induló mű nemcsak holmi felületes szórakozást takar, hanem valami mást, valami sokkal komolyabbat. A Szalamandra cím nem fog sokat segíteni, e szép kis hüllő csak mellékszereplője lesz a kötetnek. A szerény, de mívesen elkészített külső csodákat tartalmaz. Tipográfiailag is. A garamond betűtípus elődjét, a bembót jelölte ki a szerző, jelezve, hogy a kötetnek számos nyomdászati vonatkozása van. A betűtípusról és történetéről a könyv végén olvashatunk egy bekezdésnyit. Érdemes, mert nem okozott csalódást, ahogy a kötet képei, metszetei sem, amelyek Comenius Orbis pictus című könyvéből származnak. A szerkesztés, a szöveggondozás kiváló, minden a helyén van. Lássuk, mit ad nekünk a könyv főszövege!
Jó pár ilyen lap után becsukta a könyvet, letette az éjjeli asztalkára, és csalódottan elfújta a gyertyát. Biztos volt benne, hogy a férfi üzenni akart valamit azzal, hogy oda rejtette a könyvet. De nem erre az üzenetre számított. Arra inti mindkettejüket, hogy ne menjenek tovább?
Lehunyt szempilláin át valami halvány derengést vélt látni, a sötétbe meredve fakózöld izzást vett észre a könyv oldalán. Felült és újra kinyitotta a könyvet. A prédikáció sorai között minden egyes oldalon a saját nevét olvasta dőlt pica betűkkel. [A borító első-belső fülszövege]
„Csak akkor tanulod meg
igazán szeretni a könyvet,
ha darabokra szeded.”
A nyomdász tanácsát persze ne fogadjuk meg, vagy csak módjával, virtuálisan. A könyv két nagyobb egységet és azon belül tucatnyi történetet takar. A szerző kis kerettörténetet is adott, ami be- és levezetésként szolgál. A cselekménybe mint ékkövek ágyazódnak az intermezzóként használt történetek, mert itt mindennek, „mindenkinek története van”. A kötet erénye a kiváló meseszövés, ami minden bizonnyal Pék Zoltán fordításának is köszönhető. A fordító szókincshasználata pazar.
MA ÉJJEL, AMIKOR AZ ÓRA NEGYED NÉGYET ÜT – SUTTOGTA VÉGRE-VALAHÁRA A LÁNY –, AZ ÁGYAM A MAGÁÉ MELLETT MEGY EL.
Fia halála után a bolond gróf magába zárkózik: kibogozhatatlan fejtörőknek, bonyolult szerkezeteknek és agyafúrt könyveknek szenteli az életét. Kastélya hamarosan egyetlen gigantikus, labirintusszerű örökmozgóvá válik, melyben könyvespolcok bukkannak fel váratlanul, az ágyak pedig éjszaka vándorolnak. Ebbe a bizarr környezetbe érkezik meg Nicholas Flood, az angol nyomdász, hogy a gróf parancsára kezdet és vég nélküli könyvet készítsen. Beleszeret a gróf lányába, Irenába, ám a gróf, ahogy felfedezi viszonyukat, börtönbe vetteti. Floodot tíz év elteltével nagy meglepetésére a grófnőtől született lánya szabadítja ki a fogságából. Együtt vágnak neki a nagyvilágnak, hogy felkutassák a titokzatos módon eltűnt Irenát, és teljesítsék a gróf kívánságát.
Egzotikus vidékek, álomszép mesék, féktelen fantázia.
Varázslatos regény Umberto Eco és Gabriel García Márquez nyomdokain. [A borító hátoldalán]
Csodák pedig vannak!
A fülszöveg nagyon sok mindent elárul a kötetről, de talán az ínyenceknek is tudok egy-két izgalmas dolgot mondani anélkül, hogy elárulnám a történet végét. Ahogy említettem, a kötet két jól elhatárolható részre bontható. Az első romantikus, szinte gótikus érzetet kelt. Az események a 18. század első felében játszódnak. A környezet a Vág völgyében, a senki földjén található kastély, amelyben furcsábbnál furcsább emberi torzók, lények gyűlnek össze a gróf szeszélye és a történelmi határok mozgása folytán. A gépezetek, szerepük az óramű pontos folytonos mozgás biztosítása, a lány, akinek fémprotézis van a gerincében, miközben hatalmas tudást birtokol, mind-mind egy fantáziavilágot sugallnak. Minden mozog, mindig történik valami, de a mozgás csak látszólagos, egy elborult elme önkénye. És a könyvek! A könyvek, a tudás hordozói, a különleges könyvek, amelyek helye pontosan ki van jelölve, előbbre viszik-e a gróf titkos álmát, fiának gépi alteregójának elkészítését? Elég egy porszem, és a pszichopata báró felborít mindent. Csodák pedig vannak! És lesznek, akár Poe műveiben…
És ezek az abszurd csodák a könyv második felében is jelentős szerepet kapnak egy mesés, fantasztikus utazás során, amelyet a Darázson tesznek meg hőseink. Könyv a könyvben, a mozaikdarabok, a történések összeillesztése, emberek, sorsok, nyomor, kiskirályok, hatalom és hatalmasok. A kontinenseket átölelő nyomozás, vállalkozás temérdek kérdésre keres választ. Valóban meg lehet ismerni és érteni egy szalmaszálból kiindulva a világot? Megtalálják-e Irenát és a különleges könyv nyomtatásához szükséges eszközöket, anyagokat? Mi lesz a sorsa Floodnak és lányának, a sokszor mágikus hatalommal bíró Picának? És milyen szerepe van a történetben a sötét csuhás abbénak?
A válaszokat keressék a könyvben!
Thomas Wharton
Thomas Wharton író és felfedező a kanadai Alberta államban született. Első könyve, az Icefield (Jégmezők, 1995), hatalmas sikert aratott és több díjat is nyert. Akár a Szalamandra (2001), a második regénye, mely több országban is sikerrel mutatkozott be. 2004-ben jelent meg a The Logogryph című novelláskötete. Jelenleg Edmontonban él feleségével és három gyermekével. Az írás mellett a Calgary Egyetemen tanít.
Thomas Wharton: Szalamandra
Palatinus Kiadó (Új Palatinus Könyvesház Kft.)
Fordította: Pék Zoltán
Tipográfia és kötésterv: Neyer Éva
ISBN 9639487 59 7
