negatívumok
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: G. Bogár Edit
Két szakon oktatunk, két formában. Van magyar nyelv és irodalom (tanári) szak, valamint hungarológia, ami nem tanári szak. Mindkettőből van a hagyományos ötéves képzés és az új bolognai rendszer. Az első órám a másodéves (bolognai rendszerű) hungarológusokkal volt. Ez elvileg szlovák anyanyelvűeknek van kitalálva, de mindenki magyar, tehát igazából fölösleges nekik magyar nyelvórákat tartani. Legalábbis a heti négy túlzásnak tűnik. Meg is állapodtunk, hogy csak kéthetente fogunk találkozni, és olyan nyelvi jelenségekkel foglalkozunk majd, amelyek a magyarországi nyelvhasználatra jellemzők, és a szlovákiai magyaroknak esetleg gondot okozhatnak.
A sok jó után itt az ideje szólni a negatívumokról is.
Telefon és internet
Kezdem rögtön a legfájdalmasabbal: a kommunikáció akadozottságával. Ebben persze nem a szlovák távközlési és informatikai rendszer a ludas, hanem a bürokrácia. Ahhoz, hogy a fordítani való munkákat megkapjam, égető szükségem lenne faxra, ehhez pedig természetesen vezetékes telefonra. Ezt elvileg a szlovák oktatási minisztérium intézi. Még a költözés előtt jeleztem, hogy kérem a vezetékes telefont, a titkárnőnk közvetítette is a kérést. A költözéskor (szeptember 5-én) ezt a minisztériumi emberek kérdésére megerősítettem. ők kedvesen megígérték, hogy hamarosan lesz telefon, ha kérem (kértem), internettel együtt, viszont nekem kell fizetnem. Mi sem természetesebb, hogy ezt is vállaltam. Ma szeptember 27-e van, telefonom ennek ellenére nincs. A történet egyszerű: a nyáron megszűnt a Külügyi Kapcsolatok Háza névre hallgató intézmény, amely eddig a vendégoktatók telefonügyeit intézte, s a megszűnés örömére kikapcsoltatták az összes telefont. És nincs, aki visszakapcsolhatná. Mivel államközi szerződés keretében érkeztem, arról szó sem lehet, hogy magam intézzem a telefont, így aztán már kerek három hete csak várok. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egyetemen se faxot fogadni nem lehet (mióta átálltak automata rendszerre, a tanszéki faxokat megszüntették, a dékáni hivatalba meg már csak nem kérhetem!), se normális internethez hozzájutni nem tudok. A baj az, hogy a három gép közül az egyik inkább múzeumba való szerkezet, a pendrive-ot nem is látja, márpedig a kész munkákat kénytelen vagyok így szállítani e-mail közelbe. A másikon az enyémtől eltérő operációs rendszer van, így bár a számítógép látja a pendrive-ot, nem mindig tudja megnyitni a fájlokat: eddig többszöri próbálkozásból egyetlenegyszer sikerült. A harmadik gépen a titkárnőnk dolgozik, de ez is csalafinta: egyenesen a pendrive-ról nem hajlandó csatolni a fájlokat, hanem előbb át kell tenni a gépbe, utána lehet csatolni. Szegény Magdit pedig ilyenkor ki kell állítani a munkából. Arról már nem is beszélek, hogy hét végén nem lehet bemenni az egyetemre, ilyenkor (amikor egyébként több időm lenne) nem férek hozzá a leveleimhez, nem tudok szakirodalom és egyéb információk után kutatni. No meg amit hét közben megkeresek, azzal sem megyek sokra, mivel nem tudom rátenni a saját pendrive-omra.
Időközben az is kiderült, hogy a minisztérium internetet semmiképpen nem intéz a lektoroknak, ezt nekem kell megtennem. Sebaj, gondoltam az első fiaskók és ez utóbbi hír vétele után, hirdetnek itt internetes lehetőségeket, majd ott beszerzem magamnak, ami kell. Még azt is tudtam, hogy a lengyel kolléga is így tett, nincs tehát veszve semmi. Itt ért a következő csapás: az egyetlen előfizetés-csomag kétéves hűségnyilatkozattal áll rendelkezésre, elvileg az is csak szlovák állampolgároknak. Mikor kiderült, hogy ki vagyok, majdnem befejeztük a tárgyalást, de mivel már van itteni személyi igazolványom, személyi számom, itt dolgozom, van állandó lakcímem, mégiscsak szóba álltak velem. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy még nem kaptam fizetést, tehát bankszámlakivonatot nem tudok bemutatni, ráadásul nevemre szóló közüzemi számla sincs, nem is lesz, mivel minden lakásköltséget a minisztérium fizet. Szerencsére az ügyintéző látta, hogy nagyon komolyan gondolom a dolgot, így aztán abban állapodtunk meg, hogy holnap beviszem a munkaszerződésemet, valamint addig beszerzem a helyi tb-kártyát, és ezek birtokában mégiscsak hozzáférhetek az internethez. Az árak egyébként itt is meglehetősen barátiak: ennél a szolgáltatónál a csatlakozási díj, ill. a modem díja ezer korona, utána egy évig havi 336 koronát kell fizetni, a második évben pedig 712 koronát.
Végül egy másik szolgáltatónál – igaz, kicsit drágábban – mégis hozzájutottam internethez. Először persze ők is kértek volna közüzemi számlát vagy egyéb papírokat, de némi rábeszélés után elfogadták az oktatási minisztérium és az egyetem igazolását. Tegnap este óta ismét gond nélkül tudok kommunikálni. Hogy miért itt, miért a drágább? Mert a tb-kártyát nem tudtuk elintézni, tekintettel arra, hogy a csütörtök nem félfogadási nap (ez persze csak a helyszínen derült ki), ezenkívül újfajta nyomtatványt vezettek be, nekem pedig az egyetem még a régit állította ki. Egyébként az árban nincs olyan nagy különbség, ez havi 600 koronába kerül. A normálár 950 lenne, de szeptemberben akciósan lehetett hozzájutni. Az ár pedig folyamatosan ennyi lesz, tehát nem is veszítek sokat, viszont nyertem internetet. Sőt, ha kivárom, mire megkapom a tb-kártyát, a másik szolgáltatónál is drágább lenne minden, ott is szeptember végéig tart az akció.
Beszereztem egyébként helyi kártyás mobiltelefont, ez szerencsére gond nélkül sikerült. Előfizetésest persze nem kaphattam volna, hasonló okok miatt, mint amiért az internet is nehézkes. Pedig az sokkal olcsóbb lenne. Az első feltöltés kissé kalandos volt: elküldtem a megfelelő számokat a megfelelő számra, gyorsan vissza is igazolták, aztán jött egy újabb sms, mely szerint az elküldött kódszám sajnos nem érvényes. A vásárláskori keret 100 korona volt, ezt elhasználtam. A minap már nem is engedett a rendszer telefonálni, tehát cselekedni kell! Amikor internetügyben bent jártam a szolgáltatónál, megemlítettem ezt is. Utánanéztek, és kiderült, hogy a feltöltőkártyán szereplő összeget is elbeszéltem már! Ami azért gyanús, mert összesen kétszer telefonáltam haza, és állítólag ha azonos szolgáltatóhoz tartozó külföldi számot hívok, az nagyon olcsó. Márpedig ez ilyen szám volt. Ezenkívül csak két otthoni meg két itteni számra küldtem egy-egy sms-t. Hogy ez mitől került 400 koronába, egyszerűen nem fér a fejembe! Az árlista és saját számításaim alapján valami nem stimmel. Mindenesetre ott helyben feltöltöttem magamat újból.
Illegális hulladéklerakás
Szokásom a lakás minden helyiségében elhelyezni szemeteseket, így aztán nem kell egy-két naponta üríteni őket. Itt a kuka nem a házakban van, hanem kint az utcán. Amikor először megszabadultam a felgyülemlett szeméttől, elvittem az egyetlen látott konténerhez. Azon viszont megláttam, hogy rá van írva, melyik ház lakóié a kuka. Akkor nem kezdtem kutatni a saját házamnak kijelölt edény után, beraktam eme szomszéd házéba. Másnap megláttam a már említett, építészetileg frontoldali, gyakorlati szempontból hátsó bejárat közelében álló két kukát, és megnyugodtam: megvan! A következő adaggal már ide mentem, de újból csalódás ért: mind a két kuka szelektív gyűjtő volt. Igaz, a miénk. No de akkor hol a vegyes szemétnek való? Az is meglett: egy kis építmény rejtekében. A házikó kulcsra zárva. Gondoltam, biztosan a kapukulcs nyitja, de nem jártam szerencsével. Emlékeztem ugyan, hogy az előszobában lóg a falon egy ismeretlen rendeltetésű kulcs, de nem volt kedvem három zacskó szeméttel visszamenni érte. Majd legközelebb; addig az ezen oldalon lévő szomszéd ház kukáját vettem igénybe. Harmadszorra vittem a misztikus kulcsot, nem lehet az más, mint a kukakulcs! Mégis valami más, mert ez sem nyitja a házikót. Irány a szomszéd épület, elbírja a kukájuk az én két kis szemetes zacskómat! Az egyetemről hívás a minisztériumba: vajh hol a kukásház kulcsa? A referensnek még a telefonon át is érezhetően kitágult a pupillája: ők erről semmit nem tudnak, nincs ilyen kulcsuk, kérjek a szomszédtól. Nyelvi nehézségek miatt erről lemondtam, inkább maradok illegális szemétlerakó. Viszont azóta sem értem: minek elzárni a szemetet???
Hallgatói motiváció?
Két szakon oktatunk, két formában. Van magyar nyelv és irodalom (tanári) szak, valamint hungarológia, ami nem tanári szak. Mindkettőből van a hagyományos ötéves képzés és az új bolognai rendszer. Az első órám a másodéves (bolognai rendszerű) hungarológusokkal volt. Ez elvileg szlovák anyanyelvűeknek van kitalálva, de mindenki magyar, tehát igazából fölösleges nekik magyar nyelvórákat tartani. Legalábbis a heti négy túlzásnak tűnik. Meg is állapodtunk, hogy csak kéthetente fogunk találkozni, és olyan nyelvi jelenségekkel foglalkozunk majd, amelyek a magyarországi nyelvhasználatra jellemzők, és a szlovákiai magyaroknak esetleg gondot okozhatnak. Az óra végén megkérdeztem, ki miért választotta ezt a szakot. Hát, ez elkeserítő volt. Az egyik hallgató egyszerűen nem tudott megbirkózni a másik szakkal, ezért ment át egyszakos képzésre, de a legmegdöbbentőbb az volt, aki közölte, hogy őt egyáltalán nem érdekli a hungarológia, csak diplomát akar szerezni, és ez a legkönnyebb. Nem kaptam levegőt! Életében először lát, és ezt így a képembe meri vágni??? Nem is tudom, mit tegyek. Azt hiszem, majd bebizonyítom neki, hogy itt sem olyan könnyű…
