Nikolaus Harnoncourt-ral
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: szabói
Franz Schubertet nem egyházi művei miatt ismerjük, bár a musica sacra területén is kiemelkedőt alkotott. Leginkább a dal műfajáról közelítjük meg a zeneszerzőt, esetleg a nagy szimfóniái ismertebbek, de ne felejtsük el, a kamarazene területén is nagyot alkotott. A legnagyobbakat, gondoljunk csak a C-dúr vonósötösre, az utolsó vonósnégyesekre. Máig nem értik, miért nem robbant be annak idején Schubert a köztudatba, miért nem pártolta senki, még befolyásos barátai közül sem.
Egyházi művei sajnálatosan kevésszer hangzanak fel, pedig a hat mise, a Stabat Mater, a Lazarus és a kisebb darabok rendkívül szépek. A korai misék még kissé Mozartot idézik, a nagyszabású Asz- és Esz-dúr a schuberti hangzásvilág egészen különleges régióiba emeli a hallgatót. A Warner korábban kiadta a torzóként maradt Lazarust, most pedig a két nagy misét impozáns szereplőgárdával: Nikolaus Harnoncourt áll az Európai Kamarazenekar élén, az Arnold Schönberg Kórus mellett hallhatjuk Luba Orgonasovát, Birgit Remmertet, Deon van der Waltot, Anton Scharungert és Wolfgang Holzmairt. Mindkét mise a romantikus hangzásvilágot képviseli, az érzelemfestés, vallási érzület meghatározó a zenét figyelve.
Az ötödik egyházi műként befejezett Asz-dúr mise írását (D678) 1822-ben fejezte be Schubert, háromévi munka után, később még javított rajta. Az élő felvételen (1995. június 4–5., Graz) gyönyörű pillanatokat hallunk: A Kyrie klarinétszólói szívbe markolóak, a klarinét a Gloriában is nagyszerű, a négy szólista rendkívül kifejezően énekel. A kórustablók lenyűgözőek a Gloria tételben. A hatalmas forték viszik előre a tételt, szinte nem hagyják az embert lélegzethez jutni. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem, talán egy kis megállást kellett volna hagyni, felkészülni, erőt gyűjteni a továbbiakra. A hatalmas forték mellett a kamarazenei, intim hangzás is gyönyörű. A Credo tétel a rezeskar hol áttetsző (tételindítás), hol tömör megszólalásait nyújtja, a kórus dinamikája, kifejezőereje a legnagyobb utat járja be. Schubertre nem igazán jellemző a rézfúvós szólamok ilyen mértékű használata, nem is tudom, más művében kap-e ennyire hangsúlyos szerepet. A Crucifixus részben az oboa fel- felsejlése remek pillanatokat nyújt, az Et resurrexit a vidámság, ujjongás felé nyit, de a rézfúvósok egyfajta komorsága is megjelenik. A Sanctus tétel romantikus hangfestése (bővített akkordok nyílnak) a liturgiától független. A kürtök a távolból szólalnak meg, mintegy pasztorálisan (amit alátámaszt a 6/8-os metrum is), a Hosannákban a női- és férfikar felelget egymásnak. A rövid Benedictusban ismét a pasztorális hangzás érvényesül (a basszus pengetése), a szólisták lágyan, kifejezően énekelnek. Az Agnus Dei zenéje szinte a mindenről való lemondást ábrázolja, a Dona nobis pacem kevésbé.
Az Esz-dúr mise (D950) Schubert halálának évében, 1828-ban készült. Nagyszerűek a Kyrie nyugodt zenekari akkordjai, később a vonósok akkordtámasztó repetíciói. A Kyrie szót ellentétes indulatokkal ismétli a zenekar és énekkar, furcsa, de izgalmas kettőzés. A Gloria ujjongása, majd fenségessége, később egyszerűsége az előadásban is érzékelhető. A rézfúvósok itt is nagyobb szerephez jutnak. A mise legdrámaibb része a Qui tollis peccata mundi rész szinte jeges vihart kavaró, dermesztő dallama, harmóniavilága, mely oldódik a Gloria újabb megszólaltatásával. Credo viszonylag nyugodt tempója, egyszerűsége az Et incarnatus est-ben csúcsosodik, mely olyan, mint egy dal. A tenor mutatja be, majd a többi szólista is csatlakozik. Nemes egyszerűség, nyugodtság, vallási áhítat lengi be a 12/8-os részt. Egy hatalmas fokozással eljutunk a Crucifixushoz, a zene/kép plasztikus. A tétel előadásának legnagyszerűbb pillanatait nyújtják az énekesek, rendkívül érzékenyen, kifejezően, szinte gyermeki rajongással éneklik szólamaikat, az oboa néhány hangos beúszása ismét gyönyörű. A Sanctus elejének harmóniaváltásai ritkák Schubertnél, ezért is váratlanok. Az énekkar a hangsúlyozott szókezdéssel is nyomatékot ad ennek, az Osanna fugatója kidolgozott, minden egyes belépés hangsúlyt kap. A szólisták lírikus megközelítéssel mutatják be témát, egyikük sem lóg ki hangosabb hangokkal, vagy más frazeálással, zenei megoldással. Az Agnus Dei az Esz-dúr mise legdrámaibb és talán legváltozatosabb tétele. Az éles hangsúlyok az Agnus Dei alatt, a szűkített kvartot tartalmazó fúgatéma (mely szinte túlvilági hangulatot idéz), majd a szinte álló akkordok ellentéte lenyűgöző. A Dona nobis pacemet megváltásnak érezzük a feszültség után, a szólisták belépése is enyhít az előzmények sűrű hangzása után. Orgonasova magasra törő dallama gyönyörűen kidolgozott, rendkívüli énekesnőt hallhatunk.
A négy énekes, Luba Orgonasova, Birgit Remmert, Deon van der Walt, Anton Scharunger, és az Esz-dúr mise Benedictusában éneklő Wolfgang Holzmair gyönyörűen tolmácsolja a két művet. A hangindítások – különösen a női szólamokban – sohasem forszírozottak, Orgonasova rendkívül lágy, puha magas hangokkal képes indítani, lépni a hangokra. Birgit Remmert nemes hangja néha kevés. Az énekesek fő erénye az egymásra figyelés, a közösen bemutatott szépségre való törekvés. Az Arnold Schönberg Kórus (karigazgató: Erwin Ortner) szuggesztív közreműködése nélkül nem lehetett volna ilyen kimagasló a felvétel. Az Európai Kamarazenekar minden rezdülést, finomságot képes volt ábrázolni, a hangszerszólók elismerésre méltóak, a rezesek nagyszerűek, a vonósok egységes hangzása figyelmet érdemlő.
A lemez nagyszerű, azonnal hat, hála az élő előadás varázsának és Nikolaus Harnoncourt-nak.
Franz Schubert:
Mass in A flat major, D678
Mass in E flat major, D950
Nikolaus Harnoncourt
Luba Orgonasova
Birgit Remmert
Deon van der Walt
Anton Scharinger
Wolfgang Holzmair
Arnold Schoenberg Chor
Chamber Orchestra of Europe
Warner Classics, 2008
2564-69582-7 (2CD)