Névnapok: András, Andor, Amál, Amália, André, Bandó, Dormán, Endre, Tarján, Trajánusz, Tullió
Események:
1876 – Heinrich Schliemann német kereskedő és régész megtalálja Agamemnón temetési arany maszkját Mükénében (ma 
Görögország), „az őstörténet Mona Lisáját” (Cathy Gere történész). Később a maszk eredetét megkérdőjelezték.
1885 – Jules Massenet francia zeneszerző Cid (Le Cid) című négyfelvonásos operájának premierje a párizsi Opéra Comique-ban.
1955 – az Egyesült Államokban megjelenik Patricia Highsmith amerikai írónő A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr Ripley) című pszichológiai thrillere. Ebben a regényben tűnik fel először Tom Ripley, aki az írónő későbbi regényeiben is feltűnik (Ripley a mélyben [Ripley Under Ground], Ripley és a maffiózók [Ripley’s Game], The Boy Who Followed Ripley és Ripley Under Water). Az öt regény „Ripliádként” is ismert.
1960 – Tad Mosels amerikai drámaíró Egész úton hazafelé (All the Way Home) premierje a New York-i Belasco Theatre-ben (Broadway, 333 előadás). A darab Pulitzer- és 5 Tony-díjat gyűjtött be, valamint elnyerte a New York-i drámakritikusok körének legjobb amerikai színdarabnak járó elismerését.
1979 – Angliában megjelenik a Pink Floyd együttes The Wall című lemeze, és két hét alatt 6 millió példányban kel el.
1982 – Ben Kingsley és John Gielgud főszereplésével, Richard Attenborough rendezésében bemutatták Új-Delhiben a Gandhi című történelmi, életrajzi filmdrámát. A film az 55. Oscar-díjkiosztón (1983) tizenegy jelölést kapott, amelyből nyolc díjat meg is nyert.
1982 – megjelenik Michael Jackson hatodik szóló stúdióalbuma, a Thriller, amely végül a történelem legkelendőbb lemezévé vált (közel 70 millió példány), és 1984-ben Grammy-díjat kapott. A 750000 dolláros költségvetésel készült lemez kilenc dalát körülbelül 300 dalból válogatták ki.
1992 – a finnugor népek első világkongresszusa az oroszországi Komi Köztársaság fővárosában, Sziktivkarban.
1993 – bemutatják a Schindler listája (Schindler’s List) című amerikai történelmi, életrajzi filmdrámát Steven Spielberg 
rendezésében, Liam Neeson, Ben Kingsley és Ralph Fiennes főszereplésével Washington DC-ben. A film 7 Oscar- és 3 Golden Globe-díjat nyert 1994-ben.
1996 – az edinburghi várban elhelyezik a skót nemzeti szimbólumot, a Scone-i követ (Végzet Köve, vagy a Koronázókő). A követ I. Eduárd angol király 1296-ban hadizsákmányként vitte el és a westminsteri apátságban őrizték.
1999 – Marrákesben, az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét felveszik a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára.
2006 – az amerikai népművész „Grandma” Moses 1943-as Sugaring Off című festménye 1,3 millió dollárért kelt el a Christie’s aukciósház New York-i árverésén.
2016 – Gustav Mahler osztrák zeneszerző második szimfóniájának (Feltámadás) 1894-ben keletkezett kéziratát 4,5 millió fontért adják el egy londoni Sotheby’s árverésen.
2020 – újabb sziklarajzokat találtak a kolumbiai Amazonas területén, Serranía La Lindosában. A falfestmények 11800-12600 évvel ezelőtt készítették, és jégkorszaki állatokat ábrázolnak.
2021 – Josephine Baker az első fekete nő Franciaországban, aki bekerült párizsi Panthéonba.
Megszületett Jonathan Swift (1667–1745) angol születésű ír szatirikus író, esszé- és politikai pamfletíró.
Legismertebb műve a Gulliver utazásai című regénysorozata. 1695-től Sir William Temple alkalmazásába állt, ebben az időben fejezte be első nagyobb művét, a Hordómesét. Irodalmi pályafutása 1701-ben kezdődött, a név nélkül kiadott Dissensions in Athens and Rome-mal. A korábban írt két művének megjelenésével Swift elkötelezte magát az írói pálya mellett. Izgalmas, udvariatlan és különc embernek tartották, különcsége leginkább a dr. Shit álnéven az emberi ürülékről írt értekezésben mutatkozott meg (A könyvek csatája, A rőfös levelei, A politikai hazugság művészete).
Megszületett Theodor Mommsen (Christian Matthias Theodor Mommsen, 1818–1903) Nobel-díjas német történetíró, 
jogtudós, egyike a 19. század legjelesebb ókortudósainak.
A Római Birodalom történetéről szóló műveit a mai kutatók is alapvető fontosságúnak tartják. Tudományos pályára törekedett, de eleinte a megélhetése végett kisegítő tanárként dolgozott. Az 1848 márciusi forradalom alatt Rendsburgban újságíróként energikusan védelmezte liberális meggyőződését. A jogtudomány rendkívüli egyetemi tanárának hívták meg a lipcsei egyetemre, így végre elkezdhette tudományos életpályáját. Terjedelmes publikációs tevékenységet folytatott, de politikailag is aktív maradt két kollégájával együtt. Az 1849 májusi drezdai felkelésben való részvételért mindhármukat perbe fogták és 1851-ben elbocsátották őket a felsőoktatásból. 1858-ban Mommsent kutató professzornak hívták a berlini Porosz Tudományos Akadémiára, 1861-ben a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen kapott katedrát, ahol 1885-ig a római ókorról tartott előadásokat (Római történelem, Római államjog, Római büntetőjog). ––> Irodalmi Nobel-díjasok – Theodor Mommsen
Megszületett Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens, 1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista.
Olyan ír–angol felmenőkkel rendelkezett, akik már a függetlenségi háború előtt letelepedtek az Újvilágban. 13 éves volt amikor a Missouri Courier-nél kezdett dolgozni. Később a bátyja újságjánál dolgozott. 1855-től Clemens St. Louisban élt, és egy folyami gőzhajón dolgozott. A Mark Twain álneve egy folyami hajós szakkifejezésből ered, helyesen írva mark two, és a mélységmérő rúdon a második vonást jelentette. A szélesebb körű elismerést az 1865-ben megjelent Jim Smiley és ugró békája történet hozta meg. Ezután profi előadóként járta az országot és New York-i lapoknak kezdett írni. 1874-ben Mark Twain egy Remington írógépet vásárolt, és a Tom Sawyer kalandjai volt az első olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát az író írógéppel készítette. 1891-ben Európába utazott, ahol kilenc évet maradt. Mark Twain ünnepelt hírességként halt meg, életműve sok amerikai íróra nagy hatással volt (Koldus és királyfi, Egy jenki Arthur király udvarában, Huckleberry Finn kalandjai).
Meghalt Oscar Wilde (Fingal O’Flahertie Wills, 1854–1900) angol költő, író.
Ő volt az első író, aki azon erkölcsök szerint élt, amelyek saját költeményeiben is megjelentek. Azok közé a művészek közé tartozott, akik életüket könyveiknél fontosabb alkotásnak tartották. Egész élete egy nagy paradoxon volt. Anglia csak 1954-ben, Wilde születésének centenáriuma alkalmából ébredt rá, hogy e kivételes művész írásai mennyire tiszták, és hogy költeményei mennyire erkölcsösek (A boldog herczeg, Az önző óriás, A falusi nótariusnak elmélkedései, betegsége, halála és testámentoma, A cantervillei-i kísértet). ––> Oscar Wilde szívhez szóló tanmeséi
Megszületett Vaszary János (1867–1939) festőművész és grafikus.
A 19–20. század fordulóján és a 20. század első harmadában a képzőművészet európai irányait behatóan ismerte, s alkalmazta festészetében, grafikáin, gobelin munkáin. Összességében leginkább a francia posztimpresszionizmust, art nouveau-t és a hazai nagybányai plein air stílust lelhetjük fel alkotásaiban. A Mintarajziskolában kezdte tanulmányait, 1887 után előbb Münchenbe, majd Párizsba ment, s ott 1899-ben beiratkozott a Julian Akadémiára. Nagy hatással voltak rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló nagybányai művésztelep festői, művészete azonban mindvégig francia ihletettségű maradt. Művészeti elveiről 1922-ben jelent meg könyve Természetlátás és képszerűség címmel (Katonák a hóban, Nő kerti székben, Színpadi jelenet). ––> Vaszary János gyűjteményes kiállítása
Megszületett Kovács Margit (1902–1977) Kossuth-díjas keramikusművész, szobrász, kiváló művész.
Bécsben sajátította el a keramikusi mesterség alapjait, magániskolában grafikát, az Iparművészeti Iskolában porcelánfestést tanult. Angewandte Kunst intézményében képezte tovább magát keramikusként s ugyanitt szobrászhallgatóként plasztikai formálást is tanult. A korongozás technikáját és az érzékeny plasztikai formálást egyesítve tanulmányai után Kovács Margit olyan alkotások sorát kezdte létrehozni, melyek szerencsésen oldották fel a képző- és iparművészeti tradicionális műfajhatárokat. Mintázott terrakotta kisplasztikák, reliefek és korongolt dísztárgyak alkotásával indult művészi pályája. Az 50-es években a népi, paraszti világot változatos zsánertémákkal megjelenítő kerámiákat alkotott. Élőképjellegű, epikusan mesélő reliefek, színes falképek mellett realisztikus hangvételű kisplasztikákat és bravúrosan korongozott nagyméretű figurákat kezdett készíteni. Rendkívül gazdag életműve, bensőséges emberközpontúságot sugárzó művészete egyedülálló hangot képvisel kortárs kerámiaművészetünkben (Tejivó, Szoptató, Anya és gyermeke).
Megszületett Woody Allen (Allen Stewart Konigsberg, 1935) amerikai író, színész, humorista, Oscar-díjas filmrendező és 
filmproducer.
Zsidó családba született, felmenőik Oroszországból és Ausztriából vándoroltak Amerikába. A beceneve „Vörös” volt, hajszíne okán. Hogy pénzt szerezzen, 16 évesen, elkezdett poénokat írni, ekkor használta először a Woody Allen nevet. 19 évesen darabokat kezdett írni. 1965-ben Clive Donner rendező felkérte a Mi újság, cicababa? című film forgatókönyvének megírására, amelyben egy kisebb szerepet is eljátszott. Ennek sikere után maga is megpróbálkozott a rendezéssel. Számos sikeres vígjáték és tragikomédia fémjelzi szakmai múltját (Fogd a pénzt és fuss!, Annie Hall, A jade skorpió átka).
Ezen a napon született:
Tours-i Szent Gergely (538?-594?)
püspök, latin nyelven író középkori frank egyházi író. Műveiből a középkori világkép egyes elemeit rekonstruálhatjuk. A csodákról szóló műve jelzi a születő szentkultusz jellegzetességeit: a szent romolhatatlan teste jelzi, hogy a világban ember- és természetfeletti erők is léteznek.
Sir Philip Sidney (1554-1586)
I. Erzsébet angol királynő korának egyik legkiemelkedőbb alakja, híres angol költő, udvaronc és katona, az Astrophel és Stella költemény és A költészet védelme című mű szerzője. Sokat utazott és nagy műveltségre tett szert, politikai okokból kényszerült távozásra az udvarból. Ez viszont remek lehetőségeket teremtett, hogy jobban a költészet és az írás felé forduljon.
Franz Benda (František, 1709–1786)
cseh zeneszerző, hegedűs. Először hegedülni tanult, majd 1718-tól a prágai Szent Miklós templomban énekelt. 1733-ban elhagyta Csehországot és Drezdába utazott, ahol tovább folytatta hangszeres tanulmányait. Visszatért a cseh fővárosba, majd Bécsbe utazott, utána Varsóban működött két évet, mint Kapellmeister. Később, haláláig a porosz királyi zenekar tagja volt. Zenéje kevésbé eredeti, de ennek ellenére jelentős alkotó volt, aki elsősorban hegedűműveivel aratott jelentős sikereket.
Charles-Valentin Alkan (1813-1888)
francia zeneszerző, zongorista, orgonista, tanár, kora egyik legnagyobb zongoravirtuóza. Hatévesen beiratkozott a Párizsi Konzervatóriumba, fiatalabb korában élénk társasági életet élt és megismerkedett több művésszel is. Lenyűgöző technikáját többnyire művei elképesztő fizikai és technikai igényei támasztják alá. Ugyanakkor ez a technika nem volt a zeneisége rovására. 1848 után visszahúzódott a koncertezéstől, és Párizsban élt egészen haláláig (Az élet négy korszaka, Mint a szél, Negyvennyolc).
Kiss József (1843-1921)
költő, szerkesztő, a Petőfi Társaság tagja. 1867-ben, amikor kimondták a zsidók emancipációját, Pestre ment, hogy kiadassa verseit. Első sikerét 1875-ben aratta Simon Judit című balladájával, ami Toldy Ferenc kezébe került, aki a költeményt bemutatta a Kisfaludy Társaság ülésén. A költemény és vele a költő neve csakhamar országszerte ismertté vált, balladáit és egyéb verseit attól fogva jelentékenyebb érdeklődéssel fogadták. Pályája kezdetén balladákat írt, majd a falusi zsidóság életét ábrázoló tematikájukkal keltettek feltűnést. Később abbahagyta a műfajt, új témájává a város, a modern ember problémái lettek (Ágota kisasszony, Ünnepnapok, Knyáz Potemkin).
Angyal Dávid (Engel, 1857-1943)
történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja. Még a 19. század 70–80-as éveiben irodalomtörténésznek indult a Budapesti Szemle folyóirat körében. Soha sem szakított az irodalomtörténettel, de egyre inkább a történettudományi kutatások és publikációk jellemzik munkásságát. Bécsből az Anschlusst követő korlátozások miatt is 1938-ban hazaköltözött Budapestre. Utolsó éveit visszavonultan töltötte (Erdély politikai érintkezése Angliával, A világháború okai, Történelmi tanulmányok).
Sir Winston Churchill (Winston Leonard Spencer Churchill, 1874–1965)
brit államférfi, Nobel-díjas író, festő. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga, a brit hadsereg tisztje. Élete egyedülálló számú és mélységű kutatás tárgya a brit és világtörténelemben betöltött szerepe miatt. Igen termékeny festő volt, több mint 750 képet alkotott. Rendkívül termékeny író, politikai tárgyú művei mellett számos történelmi témájú írást is megjelentetett. Nem volt azonban képzett történész, ezért művei sok tekintetben hiányosságokat mutatnak. A történelmi tárgyú írásait irodalmi Nobel-díjjal ismerték el (Nyugati szemmel, A második világháború, Sohase engedjetek!).
Lucy Maud Montgomery (1874-1942)
kanadai írónő. Leginkább az Anne Shirley-sorozatról ismert, valamint a Váratlan utazás című filmsorozatról. Korán írni kezdett, 9 évesen megírta első versét. 1898-ban nagyapja meghalt, s ezért Cavendish-be ment, hogy gondoskodjon nagyanyjáról, haláláig, 1911-ig 13 éven keresztül segítette, ápolta. Cavendishben töltött évei alatt több száz rövid történetet, verset írt. Utána férjhez ment, lelkészfeleségi teendők mellett sem hanyagolta el az írást. Ekkor született az Emily-trilógia is (Anne otthonra talál, Az arany út, Avonlea-i krónikák).
Márffy Ödön (1878–1959)
festőművész, grafikus, érdemes művész. A MIÉNK, a Nyolcak, a KUT tagja. Festői stílusa leginkább a fauve-ok majd a Párizsi iskola látásmódjával rokonítható. 1902-ben a Székesfővárosi Tanács ösztöndíjával Párizsba utazott tanulni. 1906 őszén hazatért és hamarosan kollektív kiállításokon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, élénk színvilágú műveit Korai művei a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. 1906-tól a magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője lett. A Nyolcak idején – Cézanne hatására – szigorúbb kompozíciós rend jelent meg a képein. A tízes évek végére – leginkább Oskar Kokoschka hatására – az expresszionizmushoz közeledett. Csinszkával kötött házasságát követően kifejezésmódja sokat szelídült, közérthetőbbé vált. Mind a táj- mind az alakábrázolásban kiváló volt, keresett portréfestő is volt (Fürdő nők, Leány zöldben, Nyáriruhás nő szabadban).
Maticska Jenő (1885-1906)
festőművész. Nagybányán végezte az elemi iskola első öt osztályát. Thorma János fedezte fel tehetségét, 1898-ban Iványi-Grünwald Béla vette fel a nagybányai festőiskolába, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. Mind tanárai, mind a műértő közönség körében a nagybányai festők második nemzedéke legígéretesebb tehetségének tartották. Ösztönösen kialakult dinamikus természetlátása és színérzékenysége tette lehetővé, hogy már fiatalon művészi színvonalú képeket alkotott. Csaknem száz képből álló életművében tájkép, portré, csendélet és csatakép is megtalálható (Nagybányai domboldal, A Híd utcai református templom, Nagybányai táj).
Bíró Mihály (Weinberger, 1886-1948)
festő, plakáttervező, grafikus és szobrász. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjasként Berlinben, Párizsban és Londonban végezte tanulmányait. 1910-ben a The Studio plakátpályázatán első díjat nyert. Hazatérve szociális irányú plakátjaival tűnt fel, amelyek között a legismertebb a Népszava kalapácsos munkása. A náci terjeszkedés elől Párizsba menekült, 1947-ben tért vissza a magyar kormány hívására.
Dienes András (1904-1962)
író és irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa. Újságíróként kezdte pályáját, első írásai a szegedi Délmagyarországban jelentek meg. Szülei kérésére a katonai pályát választotta, jóllehet katonai karrierje mellett továbbra is írt elsősorban novellákat és regényeket. Irodalomtörténészként foglalkozott Petőfi Sándor költészetével és a forradalomban és a szabadságharcban játszott szerepével. A második világháború befejezése után 1948-tól az elsők között folytathatott helyszíni kutatásokat Erdélyben (Az ismeretlen front, Petőfi a szabadságharcban, Bogáncs hadnagy).
Darvas Szilárd (Darvas Konstantin Szilárd, 1909–1961)
költő, író, humorista, konferanszié. Nyomdásznak tanult, már fiatalon jelentek meg versei. 1943-ban a Katakomba – két keresztény beszélget háborúellenes verséért hadbíróság elé állítják, 1944-ben katonaszökevény. A háború után kezdett el újságírással foglalkozni. Terjedelmes életművének jelentős része másfél évtized produktuma. Vezetett kabarészínházat, több száz humoreszk mellett írt forgatókönyvet, színdarabot, bábjátékot, kabaréjelenetet, sanzont, táncdalt és nem utolsósorban konferanszokat (Ember az óramutatón, Nevetni is lehet!, Nem wurlitzer a verkli).
Radó Vilmos (1913-2001)
színész, rendező, színházigazgató, érdemes művész, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. Színészcsalád sarja, színészi oklevelét 1931-ben nyerte el, 1945-ben pedig megszerezte a rendezői diplomát. 1958-tól nyugállományba vonulásáig, 1974 januárjáig állt a kecskeméti Katona József Színház színház élén.
Charles Hawtrey (George Frederick Joffre Hartree, 1914-1988)
brit színpadi és filmszínész, komikus. Legismertebb szerepeit az 1960-as, 1970-es években, a Folytassa… filmvígjáték-sorozatban alakította. A sorozat egyik legmarkánsabb karakterévé vált. Legtöbbször együgyű (vagy annak látszó), csetlő-botló, okoskodó toplák figurát alakított, aki állandóan útjába kerül a többieknek, vagy önállótlan, rögeszmés „óriáscsecsemőt”, aki közben persze ki van éhezve a szerelemre is, és emiatt mindenféle bonyodalomba keveredik (Canterburyi mesék, Útlevél Pimlicóba, Szupernagyi sorozat).
Somogyvári Rudolf (Skoda Rezső, 1916–1976)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművész. 1945-ben hadifogságba esett. Az 1956-os hozzáállásáért száműzték a budapesti színházakból, a Szolnoki Szigligeti Színházba helyezték, a „színészek büntetőszázadába”. Markáns hangszíne révén keresett szinkronszínész volt (Őrjárat az égen, Sólyom a sasfészekben, Fekete gyémántok).
Kohut Magda (1928-2016)
kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1954-től a Nemzeti Színház, illetve a Pesti Magyar Színház tagja. 1989-ben a Nemzeti Színház Örökös tagja lett. Filmen és tévéfilmekben keveset szerepelt. A Magyar Rádióban gyakran közreműködött irodalmi műsorokban. Első perctől kezdve a tragika utánpótlás legméltóbb képviselőjének, Tőkés Anna utódjának tekintették.
Csalog Zsolt (1935-1997)
író, szociográfus, szociológus. Középiskolás diákként a nyarakat az illegális katolikus ifjúsági mozgalommal töltötte, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején még egyetemistaként fegyverrel harcolt. 1960-ban diplomázott történelem-néprajz-régészet szakon. 1976-ban publikálta első cigány-témájú szociográfiáját. 1982-ben Soros Ösztöndíjjal az USA-ba utazott, a rendszerváltás végleg hazahozta. Az irodalmat és minden más tevékenységét is szolgálatnak tekintette, műveiben nem jellemeket, eseményeket igyekezett ábrázolni, hanem megismerni és megismertetni, megérteni és megértetni próbálta a jelenségeket (Kilenc cigány, Parasztregény, Falak és falromok).
Sir Ridley Scott (1937)
Golden Globe-, Emmy-, Hugo- és BAFTA-díjas angol filmrendező és producer. Legismertebb filmjei közé tartoznak az A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász, a Thelma és Louise, a Gladiátor, a Hannibal, A Sólyom végveszélyben, A Trükkös fiúk, a Mennyei királyság, az Amerikai gengszter és a Hazugságok hálója. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Cser Gábor (1942-2018)
újságíró, lapszerkesztő, ifjúsági író, a Dörmögő Dömötör főszerkesztője. 1969-ben került a Pajtás újsághoz, ahol rovatvezető és olvasószerkesztő volt 1989-ig. Humoros írásai és képregényei is megjelentek a lapban (A színes karikák titka, Vizsla Kolozs kalandjai, Optimista kicsengés).
Terrence Malick (1943)
amerikai forgatókönyvíró, filmrendező, producer. Rendezőként 1969-ben debütált a Lanton Mills című filmmel, melyben színész és forgatókönyvíró is volt. A következő nagy filmje az 1978-as Mennyei napok voltak. 20 év után, 1998-ban jött a következő filmje, Az őrület határán. 2011-ben Az élet fája című filmjével Arany Pálma-díjat nyert.
Éltes Kond (1946-2020)
színész, festő. Pályája a Szegedi Nemzeti Színházban indult, énekkari tagként. 1971-től színművész. 1974-től 1996-ig a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1997-től szabadfoglalkozású művész. Festőként, tájképeivel több kiállításon szerepelt.
Rudas István (1948-2021)
színész. 1954 és 1963 között a Csokonai Színház gyerekszínésze volt. 1967-ben vették fel szülővárosának kollégiumára, ahol 1971-ben szerzett diplomát. 1974-től a Thália Színház, 1976-tól az Állami Déryné Színház, illetve a budapesti Népszínház tagja volt. 1983-tól 1985-ig Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban szerepelt, majd szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 1987-től a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1989-től a Magyar Állami Operaház ügyelője volt. Szinkronizálással is foglalkozott.
Temesi Ferenc (1949)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, drámaíró, forgatókönyvíró, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. Legsikeresebb regénye az 1986–1987-ben megjelent kétkötetes Por című. E művével létrehozta a „szótárregény” műfaját Magyarországon. Írói világa színes, különféle élményterületekből táplálkozik: a szegedi hagyományból éppúgy, mint az angolszász lírából, vagy az 1970-es évek avantgárdjából és popzenéjéből. Regényeiben sokszor eljátszik a forma adta lehetőségekkel, írt már regényt például tarot kártyára, Ji-King-jóslatokra vagy sakkjátszmára. Saját maga is visszatérő szereplője regényeinek és novelláinak, ugyancsak elváltoztatott néven (Pest, Az éjféli utas, Az utca legjobb kocsmája).
Mandy Patinkin (Mandel Bruce Patinkin, 1952)
amerikai színész, énekes. Számos sorozatban szerepelt, a Broadway-n Tony-díjat kapott az Evitában nyújtott „Che” alakításáért. Szintén Tony-díjra jelölték a Vasárnap a parkban George-dzsal című film címszerepéért és a „The Wild Party”-ban nyújtott alakításáért. Énekesként számos album és turné fémjelzi a nevét világszerte. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Billy Idol (William Michael Albert Broad, 1955)
angol rock- és punkzenész, zeneszerző, énekes. Első sikereit a Generation X nevű punkegyüttessel aratta. Később rendkívül sikeres szólókarrierbe kezdett. Az Egyesült Államokban is népszerű lett, olyan számainak videóklipjeivel, mint a „White Wedding”, a „Rebel Yell”, a „Sweet Sixteen” vagy az „Eyes Without A Face”, egyike lett az MTV első sztárjainak.
Ben Stiller (Benjamin Edward Stiller, 1965)
amerikai filmszínész, forgatókönyvíró, filmrendező és producer. Több filmes produkcióban is szerepelt, majd 1992-ben saját show-t kapott The Ben Stiller Show címmel. A show viszont – a kis nézettség miatt – hamarosan megszűnt. Ezután egyre sikeresebb komédiákban szerepelt, karrierje pedig még napjainkban is folyamatosan felfelé ível (Starsky és Hutch, Vejedre ütök, Éjszaka a múzeumban).
Kecskeméti Gábor (1965)
irodalomtörténész, 2013. január 1-jétől a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, intézetigazgatója.
Szabó Palócz Attila (1971)
vajdasági magyar költő, próza- és drámaíró, újságíró, szerkesztő, műfordító, színművész, rendező, blogger. 2004 óta Budapesten él, a Magyar Írószövetség tagja. Alig tizenhét évesen, a középiskolai tanulmányait megszakítva iratkozott be az újvidéki Művészeti Akadémiára, színművészeti szakra. Milošević bukása után, 1999 őszén költözött vissza feleségével és gyermekével Zentára, az édesapjához, és habár időközben Szabadkán színészként, majd ismét Újvidéken főszerkesztőként dolgozott, továbbra is ott lakott egészen 2004-ig, amikor áttelepült Magyarországra (Résnyire nyitva, A legvidámabb tárhely, Égig érő kíváncsiság).
Antal Nimród (1973)
magyar származású amerikai filmrendező. 18 éves korában, 1991-ben költözött haza Magyarországra, hogy a magyar Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja legyen, mivel 14 éves korától kezdődően álma volt, hogy egyszer filmes lesz. 1996-ban lediplomázott, majd a ’90-es évek végén jelentős sikereket ért el videóklipek és reklámfilmek forgatásával Magyarországon és Csehországban. 2003-ban készítette első nagyjátékfilmjét, a Kontrollt, amelyet nemcsak rendezett, hanem írt is. A film számos díjat – köztük a cannes-i fesztivál Ifjúság díját -, valamint hírnevet hozott (Elhagyott szoba, Ragadozók, Machete).
Elisha Cuthbert (Elisha Ann Cuthbert, 1982)
kanadai színésznő. Több sorozatban is szerepelt, de az áttörést számára a 24 hozta el. Elismert színésznő Los Angelesben és Kanadában is (Igazából szerelem, Szüzet szüntess, A legrosszabb nap).
Kaley Cuoco (Kaley Christine Cuoco, 1985)
amerikai színésznő. Fiatalkora óta színészkedik. Reklámokban is feltűnt, utána sorra kapta a kisebb szerepeket. 2007-től játszott az Agymenők (The Big Bang Theory) című szituációs komédiában, Penny szerepében.
Ezen a napon halt meg:
Johann Elias Bach (1705-1755)
német zeneszerző, orgonista. Teológiát tanult Jénában, majd Lipcsében, ahol unokatestvérének, Johann Sebastian Bachnak volt személyi titkára, és gyermekeinek tanítója. Bach zeneszerzésre is tanította, az általa leírt levelek igen fontos szerepet töltenek be a Bach-kutatásban.
Hunfalvy Pál (Paul Hunsdorfer, 1810-1891)
nyelvész, etnológus, történetíró, akadémikus. Kezdetekben a török–magyar nyelvrokonság híve volt. Ugyanakkor ő az első, aki Magyarországon a sumer–magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette. Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült, kritikusai szerint érdemi érvek helyett csak az akadémiai poszt tekintélyét használta fel (Reguly Antal hagyományai, Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet?, Az oláhok története).
Beniczky Emil (1838-1864)
újságíró, költő, író. Megvált a papi pályától, Pesten joghallgató lett és egyszersmind egy magán intézetben tanított, üres idejében írogatott, fordított. Verseket és beszélyeket (elbeszéléseket) írt.
Benedek Aladár (Náray Iván János, 1843–1905)
költő, író, szerkesztő. Saját költségén adta ki első verseit, amelyen Petőfi Sándor hatása fedezhető fel. Magyarországon ő teremtette meg a külföldön ekkor már népszerű lírai biográfia műfaját, megosztotta a nagy nyilvánossággal magánélete eseményeit (Költemények, Cecil levelei, A szalacsi jósnő csodás élete és halála).
Francis Picabia (Francis-Marie Martinez Picabia, 1857-1953)
francia festőművész, költő. Félig francia, félig kubai családból származik. Hamar rátalált tehetségének megfelelő, a gazdag aranyifjú és a művész magatartását ötvöző útra, s ezt élete végéig nem hagyta el. Első festményei „hagyományosan szépek”, tájképei a jó öreg barbizoni stílust, portréi az akadémizmust tükrözik. 1903 és 1908 között impresszionista modorban fest. 1908-tól a modernebb művészeti irányzatok felé fordult, festményei ekkor furcsa, komor kubista képek, dekoratívabbak, mint általában a kubizmus (Aprító gép, Nő tükör előtt, Akrobata).
Szomory Dezső (Weisz Mór, 1869–1944)
író, drámaíró. 1890-ben a katonai szolgálat elől Franciaországba költözött. Ott, majd Londonban élt, közben a Magyar Hírlapban publikált. Csak 1906-ban költözött haza, 1908-ban csatlakozott a Nyugathoz. Műveinek témája általában a gyorsan polgárosodó Magyarország társadalmában felmerülő új konfliktusok megragadása. Ma már gyakran modorosnak ható írásait az intenzív zenei hatások, bizonyos romanticizmus jellemzi. Nagyszerű novellái mellett igazi sikereit a – mind a mai napig játszott – színműveivel aratta (Bella, Horeb tanár úr, Hagyd a nagypapát!).
Wilhelm Furtwängler (1886-1954)
német karmester és zeneszerző. Sokan a 20. század legnagyobb szimfonikus- és operakarmesterének tartják. Az 1930-as években Európa egyik vezető karmestere volt. A második világháború alatt is Németországban maradt. Bár sohasem volt a náci párt tagja, ennek a döntésének erkölcsi alapja halála óta folyamatosan vita tárgya. Számos muzsikus, kritikus és lemezgyűjtő a mai napig nagyra becsüli egyéni vezénylési stílusát, amit gyakran állítanak szembe a kor talán leghíresebb karmestere, Arturo Toscanini sokkal szabályosabb stílusával. ––> Furtwängler esete Brahmsszal
Fernando Pessoa (Fernando António Nogueira Pessoa, 1888–1935)
portugál költő. Tanulmányait Dél–Afrikában, Durbanban, majd a Fokvárosi Egyetemen folytatta. Angolul, görögül, németül, franciául olvasott műveket, filozófusokat és szimbolistákat. A portugál modernizmus legkiemelkedőbb egyénisége legalább nyolcvanhat álnéven és stílusban írt, valamint saját neve alatt is publikált különböző nyelveken, vélhetőleg az énkeresés sajátos formáját jelentette nála a személyiség megtöbbszörözése. Minden alteregóhoz külön életrajzot, horoszkópot és aláírást is kitalált (Ez az ősi szorongás, A kétségek könyve, Portugál tenger).
Beniamino Gigli (1890-1957)
a 20. század egyik legnagyobb olasz tenor operaénekese és színésze. 15 évesen kontraalt hangján a női főszerepet énekelte Alessandro Billi La fuga di Angelica című kisoperájában. A 20. század legkiválóbb énekesei közül, kétségkívül az ő hangja az egyik legszebbnek számít, nem csupán a híres tenorokat számba véve. Jellemzi a lágyság, egyöntetűség, kivételesen természetes harmóniaképzés, ami mindmáig kétségbevonhatatlanul megmutatkozik, számos ránk hagyott lemezfelvétele bármelyikén. Természetes adottságai mesterien keverednek a falzett mesterséges technikájával, amiben azóta is felülmúlhatatlant mutatott.
Margaret Walker (1915-1998)
amerikai írónő, költő, az afroamerikai irodalom vezéralakja. Mint irodalomprofesszor tanított 1949 és 1979 között a Jackson Állami Egyetemen. 2014-ben bekerült a Chicagói Irodalmi Hírességek Csarnokába. (Szabadulás, Népemért, Jubileum).
Szabó Ottó (1920-1998)
Jászai Mari-díjas színész. Karrierje 1943–44-ben a nagyváradi Szigligeti Színházban indult. 1948–1956 között Marosvásárhelyen, a Székely Színházban dolgozott. 1974–1976 között Debrecenben a Csokonai Színházban játszott. 1976-tól a Pannónia Szinkronstúdió tagja lett, és több filmszerepet is vállalt (Bogáncs, Az oroszlán ugrani készül, Utazás a koponyám körül).
Luzsicza Lajos (1920-2005)
festőművész, grafikus, művészeti író, emlékiratíró. 1940-1947 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1947-1950 között Tatabányán volt rajztanár, és megalakította a Tatabányai Képzőművészeti Szabadiskolát. Az 1950-es években a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályán dolgozott, majd a Budapesti Pedagógiai Főiskolán tanított. Több éven át a Műcsarnok vezetője volt (Nógrádi temető, Dunakanyar, Falu szélén).
Würtzler Arisztid (Aristid von Würtzler, 1925-1997)
magyar-amerikai hárfaművész, a New York Harp Ensemble alapító tagja. Zenéről írt cikkei többek között a Music Journalban, a Batonban és a The Instrumentalist-ban jelentek meg. 1968-ban a London College of Applied Science (USA) díszdoktori címmel tüntette ki (Bartók: Vol. I. for Solo Harp; Caprice de Concert; Kodály: Gyermektáncok).
ifj. Kemény Henrik (1925–2011)
Kossuth-díjas bábművész, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia Színház- és Előadó-művészeti Tagozatának tagja 1996-tól haláláig. 1931-ben kapta első szerepét egy családi bábelőadáson a papa Mickey egér táncjátékában csetlő-botló „másodegérként”. 1964-ben elvégeztették vele a Bábszínészképzőt. Két évtized alatt számos bábot tervezett, és visszatért a vándorbábozáshoz, egy Trabanttal kezdte el járni az országot. 1992-ben, az Állami Bábszínház kettéválásakor a Kolibri Színházhoz csatlakozott.
Bay Gyula (1926-1994)
színész, rendező, író. 1948-ban végzett az Országos Színészképzőben. 1948-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1949-1950 között a Nemzeti Színház, 1950-1951 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1951-1952 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1952-1957 között a kecskeméti Katona József Színház, 1957-1960 között a Jókai illetve Petőfi Színház tagja volt. 1960-1986 között a Madách Színház színésze volt.
Lendvay Kamilló (1928-2016)
Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, karmester. Zeneszerzői munkássága rendkívül szerteágazó, a zenei műfajok csaknem mindegyikére kiterjed, a szimfonikus művektől a kamarazenén át az operáig terjed, és figyelemre méltó fúvószenekari munkássága is. Műveit a hazai koncertpódiumokon kívül Európa és Ázsia országain kívül az Amerikai Egyesült Államokban is játsszák (A tisztességtudó utcalány, A tücsök, a hangya és a többiek; Jazz szimfónia).
Ambrus Kyri (Ambrus Margit, 1945-2021)
táncdalénekesnő, rádiós műsorvezető. Egy nyilvános hangverseny alkalmával 1961 májusában fedezte fel az Országos Rendező Iroda egyik rendezője. Ő volt Magyarország első tinisztárja, stílusa és megjelenése alapján a magyar Rita Pavone-nak kiáltották ki. A hetvenes években visszavonult a zenéléstől (Fehér házikó, Nappalok és éjszakák, Postás bácsi).
Bökönyi Laura (1955-2008)
színésznő. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 1980-ban, friss diplomásként Békéscsabán kezdte pályáját, a Békés Megyei Jókai Színházban. 1981-től a debreceni Csokonai Színház, 1983-tól a Népszínház tagja volt. 1987-től egy évadot a Mikroszkóp Színpadon töltött. 1988-tól a Békéscsabai Jókai Színház színésznője volt (Angi Vera, Jób lázadása, A titkos háború).
Balikó Tamás (1958-2014)
színész, rendező, színházigazgató. 1978–1981 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán tanult, 1997–től végezte és 2000-ben szerzett DLA (doktori) fokozatot a Színház- és Filmművészeti Egyetem első akkreditált képzésén. 2011-2012 között a Siklósi Várszínház Nonporfit Kft. ügyvezető igazgatója, azután szabadúszó színész-rendező volt (Mephisto, Üvegtigris, Kossuthkifli).
Paul Walker (1973-2013)
amerikai színész. Az 1990-es évek második felében olyan filmekben tűnt fel, mint az Ökörikrek, a Pleasantville, a Prérifarkas Blues, A csaj nem jár egyedül vagy a Koponyák. 2001-ben lett igazán ismert Vin Diesel mellett a Halálos iramban című filmben.
