Jez Butterworth: Az ígéret földje (Jeruzsálem)
a papiruszportal.hu archívumából [2012]
Szerző: keszeghy
Október 19-én lesz az utóbbi évek egyik legsikeresebb West End-darabjának magyarországi ősbemutatója a Centrál Színházban Rudolf Péter főszereplésével. A rendező Novák Eszter így fogalmaz a műről: „Az ígéret földje nagyon vidám darab, rengeteget lehet rajta nevetni, emellett irdatlanul szívfacsaró.” Egy nyugtalanító angyal áll a lehúzott függöny előtt, és nyugtalanítóan énekel, majd rögtön egy szemétdombra csöppenünk.
Kemény a nyitójelenet, az angyalos kezdés után dübörgő, majd elhalkuló zene és Kakas-hegyi szemétdomb a színen. Mindenütt üvegek, törés-zúzás nyomai, próbababa két darabban, felfordított bútorok, ketrecben tyúk – miközben az önkormányzattól kirendelt két illetékes kilakoltatást hajtana végre, de mivel a nevezett Johnny Byron nem bújik elő, egy végzést szögeznek az ajtajára, s el.
A félkómás, sánta férfi előkerül a lakókocsijából (véletlen az üvegállatos déjà vu), whiskyből, nyers tojásból és tejből egy hagyományos mosógépben reggeli (déli?) italt turmixol magának, felhajtja, majd feltesz egy bakelitet a kinti hűtőn lévő lemezjátszóra és léggitározik.
Egy kiszuperált kaszkadőr, Kakas (Rudolf Péter) kiszuperált lakókocsijával egy angol kisváros melletti hegyen fának ütközik, majd ott is ragad. Kivonul a társadalomból és egy hippitanyát rendez be, ahol folyamatos a bulizás, unatkozó fiatalkorú lányok, talajt vesztett alkeszek, kikapcsolódásra vágyó melósok, egy professzor stb. isznak, szeretnek, múlatják a kizökkenő időt. Drogoznak is attól függően, mire telik, illetve Kakas, a drogdíler mit ad nekik, speedet vagy rendes anyagot. Viccesebbnél viccesebb alakok és jelenetek váltják egymást.
Aztán a szerző apró dózisokban egyre többet mutat meg mindenből. A kisváros, a „lenn” épp az egyik legfontosabb helyi ünnepére, a vásárra készül, miközben Kakas vívja élet-halál harcát az épülő lakóparkkal, egy nap múlva ledózerolják a szemétdombját. Kakas felülről néz és sajnál le mindenkit, aki elé járul. Hol megnyerő, kedves, hol elküldi az egész bagázst melegebb éghajlatra. Műveltebb mindannyiuknál, feje élő lexikon, de ez a dombon disznók elé szórt gyöngy. Álomvilágban él, családja küldetéstudatát (különös fekete szem, vér, nem porladó hullák stb.) mantrázza mindenkinek – miközben kiderül, előző este szétverte a tévéjét, kitiltották az utolsó kocsmából is.
Ennél fontosabb, hogy egy lány is eltűnt a környéken, az előző évi május királynője. Kakasnak tönkrement a házassága. Kisfia kétszer jelenik meg, s a bőbeszédű Kakassal szemben egy szót sem szól, mindkét jelenet csúcspont. Az elsőben a volt feleség hozza a gyereket, hogy apja elvigye őt a vurstliba, de ez alól Kakas kibújik. Feszült párbeszédek zajlanak, szolid tettlegesség, majd nyugi: egy kis porszippantás, kér a feleség is, félig elcsókolt csók, s újfent veszekedés – egy le nem zárt kapcsolat, el nem varrt érzelmi szálakkal, és mindezt a fiú a lakókocsi ablakából lesi.
Kakas határokat feszeget, de ez a játék kisszerű, értelmetlen és ártalmas, a ledózerolás elkerülhetetlen. Rudolf Péternek ez a szerep igazi jutalomjáték. Lalis, sosemtévés, beugrós – mindent játszhat, az intellektuelt, a vicceset, a cinikust, a fenegyereket, az apa helyett apát, a megvertet, a rossz apát és férjet, a hippitanyavezért. Kevés manírral és nagyon sok hiteles vonással, eltérő én-ekkel, emlékezetesen oldja meg feladatát. Kakas jól megírt, létező figura, a színész pedig ezt pontosan tükrözi.
Tipikusak a mellékalakok. Alkoholista professzor (Harkányi Endre), aki az őt elhagyó feleségét keresi, unatkozó üresfejű serdülő lányok (Ágoston Katalin, Rainer-Micsinyei Nóra e. h.), egy dj-nek készülő rendes srác (Vári-Kovács Péter), egy vágóhídon dolgozó fiú (Béli Ádám), aki a napi 400 marha levágását itt piheni ki, és nem különösebben rázzák meg lelkiismereti kérdések. Jobban kidolgozott Lee (Mikola Gergő e. h.), az alkesz fiú alakja, ő utolsó napjait tölti a kisvárosban, repülőjegyet vett Ausztráliába, csak oda, s talán még nevet is vált, le akar számolni eddigi életével. Mind kétes, kilátástalan vagy megbicsaklott egzisztencia.
De Kakas ismeri a kisvárosi „rendes” embereket is. Az önkormányzati előadónő (Borbás Gabi) viselt dolgait, titkait, esendőségét éppúgy, mint a tanyára 1-2 gramm anyagért kijáró mintaférj kocsmatulajdonoséit (Széles László), aki évek óta titkon beosztottjába szerelmes. Nem minta- és mintapolgárok egymással szemben, köztük az összekötő kapocs Kakas a maga lázadásával.
Felesége (Tóth Ildikó remekül alakítja szerepét) is megveti Kakas életét, főként fiuk előmenetele miatt, de azért a kokszot és a simogatást nem utasítja vissza. A drámaíró a lányát Kakasnál kereső elkeseredett Troy Whitworth (Simon Kornél) szájába adja e lázadás summáját.
Az aggódó apa Kakas szemébe vágja: két évtizede ugyanazt csinálja, csak már egy másik generációval, nem változott a hegyen semmi, ez időutazás, húsz éve még ő dorbézolt itt, most pedig a lánya.
„A nevetés sírásba fordítása és fordítva. Az életben is ugyanez érdekel” – mondja Novák Eszter, és bármennyire röhejes is egy-egy helyzet, archetípus, mindegyik mögött ott a kisebb-nagyobb egyéni tragédia. Nem vagyunk feketék vagy fehérek, leginkább szürkék, és aki kilóg a sorból, nem biztos, hogy különb nálunk. Az pedig egyáltalán nem, hogy mi különbek vagyunk nála. Egy-két innen-onnan visszaköszönő elemet leszámítva (gyerekkel megjelenés az apánál, „cukorka” osztogatása, mint a Hairben, elvarázsolt prof stb.) a darab nálam elérte célját, megfogott, és nem elsősorban a humorával. Bevésődött az a jelenet többek közt, amelyben a halálra vert Kakas kakasos „életbölcsességekkel” látja el utoljára (hallgató) fiát. Ennyi lenne?
Dramaturg Baráthy György
Díszlet és a jelmez Zeke Edit
Zenei vezető Lázár Zsigmond