Névnapok: Vendel, Artemon, Artúr, Aurélián, Cintia, Citta, Délia, Gyoma, Hont, Irén, Iringó, Kleopátra, Saul, Szindi, Szintia, Vendelina, Vitális
Események:
1842 – Richard Wagner Rienzi (, az utolsó tribunus / Rienzi, der letzte der Tribunen, WWV 49) című ötfelvonásos operájának ősbemutatója a drezdai Hoftheaterben. Magyarországon 1874. november 24-én mutatták be a budapesti Nemzeti Színházban.
1877 – Franz Schubert 2., B-dúr szimfóniájának (D 125) ősbemutatója Londonban, a Crystal Palace Orchestra 
előadásában, Alfred Manns vezényletével. A mű második tételét 1860. december 2-án már előadták a bécsi Musikverein-ben.
1887 – Budapest székesfőváros vezetősége döntést hoz a Fővárosi Múzeum megalapításáról (helye 1899-től a városligeti Műcsarnok épülete, első kiállítása 1907-ben).
1889 – Gerhart Hauptmann irodalmi Nobel-díjas német drámaíró első darabjának, a Napkelte előtt (Vor Sonnenaufgang) című naturalista társadalmi drámájának előadása a berlini Lessingtheater-ben. A német színháztörténet egyik legnagyobb botránya volt, szókimondása egy csapásra híressé tette a huszonhét éves írót.
1934 – Richard Strauss befejezi A hallgatag asszony (Die Schweigsame Frau) című háromfelvonásos vígoperáját. Szövegét Ben Jonson angol drámaíró A szótlan asszony című komédiája nyomán Stefan Zweig osztrák író, költő írta. Ősbemutatója a drezdai Semperoperben volt 1935. június 24-én. Magyarországon 1977. október 13-án az Operaházban mutatták be, az akkor „keletnémet” drezdai Állami Opera vendégjátékaként. Magyar produkcióban 2013. október 10-én hangzott el először Anger Ferenc rendezésében, Kocsis Zoltán vezényletével, a Művészetek Palotájában.
1947 – bemutatják Robinson Jeffers amerikai költő Euripidész művéből adaptált Médea című drámáját a New York-i Random House-ban.
1955 – megjelenik J. R. R. Tolkien A király visszatér (The Return of the King), a Gyűrűk Ura harmadik és utolsó kötete a George Allen és Unwin kiadó gondozásában (London). A prózai részeket Göncz Árpád fordította, a verseket pedig Tandori Dezső.
1966 – az irodalmi Nobel-díjat közösen ítélik oda Shmuel Yosef Agnon és Nelly Sachs zsidó íróknak.
1972 – II. Erzsébet királynő John Betjeman angol költőt nevezi ki a brit nemzet költőjévé (Poet Laureate of the United 
Kingdom). Az Oxfordi Egyetem (alma matere) a 100 legkiválóbb tagjai közé sorolta (2011).
1973 – II. Erzsébet királynő felavatja a Sydney-i Operaházat. A megnyitót tűzijáték és Beethoven 9. szimfóniájának előadása követte. Az épület jellegzetes tetőszerkezete 2194 darab előregyártott betonlemezből készült, amelyek tömege egyenként akár a 15 tonnát is eléri.
1974 – izgatás vádjával őrizetbe veszik Konrád Györgyöt és Szelényi Ivánt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvük megírásáért.
1998 – Richard Pryor, a betegen is aktív amerikai komikus kapja az első Kennedy Center Mark Twain-díját (Mark Twain Prize for American Humor). A színész 2004-ben első helyen végzett a „100 legnagyobb komédiás” szavazáson.
2005 – az UNESCO konferenciája elfogadja a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezményt.
Megszületett Balassi Bálint (Balassa, 1554–1594) költő, törökverő nemes.
A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa. Ő szervezte először ciklusba szerelmes verseit, a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhető a reneszánsz ember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, művein érezhetjük az itáliai reneszánsz és főleg Petrarca hatását. A tőle fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú. Balassi egyetlen drámája, a Szép magyar komédia. Az udvari dráma szövegét egyetlen kéziratos másolat őrizte meg (Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról, A végek dicséretére, Hymnus secundus).
Megszületett Arthur Rimbaud (Jean Nicolas Arthur Rimbaud, 1854–1891) francia szimbolista költő, felfedező.
A szimbolizmus úttörőjének számít. Munkássága javarészét a Paul Verlaine-nel folytatott viszonya alatti néhány évben alkotta. Viharos kapcsolatuk 1875-ben ért végleg véget. Rimbaud életének ezután nincs irodalmi vonatkozása. 15-től 17 éves koráig kipróbálta magát az összes modern irodalmi irányzatban, de egyik sem nyerte el a tetszését. Leghíresebb versei A részeg hajó, A magánhangzók szonettje, A meghökkentek, Kóborlásaim, melyeket olyan híres költők fordítottak magyarra, mint József Attila, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, vagy a műfordításairól is ismert Kardos László irodalomtörténész. A 20. században is sokaknak szolgált példaképül. A század elején kibontakozó izmusok, melyek a tudatalatti felszabadításával, annak kifejezésével kísérleteznek, elődjüknek tekintették művészetét, az általa megkezdett utat akarták folytatni.
Meghalt Burt Lancaster (Burton Stephen Lancaster, 1913–1994) Oscar-díjas amerikai színész.
1939–1945 között, a katonaévek alatt különféle revükben lépett fel, és itt határozta el, hogy színész lesz. Első alakításában, a Hemingway-novella alapján készült Gyilkosokban Ava Gardnerrel az oldalán vált híressé. Az Oscar-díjat és a Golden Globe-díjat 1961-ben nyerte el az Elmer Gantry prédikátorának megformálásáért. Testhezálló szerepben, akrobataként kapott Ezüst Medve díjat a Trapézban Tony Curtis és Gina Lollobrigida oldalán, Velencében pedig Az alcatrazi emberben nyújtott alakítását díjazták. Pályájának tetőpontja 1940–1960 között volt. Ekkor rengeteg, a közönség emlékezetében a mai napig élő filmszerepben láthattuk, mint például Stanley Kramer Ítélet Nürnbergben című filmjében, az Újra szól a hatlövetű című westernben Kirk Douglas oldalán, vagy szicíliai hercegként Luchino Visconti filmjében, A párducban. Az 1970-es években inkább háborús- és akciófilmek szereplőjeként bukkant fel olyan filmekben, mint a Vártorony, Skorpió, Győzelem Entebbé-nél, A Cassandra-átjáró. A híres Airport sorozat nyitó darabjában a repülőtér igazgatóját játszotta.
Ezen a napon született:
Aelbert Cuyp (Aelbert Jacobsz Cuyp, 1620–1691)
holland festő a holland aranykorból, még kortársa volt Rembrandtnak. Tájképeket, állatképeket, vadászjeleneteket festett, s dordrechti előkelőségek lovas képmásait. Híres festőcsaládból származott, mestere édesapja, Jacob Gerritsz Cuyp volt. Kezdetben Jan van Goyen modorában festett, majd hamarosan kifejlődött egyéni stílusa, szélesebb színskálát kezdett használni, kivált a sárgás és ibolyaszín árnyalatait alkalmazta. Képei egyre levegősebbek és tágasabb térhatásúak lettek.
(Almási) Balogh Pál (1794-1867)
homeopátiás orvos, nyelvész, barlangkutató. Számos tudományos értekezése jelent meg a Közhasznú Esmeretek Tárában, melyet 180 cikkel gyarapított és az Ujabbkori Ismeretek Tárában is. Hátrahagyott kéziratait 50 ezer kötetből álló könyvtárával együtt megvette a magyar kormány és azokat a budapesti egyetemi könyvtárba kebelezte be. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt.
Horváth Mihály (1809-1878)
történetíró, püspök, akadémikus. 1877-től 1878-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Az 1848–49. évi események őt is elsodorták a csendes munkásság teréről, a függetlenségi nyilatkozat után vallás- és közoktatásügyi miniszterhelyettes lett. A szabadságharc leveretése után előbb Magyarországon bujdosott, majd külföldre menekítették. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A katolikus egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta. 1867 elején visszatérhetett Magyarországra, ahol köztiszteletnek örvendett. A magyar történetírás kiemelkedő alakja. Liberális, függetlenségi szellemű történeti munkáival a magyar polgári átalakulás ügyét szolgálta. Szokatlan volt még egy katolikus pap részéről a vallási kérdésekben mutatkozó pártatlansága is (Az ipar és kereskedés története Magyarországon a XVI. sz. közepéig; Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben; Polgárosodás, liberalizmus, függetlenségi harc).
Frits Thaulow (1847–1906)
norvég impresszionista festő. Az akkori norvég művészvilág egyik meghatározó alakja, aki leginkább naturalisztikus tájképfestészetéről ismert. A koppenhágai Művészeti Akadémián tanult 1870 és 1872 közt, majd 1873-tól Hans Gude iskolatársa volt a badeni Művészeti Iskolában Karlsruhéban. A legszebb képeit francia kisvárosokban készítette (Norvég téli táj, Marmortrappen, Place Marbot).
Tóth Béla (1857-1907)
újságíró, filológus, művelődéstörténész, író és műfordító. A századforduló elismert, sokoldalú publicistája volt, de jelentős munkásságot fejtett ki a magyar nyelvű proverbiumok, anekdoták, aforizmák és szállóigék összegyűjtése és filológiai feldolgozása terén is. Szépíróként novelláiban letűnt korok, különösen a török hódoltság világát elevenítette fel. Archaizálásra hajlamos szépírói modora, historizáló nyelvezete és a századfordulóról visszatekintve egzotikus történeti kulisszái miatt gyakran említik Jókai Mór és Gárdonyi Géza méltó, de kevésbé termékeny pályatársaként (Szájról-szájra: A magyarság szálló igéi; Mendemondák – A világtörténet furcsaságai; A magyar anekdotakincs).
Charles Ives (Charles Edward Ives, 1874–1945)
amerikai zeneszerző. Az egyik legismertebb amerikai modernista zeneszerző. Életében műveit sokáig nem ismerték és játszották, csak utolsó éveiben szerzett kései hírnevet. Később vált zenéje „eredeti amerikai” -vá. Ötvözte kora népszerű amerikai dallamait és az ifjúkorát meghatározó egyházi zenét az európai műzenével. Az elsők közt kezd el foglalkozni a kísérleti zene szisztematikus programjával, melyekkel előrevetítette már évtizedekkel korábban a 20. század zenei újításait. ––> Ives, Elgar és Prokofjev a Fesztiválzenekar előadásában
Barta Lajos (Krausz, 1878–1964)
Kossuth-díjas író. Drámái, elbeszélései erős szociális érzékenységről tanúskodnak, belülről fakadó expresszív drámaiságára jeles kortárs írók figyeltek fel. A Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az Írói Direktóriumnak, titkára az Írók Szakszervezetének, szerkesztette a Közoktatási Népbiztosság napilapját, a Fáklyát. Forradalom című agitációs célzatú drámáját három budapesti színház is bemutatta. 1919 őszén már börtönbe zárták, szabadulása után emigrációba vonult. 27 évi emigrációt követően 1946-ban tért haza, a kommunista rendszerre való áttérést szorgalmazta (Szerelem és más színművek, Tegnapi ország, Tragédiák a hátsó udvaron).
Lugosi Béla (Blaskó Béla Ferenc Dezső, 1882–1956)
színész, Drakula gróf, a vámpír alakjának megformálása révén vált világhírűvé és a klasszikus horrorfilmek sztárjává. Művészetének elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
Farkas István (1887-1944)
festőművész, a huszadik századi magyar és európai festészet egyik jelentős alakja, A Kísértetek háza, a Szirakuzai bolond, és más különös képek alkotója. Képeinek hangulata, sugárzása egyaránt közelíti az expresszionizmushoz és a szürrealizmushoz, és minden nagy műve – túl az irányzatokon – saját stílusát, világlátását tükrözi. Korai mestere a magyar festészet nagy alakja, Mednyánszky László volt. Párizsban telepedett le, az École de Paris művészcsoport elismert tagja volt. 1932-ben, apja halála után végleg hazatért, átvette a Singer és Wolfner Kiadó igazgatását, de festői munkásságát is folytatta. A német megszállás után zsidó származása miatt előbb magyar gyűjtőtáborba vitték, majd az auschwitzi megsemmisítő táborba került (Kávéházi jelenet, Vörös kalitka, Gyermekével játszó anya).
Jelly Roll Morton (1890-1941)
amerikai zeneszerző, zongoraművész, a dzsessztörténet egyik első klasszikusa. A 20. század elején New Orleans éjszakai életének népszerű figurája volt. A harmincas években Washingtonba költözött. 1940-től Los Angelesben élt. Nevét számos örökzöld szerzemény őrzi (Big Foot Ham, Mama Nita, Wolverine Blues).
Réthy Zoltán (1895-1977)
körzeti orvos, szakíró, az Országos Stefánia Szövetség pilisvörösvári anya- és csecsemővédelmi szervezetének megalapítója, irodalomszervező, költő. Komoly eredményeket ért el a gyermekhalandóság visszaszorításában. Küzdött az alkoholizmus, a babonaság és a kuruzslás ellen. Számos cikke és tanulmánya jelent meg orvosi folyóiratokban. Irodalmi, kulturális tevékenysége is jelentős. A harmincas években megalapította az Ányos Pál Irodalmi Társaságot. Irodalmi rendezvényeket szerveztek, könyveket adtak ki. 1938-ban jelent meg „Én így imádkozom” című verseskötete.
Berényi Ottó (1926-2015)
színész. Diplomáját a Színiakadémián szerezte 1954-ben, 1963-tól a Vidám Színpadnál, majd a későbbi Centrál Színházban játszott egészen nyugdíjazásáig. Vígjátékokban, kabarékban, paródiákban és esztrádműsorokban szerepelt, a Hacsek és Sajó párosból Sajót alakította.
Hana Hegerová (Carmen Mária Štefánia Farkašová, 1931–2021)
szlovák énekesnő, színésznő. A színművészi diploma megszerzése után a zsolnai színházhoz szerződött. 1957-ben fedezte fel Juraj Berczeler zeneszerző, 1958-ban Prágába költözött. Az 1960-as évek közepétől kezdett szólóban fellépni Mirko Dvořák zenekarával. Az 1970-es évek végén a csehszlovák hatóságok folyamatosan megnehezítették, hogy külföldön fellépjen. A koncertezést 2011-ben fejezte be.
Szuhay Balázs (1935–2001)
színművész, parodista, kabarészerző. Számait, villámtréfáit, jeleneteit többnyire maga írta, kiváló parodista volt. 1992-ben a Ludas Matyi főszerkesztője lett. Jobboldali konzervatív politikai szerepet is vállalt a rendszerváltást követő években. Néhány film- és szinkronszerepet is vállalt, többek között a Foxi Maxi sorozatban Kandúr Bandit alakította. 2014 októberében, halála után 13 évvel ügynökhírbe keverték, a hírt egyéb adat ezidáig nem támasztotta alá (Puskák és galambok, Hattyúdal, Az én rendszerváltásom).
Elfriede Jelinek (1946)
Nobel-díjas osztrák írónő. A hetvenes évektől kezdve francia, angol és amerikai szerzők műveit fordította németre. 1983-ban jelent meg A zongoratanárnő című híres regénye, amellyel széles ismertséget szerzett, és amelyből évtizedekkel később film is készült. Az 1989-ben kiadott, nagy vitákat kiváltó Kéj című művében a nyolcvanas évek feminista pornográfiai vitájával foglalkozik. 1995-ben jelent meg fő műve, A holtak gyermekei az elfojtás Ausztriájáról. A regény a náci időszak feldolgozatlanságának és bevallatlanságának felkavaróan provokatív emlékműve. 2004-ben Jelinek kapta az irodalmi Nobel-díjat, első osztrák íróként, ami még rajongóit és tisztelőit is meglepte.
Csajághy Béla (1949)
1972-ben végzett a bábszínészképző tanfolyamon, azóta az Állami Bábszínház, majd a jogutód Budapest Bábszínház művésze.
Katona János (1949-2015)
színművész, humorista. 1983-tól Nemzeti Színház és 1992-től haláláig a József Attila Színház tagja volt. Kabarékban is sokat szerepelt, emlékezetes kabarészerepei közül kiemelkedő a Markos-Nádas-Boncz trióval közösen készített Telepohár, a Televáró és a Teletelep (Szervusz Szergej; A kárókatonák még nem jöttek vissza…; Nevetni kell, ennyi az egész).
Katona Klári (1953)
EMeRTon-díjas énekesnő. Az első női előadó, akinek a magyar könnyűzene négy nagy emblematikus énekesnője – Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Harangozó Teri – után önálló nagylemeze jelent meg Magyarországon (Savanyú a csokoládé, Ne sírj, Így jó).
Lukácsi József (1954)
színész. 1982-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1988-tól a Nemzeti Színház tagja. 1989-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze. 1999 óta a Madách Színházban játszik (Mephisto, Redl ezredes, Napló szerelmeimnek).
Danny Boyle (1956)
Oscar-díjas angol színház- és filmrendező, filmproducer, a Gettómilliomos című film rendezője. Szeret digitális anyagra forgatni (Sekély sírhant, Trainspotting, A part).
Viggo Mortensen (1958)
dán származású amerikai színész. Számos nyelven beszél. Eleinte színházakban kapott szerepeket, majd filmekbe is hívták. Hamarosan jelentősebb szerepekre is felkérték, melyek lassanként ismertté tették nevét a filmszakmában. Festészettel is próbálkozott, és két verseskötetet is megjelentetett korábban írott műveiből (Daylight – Alagút a halálba, Tökéletes gyilkosság, A Gyűrűk Ura).
Snoop Dogg (Cordozar Calvin Broadus, Jr., Long Beach, 1971)
amerikai rapper, producer és színész. Ő az egyik legismertebb rapper a nyugati parton. Debütáló albuma, a Doggystyle 1993-ban jelent meg és rögtön az első helyen nyitott a Billboard 200-on és az R&B listán. Tinédzser korában gyakran került összetűzésbe a törvénnyel. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Tha Doggfather, Malice n Wonderland, BODR).
Sam Witwer (Samuel Stewart „Sam” Witwer, Glenview, Illinois, 1977)
amerikai színész, szinkronszínész. A tekintélyes „Juilliard School of Drama” iskolát látogatta egy ideig, mielőtt Los Angeles-be ment. Vendégszerepelt a CSI: A helyszínelők, a JAG – Becsületbeli ügyek, a Sötét angyal és az Angel című sorozatokban. Az igazi áttörést a Csillagközi romboló hozta el számára, amelynek az első két évadjában szerepelt. 2008-ban megkapta Davis Bloome szerepét a Smallville-ben.
Ezen a napon halt meg:
Dayka Gábor (1769–1796)
költő, pap, tanár. Csokonai Vitéz Mihály által is sokra tartott költő volt. A felvilágosodás eszméitől áthatott, szentimentális verseket alkotott. Ezekben felfedezhető az egyén és a társadalom konfliktusából eredő érzelmi feszültség, a konvenciók között vergődő költő lázadása is. Mestere volt a természet festésének, a külső természet és a belső világ összehangolásának. Mivel lírája témákban és hangulatokban szegény, nem vált a magyar irodalmi hagyomány igazán élő s ható egészévé.
Sir Richard Francis Burton (1821-1890)
angol felfedező, fordító, író, katona, orientalista, etnológus, nyelvész, költő, hipnotizőr, vívó és diplomata. A Szent Mihály és Szent György rend birtokosa, a Brit Királyi Földrajzi Társaság tagja. Ázsiai és afrikai utazásairól és felfedezőútjairól, valamint rendkívüli nyelvismeretéről és kultúraismeretéről volt nevezetes. Egy adat szerint 29 európai, ázsiai és afrikai nyelvet beszélt. Szókimondó természete és érdeklődési köre gondoskodott arról, hogy egész életében ellentmondásos személyiség legyen (Ezer éjszaka és egy éjszaka, Burton és Speke, A Káma Szútra).
Adelburg Ágost lovag (Ábranovics, 1830-1873)
zeneszerző, hegedűművész. Családi neve Ábranovics, nemesi előneve Adelburg volt, amelyet írói névként is használt. Zenei tanulmányait Bécsben folytatta. Életéről pontosabbat nem tudunk (Zrinyi. Történeti, drámai zenekép öt felvonásban; Wallenstein; Martinuzzi).
Naim Frashëri (D. Keto, 1846-1900)
albán költő, író, műfordító, újságíró, politikus, az albán nemzeti mozgalomban vezető szerepet vállaló Frashëri fivérek középső tagja. Az albánok nagy nemzeti költője („az albán Petőfi”), a nemzeti romantika korszakának legnagyobb hatású, az albánok nemzeti egységéért hazafias lírával küzdő alakja, a korszerű albán irodalmi nyelv egyik megteremtője. Életművének hatása számottevő a 20. század elejétől felnövekvő albán költőnemzedékek művészetére (A szkipetárok igaz óhaja, Versek kisiskolásoknak, A Paradicsom és a szárnyaló szó).
Rákosi Szidi (Kremsner Szidónia, 1852–1935)
színésznő, színészpedagógus. 1867-ben a Molnár György Budai Népszínházában, Dóczy Lajos Utolsó prófétájának Rachel szerepében debütált. 1868. november 29-én ugyanott Berczik Árpád Fertály mágnások című vígjátékában Emma szerepét játszotta, és ekkor már a kritika is felfigyelt rá. A Nemzeti Színházban 1870-ben volt próbafellépése, a kísérlet szerződtetéssel végződött. 1892-ben megnyitotta saját színiiskoláját. Haláláig fennálló tanodából olyan nagyságok kerültek ki, mint Jókainé Nagy Bella, Felhő Rózsi, Fedák Sári, Feleki Kamill, Komlóssy Emma, Ledofszky Gizella, Makláry Zoltán, Feledi Boriska, Somló Emma, Forrai Rózsi, Tanay Frigyes, Gyenge Anna, Lábass Juci, Gózon Gyula vagy Honthy Hanna. 1909. április 1-én a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezték ki.
Gyomlay Gyula (1861-1942)
klasszika-filológus, bizantinológus, az MTA tagja. Az ókori görög és bizánci irodalom filológiai kutatása mellett egyes klasszikus szerzők műveinek magyarra ültetésével, illetve az ókori Görögország történetével foglalkozott. Magyar nyelvészeti kutatásai keretében elsősorban mondattani és helyesírási kérdéseket tanulmányozott. Elkötelezett művelője volt a Stolze–Fenyvessy-rendszerű egyszerűsített gyorsírásnak. Operaszövegkönyvek fordításával is foglalkozott (Az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről, A tudákos helyesírásról és kiejtésről, Aischylos tragédiái és magyar tolmácsolójuk).
Török Gyula (1888-1918)
író, hírlapíró. A hírlapírást autodidakta módon tanulta meg, minden kolozsvári lapot végigjárt, majd az Ellenzéknél kötött ki. 1909 őszén a Szabadság munkatársaként Nagyváradra került, Juhász Gyulával, Bíró Lajossal, Dutka Ákossal, Nagy Endrével, Emőd Tamással, Krúdy Gyulával dolgozott együtt. Váradon ismerkedett meg Ady Endrével, itt kezdte írni első regényét. 1911-ben Budapestre költözött, a Magyar Hírlap munkatársa lett. Tehetségét élete utolsó három évében ismerték fel a kiadók, a spanyolnátha vitte el 1918-ban (A porban, A zöldköves gyűrű, Ikrek).
Sulyok Mária (1908–1987)
Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. 1929-ben kezdődött színpadi pályafutása. Néhány évvel később megkapta első filmszerepét, s bár ebben a műfajban is emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a közönséget, igazi terepe a színház volt. Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is. Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki 1952 és 1966 között tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán (A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Szeressétek Odor Emiliát!).
Adler Miklós (Cvi Adler, 1909–1965)
festőművész, grafikus. Legnagyobb sikereit grafikus munkáival érte el. Tanítóként dolgozott a debreceni szabadiskolában. Az 1960-as években kiköltözött Izraelbe (József élete; Ruth könyve; Tudd, hogy honnan jöttél…).
Anthony Quayle (1913-1989)
brit (angol) színpadi, film- és televíziós színész, színházi rendező, színházigazgató, író. 1932-ben a londoni Old Vic társulatában kezdett dolgozni, közben kijárta a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémiát, ahol 1933-ban diplomát szerzett. 1948–1956 között a Shakespeare Memorial Theatre (ma Royal Shakespeare Theatre) igazgatója volt. Az 1950-es évek elejétől komolyabb filmszerepeket kapott (Anna ezer napja, A sas leszállt, Törvényes gyilkosság).
Szergej Bondarcsuk (Szergej Fjodorovics Bondarcsuk, 1920-1994)
ukrán származású orosz és szovjet filmszínész, filmrendező, forgatókönyvíró. Filmrendezőként egy fekete-fehér háborús filmmel, a külföldön is sikerrel vetített Emberi sors-sal mutatkozott be. Rendezőként és filmszínészként is legismertebb, immár klasszikus alkotása Lev Tolsztoj regényének filmváltozata, a Háború és béke (Az ifjú gárda, Waterloo, Csendes Don).
Giacomo Rossi Stuart (1925-1994)
olasz színész. Rossi rendszeresen sportolt, gyakorlatot szerzett a lovaglás, a boksz és a vívás területén, ezen tudása pedig jól jött filmjeiben is. Az 1950-es években az Egyesült Államokba költözött és New Yorkban, egy stúdióban tanult színészetet. 1953-tól kezdett el hazájában filmezni és több mint negyven évig dolgozott színészként. Kipróbálta magát a színháztól kezdve a művészfilmeken, spagettiwesterneken, horrorokon, kémfilmeken és bűnügyi filmeken át a televíziós sorozatokig (Búcsú a fegyverektől, Ötszemélyes hadsereg, Mussolini végnapjai).
Kistétényi Melinda (1926-1999)
zeneszerző, karvezető, orgonaművész, zenepedagógus. A zeneelmélet, a szolfézs és az improvizáció kiemelkedő tudású oktatója volt. Növendékei közé tartozott többek közt Schiff András, Kocsis Zoltán, Fischer Iván, Ránki Dezső, Dráfi Kálmán, Sass Sylvia és Kincses Veronika is. Orgonistaként többször is fellépett Prágában és Budapesten, legendás rögtönző volt, hangversenyeit gyakran úgy állította össze, hogy a második rész improvizációból álljon.
Baksay Árpád (1927-2001)
színész, operaénekes (tenor), kora népszerű bonvivánjaként aratott sikereket. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operafőtanszakán diplomázott 1952-ben. 1952-től 1984-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt.
Buss Gyula (1927-2008)
színművész. 1948-1952 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1964–1985 között a Thália, 1985-től a Vidám Színpad társulatánál játszott. Népszerű hősszerelmes, majd karakter- és szinkronszínész. A hatvanas évek elején büntetőeljárás folyt ellene, amiért élete végéig kitüntetés nélkül maradt, művészi kvalitásai ellenére (A veréb is madár, Hét tonna dollár, Három kövér).
Dargay Attila (1927–2009)
Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező és képregényrajzoló, kiváló művész. Képregényei többségükben a Pajtás magazinban jelentek meg, legismertebb figurája Kajla kutya. Éveken keresztül dolgozott a Dörmögő Dömötörnek is. Humorát nemcsak a szakmai elismerések, alkotásainak népszerűsége, hanem nézettségi mutatói is visszaigazolják. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani, nevettetni. 2007-ben Budapest díszpolgárává választották (Gusztáv, Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász).
Gáll István (1931–1982)
Kossuth- és József Attila-díjas író, rendező. Első elbeszélésköteteiben munkásfiatalokról és fiatal értelmiségiekről írt, elsősorban morális kérdések foglalkoztatták. Regényeiben a Rákosi-féle diktatúra korának eseményeit és atmoszféráját jelenítette meg drámai erővel, lélektani érzékkel. A ménesgazda című regénye emberi magatartásokat mér össze, elítéli a politikai erőszakot, a türelem és a humanizmus mellett tesz hitet. Több írásából film is készült (Patkánylyuk, Csapda, Éjszakai csöngetés).
Bernard Fresson (Bernard René Pierre Fresson, 1931–2002)
francia színész. 1955 és 2002 között több, mint 170 filmben szerepelt. Kétszer jelölték César-díjra. Jogi diplomát szerzett, és sikeresen elvégezte a párizsi Kereskedelmi főiskolát. Profi sportolói pályára készült, de azután mégis Tania Balachova párizsi drámai színészképző iskolájába iratkozott be. Pályáját színpadon kezdte, 1959-ben kapta meg első jelentős filmes szerepét (Szerelmem, Hirosima; Édes hazugságok; A Vendôme tér asszonya).
Tóth-Máthé Miklós (Tóth Miklós, 1936-2019)
József Attila-díjas író, színművész. Részt vett az 1956-os forradalom miskolci eseményeiben. Saját versét olvasta fel a miskolci Petőfi-szobornál. 1957-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész tanszakára. Kilenc esztendeig vidéki és fővárosi színházakban játszott (A csokornyakkendős, Fény a redőny mögött, A Hamis Izabella).
Tárnok Zoltán (Farkasházi, 1943-2020)
író, szerkesztő. 1963–1968 között az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1975–1980 között, valamint 1983 óta, haláláig szerkesztője és olvasószerkesztője a Kortárs folyóiratnak, 1980–1983 között a Mozgó Világ rovatvezetője, majd olvasószerkesztője volt (Végjátékok, Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza, Kereszt a falon).
Szentmihályi Szabó Péter (1945-2014)
József Attila-díjas költő, író, műfordító. A gimnáziumot Pannonhalmán kezdte. 1961-ben – egy 1956-os megemlékezés miatt – az ország összes középiskolájából kizárták, 1963-ban amnesztia után a dolgozók gimnáziumában érettségizhetett. Mintegy ötven könyve jelent meg, versek, novellák, történelmi és társadalmi regények, tudományos-fantasztikus művek és tanulmányok. Tudományos-fantasztikus műveket 1973-ban kezdett írni. Számos rádió- és tévéjátékát, színdarabját adták elő, sokat fordított angol és orosz nyelvű irodalmat (Ének a civilizált emberről, Az állatok lázadása, Tomori).
Éltes Kond (1946-2020)
színész, festő. Pályája a Szegedi Nemzeti Színházban indult, énekkari tagként. 1971-től színművész. 1974-től 1996-ig a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1997-től szabadfoglalkozású művész. Festőként, tájképeivel több kiállításon szerepelt.
