Névnapok: Brigitta, Birgit, Brúnó, Celina, Cettina, Csák, Galina, Germán, Hont, Lajos, Mária, Pintyőke, Placida, Platina, Sándor, Szelina, Szendike, Tasziló, Tódor, Zelina, Zina, Zinaida, Zinajda
Események:
1674 – Pierre Corneille francia drámaíró utolsó darabjának, a Surena című tragédiának premierje a párizsi Hôtel de Bourgogne-ban.
1907 – megnyílik Budapesten az Andrássy úton a Modern Színpad, Bárdos Artúr színháztörténeti jelentőségű teátruma, 
amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal, közel három évtizeden át vezetett. 1917-ben engedélyt kapott egész estés darabok bemutatására, és felvette a Belvárosi Színház nevet.
1958 – megalapítják a Balázs Béla-díjat, a filmkészítőknek és televíziós alkotóknak adományozható legmagasabb állami szakmai kitüntetés, melyet a Minisztertanács alapított 1958-ban. A díjat a mindenkori kultúráért felelős miniszter adományozza évente, március 15-én.
1984 – August Wilson amerikai drámaíró Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Ma Rainey’s Black Bottom) című színpadi darabjának bemutatója a New York-i Cort Theatre-ben, Theresa Merritt és Charles S. Dutton főszereplésével. 2020-ban amerikai zenés filmdráma készült a műből.
Irodalmi Nobel-díjat kapott ezen a napon:
1990 – Octavio Paz mexikói költő, esszéíró.
2001 – Vidiadhar Surajprasad Naipaul karibi (trinidadi indiai) brit író.
2012 – Mo Yan kínai író.
2001 – átadják az újjáépített Mária Valéria hidat Párkány és Esztergom között.
2018 – a svéd drámai szoprán, Nina Stemme kapta a negyedik egymillió dolláros Birgit Nilsson-díjat. Birgit Nilsson (1918–2005) svéd opera-énekesnő, Richard Wagner és Richard Strauss drámai szoprán hangfekvésre írt szerepeinek erőteljes hangú előadója volt.
Meghalt Anton Bruckner (1824–1896) osztrák romantikus zeneszerző és orgonaművész, főképp nagyszabású szimfóniái 
jelentősek.
A tanítói pályára való felkészülés során összhangzattant is tanult, majd segédtanító korában zongorajátékot és generálbasszust tanult. Lényeges változás akkor történt, amikor 33 évesen a linzi dóm orgonistája lehetett. 1860-tól ő vezette itt a fiúkórust is, és ezektől az évektől kezdve ontotta a zeneműveket. Lelkesen rajongott Wagner zenéjéért, személyesen is ismeretséget kötöttek. Zenéjére nem csak Wagner, de Palestrina és a barokk egyházi zene is nagy hatással volt. Szenvedélyes szimfóniáin kívül maradandó egyházi műveket alkotott, például a Te Deum-ot, a 150. zsoltárt, és számos motettát, misét. Romantikus hangvételű zenekari műveiben népzenei elemeket is felhasznált. Önmagával szemben nagyon kritikus volt, gyakran és sokat javítgatta műveit. ––> Csajkovszkij és Bruckner világa
Megszületett François Mauriac (1885-1970) irodalmi Nobel-díjas francia író.
Közismert volt mint publicista, de jó ismeretterjesztő és kitűnő vitatkozó is volt, újságcikkeiben, vitairataiban aktív közéleti tevékenységet folytatott, a diktatúra minden formáját, így az olasz és a spanyol fasizmust, később a vietnámi és az algériai háborút is elítélte, a magyar forradalom jelentőségét is felismerte. Már fiatal korában Bordeaux-ban is megjelent néhány verse az újságokban, azonban csak 1906-ban, Párizsba való költözésekor teljesedett ki tevékenysége. Első könyve, az „Imára kulcsolt kéz” 1909-ben jelent meg. 1922-ben jelent meg „A leprásnak adott csók” című regénye, ami sikeressé tette. A második világháború alatt a megszállt Franciaországban bujkált, az ellenállási mozgalomban is részt vett. 1952-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott, élete töretlennek és sikeresnek mondható, amit egy író publicista elérhet, azt megkapta (A szerelem sivataga, Viperafészek, Csók a leprásnak).
Meghalt Jean Cocteau (Jean Maurice Eugène Clément Cocteau, 1889–1963) francia író, filmrendező, zeneszerző és grafikus.
10 évesen kezdett el írni és 16 évesen publikálták első versét. A színház szerelmese lett már egész fiatal korában, legyen az cirkusz, jégrevü vagy a Comédie-Française előadása. 1917-ben írta Parádé című balettjét. 1930-ban forgatott, A költő vére című, első szürrealista filmjében Cocteau saját múltját viszi vászonra. Alkotásai közül az 1946-os A Szép és a Szörnyeteg című a legkedveltebb. Soha nem vallotta magát filmrendezőnek, sokkal inkább költőnek. 1950-ben monumentális freskósorozatba fogott a mentoni városházán, a Villefranche-sur-Mer-i Saint Pierre-kápolnában, valamint a Milly-la-Forét-i templomban, melynek kertjében röviddel a freskók befejezése után eltemették (Orpheus, Veszedelmes Éden, A nagy mutatvány).
Meghalt Mészöly Dezső (1918-2011) Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész, dramaturg, 
egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
1942-ben a Kolozsvári Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori címet François Villon művészetéből. Emellett a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt 1940-1943 között. 1946-ban a Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdett el dolgozni, közben Párizsban irodalmi és színházi tanulmányokat folytatott. 1948-ban a Madách Színházhoz került. 1951-től három évig a Színművészeti Főiskola dramaturg szakán tanított. 1958-ban távozott a Madách Színháztól, 1963-ig szabadúszó. Ekkor lett a Magyar Televízió munkatársa, ahol 1978-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Lefordította Villon teljes életművét, jelentősek Shakespeare- és Molière-fordításai is. Fordítói munkája mellett fiatal korától rendszeresen szerzett verseket, első önálló kötete azonban csak 1975-ben jelent meg. Veretes nyelv, tömörség, több helyen gúnyos és ironikus hang jellemzi (Villon Testamentuma, Betűk rabságában, Magyar ég alatt).
Ezen a napon született:
Nemesnépi Zakál György (1761-1822)
őrségi őrnagy, kisnemes, református presbiter, közbirtokos, erdőispán és író. Az első magyar nyelvű tájmonográfia szerzője, amely az Eőrséghnek Leirása címet viseli. A könyv csak 1985-ben, megírása után százhatvanhét évvel jelent meg.
Heinrich Julius Klaproth (1783-1835)
német nyelvész, orientalista, az MTA tagja. Noha nyelvészeti-filológiai életműve nem minden vonatkozásában bizonyult maradandónak, munkásságával ösztönzőleg hatott az indoeurópai nyelvek tudományos kutatására, illetve a Kaukázus népeinek nyelvészeti, néprajzi megismerésére.
Kőhalmi Béla (1884-1970)
Kossuth-díjas könyvtártudományi szakíró. 1952-től 1956-ig az Országos Széchényi Könyvtár szaktanácsadója volt. Közreműködött az egykori egyházi könyvtárak mentésének, katalogizálásának és raktározásának megszervezésében. Élete utolsó éveiben is sokat publikált. Foglalkozott a könyvtári tájékoztatás gépesítésének és az információs rendszerek kialakulásának a problémáival (Községi könyvtárpolitika; Könyvtártudományunk feladatai; Szabó Ervin, a könyvtáros).
Csallány Dezső (1903-1977)
régész, múzeumigazgató. 1936-1944 között a szegedi Somogyi-könyvtár és a Városi Múzeum, 1954-1972 között pedig a nyíregyházai Jósa András Múzeum igazgatója. Összegezte Közép-Európa avar kori leletanyagát és megalkotta a gepida corpust (Kora avar kori sírleletek, A bizánci fémművesség emlékei, Székely rovásírásos szövegek megfejtése).
Németh Kálmán (1903–1979)
szobrászművész, faszobrász, restaurátor. 1922 és 1923 között az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakának növendékeként folytatta tanulmányait, beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára is. Művészetét a szepességi templomok faszobrai, reneszánsz oltárai és a Tátra faóriásai ihlették. Szobrászi munkásságának legjellemzőbb alkotásai a népi faragványokkal párhuzamba állítható kompozíciók: bibliai és háborús tematikát feldolgozó művek. Szinte minden művében valami csöndes tragédia rejlik, tiltakozás a rossz, a hamis, a becstelen ellen.
Arkagyij Iszaakovics Rajkin (1911-1987)
orosz színművész, rendező, konferanszié. 1935-ben szerzett képesítést a leningrádi Színművészeti Főiskolán, később pantomimszínészként kezdte pályafutását a Lenini Komszomol Színházban, ezt követően a Drámai Színház művésze lett. 1939-ben, Leningrádban megalapította az Esztrád Színházat. Pályafutása során többször járt Magyarországon, először 1961-ben. Ügyelt arra, hogy vendégszereplésein az adott ország nyelvén is előadjon. Magyarországon a „Válámi ván, dé ném áz igázi” mondattal vált legendássá.
Borsa Gedeon (1923-2022)
irodalomtörténész, bibliográfus, az irodalomtudományok doktora. 1951-től az Országos Könyvtári Központ, majd az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa. 1961-1983 között a régi magyarországi nyomtatványok bibliográfiai szerkesztőségének vezetője volt (Régi magyarországi nyomtatványok, Könyvtörténeti írások, Brassói román nyomda a 18. század első felében).
Ferdinandy György (1935-2024)
József Attila-díjas író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. A francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom. A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 1987-ben hazatért Magyarországra (Látószeműeknek, A bolondok királya, Sziget a víz alatt).
Amitábh Baccsan (1942)
indiai filmszínész, az indiai filmipar egyik legnagyobb, legnépszerűbb alakja (Vír-zára, Lakszja, Bunty aur Babli).
John Nettles (1943)
angol színész. Két híres sorozatban is főszerepet kapott: az egyik a Bergerac, amely Magyarországon még nem volt látható a televízióban, a másik a Kisvárosi gyilkosságok, amelyben Tom Barnaby főfelügyelő szerepét alakítja.
Verbőczy Antal (1948-1982)
költő. 1968-ban az Első Ének, 1971-ben A magunk kenyerén című antológiákban jelentek meg versei. 1982-ben Talán az elefánt című mesekönyvéért nívódíjat kapott. További három könyve halála után jelenhetett csak meg. Ugyancsak posztumusz kerültek be versei az 1986-ban kiadott Kalapvásár című kortárs magyar költők gyerekverseiből válogatott antológiába (Kereszt-levél a századvégre, Buksi nem válogatós, A sértődött szélkakas).
Bozsogi János (1953)
filmrendező, forgatókönyvíró, színész. 1972-től a Televíziós Filmek Osztályán dolgozott asszisztensként. 1976-tól játékfilmek és dokumentumfilmek I. asszisztenseként, illetve technikai rendezőjeként alkalmazták. Az 1980-as évek közepétől már rendezőként dolgozott. Színházi rendezőként 2017-ben mutatkozott be, az Újszínházban. A Magyar Filmakadémia tagja.
Medgyessy Pál (Medgyessy Pál György, 1954-2018)
színész. 1985 és 1990 között a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja volt. A „Szép magyar beszéd” országos verseny egyik győzteseként 1972–73-ban Kazinczy-díjat nyert. 1974–1978 között végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1980-tól 1983-ig a Békés megyei Jókai Színház művésze volt, valamint játszott a Gyulai Várszínházban is. 1985 és 1990 között a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja volt (Cigánykerék, Csínom Palkó, Csillag a máglyán).
Szőke András (1962)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr és színész, az underground filmkészítés legismertebb alakja. A kétezres évek közepére Szőke – barátjával, Badár Sándorral együtt – kitört az underground filmvilág relatív ismeretlenségéből, híresség lett: állandó szereplője lett (lettek) reklámoknak (Szőke Kapitányként), talk-showk-nak, stand-upoknak és hasonló médiaeseményeknek (Roncsfilm, Gengszterfilm, Hasutasok).
Joan Cusack (Joan Mary Cusack, 1962)
Emmy-díjas amerikai színésznő, humorista. 1985-től 1986-ig a Saturday Night Live szkeccsműsor tagja volt. Ő alakította továbbá Sheila Jackson-t a Shameless – Szégyentelenek című sorozatban.
Luke Perry (Coy Luther „Luke” Perry III, 1966-2019)
amerikai színész. Leginkább televíziós sorozatokból ismert: főszereplő a Beverly Hills 90210, a Riverdale című sorozatban Fred Andrewst játszotta. A mozivásznon a Buffy, a vámpírok réme, a 8 másodperc, Az ötödik elem és – legutolsó szerepléseként – a Volt egyszer egy Hollywood című filmekben töltött be emlékezetesebb szerepeket.
Stephen Moyer (Stephen John Emery, 1969)
angol színész. Legismertebb szerepe Bill Compton a True Blood – Inni és élni hagyni című televíziós sorozatban (Lovagok háborúja, Sade márki játékai, A tolvajok hercegnője).
Emily Deschanel (1976)
amerikai színésznő. Gyermekkorát Olaszországban, Kanadában, Franciaországban, Jugoszláviában, Angliában és Dél-Afrikában töltötte. Legismertebb szerepe Dr. Temperance Brennan a Dr. Csont című televíziós sorozatban.
Matthew Bomer (1977)
Golden Globe-díjas amerikai színész. Legismertebb szerepe Neal Caffrey A nagy svindli című sorozatból (Légcsavar, Superman elszabadul, A hét mesterlövész[2016]).
Szorcsik Viktória (1978)
színésznő, műsorvezető. Tizenhat évesen szerződött Veszprémbe, a Petőfi Színházhoz 2001-ig. 1995–1998 között megszerezte a stúdiós illetve gyakorlati színészi pályát. 2002–2004 között a Vidám Színpadon játszott. 2004–2005-ben egy évadot a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban töltött. 2005-ben a Pannon Várszínházban szerepelt, majd szabadúszó volt. 2020-tól a József Attila Színházban szerepel.
Ezen a napon halt meg:
Bernardo de Balbuena (1568-1627)
dél-amerikai költő. Az irodalmat korán felfedezte, már 17 éves korában verseket írt. Lelkipásztori illetve püspöki kötelességei mellett is talált időt arra, hogy hosszú és elegáns verseket írjon rendkívül részletes leírásokkal fűszerezve, melyek kiváló példái a barokkos érzelmi telítettségnek vagy akár túlzásnak. 1625-ben holland kalózok támadtak Puerto Ricóra, és nemcsak könyvtára, de a legtöbb kézirata is megsemmisült (Az arany korszak, Mexikó nagysága, 40 ezer vers hosszúságú eposz).
I. Rákóczi György (1593–1648)
erdélyi fejedelem, író, mecénás. Erdélyi fejedelem 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Sokat tett egyháza, a református egyház és az iskoláztatás felvirágoztatása érdekében. ––> I. Rákóczi György sárospataki ágyúöntő műhelye
Jurij Japelj (1744-1807)
szlovén költő, író, nyelvész, fordító, jezsuita, a szlovén katolikus Biblia fordítója. További művei között van egy prédikáció gyűjtemény, illetve számos szépirodalmi mű. Versei közül kevés maradt az utókorra. Megpróbált egy nyelvtant is összeállítani, de halála ebben megakadályozta.
Xavier Marmier (1809-1892)
francia író, akadémikus. Esquisses poétiques című művével lépett fel, majd beutazta 1832 és 1838 között Svájcot, Hollandiát, Németországot és Skandináviát. Nevezetesek irodalmi és kritikai munkái. Ezek közül A kisértő magyarul is megjelent.
Klebelsberg Kuno (Klebelsberg Kuno Imre Aurél Ferenc, 1875-1932)
jogász, kultúr- és tudománypolitikus, a Magyar Királyság kultuszminisztere. Közoktatás-politikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszer megteremtése, a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése, a középfokú lányoktatás reformja, a tanárképzés reformja jellemezte. Szellemi nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást (Küzdelmek könyve, Világválságban, A háború utáni kor szelleme).
Dorothea Lange (Dorothea Margaretta Nutzhorn, 1895-1965)
amerikai fotóművész. Az egyik leghíresebb amerikai fotóművész volt. Fényképei megmutatták az 1930-as évek porviharai miatt kialakult időjárási válságot és annak lesújtó következményeit, továbbá befolyásolták a dokumentumfotózás fejlődését is. Leghíresebb Hajléktalan anya címen ismertté vált felvételét egy mezőgazdasági munkásról és gyermekeiről készítette Kaliforniában 1936 márciusában egy fotósorozat részeként.
Országh Tivadar (1901-1963)
hegedűművész, zeneszerző, pedagógus. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. 1947 és 1958 között saját vonósnégyest alakított, emellett több fővárosi zenekar hangversenymestere is volt. Számos pedagógiai művet írt (Erdélyi szimfónia, A hegedűjáték és tanítása, Örök tűz).
Vargyas Lajos (1914-2007)
Széchenyi-díjas néprajz- és népzenekutató. Kodály ajánlására, feldolgozta egy ma Szlovákiában lévő kis község teljes dallamtérképét is, részletes leírással és zenei monográfiával, Áj falu zenei élete címmel. 1952-ben jelent meg A magyar vers ritmusa című könyve, s ugyanebben az évben adták közre Kodály Zoltánnal a mindmáig „Kodály-Vargyas”-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a példatárát szerkesztette. Népzenei kutatásait A magyarság népzenéje című könyvében foglalta össze.
Lőrincze Lajos (1915-1993)
nyelvész. Kutatási területét a névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés képezte. 1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. 1952-ben szerezte meg kandidátusi tudományos fokozatát, később címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1952-ben Kodály Zoltán biztatására indította meg a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő műsorát (Nyelv és élet, Édes anyanyelvünk, Emberközpontú nyelvművelés).
Molnár Géza (1923-2011)
József Attila-díjas író, újságíró. 1944-1949 között újságíró volt vidéki lapoknál. 1953-1956 között a Magyar Írószövetség titkáraként, 1969-1972 között pedig külügyi titkáraként dolgozott. 1956-1957 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1957-től öt évig az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese és a Népszava kulturális rovatvezetője volt. 1962-1965 között Párizsban, a Magyar Intézet kulturális attaséja volt. 1999-től a párizsi Európai Akadémia levelező tagja volt (A szerelmes kisinas, A magány átkozott szombatja, Szerencsés feltámadás).
Angela Lansbury (1925-2022)
Oscar-díjra jelölt brit színésznő, énekesnő, akinek munkássága elismeréséül II. Erzsébet királynő 1994-ben A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatát adományozta. Első filmszerepe az 1944-ben készült George Cukor rendezte Gázláng, amelyért Oscar-díjra jelölték. Az 1950-es években művészi tevékenységét kiterjesztette televíziós és színpadi fellépésekre (A mandzsúriai jelölt, A világ legszebb története, Halál a Níluson).
Bakcsi György (1933-2019)
irodalomtörténész, nemzetközi sakkfeladványszerző nagymester. 1964. január 1-től felelős szerkesztőként a Gondolat Könyvkiadóba dolgozott nyugdíjazásáig. dolgozott. Szívesen foglalkozott a 20. századi orosz irodalommal, a könyvekkel párhuzamosan számos tanulmánya, cikke, elő- és utószava, jegyzete jelent meg, néhány szórakoztató könyvet, krimit is írt (Dosztojevszkij világa, Gogol világa, En Passant felügyelő kalandjai).
