Október 7.

Névnapok: Amália, Amál, Bakács, Baksa, Bekény, Bekes, Garfield, Gerold, Girót, Mária, Márk, Márkus, Rodion, Szergiusz, Vendelina, Zserald

Események:
1882 – Jan Matejko lengyel festő Lwówban, a galíciai szejm ülésén a lengyel nemzetnek adományozza Porosz hódolat című festményét.
1946 – Charles Ives amerikai modernista zeneszerző 2. vonósnégyesének ősbemutatója a New York-i Columbia Egyetem McMillin Színházban.
1955 – Allen Ginsberg először olvassa fel az Üvöltés (Howl) című versét egy San Franciscó-i költészeti felolvasáson, amelyet egyszerűen „The Six Gallery reading” néven emlegetik. A Beat-mítosz egyik legfontosabb eseményét, Ginsberg a „Hat költő a Hat Galériában” néven hirdette.
1967 – Rolf Hochhuth német drámaíró, esszéista A katonák (A Soldiers: An Obituary for Genf) című politikai drámájának ősbemutatója Nyugat-Berlinben. Az író az Első Genfi Egyezmény 100. évfordulója alkalmából írta a darabot, amiben azt állítja, hogy Churchill Sztálin megnyugtatása érdekében elnézte Władysław Sikorski lengyel miniszterelnök meggyilkolását (ellenőrizetlen állítás), és kiemeli Churchill támogatását a német városok 1943-as tömeges bombázása mellett.
1982 – a New York-i Broadwayn bemutatják a Macskák (Cats) című kétfelvonásos musicalt a Winter Garden Theatre-ben. A darab közel 18 évig fut, 7 Tony- és 1 Grammy-díjat nyer. A musical T. S. Eliot angol költő Macskák könyve című versciklusából született Andrew Lloyd Webber zeneszerzőnek köszönhetően. A magyarországi ősbemutató 1983. március 25-én volt a Madách Színházban, közvetlenül a londoni bemutató után. A musical szövegét magyar nyelvre Romhányi József fordította.
1993 – az irodalmi Nobel-díjat Toni Morrison amerikai írónak ítélik oda. Regényei epikus témáiról, élettel teli párbeszédeiről és az afrikai-amerikai alakjainak gazdag és hiteles leírásairól híresek.
2010 – Mario Vargas Llosa perui író megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Indoklás: „a hatalmi struktúrák feltérképezéséért, valamint az egyén ellenállásáról, lázadásáról, kudarcáról alkotott lenyűgöző képeiért”.
2021 – zanzibári születésű író, irodalomtörténész Abdulrazak Gurnah megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Irodalmi munkássága a gyarmatosítás és a menekülti lét témáját dolgozza fel, munkáit angol nyelven írja.

Megszületett Canaletto (Giovanni Antonio da Canale, „il Torino”, 1697-1768) itáliai festő és rézkarcoló.
Nagy erénye, hogy a városlátképek, a veduták műfaját teljesen új művészi magaslatokra emelte. Minden alkotása a részletek aprólékos kidolgozásáról tanúskodik. Gondos toll- és ceruzavázlatokat készített, amelyeket gyakran jegyzetekkel látott el. Korai művei, köztük az ún. Kőművesudvar a felszín és a textúra által nyújtott látványos hatások iránti vonzalmát tanúsítják. Később azonban az alapos részletkidolgozás és a térbeli pontosság iránti igény keményebb, sematikusabb ábrázolásmódhoz vezette, sokkal erőteljesebb ecsetkezeléssel. Ennek következtében a munkásságának vége felé keletkezett műveinek stílusa mesterkéltebb és szárazabb lett (Velencei látkép, Angliai látkép, Róma: Capitolium tér).

Meghalt Edgar Allan Poe (1809–1849) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője.
A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert. Az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni, emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött (A holló, A Morgue utcai kettős gyilkosság, Az Usher-ház vége).

Megszületett Halász Judit (1942) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1964 óta a Vígszínház tagja, amely Magyarország legnagyobb prózai színháza. Lemezt készített Ikrek hava címen Radnóti Miklós verseiből, más lemezén mesét mondott, de a legnagyobb sikert azzal aratta, amellyel tulajdonképpen műfajt teremtett, magyar költők verseit énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében – gyerekeknek. A gyerekek megválasztották (Magyarországon elsőként) a lengyel gyerekek által alapított Mosolyrend Lovagjának, amelyet elsők között II. János Pál pápa és Peter Ustinov is megkapott (Álmodozások kora; Szerelmesfilm; Jó estét nyár, jó estét szerelem).

Ezen a napon született:

Müller Adolf (Schmid, 1801-1886)
magyar-osztrák zeneszerző, karmester. Dalokat, zongoraműveket komponált, majd 1825-ben átváltott a „könnyebb” műfajú zenés színpadi művekre. Népszerűsége Pestre is eljutott: 1827 és 1846 között a pest-budai német társulat is bemutatta több mint ötven színpadi darabját (Der Csikós, Die schwarze Frau, Ördög Róbert).

Magnus Brostrup Landstad (1802-1880)
norvég lelkész, zsoltárszerző és költő. A kortárs norvég köznyelvet használta az általa írt himnuszokban, jelentősen hozzájárulva a norvég nemzeti romantika szelleméhez, amely ebben az időszakban erősödött Norvégiában. Legnagyobb eredménye a Landstad-féle énektár volt. Róla nevezték el a Seljordban működő Landstad-intézetet.

Nagy Ignác (1810–1854)
író, újságíró, lapszerkesztő, költő, zenekritikus, a Kisfaludy Társaság tagja, akadémikus. Cikkei, beszélyei, költeményei, színművei a következő hírlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg (Mátrai rabló – dráma; Uracsok, arszlánnők : Budapesti életképek 1840-1848, Nagy Ignác vígjátékai).

Falk Miksa (1828-1908)
író, politikus, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Magyarországon az Ungar című lapnak magyar lapokból írt fordításokat és a Nemzeti Színház előadásairól műbírálatot. Újságírói tevékenysége ellentmondásos, hiszen egyidejűleg írt a Habsburg-uralom ellen lázító és – a hivatalos sajtóban – császárpárti cikkeket.

Károlyi Árpád (1853-1940)
történész, levéltáros, az MTA tagja. Jelentős eredményeket ért el a 16–17., valamint a 19. századi magyar és erdélyi történelemre vonatkozó bécsi levéltári források feltárásában és közreadásában. Módszeres tanulmányaiban konzervatív, pozitivista felfogással dolgozta fel a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség kora újkori, 16–17. századi történelmének több kérdését, a török- és Habsburg-ellenes küzdelmek múltját (A német birodalom nagy hadi vállalata Magyarországon 1542-ben, Bocskay szerepe a történetben, Néhány történelmi tanulmány).

Tabi László (Taub, 1910–1989)
József Attila-díjas író, újságíró, szerkesztő, humorista. Rendkívül szórakoztató kisregények, novellák írásával kezdte pályafutását, jelentős részüket álnéven közölte. 1945 után találta meg igazi műfajait: rövid, humoros írásaiban a pesti élet fonákságait villantotta fel. Humoros színdarabjai, rádiókonferanszai rendkívül népszerűek voltak (Ketten beszélnek, Fiatalság nem bolondság, Csak semmi szenzáció).

ifj. Horváth János (1911-1955)
Kossuth-díjas klasszika-filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Főleg a magyarországi latin irodalommal foglalkozott, e területen úttörő munkásságot fejtett ki (Legrégibb magyarországi latin verses emlékeink, Középkori kútfőink kritikus kérdései, Anonymus és a Kassai kódex).

Tátrai Vilmos (1912-1999)
Kossuth- és kétszeres Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, kiváló művész. Tanulmányait a MÁVAG Zeneiskolában, a Nemzeti Zenedében és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Kezdetben a Budapesti Hangversenyzenekarnál volt állásban. 1936–1937 között a Buenos Aires-i Rádiózenekar koncertmestere, 1940-ben Törökországban dolgozott, miközben 1940–1944 között a Székesfővárosi Zenekar, majd két évig a Rádiózenekar hangversenymestere volt. 1946. október 8-án lépett először közönség elé a Tátrai Vonósnégyessel. 1971-től haláláig tanított a Zeneakadémia hegedű tanszakán.

Kurucz D. István (1914-1996)
Kossuth-díjas festőművész. A korabeli paraszti világ megörökítője, az Alföld festője, a hódmezővásárhelyi iskola egyik kiemelkedő egyénisége. Az alföldi festők irányvonalát követte személyes érzékeny stílusában. Szociális érzékenysége életművének valamennyi korszakában szerepet játszott, alkotói periódusának utolsó évtizedeiben is, amikor már alkalmazta a konstruktív és absztrakt ábrázolás eszközeit is. Mind a táj-, mind a figurális ábrázolásban kitűnt tehetségével, főként tájképeket és életképeket festett (Októberi alkony, Aratás, Naplemente a Hortobágyon).

Georges Duby (1919-1996)
francia történész. Az egyik legnagyobb hatású középkortörténész, az Annales-iskola tagja. Több állam tudományos akadémiája is soraiba fogadta, 1986-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A mentalitások vizsgálata vezette Dubyt a középkori művészet társadalom- és gondolkodástörténeti elemzéséhez, aminek eredménye a Katedrálisok korának megszületése volt (A katedrálisok kora, A történelem írása, A nő a középkorban).

Wagner Nándor (1922-1997)
szobrász, festőművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot és festészetet tanult. Az ’56-os forradalom leverése után elhagyta az országot, itthon maradt műveit barátai, tanítványai a székesfehérvári István Király Múzeum raktárába menekítették (A filozófiai kert szoborcsoport – Budapest; Földanya – Sapporo; Fény és árnyék – Oskarshamn).

Polcz Alaine (1922-2007)
pszichológus, író, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője. 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, illetve külön szobát a szülők számára. 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt (Gyermek a halál kapujában, Együtt az eltávozottal, Álomnapló).

Csengery Judit (1929-2011)
színésznő, előadóművész. Előadóművészként és műsorvezetőként is gyakran szerepelt versműsorokban bel- és külföldön egyaránt. Népszerű hangjátéksorozata volt a rádióban az Egy órában egy élet című műsor, melyet később könyv alakban is kiadtak.

Fekete András (1930-2013)
színész. 1956-ban végezte el a Színház-és Filmművészeti Főiskolát. 1957-59-ben a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 1959-től 1982-ig pedig a Pécsi Nemzeti Színház ügyelője és művésze volt. 1982-től nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig ismét a szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott. Elsősorban az ügyelői munkakört töltötte be, de kisebb szerepeket is sikerrel alakított. Gyakran játszott televíziós és mozifilmekben (Amerikai anzix, Sose halunk meg, Rózsadomb).

Berek Kati (1930-2017)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Alapító tagja volt a 25. Színháznak, ahol 1974-ig dolgozott. A Nemzeti Színház vezető színésznőjeként – sokoldalú jellemábrázoló képességét jól kamatoztatva – mind a hősnői, mind pedig a karakterszerepeket hitelesen formálta meg. Kiváló versmondó, avatott József Attila-előadó volt (Feldobott kő; Kilenc hónap; István, a király).

Hetényi Varga Károly (1932-2002)
író, fordító, tanár, a nyilas és kommunista rezsimek alatti egyházi ellenállás feltárásának szimbolikus alakja. Anyagi gondokkal, betegséggel, rendőri zaklatással küszködött, az elismerés munkájáért élete alkonyán érkezett. Munkájához a magyar egyháztól sem kapott anyagi vagy erkölcsi támogatást. Az egyházi ellenállás atmoszférájában született írásai 1968-tól jelentek meg, kezdetben az Új Emberben és a Vigiliában. Gyűjtése – 17 iratfolyóméternyi, óriási anyag – a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor Egyháztörténeti Intézetébe került. Több száz magnófelvétel és rengeteg fényképnegatív tartozik hozzá.

Gerő András (1952–2023)
Széchenyi-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének professor emeritusa. Alapításától 2020-ig a Közép-európai Egyetem egyetemi tanára. Haláláig több mint 70 könyve jelent meg, közülük számos angolszász, illetve német nyelvterületen.

Yo-Yo Ma (1955)
kínai-francia csellóművész. A kritikusok „valódi mindenevőnek” nevezik, és tényleg sokkal eklektikusabb repertoárral rendelkezik, mint egy klasszikus csellista. Lemezre vett és játszott barokk darabokat korabeli hangszereken, amerikai bluegrass zenét, tradicionális kínai dallamokat, argentin tangót, brazil zenét, a Tigris és sárkány filmzenéjét és Philip Glass minimalista zenéjét.

Molnár Ildikó (1957)
színésznő. Színészi diplomáját 1982-ben szerezte meg, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját Kecskeméten, a Katona József Színházban kezdte. 1984-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1985-től a Népszínház társulatának volt tagja. 1986-tól szabad foglalkozású színművésznő, rendezéssel, dramatizálással is foglalkozik (Viadukt, Te rongyos élet, A vörös grófnő).

Toni Braxton (Toni Michelle Braxton, 1967)
többszörös Grammy-díjas amerikai énekesnő, dalszerző, színésznő. Jellegzetes mély kontraalt hangjáról ismert. Hat Grammy-díjat kapott és világszerte több mint negyvenmillió albuma kelt el. Két Broadway-produkcióban is fellépett: 1998-ban a Szépség és a Szörnyetegben Belle szerepében (ő volt eddig az egyetlen színes bőrű Belle) és 2003-ban az Aida címszerepében.

Köles Ferenc (1975)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. Alapító tagja volt a Janus Egyetemi Színpadnak 1996-ban. 2000-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja.

Ezen a napon halt meg:

Andrea del Verrocchio (Andrea di Michele di Francesco de’ Cioni, 1435–1488)
firenzei szobrász, ötvös és festő. A reneszánsz szülőhazájában élt, amely a XV. században fénykorát élte. A szobrászat területén Lorenzo Medici korában Verrocchio a legnevesebb mester volt, egyben kiváló ötvös, festő és elméleti tudós. Műhelye Firenze leghíresebb művészeti iskolája volt.

Karacs Teréz (1808-1892)
pedagógus, író, a nőnevelés egyik úttörője. Első írása, egy találós kérdés, 1823-ban jelent meg a Hasznos mulatságok című lapban, első novellája 1833-ban jelent meg. Édesapja halála után házvezetőnői állást vállalt. Ebben az időben egyre kevesebbet ír, és inkább tudományos mint szépirodalmi munkái jelennek meg. Egyik ilyen írása az Életképek című lapban jelent meg és a nőnevelés kérdésével foglalkozott. Az írással nagy feltűnést keltett és egyszerre több helyre is hívták nevelőnőnek. Az 1840-es évek közepétől tartott fenn barátságot Leövey Klárával, aki bemutatta Teleki Blankának.

Rékai Nándor (Riedl, 1870-1943)
zeneszerző, karmester. Első nyilvános fellépése 1880 körül volt. Harmincéves korában lépett zeneszerzőként a nyilvánosság elő Erdőben című zenekari szvitjével. 1903-ban írta Koncert-nyitányát (Kuruc nyitány), majd két évvel később egy magyar dallamra írt zenekari variációival aratott sikert. Első operáját, A nagyidai cigányokat, 1906-ban mutatták be a budapesti Operaházban.

Bér Dezső (Behr, 1875-1924)
festő, grafikus, karikaturista, plakáttervező. Kőnyomatos plakátjai méltón képviselik a 20. század elejének magyar társadalmi, gazdasági sokszínűségét, rajzai, karikatúrái pedig hűen mutatják be a kor politikai- és társadalmi viszonyait. Karikatúráiban nem a felszínes hasonlóság adta olcsó viccelődést képviseli, hanem gyakran választotta témájául és élcelődött azokon a groteszk helyzeteken, amelyet a kor társadalma, politikai közélete megkerült. Szókimondó, mély emberi érzésekből fakadó rajzai napok alatt elhíresültek.

Fülep Lajos (1885–1970)
Kossuth-díjas művészetfilozófus, művészettörténész, akadémikus. Publicisztikákat, színházi és egyéb művészeti kritikákat jelentett, melyekkel hírnevet szerzett magának. Munkásságának elején művészetfilozófiai tekintetben az emlékezés platonikus kategóriáját állította középpontba. Tanulmányutat tett Párizsban, majd 1907-től állami ösztöndíjjal Firenzében tanult. Felfogása szerint az egyetemes kultúrába egy nép csak nemzeti kultúrája, művészete útján illeszkedhet be.

Pécsi József (Goldberger, 1889-1956)
fotóművész, fényképészeti szakíró, szaktanár. Az avantgárd csoportnak aktív tagja volt, megalapította és formálta ezt a stílusirányzatot. 20-30-as évekre nagymenő, híres portréfotós-, meghatározó személyisége lett a közéletnek. Festőies, lágy rajzú képek, nemeseljárások, lágy kontúrok jellemezték képeit.

Komáromi János (Komár, 1890–1937)
író, újságíró. Több tucat elbeszélés és regény szerzője. A két világháború közötti magyar irodalom meghatározó alakja volt. Hazaszeretete, kötődése a szülőföldhöz és a sárospataki alma materhez, könyveinek ízes magyar nyelvezete, méltán tette oly népszerűvé. Nem a korai halála miatt merült már-már feledésbe, hanem mert a műveiben megfogalmazott szülőföld utáni vágyódás 1945 után nemkívánatosnak minősült (Mit búsulsz kenyeres, Ordasok, Régi ház az országutnál).

Hatvany Lili (1890-1968)
írónő. A Színházi Élet kritikusaként működött az 1920-as években. Az 1930-as évek végén Amerikába ment. New Yorkban telepedett le. Többnyire a gazdagok életének ábrázolója, s bár hősei túlnyomóan a nemzetközi élet figurái, történeteikben mégis a budapesti élet elevenedik meg. Témái, munkái merész hangvételűek, s igen népszerűek voltak (Noé bárkája, A csodálatos nagymama, Egy jósnő és két áldozat).

Fodor József (1898–1973)
Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit Az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra (Lihegő erdők, A történelem sodrában, Élet jóízei).

Cyril Cusack (1910-1993)
dél-afrikai születésű ír színpadi, film- és televíziós karakterszínész. Több, mint hat évtizedes pályája során számos műfajban szerepelt, az ír színjátszás legjelentősebb személyiségei közé sorolják. Ismertebb filmes szerepei: Beatty tűzőrszázados a 451 Fahrenheit című sci-fiben, Gozzi fegyverkészítő A Sakál napja című politikai krimiben és Mr. Charrington az 1984 című politikai disztópiában.

Ferdinandy Mihály (Hidasnémeti Ferdinandy Mihály Béla Mária, 1912–1993)
író, történész, egyetemi lektor. Ferdinandy Mihály Füzetei címen, a szerző által írt és szerkesztett valamint kiadott füzetsorozatban a magyar nyelvű tanulmányokon és cikkeken kívül olykor német és spanyol nyelvű írások is megjelentek (Mi magyarok, Góg és Magóg, A magyar honfoglalás mítoszai).

Sőtér István (1913–1988)
Kossuth- és József Attila-díjas író, irodalomtörténész, akadémikus. Tudományos munkái mellett az 1974-ben indított Literatura című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként is működött, 1960–1969 között a Magyar PEN Club elnöke. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949–1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta (Bűnbeesés, A magyar irodalom története, Világos után).

Bandi Dezső (1919–2005)
iparművész, művészeti író, népművelő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot. Első jelentősebb művei a helybeli ácsokkal közösen faragott és felállított abásfalvi és ravai háborús emlékművek. Önálló iparművészeti munkái a népi motívumkincsre alapozó kerámiák és szőnyegek. 2004-ig foglalkozott fiatal fafaragó mesterjelöltekkel és keramikusokkal.

Rajna Mária (1919-2008)
Aase-díjas színésznő. Színésznőként 1948-ban végzett a Filmművészeti Iskolában. 1948-tól az Úttörő Színház, 1950-től a Honvéd Színház illetve a Magyar Néphadsereg Színháza szerződtette. 1952 és 1955 között a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. 1957-től két évadot a győri Kisfaludy Színházban töltött. 1959-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1962-től a Tarka Színpad művésze volt. 1970-től nyugdíjba vonulásáig az Állami Déryné Színház művésze volt (A csillagszemű, Roncsfilm, Hamvadó cigarettavég).

Mario Lanza (Alfred Arnold Cocozza, 1921-1959)
világhírű olasz származású, amerikai opera- és dalénekes (tenor), filmszínész. 1949-ben első zenés filmje az Az az éjféli csók Il bacio di mezzanotte, amelyben zongoraszállítót alakít. A forgatás után Lanza régi álma vált valóra: operát énekelni: Pinkertont játszhatta a Pillangókisasszonyban, Puccini, remekművében, Tomiko Kanazawa szopránnal karöltve, két utolérhetetlen előadásban, a kritika osztatlan elismerésétől kísérve. Népszerűsége és munkái nyomása alatt nem volt alkalma más operákban szerepelni, amit a műbírálók a bel canto nagy veszteségének tartanak (A nagy Caruso, Szerenád, Róma hét dombja).

Vasvári Anna (1923-1990)
Munkácsy-díjas grafikusművész, illusztrátor, karikaturista. Az Iparrajziskolában tanult, pályáját divattervezőként kezdte. A „női dolgokat” karikírozta, ebből a témakörből önálló könyvei is jelentek meg. Rajzai 1947-től jelentek meg a Ludas Matyi című szatirikus lapban.

Bokor Péter (1924-2014)
filmrendező, író, történész. 1963-tól a Magyar Televízió munkatársa volt, 1972–1986 között rendező volt a Mafilm státuszában, 1986-ban nyugdíjba vonult. 1988-ban Hanák Gáborral megalapította az Országos Széchényi Könyvtár videótárát (Boszorkánykonyha, Halálkanyar, Edzés verseny nélkül).

Pintér Tamás (Pintér József, 1930-2017)
író, újságíró, számos novellát, két regényt, több rádió- és tévéjátékot, valamint egy meseregényt és két színdarabot írt. Írásainak visszatérő témája az elidegenedés, a házasságok felbomlása, a kiüresedő kapcsolatok, a hatalom birtokosainak kisszerűsége és alattomossága (A megváltás elmarad, A csendárus, Fagyosszentek ideje).

Fodor Géza (1943–2008)
Erkel Ferenc-díjas zeneesztéta, kritikus, dramaturg. Kutatási területe a színház- és drámaesztétika volt. Több értékes kortárs magyar dráma színpadra segítését, dramaturgiai gondozását végezte el. Éveken keresztül az Élet és Irodalom zenekritikusa volt. 1989-ben a Holmi című folyóirat alapítói között volt, később is szerkesztette a lapot. 1992-1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színháztörténetet, dráma- és operaelemzést oktatott (Zene és dráma, Petri György költészete, A Mozart-opera világképe).

Patrice Chéreau (1944-2013)
francia színész, filmrendező. Nemcsak filmeket, hanem színdarabokat és operákat is rendezett. Valójában a színház volt az igazi terepe, számos nagy visszhangot kiváltott előadás fűződik a nevéhez. 1974-ben mutatkozott be filmrendezőként Az orchidea húsa című alkotásával (Intimitás, Margó királyné, Az orchidea húsa).

Császár Gyöngyi (1956-2014)
színésznő. 1986-ban került a szolnoki Szigligeti Színházhoz, ahol a társulat örökös tagja volt. Főként karakterszerepekben és drámai hősnőként láthatta a közönség (Csontváry, Régimódi történet, Megdönteni Hajnal Tímeát).

Tóth Loon (1969– 2018)
színművész, rendező. A Vajdaságban született, Topolyán. Különleges keresztnevét egy regényhős után kapta. Diplomáját az újvidéki Színművészeti Akadémián szerezte. 1991-1997 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1997-1998 között a Pinceszínházban és a Nemzeti Színházban szerepelt. 1998-tól haláláig a veszprémi Petőfi Színház színésze volt, ahol rendezett is.