Henry Purcell (1659, [?] London – 1695. november 21., [?] London)

Az angol barokk fénykorának legsokoldalúbb mestere…

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Bogár Edit

Angol zeneszerző, a barokk mesterek egyik legismertebbje. Születésének pontos ideje és helye nem tisztázott, valószínűleg Londonban született, 1659 nyarán vagy őszén; testvére, Daniel szintén muzsikus volt, orgonista és zeneszerző; apjuk valószínűleg Thomas Purcell udvari muzsikus volt. Az idősebb Henry Purcell pedig feltehetőleg szerzőnk nagybátyja.

Purcell már gyermekkorában kitűnt zenei tehetségével: a Chapel Royal kórusának tagja volt, így 1677-ben már ismert személyiségként kapta meg az udvari Composer for the Violins (hegedűdarabok szerzője) címet. 1682-ben a Chapel Royal egyik orgonistájává, 1683-ban pedig a királyi hangszerek gondnokává nevezték ki.
Az angol barokk fénykorának legsokoldalúbb mestere, ötletgazdagsága kora Angliájában utolérhetetlen volt. Kompozíciós technikája kiemelte a hozzá hasonlóan konzervatív beállítottságú többi zeneszerző közül. Korai műveiben jól megfigyelhetők a XVI-XVII. századi polifon stílus elemei, legfőbb jellemzői, s még a saját bevallása szerint olasz stílusban írt 12 szonáta is a régebbi korok műfaji jellegzetességeit viselik magukon. Ugyanakkor ez a konzervatív ízlés Purcell harmóniai ötletessége és ellenpontra épülő kompozíciós szerkesztésmódja révén mégis a kor legkiemelkedőbb, s napjainkban talán egyedül ismert angol zeneszerzőjévé avatták. Későbbi, egyéni hangvételű művei összhangzattanilag egyszerűbbek, ám szólam- és dallamvezetésük önálló sajátosságokkal telt meg.
Talán legismertebb műve a Dido és Aeneasc. opera, melyet N. Tate szövegkönyvére írt, s 1689-ben Londonban mutattak be egy leányiskolában Chelsea-ben. Írt több ún. semi- vagy quasioperát avagy masque-ot, azaz olyan operákat, melyekben nagyobb terjedelmű prózai párbeszédek találhatók, illetve kísérőzenét olyan (többnyire jelentős angol drámaírók által írt) színművekhez, melyekben a zenének jelentős szerepe van. Ilyenek pl. az Edmund Spenser nyomán írt The Fairy Queen (A tündérkirálynő),a John Dryden Arthur királyvagy Shakespeare A viharc. drámája alapján írt művei.

Hangszeres kompozíciói közül a legjelentősebbek a csembaló- és orgonadarabok, bár tisztjéből adódóan számos vonós hangszerre írt műve is fennmaradt.
„Szakértője” volt az udvari ünnepségekre több kórusműveknek: írt ilyet mind II. Károlynak, mind II. Jakabnak, ez utóbbinak már trónörökös korában is. Purcell írta II. Jakab koronázási anthemjét is 1685-ben. Ódáit általában különleges alkalmakra komponálta. Négy Cecília-ódájakórusra íródott zenekari kísérettel, anthemjei (nem liturgikus egyházi kórusmű) közül 24 zenekarral, 43 orgonával és egy harsonákkal. Kantátái egy vagy több szólóhangra íródtak, obligát hangszerekkel (a kottában is pontosan kiírt kísérettel). 16 éves korától kezdve írt ezenkívül dalokat, összesen több mint százat, melyek egy része gyűjteményes kiadásban jelent meg Londonban, két kötetben Orpheus Britannicuscímen 1698-1702 között.
Kései utódja, Benjamin Britten, aki a brit zeneszerzők közül talán a legismertebb, de mindenképpen a legjátszottabb, Purcell előtt tisztelegve írta The Young Person’s Guide to the Orchestra – Variációk és fúga egy H. Purcell-témárac. zenekari művét (melyet eredetileg narrátorszöveg egészít ki), és átdolgozta a Dido és Aeneast, valamint a Fairy Queentis..