Névnapok: Lajos, Patrícia, Délibáb, Elemér, Elmira, József, Marinetta, Tamás, Tomázia, Tomazina
Események:
1814 – miután a brit haderő legyőzte az amerikaikat Bladensburgnál, a George Cockburn parancsnoksága alatt álló britek – megtorlásul az amerikai csapatok által Kanadában elkövetett pusztításokért, felgyújtottak számos kormányzati épületet Washingtonban, köztük a 3000 kötetet tartalmazó Kongresszusi Könyvtárat. A gyűjtemény jelenleg több mint 173 millió tételt számol.
1819 – megnyílik a Párizsi Szalon, amin Théodore Géricault A Medúza tutaja című festményével szenzációt kelt, ugyanakkor politikai vitákat váltott ki a tragédia a történet mögötti 1816-os esemény miatt.
1914 – a német csapatok a megszállt Belgiumban megkezdik Louvain kifosztását (Sack of Louvain). 248 civilt mészárolnak le brutálisan, 1500-at deportálnak Németországba (Munster), emellett felgyújtották a Leuveni Katolikus Egyetemet, melynek következtében annak könyvtára és gyűjteménye megsemmisült.
1970 – Elton John először lép fel az Egyesült Államokban a Los Angeles-i West Hollywoodban található Troubadorban.
1986 – a Warner Bros. Records kiadja Paul Simon hetedik szólóalbumát, a Graceland-et, amely a pop, az afrikai, a zydeco és a rockzene keveréke. Az album 1987-ben elnyeri az év albumának járó Grammy-díjat, és több mint 16 millió példányban kel el.
1988 – hatalmas tűz pusztít Lisszabon Chiado történelmi negyedében. Több XVIII. századi Pombaline (Marquês de Pombal, hadügy- és külügyminiszter által tervezett) épület pusztult el, melyeket később helyreállítottak.
2006 – tűz üt ki a szentpétervári Szentháromság székesegyházban. A Vaszilij Sztaszov által tervezett XIX. századi műemlék épület kupolája beomlik.
2017 – Sir Terry Pratchett angol író befejezetlen műveinek megsemmisítése. Korábbi asszisztense, Rob Wilkins teljesítette ezt a kívánságát, megszervezve a szerző merevlemezének összetörését egy gőzhenger alatt a Great Dorset Steam Fair-on.
Megszületett Johann Gottfried von Herder (1744–1803) német költő, műfordító, filozófus.
A német irodalmi és társadalmi élet 18. században végbement nagy átalakulásában jelentős szerepe volt. Irodalmi tevékenysége a Sturm und Drang és az ún. weimari klasszicizmus meghatározó egyéniségévé tette és Christoph Martin Wieland, Johann Wolfgang von Goethe, valamint Friedrich Schiller társaságában a német klasszicista irodalom legfontosabb alakjai közé tartozik. Ellentmondásos, rejtélyes teljesítményében ingadozóbb volt mint nagy kortársai, de sokoldalúbb és gazdagabb szellemiségű is, mint azok. Saját etikai pátoszát hangulatokkal, érzésekkel egybeszőve egyedülálló remekeket alkotott, és műfordítóként lehetővé tették számára az idegen költői szellemiség németre való átültetését (Luther kis katekhizmusának magyarázatja, Cid-románczai, Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások).
Megszületett Leonard Bernstein (1908–1990) amerikai zeneszerző, karmester, zongoraművész.
Korának igazi sztárkarmestere volt, több világ körüli turnét tett zenekarával, bevezette a nyilvános főpróbákat, illetve bevezette azt a szokást, hogy a hangversenyek előtt bevezető előadásokat tart. Zenei tanulmányait Bostonban kezdte, majd a Harvardon folytatta. Az 1940-es évek elején alkalmi munkákból élt, majd 1943-ban a New York-i Filharmonikusok asszisztens karmestere lett. Még az év novemberében a megbetegedett Bruno Waltert helyettesítette a zenekar egyik koncertjén. A próbák nélkül vezényelt este meghozta számára az igazi hírnevet. Ettől kezdve karrierje elkezdett felfelé ívelni. Élete utolsó húsz évében sokat koncertezett a világ körül. A hetvenes években egyetemi előadásokat tartott a Harvardon, karmesterkurzust vezetett Bécsben, és megírta legtöbbet vitatott Mise című művét (West Side Story, Chichesteri zsoltárok, Három tánc A városban című musicalhez). ––> Bernstein Gershwinnel, Gershwin Bernsteinnel
Meghalt Fejes Endre (1923-2015) Kossuth- és József Attila-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
1955-ben kezdett publikálni. Elsősorban a budapesti munkáséletet ábrázolta nagy emberismerettel. Első kötete, A hazudós 1958-ban jelent meg. A tudatos élet és az ösztönös vegetálás különös ellentétére hívja fel a figyelmet. Az 1962-ben megjelent Rozsdatemető című regénye óriási sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Rövid idő alatt több mint 30 nyelvre fordították le. Mindenekelőtt külvárosi és kispolgári hőseinek sorsát akarta vizsgálni és értelmezni, műve így „oknyomozó krónika” lett. Nagy sikerű televíziós filmek és színpadi előadások születtek műveiből (Vidám cimborák, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Vonó Ignác).
Megszületett Sir Sean Connery (1930-2020) Oscar-díjas skót színész.
Az alacsony költségvetésű brit film, a Dr. No (James Bond) elindította a filmtörténet egyik leghosszabb sorozatát, amivel üstökösként felívelő színészi pályafutása elkezdődött. Fiatalon minden szabadidejét a könyvtárakban és a színházak környékén töltötte, és egyre jelentősebb szerepekben tűnt fel. Az 1950-es évek közepén kapta első televíziós szerepeit, majd az MGM-mel írt alá szerződést. Idősödvén egyre több karakterszerepet kapott, melyekben szintén otthon érezte magát. Azonban nem kerülték el a főszerepek sem, hiszen a kilencvenes évek elején nagy sikerű filmekben játszhatott. A szikla című filmje után bejelentette, hogy A szövetség című film forgatása végeztével visszavonul a filmipartól, és attól kezdve családjának fog élni. II. Erzsébet brit királynő 2000-ben lovaggá ütötte (Aki legyőzte Al Caponét, A rózsa neve, Vadászat a Vörös Októberre).
Ezen a napon született:
Gyöngyösi István (1629-1704)
költő, alispán, országgyűlési követ. Költészetét leginkább Ovidius tanulmányozása befolyásolta, Kovásznai Sándor egyenesen magyar Ovidiusnak nevezi (Márſal Tárſolkodó Muranyi Venvs, Porábúl meg-éledett Phoenix…, Igaz barátságnak és szives szeretetnek tüköre).
Vitkovics Mihály (Vitkovits, 1778–1829)
magyarországi szerb költő, műfordító, író, nyelvújító. Költeményei jelentek meg az Erdélyi Múzeumban és az Athenaeumban, cikkei a Tudományos Gyűjteményben (Örömversek azon gyászos hír után…, Magyar dal, Egy magyar nemes felkelőnek bútsú dala az ő mátkájátul).
Ludwig Pfau (1821-1894)
német költő, író, újságíró, forradalmár. 1839 – 1840-ben Párizsban képzőművészetet és irodalmat, majd Tübingenben filozófiát tanult. 1847-ben Stuttgartban megindította az első német képes élclapot. A stuttgarti csonka parlament bukása után külföldre menekült. Előbb Svájcban, majd Párizsban, Brüsszelben, Antwerpenben és Londonban tartózkodott és csak az amnesztia után, 1863-ban tért vissza Stuttgartba, ahol hosszabb ideig szerkesztette a Beobachter című demokratikus lapot.
Charles Wiener (1851-1913)
osztrák-francia földrajzi felfedező, nyelvész, leírásai nyomán fedezték fel Machu Picchut. Nem csak földrajzi leírásokkal foglalkozott. Írt Ecuador politikájáról; egy Ignacio de Veintemilla nevű diktátor és az egyház viszonyáról; a kereskedelemről; a Galápagos-szigetek gazdasági és politikai fontosságáról; az Ecuador és Franciaország közötti kommunikációról (Az uj világ – Kalandozások Amerika művelt és vad vidékein).
Ivanóczy Ferenc (1857-1913)
író, szlovén politikai vezető, Muraszombat esperese. A szlovén kisebbség máig legnagyobb hatású politikai és kulturális vezetője, többek között az autonómia-törekvések fő alakja. Munkái részben vallásos, részben politikai célzatú írások. Magyar nyelvű cikkeket is szerkesztett a Szombathelyi lapok-ba 1877-től. Ezekben a cikkben a vendvidéki lakosság mindennapi életét és helyzetét ábrázolta, illetve elemezte, s rövid történelmi értekezéseket is megjelentek a cikkekben.
Robert Stolz (1880-1975)
osztrák zeneszerző, dalszerző, karmester. Grazban, Berlinben és Bécsben tanult zenét. 1896-ban fejezte be zenei tanulmányait. 1897-ben a Grazi Városi Színház operakorrepetitora lett, majd karmester Mariborban és 1902-ben a Salzburgi Városi Színházban. 1926-tól ismét Bécsben élt. Miután a nemzetiszocialisták 1933-ban hatalomra kerültek, titokban több zsidót és politikailag üldözött személyt szállított Ausztriába limuzinjába rejtve. Több mint 60 operettet és számos filmzenét, slágert írt és a bécsi operett utolsó mesterének tartják. Műveiből sok darab ismert és szeretett a mai napig. (Szerencsetánc, A kis grizett, Wiener Café).
Ivan Meštrović (1883–1962)
horvát szobrászművész, építész, a szimbolista-impresszionista kezdetek után a szecesszió kedvező talajt jelentett számára a népi-nemzeti eszmény kiteljesedéséhez, tartalmi, formai szempontból és bizonyos mértékig a bizánci hagyománnyal való kapcsolatát is ez indokolja (A koszovói lány – Belgrád; Anyai gond – Budapest; Asszony a tengernél – Split).
Marschalkó Rózsi (1887-1967)
opera-énekesnő (mezzoszoprán). Hangversenyénekesként indult pályája 1907-ben. Színpadon 1910-ben debütált az Operaházban. A következő évben lett a társulat tagja, egészen 1929-ig. Külföldi szereplései is voltak, a színpadtól való visszavonulása után a Nemzeti Zenede énektanára lett.
Mel Ferrer (1917-2008)
amerikai színész, rendező, producer (Háború és béke, A leghosszabb nap, A Római Birodalom bukása).
Giacomo Rossi Stuart (1925-1994)
olasz színész. Rossi rendszeresen sportolt, gyakorlatot szerzett a lovaglás, a boksz és a vívás területén, ezen tudása pedig jól jött filmjeiben is. Az 1950-es években az Egyesült Államokba költözött és New Yorkban, egy stúdióban tanult színészetet. 1953-tól kezdett el hazájában filmezni és több mint negyven évig dolgozott színészként. Kipróbálta magát a színháztól kezdve a művészfilmeken, spagettiwesterneken, horrorokon, kémfilmeken és bűnügyi filmeken át a televíziós sorozatokig (Búcsú a fegyverektől, Ötszemélyes hadsereg, Mussolini végnapjai).
Csorba András (1927-1987)
erdélyi magyar színész, főiskolai tanár, színházigazgató, filmszínész, Az aranyember című filmben Tímár Mihály szerepét alakította. 1952-ben végzett Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. 1954-től tanított a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, 1981 és 1987 között pedig az intézet rektora volt. 1970-től 1973-ig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója volt.
Sós György (1927-1993)
író, dramaturg. 1954-től a Magyar Honvédség Írócsoportjának tagja volt. Később a Magyar Rádió dramaturgja lett, majd a Magyar Televízióban dolgozott. Több antológia társszerzője volt, három regényt is írt, de leginkább színdarabjai és rádiójátékai révén vált ismertté (Pettyes kalandjai, Köznapi legenda, Végtisztesség).
Csíky András (1930-2024)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas romániai magyar színész. Szakmai tanulmányait Kolozsváron végezte, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. A Szatmári Állami Magyar Színház (később Északi Színház) tagja, 1960 és 1969 között a színház igazgatója. 1977-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, majd örökös tagja. A 20. század második felének egyik legmarkánsabb erdélyi magyar színészegyénisége. Jelentős alakításait román és magyar filmekben egyaránt láthatjuk (Érik a fény, A ménesgazda, Ábel a rengetegben).
Gaál István (1933–2007)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész. Dokumentaristaként indult, tiszai filmtanulmányai vezettek Sodrásban című első és mindjárt nemzetközi sikerű játékfilmjéhez. A Magasiskola, a pusztuló magyar faluról készült lírai beszámoló Holt vidék címmel. Bartók Béla és általában a zene kezdettől fogva meghatározó élménye volt (Magasiskola, Naponta két vonat, Bartók Béla).
Wayne Shorter (1933–2023)
többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-szaxofonos és zeneszerző, a Weather Report zenésze. 1964 és 1970 között tizenegy, stílusában, hangszerelésében és zenekari tagságában nagyon változatos albumot készített.
Frederick Forsyth (1938)
angol író. A Brit Királyi Légierő egyik legfiatalabb pilótája lett tizenkilenc éves korában, 1958-ig szolgált. A következő három és fél évben újságíróként, majd a Reuters tudósítójaként dolgozott előbb Párizsban, majd Kelet-Németországban és Csehszlovákiában, itteni élményeiből merítette első könyveinek témáját. 1970-ben írta első könyvét, A Sakál napját, amely azonnal elsöprő sikert aratott (Az Odessa ügyirat, A háború kutyái, Halállista).
Benkó Sándor („Dixi tanár úr”, 1940-2015)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas klarinétos, villamosmérnök. A Benkó Dixieland Band alapítója, haláláig a zenekar vezetője. Zenekarát, a Benkó Dixieland Bandet középiskolás évei során, 1957-ben alapította. Már az első kiadványuk aranylemez lett, s hamarosan nemzetközi karrierjük is kezdetét vette. Sokat szerepeltek külföldön, számtalan díjat nyertek hazai és nemzetközi fesztiválokon egyaránt. ––> Dixie-kocsmán túl, Ferencvárosi Fesztiválon innen – Benkó Sándorral egy dzsesszhajón
Vári Éva (1940)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Szülei, mikor közölte velük, hogy színésznő lesz, nem fogadták kitörő örömmel, de ott figyelt fel rá Ruttkai Ottó, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója és szerződést kínált neki. A zenés szerepek viszonylag gyorsan jött sikere ellenére a főiskola hiányával is meg kellett küzdenie, ezért egyfajta bizonyítási kényszert érzett, monomániásan mindent a színháznak rendelt alá. Pécsen „minden idők egyik legkedveltebb” sztár-színésznője volt, s az országos és a szaklapokból sokszor tucatnyi elragadtatott kritikája áradt, de – filmes és televíziós karrier híján – a főváros és az ország közönsége jóformán nem ismerte (Sose halunk meg, A kanyaron túl, Régimódi történet).
Domonkos Zsuzsa (1946)
színésznő, operetténekes. 1972-től a Fővárosi Operettszínház művésze. 1974-ben végzett operett-musical szakon a Színművészeti Főiskolán. Kulturált játékstílusa és iskolázott énekhangja okán operettek mellett operák főszerepeit is énekelte a Magyar Állami Operaházban. Többször járt külföldi vendégszerepléseken, turnékon. A televízió is gyakran foglalkoztatta.
Adorjáni Endre (1950)
romániai magyar szobrász. 1969 és 1973 évei között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte el tanulmányait. Aktív módon bekapcsolódott a romániai művészeti életbe, nagyon sok egyéni-, valamint csoportos kiállításon egyaránt szerepelt műveivel, belföldön, és külföldön is, többek között Olaszországban, Franciaországban, Németországban, valamint Hollandiában is. 1989-ben áttelepült Magyarországra (Meditáció – Szekszárd; 15 stáció – Bátaszék; Árpád lovas szobra – Sarkad).
Elvis Costello (Declan Patrick MacManus, 1954)
kétszeres Grammy-díjas brit zenész, zeneszerző, a Brit Birodalom Rendjének tisztje. Szólókarrierje gyakorlatilag 1977-ben indult, ekkor jelentek meg első lemezei. A kezdeti új hullámos-punkos hangzás felől több műfaji kalandozás jellemzi a zenei karrierjét. A Rock and Roll Hall of Fame tagja.
Balikó Tamás (1958-2014)
színész, rendező, színházigazgató. 1978–1981 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán tanult, 1997–től végezte és 2000-ben szerzett DLA (doktori) fokozatot a Színház- és Filmművészeti Egyetem első akkreditált képzésén. 2011-2012 között a Siklósi Várszínház Nonporfit Kft. ügyvezető igazgatója, azután szabadúszó színész-rendező volt (Mephisto, Üvegtigris, Kossuthkifli).
Tim Burton (Timothy Walter Burton, 1958)
Emmy-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer és festő, olyan filmekkel ajándékozta meg a világot, melyek áthágták a filmkészítés íratlan szabályait, meséivel sajátos stílust alakított ki (Batman, Ollókezű Edward, Charlie és a csokigyár).
Vágvölgyi B. András (1959)
író, újságíró, filmrendező, filmesztéta, politikai és kulturális kommentátor. 1978–1981 között a JATE Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1982–1984 között az ELTE JTK hallgatója volt. 1984–1987 között az MTA szociológiai tudományos továbbképzési ösztöndíjasa volt. 1987–1988 között az Essexi Egyetemen tanult. Az SZDSZ egyik alapítója, 1993-ig Fidesz tagja. 1989-ben Nagy Imre újratemetésének sajtófőnöke. 1989-ben a Magyar Narancs alapító szerkesztője. 2000–2002 között az Élet és Irodalom munkatársa volt, azóta különböző felsőoktatási intézményekben tanít, illetve szabadúszó író, filmes (Narancs blue, Tokyo underground, Arcvonal keleten).
Földes Tamás (1965)
színész. Felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai tagozatára. Miután lediplomázott, 1990-ben került a Rock Színházhoz, itt több musical főszerepében láthatta őt a közönség. Két évig játszott a Budapesti Operettszínháznál, három évig pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. Színészmesterséget oktat a Pesti Broadway Stúdióban.
Mérei Tamás (1973–2020)
gordonkaművész, a Savaria Szimfonikus Zenekar egykori igazgatója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1991-től Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke, gordonkaművész diplomáját 1996-ban szerezte. 1996-tól az Amerikai Egyesült Államokban Starker János tanítványa volt az Indiana Egyetemen. Tovább képezte magát a Yale Egyetemhez tartozó Julilliard School-ban. Európában Bonnban és Párizsban szerepelt először; számos külföldi díjban részesült. 1999-ben – a világon elsőként – lemezre vette Paganini 24 hegedű capriccióját, saját átiratban.
Alexander Skarsgård (1976)
Emmy- és Golden Globe-díjas svéd színész. Legismertebb alakítása Eric Northman a True Blood – Inni és élni hagyni című televíziós sorozatban és Brad Colbert őrmester a Gyilkos megszállás című minisorozatban. 2001-ig számos svéd filmben szerepelt. 2004-ben Los Angelesbe költözött, de továbbra is dolgozott Svédországban is (Zoolander, Az utolsó bevetés, Csatahajó).
Blake Lively (Blake Ellender Lively, 1987)
amerikai színésznő. Leghíresebb szerepe Serena van der Woodsen volt Gossip Girl – A pletykafészek című sorozatban. 2015-ben az Adaline varázslatos élete című filmben ő játszhatta a főszerepet. Egy évre rá újabb főszerepben tűnt fel, ezúttal A zátony című horrorfilmben (Zöld Lámpás, Egy kis szívesség, Deadpool & Rozsomák).
Ezen a napon halt meg:
Idősebb Plinius (23? – 79)
római író, polihisztor, ókori enciklopédista, a Nápolyi-öböl partján, Stabiae mellett lelte halálát a Vezúv nevezetes kitörésekor. Fennmaradt monumentális terjedelmű és hatalmas információtömeget feldolgozó „Naturalis Historiája”, amelyet 77-ben tett közzé, és a leendő császárnak, Titusnak ajánlott. A mű címét célszerű Természettudomány-ként fordítani (A lovassági gerelyvetésről, Tudósok, Naturalis Historia). ––> Plinius – Pompeji, az eltemetett emlékezet
Johann Christoph Bach (1645-1693)
német zenész, Johann Sebastian Bach nagybátyja. 1671-ben udvari zenész (hegedűs) lett Arnstadtban.
David Hume (1711-1776)
skót empirista filozófus, történész, közgazdász, esszé-író, a skót felvilágosodás egyik legfontosabb alakja. Hírnevét elsősorban filozófiai munkásságnak köszönheti (Vizsgálódás az emberi értelemről, Az esszé követsége, Beszélgetések a természetes vallásról).
Friedrich Reinhold Kreutzwald (1803-1882)
észt költő, író, folklorista, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg szerzője és összeállítója, az észt romantikus irodalom kiemelkedő alakja (Vodkaláz, Együgyűek, A világítótorony).
Friedrich Nietzsche (1844-1900)
német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, aforisztikus stílusban alkotó költő, zeneszerző. Nietzsche mindig is vitatott gondolkodónak számított. Filozófiája, művészetfelfogása rendkívül nagy hatású, sok szerzőt, művészt megihletett. Életfilozófiájával az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust, a darwinizmust. Különc zseniként került be a történelembe (Ecce homo, Virradat, A tragédia születése).
Alekszandr Ivanovics Kuprin („az orosz Kipling”, 1870–1938)
orosz realista író, az orosz naturalista próza képviselője. Írásainak tematikája változatos, gyakran megjelennek nála a távoli tájak és az egzotikus valamint fantasztikus témák. A századforduló legjellegzetesebb és legellentmondásosabb írójának tartják (A boszorkány, Párbaj, A fehér kutyus és más mesék).
Pethő Sándor (1885-1940)
publicista, író, történész, lapalapító. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott, Nápolyban és Halléban végezte. 1912-ben szerkesztette az Élet című folyóiratot. 1938-ban Hegedüs Gyulával alapítója és főszerkesztője lett a Magyar Nemzet című napilapnak, amely a hitleri nemzetiszocialista és a magyar szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak elleni küzdelemben jelentékeny szerepet játszott. Számos történeti, politikai tanulmánya jelent meg különböző lapokban (A szabadságharc eszméi, A magunk útján, Egy kis nép nagy gondjai).
Paul Muni (1895-1967)
Oscar-díjas amerikai színész. Pályafutása során hatszor jelölték Oscar-díjra, melyből egyszer sikerült nyernie. Azon kevés színészek egyike volt, akik válogathattak a szerepek között, nem pedig a stúdiója döntött helyettük. Karrierje a Broadwayen 1926-ban indult el. 1929-ben a Fox filmstúdió három évre leszerződtette, és még abban az évben első filmszerepéért, a The Valiantért Oscar-díjra jelölték (Louis Pasteur élete, A sebhelyes arcú, Az utolsó dühös ember).
Mályusz Elemér (1898-1989)
történész, MTA-tag, a magyar középkorkutatás egyik legjelentősebb alakja (A magyar történettudomány, Thuróczi János krónikája és a Corvina, Az erdélyi magyar társadalom a középkorban).
Pekáry István (1905–1981)
Munkácsy-díjas festő, grafikus, textiltervező. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd állami ösztöndíjjal több éven keresztül Rómában tanult. Jellegzetes egyéni stílust teremtett népművészeti előképek felhasználásával, mely ugyan rokonságban áll a naiv művészettel, de színhasználatában, festék- és ecsetkezelésében, kompozíciós megoldásaiban, képszerkesztésében professzionális. Elbeszélő képei meseszerűek, textiljei főként a magyar népmeséket és legendákat ábrázolják (Noé bárkája – Budapest; Bakony és Hortobágy – Budapest; Népművészet – Dunaújváros).
Roman Palester (1907-1989)
lengyel zeneszerző, 1947-től haláláig emigrációban élt és alkotott. Hétéves korában, 1914-ben kezdett el zongorát tanulni, már a korai műveivel is díjakat nyert. Számos műfajban komponált. Írt zenekari műveket, kamaraműveket, balettet, vokális-hangszeres darabokat, énekszólókat, kantátákat, zongoradarabokat, és kísérőzenét színházi előadásokhoz, filmekhez és rádiós darabokhoz (Requiem, Don Juan halála, Metamorfózisok).
Stan Kenton (1911-1979)
amerikai zongorista, innovatív zenekarvezető, nagyszerű komponista és későbbi éveiben dzsesszoktató volt. Ellentmondásos, kultikus figurája a dzsessznek, aki az érzelmeket kifejező, erőteljes, összetett hangzásra helyezte a hangsúlyt.
Lotz János (1913-1973)
magyar származású amerikai nyelvész, magyar mint idegen nyelv tanár, nyelvtaníró, a stockholmi egyetem tanára, a Columbia Egyetem vendégprofesszora, a Center for Applied Linguistics kutatóintézet vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja (A történelmi világkép. Az ember az időben; Magyar olvasókönyv idegenek számára; Szonettkoszorú a nyelvről).
Hegedűs Erzsébet (1923–1990)
Jászai Mari-díjas színésznő. Színésznőként 1953-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1959-től Debrecenben játszott. 1971 és 1978 között a Madách Színház tagja volt. 1979-től 1986-ig ismét a debreceni Csokonai Színház művésznője volt (Az ész bajjal jár , Magyar rapszódia, Tessék engem elrabolni).
Truman Capote (Truman Streckfus Persons, 1924-1984)
amerikai író, amerikai író, forgatókönyvíró, legismertebb művei az Álom luxuskivitelben és a Hidegvérrel. Műveiből több mint 20 film készült. 17 évesen otthagyta az iskolapadot, és a New Yorker magazin újságírója lett. 1943-tól rendszeresen jelentek meg írásai jelentős amerikai folyóiratokban. 1943-ban kezdte meg első regényét, a Nyári átkelés-t. A regényt sokáig elveszettnek hitték, ám 2004-ben előkerült az író hagyatékából.
Tarnai Andor (1925-1994)
irodalomtörténész, tanár, az MTA főosztályvezetője, az Irodalomtörténeti Tanszék vezetője. Munkássága megkerülhetetlen a régi magyar irodalommal és művelődéstörténettel foglalkozó kutatók, tanárok, egyetemisták számára. Előszeretettel foglalkozott az újkori Magyarország értelmiségével, a 18. századi irodalmi és tudományos élet kérdéseivel, műfajaival (A magyar irodalomtörténeti hagyomány kialakulása, A toposz-kutatás kérdéseihez, A parodia a XVI–XVIII. századi Magyarországon).
Gyurkó László (1930-2007)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró, országgyűlési képviselő, színigazgató, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1956-ban mutatkozott be az irodalomban elbeszélésekkel, kritikákkal. 1963-ban a Kortárs folyóirat, 1964–1991 között a Valóság munkatársa volt. 1970–1979 között a 25. Színház, majd a Népszínház igazgatójaként tevékenykedett. 1983–1984 között a Katona József Színház (Kecskemét) igazgatója, 1985-ben művészeti vezetője volt (A bűnös; Szerelmem, Elektra; A bakancsos forradalom).
