Névnapok: Henrik, Roland, Aurél, Baldvin, Barót, Benvenútó, Bonaventúra, Bozsóka, Csege, Csegő, Egon, Estilla, Esztellia, Eszténa, Hendrik, Kardos, Ladomér, Leonóra, Manuéla, Manuella, Opika, Orlandó, Örkény, Örkönd, Pompília, Stella, Talamér, Vladimír, Vladiszláv, Zomilla
Események:
1149 – Jeruzsálem óvárosában újra felszentelik a 335-ben felszentelt, 1009-ben al-Hakim fátimida kalifa 
parancsára lerombolt, a keresztesek által felújított Szent Sír-templomot (Ecclesia Sancti Sepulchri). A templom a kereszténység egyik legfontosabb szentélye.
1799 – Napóleon egyiptomi hadjárata idején, Pierre-François Bouchard francia hadmérnök megtalálja az egyiptomi Rosette (ma Rasid) nevű kikötővárosában a Rosette-i követ. Később a kő az egyiptomi hieroglifák megfejtésének alapjául szolgált. A követ 1802 óta a londoni British Museum őrzi.
1906 – születésének 300-dik évfordulóján megnyílik Amszterdamban a Mauritshuis Múzeum Rembrandt terme. Ugyan ebben az évben egy alapítványt hoztak létre, hogy megvásárolják a festő házát, a későbbi Rembrand-házat.
1940 – a náci megszállók lefoglalják az IISG Amsterdam (Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézet) könyvtárát, amely a világ egyik legnagyobb munka- és társadalomtörténeti archívuma egymillió kötetszámmal és 2.300 levéltári gyűjteménnyel.
1965 – Leonard Bernstein bemutatja a három tételes Chichesteri zsoltárok című kórusművét a Philharmonic Hallban (New York). A szerző saját maga választotta ki a zsoltárokat, és úgy döntött, hogy megtartja az eredeti héber nyelvet egy ökumenikus üzenethez, amely az „ember testvériségére” összpontosít.
1968 – a Creedence Clearwater Revival (Creedence, CCR) kiadja saját nevével fémjelzett debütáló albumát 
(Fantasy Records).
1972 – a Honky Château (Rocket Man) lesz Elton John első olyan albuma amely első helyet ér el az amerikai Billboard 200-on.
1988 – megjelenik az Egyesült Államokban a Die Hard (Drágán add az életed!) című film, a Die Hard sorozat első része. Rendezte John McTiernan, főszereplők Bruce Willis és Alan Rickman. A forgatókönyvet Roderick Thorp Semmi nem tart örökké (1979) című regénye alapján Jeb Stuart és Steven E. de Souza írta.
2012 – a koreai popénekes, Psy kiadja a Gangnam Style című kislemezt; világslágerré válik, több mint 36 országban vezeti a slágerlistákat, internetes mémmé vált és minden idők legtöbbször megtekintett videója lett a YouTube-on 5 milliárdot is meghaladó megtekintéssel.
2018 – 1500 éves pre-viking kardot emelt ki egy 8 éves kislány a svédországi Vidöstern tóból.
Megszületett Rembrandt (Rembrandt Harmensz van Rijn, 1606–1669) a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi németalföldi festőművész.
Rembrandt gyakorlott metszetkészítő volt, emellett számos rajza és rézkarca is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek. Munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az a erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Nem élt épp takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt, általában ritkaságokat. Talán ezek vezettek ahhoz, hogy 1656-ban csődöt kellett jelentenie. Hitelezői 1657–58-ban elárverezték házát és műgyűjteményét. Művészi hírneve eközben nem csökkent; ebben fontos része volt annak is, hogy egyik nagy történelmi műve az újonnan épült városháza falán függött. Szegényen halt meg, ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben (Éjjeli őrjárat, Levétel a keresztről, Hölgy szegfűvel). ––> Rembrandt 400
Meghalt Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) orosz író, drámaíró, orvos.
A 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, de a századforduló drámairodalmának egyik legnagyobb hatású alakja is egyben, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója. Már az egyetemi évek alatt számos humoreszkje, szatirikus elbeszélése jelent meg moszkvai bulvárlapokban, többnyire Antosa Csehontye név alatt. Házitanítóként és ruhagyári munkásként dolgozott, hogy megélhetését biztosíthassa. 1884-ben megszerezte orvosi diplomáját. 1892-ben Moszkvától 100 km-re, Melihovo faluban birtokot vásárolt és szüleivel együtt odaköltözött. Itt készült el egyik legismertebb prózai műve, a 6-os számú kórterem. Drámái és prózai írásai középpontjában nem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll. Ez teszi alkotásait egyedivé. Fő témái a munka és a szerelem, ám hősei egyik téren sem válnak sikeressé. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak mulandósága (Három nővér, Kaméleon, Cseresznyéskert).
Megszületett Passuth László (1900-1979) író, műfordító.
Jogi diplomát szerzett a szegedi egyetem jogtudományi karán. Írói művei az 1920-as évek közepétől több folyóiratban jelentek meg. Első, Eurázia című regényét 1937-ben adták ki. Ezután számos regényt írt, alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult és művészi stílusban. Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. 1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották. Számos nyelvből fordított – 1949-től 1956-ig csak fordításai jelenthettek meg. 1956-tól visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a „tűrt” kategóriában – viszont számos műve jelent meg külföldön. Életrajzi, művészettörténeti írásai itthon is a legolvasottabb művek közé tartoztak. Manapság az irodalombarátok ellentmondásosan ítélik meg, időnként fellángol a vita könyveinek olvasmányosságáról (Négy szél Erdélyben, Ravennában temették Rómát, Aranyködben fáznak az istenek).
Megszületett Szabó Gyula (1930-2014) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-
díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
1950 és 1954 között járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1954 és 1993 között Budapesten a Petőfi Színház, a Jókai Színház, a Thália Színház és az Arizona Színház színésze, 1993-tól 1996-ig a Művész Színházé. 1996-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszik. 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, egyetemi docense. 1953-ban kezdett el filmezni. Legemlékezetesebb és legnépszerűbb alakítása az országot járó, az ártatlanokat a labancokkal szemben megvédő Buga Jakab szerepe volt az 1963-ban bemutatott tizenhárom részes tévésorozatban, A Tenkes kapitányában, illetve annak 1965-ös moziváltozatában, amelyben a főhős, a Zenthe Ferenc által megformált Eke Máté hűséges társát játszotta el. Szinkronszínészként is dolgozott, a közönség – többek közt – a Magyar népmesék rajzfilmsorozat narrátora és Peter Falk magyar hangjaként is ismerheti (A tizedes meg a többiek, Robog az úthenger, Egymásra nézve).
Ezen a napon született:
Dunaiszky Lőrinc (1784–1833)
szobrászművész, a hazai klasszicista szobrászat egyik legtöbbet foglalkoztatott mestere. 1804-től Bécsben a képzőművészeti akadémiára iratkozott, az elsők közé tartozott, aki a bécsi akadémián tanult és az akadémiai szobrász megkülönböztető címet használta. 1809-től Pesten élt, fontos szerepe volt a bécsi klasszicizmus szobrászi felfogásának átplántálásában Magyarországra.
Markovits Rodion (1884-1948)
író, újságíró. Marosvásárhelyen és Budapesten jogot tanult. Az első világháborúban orosz hadifogságba került. Belépett a Vörös Hadseregbe, és harcolt az orosz polgárháborúban. A későbbi világhírű íróval, Jaroslav Hašekkal együtt az I. Nemzetközi Brigád tagjaként rajta volt az úgynevezett „aranyvonaton”. Kolozsváron 1929-től egy évig a Keleti Újság munkatársa volt. Itteni hirdetményére több száz volt hadifogoly jelentkezett, akik megosztották vele orosz láger-élményeiket. Ezeket is felhasználva született meg a Szibériai garnizon, és a könyvet ezért nevezte „kollektív riportregénynek” (Szibériai garnizon, Aranyvonat, Sánta farsang).
Walter Benjamin (1892–1940)
német filozófus, irodalomkritikus, esszéista. Művei utóélete révén a 20. század egyik legnagyobb hatású művészetteoretikusa. Az 1930-as évek közepétől barátja, Theodor Adorno segítségével több írása jelent meg a frankfurti iskola társadalomfilozófiai lapjában, a Zeitschrift für Sozialforschungban. Hitler hatalomra jutása után Párizsba, majd Spanyolországba, s végül véglegesen újra Párizsba emigrált. 1940-ben az előrenyomuló német csapatok elől Spanyolországon keresztül próbált Amerikába jutni, de feltartóztatták. Öngyilkosságot követett el. Gyakorlatilag halála előtt írta meg történelemfilozófiai téziseit A történelem fogalmáról címmel, melyeket azóta a filozófiatörténet legtöbbet értelmezett szövegei között tartanak számon.
Bodó Béla (Blum, Frank L. Packard, 1903–1970)
író, újságíró. Pályáját 1926-ban a Pesti Naplónál kezdte. Színes, mozgalmas riportjai és tárcái 1939-ig jelentek meg a lapban. A zsidótörvények következtében elbocsátották a laptól, ezért könyvkereskedésekben eladóként dolgozott. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1953-ban több hónapra bebörtönözték, amiért a Sztálin súlyos betegségéről szóló cikk szövegében a „mélységes megrendülést”-t véletlenül „mélységes megrendelés”-nek szedte. 1953-tól a Nők Lapjánál dolgozott, 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig az Esti Hírlap szerkesztője volt (Írók a viharban, Brumi-könyvek, Lapzárta után).
Molnár Béla (1904-1971)
Munkácsy-díjas textilművész. Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Iskolán folytatott. Halasi csipketervein kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos technika szigorú kereteit a kor ízlését tükröző, modern motívumkincshez. Legismertebb munkái mellett számos kisebb, a magyar népi mintákból merítő, kiforrott egyéni stílusú terve ismert.
Iris Murdoch (Dame Jean Iris Murdoch, 1919-1999)
brit írónő és filozófus, legismertebb munkái egytől egyig morális, szexuális és pszichológiai jellegű témákat feszegetnek. Első regényét, A háló alatt címűt 2001-ben az American Modern Library a 20. század 100 legkiválóbb angol nyelvű regénye közé választotta. Neve a mai napig etalonnak számít a modern angol irodalomban. Hatással volt egyebek között Margaret Atwood, Margaret Drabble és A.S. Byatt műveire és irodalmi nézőpontjára. Életéről 2001-ben Oscar-díjas film is készült Iris címmel.
Király István (1921-1989)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, akadémikus, a Kádár-rendszer irodalomtörténeti vonalának meghatározó alakja. Fő kutatási és tanítási témája Ady Endre volt. Fő műve négy kötetes Ady-monográfiája. Jelentős irodalomtörténeti alkotás korai Mikszáth monográfiája és a kései Kosztolányi monográfia. Komját Aladárról 1960-ban jelent meg tanulmánya a Társadalmi Szemlében.
Radó Károly (1925–2013)
szobrász- és festőművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte 1952-ben. Szobrászati munkásságára hatást gyakorolt az ősi Egyiptom, valamint Asszíria emlékeinek tömörsége, ennek felette a 20. századi előzményekből Maillol, valamint a konstruktivisták művészete. Körülbelül ötven alkotása között szerepel nagyméretű köztéri szoboralak, kőből faragott nagyméretű mellszobor, mészkő dombormű, életnagyságú portré és kisplasztika.
Csermák Tibor (1927-1965)
grafikusművész, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerezte meg diplomáját. 1951-ben kapcsolatba került a filmgyártással, majd 1957-ben Móricz Zsigmond meséje nyomán megrendezte első önálló kisfilmjét A török és a tehenek címmel, mely az első komoly elismerést hozta neki pályafutása során.
Ken Kercheval (1935–2019)
amerikai színész. Magyarországon főként a Dallas című televíziós sorozatból ismert, ő alakította Cliff Barnes-t. A Chamberlain-Hunt Academy Neighborhood Playhouse Színházi Iskola növendéke volt.
Drahota Andrea (1941)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1965-ben végezte el. 1963 óta szerepel filmekben. 1966–1991 között a Thália Színház illetve az Arizona Színház tagja volt. 1991–1993 között szabadfoglalkozású színész volt. 1993–2001 között a Nemzeti Színház, illetve a Pesti Magyar Színház színésznője volt. 2001 óta a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Vidám Színpad művésznője. 70 évesen visszavonult a színpadtól (Sodrásban, Égigérő fű, A szeleburdi család).
Medveczky Ádám (1941)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes művész. A Magyar Állami Operaház és a MATÁV Szimfonikusok egykori zeneigazgatója, majd a Győri Filharmonikusok első karmestere volt. A középiskola elvégzése után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. 1960–1969 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólamvezető üstdobosaként is működött. Ezután a Magyar Állami Operaház korrepetitora lett. 1971-ben Olaszországban képezte tovább magát, ahol elvégezte Franco Ferrara mesterkurzusát.
Dús László (1941)
képzőművész. Az amerikai absztrakt expresszionizmus képviselője hazánkban nagyvonalú festőiséggel és kiegyensúlyozott, konstruktivista kompozícióteremtéssel. Kötött szimbólumokkal nem terheli a nézőt, nagy szabadságot hagy az alkotónak és a befogadónak. Egy amerikai tanulmányút után nem sokkal, 1974-ben emigrált az Egyesült Államokba. Clevelandben telepedett le. Amerikai hatásra alakult ki az absztrakt expresszionizmus és Rauschenberg kollázs-technikája hatására saját stílusa.
Katona Judit (1942-2011)
tanár, író, költő. 1964-1968 között a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakos hallgatója volt. 1970-1972 között Pusztaszeren tanított (Farkasének, Feltámadás előtt, Ezüst magány).
Dunai Imre (1948)
karikaturista, grafikus, könyvillusztrátor. 1967-től jelentek meg karikatúrái. Kezdetben külsősként a Ludas Matyi is foglalkoztatta, 1985-től belső munkatársa lett a lapnak. 1971-ben alapító tagja voltt a Fiatal Karikaturisták Klubjának. 1989-től a Garabonciás Könyvkiadó művészet vezetője. 1994-től szabadúszó grafikus. Több mint száz könyvet illusztrált.
Nicolae Dabija (1948-2021)
román származású moldáv író, irodalomtörténész. Jelentős szerepet játszott a román identitástudat újjáélesztésében. Az 1988–1989-es években az általa vezetett hetilap volt a legfontosabb kiadvány, amely támogatta a román nyelv latin betűs írásmódra való visszatérését. Több mint 80 verseskötet, esszé és újságcikk szerzője volt, melyek közül néhányat az Egyesült Államokban, Brazíliában, Franciaországban, Olaszországban és Oroszországban fordítottak le és adtak ki.
Terry O’Quinn (1952)
Emmy-díjas amerikai színész. Legismertebb szerepe John Locke, az ABC Lost – Eltűntek című drámasorozatában. Az 1970-es években kezdte színész pályáját. Feltűnt A mennyország kapuja és a Tombstone – A halott város című filmekben. Egyik legismertebb főszerepe A mostohaapa című lélektani thrillerben volt.
Németh Péter Mikola (1953)
költő, esszéíró, performer, szerkesztő-rendező. 1988-tól a Madách-kör ügyvezető elnöke. A Katedrális című irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat alapító–főszerkesztője. A Magyar Írószövetség tagja (Főbe(n)járó Üzenet, Expediál(t) Európa, VisszaSejtesít).
Joe Satriani (Joseph „Satch” Satriani, 1956)
amerikai gitáros és gitároktató. Széles körben ismert a technikás hanghatásokat tartalmazó játékáról. Az instrumentális elektromos gitárzene rajongói dicsérik a lírikus és érzékeny játékát. Sikerei figyelemreméltóak egy olyan műfajban, ami tipikusan barátságtalan az instrumentális zenészekkel szemben. Satriani eddig 13 Grammy-jelölést kapott, és világszerte 10 millió lemezt adott el. ––> Joe az arénában, kezében a fegyverrel
Illés Ilona (1958)
bábművész, színésznő, a Bóbita Bábszínház örökös tagja. A Bábszínészképző Tanfolyamon 1982-ben kapott diplomát, és a pécsi Bóbita Bábszínházhoz szerződött, amelynek azóta tagja. 2010-es évek elején a pécsi bábszínházban Csizmadia Gabriellával közösen létrehozták a Tipegő-Topogó Pöttömszínházat, amelynek előadásai 3 éves kor alatti gyermekeknek szólnak.
Szűcs Sándor (1960)
színész. Színi tanulmányait a Nemzeti Színház Stúdiójában kezdte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1987-ben végzett prózai szakon. 1988-tól a Miskolci Nemzeti Színház, 1992-től a Győri Nemzeti Színház művésze, 1993-tól szabadfoglalkozású színművész volt. 2016-ban ötletgazdája volt a Pesti Magyar Színházból induló Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta programnak. Számos film magyar hangjaként is hallható.
Forest Whitaker (1961)
Oscar-és Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező és producer. Legnagyobb szakmai sikerét a 2006-ban bemutatott Az utolsó skót király című filmjével érte el, amelyben Uganda hírhedt diktátorát, Idi Amin Dadát alakította. Alakításért nemcsak a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat érdemelte ki, hanem Golden Globe-díjjal és BAFTA-díjjal is jutalmazták (A fülke, Erőnek erejével, Fekete Párduc).
Brigitte Nielsen (Gitte Nielsen, 1963)
dán származású amerikai színésznő. Pályafutását modellként kezdte, majd a filmipar felé fordult (Vörös Szonja, Kobra, Beverly Hills-i zsaru 2).
Leticia Calderón (1968)
mexikói színésznő. Számos színházi darabban és telenovellában játszott. Egyik legnépszerűbb szerepe az Esmeralda volt, amely nagy sikert aratott különösen a kelet-európai országokban.
Liptai Claudia (1973)
színésznő, műsorvezető, szinkronszínész. Érettségi után sikeresen elvégezte a középfokú, OKJ-s bizonyítványt adó Gór Nagy Mária Színitanodát. 1993 és 1997 között pedig elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát is, megszerezve főiskolai színművészeti diplomáját. 1993-tól kezdett a tévében szerepelni (Valami Amerika, Magyar vándor, Gondolj rám).
Diane Kruger (Diane Heidkrüger, 1976)
német manöken, színésznő. Évekig a nagynevű Királyi Balettintézetben tanult Londonban, majd egy sérülés miatt végleg abba kellett hagynia a pályáját. 15 évesen Párizsba költözött, modellként kezdett el dolgozni, és színészi leckéket vett. Színészi pályáját 2002-ben kezdte, több kisebb szerep után a hírnevet Wolfgang Petersen Trója című filmjében Szép Heléna szerepe hozta meg számára (A nemzet aranya, Becstelen brigantyk, A burok).
Travis Fimmel (1979)
ausztrál modell, színész. 2009-ben a Fenevad című szériában egy zöldfülű FBI-ügynököt játszott Patrick Swayze mellett, melynek forgatása végül Swayze halála miatt maradt abba. Az áttörést a 2013-ban debütáló Vikingek című sorozat hozta el, melyben a legendás viking harcos-uralkodót, Ragnar Lothbrokot formázta meg.
Bernáth Ferenc (1981)
Artisjus és Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjas gitárművész, gitártanár, zeneszerző, PhD. Rendszeresen koncertezik klasszikus gitáron szólóban, és duóban gitár, fuvola, hegedű, zongora vagy ének társaságában, valamint szimfonikus zenekarok szólistájaként. Széles repertoárjában megszólal a a komolyzenei műveken túl a dzsessz, a latin, a flamenco és a népzene is. Nemzetközi Fesztiválok rendszeres meghívott művésze, díjazottja.
Ezen a napon halt meg:
Annibale Carracci (1560-1609)
jeles bolognai barokk festő. Életművének fő alkotása a római Farnese-palota belső dekorációja, amely egyben a barokk művészet kialakulásának is egyik jelentős állomása. Stílusa korai barokk, klasszicizmushoz közeli elemekkel. Rézmetszetek és rézkarcok készítésével is foglalkozott, kiváló rajzoló volt, megfestendő kompozícióihoz sok rajzot készített. Rajzaiból legtöbbet őriznek Windsorban és a Louvre-ban, de néhány rajza található Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban is (Menekülés Egyiptomba, Pietà – Krisztust sirató Madonna, Római táj).
Jean-Antoine Houdon (1741–1828)
francia klasszicista szobrász. 9 évesen kezdett el szobrászattal foglalkozni. 1761-ben elnyerte a Római Díjat, majd 1769-ig Itáliában tanult. 1771-ben Párizsban állította ki Denis Diderot enciklopédista mellszobrát.
Carl Czerny (1791–1857)
osztrák zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, zenepedagógus. Kiváló zenetanárok kezében gyorsan haladt zenei tanulmányaival, és már 15 éves korára maga is tanítani kezdett. Tanítványai közé tartozott többek között Liszt Ferenc is. Művei közül leginkább „ujjgyakorlatait”, zongora etűdjeit ismerjük. Átiratait is beszámítva, talán 1000-nél is több műve jelent meg, 24 mise, 4 requiem, 300 graduále és offertórium, szimfóniák, nyitányok, kamarazene, de legtöbbnyire oktató jellegűek (A folyékony játék iskolája, Az ujjkészség iskolája, A virtuóz iskola).
Gottfried Keller (1819–1890)
svájci német realista író, a kritikai realizmus alakja, de lírája, politikai költészete is jelentős. A legtöbb esetben az élet egy-egy jelenségéről fejti ki mondanivalóját az emberi sorsok villanásszerű felidézésével. Kedvelt műfaja a novella. Humoros-szatirikus hangvételű novellái Svájc társadalmába engednek betekintést. Történelmi tárgyú novelláit mondai krónikás hitelesség és szubjektivítás jellemzi (Falusi Romeo és Julia, A hamis madonna, A hét igazak zászlaja).
Auer Lipót (Leopold von Auer, 1845–1930)
világhírű hegedűművész, zenepedagógus, karmester és zeneszerző. A világ zenei életének meghatározó alakja, zenei témájú könyvek szerzője, hegedűiskoláját ma is használják. Néhány saját szerzemény és számos átirat mellett gyakorlatilag az összes nagy hegedűversenyhez írt kadenciát. Zenei karrierjének csúcsán országok és uralkodók versengtek, hogy hallhassák játékát. Zenepedagógusként a hegedűjáték oktatásában alkotott maradandót, korának leghíresebb hegedűtanáraként tartják számon.
Hugo von Hofmannsthal (Hofmann, 1874–1929)
osztrák költő, novellista, drámaíró. Csodagyerek volt, sokat olvasott, már tizenévesen jelentek meg versei. Hermann Bahr kritikus, drámaíró fedezte fel, Stefan George szimbolista mozgalmához csapódott 1892-ben. Később Richard Strauss-szal dolgozott együtt. Max Reinhardt rendezővel működött együtt: a Salzburgi Ünnepi Játékokon adták elő két legismertebb darabját, az Akárkit és a Salzburgi nagy világszínházat. Több librettót is írt (Elektra, Rózsalovag, A balga és a halál).
Ernest Bloch (1880-1959)
svájci-amerikai zeneszerző. 1903-ban, a Svájci-Német Zenei Fesztiválon lépett először a nyilvánosság elé a kompozícióival, a kritikusok azonban durván lehúzták. A fordulatot amerikai évei hozták meg, követői a Bach, Beethoven és Brahms utáni negyedik „B”-nek tartják. Művei Európában feledésbe merültek. A második világháború utáni művei nagy stílusbeli változatosságot mutatnak, jóllehet alapvetően romantikus maradt (Héber meditáció, Látomások és próféciák, Kiáltvány).
Lakó György (1908-1996)
nyelvész, finnugrista. Munkássága szinte az összes finnugor nyelvre kiterjed, legjelentősebb eredményeit a vogul és permi nyelvek, a finnugor összehasonlító hangtan és alaktan és a magyar szókészlet története témájában érte el. Az utóbbi területen legjelentősebb eredménye A magyar szókészlet finnugor elemei című kiadvány szerkesztése volt (A magyar nyelv finnugor alapjai, Svéd-magyar szótár, A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai).
Csenki Imre (1912-1998)
Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy, zenepedagógus, kiváló művész. 1935 és 1937 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanárképző szakának növendéke volt, majd 1942-től ugyanott a tanítóképző intézet zenetanárképző szakán is tanult. 1942 és 1944 között a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar karmestereként dolgozott. Alapító karnagya volt a Magyar Állami Népi Együttes énekkarának, amelynek élén 1950-től 1972-ig karnagyként és művészeti vezetőként tevékenykedett. 1964 és 1966 között között vezette a Magyar Rádió énekkarát is. Népzenekutatóként a magyarországi cigányok között végzett zenei gyűjtéseket.
Czakó Jenő (1916-2011)
Aase-díjas színész, a szolnoki Szigligeti Színház örökös tagja. 1944-ben megnyert egy énekversenyt a Pesti Vigadóban, melynek fődíjaként a Magyar Állami Operaházban kapott tanulási lehetőséget. A második világháborúban orosz hadifogságba került, és több mint három év múlva tért csak haza. Pályáját 1951-ben szolnoki Szigligeti Színházban kezdte, melynek haláláig elismert színésze volt.
Sárosi Bálint (1925–2022)
Széchenyi-díjas népzenekutató, a zenetudományok akadémiai doktora. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Zenei Alkotóművészeti Osztályának rendes tagja. A magyar népi hangszerek tanulmányozásával, a hangszeres népzenével, a cigányzenészek szerepének kutatásával és az afrikai zenével foglalkozott. Magyar és külföldi szaklapokban számos tanulmánya jelent meg e témakörökből. A teljes magyar nyelvterületen, illetve számos országban végzett népzenegyűjtést. ––> Ritka magyar
Martin Landau (1928-2017)
Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, producer. Legnagyobb sikerét Tim Burton 1994-es alkotásában, az Ed Wood-ban érte el, melyben az egykori híres, magyar származású színész, Lugosi Béla megformálója volt. 1959-ben debütált a filmvásznon, majd pályája a televízió felé vette az irányt. A hatvanas években nagy sikerrel futó Mission: Impossible című tévésorozat főszerepében volt látható. A ’80-as évek végén robbant be újra a köztudatba, a Tucker, az autóbolond című Jeff Bridges nevével fémjelzett című film mellékszerepéért, Golden Globe-díjat és Oscar-jelölést kapott (Meteor, Pókerarcok, Hollywoodi őrjárat).
Kállay Ilona (Munk Ilona, 1930–2005)
kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Először kirakatrendezőként és segédgrafikusként dolgozott, de egy amatőr színjátszókörben felfedezték színészi tehetségét. Jelentkezett a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1955-ben diplomázott. 1982-ben szerződött Vidám Színpadhoz. 1997-től haláláig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. Sokat foglalkoztatott színésznőként a színpad mellett rendszeresen szerepelt a rádióban és a televízióban is (Felfelé a lejtőn, Lányarcok tükörben, Szerelem első vérig).
Győry Emil (1937-2014)
Jászai Mari-díjas színész, Érdemes Művész. Különös orgánummal megáldott színész volt, akinek értelmi és érzelmi összhangban lévő játéka tudatos szerepformálás eredménye (Anyám könnyű álmot ígér, Kínai védelem, Sacra Corona).
Fehér György (1939–2002)
Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, operarendező, forgatókönyvíró, dramaturg, egyetemi adjunktus, producer és színész, érdemes művész. 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, rendező-operatőr szakon. Filmjei szokástól eltérő formákat kutatva megújították és gazdagították a filmnyelv eszköztárát. 1985 és 1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára.
Ternyák Zoltán (1963-2003)
színész. 1984–1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1988-1989 között Moszkvában volt ösztöndíjas, ahol Oleg Tabakov mellett rendezést tanult. 1989-1992 között a budapesti Katona József Színház tagja volt. 1992-től szabadúszó volt.
2006 – Elindul a Twitter, amely később a világ egyik legnagyobb közösségi média platformja lesz.
