Névnapok: Csanád, Emil, Agmánd, Ágost, Ágosta, Ágoston, Agrippa, Bod, Elmira, Germán, Kara, Karád, Karcsa, Karsa, Lucián, Perjámos, Uránia, Vilhelma, Vilhelmina, Viliam, Vilma, Vilmos
Események:
1608 – Claudio Monteverdi korában nagy sikerű, de elveszett (egyetlen részlet kivételével) Arianna premierje Mantovában.
1731 – a pápai államban minden héber könyvet elkoboznak.
1934 – az első Glyndebourne-i Operafesztivál (Glyndebourne Festival Opera) megnyitása Sussexben (Anglia). A fesztivál állandó zenekara 1964 óta a London Philharmonic Orchestra.
1938 – Paul Hindemith Mathis, a festő című történelmi nagyszabású operájának ősbemutatója a zürichi 
Opernhausban, Robert Denzler vezényletével.
1961 – megjelent a The Observer című brit lapban Peter Benenson ügyvéd, emberi jogi aktivista Az elfeledett foglyok című cikke, innen számítják az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet működésének kezdetét.
1964, 1966, 1967
– Dmitrij Sosztakovics befejezi 9. (Esz-dúr, Op. 117) vonósnégyesét.
– 11. (f-moll, Op. 122) vonósnégyesének ősbemutatója Leningrádban.
– befejezi 2. (cisz-moll, Op. 129) hegedűversenyét.
1999 – 22 éves restaurálási munka után újra kiállítják az itáliai reneszánsz művészet kiemelkedő alkotását, Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című falfestményét Milánóban.
2011 – megnyílik a Kárpát-medence első rockmúzeuma, a P. Mobil Rockmúzeum Nyitragerencséren (Szlovákia).
Meghalt Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos 
Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja.
1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó. 1874-től kezdett komolyabban foglalkozni az irodalommal. Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők az írásaiból sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Az 1880-as évek elején került a Pesti Hírlaphoz, alig fél év múltán karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkeresettebb szerző és humorista lett. 1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Szent Péter esernyője, A fekete város). ––> „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá”
Megszületett Ligeti György (1923-2006) Kossuth-díjas zeneszerző.
Tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián végezte. Tanulmányai elvégzése után népzenekutatással foglalkozott. Romániában ösztöndíjasként több száz erdélyi magyar népdalt gyűjtött. Az első művei Bartók hatását mutatják. 1950-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított. Az 1956-os forradalom leverése után a kölni rádióhoz került külső munkatársként. Nyugatra való távozása után Ligetit két zenei problémakör foglalkoztatta, mégpedig a szerializmus és az elektronikus zene. 1959-ben Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot. 1967 után amnesztiában részesült, így 1970-ben, tizennégy évvel távozása után, ismét Magyarországra jöhetett. 1973-ban Hamburgban telepedett le, ahol a helyi zeneművészeti főiskolán zeneszerzéstanári állást vállalt (Éjszaka-Reggel, Kamarakoncert 13 hangszerre, Continuum). ––> Hommage à Ligeti
Meghalt Haumann Péter (1941-2022) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai 
Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt 1959–1963 között, majd a debreceni Csokonai Színháznál indult karrierje 1963–1966 között. 1966–1970 között a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja lett, majd 1970-ben 2 évre a budapesti 25. Színházba került. Ezután dolgozott a József Attila Színházban, a Madách Színházban (1973–1988), a Nemzetiben (1988–1991), az Arizona Színházban (1991–1993) és rövid ideig a Radnóti Miklós Színházban. A Katona József Színház tagja volt 1994 és 2016 között. 2016-tól szabadúszó. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (Indul a bakterház; Szabadság, szerelem; Keménykalap és krumpliorr).
Ezen a napon született:
Johann Weichard von Valvasor (1641-1693)
szlovén történész, geográfus. Terjedelmes hidrológiai értekezése 1688-ban a londoni Royal Society tagságát jelentette számára. Opus Insignium Armorumque című műve híres osztrák és szlovéniai személyiségek, nemesek, intézmények és egyes polgárok címerét tartalmazza. Összesen 2041 címer rajza található meg benne. Ezeket kezdetben maga Valvasor rajzolta, majd Bartholomaeus Ramschisslu címerfestő festette meg. A címerkönyv elkészítése olyan költséges volt, hogy Valvasornak könyvtárát és több birtokát is el kellett adnia.
Cornelius Hermann von Ayrenhoff (1733-1819)
osztrák drámaíró és katonatiszt. Szomorújátékai a francia klasszikus tragédia mintájára készültek, azzal a tudatos törekvéssel, hogy Goethe, Schiller, de főleg Shakespeare műveit kiszorítsák. Sikeresebb vígjátékait minden német színpadon játszották (A posta tzug, vagy A nemes uralkodó indulatok; Aurélius, vagy A nagy-lelkűségnek nemes tusakodása).
Szuper Károly (1821-1892)
színész, Petőfi Sándor egykori színigazgatója. Már tanuló korában műkedvelői előadásokat rendezett, 1837 februárjában Debrecenbe ment, ahol diák bátyja kíséretében szorgalmasan látogatta a színházat. 1848-ban ő honvéd volt, a szabadságharc után számos üldözött színész-honvéd talált menedéket nála (A tömeges népfölkelés, Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850).
Rákosi Szidi (Kremsner Szidónia, 1852–1935)
színésznő, színészpedagógus. 1867-ben a Molnár György Budai Népszínházában, Dóczy Lajos Utolsó prófétájának Rachel szerepében debütált. 1868. november 29-én ugyanott Berczik Árpád Fertály mágnások című vígjátékában Emma szerepét játszotta, és ekkor már a kritika is felfigyelt rá. A Nemzeti Színházban 1870-ben volt próbafellépése, a kísérlet szerződtetéssel végződött. 1892-ben megnyitotta saját színiiskoláját. Haláláig fennálló tanodából olyan nagyságok kerültek ki, mint Jókainé Nagy Bella, Felhő Rózsi, Fedák Sári, Feleki Kamill, Komlóssy Emma, Ledofszky Gizella, Makláry Zoltán, Feledi Boriska, Somló Emma, Forrai Rózsi, Tanay Frigyes, Gyenge Anna, Lábass Juci, Gózon Gyula vagy Honthy Hanna. 1909. április 1-én a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezték ki.
Horger Antal (1872-1946)
nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kutatási területe a magyar hangtörténet, a szófejtések és a székely nyelvjárás vizsgálata volt. Ő alkotta meg az első magyar nyelvjárási térképet. Konzervatív, pozitivista tudósként, németes alapossággal írta meg műveit. József Attilával való konfliktusa közismert.
Makszimilian Alekszandrovics Volosin (1877-1932)
orosz költő, író, festő, antropozófus. 14 éves kora küszöbén kezdett verseket írni, 1900-ban publikált először. 1910 februárjában jelent meg Volosin első könyve: Költemények. 1900–1910. Volosin ezután a próza felé fordult. Művészetelmélet, recenziók, kultúrtörténeti esszék jellemzik ezt a korszakát. 1914-ben festette Kimméria címmel tájkép-sorozatát, melynek minden képéhez verseket is írt (Egy égbolt alatt, A forradalom bíbora, Az oroszlán jegyében).
Körmendy Kálmán (1886-1920)
színész. Rákosi Szidi színésziskoláját végezte, majd 1905-ben Szabadkán kezdte pályáját. 1906–08-ban Nagyváradon lépett fel, innen 1909-ben Kolozsvárra hívták meg a Nemzeti Színházhoz, azután 1911. szeptember havában a Vígszínház igazgatósága szerződtette. Egy év után visszatért Kolozsvárra.
Pethes Sándor (1899-1981)
színész, komikus, érdemes és kiváló művész. A Színművészeti Főiskolát 1920-ban végezte el. 1922-től 1949-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1949-től 1954-ig az Ifjúsági Színház, 1955 és 1956 között a Petőfi és Jókai Színház, 1957–1959 között A Magyar Néphadsereg Színház, 1960-tól haláláig, 1981-ig pedig a Vígszínház tagja volt. Sok filmben kapott szerepet, repertoárja a kabarétól a tragédiáig terjedt (Fapados szerelem, Tüskevár, A veréb is madár).
Roberto Rossellini (1906-1977)
olasz filmrendező, a neorealizmus egyik leghíresebb alkotója. Az 1930-as években kezdett az olasz filmgyártásban dolgozni, elsősorban rövidfilmeket készített. Ellentétben a kor befutott rendezőivel, az ideológiáktól kötetlen valóság érdekelte, amelyet a díszletek között felvett filmek nem tudtak visszaidézni. Csillaga 1945-ben ragyogott fel, amikor az olasz társadalom, belefáradva Benito Mussolini diktatúrájába és a háborúba, nyitottá vált a korábbi társadalmi-politikai berendezkedés filmes kritikájára és a szembenézésre önmagával (A fehér hajó, Stromboli, Itáliai utazás).
Ian Fleming (Ian Lancaster Fleming, 1908–1964)
brit író, újságíró, a második világháborúban tengerésztiszt és hírszerző. James Bond karakterének megteremtője. A kiválóan megírt regényeit ma is élvezetes olvasni, nemzetközi népszerűségük évtizedek óta töretlen. A kalandokkal, luxussal, kíméletlenséggel és kínzásokkal teli álomvilág érzékletes bemutatására mélységes életszeretet és egyfajta nyers, kesernyés filozofikusság jellemző (Goldfinger, Csak kétszer élsz, Casino Royale).
Apáthi Imre (Ausim, 1909–1960)
Kossuth-díjas színész, rendező. 1930-ban végezte el a Színiakadémiát. A Fővárosi Operettszínházban kezdett dolgozni, majd 1932-ben a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1935–1945 között és 1955-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1945–49 között négy színházban is rendezett darabokat. 1950–1953 között a Színiakadémián színészmesterséget tanított. Sokoldalú színész és rendező volt. A groteszk vonzotta, de színészként ebben nem bontakozhatott ki.
Patrick White (Victor Martindale, 1912–1990)
Nobel-díjas ausztrál regény- és drámaíró. Az első és máig egyetlen irodalmi Nobel-díjas ausztrál író. 1935-ben jelent meg első írása, egy verseskötete: A szántóvető és egyéb versek. Ezután főleg drámákat írt, de igazi sikerét első regényével aratta, a Boldog völgy 1939-ben Londonban jelent meg. Angliában és Amerikában már régóta elismert és olvasott író, amikor 1961-ben végre Ausztráliában is kiadták egyik regényét, Az égi szekér utasai címűt (Fülemülék holdfényben, Az élet fája, Óriás játékok).
Dietrich Fischer-Dieskau (1925-2012)
német operaénekes (bariton), karmester. A háború utáni időszak egyik leghíresebb dalénekese, a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja. Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott, felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese. Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.
Szécsi Margit (1928–1990)
József Attila-díjas költő, „a világ női vagánya”. A Fényes szelek nemzedékének tagja volt, 1952-ben férjhez ment Nagy László költőhöz. Szerelmi költészete művészi világának különleges erőssége. Versei szuggesztív jelképeivel maradandóak. Külvárosi gyermek- és ifjúkori élményeit fogalmazta meg dalformában, majd életszemléletének átalakulásával megváltoztak költői eszközei is, versei mozaikszerűek lettek, párhuzamosságok jelentek meg bennük. Költészetére nagy hatással volt az „új népiek”, köztük Nagy László és Juhász Ferenc költői forradalma, valamint József Attila és Kassák Lajos öröksége. Késői versei olykor a népköltészet dallamait, képeit idézik, Balassiig is visszanyúlva. A magyarság sorskérdéseivel szembesít, a személyes líra mélyén is közösségi kérdések feszülnek. Az avantgárd eredetű nyelvi modernitás jegyében alakította hol elégikusan fátyolozott, hol hetyke, játékos, humoros líráját. Verseinek jellegzetes műformája a „hosszú vers” (Mit viszel, folyó?; Betlehem-blues; Tenger véled!).
Gruber Hugó (1938-2012)
Jászai Mari-díjas bábszínész, szinkronszínész, érdemes művész. 1964-ben végezte el a Felsőfokú Bábszínészképző Stúdiót. 1961–1992 között az Állami Bábszínházhoz szerződött. 1992-től a Budapest Bábszínház művésze. Széles skálájú karakterszínész. 1974-től szinkronizált. A film és sorozatszinkronizálás egyik legtöbbet foglalkoztatott szereplője volt.
Kákonyi Csilla (1940)
erdélyi magyar képzőművész. A mindennapos közeg, melyben felnőtt, telve volt kultúrával, zenével, és mindez a jövőbeli irányultságát nagyban meghatározta. Szakmai tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban kezdte, majd 1966-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát. 1966-tól rendszeresen kiállító művész. Képein sokszor párhuzamos dimenziókat jelenít meg, egyszerre több síkban ábrázol, néhol kollázsszerűen egymásra építve a képek tartalmi elemeit (Dúdoló, Új Golgota, Emberi színjáték).
Fodor Zsóka (1942)
színművész, szinkronszínész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahova csak második nekifutásra, de érettségi nélkül vették fel. 1966-tól 1970-ig a József Attila Színházban és az Irodalmi Színpadon játszott. 1970-1972 között a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. 1979-től a Szegedi Nemzeti Színházban játszott 1995-ig. Az 1960-as években kezdett filmekben szerepelni, 25 filmben és több mint 300 színdarabban játszott, 240 filmhez adta a hangját. Ismertté a Barátok közt című tévésorozat tette (A kőszívű ember fiai, Köznapi legenda, Őrjárat az égen).
Jean-Pierre Léaud (1944)
francia színész. 15 éves korában mutatkozott be színészként. Több meghatározó rendező filmjeiben szerepelt, az 1990-es években kezdődött karrierjének második felívelő korszaka (Négyszáz csapás, Az utolsó tangó Párizsban, Ízlések és pofonok).
Sondra Locke (1944-2018)
amerikai színésznő, énekesnő, filmrendező (Magányos vadász a szív, A vesszőfutás, Az igazság útja).
Fehér Anna (1958)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 1981-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 1981-1982 között a szolnoki Szigligeti Színházba szerződött. 1982 óta tagja a József Attila Színháznak. A Szomszédok című teleregényben az egyik állandó szereplőt, Almát, a pincérnőt alakította. 2000 óta a MASZK Országos Színészegyesület ügyvezető elnöke (Szamárköhögés, Megint tanú, Hamvadó cigarettavég).
Kylie Minogue (1968)
Grammy-díjas ausztrál énekesnő, dalszerző és színésznő. 1987-ben kezdte el énekesi karrierjét. Azóta hatalmas sikereket ért el a szórakoztató iparban. Gyakran illetik a „Pop Hercegnő”-je vagy a „Pop Istennő”-je becenevekkel. Világszerte több, mint 80 millió lemezt adott el. A Brit Birodalom Rendjének tiszti fokozatával és a francia Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával tüntették ki. 2020-ban megjelent albumával Minogue lett az első női előadó, akinek öt egymást követő évtizedben volt első helyezést elérő albuma az Egyesült Királyságban az 1980-as évektől a 2020-as évekig bezárólag.
Némedi Árpád (1969)
színművész, zenész. 1988-2014 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt, 1994-től színművésze. 2014-től szabadúszó volt. 2017-2020 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakos hallgatója volt, 2021-ben kapott diplomát. 2021-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának tagja. Színészi munkái mellett zenéléssel és zeneszerzéssel is foglalkozik.
Ferencz Bálint (1974)
színész. 1992-től a Komáromi Jókai Színház stúdiójának növendékeként kezdett színészettel foglalkozni, 1996-tól az Újszínházban szerepelt. 1997 és 2001 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt operett-musical szakon. Pályáját 2001-től a József Attila Színházban kezdte. 2009-2010-es évadtól a kecskeméti Katona József Színház tagja. Sokféle műfajban játszik sikeresen. Szinkronszínészként is nyilvántartják.
Sztankay Orsolya (1976)
színésznő, idegenvezető. Két évig jogot tanult, majd tanulmányait megszakítva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, 2002-ben kapott színészi diplomát. Egyetemistaként a Vígszínháznál volt gyakorlaton. 2003-tól a Soproni Petőfi Színháznál indult a pályája. 2004-től a Pécsi Nemzeti Színházban és a pécsi Janus Egyetemi Színpadon szerepelt. 2006-tól játszott a Karinthy Színházban, 2008-tól Szombathelyen a Kamara Savaria előadásain, majd a Weöres Sándor Színházban. 2010-től Zalaegerszegen, a Hevesi Sándor Színházban szerepelt, majd szabadúszó lett.
Magala Ronnie (1978)
magyar-ugandai zeneszerző. Zenei tanulmányait (zongora) 1988-ban kezdte el. 1993-tól zeneszerzés tanulmányokat folytatott a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolában. 2001–2008-ig Orbán György zeneszerzés osztályának tagja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2009 őszétől az azóta megszűnt S.Z.I.M.N.I.A. tagja (Random 2004, Transz-játék, Három prelűd).
Fejszés Attila (1984)
színész. Érettségi után egy évet a Pesti Magyar Színiakadémián tanult, ezt követően a József Attila Színházban statisztált. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója operett-musical szakon. 2009-től a Győri Nemzeti Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Leopold Mozart (Johann Georg Leopold Mozart, 1719–1787)
osztrák zeneszerző, zenepedagógus és hegedűművész, orgonista. Ma leginkább Wolfgang Amadeus Mozart édesapjaként ismert, de a maga idejében saját jogán is ismert volt. Zenei tevékenységére kevés figyelmet fordítanak a fiáéhoz képest, de G-dúr Gyerekszimfónia zenekarra és játékokra című műve továbbra is népszerű, és más szimfóniája és egyéb műve is fennmaradt. Fontos volt számára a természetesség kifejezése műveiben (Vadászszimfónia, Parasztesküvő, D-dúr Szakrális Litánia).
Luigi Boccherini (1743-1805)
az olasz preklasszicista és klasszicista korszak zeneszerzője, virtuóz csellistája. Nagyban hozzájárult a vonósnégyes zenei műfajának fejlődéséhez. A két gordonkával játszó vonósötös és a zongoraötös „feltalálójának” számít. Csodálója és követője volt Haydn stílusának. 91 vonósnégyest és 30 szimfóniát írt. ––> Boccherini? Boccherini!
Noah Webster (1758-1843)
amerikai szótárszerkesztő (lexikográfus), az angol nyelv helyesírásának megreformálásáért kampányoló politikai író. Az amerikai oktatási rendszer egyik alapítója, ő dolgozta ki az akkoriban úttörőnek számító új pedagógiai módszereket. Többek között az ő nevéhez fűződik a tankönyvek népszerűsítése és ennek következtében az elterjedésük az Egyesült Államokban, valamint hozzá köthetők az ikonikus kék színű gyakorlófüzetek, amelyek több nemzedék anyanyelvi oktatásának szerves részét képezték.
Anne Brontë (1820-1849)
angol írónő, a Brontë nővérek legfiatalabbik tagja. 1835 és 1837 között nevelőnőként Miss Wooler iskolájában tanított Huddersfieldben és szabadidejét továbbra is írással töltötte, mint ahogy ezt már tette kisgyermekkora óta két nővérével, Charlotte-tal és Emilyvel. A nővérek első kiadványa egy verseskötet volt 1846-ban, egy évvel az Agnes Grey elkezdése után, amelyet Emily Üvöltő szelekével együtt, három kötetként publikáltak, abban a hónapban, amikor megjelent Charlotte Jane Eyre című műve. Második és utolsó regénye, a Wildfell asszonya 1848-ban jelent meg.
Ivan Jakovics Franko (1856-1916)
ukrán költő, író, műfordító, publicista, társadalomtudós, a 19. századi ukrán irodalom egyik legfontosabb képviselője. Jelölték az 1916-os irodalmi Nobel-díjra, de halála miatt a jelölést nem értékelték (Válogatott elbeszélések, Zahar Berkut, A festékbe pottyant róka).
Kees van Dongen (Cornelis Theodorus Maria van Dongen, 1877–1968)
holland festő, a fauvizmus képviselője, a párizsi iskola tagja. 1892-ben kezdte képzőművészeti tanulmányait a rotterdami Királyi Képzőművészeti Akadémián. Pénztelenül, nyomorogva festette korai képeit. Első kiállítása 1905-ben volt. Párizs legdivatosabb portréfestője lett, a legkülönbözőbb társadalmi körökből tartották fontosnak, hogy portrét fessen róluk. Női portréihoz kitalált egy idealizált nőtípust, hosszú nyakkal, sápadt arccal és vörös ajkakkal. A megrendelői rohamok ellenére megtartotta képei élénkségét, festői hatását.
Nóti Károly (1892-1954)
filmíró és kabarészerző, újságíró. 1919-ben az Apollóban debütált, mint kabarészerző. 1923-tól Budapesten élt és dolgozott. 1923–1930 között a Terézkörúti Színpad írója volt. Az 1920-as évek második felében a pesti kabaré meghatározó egyénisége lett. 1930–1933 között Berlinben élt. Eredeti komikus ötletek, eleven párbeszédek, jó színpadtechnika jellemezte műveit (Hyppolit, a lakáj; Fel a fejjel; Lepsénynél még megvolt).
Sennyei Vera (Schwalm Veronika Éva, 1915-1962)
színésznő, érdemes művész. A Színművészeti Főiskola hallgatójaként 1936-ban szerzett oklevelet, pályafutását a fővárosban kezdte. Nagyon sokoldalú művész volt: a vígjátékoktól a drámáig, az operettektől a sanzonéneklésig több műfajban sikerrel szerepelt. Számos filmben nyújtott emlékezetes alakítást (Az én lányom nem olyan, Segítség, örököltem!, A bűvös szék).
Trogmayer Ottó (1934-2015)
Széchenyi-díjas muzeológus, régész, egyetemi tanár. Kutatási területe: Délkelet-Európa korai neolitikuma, a Kárpát-medence középső és késői bronzkora, Csongrád megye korai középkora. Számos tudományos tisztséget vállalt. A József Attila Tudományegyetemen régészetet oktatott, majd 1989-től ő lett a régészeti tanszék vezetője (Szer monostora, Ásatási történetek, Múltmesélő).
Korkes Zsuzsanna Katalin (1954-2009)
muzeológus, néprajzkutató és kultúrantropológus. Publikációi és kiállításai mellett komoly érdemeket a mai kor kutatásával, a MADOK és a 24. óra programokban kifejtett tevékenységével szerzett. Fő kutatási területei a Kiskunság, majd a Galga-mente népszokásai, hiedelemvilága és népi gyógyászata, illetve a modern kor kulturális antropológiája voltak.
Békés Pál (1956–2010)
író, drámaíró, műfordító, egyetemi tanár. 1994-től 1996-ig a Magyar Televízió Irodalmi, Képzőművészeti, Színházi Stúdióját (IKSZ) vezette, majd 1997 és 2000 között mint színházért és irodalomért felelős szerkesztő dolgozott. 2000-től az IBBY (International Board on Books for Young People Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. 2005-ben A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája (Darvak, A Félőlény, Lomtalanítás a Fehérlófia utcában). ––> Panelvarázsosítás
