Szerző: Mika Róbert
Szerencsére a természet nagyon sok mindent kibír, és ha alkalmat adnak rá, vissza is hódítja magának, ami az övé. Így kedves bakonyi barátaim még most is úgy indulhatnak el, ha hozzám látogatnak Budapestre, hogy „megyünk a büdös városba”. Magam is felszabadultan lélegzek fel, például Veszprémben, ami annyit jelent, hogy még meg lehet menteni a Bakonyt.
Fülszöveg
A Bakonyt a magyarság és Európa évszázadokon keresztül szinte kizárólag a betyárok erdejeként tartotta számon, s már nevének említése is áhítatott keltett, noha e táj számos olyan természeti és kulturális értéket rejt magában, melyek mind a mai napig alig ismertek a honi és külföldi közvélemény előtt.
Számos művészt – köztük jeles írókat és költőket – ihletett írásra e táj.
Ezért e könyvben az idézett műveké a fő szerep, ezeket veszi számba, értékelő esszékkel és e vidék újrafelfedezésére késztető fotókkal egészítve ki azokat.
E könyv akkor éri el célját, ha kinyitván az Olvasó, máris a Bakonyba szeretne menni, de azzal is elégedettek lehetünk, ha „csupán” további híveket szerzünk a mi öreg és méltóságos erdőségünknek.
Vad óriások, remeték, bujdosók és betyárok
Bár a kötet címe A Bakony-mítosz, igazából egy breviáriumot takar a szép kivitelű könyv borítója. Külön öröm számunkra az alcím – A Bakony a magyar irodalomban – által sugallt téma. A szerző magyartanárként az irodalom tükrében mutatja be Nyugat-Magyarország egyik legtitokzatosabb, legszebb és legérdekesebb tájékát. A mű olvasásakor teljes mértékben azonosulni tudtam Kopátsy Sándor előszavával:
„Sebő Józseffel és a Bakony-mítosz kéziratával úgy találkoztam, mint az elmúlt negyven év során a Bakonyban annyi más kinccsel – véletlenül. A Bakonyért tenni akarók képviselőivel azért ültünk össze, hogy a fellendülő idegenforgalom kívánalmaihoz jobban hozzáigazítsuk a környék turistaútjait. Ebbe a társaságba toppant be kéziratával a szerző. Még aznap este végigolvastam a kiadásra szánt szöveget, s azóta tart lelkesedésem. Nem tudtam arról, hogy akad valaki, aki hosszú éveken keresztül gyűjtötte a Bakonyra vonatkozó irodalmi emlékeket. Ráadásul nemcsak gyűjtötte, hanem igen magas színvonalon rendezte is.” (részlet)
A szerző eléggé komor képpel indítja útjára a kötetet:
„A Bakony-mítosznak vége, a magyar Atlantisz végképp elsüllyedt. Emléke azonban még itt időz. Neve a magyar számára évszázadokon át több volt, mint egy hegység vagy egy erdőrengeteg; valami ősborzongást, valami időtlenül titokzatosat jelentett. Olyat, amit csak áhítattal lehetett kimondani.
Most, a motorizáció korában, amikor a hajdani ősrengeteget keresztbe-kasul átszelik az aszfaltozott utak, a mítosz tovaröppent.”
Szerencsére azonban saját magam tapasztaltam, amikor pár évvel ezelőtt letértem azokról a bizonyos „aszfaltos utakról” és eltévedtem a Bakonyban, hogy még él a mítosz, még érzi az ember ennek a gyönyörű tájnak a szó igazi értelmében vett félelmetes mivoltát. De megértem a Bakonyért aggódó embereket is, hiszen nem is olyan rég megpróbálták a területet „szocializálni”, iparosítani. A szerző fel is idézi egy 1964-ben kiadott könyv sorait:
„Az új Bakony arca valóban más, mint a régi volt. A Bakony nemcsak természeti szépségekben gazdag, itt találhatjuk meg ipari életünk legjelentősebb alkotásainak egy részét is, Várpalota, Pét, Fűzfő, Peremarton, Papkeszi ipartelepeit, Inota, Ajka erőműveit, a sok-sok szén-, mangán-, bauxitbányát, amelyek együtt az ország második legnagyobb ipari tájegységévé avatják ezt a vidéket.” (H. L.: Budapest-Veszprém-Bakony, Panoráma, 1964)
A kötet első részeiben általánosságban mutatja be nekünk a Bakonyt a szerző. Feltárulnak, vallanak a korok sorjában: a vad óriásoktól kezdve, a remetéken, a bujdosókon és a betyárokon át a szocialista (sic!) Bakonyig.
Majd a Bakony irodalmából kapunk ízelítőt, a különböző időszakok írói szemszögéből, életükből mutatkozik meg a „terra incognita” és az ott élő ember.
Sebő József hatalmas feladatra vállalkozott, de maradéktalanul sikerült megoldania vállalkozását. Társra lelt Szántó Zoltánban, akinek a felvételei ékesítik e könyvet. A kötet mintája lehet a hasonló kiadványoknak, hogy könnyebben megőrizzük identitásunkat, becsüljük a szépet, és örökségünket átadjuk az utókornak.
Bakony, te szép hazám
Hogy imádjalak, hogy szeresselek,
Nincs elég húr, lélek a múzsafán.
Hol az ősfák dallal köszöntenek,
Fogadj fiadnak, Bakony, szép hazám!
Szűkebb hazámnak édes kebelén
Édes álomra fejem hajtom én.
Mikor a tavasz ontja illatát,
Fakad a rügy, kíséri lágy zsongás,
Ezer madár zengeti szép dalát,
Édesen cseng a patak-csobogás,
A nagy, csodás Természet átizen,
Erdők lelke szól – pihen a szívem.
Vagy, amikor jön a nagy Hervadás,
Zúgva, mintha minden fa menne el,
Nagy hegyek ormán nagy a jajgatás,
Leszáll az ősz vad, tépő szelekkel,
Elnézném fájón, örökké talán
Tépett koronád, Bakony, szép hazám.
Jártam Kárpát, Alpesek tájait,
Odaát a nagy székely hegyeket,
Szedtem a havasok virágait,
Lobogni láttam pásztortüzeket,
De egy fa se zúg sehol oly szépen,
Mint szép Bakony-hazám sűrűjében.
Letűnt idők drága emlékeként
Ódon vár roskad vén sziklatetőn.
Bús századok zivataros egét
Hányszor látta zokogva, szenvedőn.
Most ifjak bújnak itt – csók és virág-,
Mindenem vagy, szép bakonyi világ!
Ledő1t oltárkövek forrás felett,
Hol Istent imádtak pogányhiten,
Vadnak adnak most nyugvó helyet,
Ha szomjat olt csörgedező vízen.
Valaha rég, ha feljött a holdfény,
Lovát itatta itt Koppány vezér.
Bár lenne sorsom könnyes, alázott,
Nem, nem mennék innen sehova.
Bölcsőmre ősrengeteg vigyázott,
Nem lehetnék hűtlen soha, soha.
Itt érjen el utolsó éjszakám,
Karjaidban, Bakony, te szép hazám.
(Nagy Bálint parasztköltő verse; Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek Közérdekű Közösségi Kalendárium, 1985)
Ezt a kötetet nem lehet nem szeretni. Ez látszik a kiadás minőségén is.
Kitűnően szerkesztett, feltűnően szép könyv.
Az illusztrációk szépek és pontosan vannak nyomtatva.
Kiadja a NODUS Kiadó (Veszprém, Victor H. u. 3.)
Felelős kiadó Varga István
Méret A/5
Terjedelem 112 oldal
Írta és szerkesztette Sebő József
A fotókat készítette Szántó Zoltán
Lektorálta dr. Ács Anna és dr. Tölgyesy József
Borítóterv, tipográfiai tervezés Bordácsné Mórocza Éva
Tördelés Szurmay László
Kartonált, készült a OOK Press Nyomdában, Veszprém
Felelős vezető Szathmáry Attila
ISBN 963 441 323 4
