Névnapok: Dezső, Renáta, Dés, Dézi, Dezsér, Dezsider, Norma, Röné, Viliam, Vilmos
Események:
1750 – Carlo Goldoni A hazug című vígjátékának ősbemutatója Mantovában.
1911 – William Howard Taft elnök megnyitja a világ egyik leghíresebb, legnagyobb és legszebb bibliotékáját, a 
New York-i Közkönyvtárat (New York Public Library). Már az első napon 40 ezer látogatója volt.
1939 – Dmitrij Sosztakovicsot a Leningrádi Konzervatórium professzorává nevezték ki
1943 – Thomas Mann elkezdi írni a Doktor Faustus című nagyregényét. A művészregény (Adrian Leverkühn német zeneszerző élete) 1947 elején készült el.
1957 – kiadták a Hazai Nemzeti Képtár (azaz a Magyar Nemzeti Galéria, MNG) létrejöttét kimondó miniszteri utasítást.
1969 – az Egyesült Királyságban megjelenik a The Who együttes Tommy című albuma, az első rockopera (Track Records).
1980 – a Stephen King könyve alapján készült Ragyogás című angol-amerikai pszicho-thriller megjelenése. Rendezte Stanley Kubrick, főszereplők Jack Nicholson és Shelley Duvall.
1984 – Cannes-ban bemutatják a Volt egyszer egy Amerika című amerikai-olasz krimit. Rendező Sergio Leone, főszereplők Robert De Niro és James Woods.
1994 – a 47. Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmáját a Quentin Tarantino által rendezett Ponyvaregény című krimi
–vígjáték kapja. Főbb szerepekben: John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Bruce Willis.
2017 – jelentős restaurálás után újra megnyílik Fezben a marokkói Al-Qarawiyyin könyvtár, amely a világ legrégebbi, folyamatosan működő könyvtára.
2019 – az alabamai Mobile folyóban megtalálják az utolsó rabszolgahajót, amely Afrikából rabszolgákat csempészett Amerikába. A Clotildát 1860-ban süllyesztették el.
2023 – Londonban kihirdetik a Nemzetközi Booker Irodalmi díjat, amelyet Georgi Gospodinov bolgár író Időmenedék című művének ítélt, Angela Rodel fordításában.
Meghalt Luis de Góngora y Argote (1561-1627) spanyol barokk költő, a legkiemelkedőbb spanyol irodalmárok 
egyike.
Szülei gondosan taníttatták, 15 évesen a salamancai egyetemre küldték kánon- és polgári jogot tanulni. Nem volt túlságosan kiemelkedő tanuló, azonban már fiatalon elismert költővé vált. Tanulmányai végeztével a költő egyházi pályára lépett, végül pappá szentelték 1605 körül. Sokszor a legnagyobb spanyol költőként tartják számon, azonban költészete nem túlságosan népszerű. Pedig nagyon kifinomult, szellemes verseket alkotott, emellett különösen fejlett vizuális képzelőereje volt, ami az egyik legnagyobb barokk költővé emelte őt. Korai költeményei között remekbe szabott szonetteket és balladákat találunk. Hírneve elsősorban monumentális, bonyolult, stilizált érett művein alapszik. A „gongorizmus” vagy „culteranizmus” a spanyol irodalom egy barokk tendenciája lett: jellemzője a kifinomult kifejezésmód, az erőteljes latinizálás, a klasszikus mitológiai allúziók és a dús metaforahasználat volt.
Meghalt Henrik Ibsen (1828-1906) norvég drámaíró, színházi rendező, költő.
Gyakran utalnak rá a „modern dráma” atyjaként és mint a modernizmus egyik színházi megalapozójaként. A századfordulón nagy hatással volt több drámaíróra is. Darabjait saját korában gyakran botrányosnak tartották, amikor a viktoriánus családi élet, szokások és erkölcs uralták Európát. Munkái a külsőségek mögött rejlő valóságot vizsgálta. Felfedező természete, kritikus szemlélete, az élet körülményeinek és erkölcsi problémáinak fürkészése számos kortársát zavarba ejtette. Elsősorban az 1875 utáni darabjairól ismerték. Az a hamis kép alakult ki róla, mintha eszmék támogatása érdekében írta volna darabjait. A magyar nyelvterületen a legtöbbet játszott külföldi szerzők egyike (Peer Gynt, Babaház, A vadkacsa).
Megszületett Rippl-Rónai József (1861–1927) festő- és iparművész.
Patikus pályára készült, 1884-től a müncheni Művészeti Akadémiára járt, Párizsba ment és Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett az új stílusirányzatokkal is. A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző. Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricásnak” nevezett, az olajfestéket vattaszerűen, foltonként hordta fel kartonpapírra. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett. Nevéhez mintegy tízezer mű köthető, azonban ezek egy része mára már megsemmisült, sok képe pedig Amerikában vagy ismeretlen helyen van. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is (Fiatal nő rózsával, A Róma-villa reggel, Geszti kastély).
Meghalt Roger Moore (Sir Roger George Moore, 1927-2017) angol színész, producer.
Legismertebb szerepei: James Bond, Simon Templar, Lord Brett Sinclair. Karrierje kezdetén dolgozott grafikusként, fotómodellként, filmstatisztaként. Cambridge-ben kezdte színész pályáját. 1945-ben a tisztiiskola elvégzése után a Szórakoztató Szolgálat színésze lett. 1952-től Hollywoodban filmezett. 1956-tól a BBC tévésztárja. Leghíresebb szerepei: az 1958-as Ivanhoe című tévésorozat, Az Angyal kalandjai sorozat címszereplője, mint Simon Templar, a Minden lében két kanálban Lord Brett Sinclair szerepe (Tony Curtis partnereként). Hét alkalommal alakította James Bondot. 1991-től a UNICEF jószolgálati nagykövete volt, 1999-ben az angol királynő lovaggá ütötte. Utoljára 2016-ban szerepelt a filmvásznon: egy rövid epizódszerepben tűnt fel a magyar-angol koprodukcióban készült Jutalomjáték című filmben (Ivanhoe, Műgyűjtők és kalandorok előnyben, A tengeri farkasok). ––> Nemzetközi jószolgálati nagykövetek a Müpában
Ezen a napon született:
Juan Caramuel y Lobkowitz (1606-1682)
spanyol filozófus, író, építész, matematikus. 262 művet adott ki a nyelvtan, költészet, szónoklattan, matematika, csillagászat, fizika, politika, kánonjog, logika, metafizika, teológia és aszkétizmus területéről. Előszeretettel védelmezte az új gondolatokat.
Stingl Vince (1796-1850?)
A világhírű és ma már hungarikumnak számító herendi porcelánt előállító manufaktúra 1826. évi megalapítója, akinek kezdeti kísérletei, állhatatos munkája és eredményei folytatásaként 1839-ben Fischer Mór elkezdhette felvirágoztatni a méltán világhírű gyárat.
Barna Ferdinánd (1825-1895)
nyelvész, történész, műfordító, akadémikus. Tanulmányait Nagyváradon, Szatmáron, Pesten és Pécsen végezte el. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett. Két évvel később önkéntes nemzetőr, majd ügyvédként dolgozott Szatmáron és szülővárosában. 1860-ban lett múzeumi segédőr, majd 1875-ben őr. 1889-ben nyugalomba vonult. Főképpen a finnugor nyelvekkel, az ősműveltséggel és a pogány vallással foglalkozott (Kalevala : a finnek nemzeti eposza, A finn költészetről, A votják nép múltja és jelene).
Radnai Béla (Rausch, 1873–1923)
szobrászművész. Miután elvégezte az Iparművészeti Iskolát, egy évig Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. 1895-től 1903-ig Fadrusz János segédjeként dolgozott. A trianoni békeszerződés megkötése után Radnai több emlékművét megrongálták vagy megsemmisítették. A Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat tanára volt.
Sir Douglas Fairbanks (Julius Ullman, 1883-1939)
amerikai színész, forgatókönyvíró, filmrendező, filmproducer, a némafilm korszak legendája. Fiatalon kezdte meg színházi pályafutását egy denveri amatőr színházban. Az 1900-as évek kezdetén költözött New Yorkba, 1902-ben debütált a Broadway színpadán. Fairbanks, Pickford, Chaplin, és D. W. Griffith 1919-ben megalapította a United Artists stúdiót, amely saját gyártású filmeket forgalmazott és művészeinek alkotói szabadságot hagyott (Türelmetlenség, Robin Hood, A vasállarcos).
Szekfű Gyula (1883-1955)
történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja. a kora újkori magyar történelem kutatója. A Három nemzedék szerzőjeként a Horthy-rendszer egyik fő ideológusa, ugyanakkor az 1945 utáni rendszer is kitüntetett helyen kezelte. Életműve ellentmondásokkal teli. Munkabírását, szorgalmát még a kritikusai is elismerték. Ugyanakkor gyakran szemére vetik, hogy több kurzust is kiszolgált, történeti írásai egyben politikai állásfoglalások is (Történetpolitikai tanulmányok, Szent István a magyar történet századaiban, Forradalom után).
Talányi Ferenc (1883-1959)
magyarországi szlovén irodalmár, festő, a Dober pajdás (Jó pajtás) című vend kalendárium alapítója. A Dober pajdást még ifjúkorában alapította, amelybe elsősorban evangélikus írók írtak, akik támogatták a magyarosítást. 1942 és 1943 között magyarul is írt, elsősorban verseket. 1955-ben a Pomurski vestnik-ben írt partizán múltjáról. Amatőr festészettel is foglalkozott egy időben.
Gábor Jenő („Ftacsik”, 1893-1968)
festőművész, grafikus, első képein inkább a tájábrázolás, az emberi testek a dominánsak, stílusuk expresszív-kubisztikus jellegű, A 30-as évektől kezdve szürrealisztikus hatások figyelhetők meg festményein. Szívesen festett munkásokról, bohócokról, sportról képeket (Napfelkelte, Pierrot gitárral, Labdarúgók).
László Zsigmond (1893-1981)
Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, filológus, a zenetudományok kandidátusa. 1911-1916 között a budapesti, lipcsei és bécsi egyetem bölcsészettudományi karán végezte irodalmi tanulmányait. Doktori disszertációja: A kuruc balladák volt. 1945-1948 között a Goldmark Károly Zeneiskola igazgatója volt (Liszt Ferenc és az orosz zene, Ritmus és dallam, Költészet és zeneiség).
Palotai Boris (1904-1983)
József Attila-díjas írónő, költő. Számos művéből készült film. A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát (Tavaszi áradás, A Mókus-uccai titok, Ki ismer engem?).
Vihar Béla (1908–1978)
József Attila-díjas költő, újságíró, tanár. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó költő versei először 1921-ben jelentek meg, majd 1924-től a Magyar Írás című folyóiratban. 1942-ben munkaszolgálatra Ukrajnába vitték, ezekből az élményekből született meg 1963-ban az Egy katona megy a hóban című verse, amely ismertté tette. Két verses műfajban alkotott nagyot: az epigrammai rövidségűekben és az elbeszélő költeményekben. Filozofikus, biblikus hangnemű verseiben a szépség és a tisztaság mellett tett hitet (A szerelem születése, Párbeszéd az idővel, A szíjak között).
Artie Shaw (Arthur Jacob Arshawsky, 1910-2004)
amerikai klarinétos, zenekarvezető, a szvingkorszak egyik legelismertebb klarinétosa. Hivatásos karrierje a 30-as évek elején kezdődött. 1936-ban felvételeket készített Billie Holiday-jel és Bunny Berigannel. 1937-ben saját big bandet alapított, amely szving-korszak legsikeresebb zenekarai közé számított. 2004-ben életművéért megkapta a Grammy-életműdíjat (Diga Diga Doo, Begin The Beguine, Moon Ray).
Erdélyi Ágnes (Glatter, 1914-1944)
költő, író. Első írásai a Brassói Lapok hasábjain és a budapesti Gondolatban jelentek meg. 1944-ben deportálták, a náci terror áldozatául esett (Kovácsék, Kórus három hangra, Bukaresti strófák).
Balajthy Andor (1919-1975)
Jászai Mari-díjas színész, bábművész. Az Országos Színészegyesületi Iskolában 1940-ben kapta meg színészi oklevelét. Pályája elején bonviván szerepeket alakított vidéki színházakban. 1948-tól a Mesebarlang Bábszínház alapító tagja, majd haláláig a jogutód Állami Bábszínház társulatának egyik vezető művésze volt (Dollárpapa, Egér és oroszlán, Mi újság a Futrinka utcában?).
Grigorij Naumovics Csuhraj (1921–2001)
szovjet filmrendező. A hruscsovi időszakban a szovjetorosz film reprezentatív alakja. A moszkvai filmfőiskola filmtörténész szakán végzett. Miután befejezte a főiskolát, a kijevi filmstúdiónál asszisztenskedett, majd 1955-ben a moszkvai Moszfilm Stúdióhoz kérte át magát, hogy megrendezhesse első önálló filmjét (A negyvenegyedik, Ballada a katonáról, Az élet szép).
Bánó Pál (1925-1998)
színész. A színművészeti és filmművészeti kamara előtt tette le színészi vizsgáit 1942-ben. Attól az évtől 1985-ös nyugdíjba vonulásáig a Miskolci Nemzeti Színház színművésze volt. Karakterszerepeket alakított prózai és zenés darabokban. Operákban is szerepelt.
Bende Zsolt (1926-1998)
operaénekes (bariton). Tanulmányait a Zeneakadémián végezte 1948–1955 között. 1956-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1957-ben pedig a Magyar Állami Operaház alkalmazta magánénekesként. 1974-ben egyetemi docens lett a Zeneakadémia ének szakán. Pályafutása során végigénekelte a repertoár csaknem valamennyi jelentős bariton szólamát a lírai szerepkörtől a vígoperai hősökön át a nagy karakterszerepekig. Európa számos operaházában vendégszerepelt.
Ancsel Éva (1927-1993)
filozófus, költő, esszéíró, az MTA tagja. Első versei 1957-ben jelentek meg. Műveiben az etika és a történelem-filozófia érintkezési pontjait kutatta, illetve egy filozófiai antropológia kimunkálásán dolgozott. Esztétikai és történelem-filozófiai munkássága mellett fontosak etikai tanulmányai, amelyek oktatók nemzedékeinek gondolkodását befolyásolták (Töredékek az emberi teljességről, Polémia a történelemmel, Bekezdések az emberről).
Nigel Davenport (Arthur Nigel Davenport, 1928-2013)
angol színész. 1951-től 10 évig főként színházakban lépett fel. 1961-től több mint 30 film főszereplője, gyakran szerepelt a televízióban (Kisvárosi gyilkosságok, Külsőre adni kell, Fantom az éjszakában).
Raffai Sarolta (1930–1989)
József Attila-díjas írónő, költő. Műveit a realisztikus társadalomábrázolás igénye táplálta, publicisztikus hevület fűtötte. Főként női sorsokat ábrázolt. Drámaírónként Kecskeméti Katona József Színházban debütált (Diplomások, Ne félts, ne félj, Megtartó szerelem).
Joan Collins (Joan Henrietta Collins, 1933)
angol színésznő. Tanulmányait a Királyi Színművészeti Akadémián végezte (Mesék a kriptából, A dadus, Flintstones 2.).
Dr. Robert Moog (Robert Arthur „Bob” Moog, 1934-2005)
a róla elnevezett szintetizátor feltalálója. Az elektronikus zene amerikai úttörője, akit elsősorban a szintetizátorgyártó Moog cég alapítójaként és fő tervező mérnökeként ismernek. Robert Moog újszerű elektronikus megoldásait egy egész sor szintetizátorban alkalmazták.
Strém Kálmán (1934-2005)
zeneszociológus, hangversenyrendező. 1952-től az Országos Filharmónia koncertszervező cégnél dolgozott. A rendszerváltás után elsőként alapított magán koncertszervező irodát, és haláláig vezette a Strém Koncert Kft-t. Koncertszervezőként mindig a tökéletességre törekedett.
Ternovszky Béla (1943)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, érdemes művész. Nemzetközileg is ismert alkotása a Macskafogó. Érettségi után beiratkozott a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia–esztétika szakára, ahol 1964-ben szerzett diplomát. Ezután a Pannónia Filmstúdiónál, később pedig a Filmvállalatnál helyezkedett el. Kezdetben rajzoló volt, majd mozdulattervező és rendező. 1979-ben a Német Szövetségi Köztársaságban az Infafilmmel a Bayerischer Rundfunk bajor televíziónál dolgozott. A sikeres Pumukli kalandjai-sorozat elkészítése után, 1995 és 2005 között a Stúdió II. Kft. egyik tulajdonosa és rendezője is. 2003-ban vonult nyugalomba.
Beke László (1944–2022)
Széchenyi-díjas művészettörténész, egyetemi tanár. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 2000 óta a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója, valamint a bukaresti Képzőművészeti Egyetem díszdoktora. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságának tagja. Kutatási területe a 19–20. századi művészet, médiatörténet- és elmélet.
Ádám Tamás (Nagy Sándor Tamás, 1952-2018)
színész, rendező. 1977-től a győri Kisfaludy, 1978-tól 1985-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1986-tól 1990-ig a Radnóti Miklós Színházban volt színész-rendező. 2010-től rendszeresen szerepelt és rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban. 2013-ban a kecskeméti Katona József Színház tagja (Hatásvadászok, Família Kft., Szomszédok).
Fülöp Zoltán (1954)
Jászai Mari-díjas erdélyi színész. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanult, színész szakon. 1977-ben diplomázott, és a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja lett. 2002-ig párhuzamosan dolgozott Csíkszeredában és Szatmárnémetiben. 2002-ben úgy döntött, Csíkszeredában marad.
Nyirkó István (1958)
színész. Szülővárosában népművelőként dolgozott és a Pont színjátszóegyüttesben kezdett aktívan színészettel foglalkozni. 1982-től a dunaújvárosi Bemutató Színpad tagja volt. 1986-tól a Veszprémi Petőfi Színház művésze.
Buch Tibor (1969)
színész. 1991-1993 között a Toldi Mária Musical Stúdió stúdiósa volt. 1993-ban felvételt nyert a Színház-és Filmművészeti Egyetem Operett-Musical szakára, 1997-ben végzett.
Debreczeny Csaba (1971)
Jászai Mari-díjas színész. 1990–1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1994–1995 között a budapesti Katona József Színház tagja, 1995-től 1997-ig a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. 1997–2002 között a Radnóti Miklós Színház tagja. 2002–2004 között szabadfoglalkozású színész volt. 2004–2016 között az Örkény István Színház tagja. 2016-tól szabadfoglalkozású színész (Üvegtigris, A Hídember, Isztambul).
Koós Réka (1973)
színésznő, énekesnő. A Toldy Mária énekstúdió elvégzése után a Színház és Filmművészeti Főiskolára járt operett-musical szakra. 1998-ban Niedernhausenben a Sunset Boulevard című musical-ben, 1999-ben Duisburgban a Nyomorultakban, 2000-ben a bécsi Raimund Színházban szerepelt.
Ezen a napon halt meg:
gróf Benyovszky Móric (1741-1786)
magyar és lengyel főnemes, az egyik leghíresebb magyar utazó, kalandor, emlékíró. A szabadságeszme iránti lelkesedés és az együttérzését az elnyomott népekkel mindig is jellemezte. A madagaszkári bennszülöttek 1776-ban királyukká választották. Kalandjait emlékirataiban örökítette meg; az eredeti francia nyelvű kézirat alapján könyv alakban Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordította le magyarra, amit Ráth Mór kiadásában Budapesten jelent meg (Balázs Dénes: Bozóttaxival Madagaszkáron; Rónaszegi Miklós: A nagy játszma; Vivát, Benyovszky!).
Fröhlich Róbert (Fröhlich Israel, 1844-1894)
református lelkész, régész, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára főkönyvtárnoka. 1851-ben tért át szüleivel a református vallásra. 1862-től 1864-ig a Protestáns Teológiai Intézetbe járt, majd két évig a bázeli egyetemen tanult klasszika-filológiát és ókori keleti történelmet. 1868-ban kapta meg lelkészi oklevelét. Az ókori Pannonia területén végzett ásatásokat, számos település és út feltárása fűződik nevéhez. Fő művének a Magyarország ókori helyrajzáról készülő munkáját szánta, ám ennek befejezésére már nem maradt ideje (Szótár Homeros két eposához, A pannonok földje és népe, Herodotos keleti útja).
Aggházy Gyula (1850-1919)
festőművész. A müncheni naturalista művészeti irányzat egyik hazai képviselője. Anekdotikus naturalista zsánerképei jellemzőek. Gyermekkorában a zenéhez és festészethez egyaránt vonzódott, a zenei konzervatórium hallgatója, és egy ideig a Nemzeti Színház operai zenekarának hegedűse volt. Párhuzamosan Újházy Ferenc tanítványaként mintarajz-gyakorlatokat végzett, s végül a festészet mellett kötelezte el magát („Dodó”, Tehenek a Balaton-parton, Virágzó almafák).
Koessler János (Kößler, 1853-1926)
zeneszerző, zenepedagógus, karnagy, orgonista. Negyed század alatt egy nagy magyar zeneszerző nemzedék (Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Antalffy-Zsiross Dezső, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Siklós Albert, Hammerschlag János, Weiner Leó) mestere volt. Zeneszerzői és pedagógiai munkásságára a brahmsi örökség döntő módon rányomta bélyegét.
Charles-Ferdinand Ramuz (1878-1942)
svájci, francia nyelvű író. Irodalmi munkásságát az 1903-ban kiadott Le petit village verseskötetével kezdte. Ramuz írta a librettót Sztravinszkij A katona története című színművéhez. A róla elnevezett C.F. Ramuz Alapítvány ötévente adományozza oda a C. F. Ramuz Nagydíjat a kiválasztott írók életművéért (Üldözött vad, Rémület a hegyek között, Az elbocsátott szolgálólány).
Anatolij Pavlovics Rjabov (1894-1938)
erza nyelvész, pedagógus, az erza nyelv első professzora. A Nyizsnyij Novgorod-i kormányzóság területén, a mai mordvinföldi Icsalki járásban született Lobaszki (erzául: Lambaszke) faluban, erza nemzetiségű parasztcsaládban. Szerette volna elérni, hogy a helyi iskolákban erza és moksa nyelven is legyen oktatás. Nagy hévvel vetette bele magát anyanyelve, az erza nyelv, valamint a moksa nyelv tanulmányozásába. Számtalan tankönyvet és jó néhány szótárt készített mordvin iskolák számára.
Agárdy Gyula (1895-1944)
piarista gimnáziumi tanár, karikatúra-rajzoló. 1913-ba Vácott lépett be a rendbe, 1917-ben szentelték fel. 1920-ban tanári képesítést szerzett. 1941–1943 között a mosonmagyaróvári gimnázium igazgatója, 1944-ben pedig a váci gimnázium igazgatója lett. Karikatúrái szerepeltek a piarista rend 2017-es Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés című kiállításán is.
Forbát Alfréd (Füchsl, Fred Forbat, 1897–1972)
építész, festő, Bauhaus tag. A budapesti műegyetemen folytatott tanulmányokat 1917 és 1918 között. Ezután Münchenben élt, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet a Technische Hochschulén. 1933–1938 között Pécsett több lakóházat tervezett, 1938-ban Svédországba költözött. Grafikáiból néhányat a budapesti Szépművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum őriz.
Sásdi Sándor (Tintner, 1898–1992)
József Attila-díjas író, újságíró, szerkesztő, a népi írók nagy nemzedékének a kortársa volt, első regénye a Nyolc hold föld címet viselte, melyet a Nyugat című folyóirat pályázatán dicséretben részesítettek (Aratástól hóhullásig, Magvetők, Szabálytalan szerelem).
Cseres Tibor (1915-1993)
Kossuth- és József Attila-díjas író, 1987 és 1989 között a Magyar Írók Szövetsége elnöke. Történelmi regényei és tényfeltáró írásai kulcsfontosságúak voltak a magyar nép történelmi lelkiismeretének és büszkeségének ápolásában a 20. század második felében. Versesköteteit Pálos Tibor néven publikálta. 1945-ben a Viharsarok című „munkás és parasztújság” alapítója volt (Zöld levél árnyéka, Hideg napok, Felhők fölött száll a sas).
Fodor Imre (1920-1975)
színész, színigazgató. Pályáját színészként vidéki társulatoknál kezdte. 1949-ben, az akkor alakult Bányász Színház üzemigazgatója lett. 1956-tól haláláig a József Attila Színház igazgatója volt. Nevéhez fűződik a teátrum kultúrájának megalapozása, fellendítése.
Karsai Elek (Klein, 1922–1986)
történész, szociológus, egyetemi docens, levéltáros. Az 1948–1990 közötti magyarországi történetírás egyik meghatározó alakja. Fő kutatási területe a két világháború közötti Magyarország és főként a második világháború időszakának története volt (A fehér terror, Darutollasok, Szálasi naplója).
Anne Meara (Anne Meara Stiller, 1929-2015)
amerikai színésznő, humorista. Számos televíziós műsorban, mozifilmben, színdarabban szerepelt, illetve színdarabokat és forgatókönyveket is írt, pályafutása során négy Emmy-díjra, egy Tony-díjra jelölték (A brazíliai fiúk, Hírnév, Éjszaka a múzeumban).
Cs. Gyimesi Éva (1945–2011)
nyelvész, irodalomtörténész professzor, Pulitzer-díjas. Különösen fontos munkái közé számítanak – a Teremtett világ című, paradigmatikus jelentőségű irodalomelméletén kívül – a transzilvanizmusról szóló tanulmányai. Jelentős visszhangot váltott ki továbbá Szem a láncban: bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című könyve is, melyben az egykori Securitate által megfigyelt professzorasszony saját megfigyelési dossziéjának eredeti szövegét közli.
Solténszky Tibor (1953-2016)
dramaturg, rendező, színpadi szerző, színészpedagógus, rádióbemondó. Több színházi képzési szakanyag kidolgozásában vagy lektorálásában vett részt. A MASZK Színészkamarai Egyesület színészvizsgáin számos alkalommal működött közre vizsgabiztosként. Több verslemez szerkesztő-rendezője volt. Számos drámai művet írt és adaptált színpadra, rádióra.
