Thomas Adès és a Bécsi Filharmonikusok koncertje

Fotók: Pályi Zsófia / Müpa
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. május 31.
Kortárs műveket korábban úgy mutattak be a közönségnek, hogy két ismert, legalábbis a fülnek kellemes darabok közé illesztik. Thomas Adès és a Bécsi Filharmonikusok műsorán Haydn és Janácek egy-egy műve között három kortárs mű is elhangzott, köztük egy zongoraverseny is.
Adès nem először járt Magyarországon, 2014-ben Ian Bostridge tenorral, Schubert Téli utazás dalciklusát adta elő, 2016-ban az Operaház A vihar című operáját mutatta be. A Müpában karmesterként láthattuk, így három művészi tevékenységére is ráláthattunk. A május 27-i koncertet Haydn A-dúr szimfóniája (Tempora mutandum, Hob. I:64) nyitotta. A melléknevet maga Haydn adta szimfóniájának. A műfaji keretet szűkre szabta Haydn, a kevéssé játszott mű azonban minden pillanatában kellemes, benne a generálpauzákkal, a kontrasztokkal, a Sturm und Drang jellegzetességeivel. A vonósok mellett mindössze egy oboa- és kürtpárt előírt hangszerelés miatt talán szellősebbnek vagy bensőségesebbnek tűnhet a hangzás. A zenekar nagyon jól tolmácsolta a négy tételt, Adès pálca és kotta nélkül vezényelt. Nem úgy saját zongoraversenyét, melynek szólistájaként Igor Levitet hallhattuk. Levit a közelmúltban játszotta el Prokofjev öt zongoraversenyét a Budapesti Fesztiválzenekarral. Adès Zongoraversenye 2019-ben hangzott fel először, hatalmas sikerrel. Adès zenéje úgy kortárs, hogy élvezetes, kaleidoszkópszerű, de nem töredezett. A nyitó, Allegramente tételben némi dzsesszes inspirációt is felfedez a hallgató, az álló akkordokkal induló Andante gravemente tételben fokozatosa bomlik ki a dallam, kadenciaszerű szakaszai csodálatosak. A záró tételben szintén hallunk egy csipetnyi dzsesszes hangütést, helyenként szinte szikrázik a zene. Talán játékosnak mondhatjuk a zongora skálameneteit, de csak pillanatokra. A színes művet remélhetőleg halljuk még. Levit hitelesen tolmácsolta a művet, jó karakterekkel, dinamikával, kifejezően.

Szünet után két rövidebb lélegzetű, ám annál tömörebb alkotást hallottunk. Kurtág György Petite musique solennelle en hommage a Pierre Boulez 90 című csodálatos darabja szólalt meg. A mű ősbemutatóján Boulez sajnos nem tudott megjelenni betegsége miatt. Kurtág – aki jelen volt a koncerten – művének hangzásvilága egyedi, a hangszerelés aprólékos, és a színeket nagyon jól érzékelteti.

A hangszerek között szerepel a harmonika, alt- és basszusfuvola, cseleszta, pianínó, természetesen a vonósok, fúvósok és számos ütőhangszer. Boulezt nem csak megidézte a koncert, de elhangzott a szólócsellóra és hat másik csellóra komponált Messagesquisse című kompozíciója. A mini csellóverseny – ha lehet így nevezni – remek, érdemes többször is meghallgatni. Mindig újdonságot fedezhet fel az érdeklődő. A hét cselló hangzása különleges, akár a motorikus, akár a csendesebb szakaszokban. A szólista Varga Tamás volt, értően kifejezően játszott, ahogyan a hat másik csellista is.

Janácek Tarasz Bulba című alkotása zárta a koncert hivatalos részét. A rapszódia zenekarra alcímű, Gogol elbeszélése ihlette háromtételes mű elképesztő vitalitással szólalt meg, a karmesteri elképzelés a mű minden egyes pillanatának szépségére, atmoszférájára koncentrált. A dinamikai íveket, a formát pontosan kijelölte az ismét pálca nélkül vezénylő Adès, a három tétel (Andrej halála; Osztap halála; Prófécia és Tarasz Bulba halála) atmoszférája a novellabeli szereplők érzéseit pontosan kifejezte. A Tarasz Bulba ritkán szólal meg, ez alkalommal olyan előadásban, amely egyedi, minden ízében romantikus volt.
A Bécsi Filharmonikusokat a világ legjobb zenekaraként tartják számon. A magyar közönség többször élvezhette játékukat, Adès vezényletével azonban először. Thomas Adès zongoristaként, zeneszerzőként és karmesterként a világ zenei életének meghatározó szereplője, várjuk következő koncertjét, darabját.