Május 5.

Névnapok: Györgyi, Angelus, Angelusz, Árvácska, Erna, Ernella, Gotárd, Gothárd, Györe, György, Györgyike, Györk, Györke, Iduna, Irén, Iréne, Irina, Judit, Jutka, Jutta, Kocsárd, Merima, Nyék, Piusz, Viola

Események:
1726 – a 16 éves, a műfajt külsőségeit megújító Marie de Camargo francia balerina bemutatkozik a Párizsi Opera Balettjében (Jean-Féry Rebel: Táncfigurák).
1816 – John Keats angol romantikus költő publikálta első versét a The Examiner című folyóiratban.
1891 – Pjotr Iljics Csajkovszkij és a New York Music Society Orchestra közreműködésével megnyílik az olasz neoreneszánsz stílusban épült Music Hall (ma Carnegie Hall) New Yorkban.
1927 – Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics 1. (f-moll, Op. 10) szimfóniájának ősbemutatója Berlinben.
1952 – Pulitzer-díjat kapott Herman Wouk a Zendülés a Caine hadihajón című regényéért. Humphrey Bogart főszereplésével film készült belőle 1954-ben, amiért a színész Oscar-díjat kapott.
1962 – minden idők legtöbb, 10 Oscar-díjjal kitüntetett musicalje, a West Side Story film zenéje 54 hétig az 1. helyen szerepelt a Billboard toplistáján.
1969 – a Pulitzer-díjat Norman Mailer kapta Az éjszaka hadai művéért.
1964 – Európa-nap, az Európa Tanács május 5-ét Európa-napjává nyilvánítja (az Európai Unió május 9-én ünnepel).
1992 – az esélyegyenlőség napja hazánkban (az Európai Unióban 2009 óta).

Meghalt Jókai Mór (Ásvai Jókay Móric, 1825-1904) író, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, a márciusi ifjak egyike, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.
Kecskeméten ismerte meg az igazi magyar népéletet, a népjellemet, a puszták világát és itt találkozott Petőfi Sándorral, akivel később többször találkozott Pesten. 1848 márciusában, ők és társaik, fogalmazták meg a 12 pontot. A szabadságharc bukása után az irodalomárokkal szemben a katonai kormány kíméletes volt és bár egy magyar közvádló őt is halálra jelölte ki, de egy másik tisztességes államügyész, Kossalkó János, terjedelmes emlékiratban megvédte őket, kimutatván, hogy az irodalom nem vezette a forradalmat, csupán visszhangja volt a közérzésnek. Az 1850-es években Jókai egyike volt azoknak az íróknak, akik tollukkal a nemzetmentés nagy ügyének tettek halhatatlan szolgálatot, s többet e téren nem tett nála senki. Művészetének legszembeötlőbb jellegzetessége a cselekményesség, a fordulatos, váratlan meglepetések sokaságát tartalmazó meseszövés, szintén kivételes az a gazdagság, amit Jókai művészete a környezet, a tájak, kultúrák festése terén mutat (Az arany ember, Egy magyar nábob, Fekete gyémántok).

Megszületett Henryk Sienkiewicz (Henryk Adam Aleksander Pius Oszyk-Sienkiewicz, 1846–1916) Nobel-díjas lengyel író.
1872-től a Gazeta Polska munkatársa lett, amelynek rövid történeteket és tudósításokat írt. Walter Scott és a francia romantikus regényírók hatására 1882-ben elkezdte írni történelmi trilógiáját, amely a 17. századi Lengyelországban játszódik. A regényírás közben rengeteget utazott. 1895-ben megkezdte a Quo vadis írását, 1896-ban befejezte a regényt. 1900-ban befejezte a Kereszteslovagokat. 1904-ben a Francia Becsületrenddel tüntették ki. 1905-ben irodalmi Nobel-díjat kapott; a közhiedelemmel ellentétben nem a Quo vadis című regényéért, hanem „kiemelkedő epikai munkásságáért”. A világháború kitörésekor Svájcba költözött. Itt Ignacy Jan Paderewskivel együtt megszervezte A Háború Lengyel Áldozatait Segítő Bizottságot (Tűzzel-vassal, A kislovag, Sivatagon és vadonban).

Meghalt Fedák Sári (Fedák Sarolta Klára Mária, 1879–1955) az egyik legismertebb és legsikeresebb színművésznő, énekesnő-primadonna.
Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után, 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg karrierjét. Pályája során számos magyar és külföldi színházban fellépett. Humoros és jó előadó volt. A legnagyobb operett-primadonna volt, pedig nem volt jó hangja. Sikerei ellenére rendkívül kritikus volt magával szemben, de a másoktól eredő kritikát nem szerette. Tehetsége miatt neve fogalommá vált a magyar színjátszásban. A második világháború után a Népbíróság, a Tanácsköztársaság után még „levörösözött” színésznőt, „nácirajongónak” bélyegezte, és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra.

Megszületett Radnóti Miklós (1909–1944) Baumgarten-díjas költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője, oklevelet szerzett magyar–francia szakos középiskolai tanár.
Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése. A Nyugat harmadik nemzedékének lírikusa. Költészetét az avantgárd – elsősorban az expresszionista – öröksége és az újklasszicista verseszmény határozzák meg, a késő modern kérdésirányok nem jelentkeznek az életművében. Első versei a húszas évek végén az avantgárd Kortárs című folyóiratban és a Jóság antológiában jelentek meg. Későbbi művei számos európai költőtársával vagy akár a szabadság fogalmának új értelmezést adó francia egzisztencializmussal párhuzamosan az általános korérzést fejezik ki. A korábbiaknál egyre nagyobb helyet kapnak verseiben a gondolati elemek. 1937 októberétől 1943. március közepéig vezetett Naplója lapjain jelen idejű közvetlenséggel ír életének eseményeiről, mindenkori környezetéről és természetesen az irodalomról. Nemcsak beszédes történelmi dokumentum ez; stílusának remeklései miatt is teljes értékű irodalmi alkotás. Tálas András hadapródőrmester négyfős kerete 1944 novemberében Abda község határában, a Rábca partján lőtte le a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst, 21 társával együtt (Pogány köszöntő, Járkálj csak, halálraítélt!, Eclogák).

Megszületett Lázár Ervin (1936–2006) Kossuth- és József Attila-díjas író, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója volt. 1961-ben megszerezte a magyartanári diplomát. Az újságnál 1963-ig maradt: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa lett. 1965-ben Budapestre költözött, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedett el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író volt. A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek (A kisfiú meg az oroszlánok, Szegény Dzsoni és Árnika, Dömdö-dömdö-dömdödöm). —» Te bolond

Megszületett Bujtor István (Frenreisz, 1942–2009) Balázs Béla-díjas színművész, filmrendező, forgatókönyvíró, producer.
1980-ban álmodta meg és játszotta el Ötvös Csöpi rendőrnyomozó alakját A Pogány Madonna című filmben. Ez a figura a műfajban magyar specialitás: e történetekben a háttérbe tolt, ám szakmailag nélkülözhetetlen Ötvös Csöpi küzd meg mindenre alkalmatlan, de folyton kitüntetett főnökével, Kardos doktorral (Kern András). Igazi közönségfilmek voltak ezek: itthon több mint egymillió nézőt vonzottak, és bemutatták őket Nyugat-Európa csaknem valamennyi televíziójában is. A krimisorozat második filmje a Csak semmi pánik volt. 1985-ben Az elvarázsolt dollár forgatására (a filmet rendezte is) már céget alapított, és szponzoroktól szerezte meg a szükséges pénzt. A sorozat negyedik darabja a Hamis a baba, majd a 2000-es évek elején készült Zsaruvér és csigavér című háromrészes sorozat (A dunai hajós, Sándor Mátyás, A három testőr Afrikában).

Ezen a napon született:

Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855)
dán filozófus és lutheránus teológus, a 19. század nagy magányos gondolkodója néven is ismert. Részben Viktor Eremita álnéven írt személyes hangvételű irodalmi, világos szemléletű filozófiai és pszichológiai elemzéseket és teológiai írásokat. Keresztény, vallásos nézőpontja, amely saját hitküzdelmeinek a háttere, minden írásában fellelhető. Elemzései az ember létmódjáról a 20. század egzisztencialista filozófiája számára döntő ösztönzést adtak (Az irónia fogalmáról, Egy irodalmi jelentés, Önvizsgálat).

Stanisław Moniuszko (1819–1872)
lengyel romantikus zeneszerző, zongorista és orgonista. A lengyel nemzeti opera atyja. Magyar zenetörténészek gyakran illetik a „lengyel Erkel” jelzővel. A lengyel zenetörténetben ugyanis nagyjából azt a szerepet töltötte be, mint a magyar zenetörténetben Erkel Ferenc. Bár dalai, zongoradarabjai és szimfonikus művei ma is nagy népszerűségnek örvendenek, Lengyelország határain kívül nem igazán ismertek. Munkássága egyben a lengyel opera csúcspontját, de végpontját is jelentette.

Donáth Ede (1865-1945)
zeneszerző, karmester. Már tizenkét éves korában felfedezték zenei tehetségét, tanulmányait a bécsi konzervatóriumban végezte. Előbb Pozsonyban orgonistaként működött és zongoraórákat adott. 1897-től Serly Lajos az Óbudai Kisfaludy Színházban alkalmazta karmesterként, 1910-től a városligeti Feld Színház karmestere lett. 1911-ben közel-keleti útra indult, ami alatt perzsa, héber és őskeresztény énekeket és dalokat gyűjtött. 1925-től haláláig a Dohány utcai zsinagóga karnagya volt (Szulamith, Bethlehemi pásztor Podeszta).

Agustín Barrios (1885-1944)
guaraní származású paraguayi gitárművész és zeneszerző. A 20. század első felének legnagyobb hatású gitáros zeneszerzői közé tartozott. 13 éves korában felfigyelt tehetségére Gustavo Sosa Escalada gitárművész, akinek 1898-tól tanítványa lett, és aki klasszikus gitározásra tanította. Az ő irányítása alatt kezdte tanulmányozni a kor és a múlt leghíresebb gitárosainak, gitáros szerzőinek zenéjét. Művei sokféle forrásból táplálkoznak ás bár a 20. században élte élete javát, művészete leginkább a 19. századi romantikához köthető.

Király Ilus (1886-1966)
a népművészet mestere. Tizenhárom éves kora óta rajzolt és kézimunkázott. Mivel sokat dolgozott a mezőn, jól ismerte a különféle vadvirágokat, ezért mintáihoz inkább azokat használta fel, mert a ókalocsai virágokra szerinte nem lehetett ráismerni. Így kerültek a minták közé a pipacsok, ibolyák, margitvirágok, szegfűk, árvácskák, szőlőfürtök, csillagvirágok, gabonák, paprikák, sarkantyúvirágok, amelyek korábban nem fordultak elő sem hímzéseken, sem pingálásokon. Új formát adott a korábbi hagyományos virágoknak is. Érték súlyos kritikák is, mondván, hogy az újkalocsai nem az ókalocsai népművészet folytatása.

Háy Gyula (Stefan Faber, 1900-1975)
Kossuth-díjas drámaíró, műfordító. A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. A kommün bukása után Németországba emigrált. Színpadi sikereket ért el Berlinben, Ausztriába emigrált, ahonnan 1934-ben kiutasították. 1935-ben a Szovjetunióba költözött, 1945-ben hazatért. 1955-ben csatlakozott az úgynevezett Nagy Imre-csoporthoz, és a Petőfi körhöz. Az 1956-os forradalom idején, a szovjet csapatok november 4-i támadása után feleségével együtt ő olvasta be a Kossuth Rádióban a híres segélykérést („Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”). 1964-ben kiadták egy drámakötetét (Királydrámák), de darabjai nem kerülhettek színpadra.

Greguss Zoltán (1904–1986)
színész, kiváló művész, Pályáját 17 éves korában sógora, Palágyi Lajos szegedi színtársulatánál kezdte. 1928-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasként szerződtette. Többnyire bonviván szerepeket játszott. 1947-ben a Madách Színházban 400-szor játszotta Lennie-t John Steinbeck Egerek és emberek című drámájában. 1948 elején a Modern Színház igazgatója volt. 1949-ben a Madách Színház tagja, itt játszott nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig. Rádiószereplését még a Rákóczi úti stúdióban kezdte, sok filmben és tévéjátékban is szerepelt (Bob herceg, Az aranyember, Gyula vitéz télen-nyáron).

Kurt Böhme (1908-1989)
német operaénekes (basszus). A Drezda Konzervatóriumban tanult, 1930-ban Bautzenban debütált a Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operájában. 1930 és 1950 között a Drezda Állami Operaház együttesének tagja volt. 1949-től a Müncheni Állami Operaházban énekelt.

Alice Faye (1915-1998)
amerikai színésznő, énekesnő. Szórakoztató karrierje táncosnőként kezdődött. Mielőtt a Broadway-ra költözött volna, 1931-ben George White Botrányok című művében jutott szerephez. 1935-ben megkapta élete első nagy szerepét a George White 1935-ös botránya címmel (A zene varázsa, A Broadway rózsája, Szerelemhajó).

Szép Ilonka (Findura Ilona Jolán, 1921-2003)
színésznő. Primadonnákat és drámai hősnőket egyaránt megformált. 1941-ben végzett a Színművészeti Akadémián, de már 1939-től filmezett. Pályáját az Új Magyar Színházban kezdte. 1943–44-ben a Nemzeti Színház tagja volt. 1944-ben pályája megszakadt. 1956-ban az USA-ba távozott, Kaliforniában telepedett le (Európa nem válaszol, Az ördög nem alszik, Sári bíró).

Ignazio Spalla (Pedro Sanchez, 1924-2005)
szicíliai származású olasz karakterszínész, az egykori spagettiwesternek közismert mellékszereplője. Tizenöt éven át dolgozott a filmiparban és kifejezetten specializálódott a vadnyugati szereplők karakterére, ezen belül vaskos, ápolatlan, torzonborz és durva arcvonásokkal bíró, minimálisan intelligens mexikói nehézfiúkat formált meg (Brady aranya; A fekete Zorro; Hé barátom, itt van Sabata!).

Vlagyimir Fjodorovics Vavilov (1925-1973)
orosz gitár- és lantművész, zeneszerző. Zenei tanulmányait a leningrádi Rimszkij-Korszakov Zeneművészeti Főiskolán folytatta. Fontos szerepe volt a régizene iránti érdeklődés fellendülésében a Szovjetunióban. Egyaránt aktív volt zenei előadóként – lanton és gitáron –, az állami zeneműkiadó zenei szerkesztőjeként, és zeneszerzőként is. Műveinél jellemzően tudatosan elrejtette saját szerzőségét, és általában más – főként reneszánsz és barokk, elvétve későbbi – komponistákat tüntetett fel azok szerzőjeként, nem ritkán teljesen figyelmen kívül hagyva az illető stílusát.

Berki Viola (1932-2001)
festő, grafikus. 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei (Rezervátum, A varázslók völgye, Odaát).

Fülöp Zsigmond (Fritz, 1935-2014)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A színház öltözőjén – halálukig – 3 szeretett barátjával, kollégáival osztozhatott: Agárdy Gáborral, Kállai Ferenccel, és Sinkovits Imrével. Forgatott Jancsó Miklóssal, Keleti Mártonnal, Mihályfi Imrével, Fábri Zoltánnal. Szinkronszerepeinek száma 250 körüli, többek között Alain Delonnak, Michael Caine-nek kölcsönözte a hangját (A tizedes meg a többiek, Sellő a pecsétgyűrűn, Szegénylegények).

Megyeri Lajos (1935)
szerbiai magyar zeneszerző, zenepedagógus, karmester. 1952-ben a szabadkai zenei középiskolába került, tanulmányait a belgrádi zeneakadémia zeneszerzői tanszékén folytatta. Főleg zeneszerzést, formatant és harmóniát oktatott. Kezdeményezésére vezették be 1961-ben a szabadkai zeneiskolában a harmonikaoktatást. Az oktatáshoz átiratokat és saját műveket írt, és ezek ma is tantervi anyagként szerepelnek a harmonika oktatásában, emellett számos versenyen és fesztiválon kötelező darabok voltak. Tehetséges tanítványok egész csapatát indította el a zenei pályán.

Lance Henriksen (Lance James Henriksen, 1940)
amerikai színész. Számtalan sikeres film és sorozat áll mögötte, de elismert festő és kézműves is egyben. Tizenkét éves korában megszökött otthonról, és New York utcáin festett portréiból keresett pénzt. Harmincas éveinek elejére kijárt egy New York-i színitanodát, majd elkezdett rendszeresen fellépni különféle színházakban. Első filmes szerepét 1972-ben kapta, de az igazi áttörést az 1975-ös Kánikulai délután című film hozta meg (Harmadik típusú találkozások, Terminátor – A halálosztó, Tökéletes célpont).

Marc Alaimo (1942)
általában negatív szerepeket alakító amerikai színész. Legismertebb szerepei közé tartozik a Star Trek: Deep Space Nine sorozat Gul Dukat alakja. 1970-től gyakran szerepelt színházi előadásokban. New Yorkban kapta első tévés szerepét (Tango és Cash, Az emlékmás, Csupasz pisztoly 33 1/3).

Papp-Kincses Emese (1943–2014)
erdélyi magyar irodalomtörténész, publicista. 1979-ben, a két világháború közötti erdélyi magyar történelmi regényről írt értekezésével megszerezte az irodalomtudományok doktora címet. Csángó tárgyú írása, Milyen csúfot űztek belőlünk, a budapesti Magyarok a Magyarokért Alapítvány pályázatán I. díjban részesült.

Michael Palin (Sir Michael Edward Palin, 1943)
angol színész, a Monty Python-csoport tagja, több ismeretterjesztő film készítője. 10 éves korában már érdeklődött a színészkedés és a komédia, a poéngyártás iránt. Miután elvégezte az egyetemet, 1965-ben műsorvezetője lett a Most! című humoros pop show-nak. Ezalatt folyamatosan tartotta a kapcsolatot egyetemi iskolatársával, Terry Jones-szal. A barátok és a barátok barátai végül összehozták Monty Python-csoport. Miután a Monty Python Repülő Cirkusza sorozat 1974-ben befejeződött, 1982-ben megírta A Misszionárius című film történetét és eljátszotta a pap szerepét. Játszott Terry Gilliam filmjeiben, a nyolcvanas években öt gyerekkönyvet írt (Brian élete, Sarkig tárt világ, A hal neve: Wanda).

Roger Rees (1944-2015)
Tony-díjas walesi-amerikai színművész, rendező. A Wimbledon Theatre-ben festett díszleteket, amikor 1965-ben Arthur Lane, az egyik utolsó színész-igazgató szerepet adott neki. 1967-ben, negyedik próbálkozására, felvette az RSC. Öt évet töltött az RSC-nél, utána belépett a Cambridge Theatre Companybe. Lassan Angliából Amerikába települt, színészből színházi rendezővé vált. Drámaprofesszor volt a Floridai Állami Egyetemen, rengeteg hangoskönyvfelvétele van, dolgozott képregényeken, szerepelt rádiójátékokban.

John Rhys-Davies (1944)
brit színész. Többször is megjelent a televíziókban az 1970-es évek elején, ezután egyre gyakrabban tűnt fel filmbeli szerepekben, sorozatokban. A Sliders-sorozatban ő volt az egyik főszereplő, a Star Trek: Voyager sorozatban is, de feltűnt már James Bond-filmben, a Halálos rémületben. A legnagyobb népszerűséget talán A Gyűrűk Ura trilógiája hozta meg számára (Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag, Az elveszett világ, Neveletlen hercegnő 2).

B. Tóth László (1947)
zenei szerkesztő, műsorvezető és lemezlovas. 1976–1981 között külsős, majd 1981–2002 között a Magyar Rádió zenei szerkesztő munkatársa volt. Saját műsorokat szerkesztett. 1982-től (2002-ig), majd 2018-tól a Poptarisznya című műsor műsorvezetője volt.

Szerencsi Éva (1952–2004)
Déryné-díjas színésznő. 1974-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1974–1979 között a budapesti József Attila Színházban szerepelt. 1979–1980 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1980–1989 között újra a József Attila Színház tagja lett. 1989-től a Népszínházban és a Budapesti Kamaraszínházban játszott. 2001-től haláláig a Ruttkai Éva Színház tagja volt. Több filmben is szerepelt, legismertebb alakítása Vitay Georgina szerepe a Szabó Magda regénye alapján készült Abigél című négyrészes tévésorozatban (Bob herceg, És mégis mozog a föld, A törökfejes kopja).

ifj. Latabár Árpád (1963)
színész, a Latabár-színészdinasztia legfiatalabb tagja. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban kezdte színészi pályafutását. 1985–től a Pécsi Nemzeti Színházban játszott, majd 1987-ben a kecskeméti Katona József Színházban lépett fel. 1999-től 2008-ig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. A családi hagyományoknak megfelelően operettekben lép fel, alkata főleg a táncos-komikus szerepekre predesztinálja.

Kálomista Gábor (1964)
Balázs Béla-díjas filmproducer. 1996-ban megalapította a Megafilm Kft.-t, amely Magyarország egyik legnagyobb filmgyártója; ahol ügyvezető igazgatóként dolgozik. 2012. január 1-jétől a Thália Színház menedzser igazgatója, 2017-től ügyvezető igazgatója.

Keller János (1973)
színész. 1991 és 1994 között a Veszprémi Petőfi Színház Színészképző Stúdiójának hallgatója volt, pályája is ebben a színházban indult. 1998-ban a Magyar Színészkamarától kapott Színész Bizonyítványt. Az 1998-tól egy évadot a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott, majd visszatért Veszprémbe. 2001-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának színésze.

Santiago Cabrera (1978)
chilei színész. Miközben 3 évig tanult a londoni Dráma Központban, számos színpadi fellépése volt. Miután elvégezte az iskolát, első szerepe Montano volt, Shakespeare Othello-jában. Első igazi sikerét akkor érte el, amikor az ABC Birodalom című drámájában megkapta a főszerepet (Szerelem és egyéb katasztrófák, Che, Merlin kalandjai).

Henry Cavill (Henry William Dalgliesh Cavill, 1983)
brit színész. Legismertebb szerepei Charles Brandon suffolki herceg a Showtime Tudorok című televíziós történelmi drámasorozatában, Superman a DC-moziuniverzumban, valamint Ríviai Geralt a Netflix Vaják című fantasy sorozatában. Ismert még a Netflix Enola Holmes című filmjéből, amelyben Sherlock Holmest alakította.

Adele (Adele Laurie Blue Adkins, 1988)
Emmy-, Oscar-, Golden Globe-, valamint tizenhatszoros Grammy-díjas angol énekesnő, zenész-dalszerző. Zenei tanulmányait a híres BRIT Schoolban végezte, amit 2006 májusában fejezett be. 2008-ban jelentette meg első stúdióalbumát, a 19-et, amely album nyolcszoros platina minősítést ért el hazájában, míg az Egyesült Államokban háromszoros platinát szerzett. 2012-ben kiadta a Skyfall című dalt, melyet az azonos című James Bond-filmhez írt és vett fel. A dal elnyerte A legjobb eredeti betétdalnak járó Oscar-, és Golden Globe-díjakat. A világ egyik legkelendőbb zenei előadója, több mint 120 millió eladott lemezzel.

Ezen a napon halt meg:

Duka Tivadar (1825-1908)
orvos, India-kutató, Kőrösi Csoma Sándor hagyatékának feldolgozója a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd tiszteleti tagja. 1854-től a bengáliai angol hadsereg katonaorvosa lett. Először Kalkuttába vezényelték, ahol a hindusztáni nyelveket tanulmányozta, majd a Gangesz menti Monghir területének főorvosaként kezdte behatóan tanulmányozni Indiát. 1874-ben nyugalomba vonult, Londonban telepedett le és idejét Kőrösi Csoma Sándor munkásságáról összegyűjtött anyag feldolgozásának szentelte.

Kallina Mór (1844-1913)
építész, első munkái közé tartozott a Szentkirályi utcai Nemzeti Tornacsarnok épülete, majd a Várbeli kis evangélikus templom, ő tervezte a Szent Gellért-emlékmű architektúráját is.

Alfred Hermann Fried (1864-1921)
Nobel-békedíjas, pacifista osztrák író. tizenöt évesen félbehagyta tanulmányait és egy könyvkereskedésben kezdett el dolgozni. 1883-ban Berlinbe költözött, ahol 1887-ben megnyitotta saját könyvesboltját. Kétkötetes „A békemozgalom kézikönyve” a pacifizmus alapművének számított egészen 1914-ig. Nézetei eltértek a korábbi pacifisták morális hozzáállásától. Úgy vélte, hogy fölösleges erőfeszítés a leszerelést propagálni, mert a háború és a hadseregek az országok közötti anarchiának természetes folyományai. Az államok közötti viszonyt kell rendezni, nemzetközi szervezeteket alakítani, és ezután a fegyverzetcsökkentés magától megtörténik.

Nagy Endre (Grosz, 1877–1938)
újságíró, író, konferanszié, kabaréigazgató, „a magyar kabaré atyja”. Tanulmányait Nagyváradon végezte, s ott is lett újságíró a Szabadság című lapnál. Ady Endre és Bíró Lajos baráti körének tagja volt. 1901-ben tűnt fel a Tarka színházban dalszövegeivel, majd 1907-től konferanszié volt a Nagykörúti Bonbonnière kabaréban. Élete utolsó éveiben a Nyugat Baráti Körének előadóestjét vezette.

Máté Olga (1878-1961)
fényképész, fotóművész, feminista mozgalmár. Családja minden tagja egyaránt támogatta a fotóművészet iránti érdeklődését. Emiatt Németországba küldték két év idejére, hogy a kiválasztott foglalkozását sajátítsa el magas szinten és tanulja meg a legmodernebb módszereket. Pár év leforgása alatt az akkoriban korszerű portréfotózás egyik kiemelkedő és ismert kiválóságává vált.

Burghardt Rezső (1884-1963)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, érdemes művész. 1903 és 1911 között a Mintarajziskolában és külföldön (Milánó, Párizs, London) tanult. 1913 és 1919 között Benczúr Gyula mesteriskolájába járt. Benczúr halála után Budapesten társaival megalakította a Benczúr Társaságot. 1937-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított, 1938-tól pedig vezette a főiskola Miskolci művésztelepét. Rendszeres kiállító művész volt, külföldi kiállításokon is gyakran szerepelt. Stílusára a plein air és a nagybányai hagyományokra alapozott, sajátos foltszerű festés a jellemző (Téli napsütés, Rőzsehordó asszony, Faluhatár).

Daniss Győző (1903-1956)
színész, rendező, a Békés Megyei Jókai Színház alapító színházigazgatója. Színészi pályáját 1925-ben Kaposváron kezdte majd több vidéki magántársulatban játszott és rendezett. Fiatalon főleg bonvivánként voltak sikerei. 1947 és 1949 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1949-től a kecskeméti Katona József Színház művésze volt. 1951-től a szolnoki és a békéscsabai közös színház színművésze és az utóbbi igazgatója volt. 1954–től az önálló Békés Megyei Jókai Színház alapító színházigazgatója volt.

Babus Jolán (1917-1967)
tanár, néprajzkutató. A debreceni egyetemen ismerkedett meg a néprajztudománnyal. Bekapcsolódott a Néprajzi Múzeum gyűjtőhálózatába, majd önálló gyűjtőmunkába kezdett. Kutatásai során a beregi nép életét, munkáját és népművészetét vizsgálta (Nádvágás és tetőfedés a Bereg megyei Lónyán, A lónyai vizek néprajza, Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról).

Lena Horne (1917-2010)
amerikai dzsesszénekesnő, Broadway-színésznő. A negyvenes évek közepétől intenzíven részt vett a polgárjogi mozgalomban. A legaktívabb sztárok közé tartozott. A hatvannégy évesen előadott, egyszereplős Broadway-show-jáért elnyerte a Tony-díjat.

Kibédi Ervin (1924–1997)
Jászai Mari-díjas színművész, komikus, érdemes művész, a Vidám Színpad örökös tagja. A Zeneakadémián szerzett magánénekesi diplomát, 1949-ben, de operaénekesként sohasem működött. 1950–51-ben a Magyar Rádiónál dolgozott. 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházához került, majd 1957-től a Vidám Színpad művésze volt. Elsősorban komikus szerepekben volt népszerű, amihez lomha mozgása és sajátos szem- és arcjátéka is hozzájárult. Szemhéja mindig félig csukva volt, s ez adott neki valamilyen örökös szkeptikus karaktert (Meztelen diplomata, A Tenkes kapitánya, Az aranyborjú).

Garics János (1928-1984)
színész, rendezőasszisztens. Az Ifjúsági Színház ösztöndíjasa volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatójaként. 1953-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1958-tól kisebb megszakításokkal a Madách Színház társulatának művésze volt haláláig. Jeles karakteralakításai mellett A Szabó család című népszerű rádiósorozat Laciját is életre keltette (Egri csillagok, Fekete gyémántok, A Pogány Madonna).

Hertay Mária Anna (1932–2018)
Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész. 1955–1959 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. 1959–1963 között ugyanitt elvégezte a grafikus szakot is. Litográfiákat, majd rézkarcokat, tűzzománcot készített, nagyrészt bibliai témákban, továbbá templomi falképeket. 2005-ben nyílt meg állandó kiállítása a Csornai Múzeumban.

Horgas Béla (1937-2018)
költő, író. 1961-től az ELTE magyar szakán volt hallgató, 1965-ben szerezte diplomáját. Gyakran meseelemeket használt fel, a gyermekvers játékosságából sokat tanult. Maga is írt meséket, gyermekverseket. Több prózakötete is megjelent (A kóbor ceruza tündére, Vakegér, IdőHALADék).

Tasnádi Márton (1957-2017)
rendező. a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán diplomázott 1983-ban. Rendezett Magyarország és Európa több színházában. A Magyar Színházművészeti Társaság – határainkon túli magyar színházak szakreferense. A színházon kívül a legkülönfélébb műfajokban, a média különböző területein dolgozott.