Szeretett és nagyszerű munkatársunk emlékére.
(a papiruszportal.hu archívumából – a cikk első megjelenése elődünk, az Irodalmi Vademecumban történt)
Szerző: Bogár Edit (1963-2022)
E cikknek – és a remélhetőleg következő újabbaknak – a célja, hogy segítséget nyújtsak olyan nyelvi, nyelvtani és helyesírási kérdésekben, melyek gyakran okoznak gondot az írással akár alkotóként, akár végrehajtóként foglalkozó legtapasztaltabb embereknek is. A „bogarászásra” ugyan már nevemnél fogva is predesztinálva vagyok, de a kifejezés most valami másra utal: a nyelvhelyességi kérdésekre a példák nagy részét parlamenti felszólalásokból válogattam, bogarásztam elő. A helyesírási példák lehetnek fiktívek vagy a valóságból merítettek.
A témák köre szinte végtelen. Még az Akadémia helyesírási bizottsága is alaposan elgondolkodna, mielőtt megtalálná egy-egy, általában többszörösen összetett szószörnyeteg megfelelő írásmódját; az elmondott szöveg majdnem mindig magán hordja a beszélt nyelvnek bizonyos pontatlanságait, pongyolaságait, amelyek leírva minden ép nyelvérzékű embert elborzasztanak; a szövegfolyamok némelyikében mondatnak nyoma sem lelhető fel, nekünk mégis azzá kell alakítanunk őket; s ha véletlenül egy jól felépített körmondattal hoz össze minket a sors, azt bizony írásjelekkel megfelelően tagolnunk kell.
Jómagam már találtam nem egy olyan kérdést, amelyekkel foglalkozni szeretnék. De megkérem az olvasót is, ha van ötlete, problémája, ha van olyan nyelvhelyességi vagy helyesírási jelenség, amellyel titkos csatákat szokott vívni (s esetleg nem mindig sikeresen), vagy ha valahol talál érdekesnek látszó szót, mondatot, szöveget, ne legyen rest, írja meg nekem. Címem: nyelvolto@papiruszportal.hu. Megkönnyítendő előre leírom, mit hogyan jelölök; alkalmazkodva a nyelvészeti cikkekben megszokott tipográfiához. Vastagon szedve állnak a szabályok; aláhúzva az, amire külön fel szeretném hívni a figyelmet; dőlttel írom a nyelvi példákat (ez lehet egyetlen betű, egy szó, egy mondat, néha hosszabb szövegrészlet is); *-gal pedig az általam alkotott helytelen formákat jelzem az olvasónak.
Most pedig elő az első farbával:
MIKOR AMI, MIKOR AMELY?
Régvolt gyermekkoromból még feldereng, hogy tanáraim figyelmeztettek: az amely vonatkozó névmást kezdik elfelejteni, és annak helyén is az ami-t használják. Az utóbbi években azonban ennek éppen ellenkezője figyelhető meg; s meg kell mondanom, ez gyakran nemcsak fülsértő, hanem értelemzavaró, néha akár nevetséges is lehet. Az amely ugyanis a közvetlenül előtte álló főnévre utal vissza; az ami viszont az előtte lévő egész tagmondatra vagy egyéb szófajú szóra (melléknévre, számnévre, névmásra stb.). Ez tehát az alapszabály. Való igaz, hogy a nyelvművelők szerint az igényes nyelvhasználatban a főnévre az amely utal vissza, de ne riadjunk vissza attól sem, ha olykor-olykor ami áll ebben a funkcióban is. Amikor ugyanis túl sok lenne a mondatban az amely, az egyhangúságot megtörhetjük, ha az ami-t tesszük a helyére. Fordítva azonban tilos! A monotónia ellen hathat az is, ha az amely helyett annak rövidebb alakját, a mely-t használjuk.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Nézzünk néhány példát!
Az elért eredmények azok, amelyek lehetővé teszik a bér növekedését. Ebben a mondatban a vonatkozó névmás használata még nem értelemzavaró, de nyelvérzékünket sérti, hiszen az az, azok, ez, ezek stb. mutató névmásokra az amely(ek) stb. vonatkozó névmás nem tud visszautalni. Helyesen tehát így hangzik a mondat: Az elért eredmények azok, amik lehetővé teszik a bér növekedését. Ha a mondat nem itt érne véget, elképzelhető lenne, hogy az amely névmást használjuk. Figyeljük csak: Az elért eredmények, (mégpedig) azok, amelyek lehetővé teszik a bér növekedését, máshol is éreztetni fogják hatásukat. Ebben a mondatban az amely már nem az az mutató névmásra vonatkozik, hanem az eredmény főnévre, ezért használata tökéletesen helyénvaló.
Ebben az általános véleményben az első, amelyre szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét… Nos, ez a mondat is sántít. Kiegészíthetnénk például így: … az első dolog/tény/kérdés, amelyre … – s máris épkézláb a szövegfűzésünk. Főnév hiányában azonban csak a következő forma helyes: Ebben az általános véleményben az első, amire szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét…
Belekerült e törvény módosításába, hogy a parlament, illetve a területfejlesztési tanács választhasson az elé került módosító javaslatok alapján is, amely eddig nem tekintetben adatott meg számára. Itt már zavarba jöhetünk: mi is az, ami nem adatott meg eddig? A módosító javaslat, annak az alapja – vagy a választás lehetősége? Az amely névmás ugyanis azt sugallja, hogy az előtte álló főnévről van szó a vele bevezetett tagmondatban, ez pedig – birtokviszonyról lévén szó – lehet a javaslat vagy az alap. Ha viszont józanul belegondolunk a mondandó logikájába, mégiscsak a harmadik variáció az igaz, vagyis ebben a mondatban is az ami-t kell használnunk: Belekerült e törvény módosításába, hogy a parlament, illetve a területfejlesztési tanács választhasson az elé került módosító javaslatok alapján is, ami eddig nem tekintetben adatott meg számára. Hiszen a választási lehetőség az, ami eddig nem adatott meg, ugye?
Jöjjön most egy apró segítség, amely megkönnyíti a megfelelő névmás kiválasztását! Nem kell feltétlenül nyelvtani fogalmak keresgélésével terhelnünk magunkat ahhoz, hogy ne kövessünk efféle hibát. Amely névmásunk ugyanis már egy rövidített forma, hosszabb változata az amelyik. Próbáljuk csak meg bármely fenti mondatba az amelyik alakot behelyettesíteni, s meglátjuk, hogy ez már akkor is bántani fogja nyelvérzékünket, ha az amely forma korábban esetleg nem is hangzott furcsának: *Az elért eredmények azok, amelyikek lehetővé teszik a bér növekedését. *Belekerült e törvény módosításába, hogy a parlament, illetve a területfejlesztési tanács választhasson az elé került módosító javaslatok alapján is, amelyik eddig nem tekintetben adatott meg számára. Ugye, megmondtam előre?!
Hadd álljon itt végül egy olyan, szintén az életből ellesett mondat, mellyel végképp meggyőzhetünk bárkit a fentiekben írottak igazáról: Csökken az állatállomány, amely a közeljövőben még az élelmiszer-ellátást is jelentős mértékben megnehezíti. Azt hiszem, a beszélő nem arra gondolt, hogy az állatállomány maga nehezítené az élelmiszer-ellátást…
