a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Mika Róbert
Tengerre, magyar! – mondta Kossuth. De mi nem vagyunk tengerésznemzet, sok hadihajóval sem dicsekedhettünk történelmünk során. Volt viszont egy hadifregattunk az 1848-as szabadságharcban, a Kérlelhetetlen (Implacabile). A Monostory Balázs főhadnagy által rekvirált, Triesztben horgonyzó hajót csak kézi bombával sikerült felszerelni, így a szintén magyar kapitány vezette osztrák hajónak sikerült úgy megrongálnia, hogy pár óra múlva elsüllyedt. Pedig a császári hajót már sikerült mozgásképtelenné tenni. Több szerencséjük volt az angoloknak, a napóleoni háborúk tengeri eseményeiről Patrick O’Brian egész sorozatot írt.
Patrick O’Brian író és műfordító, eredeti nevén Richard Patrick Russ, nevét a magyar közönség igazából az ausztrál Peter Weir nevével fémjelzett Kapitány és katona című kalandfilmből ismerhette meg. Angliában, a buckinghamshire-i Chalfont St Peterben született 1914. december 12-én.
Fő műve a húsz novellából álló kiváló Aubrey–Maturin sorozat. Szereplői a napóleoni háborúk tengeri csatáiban jeleskednek a brit tengerészet, a Royal Navy tisztjeiként. A történetek középpontjában Jack Aubrey kapitány és az ír–katalán Stephen Maturin hajóorvos, természettudós és kém áll. A széria első darabja 1970-ben jelent meg Master and Commander címmel, amelyből azonos címmel 2003-ban film is készült. A mozidarab alapjául szolgálnak a fenti kötet mellett a HMS Surprise és a The Far Side of the World (A világ túlsó oldalán) című novellák eseményei is. A film nehezen született meg, de nagyon jól sikerült. A sorozat könyvei pazar részletességgel és humorral fűszerezve mutatják be a 19. század eleji hajósok és kikötők életét, a kor technikáját, az éledező természettudományok rejtelmeit, s bár a kalandregényekhez elengedhetetlen romantikus elemeket sem nélkülözik, a valós történetek elemeire épít az író, többek közt Jack Byron és Tobias Barrow tengerészkadétok viszontagságaira vagy Sir Joseph Banks természettudós, botanikus életére, akinek élettörténetét is megírta.
O’Brian első kötete 16 éves korában, 1930-ban jelent meg Caesar címmel. A kritika mint az ifjú Thoreau-t (Henry D. Thoreau amerikai író, filozófus) jellemezte a kezdeti próbálkozást. Hussein a címe 1938-ban kiadott kötetének. A II. világháború alatt nem rukkol ki semmivel, ekkor neve egy időre feledésbe merül. A hosszú csendet három kötettel töri meg. A Testimoniest (1952) a The Golden Ocean (1956, Az aranyló óceán) követi, majd a The Unknown Shore (1959, Az ismeretlen part), ami a fent említett kadétokról emlékezik meg. Látszólag ismét terméktelen esztendők jönnek, de egy évtizedes kihagyás után, 1970-ben végre átütő sikert arat, ami haláláig tart.
Életútja nemcsak az Aubrey–Maturin sorozat jegyében telt, hanem megjelentette Pablo Ruiz Picasso (1976) monográfiáját és a Men-of-War: Life in Nelson’s Navy (1974) történettudományi értekezést is. Önálló könyvei mellett számos fordításával is kitűnt, jelentős Henri Charriere Papillon és Simone de Beauvoir munkáinak angol nyelvre ültetése.
1945-ben felesége, Mary révén rokonságba kerül a Tolsztoj családdal. Patrick O’Brian franciaországi villájában, Collioure-ben élt. Az író 85 éves korában, az írországi Dublinban 2000. január 2-án bekövetkezett halála után itt talált végső nyugodalmat. A napóleoni háborúk tengeri krónikásaként tiszteljük emlékét. Kötetei népszerűségére jellemző, hogy több mint hárommillió példányt adtak el belőlük. 1995-ben elsőként vehette át az irodalmi életműért járó Heywood Hill-díjat, és ugyanebben az évben egy komoly brit kitüntetéssel (Commander of the Order of the British Empire – CBE) is jutalmazták. 1997-ben a dublini Trinity College tiszteletbeli irodalomprofesszorává nevezte ki.
Comments on “Aranyló óceán – Patrick O’Brian”