Névnapok: Kázmér, Adorján, Adria, Adrián, Adrianna, Adriel, Adrienn, Arián, Bajnok, Brútusz, Kazimír, Lúciusz, Zorán
Események:
1830 – Vincenzo Bellini Rómeó és Júlia (I Capuleti ei Montecchi) című operájának premierje a velencei Teatro La Fenice-ben.
1877 – Pjotr Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjének világpremierje a moszkvai Bolsoj Balett előadásában.
1895 – Gustav Mahler vezényel a 2., Feltámadás szimfóniájának ősbemutatóján Berlinben, a Berlini Filharmonikusokkal (a teljes mű decemberben debütál). ––> Gustav Mahler: II. szimfónia
1905 – a Nobel-díjas Gerhart Hauptmann Elga című színművének premierje Berlinben.
1913 – Gabriel Faure Penelopé című operájának premierje a Salle Garnie-ban, Monte Carlóban. ––> Egy elfeledett opera
1975 – II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte Charlie Chaplint.
Megszületett Antonio Lucio Vivaldi (1678–1741) olasz barokk kori zeneszerző, hegedűs, pedagógus, impresszárió és pap.
A Pietà hangversenyei és zenés miséi a korabeli velencei és külföldi nemesek kedvelt szórakozásai voltak, így több befolyásos uralkodóval, arisztokratával köthetett ismeretséget. 1710-től már egyre inkább az operaszínpadok meghódításán gondolkozott. Első operájának bemutatójára 1713-ban, Vicenzában került sor nagy sikerrel, a következő évben már Velencében vitték színre második dalművét. Ezután nem sokkal a velencei Sant’Angelo színház impresszáriója lett, operái pedig hamar meghódították Itália operaszínpadait. Művészetének középpontjában a concerto műfaja állt, zenetörténeti jelentőségét is elsősorban a versenymű forma tökéletesítésének köszönheti. Az ő versenyműveiben a szólóhangszer már végig vezető szerepet játszva emelkedik ki a zenekarból. Legnagyobb érdeme és sikereinek egyik titka a rendszerezés volt: a már meglévő és ismert formaelemekből kialakította a concerto szabályos szerkezeti felépítését, keretbe foglalta annak ritmus-, dallam- és harmóniavilágát (A négy évszak, Dareiosz megkoronázása, A hűséges menyasszony). ––> Vivaldi, az olasz barokk mestere
Meghalt Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) ukrán származású orosz író.
Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Első novellagyűjteménye, az Esték egy gyikanykai tanyán a romantika jegyében, de reális talajon, az ukrán népéletben és folklórban fogant. A falusi méhész által esténként előadott, hol idilli, hol fantasztikus, néha egyenesen hátborzongató történetek jóízű anekdotázással, mulatságos históriákkal keverednek. Különös és naiv, az irodalomban korábban ismeretlen világ tárul fel az olvasó előtt, melyben egyszerre van jelen a valóságos és a fantasztikum. Szerény írói honoráriumán kívül főként kölcsönökből, adományokból élt. Legnagyobb, ma már klasszikusnak számító színműve, A revizor 1836 tavaszán készült el. Gogol hatása az orosz irodalom nagy íróegyéniségeire nyilvánvaló. A városban szorongó kisember Gogollal kezdődött irodalmi ábrázolása Dosztojevszkij pályafutásának különösen az elején érezhető. Vidéki földesurainak szatirikus rajza szintén Gogol hatását mutatja (Holt lelkek, Az őrült naplója, A köpönyeg).
Meghalt Simándy József (Schulder, 1916–1997) Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas operaénekes (tenor), főiskolai tanár, érdemes és kiváló művész.
Magyarország egyik leghíresebb tenoristája volt, akinek hangja és alakja elválaszthatatlanul forrt össze több magyar nemzedék tudatában Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével. Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepek eljátszására tette különösen alkalmassá. Posszert Emília magániskolájában, majd 1943 és 1945 között a Zeneakadémián tanulta az éneklést. A világháború alatt az Operaház kórusának tagja volt. Szólótenorként 1946-ban mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban. Az Operaháznak 1990-ben lett örökös tagja, de ezt megelőzően már 1947-től társulaton kívüli magánénekese volt. 1978–1986 közt a Zeneakadémián tanított. Számos lemeze készült, nagy sikerrel lépett fel Európa nagy operaházaiban és hangversenytermeiben, és itthon is a közönség kedvence volt.
Megszületett Sztevanovity Zorán (1942) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas szerb származású magyar előadóművész, énekes, gitáros, zeneszerző, Sztevanovity Dusán dalszövegíró, zeneszerző bátyja.
Politikai okokból, 1948-ban költözött családjával Magyarországra, végleg Budapesten telepedtek le. 1960-ban felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. Öt szemeszter elvégzése után döntött úgy – öccsével együtt –, hogy a műszaki pálya helyett inkább a zenélést választja. Édesapját politikai okok miatt három évre börtönbe zárták, 1955-ben szabadult ki. A Metro együttes 1962-ben indult az első Ki mit tud?-on, de a döntőben az erősítő hibája miatt nem tudtak játszani és a zsűri kérésüket megtagadva nem engedte meg félbemaradt számuk újbóli eléneklését. 1965 őszére kialakult a „klasszikus” Metro csapata (Sztevanovity Zorán, Sztevanovity Dusán, Schöck Ottó, Frenreisz Károly, Brunner Győző). 1966-ban Édes évek címmel megjelent az első magyar nyelvű Metro-kislemez, 1969-ben az első Metro-nagylemez. Az együttes 1972-ben feloszlott. 1977-ben a Mafilm Lumumba utcai stúdiójában megkezdődtek első lemezfelvételei, a szólólemez hamar aranylemez lett. A zenész karrierje ezt követően is töretlen, több dala is sláger lett (Fehér sziklák, Romantika, Kell ott fenn egy ország).
Ezen a napon született:
William Dobson (1611–1646)
az egyik első jelentős angol festő, portréművész. Kortársa, John Aubrey (természetfilozófus, író) úgy jellemezte, hogy „a legkiválóbb festő Angliában ”. Festészete a velencei iskolát követte, de némileg érződik Van Dyck hatása is. Viszonylag fiatalon halt meg, utolsó éveit az angol polgárháború zavarta meg. Alkotásai közül nagyjából hatvan maradt fenn, többnyire félalakos portrék.
Borsos Károly (1871-1933)
református pedagógus, gimnáziumi és főiskolai tanár, a Mezőtúri Református Kollégium igazgatója, klasszika-filológus, vallásfilozófus, szabadkőműves. A Mezőtúri Református Kollégiumot 1906-tól igazgatta. 25 évig állt intézmény élén, amelyet ő emelt országos szintre. De haladó szellemű alakja volt a város széles körű közéletének is. Különösen szívén viselte a közművelődés kiterjesztésének ügyét. 1911-ben bevezette a „munkásgimnáziumot”, 1912-ben pedig a „szabadlíceumot” ennek kiegészítéseként.
Salamon Béla (1885-1965)
színész, színházigazgató, humorista, karcolat- és élcíró. A 20. század közepének egyik legismertebb magyar komikusa, a túlélni iparkodó-ügyeskedő budapesti kisember alakjának klasszikus alakítója színpadon és a filmvásznon. Felvett alakításait máig játsszák, szerepmondatai közt voltak olyanok, amelyek őt magát is túlélő szállóigévé váltak („Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”, „Lepsénynél még megvolt”, „Vigyázz Malvin, jön a kanyar”, „szintén zenész”).
Szűr Szabó József (1902-1993)
Munkácsy Mihály-díjas karikaturista, festő, grafikus, báb- és díszlettervező. Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, festő szakon végzett 1927-ben. Karikatúrái a Mátyás Diák című élclapban, majd sok más újságban jelentek meg. 1945-től, alapításától a Ludas Matyi munkatársa lett és 1989-ben onnan ment nyugdíjba (Újságrajzoló művészek könyve, Paprika, egyiptomi falfestmények stílusában az Esti Hírlap munkatársainak képei).
K. Kovács László (Keszi, 1908–2012)
néprajzkutató, a magyar néprajzi filmezés egyik fontos alakja. 1938-ban elkészítette skandináv tapasztalati alapján a Néprajzi Múzeum nem tárgyi gyűjteményeit tartalmazó új szervezeti-gyűjteményi egységének, az Ethnológiai Adattárnak a koncepcióját. 2022-ben posztumusz elnyerte munkásságáért a Magyar Örökség-díjat.
Hegyi Barnabás (1914-1966)
Kossuth-díjas filmoperatőr, kiváló művész. 1936-tól kezdve dolgozott a filmszakmában, 1940-től volt operatőr. A második világháborút követően 1947-ig volt a Magyar Rádiónál műsorfelügyelő, majd dolgozott a Hunnia-filmgyárnál mint operatőr. Közel száz filmet forgatott. Nevéhez fűződik az első magyar színes játékfilm, a Ludas Matyi, az ő operatőri munkája a Valahol Európában is (Különös házasság, Körhinta, Mici néni két élete).
Kokas Ignác (1926–2009)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992-től haláláig. A gesztusfestészet kiváló hazai képviselője. Asztalosnak tanult, de már korántól érdekelte a festés és a rajzolás. Korábbi rajztanára tanácsára minden előképzettség nélkül a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, és fel is vették. Hamar nemet mondott a „kockarajznak”, inkább amolyan „rongyos” festő lett, a hangulatok és színek megörökítője ég és föld között, ami azt jelenti, hogy festői foltokból építkezik, műveit nem konstruktivista szabályszerűség határozza meg. A test-lélek-környezet harmóniájának megformálására erősen vágyódott, e tekintetben Csontváry Kosztka Tivadar festészete volt rá legnagyobb hatással. Az 1960-as évek közepén kezdte festeni ún. zöld képeit, e „zöld korszaka” három évig tartott. 1973-1983-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, Vál díszpolgára (Az asztalos, A kis alkonyati kép, Zúzmarás táj).
Miriam Makeba („Mama Afrika”, 1932-2008)
Grammy-díjas dél-afrikai énekesnő, dalszövegíró, színésznő, emberjogi aktivista. A világzene egyik állócsillaga volt. Előadóművészete, személyisége és társadalmi szerepe emelte erre a rangra. 1963-ban az ENSZ-ben elmondott apartheid-ellenes beszéde tette a popzenén túl is világszerte ismertté. Leghíresebb száma a Pata Pata című dal.
Fazekas Magdolna (1933)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. Tanulmányait 1952-1958 között, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Férjével, Meggyes László festőművésszel együtt alapító tagja volt a Mezőtúri Alkotótelepnek is. Inspiratív eleme a táj, képei olykor a látvány és látomás határán jönnek létre, impresszionisztikus hangulatot árasztanak (Zagyva part, Tanyán, Réten).
Medveczky Ilona (1941)
táncművész, színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 18 évesen érettségizett le, és szerezte meg táncművészeti diplomáját. A Pécsi Balettet otthagyta és felutazott a szintén alakulófélben lévő Tarka Színpadhoz, ami során Klapka Györggyel Balogh Edinával, illetve Bogár Richárddal dolgozott együtt. Ez az időszak komoly állomás volt a művésznő számára, mivel itt ismerkedett meg a könnyű műfajjal, amelyre karrierjét is építette. Amellett, hogy Magyarország legkeresettebb revütáncosnőjévé vált, megkezdődött idehaza is a filmes pályája. 1974-ben ment feleségül a Bécsben élő Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis osztrák herceghez. 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás óta különféle társadalmi és médiaesemények állandó résztvevője (Egy magyar nábob, A veréb is madár, Az oroszlán ugrani készül).
Szűcs István (1942-2006)
színész, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja, 1960-tól a győri Kisfaludy Színházban játszott. Gazdag művészi pályafutása alatt 250 szerepet, 80 főszerepet játszott el, zenés és prózai, vígjátéki és tragikus művekben. Rendhagyó irodalomóráival, önálló estjeivel, iskolákban, klubokban, nyugdíjas otthonokban is fellépett (Játék a múzeumban, A három testőr Afrikában, Hősöm tere).
Bende Ildikó (1943)
Aase-díjas színésznő, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. 1964-ben Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját, ahol volt súgó, tánckari tag és segédszínész is. 1966-tól a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt. 1974-től a győri Kisfaludy Színház, illetve a Győri Nemzeti Színház művésze.
Jeney Zoltán (1943-2019)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes művész. 1957–1961 között a debreceni Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskolában tanult. Ezt követően a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd 1967–1968 között a római Accademia Nazionale di Santa Cecilián. 1970-ben Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval megalapította az Új Zenei Stúdiót. 1976-ban a Schola Hungarica tagjaként bejárta Franciaországot. A gregorián zene hatása megfigyelhető a folyamatosan komponált, nagyszabású művében. 1995-ben kinevezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzői szakának vezetőjévé (Szindbád, Orfeusz kertje, Százéves átlag). ––> Spiró György: Jeney Zoltán: Halotti szertartás
Kalmár Magda (1944)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán). Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte. A Magyar Állami Operaház 1967-ben szerződtette. 1972-ben megnyerte a Pozsonyban megrendezett UNESCO énekversenyt. 1998 óta az Operaház örökös tagja. Hangversenyénekesként és operett-énekesnőként is elismert. A magyarnóta művészi népszerűsítéséért 2019-ben Dankó Pista Életmű-díjat is kapott. Vendégszerepelt csaknem valamennyi európai országban.
Chris Rea (Christopher Anton Rea, 1951)
ír–olasz származású brit rockgitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró. Az angol Bruce Springsteennek szeretik nevezni mind témái, mind a rhythm and blues, country- és folkalapokra épülő zenéje, mind a stílusa miatt. Dallamvilág a kelta hagyományokra épül. Visszatérő motívum még zenéiben az autózás és a vezetés (The Road to Hell, The Blue Cafe, Still Got So Far to Go).
Petrozsényi Eszter (1953)
színésznő, előadóművész. Színészi diplomáját a Ádám Ottó tanítványaként 1977-ben szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Radnóti Színpadon kezdte. 1981-től a Békés Megyei Jókai Színház színésznője volt. 1983-tól a Honvéd Művészegyüttesben szerepelt. Tanítással, beszédtechnika oktatással is foglalkozik.
Catherine O’Hara (Catherine Anne O’Hara, 1954)
Golden Globe- és kétszeres Emmy-díjas kanadai-amerikai színésznő, forgatókönyvíró és humorista. Színészként először 1974-ben tűnt fel. A nézőközönség számára leginkább Kate McCallisterként, a főszereplő Kevin édesanyjaként lehet ismerős a Reszkessetek, betörők! családi filmekből.
Póka Éva (1956)
színésznő, rendező. 1980-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa osztályában. 1980-tól 1982-ig szülővárosában, a Szabadkai Népszínház, 1983-tól 1988-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Azóta szabadfoglalkozású színművésznő. Zenés műfajokban otthonos, sanzonokat és táncdalokat is énekel. rendezőként is tevékenykedik, tanítással is foglalkozik.
Patsy Kensit (1968)
angol színésznő, modell és énekesnő. Négyéves korában szerepelt először egy romantikus vígjátékban. 1986-ban rábízták az Abszolút kezdők című zenés film egyik főszerepét. A filmes ismertséget azonban a Halálos fegyver 2. hozta el számára 1989-ben. Énekesnőként is ismert: az 1983-tól 1989-ig az Eighth Wonder nevű brit popegyüttes énekesnője volt (Kend a portásra!, Időzített bomba, A látnok).
Ezen a napon halt meg:
Chudy József (1753-1813)
zeneszerző, karmester, az első magyar opera szerzője. Karmester volt az Erdődy János gróf pozsonyi német színházánál 1785 és 1787 között. Később a Kelemen László által alapított magyar színjátszó társasághoz került Pestre. Itt komponálta Szalkay Antal szövegére a Pikkó herceg és Jutka Perzsi című magyar nyelvű operát. A „szomorú–vígoperát” 1793. május 6-án mutatták be – hatalmas sikerrel. E dátumtól számítják a magyar nyelvű operajátszás kezdetét. Chudy zenei tevékenységének írásos nyomai nagyrészt elvesztek.
Jean-Francois Champollion (1790-1932)
francia klasszika-filológus, orientalista, az egyiptológia tudományának megalapítója, az ókori egyiptomi hieroglif írás megfejtője. Elődei munkájára építve 1822-ben a rosette-i kő egyes részeit lefordította, és bebizonyította, hogy az óegyiptomi nyelv hasonlított a kopt nyelvhez, és hogy írásrendszere fonetikus és ideografikus jelek kombinációja.
Pály Elek (Lukits Pál, 1797–1846)
színész, a magyar opera megalapítója. Bécsben a karinthiai kapu melletti operaházban játszott. 1819-ben szülővárosában (Pápa) mint tanító működött, 1822-ben a kolozsvári nemzeti színházhoz szerződött. Ezután Temesvárt játszott, s a nyári időszakban Erdély vidéki városaiban szerepelt a társasággal. 1826. január 18-án jutalomjátékául először adták elő Rossini Tolvaj szarkáját, magyarul (még Bécsben kezdte fordítani). Egész életét a magyar színészetnek szentelte, amelynek nemcsak egyik buzgó, s kitűnő tagja volt, hanem azt idegen dalművek lefordításával magas színvonalra emelte azt.
Ludwig Quidde (1858-1941)
német történész, közíró és pacifista politikus. Tevékenységéért 1927-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Filozófiából a Zsigmond király és a Német Birodalom 1410-1419 című dolgozatával elérte a doktori címet. Még doktorrá avatásának évében névtelenül adtak ki az Antiszemita agitáció és a német diákság című művét. 1885-ben a Reichstag levéltárának a Német-római Birodalom iratait gondozó részlegének vezetője lett. 1888-ban saját történelmi folyóiratot alapított. 1893-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a Német Történészek Szövetsége és tartották meg az első Német Történelemnapot. Ebben a korban Quidde már a késői középkor legelismertebb európai tudósai közé tartozott.
Franz Marc (1880-1916)
a német expresszionizmus egyik legjelentősebb festője, a spirituális absztrakt művészet úttörője. Első képein érződik még a Müncheni Képzőművészeti Akadémia hatása, bár gyorsan hátat fordított az akadémikus naturalizmus ábrázolásmódjának, szomorú színvilágának és az impresszionizmus hatására ragyogó színeket kezdett használni, s hamarosan megtalálta saját egyéni stílusát. A legismertebb művei közé tartoznak az állatfigurákat megjelenítő festményei. Stílusa fokozatosan változott meg: vonalvezetését egyre jobban leegyszerűsítette, a háttérben ábrázolt tájakat színhalmazokká alakította át, majd az utolsó korszakában festményei tárgyát színes geometrikus formákkal helyettesítette (Esőben, Kék ló, Küzdő formák).
Veress Sándor (1907-1992)
zeneszerző, zenepedagógus és népzenekutató. Bartók és Kodály szellemi örököse. 1923 és 1927 között Kodály Zoltán tanítványa volt a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés főtanszakán. 1927-től 1933-ig a zongora főtanszakon tanult Hegyi Emánuelnél, majd Bartók Bélánál. 1930-ban népdalgyűjtő úton is részt vett Moldvában, ahol mintegy 150 népdalt rögzített fonográfra. Zeneszerzőként 1933-ban mutatkozott be Budapesten. Az 1948–1949-es kommunista fordulat után, 42 évesen elhagyta Magyarországot (A csodafurulya, Nógrádi verbunkos, Karácsonyi kantáta). ––> Koncert Veress Sándor születésének 100. évfordulóján
Delly Rózsi (1917-2000)
opera-énekesnő (szoprán), kiváló művész. A budapesti Zeneakadémián túl Rómában, Bécsben és Salzburgban tanult. A következő, majdnem három évtizedben, 1974-es visszavonulásáig az Operaház társulat vezető drámai szopránjaként és mezzoszopránjaként, nemzetközileg is elismert Wagner-hősnőként énekelt Brünnhildét, Ortrudot, Izoldát épp oly rendkívüli erővel, mint Amnerist vagy Sába királynőjét. Rendkívüli hangterjedelme, kiegyenlített énektechnikája egyaránt alkalmassá tették a drámai szoprán és a drámai mezzo szerepkör betöltésére. Alakításait izzó drámai feszültség jellemezte.
Petress Zsuzsa (1928–2001)
Jászai Mari-díjas színésznő, operettprimadonna, kiváló művész. 1949-ben végezte el a Színiakadémiát, a Fővárosi Operettszínház már utolsó éves korában szerződtette. 1966 és 1968 között több helyen is fellépett, így szerepelt Győrben, Kaposvárott és Miskolcon is. 1974-től az USA-ban élt, alig játszott Magyarországon.
Palcsó Sándor (1929–2021)
kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor). 1949-ben származása miatt eltávolították az egyetemről. Volt segédmunkás, mezőgazdasági munkás, tisztviselő, gépkocsivezető, katona. 1957–1979 között az Operaház magánénekese lett. 1980-1986 között szerződéses operaénekes volt. Életpályája alatt sok új magyar opera ősbemutatóján szerepelt. Sokoldalú énekes volt, kiváló színészi adottságokkal. Több európai országban volt vendégszereplő. Rádió- és tévéfelvételeket is készített.
Hacser Józsa (1931-2014)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő. Először 16 évesen felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, majd 17 évesen, másodszori próbálkozásra – 1948-ban – felvételt nyert. Már főiskolai tanulmányai alatt is szerepel statisztaként és kisebb szerepekben a belvárosi Úttörő Színházban. 1952-ben diplomázott, majd rögtön a Miskolci Déryné Színházhoz – későbbi nevén Miskolci Nemzeti Színház – szerződtette. 1956–1993 között a Jókai Színház, majd a Thália Színház illetve az Arizona Színház tagja, 1994-től a Soproni Petőfi Színház tagja volt, ahol 2001-ig játszott. Groteszk, humoros alakok, valamint drámai szerepek megformálásával tűnt ki. Számos filmben hallható a hangja szinkronszínésznőként (Hófehér, A miniszter félrelép, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Vu Tien-ming (1939-2014)
kínai producer és filmrendező, a kínai filmművészet 1960-as-1980-as évek negyedik generációs rendezőinek egyike. Filmjeinek szereplői mindig mély érzelmekkel teliek, szeretetet és szenvedélyt mutatnak mind az emberek, mind a szülőföld iránt (Az öreg kút, A lótolvaj, A király maszkja).
John Candy (1950–1994)
kétszeres Emmy-díjas kanadai filmszínész, szinte kizárólag vígjátékokból ismert. 1980-ra megkezdődött filmes karrierje, 1983-ban megkapta első főszerepét. Utolsó teljes filmje a Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő (Canadian Bacon) volt, egy szatirikus komédia Michael Moore rendezésében. A film 1995-ben, egy évvel halála után jelent meg (Űrgolyhók; Repülők, vonatok, automobilok; Jég veled!).
Fabó Kinga (1953-2021)
költő, nyelvész, esszéista. 1978–1980 között az ELTE BTK munkatársa volt. 1981–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének általános nyelvészeti osztályának munkatársa, 1986–1989 között aspiráns volt. Esszéíróként és költőként egyaránt nyelvkritikai és nyelvfilozófiai szemlélettel közelít az irodalomhoz (Értékváltozások a 19. század második felében; Ellenfülbevaló; Fojtott intenzitással, fojtottan).
Luke Perry (Coy Luther „Luke” Perry III, 1966-2019)
amerikai színész. Leginkább televíziós sorozatokból ismert: főszereplő a Beverly Hills 90210, a Riverdale című sorozatban Fred Andrewst játszotta. A mozivásznon a Buffy, a vámpírok réme, a 8 másodperc, Az ötödik elem és – legutolsó szerepléseként – a Volt egyszer egy Hollywood című filmekben töltött be emlékezetesebb szerepeket.
