Andrés Orozco-Estrada, Palojtay János és a Gürzenich-Orchester Köln koncertje

Szerző: Lehotka Ildikó, 206. október 15.
Fotók: internet
Alig telt el fél év, Andrés Orozco-Estrada újra Budapesten vezényelt, ez alkalommal a Gürzenich-Orchester Köln együttesét. A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megrendezett hangverseny szólistája Palojtay János volt, aki Liszt két művét bravúrosan játszotta.
A műsor három darabot ígért, a fesztivál névadójára tehát két darabbal is emlékezhetett a közönség. A szünet után Brahms 2. (D-dúr) szimfóniája (Op. 73) szólalt meg. Liszt Haláltáncát egy festmény ihlette, mégpedig Buonamico Buffalmaccóé, a festmény a pisai sírkertet körbeölelő kerengőben látható. A festő A halál diadala című freskója expresszív, borzongató, nem véletlen, hogy Liszt zenéje alapjául a Dies irae gregorián sequentia szolgál. A zongoraversenynek is beillő variációsorozat a Parafrázis a Dies irae dallamára (S. 126) megjelölést kapta. A mű érdekessége az, hogy Liszt – a dallamot idéző szerzők nagy részével ellentétben – a teljes első versszakot felhasználta. A mű 1859-ben készület el, bemutatója 1865-ben volt Hágában, Hans von Bülow játékával, akinek az ajánlás is szólt. A hat variációból álló darabot Bartók is nagyra tartotta.
A drámaian, a szólóhangszer által szűkítettakkord-felbontással induló darab kis zenetörténeti körképet is ad: a gregorián dallamot halljuk reneszánsz harmóniákkal, a barokkra utaló fúgával, ellenponttal is. Palojtay János tolmácsolásában kiteljesedett a mű, a virtuozitás nem öncélú volt a művész tolmácsolásában. A karaktervariáció-sorozat minden mozzanata kidolgozottan szólalt meg. A zenekari játékot is jónak tarthattuk, bár Liszt nem írt col legno (a vonó fájával történő) előadást. A Magyar fantázia (S 123) is inkább Palojtay előadása miatt volt izgalmas. A 14. és 21. rapszódiából is ismert dallamokat és a Rákóczi-nóta elemeit is rejtő szólózongorára és zenekarra készült művet szintén Hans von Bülow mutatta be. A zenekari játék a magyaros jellegű dallamokat, beleértve a tárogató imitálását kevéssé hangsúlyozta a karmester irányításával. Orozco-Estrada nem vállalt kockázatot, amikor e két mű vezénylését vállalta el. Palojtay ráadást is adott, szinté egy Liszt művet hallottunk, a Valse impromptut (S.213), csodálatosan, érzően, a mű könnyed hangvételét a közönség is átélhette.
Brahms 2. szimfóniája jóval derűsebb, mint a beethoveni utat szándékozni folytató 1. szimfónia. Brahms tréfásan azt írta kiadójának, hogy „az új szimfónia olyannyira melankolikus, hogy nem fogja elviselni”. A mű bemutatója 1877. december 30-án volt, Richter János vezényletével, és közönségsikert aratott. A hagyományosan négytételes formát mutató mű a szerző egyik „legmelankóliamentesebb”, darabja. A szimfónia tolmácsolása hagyott némi kétséget a hallgatóban. A nyitó tétel rezes bakija mellett a vonóskar tónusa nem volt igazán szép, bár a cselló által bemutatott téma kifejezően szólt. A kissé melankolikus lassú tétel (Adagio ma non troppo) drámai szakaszát a szimfónia tolmácsolásának egyik szép mozzanataként tarthatjuk számon. A záró tétel bombasztikus, ujjongó befejezése is a szép, mi több, hálás mozzanatok közé tartozott. Ráadást is kaptunk, Brahms egyik legismertebb magyar táncát. A karmester adott szakaszoknál a közönség felé fordult, és megtapsoltatta a jelenlévőket. Kár volt.

A Gürzenich-Orchester Köln együttese átlagos, legalábbis a koncert alapján. Megbízhatóan játszanak, a fúvósok jók, de a vonósok már említett tónusa még tökéletesedhet. De ehhez a karmesteri utasítások is kellenek. Orozco-Estrada korábbi Müpabeli vezénylése nem győzött meg, akkor Berlioz Fantasztikus szimfóniája – benne a mostani koncerten is feldolgozott Dies irae témával – kevéssé volt egyedi. A Brahms szimfónia üresjáratai, a formálás hiánya, az apró, a zenét előremozgató jelenségek kevésnek bizonyultak. A karmester túlzott mozdulatai a lelkesedésről tanúskodtak, ez a lelkesedés a zenekari tagokra, sőt a közönségre is átragadt. Sajnos ez kevés egy átlagon felüli estére.
2025. október 18., Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Liszt: Haláltánc S. 126
Liszt: Magyar fantázia S 123
Brahms: 2. (D-dúr) szimfónia Op. 73.
Közreműködött: Palojtay János – zongora
Gürzenich-Orchester Köln
Vezényelt: Andrés Orozco-Estrada
