Bartók Béla és József Attila

/Töredékek II., a Papiruszportal.hu archívumából, 2006. szeptember 8., részlet/

Szerző: Mika Róbert

Talán ismerik azt a játékot, amikor két híres embert vagy eseményt kell elhelyezni a történelem idővonalán (Például: részt vehetett-e Giuseppe Verdi Kodály Zoltán érettségi bankettjén?*). A kérdés természetesen nem az, hogy Bartók Béla találkozhatott-e József Attilával, hanem hogy valóban találkozott-e, és ha igen, akkor hogyan történhetett az esemény?

Legboldogabbnak akkor láttam Attilát, amikor elküldtük Bartók Bélához egy cikkért, amit a gépi muzsikáról ígért nekünk. Amikor visszajött, látszott rajta, hogy valamit mondani készül, kérdeztem: „Mi van veled Attila? Minek örülsz?” Erre ő: „Képzeld, Bartók Béla azt mondta nekem, hogy én az vagyok a magyar költészetben, ami ő a muzsikában. Ennél szebb és nagyobb dicséretet nem hallhattam volna.” (Fejtő Ferenc)

A két óriás igazi találkozási pontja Bartók, eredetileg 1908-ban komponált zongoraművének (Tíz könnyű zongoradarab) zárótétele, a Medvetánc. A zeneszerző 1931-ben zenekari változatra írta át, és ez lett a Magyar Képek című darab második tétele. Az ősbemutató 1932. január 24-én hangzott el a Budapesti Hangversenyzenekar előadásában (vezényelt: Massimo Freccia). Talán nem véletlen, hogy József Attila verse is ebben az évben keletkezett, és Medvetánc volt a címe annak a tanulmánynak is, amit halála előtt a költő Bartók munkásságáról megkezdett.**

József Attila és Bartók Béla kapcsolatáról a Savaria University Press (BÁR könyvek) „száz év magány” című kötetében olvashatnak bővebben, Farkas Zoltán tanulmányában (A töredék mint egész. József Attila és a magyar zene Bartók Bélától Kurtág Györgyig). Ez az értekezés része a Száz év magány… elnevezésű szombathelyi konferencia anyagának, amit e kiadványban jelentettek meg.

* Igen. Kodály Zoltán 1900. június 13-én érettségizett, Giuseppe Verdi 1901. január 27-én halt meg.
** Az 1936-ban írt 15 vázlatpont töredékként maradt fenn.