Névnapok: Adél, Adala, Adália, Adela, Adelaida, Adélia, Adelin, Eta, Etelka, Ferenc, Szaléz, Szalók, Valér, Valérián
Események:
1781 – Mozart Idomeneo háromfelvonásos opera seriája, „komoly” operájának müncheni bemutatója. A darabot a szerző egyik főművének tartotta.
1845 – Megjelenik Edgar Allan Poe A holló című verse („The Raven”, New York-i The Evening Mirror).
1919 – A Berinkey-kormány által, „a nemzet halottjának” nyilvánított Ady Endrét örök nyugalomra helyezik a főváros által adományozott díszsírhelybe.
Megszületett Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) orosz író, drámaíró, orvos.
A 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, de a századforduló drámairodalmának egyik legnagyobb hatású alakja is egyben, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója. Már az egyetemi évek alatt számos humoreszkje, szatirikus elbeszélése jelent meg moszkvai bulvárlapokban, többnyire Antosa Csehontye név alatt. Házitanítóként és ruhagyári munkásként dolgozott, hogy megélhetését biztosíthassa. 1884-ben megszerezte orvosi diplomáját. 1892-ben Moszkvától 100 km-re, Melihovo faluban birtokot vásárolt és szüleivel együtt odaköltözött. Itt készült el egyik legismertebb prózai műve, a 6-os számú kórterem. Drámái és prózai írásai középpontjában nem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll. Ez teszi alkotásait egyedivé. Fő témái a munka és a szerelem, ám hősei egyik téren sem válnak sikeressé. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak mulandósága (Három nővér, Kaméleon, Cseresznyéskert).
Megszületett Romain Rolland (1866–1944) Nobel-díjas francia író.
Filozófus, író, drámaíró, esszéista és egyike a huszadik század nagy misztikusainak. Mélyen benne élt korának főbb spirituális, társadalmi és politikai eseményeiben, míg kivételes írói becsületessége az emberiség iránti szeretetéből fakadt. Már 11 éves korában írni kezdett szépirodalmi műveket. A párizsi École Normale Supérieure egyetemen irodalmat és történelmet tanult, ő volt az első, aki doktori disszertációját zenetörténetből írta. A tömegekhez közel álló színház terve foglalkoztatta, s közben megírta Jean Christophe című regényciklusát, amely 1904-1912 között jelent meg, egyből nagy sikere volt, és Európa-szerte ismertté tette az írót. Mindig megmaradt a polgári humanizmus (szabadság, egyenlőség, testvériség) talaján, hirdette a francia-német barátság eszményét, de szembeszállt a hitleri nácizmussal. Franciaország német megszállását vidéken vészelte át. Leginkább drámáiban kereste a választ az agonizáló Európa politikai, történelmi, társadalmi kérdéseire (Beethoven élete, A nép színháza, Zenei miniatűrök).
Megszületett Páger Antal (1899–1986) Kossuth-díjas színész, kiváló művész.
Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik ilyet követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, menjen el Fehérvárra színésznek. Játszott Kecskeméten, Pécsen, Nagyváradon. Az 1925–1926-os évadban, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, hamarosan sztárnak számított. A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is, 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepelt. 1948. január 24-én – két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után – Argentínában telepedett le. Hazatérése után hamar kiderült, hogy népszerűsége töretlen, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt (Piri mindent tud, Hattyúdal, Fekete gyémántok).
Meghalt Kishont Ferenc (Hoffmann Ferenc, Ephraim Kishon, 1924–2005) magyar származású izraeli író, humorista.
Iskolába a jezsuitákhoz járt, 1942-ben érettségizett egy kereskedelmi iskolában, majd – mivel a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre – ötvösséget tanult. A háború alatt munkaszolgálatos volt, ahonnan hamis papírokkal megszökött, később koncentrációs táborba került. A háború után hamar rá kellett jönnie, hogy a kommunista Magyarország sem jobb hely számára a háború előttinél, 1949-ben kivándorolt Izraelbe. A 60-as évekre nemzetközi elismertségre tett szert. Több, mint 50 könyve összesen 37 nyelven jelent meg. Stílusa a jellegzetes pesti zsidó humorra épült, saját bevallása szerint Karinthy Frigyest és Molnár Ferencet tartotta legfőbb elődjeinek (Az eszed tokja, Volt szerencsém, Kezicsókolom).
Megszületett Vámos Miklós (1950) József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató, műsorvezető.
35 kötete jelent meg, írt regényeket, színműveket, novellákat, filmforgatókönyveket is. Legismertebb regényei: Zenga zének, A New York–Budapest metró, Anya csak egy van, Apák könyve. Magyarországon 4 drámáját mutatták be. Műveiben elsősorban a család és a történelem összefüggéseit ábrázolja a legszívesebben. Különleges alakja a kortárs magyar irodalomnak. Elsőként ismerte fel, hogy az írónak a regényíráson, az alkotáson túl is fontos dolga fenntartani az IT technológiák iránti érdeklődést. Amerikai tartózkodása alkalmával vette élete első számítógépét, egy Commodore szettet. Hazaérkezése után író barátait is beavatta az „új” tudományba. 2000. december 20-án mutatta be nyilvánosan cégek által szponzorált honlapját. A honlapon az író munkásságának, önéletrajzi adatainak bemutatása mellett betekintést kaphattak az érdeklődők a Rögtön jövök! című televíziós műsor részleteibe is. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a létrehozott fórumon az olvasókat folyamatosan beavatta az aktuális mű keletkezésébe, így szinte ők is úgy érezték, hogy részeseivé válnak ennek a folyamatnak. 2008. november 5-én elindította saját honlapját (Márkez meg én, Szenvedélyes emberek, Világszezon). ––> Képzett társítások
Ezen a napon született:
Daniel Auber (Daniel-François-Esprit Auber, 1782–1871)
francia zeneszerző, a 19. századi francia vígopera egyik legjelesebb képviselője. 1806-ban lépett be az „Apolló gyermekei” társaságba. Miután első dalműveinek lanyha fogadtatásán okulva Rossini modorát kezdte utánozni, ekkor érte el első igazi sikereit. Hírneve gyorsan nőtt, és művészete az 1820-as évek második felében érte el csúcspontját. Negyvenegy operát írt. Hangszeres művei közül négy gordonkaversenye, hegedűversenye és zongoratriója említendő, valamint írt egy misét is (A menyasszony, A fekete dominó, Manon Lescaut).
Vicente Blasco Ibáñez (a „spanyol Zola”, 1867–1928)
spanyol regényíró. Radikális gondolkozású és tollú, igen termékeny és népszerű író, korának egyik legnagyobb spanyol elbeszélője volt. Első művei realisztikusok és antiklerikálisok voltak. Regényeiben a társadalmi élet kendőzetlen leírását adta, mindenkor égő tendenciával a jelen bűnei ellen. Legnépszerűbb könyve a spanyol forradalomról szóló műve. A nád és iszap és A csoda című regényeiben megrázó erővel rajzolja a proletariátus életét. A székesegyház című regénye a forradalmárok világában játszódik le és erősen egyházellenes irányú.
Veres Zoltán (1868-1935)
festő. Münchenben és Budapesten tanult. 1897-ben elnyerte az Országos Képzőművészeti Társaság díját. Az 1900-ban alakult Erdélyi Szépművészeti Társaság egyik alapító tagja, majd titkára volt. 1922-ben jelent meg A képnézés és képalkotás művészete című könyve (Anya a gyermekkel, Fürdőző).
Pásztor János (1881-1945)
szobrászművész. A budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolában tanult szobrászati ismereteket. Első jelentősebb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál emlékmű két oldalfigurája. Igazán hírnevessé népszerű kiállításai miatt vált, már 1906-ban vásárolt tőle szobrot a Szépművészeti Múzeum. 1910-től Budapesten élt, a II. világháborúban a Budapestet ért szovjet bombázások alatt vesztette életét (Hősi emlékmű Makón, Az áldást hozó Tisza, Kazinczy-emlékkút).
Moravcsik Gyula (1892-1972)
Kossuth-díjas bizantinológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Főként a bizánci történelem kutatásában ért el jelentős eredményeket, de klasszika-filológusként is számottevő munkásságot fejtett ki. Tanulmányai, szintézisei a magyaron kívül németül, franciául, görögül, oroszul, angolul és olaszul jelentek meg (Az onogurok történetéhez, Miről vallanak a papiruszok?, Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai).
Valentyin Petrovics Katajev (1897–1986)
orosz regény- és drámaíró. Kilencéves korában írta első költeményeit. Első regényei témáját világháborús élményeiből merítette. Ezek a könyvek kevés sikert arattak. Első nagy sikerét a Sikkasztók című regény hozta meg. A második világháború alatt saját élményei alapján néhány megrendítő elbeszélésben számolt be frontbeli hőstetteiről. A háború befejezése után végleg felhagyott a katonáskodással, és újságíróként, regényíróként működött tovább (A sikkasztók, Távolban egy fehér vitorla, Száraz morotva).
Bicskey Károly (1920–2009)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1943-ban volt utolsó éves a Színművészeti Főiskolán, amikor a Nemzeti Színház tagja lett. 1949–1980 között a Miskolci Nemzeti Színházban, a Csokonai Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a győri Kisfaludy Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Békéscsabai Jókai Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban játszott színészként és rendezett is. Filmen először az 1948-ban készült Valahol Európában című játékfilmben játszott (A tanú; Te rongyos élet; Hány az óra, Vekker úr?).
Luigi Nono (1924-1990)
olasz zeneszerző. Jogi diplomát szerzett Padovaban, de ezalatt a velencei konzervatóriumban is tanult. A második bécsi iskola műveit még behatóan elemezte. 1949-ben részt vett egy karmesterkurzuson. A schönbergi dodekafónia hívének vallotta magát. Első világsikere az Il canto sospeso volt, egy – a halálraítélt ellenállási harcosok búcsúleveleiből komponált – kantáta (A vörös kabát, Az élet és a szerelem dalai, Töredékek). ––> Nono: Intolleranza 1960
ifj. Kemény Henrik (1925–2011)
Kossuth-díjas bábművész, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia Színház- és Előadó-művészeti Tagozatának tagja 1996-tól haláláig. 1931-ben kapta első szerepét egy családi bábelőadáson a papa Mickey egér táncjátékában csetlő-botló „másodegérként”. 1964-ben elvégeztették vele a Bábszínészképzőt. Két évtized alatt számos bábot tervezett, és visszatért a vándorbábozáshoz, egy Trabanttal kezdte el járni az országot. 1992-ben, az Állami Bábszínház kettéválásakor a Kolibri Színházhoz csatlakozott.
Széplaky Endre (1927-2006)
színész. Kolozsváron nevelkedett, majd az Országos Színészegyesület színiiskolájában 1948-ban kapott oklevelet Budapesten. 1948-tól 1962-ig egy év kecskeméti kitérővel a Pécsi Nemzeti Színház, majd a Békés Megyei Jókai Színház tagja maradt haláláig. Mesterségpróbáló alakításai emlékezetesek maradnak a színházat szerető közönség számára, remek komikus, táncoskomikus és drámai színész volt.
Lászlóffy Kata (1928-1962)
színésznő, műfordító. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán kezdte, majd 1948-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1952-ben szerzett oklevelet. Először a debreceni Csokonai Színház, majd 1954-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1955-ben Budapestre került a Néphadsereg Színházához. Színészi munkája mellett mint előadóművész és mint műfordító is dolgozott.
Sacha Distel (1933-2004)
francia sanzonénekes, jazz-gitáros, színész. A 20. század hatvanas-hetvenes éveiben volt a sikerei csúcsán sanzonénekesként. Az 1970-es években odahaza kezdett háttérbe szorulni, ugyanakkor Angliában viszont ő jelentette a francia dalt. Saját tévéműsort vezetett az Egyesült Államokban. Amanda Lear ezt mondta egyszer róla: „Ő volt a francia romantika megtestesítője.”
Hőgye Zsuzsanna (1941-2009)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Színművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött 1963-ban. 1970-1977 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1981-1984 között a Veszprémi Petőfi Színház színésze, 1984-től visszavonulásáig újra a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt (Kitörés, Adáshiba, Te rongyos élet).
Szőke Pál (1944)
színész, versmondó előadóművész. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 1980-tól a Népszínháznak illetve jogutódjának a Budapesti Kamaraszínháznak volt tagja. 1991-től a Békés Megyei Jókai Színház illetve a Békéscsabai Jókai Színház művésze. Önálló estjein, gyakran és szívesen mond és olvas fel verseket (Magyar rapszódia; Sándor Mátyás; Napló apámnak, anyámnak).
Tom Selleck (1945)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész, producer, forgatókönyvíró. Leghíresebb szerepe Thomas Magnum a Magnum című televíziós sorozatban. 1967 és 1973 között az amerikai hadseregben szolgált. Miután leszerelt egy ruhaboltban kezdett dolgozni, mellette pedig színészképzésre járt. Felkérést kapott egy új próbaepizód leforgatására, ami a Magnum P. I. című televíziós sorozathoz készült. Ez a sorozat meghozta Sellecknek a sikert. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Három férfi és egy bébi, Rejtélyes bankrablás, Zsaruvér).
Csonka Ibolya (1959)
Aase-díjas színésznő. A főiskolát 1982-ben végezte el. Főiskolai hallgatóként Kaposváron és a Nemzeti Színházban kapott szerepeket. Pályakezdőként az akkor alakuló Budapesti Katona József Színház alapító tagja lehetett. 1991-ben távozott a színháztól, egy évig szabadúszó volt, majd a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött. 1994 óta a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja.
Schnell Ádám (1964)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A Nemzeti Színház stúdiójának tanulója, majd 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1987-től 1993-ig volt a Madách Színház, 1996 és 2013 között a József Attila Színház tagja. Klasszikus drámákban, vígjátékokban a szereppel azonosulni tudó, szuggesztív előadásmódjával tűnt föl. 2013-tól a Nemzeti Színház tagja. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész.
Justin Hartley (1977)
amerikai színész. Reklámokban dolgozott, majd Los Angeles-ben szerepet kapott a Passions szappanoperában. Egy tékozló fiút alakított 3 éven keresztül, és itt szeretett bele feleségébe Lindsay-be. A hírnevet a Smallville sorozat hozta meg neki, mint a híres milliárdos Oliver Queen aki felveszi a harcot a gonosszal, és Lex Luthorral, mint Zöld Íjász.
Baranya Dávid (1986)
táncművész. Táncos karrierjét a Budapest Balett tánckarában kezdte és aktív résztvevője volt a társulat által szervezett turnéknak. 2007-2008-ban elnyerte a Vámpírok Bálja című musical egyik táncos főszerepét. A musical hatására 2008 januárjától Berlinbe hívták három hónap vendégszereplésre, majd 2008 szeptemberétől egyéves szerződést írt alá a nemzetközi Stage-Entertainment produkciós céggel. Így jutott el Németországba, Svájcba, Franciaországba, Kanadába, majd az Egyesült Államokba, Szingapúrba, Ausztráliába, Hawaii–ra és Alaszkába.
Ezen a napon halt meg:
(idősebb) Lendvay Márton (1807-1858)
énekes-színész, rendező. Egy műkedvelő társaságnál a Bánom, hogy megházasodtam című színműben lépett föl. Sikeres szereplése ráébresztette tehetségének tudatára, és 1828-ban vándorszínésznek állt. 1837-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Vörösmarty Mihály színháznyitó prológusában, az Árpád ébredésében mint Árpád ő mondta ki az első szót a Nemzeti Színház színpadán, melynek haláláig tagja maradt.
Id. Storno Ferenc (1821–1907)
festőművész, építőművész, restaurátor, műgyűjtő. Az 1850-es években hónapokat Bécsben dolgozhatott, ahol műemlékeket mért fel és rajzolt le, valamint tárgyakat tervezett, többek között Habsburg Lipót főhercegnek is. Az 1860-as években, kapcsolódott be a hazai műemlékek feltárásába és restaurálásába. Restaurátorként és freskófestőként főleg a Felvidéken, Erdélyben és a Muraközben szerzett hírnevet.
Dunkl Nepomuk János (Johann Nep. Dunkl, 1832-1910)
osztrák származású magyar zongoraművész, zeneműkiadó és koncertszervező. Liszt Ferenc tanítványa, barátja és kiadója, valamint a Rózsavölgyi és Társa vezetője és tulajdonosa volt. Cége főképp zeneművek és kották forgalmazásával foglalkozott. Főleg a kamarazene területén aratott sikereket.
Alfred Sisley (1839–1899)
angol nemzetiségű, de Franciaországban élő és alkotó impresszionista festőművész. Sokan őt tartják a „legtisztább” impresszionistának. Első ismert művét, a „Fasor egy kisváros mellett” című képet, valószínűleg 1864 körül készítette. Ebből a korból származó tájképein komor, sötét színeket, barnákat, sápadt kékeket és zöldeket használt. Egy kis faluba költözött, ahol a barbizoni iskola festői alkottak a század elején. Festményei a tanúk rá, mennyire megszerette ezt a tájat. Impresszionista társaitól eltérően soha nem törekedett tengeri viharok vagy a Côte d’Azur ragyogó színeinek ábrázolására (A gép útja, Hajó az áradás idején, Havas időjárás Veneux-Nadonban).
Robert Lee Frost (1874-1963)
négyszeres Pulitzer-díjas amerikai költő. Első kötete 1913-ban jelent meg Egy fiú akarata címmel, 1914-ben pedig ugyanitt adta ki Bostontól északra című kötetét. Megismerkedett az éppen Londonban tartózkodó Ezra Pounddal, aki bemutatta Yeatsnek és az imagistáknak. A világháború kitörése miatt 1915-ben visszatért Amerikába – ekkor már ismert költő volt. Személyiségének és költészetének legfőbb jellemzője az önfegyelem és az elszántság. Lírája konzervatív. Érzelmeit elrejti, ámde nem riad meg a tanulságok kimondásától.
Fritz Kreisler (1875-1962)
osztrák születésű, később Amerikába települt hegedűművész, zeneszerző. 9 évesen mutatkozott be szólistaként és a következő évben, 10 évesen a Párizsi Zenei Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. A nácik üldözése elől 1939-ben Amerikába emigrált és 1943-ban ott is állampolgárságot kapott. Számtalan olyan hegedűdarab szerzője, amelyeknek az előadása bravúros technikát követel, ugyanakkor alkalmasak a „szalonok” igényeit kielégíteni romantikus melódiájukkal (Régi bécsi táncdallamok, Variációk egy Corelli témára, Rosamunda).
Sara Teasdale (1884-1933)
Pulitzer-díjas amerikai költő. 1904 és 1907 között tagja volt a „The Potters” nevű művészcsoportnak, melyet Lillie Rose Ernst vezetett. A csoport fiatal húszas éveit élő női alkotókból állt. Első verse William Marion Reedy Reedy’s Mirror nevű irodalmi folyóiratában jelent meg 1907-ben. Az első verseskötetét, a Sonnets to Duse and Other Poems, szintén 1907-ben adták ki (Rivers to the Sea, Love Songs).
Hauser Arnold (1892-1978)
magyar származású brit művészet-szociológus, filozófus, az MTA tagja. Megismerkedett Mannheim Károllyal és Lukács Györggyel, velük együtt a Vasárnapi kör tagja lett. 1921-ben elhagyta az országot, tanulmányait Berlinben folytatta, 1924-ben Bécsbe költözött. Korszakalkotó műve A művészet és az irodalom társadalomtörténete, amely hatalmas kultúrtörténeti szintézis.
Herbert Ernest Bates (1905-1974)
angol író. Első regényét, amelyet késői tinédzser korában írt, elvetette, de a második, és az elsőként megjelent, A két nővér című regényét az egyik éjféli sétája ihlette. A második világháború idején a Királyi Légierőhöz kapott megbízást kizárólag novellák írására. A háború után más regények is következtek; átlagosan évente egy regényt és egy novellagyűjteményt írt, ami akkoriban igen termékenynek számított (Jó széllel francia partra, Bíbor sivatag, A jacaranda-fa).
Konecsni György (1908-1970)
Kossuth-díjas festő, grafikus, bélyegtervező, egyetemi oktató. Bár a Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán tanult, később elsősorban grafikusként dolgozott, főleg plakátterveket készített. Politikai magatartásáért 1932-ben bebörtönözték. Bár bélyegtervezőként csak 1940 és 1950 között kapott megbízásokat, de így is mindkét rendszer felkapott művésze volt a második világháború körüli években. Az 1950-es években számos nagyméretű történelmi festményt alkotott, a 19. századi történelmi festészet modorában.
Victor Gedeon (Viktor, 1923–2004)
színművész. 1944-ben kezdte a pályafutását Pécsett. 1957-1970 között a Vidám Színpad, 1970-1973 között a Thália Színház tagja volt. 1974-1990 között a Madách Színház művésze volt. Tévéjátékok forgatókönyvírásával is foglalkozott.
Rába György (1924-2011)
Kossuth-, József Attila- és Széchenyi-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Első versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Korai verseskötetei után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger című kötettel. az 1980-as és az 1990-es években feltámadt, kétévenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei. Irodalomtörténeti érdeklődésének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepétől elbeszéléseket is írt (Az Úr vadászata, A beszéd folytatása, Földlakó).
Balogh Rózsa (1927-1998)
színésznő, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában végzett 1946-ban. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte, majd a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1959-től a szolnoki Szigligeti Színház színésznője volt. 1962-től ismét a kecskeméti Katona József Színház társulatának művésznője volt.
Bolba Lajos (1931-2018)
eMeRTon-díjas karmester, zenei szerkesztő. A Magyar Rádió Szórakoztatózenei Osztályának egykori vezetője, számtalan könnyűzenei műsor (Tessék választani!, a Made in Hungary, a Slágerbarátság), valamint hanglemezek, filmek, színdarabok zenei rendezője az 1960-as évektől. 20 éven át a József Attila Színház karnagya, majd 23 évig a Madách Színház, a Nemzeti Színház, az Irodalmi Színpad és a Városmajori Színház munkatársa volt. 1986-ban a Magyar Rádió az ő kezdeményezésére alapította meg az eMeRTon-díjat, a magyar könnyűzenei szerzők és előadók méltó megbecsülésének céljából.
Kákosy László (1932-2003)
Széchenyi-díjas egyiptológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Tanári pályáját az ELTE egyiptológia tanszékén, tanársegédként kezdte. 1961-ben kapta meg a tudományok kandidátusa címet. 1972-től vezette az Egyiptológiai Tanszéket, először docensi minőségében, 1976-tól egyetemi tanárként. Akadémiai doktori fokozatát 1974-ben nyerte el (Varázslás az ókori Egyiptomban, Az ókori Egyiptom története és kultúrája, A paraszt panaszai: óegyiptomi novellák).
Colleen McCullough (1937–2015)
ausztrál írónő. Egyik leghíresebb regénye az 1977-ben kiadott Tövismadarak, magyarul 1990-ben jelent meg. A New York-i Tudományos Akadémia tagja volt (Róma első embere, Caesar asszonyai, Keserédes).
Illés Lajos (1942-2007)
Kossuth-díjas zenész, az Illés-együttes alapítója, a „Kossuth-díjas kántor”. Testvérével, Illés Károllyal együtt alapították az Illést 1960-ban és az új zenei stílussal fellépő, az 1960-as évek közepére óriási népszerűségre szert tett együttes a nevét is a testvérekről kapta.
Rudas István (1948-2021)
színész. 1954 és 1963 között a Csokonai Színház gyerekszínésze volt. 1967-ben vették fel szülővárosának kollégiumára, ahol 1971-ben szerzett diplomát. 1974-től a Thália Színház, 1976-tól az Állami Déryné Színház, illetve a budapesti Népszínház tagja volt. 1983-tól 1985-ig Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban szerepelt, majd szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 1987-től a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1989-től a Magyar Állami Operaház ügyelője volt. Szinkronizálással is foglalkozott.
