Monteverdi a Művészetek Palotájában

Vespro della Beata Vergine

a papiruszportal.hu archívumából [2014]

Szerző: szabói

Monteverdi Vespro della Beata Vergine című műve szólalt meg a Művészetek Palotájában április 26-án az Orfeo Zenekar, a Purcell Kórus és énekes szólisták közreműködésével, Vashegyi György vezényelt. Ismét egy olyan művet és előadást hallottunk, mely emlékezetes marad. Az 1610-ben írt és a megjelentetett (így hangzott el) Mária-vecsernye csodálatos, lenyűgözi a hallgatót, az előadókról is sugárzott a mű iránti tisztelet, szeretet.

A szerző a Vesprót V. Pál pápának ajánlotta, a mű egyfajta összefoglalás, összegzés. A Da concerto, composta sopra canti fermi megjelölésű darab a kor egyik vívmányát, a kétkórusos megoldást is hozza, a cantus firmus még a (nem sokkal) korábbi periódusra utal, de a tánczeneszerű szakaszok előremutatnak, illetve a francia zene egyik jellegzetességét jelzik. Hallhatunk olasz népi jellegű dallamot-hangszerelést, vannak szólótételek, fény és pompa, de bensőséges hangzás is. A koncertáns stílus, a stile concitato, a monódiához való visszatérés mind a Vespro szerves része, a Monteverdi által a zenetörténetben először használt tremolókkal (a VII. tételben, az énekeseknél).
A Vespro hangszerelése nem maradt fenn, csak utalások szerepelnek a szétírt szólamokban (olvasható Várnai Péter Oratóriumok könyve című művében), de más problémát is felvet a darab. A Vespro valószínűleg bemutatóként szólalt meg a koncerten, hallottuk, sajnálatos módon az együttesek egy korábbi koncertjét bemutatóként hirdették (2010-ben már az Orfeo játszotta a Monteverdi-művet). Több kifogásom nem is lehet a koncerttel kapcsolatban.
Pompázatosan szólalt meg az I. tétel, a következőben a tempóváltás kicsit nehézkes volt. Az est három tenorja, Jeffrey Thompson, Szigetvári Dávid és Mészáros Péter csodálatosan énekelt, többször is élvezhettük hármójuk közös szakaszait. A III. tétel, a Nigra sum az haut contre Thompson előadásában, a gamba és a két chitarrone játékával hangzott el, éteri szépséggel, megejtően. Szintén csodálatos volt a Laudate szakasz vége, köszönhetően a nyolc szólistának, a két tenor hajlításos dallama egységesen szólalt meg – a későbbiekben is fantasztikusan énekelt a három szólista. A Gloria örömujjongása, majd csendes áhítata sugárzott a közönség felé, emlékezetes marad a kétkórusos Nisi dominum (szintén nagyszerűen szólt az előadás második részében a Lauda Jerusalem kórusa), majd az Audi coelum visszhangjai a második emeleti orgonaülésről.
Monteverdi több szakaszban is előírt visszhangszerű effektusokat, így a XIII., Magnificat tételeiben is, izgalmas zeneszerzői fogás szintén itt (mely más előadásokban az Ave Maris stella előtt szólal meg) az egyetlen hangot hangoztató kórus. A mű tehát változatos, telve zenei invenciókkal, a középkori zenére való utalásokkal (Sancta Maria), a Vespro egyéni hangja ma is útmutató.
Az előadás szívet melengető volt, Baráth Emőke és Pintér Ágnes énekelték a szoprán szólókat, a három, már említett tenorista (Gavodi Zoltán kevesebbszer énekelt) a maximális igényeknek is megfelelt. Jeffrey Thompson magas tenorja itt nem érvényesülhetett igazán, de az amerikai énekes most is élt a színpadon. A kisebb szólókban ugyan nem teljesedhetett ki, de jól énekelt Gavodi Zoltán, Blazsó Domonkos és Borka Ákos is.
A Purcell Kórusról minden szépet és jót leírtak, nagy formátumú az énekkar, mindig egyenletes színvonalat hoznak, hangszínük egyedi. A korhű hangszereken játszó Orfeo Zenekar – úgy gondolom – nincs lemaradva a világ régi zenére szakosodott együtteseitől. Fejlődésük töretlen, missziót teljesítenek karmesterükkel, Vashegyi Györggyel, szinte minden koncertjük ritkaságot mutat be.