Harcsa Veronika és Lackfi János Aegon-esten
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: PP
Január 28-án a 26. előadással folytatódott a Gobbi Hilda Színpadon a Képzett társítások – Aegon-estek a Nemzetiben [nem hangversenyterem, színház] című összművészeti sorozat. Alföldi Róbert vendége ez alkalommal Harcsa Veronika majdnem informatikus-dzsesszénekesnő és Lackfi János költő/író/műfordító/tanár/ösztön-díjas volt. Két fiatal zenész, Gyémánt Bálint (gitár) és Mihalik Ábel (dob) rögtönzött az esten, és persze beszállt Harcsa Veronika is.
Gábor ante portás
Rosszul kezdődött, fenn északon temetésen voltam, s onnan estem be a Nemzeti parkolójába este hétre. A parkolóportás tenni akart arról, hogy a maradék jó kedvem is elszálljon, de nem hagytam magam. „A Nemzetibe megyek”, valami ilyesmit mondtam az udvarias köszönés után, mire flegmán végigmért, s odavetette: „Van színház, és hangversenyterem!” Tényleg? Dupla akkora grimasszal nyomatékosan kijelentettem, hogy a színházba jöttem, a színház parkolóját ezért venném igénybe – mivel kulturális programra indultam, nem hagytam magam kizökkenteni, nem kezdtem el anyázni, csak bosszúsan elhajtottam. Apád kakasa! – gondolva Lackfi Trágár beszéd versére, s amikor a bejáratnál épp Tóth Krisztina vette át előttem a jegyét, helyrebillent a lelki egyensúlyom, juszt se lesz a PIN kódom a portás.
Erjesztett szójabab és Ady building
Bévül már minden jól ment, a rossz közlekedési viszonyok ellenére nagyon sokan kíváncsiak voltak az ösztön-díjas Lackfi Jánosra, maga aggatta e titulust ennen magára, mivel nagyon sok munkát ösztönből, de díjért, ösztöndíjért végez; és a tüneményes Harcsa Veronikára. De mielőtt Kövér Lajos színre lépett volna, a norvég zenei akadémián is megfordult Gyémánt Bálint gitáros és a például a Kispálból is ismert Mihalik Ábel dobos lazította el a közönséget játékával. Az egész est alatt bizonyították, nemcsak hangszerük biztos urai, hanem a szóbeli és a zenei tréfával sem állnak hadilábon.
Lackfi János lehengerlő, nemrég állapítottuk meg, hogy kisujjában van a magyar irodalom, nem is csoda, hiszen irodalmár szülei tevékenysége eleve erre a pályára predesztinálhatta. Ráadásul Ady buildingezett a gimnázium vége felé, amikor világossá vált számára, hogy ez a pálya az övé: miközben izmait növesztette, bevágta az agyába a klasszikusokat is (izom-agy tréning). Most is olyan anekdoták buktak elő belőle mellékesen például Kosztolányiról, Móriczról (jön ki a vízből a leányfalui strandon, vö. Szívós), amiért már érdemes lett volna eljönni. De sok mindent megtudtunk a műnemekhez, műfajokhoz való hozzáfordulása különbségeiről is. Drámát, regényt sokkal nehezebben ír (ülep kell hozzá, le kell ülepednie), mint gyerekverset, ami „egy svungra” jön belőle.
Ezt bizonyította is, Alföldi olvasott föl klasszikus verseket az Apám kakasából, míg a költő erre rímelő, viharos tetszést arató átiratait. Lackfi sziporkázott. Beszélt a Zsámbék–Berlin–Barcelona-tengelyről, hiszen az alkotók (Molnár Jacqueline Katalóniában él) e-mailben rakták össze a művet. A belőle áradó derűről is kérdezte az igazgató, amit öröklött géneknek, mindent elviccelő habitusának és családja jó hatásának is tulajdonít. Mivel Alföldi szintén elemében volt és jókat kérdezett, elengedtük a fülünk mellett egyik kérdését: „A versek hogyan kerültek kiválasztásra?” [az Apám kakasába]. A sok játék, sziporka, anekdota mellett az ötgyermekes családapa fölolvasott egy nagyon szép szerelmes verset is, ami az est egyik ízpontja lett, a fiúk pedig természetesen zenével ellenpontozták.
Múltkor a kádban fürdő feleségemre
kezdtek ki tudja, honnan potyogni, szemerkélni,
majd egyre nagyobb tömegben zuhogni,
mint mikor a fürtről szüretelt aszú szemeket
öntik kosárból. Mint megannyi apró heg,
borították el víz-harmatos bőrét, alig látszott
ki alóluk.
Én, aki nem vagyok nagy mazsola-fogyasztó,
egyéb esetekben a gyerekekre hagyom
a csipegetést, most, mondjam-e, magam ettem
le az időnként megborzongó testről a több kilónyi,
ragacsos-fűszeres mazsola-rengeteget. (Mazsola-rajzás, részlet)
Majd a bájos Harcsa Veronika következett, s az életrajzát alaposan nem ismerők rögtön meg is hökkenhettek, hiszen a dzsesszdíva fél év híján elvégezte a Műegyetem informatika szakát, s három évig párhuzamosan járt ide és a zeneakadémia dzsessz tanszakára. Hallhattunk többek közt egy a pályáról eltanácsoló énektanárról és a véletlen szerepéről is: Japánban úgy lett „régi” zenekara (Harcsa Veronika Quartet) két lemezzel is eladásilista-vezető, hogy egy japán kiadó a világhálón akadt rájuk, eszükbe sem jutott volna a szigetországban próbálkozni. A japáni koncertkörút azonban, csodálatossága ellenére, kötelező gasztronómiai meglepetéseket is tartogatott, ilyen volt a szusit megkoronázó erjesztett szójabab, amit jól az emlékezetébe vésett.
Szabadságról és megújulásról fejtette ki véleményét annak kapcsán, hogy felfedte: az esten is gitározó Gyémánt Bálinttal és más zenészekkel alkotott – és már egy éve próbáló – formációjával március 5-én debütál, az együttes zenéje elektronikus alapú lesz. Úgy szeretné, ha egészen eltérő zenei irányba mehetne a két bandával, s ezáltal nem unná meg a régit, sőt inspirálná is az újjal, azaz jól kiegészítenék egymást.
Az énekesnő beszélt a színészekkel ellentétes attitűdjükről is, amit színházi fellépései kapcsán tapasztalt: ő a kvartettjével úgy zenél egy-egy este, hogy azt játsszák ki magukból, amilyen kedvük volt aznap, a színész viszont, bármi történjék is vele, minden nyűgét az öltözőben hagyja.
Miért nem énekelsz magyarul? – hangzott a már ismert, de ki nem kerülhető kérdés. Angol nyelvű énekképzést kapott, s szerinte az általuk játszott műfaj hiteles nyelve az angol. Erre vetette közbe Lackfi (mivel ő dalszövegeket is ír, például a Naprának), hogy „Harcsa Veronikára ritmizált” egy Tóth Árpád-verset, s el tudja képzelni az énekesnő hangjával, érzékenységével. Aki úgy énekel Tankcsapdát (tényleg fergeteges), mint ő, az Tóth Árpádra is képes. Harcsa Veronika nem zárkózott el.
A végeredmény ugyanaz, mint legtöbbször: nagyszerű est volt. Félre bánat, félre portás.
Életrajzok
Lackfi János író, költő, műfordító
1971-ben született Budapesten. József Attila-, Illyés Gyula-, Déry Tibor- és Salvatore Quasimodo-díjas. Hét verseskötete jelent meg, az elsőt 1992-ben az év legjobb első kötetéért járó díjjal jutalmazták, a legutóbbi 2005-ben látott napvilágot Hőveszteség címmel. Hat gyerekverskötete közül az első (A buta felnőtt) 2004-ben, egyik meseregénye (Kövér Lajos arany keze) pedig 2008-ban nyerte el az IBBY magyar tagozata zsűrijétől az Év Gyerekkönyve díjat.
Két meseregényt és két prózakötetet jelentetett meg. 1996 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen francia és magyar irodalmat, világirodalmat, szépírást, műfordítást. Húsz műfordításkötetet publikált francia és belga szerzőktől, 1999 óta az 1956-ban alapított Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője.
Műveit eddig 14 nyelvre fordították le, franciául egy verseskötete látott napvilágot Belgiumban, Signes de vie (Életjelek, 2001) címmel, és két kisregénye Deux saltos vrillés (Két csavart szaltó, 2006) címmel. Költeményeit 2007-ben Heidl György zenésítette meg, a CD a Hangzó Helikon sorozatban jelent meg, a dalokat Lovasi András énekli, a lemez anyagából eddig országszerte tucatnyi koncertet tartottak a költő részvételével.
Harcsa Veronika dzsesszénekesnő
2008-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 2005-ben alapította saját dzsesszzenekarát, mellyel ugyanabban az évben elkészítették Speak Low című lemezüket. A korong 2007 júliusában jelent meg Japánban, a Nature Bliss kiadónál, majd rögtön a legnagyobb japán lemezbolthálózat, a Tower Records vokálisdzsessz-eladási listájának az élére ugrott.
Az énekesnő kvartettjével saját szerzeményeit adja elő. You Don’t Know It’s You című, 2008-as albumukon 13 saját dal hallható. A lemez Japánban is megjelent, s az előzőhöz hasonlóan szintén listavezető lett. Május elején a kvartett – japán kiadójuk meghívására – a felkelő nap országába utazott, ahol a turné nagy sikert aratott. 2008 novemberében az A38 Hajón, telt ház előtt mutatták be az énekesnő legújabb szerzeményeit tartalmazó Red Baggage című lemezt.
Harcsa Veronika kortárs művészeti és elektronikus zenei produkciók aktív résztvevője. Az Erik Sumo Band énekese, énekel az Off Társulat két – Fészek és Szomjas vagyok című – előadásában. Puskás Tamás rendezésében a Centrál Színház Shakespeare: A velencei kalmár című produkciójának zeneszerzője, zenekarával az előadások élő kísérője. Vendégként olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Nicola Conte Jazz Combo, a Thomas Siffling Trio, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Korai Öröm, a Freestyle Chamber Orchestra, a Budapest Jazz Orchestra, a Fugato Orchestra és a Colorstar, s énekelt László Attila 2009-es, Babel című lemezén is.
Különféle zenei fesztiválok résztvevőjeként fellépett már Japánban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Izraelben, Görögországban, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában.
Gyémánt Bálint gitáros
1983-ban született Budapesten. Klasszikus zenét tanult, de érdeklődött a dzsessz iránt is, ezért megkereste a Postás Zeneiskolában Juhász Gábort, akinek két évig volt a növendéke.
Az érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdió két éve következett, majd 2004-ben fölvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszékére. 2007 szeptemberében ösztöndíjat nyert az oslói Norwegian Academy Of Music intézményébe, a Norvég Zeneakadémia első magyar hallgatójaként. Az LFZE-n 2008-ban szerzett diplomáját. Hazai és nemzetközi koncertek fesztiválok, klubok rendszeres fellépője.
Mihalik Ábel dobos
1987-ben született Vácott. Tanulmányait a Váci Bartók Béla Zeneiskolában kezdte meg klasszikus ütő szakon, ahol hat évet töltött az ütőhangszerek rejtelmeit kutatva – de már akkor is a dobfelszerelés érdekelte. 11 éves kora óta folyamatosan koncertezik különböző zenekarokkal.
12 éves korában kezdett dzsesszdobot tanulni az újpesti Erkel Gyula Zeneiskolában, Nesztor Ivánnál. 15. éves volt, amikor a Magyar Rádió Kovács Gyula jazzdob versenyén 5. helyezést ért el – ő volt a legfiatalabb a döntőbe jutott versenyzők között. A Next Generation nevű dzsesszformációban hasonkorú tehetségekkel játszhatott, velük sikerült kijutnia a Getxói Dzsesszfesztiválra (Bilbao), ahol 4. helyezést értek el.
A középiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszakán tanult, ezt tavaly elvégezte (már csak a szakdolgozat van hátra). 2007-ben kezdett dobolni a Kispál és Borz zenekarban, 2008 elején a Kiscsillagban, de játszik különböző dzsesszformációkban is.
Képzett társítások – Aegon-estek a Nemzetiben
Nemzeti Gobbi Hilda Színpad, 2010. január 28.
Sorozatszerkesztő, az estek összeállítója: Eszéki Erzsébet
