Névnapok: Szilvia, Arkád, Árkád, Bulcsú, Ené, Éne, Enéh, Enese, Enet, Eugén, Gellén, Jenő, Kilény, Kilián, Megyer, Miklós, Nikolasz, Perenna, Szaniszló, Szolón
Események:
1844 – A magyar nyelv napja annak emlékére, hogy e napon fogadták el a magyart hivatalos nyelvvé tevő törvényt, azaz Magyarországon a latin helyett a magyar nyelv lesz a hivatalos.
1957 – A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet a Nagy Íróper-ben: Déry Tibort 9 év, Háy Gyulát 6 év, Zelk Zoltánt 3 év és Tardos Tibort 1,5 év börtönbüntetésre ítélik.
1968 – Az angliai mozikban bemutatják a Beatles animációs filmjét, a „Yellow Submarine”-t.
Meghalt Gioacchino Rossini (1792–1868) olasz zeneszerző.
A bolognai zenei líceumban tanult gordonkázni, később zongorázni. Csupán tizennyolc éves volt, amikor Velencében bemutatták egyfelvonásos vígoperáját, A házassági kötelezvényt. Hírnevet az 1813-ban komponált művével, a Tankréddal szerzett magának, ezek után sikeresen meghódította a milánói, a római és a nápolyi operaházakat is. Életének második felében Párizsban telepedett le, ahol a Théâtre-Italien igazgatójaként az olasz opera népszerűsítésével foglalkozott, valamint a fiatal zeneszerzők támogatásával. A bécsi klasszicizmus nagy híve volt, Mozart és Haydn hatása erősen érződik operáin. Művészi pályafutását könnyed, nápolyi stílusú vígoperákkal kezdte, és fokozatosan jutott el a francia nagyoperáig. Ebben a műfajban munkássága a Tell Vilmosban teljesedik ki. Operái közül A sevillai borbély és a Hamupipőke a legismertebb. A mintegy negyven opera mellett számos egyházi és kamaraművet is írt. Korának legbefolyásosabb zeneszerzői közé tartozott, a bel canto úttörőjeként tartják számon. Szülővárosa után gyakran illetik a pesarói hattyú fantázianévvel. ––> Ory grófja és a meghiúsult szerelem
Megszületett Bernáth Aurél (1895–1982) kétszeres Kossuth-díjas festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író, kiváló művész.
Nagybányán tanult Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz, festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős (Egy festő feljegyzései, Tél, Riviéra).
Megszületett Határ Győző (Hack Viktor, 1914–2006) Kossuth-díjas író, költő, műfordító, filozófus, építész, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Egyetemi évei alatt megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, angolul. 1943-ban államellenes szervezkedés miatt elítélték. Átélte a Sátoraljaújhelyi börtönlázadást, amit betörő SS egységek segítségével fojtottak el. Büntetőszázadba tették, ahonnan 1944 végén, korábbi rabtársa segítségével sikerült megszöknie. Pestre menekült, a Wallenberg-házban vészelte át a nyilasok rémuralmát. A béke beköszöntével nehéz, keserű évek következtek. A „pártmaffia” mindenhol utolérte. Édesanyját és nagybeteg apját is meghurcolták. Elkeseredettségében felvásárolta és elégette első, Ragyogó szívvel, remete daccal című verses kötetének fellelhető példányait. 1949 közepén elhatározta hogy disszidál, télen a határ közelében elfogták, a Szegedi Fegyház és Börtönbe került, ahol vallatták, aminek következtében a bal fülére elveszítette a hallását. Az 1956-os forradalom a Visegrádi Alkotóházban érte. 1957-76 között a BBC magyar osztályának munkatársa volt, 25 éven át angol diplomatákat tanított magyarra. Szellemi hagyatékát: több tízezer kötetes könyvtárát, videókazettáit, rádióműsorairól készült felvételeket a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta, wimbledoni háza és annak berendezési tárgyai felett pedig a magyar állam rendelkezhet (Hajszálhíd, Éjszaka minden megnő, Üveggolyó).
Megszületett Whoopi Goldberg (Caryn Elaine Johnson, 1955) amerikai színésznő, egyike azon keveseknek, kiknek munkásságát Oscar-, Tony-, Emmy-, Grammy- és Golden Globe-díjjal egyaránt elismerték.
Szegény családba született. San Diegóban részt vett a város Repertoár színházának létrehozásában. Azután San Franciscóba költözött, ahol különböző amatőr társulatokban játszott. Mike Nichols 1984-ben segített neki a Broadwayre kerülni. Ennek nyomán meghívásokat kapott különböző szerepekre, többek között játszott a Jézus Krisztus szupersztárban is. Alice Walker ismervén a színésznő színpadi tevékenységét, beajánlotta a Kedves Jóisten című Pulitzer-díjas regényét megfilmesíteni készülő Steven Spielbergnek Celie, a főhős szerepére. A színésznő berobbanását a film világába Golden Globe-bal és Oscarra jelöléssel jutalmazta a szakma. Ez után a drámai szerep után Whoopi Goldberg a legkülönbözőbb műfajú filmekben játszott, komédiákban, krimikben, sorozatokban, sci-fi-kben és drámaiakban szintúgy (Bíborszín, Star Trek, Apáca show).
Ezen a napon született:
Hippói Szent Ágoston (Aurelius Augustinus, 354–430)
egyházi író, filozófus, a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott (Poenitentia az-az Szent Ágoston elmélkedési, és lelkinek Istennel magánossan való beszélgetésinek könyvei; A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve; Úton Isten felé).
Magyar László (1818-1864)
utazó, földrajzi író, akadémikus. Különböző hajókon szolgálva bejárta a Karib-tengert. Főleg rabszolgaszállító hajókon szolgált Madagaszkártól a Nyugat-indiai szigeteken át Havannáig. Kutatási anyagát, útleírásait, az általa készített térképeket hazaküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Ezekből 1859-ben az Akadémia kiadásában jelent meg könyve, „Magyar László dél-afrikai utazásai 1849–1857. években” címmel.
Robert Louis Stevenson (1850-1894)
skót regényíró, az ifjúsági irodalom kimagasló alakja. 1873-ban Franciaországba utazott, majd a gallok hazájában utazgatva írásból élt. Többször is visszatért Skóciába, majd miután 1875-ben letette az ügyvédi vizsgát, ismét Franciaországban kezeltette magát. Erről az időszakról két útikönyvet is írt. 1881-ben a svájci Davosban töltött hosszabb időt. Itt írta meg legolvasottabb regényét, a Kincses szigetet. A regény fordulatokban és lélektani elemekben gazdag tartalma miatt méltán vált az ifjúsági irodalom klasszikusává, a szerző pedig ifjúsági regényíróvá (A fekete nyíl; Emberrablók; Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.).
Sajó Sándor (Heringer, 1868–1933)
költő, tanár, drámaíró, tankerületi királyi főigazgató, az MTA levelező tagja. 1917-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. Hazafias és irredenta költemények szerzőjeként vált ismertté. 1923. évi A vén bolond című versében jelent meg először az a verssor, amely azóta szállóigévé vált: „Gyáva népnek nincs hazája”.
Klebelsberg Kuno (Klebelsberg Kuno Imre Aurél Ferenc, 1875-1932)
jogász, kultúr- és tudománypolitikus, a Magyar Királyság kultuszminisztere. Közoktatás-politikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszer megteremtése, a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése, a középfokú lányoktatás reformja, a tanárképzés reformja jellemezte. Szellemi nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást (Küzdelmek könyve, Világválságban, A háború utáni kor szelleme).
Lehel Ferenc (Löwenkopf, 1885–1975)
festőművész, művészettörténész, kritikus, filozófus. A budapesti Mintarajziskolában tanult, majd 1904 és 1906 között a nagybányai szabadiskola növendéke volt. 1908 és 1914 között többször visszatért az iskolán kívüliek csoportjába. 1909-től publikált művészeti írásokat. Az első világháborút megelőzően gyakran szerepelt kiállításon műveivel. A festészetet korán abbahagyta, újságírással, művészetbölcselettel és művészettörténettel foglalkozott (A művészet bölcselete, Az ösztön filozófiája, Történelemesztétika).
Luby Margit (1885-1976)
néprajzkutató, tanár. Szülőföldjén, Szatmár megyében, valamint Somogy és Zala megyékben, a Jászságban és a Sárrét környékén gyűjtötte össze a tájegységek néprajzi értékeit; a helyi népszokásokat, paraszti hagyományokat, a pásztorélet fennmaradt hagyományait, népi iparokat, ünnepi szokásokat, melyek máig forrásmunkák ebben a témában (A parasztélet rendje Szatmár megyében, Bába lelte babona, Olyan világ volt…).
Göllner Mária (Nagy Emilné Göllner Mária, 1894-1982)
művelődéstörténész, antropozófus, a magyarországi Waldorf-pedagógia megteremtője. Az első világháború idején kezdte meg munkáját a Vöröskeresztnél. Legjelentősebb hazai tevékenysége a Kissvábhegyi út 21. szám alatti Kissvábhegyi Waldorf Iskola és Internátus 1926-os alapítása. Szellemtörténeti trilógiája – A magyar ősvallás és a kereszténység a magyar népmese tükrében, a Népszokások, mondák és az ember illetve A Kalevala titkairól – képezi munkásságának magvát az itthon, magyarul írt művei közül.
Eva Zeisel (Striker Éva Amália, 1906-2011)
magyar származású formatervező, aki leginkább az USA-ba történt emigrációját követő években készített kerámia műalkotásairól ismert. Az általa készített formák gyakran a természetes világ és az emberi kapcsolatok absztrakt megjelenítései.
Alberto Lattuada (1914-2005)
olasz filmrendező, forgatókönyvíró, színész, producer. Rajongott az irodalomért, a fényképészetért, és más művészetekért. Sok fontos irodalmi művet filmesített meg. Mintegy félévszázados pályája során összesen 39 filmet készített, köztük neorealista filmeket, élesen szatirikus műveket, orosz irodalmi klasszikusok adaptációit is (A varieté fényei, A maffia parancsára, Jöjjön el egy kávéra hozzánk!).
Kardos László (1918-1980)
Kossuth-díjas néprajzkutató, művelődéspolitikus. Kétéves volt, amikor a Trianoni döntés értelmében szülőfaluja Jugoszláviához került, így szüleivel áttelepült Rákospalotára. A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-olasz szakon szerzett oklevelet, majd 1943-ban etnográfiából, antropológiából és szociológiából doktorált. 1956. október 28-tól tagja volt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának. 1957 elején részt vett Nagy Imre 1955–1956-os írásainak külföldre juttatásában. 1957. május 4-én letartóztatták, majd 1958. augusztus 9-én elsőrendű vádlottként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Néprajzi kutatómunkája mellett a népi kollégiumi mozgalom történetével foglalkozott, cikkei és tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg.
Pankotay István (1920-1992)
színész, színigazgató, a Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. Az 1950-es években a nyíregyházi Móricz Művelődési Ház, majd a Móricz Zsigmond Színház igazgatója volt. Előadóművészként is nagy népszerűségnek örvendett: gyönyörű baritonjával, jellegzetes, ízes beszédével sok barátot szerzett a művészeteknek a megyében és országszerte egyaránt.
Oskar Werner (Oskar Josef Bschließmayer, 1922-1984)
osztrák színész, rendező, forgatókönyvíró. 1941 októberében debütált Oskar Werner néven, a Wehrmacht behívta és az orosz frontra küldték. Családjával megszökött, a bécsi erdőben rejtőztek. Visszatért a bécsi színpadokra, de 1950-ben Hollywoodba ment (Eroica, 451 Fahrenheit, Bolondok hajója).
Garry Marshall (Garry Kent Marshall, 1934–1916)
amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró, producer (A bambanő, A Boszorkány-hegy, Anyák napja).
Jean Seberg (1938-1979)
svéd származású amerikai színésznő. 34 filmben játszott többnyire fontos vagy főszerepet Hollywood és Európa között ingázva. Életének egy jelentős részét Franciaországban töltötte. A radikális Fekete Párducok afro-amerikai polgárjogi mozgalom aktivistája volt, és ezért az FBI megfigyelése alatt tartotta (Kifulladásig; Jó reggelt, búbánat!; Szent Johanna).
Joe Mantegna (Joseph Anthony Mantegna Jr., 1947)
olasz származású amerikai színész. A Broadwayen debütált az 1969-es Hair című musicalben. A Gyilkos elmék című sorozatban David Rossi ügynököt alakította (A hírek szerelmesei, Szabadnapos baba, A három amigó).
Gurbán Miklós (1951)
Balázs Béla-díjas operatőr. 1976–1985 között a Magyar Televízió operatőre, 1985–1997 között operatőre és főoperatőre volt. 1981–1985 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója volt. 1997 óta szabadúszó operatőr (Zsaruvér és Csigavér, Szürkület, Európa expressz).
Stephen Baxter (1957)
angol sci-fi-szerző. Matematikusi és mérnöki diplomákat szerzett, majd egy darabig tanárként dolgozott. Jelentkezett űrhajósnak is, de amikor nem járt sikerrel, minden energiáját az írás felé fordította. 2006 óta a nemzetközi H. G. Wells-társaság alelnöke. A távoli jövő intergalaktikus civilizációi mellett szívesen fordítja figyelmét saját bolygónk történelme felé is, alternatív idővonalakat képzelve el. Művei számos díjat nyertek mind hazájában, mind külföldön (Időodisszeia /Arthur C. Clarke-el/, Időhajók, A Hosszú háború /Terry Pratchett-tel/).
Sz. Nagy Ildikó (1960)
színésznő. A fagott mellett hat évig csellózott is. Budapestre kerülése után sok helyen próbálkozott, végül a Vidám Színpad tagja lett, ahol a Telepódium produkcióban szerepelt. 1982-ben csatlakozott a Rock Színházhoz, 1996-tól a Fővárosi Operettszínház tagja.
Rancsó Dezső (1966)
színész. Műkedvelőként kezdett színészkedni falujában, onnan került 1984–1985 között a komáromi Magyar Területi Színházhoz. 1987-től 1991-ig Pozsonyban elvégezte a színész szakot a Színház és Zeneművészeti Akadémián. 1999-ben szerződött a Nemzeti Színház társulatához, majd 2000-től, a névváltást követően is a Pesti Magyar Színház társulatának tagja maradt. Színházi szerepei mellett filmekben játszik és szinkronizál.
Steve Zahn (1967)
amerikai színész és komikus, mozivásznon és színpadon egyaránt látható. Első profi színészi szerepe a Biloxi Blues az Old Log Színházban, de az igazi nagy dobása 1994-ben jött, mikor felfedezte őt Ben Stiller és beválogatta filmjébe, a Nyakunkon az életbe. Jelenleg a legnépszerűbb filmjei a Nemzetbizonság Bt., a Oviapu és a Szahara. A leghangosabb kritikusi elismerést a Fiúk az életemből című filmben alakított szerepéért kapta.
Ezen a napon halt meg:
Ludovico Carracci (1555–1619)
itáliai korabarokk festő, rézmetsző és nyomdász. Műveit spirituális érzelmek, széles gesztusok, villódzó fények, erőteljes hangulati elemek uralják. Különösen a manierista freskóművészet fűződik nevéhez. Egyedülálló módon támogatta a XVI. század végének úgynevezett bolognai iskoláját, 1585 körül unokatestvéreivel megalapították az úgynevezett eklektikus festőakadémiát. Tanítványait a természet és az emberek viselkedésének megfigyelésére ösztönözte.
Ludwig Uhland (1787-1862)
német költő, irodalmár, jogász és politikus. Tübingenben járt egyetemre 1801-től 1808-ig, majd tanulmányai befejezte után ott lett ügyvéd. Mindeközben szenvedélyesen verselt és mélyrehatóan foglalkozott a középkori német irodalommal illetve népköltészettel. Első verseskötete, a Dalok hazámnak hatalmas siker lett, több mint negyven kiadást élt meg és a 19. század egyik legolvasottabb, legkeresettebb költőjévé tette.
Hugó Károly (1808?-1877)
drámaíró, különc módon, feltűnően viselkedett, lebilincselő elbeszélő volt, szellemes, kijelentései vagy meghökkentőek, vagy nevetségesek voltak, így fellépéseire a közönség szívesen ment be a színházba (Egy magyar király, Brutus és Lucretia, Bankár és báró).
Camille Pissarro (1830-1903)
francia impresszionista és divizionista festő. Sajátos stílusát az 1880-1890-es évekhez közeledve találta meg, az impresszionizmus és a pointillizmus tanulságai mentén érkezett el az ő nagyon gazdag koloritjához, amely határozott rajztudással párosult. A festészeti műfajt tekintve elsősorban tájképfestő volt, de festett sikeres portrékat, aktokat, csendéleteket is (A pontoise-i kert, Montmartre sugárút, Aratás).
Goldziher Ignác (1850-1921)
orientalista, sémi filológus. Kora egyik legnagyobb sémi filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténeti kutatásokat, a muszlim vallási eszmék fejlődését vizsgálta. Vizsgálati módszerének egyik jellemzője az iszlám előzményeiről, kialakulásáról és továbbfejlődéséről szóló források és vélemények együttes ismertetése volt (A zsidóság lényege és fejlődése, A buddhizmus hatása az iszlámra, A klasszikus arab irodalom története).
Maurice Denis (1870–1943)
francia keresztény-szimbolista festő, a Nabis csoport teoretikusa, író és művészettörténész. Festői pályafutását keresztény hitvallása határozta meg. A normandiai tengerparti városban született, de, Saint-Germain-en-Laye-ben (Párizs mellett) élte le életét. Az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, s Európa számos országában gyűjtött művészettörténeti tapasztalatokat. Számos fametszetet, freskót is készített.
Németh Andor (1891–1953)
író, költő, kritikus, szerkesztő. ellentmondásos alkatú író volt, számtalan irányban tájékozódott, sokféle műfajt kipróbált, számos irodalmi áramlattal és mozgalommal tartott kapcsolatot, de kevés igazán nagy művet alkotott. Műfordítóként a világirodalom számos művét ültette át magyarra. Neki címezve írta 1937 februárjában-márciusában József Attila Ars poetica című versét (Egy foglalt páholy története, A szélén behajtva, A császár-diktátor).
Kádár Imre (Klein, 1894-1972)
költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója. A század eleji avantgárd iskolákból kinövő szimbolizmus követőjeként jelentkezett szülővárosában megjelent első verseskötetével 1912-ben, majd az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is. A romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgárdot sugározta, írásaival eredeti alkotásokra ösztönzött (Arany őszentsége, Bujdosó ének, A fekete bárány).
Kőmíves Sándor (1897-1980)
színész, érdemes és kiváló művész. Az első világháború alatt katonáskodott, majd kedvét követve Budapesten színésszé lett. Első fellépte Trilby Gecko-jában volt 1919-ben a Budafoki Színkörben. 1938-tól a Vígszínházban lépett fel. 1945-től 1948-ig játszott a Belvárosi és a Nemzeti Színházban lépett fel, 1951-től haláláig pedig a Madách Színház művésze volt. Gyakorlatilag minden szerepkörben feltűnt, vidéken operettbuffó és táncos-komikus, ugyanakkor drámák főszereplője és kiváló epizodista is volt. Egyszerű eszközökkel tudott tragikus sorsokat is érzékeltetni. Gyakori szereplője volt a Magyar Rádió hangjátékainak. Számos filmben és tévéjátékban szerepelt (Gábor diák, Fűre lépni szabad, A koppányi aga testamentuma).
Vittorio De Sica (1902-1974)
olasz filmrendező, színész. Művészi pályáját színészként kezdte, s noha ezen a téren is a legjelesebbek közé küzdötte fel magát, a filmtörténetben főleg rendezései miatt tartják számon. Különösen a neorealizmus jegyében készült munkái emlékezetesek. 1958-ban Oscar-díjra jelölték a Búcsú a fegyverektől című film mellékszereplőjeként (Biciklitolvajok, Egy asszony meg a lánya, Házasság olasz módra).
Tóth Miklós (1904-1975)
író, újságíró, színpadi szerző, forgatókönyvíró. Első műve az 1930-as évek elején került színpadra. Legnagyobb filmsikere a Majális, mely 1941-ben készült. Az 1960-as és az 1970-es években az egyik legnépszerűbb hazai színpadi szerző volt (Dongó, Elcserélt vőlegény, Jegygyűrű a mellényzsebben).
Doráti Antal (Deutsch, 1906-1988)
karmester, zeneszerző. a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. 1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített, Csajkovszkij felvételei közül számos etalonná vált (kantáta Paul Claudel poémájára, dalciklus James Joyce verseire, szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire).
Boldogfai Farkas Sándor (1907-1970)
szobrász- és éremművész. 1921–1926 között az Iparművészeti Iskolában tanult ötvösmesterséget. Tehetségére korán felfigyeltek, 1927–1933 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1932–1933 között olasz állami ösztöndíjjal Rómában, az Accademia delle Belle Artin tanult. Első jelentős köztéri alkotása a Pasaréti téri kút volt. 1943-ban, Zalaegerszegen, 28 művész részvételével megalakult a Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör, amelynek egyik örökös tagja lett. Az 1960-as években egy ideig kedvenc témai: állatvilág, szent személyek és görög mitológiából való lények voltak (Apor Vilmos síremléke, Pingvinek, Őzes díszkút).
Wilbur Smith (1933-2021)
Rhodesia-i születésű angol író. Egy farmon nőtt fel, gyermekkorában sokat vadászott és túrázott. Az édesanyjától kapott könyvek felkeltették az érdeklődését a könyvek és az írás iránt, de apja lebeszélte róla. 1964-ben publikálta első regényét az Amikor az oroszlán zabál címmel (A lángoló part, A folyó istene, A Nap diadala). ––> Wilbur Smith és Taita történetei
Egri Csaba (1945-1977)
író, műfordító. 1963-tól publikált napilapokban és folyóiratokban. 1968–1977 között a Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának külső munkatársa volt. 1976-tól a Film, Színház, Muzsika számára írt tárcákat, kritikákat. Riportokat készített; dramatizált, két rádiójátéka is elhangzott. Német és angol műfordításai is megjelentek.
Xantus János (1953–2012)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, színész, egyetemi tanár. 18 évesen szerepelt Gazdag Gyula filmjében, A sípoló macskakőben. 1983-ban készítette el Eszkimó asszony fázik című első nagyjátékfilmjét. 1990 óta szinte kizárólag kísérleti- és dokumentumfilmeket készített. 1992-től haláláig a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendezőtanára volt (Magyar rapszódia, Rocktérítő, Mephisto).
