Névnapok: Móric, Armida, Armilla, Emerita, Írisz, Marót, Maurícia, Mór, Ottó, Tamás, Zelinda, Zella, Zöldike, Zsella
Események:
1598 – Ben Jonson drámaíró, költő egy párbaj során megöli Gabriel Spenser színészt. Emberölésért letartóztatják és bebörtönözik.
1665 – a XIV. Lajos francia király számára, Molière által írt A szerelem mint orvos (L’amour Medecin) című vígjátékának 
bemutatója Versailles-ban. Ez volt Molière leggyorsabban megírt darabja: megírta, elpróbálták és előadták, mindezt öt napon belül. A darabhoz Jean-Baptiste Lully komponált zenét.
1860 – a pesti Nemzeti Színház bemutatja Offenbach Eljegyzés lámpafényben (Le mariage aux lanternes) című művét, Feleky Miklós fordításában. Ezzel a darabbal indul útjára a magyar nyelvű operett.
1869 – a müncheni Nemzeti Színházban bemutatják Richard Wagner A Rajna kincse (Das Rheingold) című operáját, A Nibelung gyűrűje sorozat első darabját. Magyarországon először a budapesti Operaházban mutatták be 1889. január 26-án.
1937 – megünneplik az első nemzetközi hobbitnapot. A két kitalált karakter, Bilbó és Zsákos Frodó hobbitok születésnapja J. R. R. Tolkien A hobbit és A Gyűrűk Ura című népszerű könyvsorozatában. A kitalált helyzet szerint Bilbó 2890-ben, Frodó 2968-ban született a Harmadik Korban.
1958 – George Enescu román zeneszerző 1936-os, négyfelvonásos Œdipe című operájának első román bemutatója Bukarestben, az eredeti francia librettóval, románra nyelvre fordítva, Constantin Silvestri vezényletével. Az opera világpremierjét 1936. március 13-án Párizsban tartották.
1961 – Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző Gyászének Hirosima áldozatainak emlékére (52, Tren Ofiarom Hiroszimy) ősbemutatója a Varsói Őszi Fesztiválon. A Krakkói Filharmonikusokat Andrzej Markowski vezényelte.
1964 – Jerry Bock, Sheldon Harnick és Joseph Stein Hegedűs a háztetőn című musicaljének bemutatója a Broadwayen 
(Imperial Theater). 3242 előadásig jutott. A musicalt több mint négy évtizede sikerrel játsszák a világ színpadain. A darabot Magyarországon először 1973. február 9-én mutatta be a Fővárosi Operettszínház.
1968 – ünnepséget rendeztek a II. Ramszesz tiszteletére épült ókori egyiptomi Abu Simbel templomok áthelyezése alkalmából, miután az Asszuáni gáttól 200 méterrel áthelyezték.
1972 – Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulóján emlékművet avatnak a Margit-szigeten.
1991 – A Kaliforniai Egyetem nyilvánosságra hozza és elérhetővé teszi a Kr.e. 300-100-ban keletkezett Holt-tengeri tekercseket. A holt-tengeri tekercsek első darabjait 1947-ben egy beduin kecskepásztor találta meg.
Megszületett Herczeg Ferenc (Franz Herzog, 1863–1954) író, színműíró, újságíró, az MTA tagja.
Egy párbaj miatt négy hónapra a váci fegyházba került, itt írta meg Fenn és lenn címmel első regényét, amellyel a Singer és Wolfner könyvkiadó 1000 frankos regénypályázatát is megnyerte. Rákosi Jenő is felfigyelt Egy kard affaire című tárcájára. Rendkívül gyorsan népszerű lett. Sikere arra biztatta, hogy a „nemzet írójává” váljék. Ekkor novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához, e művei a bestsellerpiacon is sikert arattak. A Nemzeti Színház 1893. március 10-én mutatta be A dolovai nábob leánya című első drámáját. (A Gyurkovics-fiúk, Az arany hegedű, Bertalan úr feltámadása).
Megszületett Benedek Marcell (1885–1969) Kossuth- és Baumgarten-díjas egyetemi tanár, író, irodalomtörténész és 
műfordító, színházigazgató.
1904-ben Lukács Györggyel és Bánóczi Lászlóval a Thália Társaság alapítója. 1919-ben a budapesti egyetemen a francia irodalom előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után megfosztották tanári állásától. 1947–1962 között az ELTE-n tanított. 1952-ben a tudományos minősítő bizottság – addigi életműve alapján – odaítélte neki az „Irodalomtudományok doktora” fokozatot. Regényeiben együttérzéssel ábrázolta a modern társadalomban a humanizmus szellemiségét követő, magányosságra ítélt hősöket, tragikussá váló egyéni sorsokat. Irodalomtörténeti munkái népszerű stílusban foglalták össze a magyar és a világirodalom történetét. Műfordítóként mintegy kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra (Irodalom-esztétika, Magyar irodalmi lexikon, Irodalmi hármaskönyv). ––> Benedek Marcell
Megszületett Faludy György (Leimdörfer György Bernát József, 1910–2006) Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le 1947. április 26-áról 27-ére virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, s Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba zárták. Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást. Magyarországon betiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, amelyeken a neve szerepelt. 1988-ban hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának(Ballada a senki fiáról, Börtönversek, A Pokol tornácán). ––> Én voltam a kézirat – Faludy György
Ezen a napon született:
id. Matthäus Merian (1593-1650)
svájci születésű metszetkészítő. Bázelben született. Élete nagy részében Frankfurtban dolgozott, ahol kiadót is vezetett. Saját maga adta ki térképeit, krónikáit és főművét, a fiával, Matthäussal készítette Topographia Germaniae-t.
Kúnos Ignác (Lusztig Ignác, 1860-1945)
nyelvész, turkológus, a török népköltészet úttörő jelentőségű kutatója, az MTA tagja. Korának európai szinten legelismertebb turkológusai közé tartozott, elévülhetetlen érdeme a török népköltészeti alkotások bevonása az európai szövegfolklorisztikai kutatásokba. Egyedülálló terjedelmű és úttörő jellegű török népköltészeti gyűjtése (Oszmán-török népköltési gyűjtemény, Török mesevilág, Japán népmesék).
Sebők Zsigmond (Sternfeld, 1861–1916)
író, hírlapíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa; ő teremtette meg Maczkó úr, Dörmögő Dömötör, Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi alakjait. Elbeszélésein Jókai és Mikszáth hatása érződik. Az 1880-as évektől kezdett a gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozni. 1909-től Benedek Elekkel szerkesztette a Jó Pajtást. Több mint 30 gyerekkönyve jelent meg. Több irodalmi társaság is tagjául választotta.
Deésy Alfréd (Kämpf, 1877-1961)
színész, filmrendező, érdemes művész, 77 játékfilmet rendezett. Daltársulatokban játszott 1890 és 1895 között. Színészként 1895-ben Kolozsváron, 1896-ban Lőcsén, 1896 és 1897 között Debrecenben, 1897 és 1898 között pedig Szombathelyen és Székesfehérváron szerepelt. 1910-ben szerződött Debrecenbe, s itt nyitotta meg 1911-ben az Apolló filmszínházat, amelynek igazgatója lett. Első filmszerepe az 1913-ban készült Táncos Mari című némafilmben volt, első rendezése az 1915-ben készült Csak semmi botrányt! című film volt (Bolond Istók, Mágnás Miska, A Noszty fiú esete Tóth Marival).
Ábrányi Emil (1882–1970)
zeneszerző, karmester. Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra című művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját (Ködkirály, Az éneklő dervis, Balatoni rege).
Oslay Ferenc (1883-1932)
magyar-szlovén történész, irredenta, író. Történelmi tárgyú munkáit elsősorban vendül írta és a Domovina című lapban jelentette meg, amely támogatta a szlovének magyarosítását, majd a trianoni béke után próbálta propagálni a muravidékiek előtt, hogy ők nem szlovének, hanem magyarok. Magyarul is írt könyveket a vendekről.
Erich von Stroheim (1885-1957)
osztrák származású amerikai filmrendező, színész, többek között a Gyilkos arany című, 1958-ban a világ legjobb 12 filmje közé sorolt mű alkotója. Nagyon alapos volt a hiteles kosztümök, díszletek, és kellékek terén is, ezért rendre csúszott a határidőkkel és túllépett minden költségvetést. Filmjeiben a balszerencse, a kegyetlenség, a keserűség társadalombírálattal párosul (A nagy álom, Vak férjek, Gyilkos arany).
Hans Albers (1891-1980)
német színész és énekes, férfias megjelenésű, sokoldalú, lendületes jellemábrázoló volt, aki néhány komikus szerepe mellett elsősorban drámai erejével ragadta meg a nézőt (Peer Gynt, A kék angyal, Münchhausen).
Lahner Emil (1893-1980)
magyar születésű franciaországi festő, grafikus, a Párizsi Iskola egyik képviselője. Korai képeire elsősorban a futurizmus és a német expresszionizmus hatottak. Dordogne híres barlangfestményei ihlették primitív stílusú képeit. Rendkívül széles stílusválasztékáról volt ismert, hatott rá a kelet-európai szecesszió, a konstruktivizmus, a szintetikus művészet, a nem-objektív művészet, Párizsi korszakától pedig a poszt-impresszionizmus, a fauvizmus, a kubizmus és a primitivizmus (Dombos táj, Házak, Tavaszi színes csokor).
Paul Muni (1895-1967)
Oscar-díjas amerikai színész. Pályafutása során hatszor jelölték Oscar-díjra, melyből egyszer sikerült nyernie. Azon kevés színészek egyike volt, akik válogathattak a szerepek között, nem pedig a stúdiója döntött helyettük. Karrierje a Broadwayen 1926-ban indult el. 1929-ben a Fox filmstúdió három évre leszerződtette, és még abban az évben első filmszerepéért, a The Valiantért Oscar-díjra jelölték (Louis Pasteur élete, A sebhelyes arcú, Az utolsó dühös ember).
Csuka Zoltán (1901–1984)
József Attila-díjas vajdasági magyar költő, szerkesztő, műfordító, irodalomtörténész. 1922-ben indította el az első jugoszláviai-magyar irodalmi lapot, Út címmel. Költészetének első korszakát az expresszionizmus jellemzi, ezzel hagyományt teremtett a vajdasági magyar lírában (Tűzharang, Ellentmondás a halálnak, Bizonyságul).
Martinkó András (Márton, 1912-1989)
nyelvész, irodalomtörténész, Kemény Zsigmond és Petőfi Sándor munkásságával foglalkozott, ismeretterjesztő előadásokat tartott (Báró Kemény Zsigmond pályafordulata, Petőfi életútja, Az Ómagyar Mária-siralom hazai és európai tükörben).
Fügedi Erik (1916-1992)
Széchenyi-díjas történész, könyvtáros. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott különösen a magyar középkorkutatás terén végzett munkásságáért, a legfrissebb nemzetközi eredmények, módszerek, megközelítések átültetéséért, eddig elhanyagolt kutatási területek műveléséért. A Magyar katolikus lexikon lektora volt (Levéltáraink sorsa a felszabadulás után, Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon, Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról).
Váradi Hédi (1929–1987)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolája után 18 évesen elsőre bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A Madách Színházban kezdett dolgozni, majd 1964-től haláláig a Nemzeti Színház színésze volt. Átütő egyéniségével, mélyen megragadó játékstílusával drámai és vígjátéki szerepeket is kiválóan interpretált, országos népszerűségét erősítették szinkron alakításai (Mese a 12 találatról, Fapados szerelem, Nápolyt látni és…).
S. Tóth József (1939-2002)
Jászai Mari-díjas színész. Színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte 1963-ban. Pályáját a győri Kisfaludy Színházban kezdte. Játszott az Irodalmi Színpadon. 1972-től Thália Színházhoz szerződött, és az Arizona Színháznak is tagja volt. 1998-tól a Soproni Petőfi Színház-ban szerepelt (Csontváry, A falu jegyzője, Esti Kornél csodálatos utazása).
Anna Karina (Hanna Karin Blarke Bayer, 1940-2019)
dán származású francia színésznő. Karrierjét Dániában kezdte, ahol kabarékban énekelt, dolgozott modellként, reklámokban szerepelt. Filmvásznon első ízben egy dokumentarista kisfilmben tűnt fel. A színészet mellett énekléssel is foglalkozott(Katonalányok, Az apáca, Válaszút).
Kende János (1941)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, professor emeritus. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri szakán. 1967-ben elkészítette első játékfilmjét Jancsó Miklóssal. A Mafilm-nél dolgozott előbb segédoperatőrként, később mint filmoperatőr. 1994 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri szakán (Szerelmem, Elektra; Magyar rapszódia; Ámbár tanár úr).
Végh Ferenc (1948-2019)
színész. 1974-1976 között a békéscsabai Jókai Színház, 1976-1988 között az Állami Déryné Színház tagja volt. 1988-1991 között a győri Kisfaludy Színház színésze. 1991 óta szabadfoglalkozású volt. Szinkronizálással is foglalkozott.
Gőz László (1954)
harsonaművész, jazz-zenész, zeneakadémiai tanár. A Bartók Béla Konzervatórium jazz és klasszikus tanszakán végzett, később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harsona és tanári szakán szerzett diplomát. Mint stúdiózenész, száznál is több lemezen működött közre, producere volt több tucat magyar klasszikus, kortárs és jazz lemeznek.
Nick Cave (1957)
ausztrál rockzenész, dalszerző és énekes. Legnagyobb sikereit a Nick Cave and the Bad Seeds nevű együttesével érte el. Wim Wenders több filmjében is láthatjuk, ilyenek például a Berlin felett az ég (itt élő klubkoncertet ad); A világ végéig vagy a Távol és mégis közel, de számos más filmben is kapott még kisebb, nagyobb szerepeket, szinte kivétel nélkül önmagát játszva. A 2005-ös The Propositon (Az ajánlat) című ausztrál westernfilm forgatókönyvét ő írta. A filmet a westernműfaj egyik újjáélesztőjeként aposztrofálták, és a többi hasonló filmmel ellentétben nem Amerikában, hanem Ausztráliában játszódik.
Andrea Bocelli (1958)
olasz operaénekes (tenor). Bocelli örökletes zöldhályoggal született, amely egyre erősebben rontotta látását. 12 éves korában egy futball-labda fejen találta, és ennek következtében teljesen megvakult. 1994-ben a Sanremói dalfesztivál Új Javaslatok kategóriáját az Il mare calmo della sera című dallal megnyerte, majd a következő évben negyedik lett a Con te partirò című dallal, amelynek angol nyelvű változatát Time to say goodbye címen Sarah Brightman szopránnal együtt énekelte. Ezzel befutott és Európa-hírre tett szert. Bocelli eddig 70 millió példányban adta el lemezeit, ezzel az úgynevezett pop-opera legsikeresebb előadójává vált.
Major Zsolt (1958)
színész. 1980-ban színészként a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett, és a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1988-tól 2001-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésze volt. 1983-től rendszeresen szerepelt a Kőszegi Várszínházban is. 2015-től a Soproni Petőfi Színház társulatának tagja.
Bonnie Hunt (1964)
amerikai színész, humorista, rendező, forgatókönyvíró és producer. Filmes szerepei közt található az Esőember, a Beethoven, a Jumanji, a Jerry Maguire – A nagy hátraarc, a Halálsoron és a Tucatjával olcsóbb.
Emilie Autumn (1979)
amerikai énekesnő és hegedűművésznő. Zenei stílusát hol a glam rock műfajába sorolja be, hol „victoriandustrial”-nek nevezi – a „viktoriánus” és „indusztriális” összevonásából; hatással van rá a klasszikus zene, a cabaret, az elektronikus zene, a glam rock. Hangja a Kontraalttól a drámai szopránig terjed.
Tom Felton (Thomas Andrew Felton, 1987)
angol színész, énekes. Legismertebb szerepe Draco Lucius Malfoy a Harry Potter-filmsorozatból. 1997-ben jött el számára az igazi áttörés a Csenő manók című fantasy-filmvígjátékban. 1999-ben Hollywood is felfigyelt rá, mikor szerepet kapott Jodie Foster mellett az Anna és a király című filmben.
Ezen a napon halt meg:
Snorri Sturluson (1178?–1241)
izlandi költő, történetíró. Életműve a középkor jelentős költői, írói közé emeli. Két jelentős műve és sok verse maradt fenn. Az egyik mű, amely halhatatlanná tette nevét, a Prózai Edda, elsődleges célja a szkaldok költészettanának összefoglalása volt. A másik nevezetes mű a Heimskringla (Földkerekség) című, amely a norvég királyok történetét tartalmazza a mitikus időktől 1177-ig, és a királysagák kitűnő példája.
Alessandro Allori (Alessandro di Cristofano di Lorenzo del Bronzino Allori, 1535–1607)
itáliai manierista festő. Michelangelo utánzója, kiváló tulajdonsága az anatómiai festés. Leghíresebb műve a Poggio a Cajanó-i villában levő freskósorozat, amelyen az antikvitás fő alakjait és a Medici-ház történetét ábrázolta (Oltárkép – Santa Maria Novella; Venus és Cupido; Krisztus holtteste két angyallal – Szépművészeti Múzeum).
Apor Péter (Báró altorjai Apor Péter, 1676–1752)
történetíró, költő, főispán, királybíró. Viharos életének nyugodtabb szakaszaiban pontos és igen érdekes történelmi jegyzeteket készített. Hátrahagyott művei a 18. századi Erdély legnagyobb történetírói közé emelik (Erdély változása; Apor Péter verses művei és levelei 1676-1752; Az élőknek és holtaknak, kik életemben hatvanhat esztendeig voltanak, összeszedése és száma, valakik eszembe jutottanak).
August Wilhelm Iffland (1759-1814)
német színész, intendáns és drámaíró. 1777-ben titokban Gothába szökött és az ottani udvari színház tagja lett. Karakterszínészként jelentős volt, munkájának középpontjában a pszichológiailag reális, hihető alakok megtestesítése volt, az összes jelentős német színpadon vendégszerepelt. Az ő érdeme, hogy a berlini színház színvonala jelentősen emelkedett és Németország‑szerte híressé vált.
Johann Peter Hebel (1760-1826)
német költő, író. Sikeres munkáit természetes humor és egészséges észjárás jellemzik, ez teszi megfoghatóvá, hogy szűkebb hazájában, az alemannok között (Svábországban, a Rajna kanyarulatánál), akiknek nyelvjárását is használta. Tartalmukat e költemények a természetből, a póréletből merítik, az egyszerű jeleneteket Hebel valódi művészettel tudta költői színvonalra emelni (Kincses szekrény, Kincsesládikó).
Gáspár Alajos (Alojz Gašpar, 1848-1919)
magyarországi szlovén író. Nevéhez köthető, hogy 1884-ben németből lefordította az úgy nevezett Szibilla könyvet vendre, amely az akkori Osztrák–Magyar Monarchiában elterjedt osztrák területről kiindulva.
Vikár Béla (1859–1945)
etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Kalevala műfordítója. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit (La Fontaine összes meséje; Sota Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag – grúz eposz, A regös ének).
Oscar Levertin (Oscar Ivar Levertin, 1862-1906)
svéd író, költő, irodalomtörténész, kritikus. Irodalmi működésének kezdetén, az 1880-as évek elején a naturalizmus vonzotta, 1889-ben azonban a újromantikus iskola híve lett. Késői prózai műveiben történelmi témákat dolgozott fel. Irodalomtörténeti, köztük drámatörténettel foglalkozó munkáinak jelentős szerep jutott a századforduló svéd irodalmi életében (Pepita esküvője, Legendák és dalok, Új versek).
Thomán István (1862-1940)
zongoraművész és -tanár. Hangszerének egyik legjelentősebb magyarországi pedagógusa. Liszt egyik kedvenc tanítványa lett, így utazásain is elkísérte például Weimarba, Rómába. Jelen volt halálánál és temetésén is. Egyike a legnagyobb magyar zongorapedagógusoknak, Liszt hagyományainak folytatója. Külföldön is hangversenyezett, mint kamaramuzsikus is kitűnt (A zongorázás technikája. Alapvető gyakorlatok egyenletes és virtuóz játék elsajátítására).
Szakovics József (Jožef Sakovič, 1874-1930)
a magyarországi szlovének nyelvének ápolója és védője, a vend nyelv megújításának egyik fő résztvevője. Mindenekelőtt a vallás terén kívánta ezt elősegíteni. Bár nem tanult nyelvészetet, ennek ellenére sikerült keresztülvinnie a nyelvújítást.
Alain-Fournier (Henri Alban Fournier, 1886-1914)
francia regényíró, elesett az I. világháborúban. Az irodalomtörténet az egykönyvű írók között tartja számon. 1913-ban jelent meg A titokzatos birtok (Le grand Meaulnes) című műve.
Irving Berlin (Israel Isidore Beilin, 1888-1989)
orosz születésű amerikai zeneszerző, dalszövegíró. Táncdalokat kezdett írni, nevet változtatott és új nevén jelent meg 1907-ben a „Marie from Sunny Italy” című dal szövege. 1911-ben írta meg máig is örökzöld slágerét Alexander’s Ragtime Band címen. Sikerei ellenére sohasem tanult meg tökéletesen sem kottát olvasni, sem kottát írni (Cheek to cheek, White Christmas, God bless America).
Lakatos István (1895-1989)
erdélyi magyar zenetörténész, népzenekutató, főiskolai tanár. Kutatási területe az erdélyi román, magyar és szász zenekultúra volt (Magyaros elemek Brahms zenéjében, Zenetörténeti írások, A kolozsvári magyar zenés színpad).
Sugár Rezső (1919–1988)
Kossuth-, Bartók–Pásztory- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes művész. A Kodály-tanítványok későbbi nemzedékhez tartozik, kompozícióiban ezért természetes módon jelenik meg a kodályi hatás. A zene számos műfajában alkotott, szimfonikus és kamarazene-művek, oratóriumok, zongoradarabok, dalok, kórusművek találhatók életművében. Stílusában tagadhatatlanul magyar zeneszerző, e hagyományok folytatója, a magyar nemzeti stílus továbbvivője. Művei, az egyéni jelleg mellett, gyakran népzenei ihletésűek. Egyik legismertebb műve a Romhányi József szövegére írt Hősi ének című oratórium (Három vonósnégyes, Kőmíves Kelemen, Rapszódia).
Csohány Gabriella (1919–1972)
költő, író, szerkesztő, költeményeit és prózai írásait szocialista eszmeiség és lírai érzékenység hatotta át. Útirajzot adott ki bulgáriai élményeiről és két önéletrajzi jellegű regényt írt (Köszönöm!, Savanyú tej mézzel, Kórház mécsvilágnál).
Isaac Stern (1920–2001)
a 20. század egyik legjelentősebb ukrán-amerikai hegedűművésze, kora világszerte egyik legkeresettebb muzsikusa. Az utolsó nagy hegedűsgeneráció tagjaként szinte minden nemzetközi pódiumon otthon volt, évi 200 koncerttel.
Marcel Marceau (1923-2007)
francia pantomimművész. A holokauszt túlélőjeként a háború alatt a francia hadseregben, majd az ellenállásban harcolt, és zsidó gyermekek védelmével foglalkozott. A háború után színházi tanulmányokat folytatott. Különösen nagy hatással volt rá a némafilm, és annak nagyjai. Emiatt kezdett el egy másik „néma” műfajjal, a pantomimmel foglalkozni, megújítva ezt a régi művészeti formát. 1947-ben létrehozta első önálló társulatát, és ő vált a műfaj legjelentősebb, világszerte ünnepelt „védjegyévé, sztárjává”.
Dávid Katalin (1923-2023)
Széchenyi-díjas művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 21 éven keresztül a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián az ikonográfia- és a tipológia egyetemi tanáraként dolgozott. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, angol és német nyelven (Egy keresztény értelmiségi Európára néz, Bibliai jelképek kézikönyve, Az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája).
George C. Scott (1927-1999)
Oscar-díjas amerikai színész, rendező, producer. Ő volt az első színész, aki visszautasította az Oscar-díjat, amit A tábornok címszerepéért kapott 1970-ben. Híres volt heves természetéről, és arról, hogy agresszivitásával rendszeresen megrémítette – sőt, állítólag rendszeresen pofozta is – színésztársait (Karácsonyi ének, A Morgue utcai gyilkosságok, Tizenkét dühös ember).
Sára Sándor (1933-2019)
kétszeres Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, a nemzet művésze. Dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, majd a hatvanas és a hetvenes években egyéni látásmódjával hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez (Holnap lesz fácán, 80 huszár, Könyörtelen idők).
Kiss Péntek József (1951-2018)
felvidéki magyar író, rendező, tanár. 1999 és 2003 között a Komáromi Jókai Színház igazgatója. Élete folyamán hol színikritikusként, hol egyes produkciók alkotó résztvevőjeként, de leginkább a szlovákiai hivatásos színjátszás legfontosabb bázisát és utánpótlását adó amatőr mozgalom egyik prominens képviselőjeként, rendezőjeként és szervezőjeként volt jelen (Vészirat, Privát retró, Életpor).
